XVII. UTOLSÓ MŰVEI ÉS HALÁLA.
XVII. UTOLSÓ MŰVEI ÉS HALÁLA.
SZERENCSÉRE, a politika sohasem tudta elvonni Horváthot a történettudománytól, melyben több mint egy évtizeden át a nemzetnek általánosan elismert vezére volt. Előtte és utána egy magyar sem érte el azt, hogy a nemzet történetét a legrégibb időktől csaknem könyve megjelenése napjáig összefüggően megírja. Ezért lett a magyar historikusok maroknyi seregének vezére, a ki Salamon Ferencz szerint* «valahol munkáról volt szó, azt látszott mondani fiatal társainak, a mit IV. Henrik a katonáinak: oda tartsatok, a hol az én fehér tollamat látjátok lengeni: ez a ti zászlótok!» A milanói Academia delle Scienzének maga írta,* hogy megválasztását a hazája történetével való foglalkozásnak köszönte; de úgy hitte, hogy ebben a választásban az olasz akadémia a nemzetek együvétartozásának nagy elvét követte; hiszen minden népnek, minden kornak története teljes és tökéletes fényben mutatja a haladás és czivilizáczió terén való közösséget.
Emlékbeszédében, Akad. Évk. XVI. kötet VI. darabja, 35. l.
1868 márczius 31. olaszul. M. Nemz. Múz. Horváth-iratok, 101. Az eredetit Hampel Józsefné 1910 októberben egy comói antiquariusnál vásárolta meg s adta a muzeumnak.
A Magyar Tudományos Akadémia 1869 április 17-én a nagyjutalmat Horváth nagy története új dolgozatának, mint egy egész élet tanulmányai fényes eredményének, ítélte oda;* 1874 május 27-én pedig a nagyjutalmat a Szilágyi István-féle díjjal együtt megint megszavazta számára* az új dolgozat, a Huszonötév s a Függetlenségi Harcz összesen 14 kötetes második kiadásaiért, miket az Akadémia egy munkának: hazánk legterjedelmesebb és legteljesebb, alapos történetének ismert el.
Századok, 1869. 263.
Jelentések a jutalmazásokról, III. jelentés; és Századok, 1874. 436.
130. Szilágyi Sándor emlékérme.*
Szilágyi Sándor emlékérme (360. l.) és Szilágyi Sándor arczképe (361. l.) ugyanott (1897) jelent meg először.
Horváthot hazajövetele első éveiben ezen munkáinak folytonos javítgatása, pótlása és újrakiadása foglalta el.* Tankönyvei is újabb kiadásokban jelentek meg.* A levéltárakban részint ezen munkáinak, részint pedig és főképpen a magyar egyház történelméről tervezett munkája érdekében, a mikor csak tehette, fiatalos szorgalommal dolgozott.
Magyarország története új dolgozatának 2. kiadását Heckenast Gusztávnak 1870 márczius 31-én azzal a kötelezettséggel adta el, hogy minden két hónapban egy kötetet, másfél év alatt tehát az eddigi hat helyett nyolczat ad sajtó alá. Ezért a szerződés megkötése napjától 1872 deczember 31-ig négy részletben 16.000 koronát és (az eredetileg kikötött 6 helyett) 12 tiszteletpéldányt, – az esetleges újabb kiadásért vagy egyszerű lenyomatért pedig ő vagy jogutóda olcsó és a majdani viszonyoknak megfelelő tiszteletdíjat kap. Az első négy kötet 2400, a többi csak 2000 példányban jelent meg. (Az eredeti német nyelvű szerződés a szentesi múzeumban, 81. sz. Ráth Mór a Huszonötév Történetének harmadik kiadására már a szerző halála után, 1885 november 1-én vállalkozott olykép, hogy a kétezer példányban nyomatandó műért 1887 januárius 15-ig négy részletben 4000 koronát fizet. (A szerződés vázlata u. o. 175. sz.) A harmadik – posthumus – kiadás 1886-ban meg is jelent.
Horváth a Franklin-Társulattal 1874 június 20-án szerződött, hogy megírja Magyarország történetét polg. iskolák számára. (U. o. 83. sz.) Erre vonatkozik (szentesi múzeum 156. sz.) Toldynak egy keltezetlen czédulája az akad. üléseken használatos zöldes 4r. papiroson, mely szerint «a Vaszary-féle magyar történet nem fog újra nyomatni. Horváth kisebb munkája, melynek ára 1 frt 40 kr., fogytán van; t. i. vagy 200 példány van még belőle s ezt volna szükséges a jövő őszig újra kiadni; ennek revizióját kérjük. Azonkívül még kisebb kivonatot ajánlkoztál készíteni saját neved alatt, melynek ára 1 frt volna, mely azonban mégis más volna, mint az, mely Eggenbergernél jelent meg. Ezt is kiadná a társulat, ha megírnád a jövő őszig». Meg is írta.
131. Szilágyi Sándor.
Nagyban hatott a fiatalabb történetírókra azzal, hogy a Történelmi Társulat vidéki kirándulásait, a miknek czélja a levéltárak kutatása volt, éveken át ő maga vezette és a munkálatokban jó példával járt előre. A társulatnak Mikó halála után, melyet a választmányban az 1876. évi október 5-én tartott ülésében ő jelentett be,* 1877 januárius 4-én egyhangú választással ő lett az elnöke* s 1878 május 2-ig, mikor utoljára elnökölt,* a társulat első tizenegy évi történetének minden jelentősebb mozzanatában része volt; de legnagyobb része abban a hatásban, melyet a gyűlést látogató tanulókra beszédeivel, bejelentéseivel és mély tiszteletet keltő személyével tett. Milyen büszkék voltak ezek arra, hogy a soraikból máris feltűnt Eötvös Lajost korai elhúnytakor a nemzet legnagyobb történetírója mint jeles fiatal történetbúvárt emelte ki;* hiszen azt hitték, ő lesz a jövendő Toldy. De ki láthatott be elég mélyen Horváth szívébe, mikor négy esztendő mulva magának* Toldynak, legjobb barátjának, az öreg tudósnak elhúnytát jelentette be. «Megdicsőült nagy társunk, Toldy Ferencz – szólt* – ötven évig mindig ifjú tüzű, mindvégig ernyedetlen munkássággal gyűjtötte össze nemzetünk szellemi életének írói művekben történt nyilvánulásait; ő rendezte a roppant terjedelmű anyagot szerves egészszé s ekként ő teremtette meg tulajdonképpen nemzetünk mívelődési történetének e legfontosabb ágát: a magyar irodalom történetét.» Csak most, levelezésöknek megismerése után, tudjuk igazán, milyen fájdalmon uralkodott, mikor történetírókhoz csak mint történetíró akart és tudott szólani. Az ifjúnak sírjára virágot tett, az aggnak sírjára babért. Ott a csak sejtett jövendő említésekor hangja remegett, itt a jól ismert multra való emlékezésnél nem. Fiatalokhoz több erővel szólni valóban nem lehet.
Századok, 1876. 754–5.
U. o. 1877. 85. l.
U. o. 1878. 475.
1872 márczius 7.
1876 januárius 7.
Századok, 1876. 78.
132. Horváth «A kereszténység első százada» czímű művének czímlapja.*
Horváth «A kereszténység első százada. Budapest, 1878.» cz. művének czímlapja (362. l.) az Egyetemi Könyvtár példányáról.
Mikor szépprózájáért a Kisfaludy-Társaság is tagjai közé választotta, székfoglaló értekezésében 1868 április 28-án arról elmélkedett, miért meddő korunkban a művészet s a történetírás miért termékenyebb remekművekben?* Egy ilyen történelmi remekművel, Zrinyi Ilona életrajzával nemsokára meg is ajándékozta a társaságot és az irodalmat.* 1871 november 12-én, a XII. közgyűlésen, a megnyitó beszédet is ő tartotta.*
Kisfaludy-Társ. Évlapjai, IV. 1868.
L. fennebb a XX. fejezetben.
Kisfaludy-Társ. Évlapjai, VII. 1871.
133. Horváth Mihály lövész-utczai háza. (Később a Szent István-Társulat palotája.)*
Horváth Mihály lövész-utczai háza (később a Szent István-Társulat palotája). (363. l.) Notter Antal «A Szent István-Társulat története» cz. művének 167. lapján jelent meg először.
Az Akadémiában, a Kisfaludy-Társaságban és a Történelmi Társulatban valóban nagy buzgósággal működött; s a Biharvármegyei régészeti és történelmi társulatban, mely őt 1875 május 9-én tiszteletbeli tagjának választotta meg,* szintén megtartotta volna székfoglalóját; de most minden erejét a magyar kereszténység megalapítása történetének befejezésére akarta fordítani.
Századok, 1875. 424.
Ennek a munkájának gondolatával már káplán korában foglalkozott; de megírásába csak 1866 nyarán fogott, mikor hazamenetelében már bízni kezdett. Csábítótag tűnt föl előtte, valahányszor róla gondolkozott, a kereszténység megalapítása és meggyökerezése Magyarországon, mit egész részletességgel s lehetőleg népszerű alakban akart elbeszélni.*
Toldyhoz 1865 május 29. Akad. TLT. 102.
A munka haladt s Horváth az Akadémiában 1870 januárius 31-én mutatóban másfél órán át fel is olvasta belőle «A magyar egyház függetlensége Szent István alatt» czímű fejezetet.* Különösen Gfrörerrel szemben bizonyítgatta, hogy bár Asztrik esztergomi érsek a frankfurti zsinaton megjelent s ennek végzéseit aláírta, még nem függött a német egyháztól; jelen voltak ott franczia és burgundi püspökök is, de Gfrörernek nem jutott eszébe, hogy ebből a franczia és burgundi egyházak függő voltára következtessen. A Századok 1877 áprilisában jelentette,* hogy Horváth lankadni nem tudó, fiatal buzgalmával már elkészítette és Ráth Mór Elzevir-nyomtatásban páratlan díszszel adja ki a korszakalkotó munkát. A mű 1878-ban meg is jelent.* Egy példányát hódolata és meleg ragaszkodása jeléül már januárius 28-án elküldte Simor herczegprimásnak,* kérve, hogy azt «minden hiányossága daczára, legalább mint jószándéka s az egyház javát, gyarapodását és dicsőségét szomjazó fiúi indulata és buzgalma bizonyítványát» fogadja. Ismételte, hogy maga érzi leginkább a munka hiányait; «de minthogy azt a források meddősége miatt teljesebben alig írhatná meg valaki, hacsak képzelete szüleményeit nem árulná tények gyanánt, kötelességének tartá befejezni a munkát, míg a Gondviselés élni engedi».
M. Akad. Értesítő, 1870. Reform, 48–51. sz. Századok, 1870. 122.
Századok, 1877. 368.
A kereszténység első százada Magyarországon. Budapest, 1878. 8r. VIII. 476 l. Második (czím.) kiadása 1884-ben u. o.
Horváth levele a primási levéltárban Simornak januárius 31-én 745. sz. a. kelt köszönetével.
134. Dr. Pekár Károly.*
Dr. Pekár Károly arczképe (365. l.) a Morvay-féle életrajz előtt (Pekár, M. Kultura) jelent meg.
Az első könyv a magyar keresztény egyház megalapítását, a második annak megszilárdulását fejtegette könnyen érthető s mégis művészies kidolgozásban, vonzó, szabatos stílusban, teljes tudományos készlettel.* Nem olyan korszakalkotó és emlékezetes munka, – egyik bírálója szerint, – mint a milyennek «némelyek meggondolatlanul hirdették», «de a mi a koszorúzott történetírónak – talán előrehaladott kora miatt – nem sikerült, e mű legalább ösztönt fog adni arra, hogy a beható tanulmányozásra méltó tárgygyal minél többen foglalkozzanak».
Századok, 1878. 205. Új Magyar Sion, 1878. Hon, 1879. 54. sz. Irmei Ferencz a Magyarország és a Nagyvilág 1878. 10. sz. stb.
A bírálat hangja s az előrehaladt korra való gyengédtelen hivatkozás méltán bánthatta Horváthot, a ki különösen elnöki megnyitó beszédeiben most is annyi szellemi frisseséget tanusított s gyöngélkedései mellett is ernyedetlenül dolgozott.
135. Horváth emléksorai Csengery Antal albumában.*
Horváth emléksorai Csengery Albumában (366. l.). A Szerző közvetítésével Farkas Sándor szíves közlése. Olv.:
Csengery Antal Albumába.
Szép szónoklatod a haza Bölcse felett örök emlék
Néki s magadnak is az: tenneved is vele él
vagy
Emléket tettél, mely ércznél is maradandóbb
A haza Bölcsének s tenneved is vele él.
Néki s magadnak is az: tenneved is vele él
vagy
Emléket tettél, mely ércznél is maradandóbb
A haza Bölcsének s tenneved is vele él.
136. Samassa József.*
Samassa József arczképe (367. l.) az «Új Idők»-ben (1898) jelent meg először.
Csöndes munkáját még a közélet hívására sem szívesen szakította meg, de olykor a mindennapi élet is megkövetelte tőle ezt az áldozatot. Lakásában kényelmesen rendezkedett be, de megúnta a zsellér-életet, amely könyveivel költözködésre kényszerítette* s egyemeletes házat vett magának a Lövész- (most Királyi Pál ) utcza 11. sz. a.; ezt azonban 52,000 korona készpénzért és 48,000 korona teherrel, összesen tehát 100,000 korona értékben már 1870 februárius 10-én eladta a Szent István-Társulatnak,* mely arra két év mulva második emeletet építtetett s évek mulva itt alapította meg tudományos szakosztályait, melyekből a mai Szent István-Akadémia keletkezett.* Horváth megint lakó lett,* de Rákospalotán egy kis «Tusculanumot» vett magának* és Budapesten a Három pipa-utcza 6. sz. a. is vásárolt egy csinos házat. «Most bizony egy idő óta kedveseim – írta egyik unokahugának* – én sem forogtam a tudomány magasabb légkörében, melyről oly fellengzően írtatok; hanem köznapi emberek módjára én is az anyagiakkal foglalkoztam, lemenvén megnézni új apátságom javait s mind ott, mind itt ezek rendezésével foglalkozván. Miscui utile cum dulci. No, de ezt nem érti Anikó,* ha meg nem magyarázod neki.» Családja szeretettel gondozta őt, rokonai gyakran fölkeresték s ő is el-ellátogatott hozzájuk vagy barátaihoz. Atyai érzéssel viseltetett Józsi öcscsének árvái iránt. A két nagyobbik leányt 1868-ban férjhez adta; Irmát Lypták Nándorhoz Ipolyságra, Annát Pekár Károlyhoz Aradra. «Rousseau – írta ez utóbbiaknak* – azon tanácsot adja Emiljének, midőn őt mátkájával egyesíté s ennek is pár napra egyesülésök után, hogy ha tartósan boldognak akarják látni házasságukat: a folytonos együttlét s egymásnak bírása daczára is örökítsék meg maguk között ama viszonynak s bánásmódnak egész gyöngédségét s tartalékosságát, melyet egymás iránt mátkás korukban tanusítottak.» Ő is azt tanácsolta, tartsák meg azt, amennyire lehet: lélektani elv fekszik abban, melyet meg fognak érteni. «A megszokás válhatik az életboldogság legnagyobb ellenségévé, ha kellő tartalékosság nem szövetkezik vele.» 1869 őszén már Gizának is akadt kérője, Matlaszkovszky Károly, kit mindenki dícsért előtte; de ő még Gizát nagyon fiatalnak tartotta és megírta,* hogy – ha lehetséges – félévi halasztást alkuszik ki az ifjútól. A fiatalok azonban rövidebb határidőt hízelegtek ki a nagybácsitól s 1870 februáriusában egybe keltek. És mennyire tudott örülni a fiatalok boldogságának! «Köszönöm kedveseim – írta Pekárnénak 1869 karácsonyán* – hogy az örömteljes eseményről, mely által kettőtöknek a szerelem által egyesült lényéből hárommá lettetek, tudósítani szíveskedétek.
Eleinte a Lipót-utcza 22., majd a Kalap-utcza 2. sz. a. lakott.
Notter, A Szent István-Társ. tört. 154. A ház képe u. o. 228. l.
A Társulat 1898. ezt a házat eladta s még azon év deczember 11-én új palotájába (Szentkirályi-utcza 28.) költözött át.
Borz-utcza 3. sz. a. lakott s ott is halt meg.
Körrey 1876 márczius 30. Horváth Lajos gyűjt.
Pekár Károlynak s feleségének 1870 október 2. Dr. Pekár Dezső gyűjt.
Pekárné, Horváth Anna.
Pekár Károly, Magyar Kultura, XIII. l.
Pekár Károlynéhoz 1869 október 5. Pekár Dezső gyűjt.
1869 deczember 25. U. o.
Isten áldja meg frigyeteket továbbra is az élet minden áldásával, szerelmetek gyümölcsét pedig tartsa meg s nevelje ép, egészséges, hasznos emberré, ki rendeltetésének minden tekintetben képes legyen megfelelni.» Meg is felelt. A deczember 16-án Aradon született gyermek, Pekár Károly, mint a Pozitiv Aeszthetika, a Philosophia története, az erős történetbölcseleti érzékre valló Magyar Kultura s több más jeles mű írója már fiatalon a tekintélyes írók sorába emelkedett, de legszebb férfikorában húnyt el.* Horváth Mihály neveltette öcscsének, Józsefnek fiait is, Ernőt és Sándort, kik közül amaz már ügyvédi irodában dolgozott s el is távozott nagybátyja házából,* Sándor azonban mindvégig mellette maradt.
Morvay Károly: Pekár Károly élete. (Pekár Magyar Kulturája bevezetésében, V–CXXXIII. l.).
Horváth Mihály levele 1878 márczius 24. Pekár Dezső gyűjt.
137. Karlsbadi fürdőrészlet.*
Karlsbadi fürdőrészlet (368. l.) Újabb felvétel után.
Jenő születése (1875.) örömet, Nestor halála (1876.) szomorúságot okozott neki. «Már sok bánat, csalódás érte jó szívét – írta egyik barátja,* – sok keserves viszontagság viharzott eI feje fölött s erős lelke mindezeket legyőzte.» Esdve kérte, legyen erős, tartsa meg magát azok számára, kik élnek és szeretik, kiknek öröme, boldogsága, büszkesége ő. Legyen erős most is: a haza nemtője áldani fogja nemes küzdelméért.
Körrey 1876 deczember 5. Horváth Lajos gyűjt.
138. Gyászjelentés Horváth haláláról.*
Gyászjelentés Horváth haláláról (369. l.) az Erdélyi Múzeumban őrzött gyűjteményben.
Olv.:
Horváth Amália özvegy Krikay Ágostonné, Horváth Katalin férjezett Lavatka Józsefné, Horváth Alajos a m. kir. államvasutak igazgató helyettese, számos rokonaik nevében és bánatos szívvel jelentik felejthetetlen testvérük MÉLTÓSÁGOS ÉS FŐTISZTELENDŐ HORVÁTH MIHÁLY tribunici vál. püspök, vaska-szentmártoni apátnak s. t. b. folyó évi augusztus hó 19-én, élte 69-ik évében Carlsbadban rövid szenvedés után történt elhunytát. A boldogult hült teteme folyó augusztus hó 25-én 1/2 5 órakor fog pipa-utcza 6. számú saját házából a kerepesuti köztemetőbe örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat pedig, hétfőn f. hó 26-án délelőtt 10 órakor fog a Ferencz-rendiek templomában az Urnak bemutattatni. Budapest, 1878 augusztus hóban. Legyen áldott emléke!
Horváth Mihály azonban már maga is régen elkészült a halálra. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium útján már 1874 tavaszán engedelmet kért a királytól, hogy egész vagyonáról végrendeletet készíthessen. A király kabinet-irodájának ez iránt tett kérdésére* Simor primás kijelentette,* hogy mivel az általános érvényű egyháztörvény értelmében a szabad végrendelkezési jog a praelatusokra és püspökökre is kiterjed, továbbá mivel az egyháztörvény azt a követelményt, hogy az egyházi javakból szerzett vagyont ne fordítsák csak a rokonok gazdagítására, csupán mint lelkiösmeretbe vágó kötelességet állítja fel, minek teljesítéséről a végrendelkező praelatus vagy püspök egyedül Istennek felel, – Horváth Mihály kérése teljesítésének az egyházjog szempontjából nincs semmiféle akadálya. A nagy történetíró tehát királyi engedelemmel szabadon tehetett végrendeletet.
1874 április 2., 446. Corr. 874. sz. a. a primási levéltárban 1867. sz. a.
1874 április 10. 1867/pr.–1874. sz. a. U. o.
139. Horváth síremléke a Kerepesi temetőben.*
Horváth síremléke a kerepesi temetőben (371. l.). Újabb fényképfelvétel után.
Csúz, torokbaj már számüzetése idején is gyakran kínozta; itthon azok ellen az ungmegyei Szobráncz fürdőjében keresett gyógyulást, de oda is mindig egész kis könyvtárt vitt magával.* Ischl szép – írta neki Rónay Jáczint, a királyfi nevelője,* – de Horváthékkal vajha ott lehetne ő is inkább a szobránczi pocsolya körül, hol Horváth 1871-ben, 1872-ben a rokonokkal együtt tartózkodott. Hatvanhatodik születésnapjára a szintén hatvanhatéves Körrey Ferenc azt kívánta neki,* a mit magának is kívánt, hogy a jó Isten elérniök engedje a megfordított 66. évet: természetesen állandó jó egészségben, hogy még sok jót tehessenek: Horváth a hazának, Körrey pedig – szerény körében – azoknak (híveinek), a kiket a Gondviselés reá bízott. De már 1876 november 21-én megdöbbenve értesült a lapokból,* hogy asztmatikus baja nagyobb rohammal támadta meg, a mi könnyen gyászt hozhatott volna reá és mindazokra, kik igazán szeretik, becsülik; gyászt az egész hazára. Az év elején Deák Ferencznek, az év végén Toldy Ferencznek, legjobb barátainak halála különben is megrendítette. A jövő évi Mihály napjára Körrey annál nagyobb hévvel üdvözölte.* Elmondta, hogy szereti, hogy önzetlen barátsága, melyet sem magas állása, sem irodalmi fényköre meg nem változtatott, legnagyobb öröme és büszkesége; s ha Isten mindennapi imáját meghallgatja, Horváth lesz a legboldogabb halandó mindazokkal együtt, kik közelebb állanak jó szívéhez. «Ha kívánságotoktól függne – írta Horváth Pekár Károlyéknak, –* meg vagyok győződve, nem hiányoznék nálam az erő, egészség s a hosszú, boldog élet. De bizony, már nagyon kezdek hanyatlani; minduntalan hol egy s hol más a bajom s tartok tőle, már nem sokszor érem meg nevem és születésem napját e hatvankilenczedik évforduló után.»
Pl. 1871-ben, mikor II. Rákóczi Ferencz és III. Károly korával foglalkozott. Századok, 1871. 520.
1872 augusztus 4. Horváth Lajos gyűjt., a hol Rónaynak összesen 8, hozzáintézett levele van.
1875 október 24. U. o.
Levele u. o.
1877 szeptember 27. U. o.
1877 október 21. Pekár Dezső gyűjt.
Többé nem érte meg. Utolsó nagy művének, a magyar kereszténység megalapítása történetének megjelenése után, 1878 júliusában vesebaja ellen gyógyulást a liptómegyei Korytniczán keresett, melyet az első magyar általános gyógyintézeti részvénytársulat éppen akkor vett át. A kapun bejövőt a felirat «Aegrotis salutem» üdvözlete fogadta; de a távozónak nem szólt a «Sanis laetitiam» (öröm az egészségesnek), mert Horváth nem lett jobban s gyógyulást keresni öcscse, Alajos kíséretében, onnan egyenesen Karlsbadba ment.
Augusztus 12-én reggel eszméletlenül találták szobájában, mert szélhűdés érte. Öcscse távirati hívására barátja és háziorvosa, Dr. Lumniczer Sándor, az egykori honvédtörzsorvos, ki éppen ez évben lett egyetemi magántanár, Budapestről azonnal hozzásietett. Augusztus 18-án a beteg egészen megkönnyült, sőt fel is akart kelni, de nemsokára megint visszaesett közönyébe. Dr. Samassa József egri érseknek, ki többször meglátogatta, már nem felelt; csak mikor öcscse igen hangosan kérdezte, nem akar-e valamit mondani neki, alig hallható, vontatott hangon felelte: «Éljen az érsek úr!» Samassa feladta az utolsó kenetet s könnyezve távozott.
Augusztus 19-én reggel 5 órakor Horváth Mihály tüdőszélhűdés következtében meghalt.
«Idegen földön szűnt meg dobogni a szív, mely jó és rossz napokban együtt érzett a hazával – írta a legnagyobb magyar napilap;* – idegen földön merevedett meg a kéz, mely a magyar nemzet egyik legfontosabb és legnagyszerűbb korszakának történetét aranytollal írta meg… Feladatát mint valódi történetíró fogta fel; felülemelkedve minden pártszenvedélyen, csak az igazságot tolmácsolta és a szereplőkről a történetírói objektivitás magaslatáról ítélt»…
Pesti Napló, 1878 augusztus 20. 201. reggeli szám.
A holttest augusztus 23-án este érkezett meg Budapestre. Saját házában helyezték ravatalra, melyre papsága jelvényeit: a kelyhet, püspöksüveget, stólát, misekönyvet tették. A Történelmi Társulat két nappal elhalasztotta kassai gyűlését, hogy tagjai a legnagyobb magyar történetíró temetésén részt vehessenek. 25-én délután félötkor a ház kertszerű udvarán nagy közönség jelent meg. A gyászszertartást barátja, Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök könnyekig megindulva végezte, miközben szakadt az eső. De mire a rendkívül népes menet a kerepesi temetőbe érkezett, kisütött a nap s beragyogta a sírt, melybe a Történelmi Társulat szónokának, Deák Farkasnak búcsúszavai után* a nemzet nagy történetíróját helyezték.*
Beszéde: Századok, 1878. 747.
Századok, u. o. 746–7. Vasárnapi Ujság, 1878. 35. sz. Pesti Napló, 1878. 204–5. sz. A család, Akadémia, Történelmi Társulat, Szeged város stb. gyászjelentései. A családi gyászjelentést testvérei (Horváth Amália özvegy Krikay Ágostonné, Horváth Katalin Lavatka Józsefné és Horváth Alajos, a m. kir. államvasutak igazgató helyettese) adták ki.
A XIX. század első felének hatkötetes történetét, Horváth Mihály legszebb alkotását kell «érett észszel, józanon» olvasnunk, hogy megértsük, a mit barátja, Vörösmarty a könyvtárban elgondolkozva értett meg; hogy újabb szellem kezd felülkerekedni, újabb irány tör át a lelkeken. Az a szellem, a mely behatol a szegény ember kunyhójába is és megérteti vele, hogy nincs maga; testvérei vannak: számos milliók.
A költő, a ki Árpád ébredését, Zalán futását zengte, a historikus, a ki ezer év történetét tizennégy kötetben írta meg, nem lehetett ottan a nemzet ezredéves ünnepén. Halni nem látták a századot, a melynek szelleme ifjan dobogtatta szívöket. De mi, a kik Horváth egyik alkotásának, a Magyar Történelmi Társulatnak ötvenéves működését csöndesen, családiasan ünnepeljük, első koszorúnkat annak a történetírónak nyújtjuk, a ki ezer év tanulságaival az eszményiségbe vetett hitet történetírásunkban kiirthatatlanul meggyökereztette.
140. Horváth Mihály ezüst koszorúja.*
Horváth Mihály ezüstkoszorúja. (374. l.) ld. Weinwurm Antal eredeti felvétele. A koszorú leveleire ez van vésve: «Horváth Mihálynak Szeged polgárai 1872 júl. 14. arczképe leleplezése emlékeül.»
A szentesi felvételeket az id. Wurmser Antal czég vezetője Koblinger Gyula készítette s az illusztrálás munkájának megkönnyítésében dr. Csucs János főjegyző, Csollány Gábor múzeumi igazgató, a Horváth-család tagjai, kül. Kristóffy Józsefné, Dr. Erdélyi Pál udv. tanácsos könyvtárigazgató s a szerző közvetítésével Farkas Sándor stb. voltak segítségünkre.
