I.
I.
4. MÁTYÁS KIRÁLY ARCZKÉPE A VOLTERRAI CORVIN-CODEXBŐL.
TÖRTÉNELMÜNK nevezetes családai közűl egynél sem találkozunk a rendkívűli elem oly érvényesűlésével, a minő a Hunyadi-ház sorsát jellemzi.
Rövid pályafutása alatt az ellentétek és váratlan fordulatok sorozata, a szerencse ritka kedvezései és megrázó tragoediák, tüneményszerű emelkedés és bukás átmenet nélkűl váltják föl egymást történetében. Idegen földről szakadva hazánkba, az idegen vér már a második nemzedéknél teljesen beolvad a nemzet testébe s nemcsak azonosítja magát vele, de vezérlő harczosává is válik létérdekeiért folytatott küzdelmeiben. Az egyszerű köznemesből lett a magyar nemzet legnagyobb hőse, a ki koronázatlan fővel majdnem egy évtizedig gyakorolta a királyi hatalmat Magyarországon. Két fia közűl az egyiknek vérpad, a másiknak korona jutott osztályrészeűl. Mátyás a fogságból lépett a királyi trónra, abban a pillanatban, a midőn ellenségei azt hitték, hogy már végleg leszámoltak a Hunyadiakkal. Újjá alkotta a királyságot, visszaadta, sőt megkétszerezte hajdani fényét, és nem volt törvényes utóda, kire örökűl hagyja koronáit. Nemzetét nagygyá, hatalmassá és boldoggá tenni volt legfőbb törekvése, s a mi a közönséges halandók legtermészetesebb életczélját képezte, a mit milliók élveztek alattvalói közűl, a családi boldogságot megtagadta tőle végzete. Kétszer volt házas, és szíve legjogosabb vágyainak kielégítését házasságon kívűl kellett keresnie; két királyleánytól várta neve, trónjai örökösét, s a sors az ismeretlenség homályából választott anyát egyetlen gyermeke számára.
Hirtelen magasra emelkedett történelmi nemzetségeknél gyakori jelenség, hogy dicsőségüket korai enyészettel kell megfizetniök. Mintha a fölfelé törekvő láng képtelen volna a családi tűzhely melegítésére, a fényes, de fárasztó hivatás mintha teljesen fölemésztené életerejüket: az eredmények gyorsaságában és az erkölcsi tartalomban nyilvánuló intensivitás a fizikai tényezők hanyatlását vonja maga után, s a megfeszített szellemi működés a faji fentartó erők rovására történik. Nagy Sándor, Julius Caesar, Augustus és Napoleon örökösök nélkűl tűntek le a világtörténet színpadáról; az első magyar királynak fiában magva szakad; s így enyésztek el fényes, de rövid szereplés után Nagy Konstantin és Nagy Theodosius, Attila és Hódító Vilmos utódai, az Ottók és a Hohenstaufenek, a Tudorok, a Romanowok dynastiái. S ugyanily sors várakozott a Hunyadi-házra, mely alig félszázados virágzás után egyetlen gyönge hajtásban bírta jövendőjének egyedűli zálogát.
Mátyás király nem volt szerencsés házasságaival. Első frigye Cillei Erzsébettel, a halálos ellenség leányával, csupán névleges házasság volt, politikai kívánalmak szüleménye. Gyermekkorában, hozzájárulása nélkül köttetett meg, s a zsenge ara meghalt, mielőtt a frigy valósággá válhatott volna.
Második házassága Podiebrad György leányával szintén érdekházasság jellegével bírt, s négy évi időtartam után épen akkor szűnt meg, midőn az ifjú királynéra legmagasztosabb női hivatásának teljesítése várt. Katalin királyné halála egyszerre fosztotta még a királyt hitvesétől és apai reményeinek teljesedésétől.
Harmadik házassága Beatrix herczegnővel, a szép és eszes nápolyi királyleánynyal, nem nélkülözte a kölcsönös vonzalom melegét, de nem volt képes betölteni szívének leghőbb óhajtását.
Mielőtt e házassága létrejött volna, nehány évvel Katalin királyné halála után, a királyi udvar egy titokzatos szerelmi regény színterévé lőn, mely hivatva lett Mátyásnak kárpótlást nyújtani az óhajtott családi örömök nélkülözéseért.
A regény részletei ismeretlenek maradtak a nyilvánosság előtt. A jelek arra mutatnak, hogy az ország határain kívűl, a távoli Sziléziában vette kezdetét. Hősnőjének csak keresztnevét ismerjük; a régi krónikák kevés adatot őriztek meg Mátyás gyermekének anyjáról. Borbálának hívták, ezt majdnem egykorú diplomatiai iratban olvassuk felőle.* Némelyek azt állítják, hogy magyar nemesi család sarja volt; más adat ezzel ellenkezőleg közönséges ausztriai pórnép saraiban keresi eredetét. Legvalószínűbb az Istvánffy Miklós által följegyzett néphagyomány, mely családját Sziléziából, Boroszló városából származtatja. Eschenloer, az egykorú boroszlói krónikás, mit sem szól a viszony felől, mely városát oly gyöngéd kötelékkel fűzi a hatalmas magyar királyhoz. De a hagyományt valószínűvé, teszi a jelenség, hogy e viszonyból származó gyermekének a király évek múltán legelőször is sziléziai területen keres fejedelmi trónt.*
A pápai követ írja ezt 1494 augusztus 2-iki jelentésében; idézve FRAKNÓInál, Hunyadi Mátyás király, (M. Tört. Életrajzok, 1890.) 341. l. E jelentésre később még lesz alkalmunk visszatérni.
A különböző hagyományokat Corvin anyjának származásáról felsorolja gróf TELEKI JÓZSEF, A Hunyadiak kora Magyarországon, I. k. 123. 1. HORVÁTH MIHÁLY idézete (Magyarország tört., új k. III. k. 201. 1.) ESCHENLOER ama helyére vonatkozik, melyben az 1469-iki boroszlói ünnepélyeket írja le, de krónikájában sem itt, sem később nincs szó Corvinról és anyjáról. A század elejéről származó elbeszélést Krebil boroszlói polgármester leányáról alaposan megczáfolta FRAKNÓI, i. h.
Előkelő polgári család sarja lehetett e nő, kivel Mátyásnak legutolsó sziléziai tartózkodása alatt, 1469 június. havában, a boroszlói vidám mulatságokon kellett megismerkednie. Kiváló szépségéről és szellemi előnyeiről tesz bizonyságot, hogy az ismeretség – bizonyára nem egyetlen, nem is az első a fiatal király özvegysége alatt, – benső szerelmi viszonynyá fejlődött ki, s a kaland a boroszlói titkos találkozások után a budai királyi várlak falai közt tartós regényben nyert folytatást.
Bármily érdekes volna közelről ismerni Borbálát, s képet alkotni magunknak egyéni tulajdonairól, mikkel Mátyást évek során át magához bilincselte, az adatok teljes hiánya a találgatások terére utalja érdeklődésünket. Az az egy valószínű, hogy a köznapiságon fölűlemelkedő, a közönségestől elütő női jellemnek kellett lennie. Visszavonúlt élete, a homály, melybe családi és életviszonyai burkolva vannak, a fölületes szemlélő előtt talán egyéniségének jelentéktelen volta mellett szolgáltat érveket; közelebbről tekintve, az ellenkezőt bizonyítja.
Az újkor szelleme, mely az egyéniséget fölszabadította béklyói alól, mint minden téren, úgy a családi életről uralkodó fogalmakban is jelentékeny átalakulást idézett elő. A szabadabb fölfogás itt is első sorban a trón lépcsőjén érvényesűlt és fölűlről terjedt lefelé. Olaszországban, a renaissance bölcsőjében, a hol már rég szakítottak a középkor merev erkölcsi szabályaival, a fejedelmek voltak az elsők, a kik eldobták a leplet belső életük titkairól, a nélkül azonban, hogy ezzel szükségkép lerombolták volna a családi kötelékek erejét. Nem jelenti ez általánosságban az erkölcsök sűlyedését, a romlottság nagyobb fokát, csak bizonyos lazább, könnyedébb megítélését az emberi természet gyarlóságainak, mely azelőtt, a képmutatás és álszenteskedés korában, titkos családi katasztrófáknak, az elfojtott szenvedélyek őrűlt kitöréseinek vált előidézőjévé. A nápolyi királyi ház őse, Aragoniai Alfonz, hitvese oldala mellett nyilvános viszonyt folytatott Gilardina Carlinnal, a szép spanyol leánynyal, s egy másik kedvesétől, Margareta de Hijartól született fia és utóda, Ferdinand király, követte atyja példáját, és az egész ország ismerte a nőket, kik öt törvénytelen gyermekének életet adtak. Törvénytelen ágyból született hat fitestvérével együtt Leonello d’Este ferrarai herczeg, a ki Aragoniai Alfonz természetes leányával, Máriával lépett házasságra. Az olasz udvarokban nem volt szokatlan látvány, hogy az uralkodók hitvesük és barátnőjük között jelentek meg a nyilvánosság előtt. S e szellem elhatolt nyugatra is; Párisban Marguerite de Sassenage és Phelise Regnard, XI. Lajos kedvesei hívták versenyre a királyné udvarának legitim fényét, s még nem halványúlt el a bájos Sorel Ágnes emléke, kinek VII. Károly idejében az egész franczia nemesség virága rakta lábaihoz hódolatát. A Valois-ház a XV. században tele volt félvér herczegekkel, s Jó Fülöp burgundi herczeget 16 törvénytelen gyermek vallotta a nyilvánosság előtt atyjának. A franczia heraldika külön czímer-motívumokat teremtett a fejedelmek bastardjai számára, kik kiváló rangot foglaltak el az udvarnál, jelentékeny szerepet vittek a közéletben és nem egyszer törzseivé váltak a dynastiák mellékágainak.
5. BOROSZLÓ LÁTKÉPE A XV. SZÁZADBAN.
Magyarországon e szellem hosszú ideig ismeretlen volt. A magyar történelemben Kún László király véres tragoediája óta a királynéknak alig voltak nyíltan bevallott vetélytársnőik. I. Károly természetes fiának, Kálmán herczegnek anyjáról jóformán semmit sem tudunk; s még a könnyűvérű Zsigmond is meg tudta óvni szerelmi kalandjaiban a családi élet tisztességét. Hazánk e tekintetben a szigorúbb erkölcsű német faj fölfogásában osztozott, a mely uralkodóinak kedveseit legfölebb névről ismerte, de nem engedte előtérbe lépni egyéniségüket.
Ámde a szoros összeköttetés Olaszországgal, a renaissance uralkodó szellemének áramlata, mely épen Mátyás alatt érte el tetőfokát, bizonyára útat tört a szabadabb fölfogásnak ez irányban is, és megismertette a nemzetet a külföldi udvarokban otthonos szellemmel. És Mátyás viszonya az ismeretlen sziléziai nővel a szigorúbb moralista szemében is jóval enyhébb megítélés alá eshetett, mint az olasz és franczia uralkodók magaviselete, mert a király özvegysége alatt keletkezett, és nem sértett meg tényleg fönnálló házassági kapcsokat.
És ha mégis azt látjuk, hogy a hatalmas magyar király kedvese az udvar közvetlen közelében teljesen ismeretlenül éli napjait, és kivételes helyzetét sem maga részére, sem családja, rokonai emelésére nem igyekszik fölhasználni, ez oly szokatlan jelenség ebben a korban, a mi méltán keltheti föl bámulatunkat. A szerénység, az önmegtagadás ily nagy foka a trón közvetlen közelében az erkölcsi világnézlet amaz ősi tisztaságából meríti forrásait, mely az északi népek érzületét jellemzi s természetszerű viszhangra talál a magyar faj puritán gondolkozásában. Egyúttal kedvező oldalról mutatja be az értelmiség fokát e nőnél, a ki, mert igazi nő volt, nem zárkózhatott el a nagy király egyéniségének varázsa elől, de elég erős és eszes volt leszámolni helyzetének társadalmi s erkölcsi jelentőségével, s többre becsülte a magányt, az ismeretlenség homályát a királyi courtisanet megillető fény hamis csillogásánál.
Tiszta és nemes gondolkozásával bizonyára a szelídség és szívjóság lebilincselő tulajdonai párosultak, melyek, mint az igazi nőiesség legszebb vonásai, rendszerint épen az erős akaratú, határozott férfiakra gyakorolnak legnagyobb hatást. Avagy, ha a gyermek tulajdonságaiból az átöröklés törvénye alapján következtetni lehet a szülők jellemére, nem kell-e anyai örökséget keresnünk a gyöngéd, befolyásolható kedélyben, és a lemondásra hajló lelkületben, mely az apa kifejlett akaraterejének és óriási tettvágyának oly éles ellentéteként jelentkezik a későbbi férfiban, s egész élete folyását annyira jellemzi?
6. A KRAKKÓI KISEBBIK HOROSCOP.*
Nativitas Johannis filii s(erenissimi) regis M(athie); et erat anno domini 1443. sabatho ante Judica in Aprili, tempore equato, die 2. hora 14., minuta 7., secunda 12.
(Következnek a csillagok állását jelző jegyek és számok.)
Zajtalanúl, csöndes magányban élve a király közvetlen közelében, Borbála, viszonyuk első éveiben, megelégedett azzal a tudattal, hogy szerelmével megédesíthette Mátyásnak gondoktól terhes napjait. S kétségen kívűl egész életének jutalma, koronájaként üdvözölte a gondviselés kedvezését, mely épen e viszonyt részesíté a király törvényes frigyétől megtagadott áldásban.*
A mit TUBERO ír Corvin János anyjáról (Commentaria suorum temporum, I. k. 41. l.), hogy Mátyás özvegysége alatt királyi fénynyel vette körűl, neje gyanánt szerepeltette udvarában s fia születése után csak barátai akadályozták meg, hogy nőűl nem vette,-mindezt a többi források hallgatása mellett üres koholmánynál egyébnek alig tekinthetjük.
A várva-várt s mégis oly váratlan vendég Budán, 1473 ápril 2-án este jött a világra.* Mátyást az esemény nem találta székvárosában. Márczius utolsó napjait Székesfejérváron töltötte, s ápril 3-án már Pozsonyban időzött.* Onnan Morvaországba szólította a cseh koronáért folytatott alkudozásainak meghiusulása, s rövid, de sikeres hadviselés után csak nyár derekán tért vissza Budára. Nem láthatta tehát első mosolyát az újszülöttnek, kinek bölcsője fölött az égi jelek – mint a hogy az udvari csillagászok 12 évvel később horoscopjukból kiolvasták – hosszú életről, gazdagságról, fényes házasságról, fölmagasztaltatásról mondtak biztató jövendőt.
A születés idejét a krakkói egyetemi könyvtárban őrzött egykorú csillagászati táblák jegyezték fel. A Cod. Lat. Crac. 2858. sz. a. őrzött kettős horoscopot, mely Corvin János 13-ik születésnapja alkalmából készült, s a születésnap és a 13-ik évforduló constellatióját tünteti föl egymás mellett, a Magyar Könyvszemléből (1880. 381. l.) ismerjük. E horoscop szerint Corvin esti 9 óra 29 első és 15 másodperczkor született. Egy másik horoscop, valószínűleg ILKUS MÁRTON munkája, a Cod. Lat. Crac. 3225. sz. kézirat 16. lapján maradt reánk; ez a születés idejét a nap 14-ik órájának 7. első és 12. másodperczére teszi. A mai óraszámítás melyik órájának felel ez meg, csak akkor lehetne megállapítani, ha tudhatnók, hogy a horoscop szerzője minő rendszer szerint jelölte az órákat. Ha este 6 órától számította a napot, akkor a 14-ik óra a reggeli 7 órát, ha éjféltől, akkor a délutáni 2 órát jelenti; esti órát csak akkor kapunk, ha az órákat reggel 6 órától egyfolytában számítjuk; ez ugyan példa nélkül áll a hazai chronologiában, de mégis legvalószínűbbnek látszik, mert az ekként kijött esti 8 óra mellett legkevesebb az eltérés a két horoscop között. Mindkét horoscopot facsimilékben ismertetjük.
RÁTH KÁROLY, A magyar királyok hadjáratai, 231. l.
