II.
II.
NINCS módunkban bepillantani Mátyás lelkébe, s kiolvasni abból az érzelmeket, mikkel fia születésének hírét fogadta. De érzelmi világának gazdagsága, kedélyének mélysége, melyről legridegebb politikai tevékenysége közepett is annyi bizonyságot ad, kétségtelenné teszik, hogy az esemény nem maradt mélyebb benyomás nélkűl lelkületére. S bárha évek óta nősülési szándékkal eltelve, nem ismerhette föl ez idő szerint a gyermek születésének valódi jelentőségét, egy perczig sem habozhatott a fölött, hogy királyilag fog eleget tenni apai kötelességeinek a gyermek irányában.
A kisded a keresztségben nagyatyjáról, a dicső emlékű kormányzóról, János nevet kapott. S már ebben kifejezésre jut az atyának abbeli szándéka, hogy gyermekét a nyilvánosság előtt magáénak ismeri, házának családfájába beigtatja és benne halhatatlan atyja emlékéhez s a Hunyadi-névhez méltó férfit nevel a közélet számára.*
Gróf TELEKI JÓZSEF szerint (i. m. IV. k. 412. l.) Mátyás 1474 deczember havában, a boroszlói fegyverszünet megkötésekor ismerte el a kisdedet. Ez állítást, bár sziléziai szájhagyományokra hivatkozik , nyilván arra a föltevésre alapítja, hogy a gyermek még 1470-ben, Sziléziában született, mely esetben Mátyásnak tényleg akkor lett volna alkalma őt legelőször láthatni. Fentebb láttuk, hogy a valóság nem felel meg a föltevésnek; a krakkói kettős horoscop még a conceptio idejét is 1472 július 14-ére teszi, tehát oly időre, midőn a király Buda várában tartózkodott. Megdőlvén a föltevés, a belőle levont következtetést sem fogadhatjuk el.
Ez elhatározásában nem gátolhatta meg házassága a nápolyi királyleánynyal, melyet 1476-ban azzal a reménynyel kötött meg, hogy trónörökös születésével fogja megszilárdítani háza uralmát Magyarországon. Aragoniai Beatrix, Ferdinánd nápolyi király leánya, már gyermekkorában különös példákat látott a királyok családi életéből, és nem lehetett szokatlan dolog előtte, hogy a budai királyi palotában törvénytelen viszony szülötte tart igényt Mátyás atyai gondoskodására. A gyermek anyja, ki talán féltékenységére adhatott volna okot, a hagyomány szerint a királyné megérkezése előtt kolostorba vonúlt.* A harmadfél éves kis Jánost ez időtől, úgy látszik, maga a király édesanyja, Szilágyi Erzsébet vette nagyanyai gondjaiba, s Mátyás, mialatt az új frigy boldogságát élvezi, nem feledkezett meg a kisded sorsáról.
SCHNELLER, Ungarn’s Schicksal und Thatkraft. Grácz, 1817. 275. I. Habár egyszerű hagyomány ez, a hitelesség minden kelléke nélkül, találóan egészíti ki Borbáláról fentebb rajzolt képünket.
Származásának megfelelő rangot adott neki. Ősei nevével, a hunyadi grófi czímmel, s királyi származása jeléül herczegi méltósággal ruházta föl, melynek nevét Liptó vármegyétől kölcsönözte.* Nagyatyjára emlékeztető keresztnevét megtoldta a neki oly kedves Corvin névvel, saját melléknevével, melynek viselésében klasszikus műveltsége mellett imperatori álmai nyertek kifejezést. Majd elérkezettnek látva az időt, hogy neveltetéséről gondoskodjék, könyvtára tudós őrét, a parmai Taddeo Ugolettit választotta ki e fontos föladatra, s utasításúl adta neki, hogy a gyermek nevelésében ugyanazt a tanúlmányi rendet válaszsza ki követendő zsinórmértékűl, melyet annak idején a lánglelkű Vitéz János az ő számára állított össze.*
Corvin Jánosnak liptói herczegi és hunyadi grófi rangra emelését 1478-ra teszi HORVÁTH MIHÁLY Corvin János élete cz. művében (Kisebb munkái, I. k. 295. 1.).
NALDO NALDI, a «De laudibus Augustae Bibliothecae» előszavában, Irodalomtörténeti Emlékek, II. k. 264. 1.
Igazi atyai szeretetének egész melege nyilatkozik az első adománylevél szövegében, melyben 1479 október 21-én János liptói herczeg és Hunyad grófja nevét először találjuk megörökítve. « Midőn királyi méltóságunkból és bőkezűségünkből kifolyólag bárkinek érdemeit adományokkal és királyi kegyünkkel szoktuk megjutalmazni, menynyivel inkább kell a természet rendelése szerint jótékonyságunk és bőkezűségünk teljességét éreztetni azzal, a ki saját vérünkből vette életének csiráját. Megismervén tehát a természet sugallatából és ösztönéből, hogy méltóságos János liptói herczeget és hunyadi grófot mint egyetlen szülöttünket kell szeretnünk, szívünk legforróbb szeretetének sugallatából, melylyel iránta viseltetünk, különös jótéteményekkel és a királyi adományoknak királyi sarjat megillető bőségével akarjuk őt elhalmozni. » Az adománylevél, melyben Beatrix királyné beleegyezésére és hozzájárulására történik hivatkozás, három magvaszakadt erdélyi nemesnek, Szentpáli Miklós, Suki János és Sandrin-fia Vuknak Küküllő s Doboka vármegyében és Erdély egyéb részeiben fekvő jószágairól szól s csak bevezetését képezi a kis királyi herczeg javára később tett fényes királyi adományoknak.*
Maga az adománylevél eredetije nem maradt meg, csak az e napról kelt beigtatási parancs a kolozsmonostori konventhez, az Orsz. ltárban, Dipl. 27714. sz. a.
Az első években Mátyás még nem volt tisztában a móddal, melylyel a gyermek jövendő sorsát leginkább biztosíthatja. Reményeit, terveit mindjárt kezdetben baljóslatú eset zavarta meg. A korai gyermekkorban történt a szerencsétlenség, hogy a kis János, hihetőleg külső baleset következtében, elvesztette ballába épségét. A bal czombtő kificzamodása állandó bénaságot idézett elő a gyermeknél s nem lehetett tudni, nem lesz-e káros behatással egész testi fejlődésére?* Valószínűleg e balesetnek kell betudnunk, hogy midőn 1480-ban Csupor Demeter halála folytán az ország egyik leggazdagabb egyházi javadalma, a győri püspökség üresedésbe jött, az egyházi pálya előnyeire irányult Mátyás figyelme. Talán I. Károly eljárása is lebegett szemei előtt, ki fiát, Kálmán herczeget, épen a győri püspökségben helyezte el; s külföldön szintén rendes szokás volt a gazdag egyházi állásokat fejedelmi bastardoknak adományozni. A törvénytelen születés kánonjogi akadályát hasonló esetekben minden nagyobb nehézség nélkűl szüntette meg az apostoli szentszék előzékenysége.
Hogy Corvin ballábára sánta volt, azt VERANCSICS följegyzésén kívűl (Összes munkái I. k. 6. l.) MARINO SANUTO elbeszéléséből is tudjuk, ki a herczeget 1502-iki velenczei látogatása alkalmából így írja le: É zoto, ha pocho aspetto. (I diarii, IV. k. 252. l. ) A sántaság oka felöl az egykorú források szófukarsága mellett maguk a herczeg korunkig megmaradt tetemei adják meg a leghitelesebb felvilágosításokat. A lepoglavai sírt, melyben Corvin és fia maradványai nyugosznak, Török Aurél egyet. tanár 1886 július havában felbontatta, és a csontokat szigorú tudományos vizsgálat alá vette. A balczomb-csont sorvadása és a megfelelő ízületi gödör összezsugorodása kétségtelenné tette, hogy Corvin a balláb idült ficzamodásában szenvedett, melynek – valószínűleg külső behatás következményekép – a korai gyermekség éveiben kellett előállania.
)
Mathias dei gratia rex Hungarie, Bohemie etc. fidelibus nostris conventui ecclesie de Kolosmonostra salutem et gratiam. Cum nos. qui ex suscepti regiminis officio et Iiberalitatis nostre largiflue habundantia cunctis de nobis bene meritis donativa largimur, debemus tamen naturali affectu illi potissimum liberalitatem nostram ostendere, qui ex nostra propagatione vite sumpsit exordium, sicut ergo affectione et instinctu naturali cogimur, ut illustrem Johannem ducem Lipthoviensem et comitem de Hwnyad unicum natum nostrum diligamus, ita etiam volentes ipsum ex magna dilectione, qua illi tamquam nato nostro carissimo afficimur, beneficio prosequi gratioso, totales portiones possessionarias condam Nicolai filii Michaelis de Zenthpal in possessionibus Bessenyew, eadem Zenthpal ac Wgra, Gewres et Latzkod vocatis in de Kykellew; item totalem portionem possessionariam quondam Johannis filii Michaelis de Swk in possessione Ombotz vocata in de Doboka comitatibus, preterea universas possessiones portiones et quelibet iura possessionaria condam Wok Sandrini in quibuscunque comitatibus prefati regni nostri Hungarie ac partium Transsilvanarum existentis et habita, que per defectum seminis eorundem ad nostrarn majestatem et sacram eiusdem regni nostri Hungarie coronam rite et legitime devoluta esse perhibentur, simulcum cunctis suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet, premissis sicut prefertur stantibus et se habentibus, ex certa nostra scientia et animo deliberato ac de consensu et beneplacita voluntate serenissime domine Beatricis regine consortis nostre carissime memorato Johanni duci nato nostro suisque heredibus et posteritatibus universis vigore aliarum literarum nostrarum donationalium superinde confectarum in perpetuum contulerimus, volumusque eundem in dominium eorundem per nostrum et vestrum homines legitime facere introduci. Fidelitati igitur vestre firmiter precipientes mandamus, quatenus vestrem mittatis hominem pro testimonio fide dignum, quo presente Andreas Porkolab vel Stephanus Bardy aut Georgius Sywlok de Santzal sive Emericus Lewkes de Hederfay vel Demetrius de Chykevnemthery aut Benedictus Gybar de Lona vel Ladislaus Porkolab de Gewtz sive Johannes Desy de Iklod, aliis absentibus, homo noster ad facies praescriptarum portionum possessionarium in dictis possessionibus Bessenyew, Zenthpal, Wgra, Gywlas, Gewres, Latzkod et Ombotz vocatis habitarum, consequenterque universorum possessionum portionumque et quorumlibet iurium possessionarium prefati condam Wok Sandrini ubivis existentium, vicinis et commetaneis earundem universis inibi legitime convocatis et presentibus accedendo, introducat prefatum Johannem ducem in dominium eorundem, statuatque eadem eidem premisse nostre donationis titulo perpetuo possidenda, si non fuerit contradictum, contradictores vero si qui fuerint, evocet eosdem contra annotatum Johannem ducem ad terminum competentem nostram personalem in presentiam, rationem contradictionis eorum reddituros; et posthec huiusmodi introductionis et statutionis seriem cum contradictorurn et evocatorum, si qui fuerint, vicinorumque et commetaneorum, qui premisse statutioni intererunt nominibus, terminoque assignato, ut fuerit expediendum, dicte nostre personali presentie fideliter rescribatis. Datum Bude, in festo undecim milliam virginum, anno domini millesimo quadringentesimo septuagesimo nono, regnorum nostrorum Hungarie etc. anno vigesimo secundo, Bohemie vero undecimo.
8. IV. SIXTUS PÁPA ÓLOMPECSÉTJE.
Mátyás tényleg megtette az első lépést Rómában a fölmentés iránt, melyre gyermekének nemcsak születésénél, hanem koránál fogva is szüksége volt. IV. Sixtus pápa, tekintettel a királynak az egyház iránt szerzett érdemeire, mindkét hiány alól megadta a kért fölmentést, úgy intézkedve, hogy János herczeg a törvényes kor eléréséig administratori czímmel húzza a püspökség jövedelmét, az egyházmegye kormányáról pedig ez alatt a káptalan gondoskodjék. Az e felől kiadott bullában, melyet Hunyadi Jánoshoz, a győri egyház admanistratorához intézett; a szent atya ama reményének adott kifejezést, hogy a leendő egyházfejedelem királyi atyja segítségével nagy szolgálatokat fog tehetni a katholikus egyháznak.*
A bulla eredeti fogalmazványa, kelet nélkül, a velenczei állami levéltárban őriztetik. Hivatkozik reá FRAKNÓI (i. m. 346. 1.), ki szíves volt az. másolatban rendelkezésemre bocsátani.
De a sors nem pásztorbotot szánt a Hunyadi-ház egyetlen ivadékának kezébe. Mátyás behatóbb gondolkozás után elejtette a püspökség tervét; a körűlmények más, sokkal fényesebb látkört nyitottak meg fia jövendőjéről gondoskodó atyai szemei előtt.
A remények, miket a nemzettel együtt Beatrixhez kötött, nem valósúltak meg; négy évi gyermektelen házasság után a királyné magtalanságával idestova mint változhatatlan ténynyel kellett számolnia. Törvényes örökös hiányában végzete a gyermekre látszott őt utalni, kinek életéhez immár egyedüli lehetősége volt fűzve a Hunyadi-név föntartásának.
