III.
III.
MIKOR Mátyást a nemzet óhajtása a trónra emelte, megválasztásában a nemzeti királyság eszméje győzedelmeskedett. Hatalma tetőpontján állva, a nagy király nem ismerhetett magasabb czélt, mint házában örökössé tenni a koronát, családi zászlaja alatt biztosítani a nemzeti önállóság eszméjének jövendőjét. Ha törvényes házasságból fia születik, dynastia alapítására törekvő vágyai kétségkívűl valósúltak volna. De majdnem egy negyedszázadig hiába várta a legitim trónutód születését, s végre is le kellett mondani reményei teljesüléséről.
A percz, melyben ezt belátta, az első forduló pontot alkotja Corvin János életében. De ez a fordulat sok nehéz órát okozhatott a király atyai szívének. A fölcsillámló remény nyomában ott járt a sötét gond, melyet a gyermek születésének kérdése támasztott föl benne. Míg szívét örömmel és büszkeséggel tölté el egyetlen fiának sokat ígérő fejlődése, keserű aggodalommal kérdezhette önmagától, fogja-e valaha koronáit viselni a gyermek, kinek végzetéhez eltörölhetetlen foltként tapad törvénytelen származásának homálya?
A magyar nemzet ötödfélszáz éves történetében nem volt példa reá, hogy házasságon kívűl született királyi sarj örökölje a szent királyok koronáját. Boricsot, a ki pedig törvényes házasságból származott, anyja botlásának puszta gyanúja száműzte az atyai földről. S ő az egyetlen alakja történelmünknek, a ki születésének foltja daczára szemet mert vetni Szent-István örökségére. A magyar közszellem erkölcsi szigora a közönséges életben is rideg kegyetlenséggel járt el a szerelem gyermekei iránt. A családi kötelékből kizárva őket, létüket a szülők örökös szégyenének tekintette s nevüknek a megbélyegző kifejezések között adott helyet. S erkölcsi szigorának mértéke nem csökkent, hanem emelkedett a trónnal szemközt, melyet a szentség nimbusával övezett körűl nagy királyainak emléke.
A nyugati nemzeteknél nem volt ennyire szigorú a társadalom, midőn nagy nemzeti vagy családi érdekek, túlsúlyban levő hatalmi tényezők léptek föl a fejedelmi bastardok érdekei mellett. A világtörténelem számos példát mutat föl, hogy a fejedelmek törvénytelen sarjai uralkodó családot alapítottak, vagy atyjuk trónját örökölték, Angliában a normann hódítók dynastiája Bastard Vilmostól származik. Castiliában IV. Pétert 1369-ben féltestvére, Trastamare Henrik űzte el trónjáról. Portugalliában 15 évvel később I. Péter házasságon kívűl született gyermeke, János, folytatja a Burgundok királyi családfáját, s ugyane János király bastardja, Alfonz, a később trónra hivatott Braganza-háznak lőn ősatyjává.
Itáliában a természet jogainak diadala a társadalmi korlátok fölött úgyszólván minden különbséget megszüntetett az uralkodók törvényes és törvénytelen gyermekei között, s a születés homálya épen nem képezett akadályt a trónöröklésre annál, kit egyéni tulajdonai képessé tettek az uralkodásra. A XV. század derekán, Nápoly királyi trónjától kezdve, majdnem mindegyik államban korcsszülöttek uralkodtak. Ferrarában Leonello és Borso, Firenzében ál Mediciek, Urbinoban Federigo da Montefeltro, a herczegnek pápai bulla által törvényesített fia öröklik az atyai méltóságot, s az utolsó Visconti törvénytelen leányának, Blankának keze adta meg Milanóban a legitimitást Francesco Sforza uralkodásának. A társadalom hallgatagon húnyt szemet a fejedelmi bastardok származása fölött, s az érinthetlenség daczára, mely a házasság szentségét övezte, az egyház sem vonakodott utólagos törvényesítéssel szentesíteni fejedelmi jogaikat.
Mátyás királysága nagy mértékben különbözött a középkori magyar királyság jellemétől; sok volt a rokon vonás közte és a renaissance korabeli olasz kényurak uralma között. Trónját, melyre úgyszólván forradalom útján jutott, egyéni erejével, fényes tehetségeivel szilárdította meg; s egyéniségével, talentumának hatalmával remélt diadalmaskodni, midőn fia trónöröklési joga érdekében megkezdte a küzdelmet a régi hagyományok ellen.
Számító lelkében sorra vette a többi akadályokat. A nemzet 1462 óta szerződéssel volt lekötve III. Frigyes császárnak, hogy Mátyás törvényes fiutódai hiányában őt és maradékait fogadja királyának. Igaz, hogy a főurak által kierőszakolt kötést a hazafiak többsége visszautasította, s a Habsburg-ház ellen táplált idegenkedés csak erősíthette a nemzeti királyság híveinek táborát; de a császár trónigényei nemzetközi téren jelentékenyen megnehezíthették Corvin örökösödésének elismertetését. S Frigyes cselszövényeinél sokkal nagyobb veszélyt rejtett magában itthon a királyné idegenkedése ama gondolattól; hogy a törvénytelen mostoha fiú foglalja el a trónt, melynek ő lett volna hívatva örököst adni.
Mátyás nem riadt vissza a nehézségektől. A császár igényeivel látszólag keveset törődött, de seregei már megkezdték a háborút az osztrák örökös tartományok ellen, s gondolatban előre látta magát, a mint Bécsnek büszke várából szabja meg a békekötés föltételeit. S a mi Beatrix királyné ellenkezéseit illette, azoknak megszünését maguknak az eseményeknek fejlődésétől várta. Ha teljesűlnek a királyné anyai reményei, ha fiút szül, akkor önkényt meg van oldva a kérdés; ellenkező esetben pedig magának a királynénak természetes érdeke fogja kívánni, hogy férjének gyermeke örökölje a koronát idegen helyett.
A legelső nehézséggel, nemzetének idegenkedésével kellett mindenekelőtt számolnia.
Az országos élet tényezői közűl a főpapság nagy része Mátyásnak köszönhette gyors emelkedését. Rangoninak, a szerzetesből lett bíbornoknak, Nagylucsei Orbánnak, kit kincstartójává nevezett ki, Proszniczi Filipecz Jánosnak, a morva mesterember fiának, támogatására minden körülmények között számított; de számított főleg kedvelt kanczellárjára, Váradi Péter kalocsai érsekre és Geréb László erdélyi püspökre, ki női ágon – anyja Szilágyi Erzsébetnek nővére volt – közeli rokonságban állott a királyhoz. A főurak sorában a régi, hatalmas nemzetségek sarjai, a Báthoryak, Bánffyak, a Bazini és Szentgyörgyi grófok, a Rozgonyiak, Garaiak, Héderváryak, Perényiek stb, vitték a főszerepet; dúsgazdag, dölyfös olygarchák, megannyi kiskirályok, kik közűl nem egy személyes harczban állott egykor a Hunyadi-házzal, kiket csak a király erélye tudott féken tartani. De velük szemben a király oldala mellé csoportosúltak az új korszak alakjai, Guthi Országh Mihály, a nádor, Hunyadi János küzdelmeinek osztályosa; a Szapolyaiak, kiket a kormányzó úgyszólván a porból emelt föl; unokatestvérei, a Gerébek: Péter, a királyi zsoldosok kapitánya és Máté, Horvátország bánja; Kinizsi Pál, Magyar Balázs, és egész csapata a fiatal, vitéz katonáknak, a kik Mátyás pártfogásától várták jövendő emelkedésüket. A Hunyadiak új arisztokracziáját a hála és a személyes érdek kötelékei fűzték a királyhoz; a régieket magas állásokkal, kedvezményekkel igyekezett lekötelezni. A köznemességnél pedig joggal számított a Hunyadi-név varázsára, dicsőűlt atyja emlékére, s az elismerésre, mit saját tetteiért, sikereiért várhatott nemzetétől. S a magyar nemzet nemes gondolkozására, lovagias, hálás érzületére támaszkodva fogott nagy terve előkészítéséhez.
Maga a gyermek, kinek sorsáról volt szó, csak passiv részese lehetett a megindítandó actiónak.
A kérdés a király akaratának, hatalmi erejének kérdése volt, s eredménye csupán azon fordúlt meg, hogy a külső tényezők fognak-e kellő tért juttatni ez akarat érvényesítésére?
9. MÁTYÁS KIRÁLY KÉZJEGYE.*
Mátyás király kézjegye: M(athias) r(ex) fiat egy 1480 körüli supplicatión, a Kállay család levéltárában.
A Hunyadiak fényes történelmi szerepében jelentékeny része volt a család vagyoni állásának. Az erkölcsi tényezők egymaguk sohasem érvényesűlhettek volna oly nagy mértékben, ha Hunyadi János, a nagy hadvezér és államférfiú, nem lett volna egyúttal korának egyik legnagyobb birtokszerzője. Mátyás saját megválasztatásának történetéből ismerhette a gazdagságban rejlő politikai erő hatalmát. Mi sem természetesebb, minthogy fiának is meg akarta szerezni e nagy erő birtokát, s ezt annál könnyebben tehette, mert király volt, az adományozási jog korlátlan birtokosa. A Hunyadi-örökségen kívűl, melynek nagyobb része anyjának özvegyi tartására lett kijelölve, a korona örökösödési joga s egyéb jogczímek alapján óriási birtoktestek jutottak kezére, az ország különböző részeiben. Ilyenek voltak a magvaszakadt Maróthy Mátyus birtokai: Gyula vára a békési kastélylyal és 84 faluból álló uradalmával; Solymár, Zsámbék, Tök, Perbál s a többi pestmegyei birtokok s Maróth vára és tartozékai Valkó vármegyében; továbbá a siklósi uradalom Gara várával, Csereviczczel és Futtakkal, mik a Garaiak nádori ágának utolsó férfisarjáról, Garai Jóbról szállottak a koronára; az északnyugati fölvidéken Árva, Likava, Bajmócz és Szklabina várak, előbb a Komorovszkyak és Bajmóczi Onofrius birtokai, Sztrecsén vára Zsolnával, mik Trnkától, a sziléziai hadvezértől zálogjogon jutottak Mátyás tulajdonába. E birtokokat János herczegnek szánta, és a gyermek tizedik születésnapját követő napokat választotta ki az adománylevelek kiállítására. Az első adomány, 1482 ápril 8-án, husvét hétfőjén, az ősi fészekről: Hunyad váráról s öt várost és 155 falut számláló uradalmáról szólott. Másnap, ápril 9-én, a liptói, turóczi, árvai és trencséni uradalmakról és a Maróthy-örökségről adott pecsétes levelet, és megújította a Szentpáli- és Vuk-féle jószágokról 1479-ben tett adományát; ápril 14-én pedig a délvidéki Garai-birtokokkal egészítette ki előbbi adományait.*
Ez adománylevelek közűi csak a Hunyadról, Árva, Likava, Sztrecsén várakról, a gyulai uradalomról és a Szentpály- és Vuk-féle jószágokról szólók maradtak meg eredetiben, a müncheni kir. levéltár magyar oklevelei között, Ung. Doc. 62–72. sz. a Regestáikat FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ közölte a Magyar Könyv-Szemle 1889. évfolyamában, 111., 112. ll. A siklósi uradalomról szóló adománylevelet PRAY kéziratából közli TELEKI, i. m. XI. k. 217. l.
A királyi bőkezűség e nyilvánulásával vetekedett a jóságos nagyanya gondoskodása unokája felől. Hunyadi János özvegye, miután nem ölelhette keblére királyi menye szülötteit, nagyanyai szeretetének egész nagyságával a kis János herczeg felé fordúlt. A gyermek majdnem szemei előtt nevekedett, annak mosolygása aranyozta be viharos életének utolsó napjait. Halálát közeledni érezvén, őt tette birtokai örökösévé. Munkács vára Munkács, Vári s Beregszász városokkal és 27 faluval, Debreczen városa a nemesi kúriával és két vármegyében fekvő tartozékaival, Mezőtúr és Tisza-Varsány Külső-Szolnokmegyében s a régi békésmegyei Hunyadi-birtokok: Szent-András, Csabacsűddel és Szentetornyával, Királyság és Szent-Miklós, a hódmezővásárhelyi uradalomból kiszakított Donáttornyával és Ötvenablakkal jutottak e végrendelet folytán Corvin János tulajdonába. A király 1484 november 11-én Pozsonyban erősítette meg boldogúlt anyjának erre vonatkozó végintézkedését.*
A király adománylevele Munkács és Debreczen felől az Orsz. ltárban, Dipl. 19003. sz. a. A beigtatás 1485 január 13–18. napjain ment végbe; a budai káptalannak 1485 január 28-án kelt jelentése a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 73. sz. a.
A gyermek még nem töltötte be 12-ik évét, midőn az észak-nyugati Kárpátok alján, a Tisza hátán, az Alföldön, a három Körös mentén, a Duna és Dráva közt és Erdélyben fejedelemséggel fölérő uradalmak vallották jogszerint való birtokosuknak.
10. SZILÁGYI ERZSÉBET PECSÉTJE.
A gazdag királyi örökös a nyilvános életben is hamar elfoglalta az őt megillető fényes helyet. Az a tény, hogy a nevére szóló első nagyobb birtokadományok 1482-iki születésnapjának hetében foglaltattak írásba, az évforduló megünneplését sejteti velünk, mely kiváló jelentőséget, kölcsönzött a budai királyi udvar ez évi husvéti ünnepének. Talán ez a tizedik születésnap adott alkalmat első bemutatására a királyfinak, ki élénk szellemén kívűl föltünő családi hasonlatosságában is igazi Hunyadi-sarjnak mutatva magát, méltán tarthatott igényt a nemzet rokonszenvére.
)
Nos Mathias dei gratia rex Hungarie, Bohemie etc. Memorie commendamus tenore presentium, significantes, quibus expedit, universis, quod tametsi regiam celsitudinem ad omnes, quos summa potestas et incomprehensibilis illa providentia suo subiecit imperio et quos incomparabili eius sapientia ac iudicio regit et moderat, respectum habere eisque iuxta virtutum suarum merita sinum sue clementie et liberalitatis fontem reserare deceat, ad carissimos tamen et preclarissime indolis natos, in quibus se et sue celsitudinis speciem conlemplatur, vel ipso sanguinis iure et lege nature, longe maiorem respectum habere, longeque largiori illos et uberiori munificentia prosequi ac curiosius etiam rebus atque statui eorum prospicere debet. Proinde nos his et pluribus aliis bonis inducti respectibus, curam illustris et optime indolis pueri Johannis Corvini ducis Lipthoviensis etc., nati nostri etc. ut decet, habentes, castrum nostrum Mwnkach vocatum in comitatu de Bereg habitum simul cum oppidis similiter Mwnkach necnon Wary, Zaaz et Bereg ac possessionibus Berekwyfalw, Janosy, Deda, Gath, Gwth, Naghlwchka, Kyslwchka, Strabicho, Kysfalw, Izuethe, MwnkachOrozwaros, Iwany, Rakos, Bobuwyka, Rwzkolcz, Kaydana, Loheh, Lanka, Wyznucze, Makarya, Sarkad, Pystrahaza, Bardahaza, Stanfalwa, Kyskereped et Dragabarathfalwa vocatis, omnino in predicto comitatu de Bereg habitis, preterea civitatem nostram Debreczen vocatam in comitatu Byhoriensi habitam simulcum curia et castello ibidem habitis necnon oppidis et possessionibus Wywaros, Matha, Zenthmargitha, Zenthmiklos, Polgary, Prod, Wydmonostor, Hathaz, Theglas, Thethethlen, Kaba, Zobozlo, Zygheth, Erhegyews in de Zabolch item Samson, Halap, Derechke, Thothfalw, Gaboryan, Kerezthwr et Zenthpeterzeghe vocatis in predicto Bihoriensi ac Arokthew in Borsodiensi comitatibus habitis, quod quidem castrum Mwnkach simulcum prefata civitate Debreczen ac curia et castello universisque predictis oppidis et possessionibus pie memorie illustris condam domine Elisabeth etc. genitricis nostre carissime prefuerant, sed per obitum eiusdem ad nos simulcum predictis omnibus civitatibus, oppidis et possessionibus devolutum exstitit, simulcum toto et omni iure nostro regio, si quod etiam alias in eisdem castro Mwnkach ac civitate et castello Debreczen, universisque aliis prenominatis oppidis et possessionibus qualitercunque haberetnus, aut nostram ex quibuscunqu ecausis, viis mcdis et rationibus concernerent maiestatem, ac pariter etiam cunctis suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet, terris scilicet arabilibus cultis et incultis, agris, pratis, pascuis, campis, fenetis, silvis, nemoribus, montibus, vallibus, vineis vinearumque promontoriis, aquis, fluviis, piscinis, piscaturis, aquarumque decursibus, necnon molendinis et locis earundem, generaliter vero quarumlibet utilitatum et pertinentiarum suarum integritatibus quovis nominis vocabulo vocitatis, sub suis veris metis et antiquis memorato Johanni Corvino nato nostro, cui alioquin prefata condam domina genitrix nostra idem castrum et omnia predicta bona in ultima sua voluntate testamentaliter legavit, ipsiusque Johannis Corvini heredibus et posteritatibus universis, de beneplacita voluntate et consensu illustrissime domine Beatricis regine consortis nostre carissime, de manibus nostris regiis dedimus, donavimus et contulimus, imo damus, donamus et conferimus iure perpetuo et irrevocabiliter tenendum, possidendum pariter et habendum, salvo iure alieno, harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante, quas in formam nostri privilegii redigi faciemus, dum nobis in specie fuerint reportate. Datum Posonii, in festo beati Martini episcopi, anno domini millesimo quadringentesimo octuagesimo quarto, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. vigesimo septimo, Bohemie vero sextodecimo.
Mathias rex manu propria.
CORVIN JÁNOS HOROSCOPJÁNAK 2-IK LAPJA.*
Nativitas illustris ducis domini Johannis filii sacre maiestatis regie erat anno 1473-o, in Aprili, die 2., hora 9., minuta 29., secunda 15.
(Következnek a csillagok állását jelző jegyek és számok.)
Conceptio nati erat anno 1472-o, in Julii die 14., hora prima post medium noctis sequentis, sole exeunte in initio 2-i gradus leonis. Et luna in 14-o mito(?) 24-ti gradus scorpionis.
CORVIN JÁNOS HOROSCOPJÁNAK 4-IK LAPJA.*
Revolutio geniture illustris ducis Johannis anno 1484-to in Aprili, die 2., hora 7., minuta 18., secunda 3.
(Következik a csillagok állása.)
Inclinabitur illustris dux ad significata prime domus, proinde negotia sua feliciter disponentur, et incipiet sua illustris dominatio acquirere ea, que sibi hora geniture sidera pollicita sunt; ex eo quod luna in signo profectionis constituta applicat Saturno corpore suo, quemadmodum stb.
(Mindkét horoscop teljes szövegét l. Magyar Könyv-Szemle, 1880. 385. s köv. ll.)
Corvin János rendkívüli mértékben hasonlított atyjához. Fejének alkotását, arczvonásait, a jellegzetes orrt örökölte Mátyástól, bár szebb kiadásban, mert anyai öröksége, a szlávval vegyes germán faji jelleg, sokban enyhitette Mátyás arczának erőteljes, markáns vonásait. Termete szép növésűnek ígérkezett; természeti hibája, a sántaság, nem volt oly föltünő, hogy elrontotta volna testtartását, melyet egészen atyjától kölcsönzött. Szemeiben pedig nagyatyja tekintetének tüze lángolt, « melynél tündöklőbbet senki sem ismert» – mérsékelve a gyermeki kedély ártatlanságából fakadó mosoly derűjével.*
Corvin János koponyájának alkata felől Török Aurél vizsgálatainak köszönhetünk közelebbi adatokat. Egyebekben, a herczeg kinézéséről, alakjáról, BONFINIt idézzük majdnem szóról-szóra: Rerum Ungaricarum decades IV., (Pozsony, 1744.) 497. l.; ő tudósításait Mátyás halála után, II. Ulászló, a szerencsés vetélytárs idejében bocsátotta közre, s így nincs okunk azokban hizelgést keresni.
S a nagy elődökre emlékeztető külsővel vonzó egyéni tulajdonságok s az észbeli tehetség nem közönséges mértéke párosúltak, s együtt véve kedves, megnyerő jelenséggé tették Mátyás gyermekét.
A serdűltség éveinek közeledtével a király minden alkalmat fölhasznált, hogy fiát a nyilvánosság előtt származásához méltó fénynyel vegye körűl. Az udvari és egyházi ünnepélyeken jobbjára ültette, s maga mellett tartotta a fényes diplomatiai szertartások alatt, midőn külföldi követek elfogadására gyűjté össze udvarát.
Születésnapjának visszatérő évfordulói megannyi kedvező alkalmul szolgáltak a kis királyfi ünneplésére. Tizenkettedik éve betöltésekor, 1485 ápril 2-án, a királyi udvar csillagászai, kiknek élén Ilkus Márton budai plébános állott, az égi jelektől kérdezték meg jövendőjét, kettős horoscopban állítva össze a csillagzatoknak fényes élet pályával biztató válaszát. S talán ugyane napon nyújtotta át János herczegnek a tudós Marzio Galeotti Mátyás király jeles mondásairól írt könyvecskéjét, melynek előszava Jánost, mint az atyai trón leendő örökösét, buzdítja atyja példájának követésére.*
A horoscopokról lásd a 19. lap 2. jegyzetét. Úgy ezekre, mint GALEOTTI munkájára később még visszatérünk.
A birtokadományok tömege, a szépreményű gyermek ügyesen vezetett nyilvános szereplése, a humanisták dicséretei, s a miknek e kor kiváló jelenséget tulajdonított: a csillagászok kedvező jóslatai, mindmegannyi jól alkalmazott eszközök a talaj előkészítésében; egymásba illő részletei egy gondosan kieszelt tervnek, melynek finomsága magán viseli az atyai szív gyöngéd gondoskodásának s a tapasztalt diplomata óvatosságának kinyomatát.
Az első sikerek nem is maradtak el. A közvélemény növekvő rokonszenvvel látta a király oldala mellett a sziléziai nő gyermekét, kiben az atya koronájának fénye mellett egyéni tulajdonságai is feledtették a fogyatékos származást. Az udvari körök kellő óvatossággal ugyan, de annál sűrűbben hirdetik János örökösödési jogát. S ha szavuk nem is talált azonnal visszhangra a nemzetnél, de tiltakozó hangot sem idézett elő, sem idebent, sem az ország határain túl, hol a német birodalom fejedelmei már 1481 nyarán foglalkoznak a lehetőséggel, hogy Corvin János örökli atyjának koronáit.*
Albrecht brandenburgi őrgróf levele Erneszt és Albrecht szász herczegekhez, 1481 augusztus 26-án, már érinti e kérdést. MARCZALI HENRIK, Regesták a külföldi levéltárakból. Tört. Tár, 1878. 443. 1.
Maga a király kezdetben gondosan kerüli a nyilatkozatot e kényes kérdésben. De nem sokáig rejtegeti szándékát; csak kedvező alkalomra vár, hogy azt nyíltan bevallja alattvalóinak. S ez alkalmat csakhamar meghozta uralkodásának egyik legfényesebb diadala, Bécs elfoglalása.
III. Frigyessel már 1480 óta folyt – kevés megszakítással – a háború, melyben Ausztria várai egymásután jutottak Mátyás birtokába. A kitartás, melyet a király e hadviselésben tanúsított, bizonyítja, hogy annak czélja több volt, mint a Frigyestől szenvedett régi sérelmek megboszúlása. A politikai motívumokban, mik e nagy vállalatra indították, kétségkívűl jelentékeny része volt a trónöröklés kérdésének. A császár hatalmának megtörésére törekedve, Mátyás végleg le akart számolni a Habsburgok magyar trónigényeivel. 1484 őszén személyesen indúlva a hadjárat vezetésére, magával vitte kis fiát is, a kiért első sorban viselte e háborút. Hunyadi János unokájának itt nyílt először alkalma megismerkedni a katonai élettel. Bécs ostroma alatt többnyire atyja táborában tartózkodott, s mikor a polgárok megnyitották kapuikat a magyar sereg előtt, Mátyás őt küldé maga előtt a meghódolt városba.
János herczeg május 28-án délelőtt lépte át Bécs küszöbét; elment a Szent-István-templomba, megnézte a nevezetességeket s megfürdött. Egész napi időzés után csak este tért vissza a táborba. Két nappal később tartotta Mátyás diadalmas bevonúlását, s midőn a királyné megérkezését követő napon, június 6-án, a királyi pár a város főtemplomában a lakosság hódolatát fogadta, Bécs polgárai a királyon kívűl fiának kezébe is letették a hűségesküt.*
TICHTEL JÁNOS naplója. Fontes Rerum Austriacarum, I/I. k. 34. l.
Ez volt a trónjelöltség első határozott bevallása; itt szerepelt Corvin János először, mint atyjának kiszemelt utóda. S e nyílt föllépés összefüggésben állott Mátyás egy másik tervével, melyben egyik legerősebb kártyáját játszsza ki: fejedelmi menyasszonyt keresve serdülő fia részére, külföldi uralkodóház ivadékát, a ki családi nevének fényével oszlassa el a herczeg születésének árnyfoltját, s kinek születendő gyermekeiben a nemzet helyrehozva lássa a legitimitás elvén ütött csorbát.
