IV.
IV.
MILANO herczegi trónján a kiskorú Gian-Galeazzo űlt, Francesco Sforza unokája, kinek nevében nagybátyja, Lodovico, Bari herczege, a « Moro » vitte a herczegség kormányát. A Sforza-ház nem tartozott Európa régi uralkodó családai közé; Francesco, a nagy condottiere, a köznép sorából küzdte föl magát a Viscontiak trónjára; de az utolsó Visconti-leány keze törvényesítette foglalását, s uralkodói képességei megszilárdították házának uralmát a herczegi trónon. A Sforzák Olaszország leghatalmasabb dynastiái közé tartoztak Mátyás idejében, s Blanka Mária herczegnő, az uralkodó herczeg nővére, Európa leggazdagabb örökösnőjének volt elismerve.
Mátyást régi barátságos viszony fűzte e családhoz, melynek ősét már Hunyadi János barátai közé számította. Katalin királyné halála után Francesco Sforzánál keresett menyasszonyt, s nem a herczegen, hanem magának Mátyásnak megváltozott tervein múlt, hogy nem vette nőűl leányát, Ippolitát, a ki később Alfonz calabriai herczegnek lőn nejévé. Beatrix útján, a nápolyi királyi ház által, sógorságba is jött a Sforzákkal; bárha apósának az a teve, hogy egyik fiának szerezze meg a milanoi herczegséget, nem lehetett alkalmas a kölcsönös rokoni viszony megszilárdítására. A terv azonban épen Mátyás ellenzésén bukott meg, s a három udvart 1481 óta politikai érdekközösség fűzte egymáshoz, midőn Lodovico Nápolylyal és a firenzei köztársasággal Velencze ellen szövetkezve, Mátyás segítségével remélte megtörhetni a signoria hatalmát. S habár a szövetség később fölbomlott, Mátyás nem szűnt meg tovább ápolni a barátságot a gazdag és hatalmas herczegi családdal s ide irányúlt első figyelme, midőn 12 éves fia számára menyasszonyról kellett gondoskodnia.
Blanka Mária herczegnő, ki nagyanyjának, Visconti Blankának nevét viselte, 1472 ápril 15-én született, tehát 13 nap híján egy évvel volt idősebb Corvin Jánosnál.
12. GIAN-GALEAZZO MILANOI HERCZEG ÉRME
13. BLANKA MÁRIA HERCZEGNŐ ARCZKÉPE.*
Blanka Mária herczegnőnek a 37. lapon közölt arczképét Lionardo da Vincinek a milanoi Biblioteca Ambrosianaban őrzött eredetije után Eugéne Müntz La renaissance en Italie et en France cz. munkájából vettük át. A 193. lapon látható arczkép eredetije az ambrasi arczképgyűjteményben, a 200. lapon közölt kisebb arczkép eredetije, Ambrogio de Predis műve, a velenczei Accademia delle belle arti gyűjteményében őriztetik. Az elsőt a Jahrbuch der Kunstsammlungen des a. h. Kaiserhauses XIV. kötetéből, a másodikat a Jahrbücher der königl. preussischen Kunstsammlungen x. kötetéből vettük át.
Atyja Galeazzo Mária herczeg volt, a kit kegyetlenségeért 1476 karácsony másodnapján az oltár előtt gyilkoltak meg. Blanka még nem volt öt éves, midőn e borzasztó esemény történt; neveltetése anyjára, savoyai Bona herczegnőre maradt. Ez kora ifjuságában unokaöcscsének, IV. Filibert savoyai herczegnek jegyezte el, de a vőlegény, 1482 ápril 22-én, 17 éves korában elhunyt.* Meg sem gyászolta, mert jóformán föl sem érte észszel a haláleset jelentőségét, midőn a bajor udvarból érkezett házassági ajánlat,* s ezzel majdnem egyidejűleg jött a hír, hogy a hatalmas magyar király egyetlen fia számára óhajtja megszerezni a fiatal herczegnő kezét.
Les genealogies historiques des rois, empereur etc. (GIFFART, Páris, 1736.) II. köt.
Ezt a ferrarai herczeg milanoi ügyvivője, Giacomo Trotti írja alább idézendő jelentésében, 1485 márczius 26.
A terv 1484 végén merült fel, bizonyára Mátyás olasz diplomatáinak közvetítésével, mert ezeknek állott első sorban érdekében, hogy más országok mellőzésével, olasz fejedelmi házból ajánljanak menyasszonyt a reménybeli magyar trónutódnak. Francesco Fontana, e diplomaták legjelesebbje, a mondott év telén Nápolyban járva diplomacziai küldetésben, első indította meg a puhatolózást a milanoi udvar ott időző bizalmas emberénél, Giudantonio Arcimboldonál. Biztató választ nyerve, komoly tárgyalásokat kezdett, s midőn visszatért a budai udvarhoz, magával vitte a kecsegtető kilátást, hogy a királyfi Európa leggazdagabb fejedelmi hölgyével léphet házasságra.*
A milanoi herczeg maga beszéli ezt el 1485 ápril 13-án a Mátyáshoz küldött követe számára adott utasításban. Dipl. Eml. III. k. 39. 1.
14. BONA MILANOI HERCZEGNÉ ÉRME.
A mily örömmel fogadta azonban Mátyás e frigy lehetőségét, ép oly makacs ellenségre talált az Beatrix királyné személyében. Évek folyamán mindinkább növekedett a távolság, mely a királynét János herczegtől elválasztotta; s az anyai örömek hiánya a helyett, hogy csökkentette volna idegenkedését, valóságos gyűlöletté fejleszté azt szivében. Már abban a tervben, hogy a gyermeket papnak neveljék, nem alaptalanul keresi Beatrix befolyását az újabb történetírói felfogás.* S hogy ez a terv el lőn ejtve, féltékenységgel, irigységgel töltheté el szivét Mátyásnak az a szándéka, hogy törvénytelen gyermekét teszi trónja örökösévé. Titkos és nyílt eszközökkel következetesen iparkodott útját állani János emelkedésének. Férjére gyakorolt rendkívűli befolyását nem merte ugyan nyíltan latba vetni a gyermek ellen, de annál inkább igyekezett azt felhasználni, hogy annak barátait Mátyás közeléből eltávolítsa. Így esett cselszövényeinek áldozatúl még 1484 nyarán a kanczellár, Váradi Péter kalocsai érsek, a kiben János herczeg érdekeinek leghatalmasabb támaszát vesztette el.*
FRAKNÓI, Mátyás király. 345 l.
A pápai követ írja ezt 1483 deczember 24-én kelt jelentésében. V. ö. FRAKNÓI, i. m. 348. 1. és Váradi Péter élete, Századok, 1884. 502. s köv. l.
A ki a bukott kanczellár helyére lépett, Proszniczi Filipecz János váradi püspök, és a királyi udvar második befolyásos főpapja, az emelkedőben levő Bakócz Tamás királyi titkár, engedelmes eszközei voltak ugyan a király akaratának; de a dicsvágyó Bakócz a királynétól várta további előmenetelét, míg a morva származású váradi püspök lelkében talán már titkos gyökeret vert a vágy, hogy Mátyás halála után a magyar és cseh koronákat egy király fején hozza egymással állandó kapocsba.
Beatrix nem állhatta útját a király törekvésének, hogy fejedelmi házassággal erősítse meg fia helyzetét, de azzal remélte e fegyvert megfoszthatni élétől, ha saját családjából szerez menyasszonyt a herczeg számára. Testvérének, Aragoniai Frigyes herczegnek franczia királyleánytól született, Francziországban élő leányát hozta javaslatba. Ajánlatát a gazdag hozomány kilátásán kívűl Mátyás egyik kedvencz tervének bevonásával öltöztette kívánatos színbe. A király már több év óta fáradozott azon, hogy a török szultán szökevény testvérét, a szerencsétlen Dsem herczeget a rhodusi lovagok hatalmából kiszabadítsa s udvarába hozza. Beatrix azzal biztatta, hogy a menyasszony anyai összeköttetései révén nem lesz nehéz XI. Lajost, a franczia királyt, a török herczeg kiadatására bírnia. Mátyás azonban felismerte a neje tervében rejlő czélzatot, s visszautasítá azt. De annyira tartott Beatrix cselszövényeitől, hogy kénytelen volt tudta nélkűl, a legnagyobb titokban kezdeni meg a milanói udvarral a komoly tárgyalásokat.*
Trotti jelentései, 1485 márczius 20 és szeptember 7.
Fontana 1485 február havában mint kegyvesztett és száműzött hagyta el a magyar udvart, Milanoban keresve menedéket Mátyás haragja ellen. De a száműzetés csak diplomatiai fogás volt, melylyel Beatrixet akarták félrevezetni; s az olasz magával vitte a király titkos megbízását, hogy magával a Sforza-ház fejével, Lodovico herczeggel, tegye magát a házasság ügyében érintkezésbe. Küldetésének kiváló politikai jelentőséget kölcsönzött az a körűlmény, hogy először adott Mátyásnak alkalmat, határozottan nyilatkozni a trónöröklés kérdésében. A király tisztában volt a felől, hogy a fejedelmi ara kezét csak úgy szerezheti meg fiának, ha előbb koronát biztosít számára. Fontanának adott utasításában felhatalmazta az olasz diplomatát, hogy fiának János herczegnek, mint a magyar trón örökösének követe és kérő násznagya gyanánt lépjen fel Lodovico herczegnél.*
Diplom. emlékek Mátyás király korából, III. k. 39. l. BONFINI, i. m. 500. 1.
15. LODOVICO HERCZEG ÉRME.
A vigevanoi kastélyban folyt tárgyalások gyorsan vezettek kedvező eredményre. Lodovico herczeg kiváló előnyöket ismert fel a Mátyással kötendő rokonságban. De első sorban a kérő jövőjéről akart teljes bizonyosságot szerezni. Nem elégedve meg Fontanának ez irányban tett határozott nyilatkozatával, fölvetette a kérdést: mi történik a királyfival, ha Beatrix anyává lesz, vagy ha a király – neje halála esetére – újabb házasságra lép és törvényes utódoknak ad életet?
Fontanának teljes módjában volt eloszlatni Sforza aggályait. Megnyugtathatta a felől, hogy a király, ha özvegységre jutna is, semmi esetre sem fog újból megházasodni; ezt nem tenné már csak fia érdekében sem, kit – úgymond – úgy szeret, « hogy a saját szemeit oda adná érte ». Ép ily kevés ok van arra gondolni, hogy Beatrixnak kilencz évi magtalanság után gyermekei születhetnek; de ha ez megtörténik, Mátyás a Csehországból bírt tartományokkal és a cseh királyi czímmel, a boszniai királysággal s Ausztriával fogja kárpótolni János herczeget.*
U. ott, 40–41. ll. és Giacomo Trotti jelentései, 1485 márczius 20, 26, 30 és ápril 3.
16. A VIGEVANOI HERCZEGI KASTÉLY.
Még folytak a tárgyalások Fontanával, midőn Lodovico herczeg a treviglioi Maffeo di Nasot, meghitt emberét küldte Magyarországba, hogy Mátyás ajkairól ismételtesse követének igéreteit. Maffeo 1485 ápril 23-án vette át utasításait s hatvan rőf aranybrokát szövetet vitt magával ajándékba a királynak, Lodovico igéretével együtt, hogy a Milanoban tartózkodó Lionardo da Vinci által fog számára egy Madonna-képet festetni.* A követség azonban már jóformán csak udvariassági tény jelentőségével bírt; kevéssel Naso távozása után, május elején, az eljegyzést Milanoban bevégzett ténynek tekintették. A milanoi udvarnál időző külföldi követek julius 31-én kaptak hivatalos értesítést az örvendetes esemény felől. Ascanio Sforza bibornok, a menyasszony nagybátyja, bejelentette azt II. Pál pápának is, és a szent atya a milanoi herczegi családra nézve különös örvendetes tény gyanánt üdvözölte a házasságot, a bibornok útján fejezve ki a Sforza-háznál szerencsekivánatait.*
Dipl. Emlékek, i. h.
Trotti jelentései, 1485 május 7. és július 31. Ascanio bíbornok levele 1485 augusztus 20., a Dipl. Emlékekben, III. k. 46. 1.
