III.
III.
CORVIN a temetés után visszatért Budára, hol egész udvar sereglett körébe. Ott voltak atyja hadvezérei közűl Ráskai Balázs, Székely Jakab, Czeczei Kis Máté, a liptói főispán; továbbá Móré Fülöp és János prépostok, Darányi Jakab veszprémi kanonok és felső-őrsi prépost, ki a herczeg kanczelláriája élén állott, Batthyány Boldizsár kőszegi várnagy, Czobor Imre és Márton, Móré György lovászmester, az Enyingi Törökök: Ambrus és Imre s a többi hívek, a kiket az egyes várak kapitányságai vagy egyéb tisztségek a herczeg közvetlen szolgálatában tartottak. Oda jött Visegrádról Érsek Máté, a fogoly kalocsai érsek testvéres magával hozta a várból a szent koronát. Mindannyian megújíták hódolatukat s kedvező híreket hoztak a távol maradt várkapitányok hűsége felől. A szlavóniai várakban Bajnai Both András, az alvidéken Haraszti Ferencz solymosi és lippai várnagy és Bánczai András, Tatán és Komáromban Csicseri Orosz Mihály és Borszvai Péter, a távoli Sziléziában Tomori István troppaui kapitány őrködtek a herczeg érdekei felett.* A hangulat országszerte kedvezőnek mutatkozott, a köznemesség zömét a Hunyadi név varázsa tartotta uralma alatt, s a főemberek, az ország nagyjai, színleg osztoztak az általános felfogásban, mely a nemzeti királyság fentartását tűzte ki a királyválasztás jelszavául. A tapasztalatlan ifjú feltétlenűl bizott mindenkiben, s a kiktől legtöbb oka volt tartani, Filipeczben, Bakóczban és a Gerébekben tekintette pártjának legerősebb támaszait.* Nem véve tudomást a királyné cselszövényeiről, tájékozatlanúl a főurak körében uralkodó hangulat felől, udvarnokai társaságában reménységgel eltelve várta az országgyűlés megnyitását.
E névsort az egykorú oklevelekben elszórt adatokból állítottam össze.
Egy jegyzék, mely hihetőleg a temetés napjaiban lett összeállítva, mindezeket Corvin hívei gyanánt említi fel, sőt oda sorozza magát Hippolyt érseket is. a kit már a rokoni kötelék is Beatrix érdekeihez csatolt. Dipl. Eml. IV. k. 166. 1.
48. VÁRADI PÉTER CZÍMERE.
Az első intés egy távollevő jó baráttól jött, kit csakis saját szomorú helyzete akadályozott meg abban, hogy a herczeg segítségére siessen. A visegrádi vár foglya, Váradi Péter érsek, Mátyás halála után egyedül Corvintól várhatta megszabadulását.
Sorsa, az elhunyt király akaratából, szorosan hozzá fűződött a herczeg reményeihez, s e körűlmény fokozhatta éleslátását, melylyel az események fejlődését szemlélte. Ismerve Beatrix és hatalmas pártjának ármányait, melyek egyik áldozata volt, aggodalommal gondolhatott a választási harcz kimenetelére. Egy nappal azután, hogy a bécsi hajót Mátyás tetemeivel Visegrád falai alatt elvonúlni látta, ápril 21-én, levelet írt János herczeghez, «a magyarok és csehek herczegéhez és az atyai trón örököséhez», s az ifjú herczegre komoly intő szózat gyanánt hatott a fogoly főpap esdeklése, a figyelmeztetés az álnok és kétszínű tanácsadókra, kik másként éreznek és másként beszélnek, s annak hangsúlyozása, hogy saját magával tesz jót, ha őt fogságából kiszabadítja.*
WAGNER, Epistolae Petri de Warda. 1776. 45. 1. V. ö. FRAKNÓI VILMOS, Váradi Péter élete (Századok, 1883. 729. 1.) és II. Ulászló királyválasztása. (Századok, 1885. 19. l.)
Corvin habozás nélkűl elhatározta, hogy vissza adja atyja régi hű emberének szabadságát. De sajátságos nyilvánulásaként az események logikájának, épen ez a kérdés idézte elő az első nyílt összeütközést a királyfi és titkos ellenei között. Beatrix és a három hatalmas főpap, Filipecz, Nagylucsei Orbán és Bakócz, az országos tanácsban erélyesen tiltakoztak az érsek kibocsátása ellen, s a hév, melylyel álláspontjukat védték, maga igazat adhatott a herczeg szemében Váradi intéseinek. Beatrixék ellenzése annál feltünőbb volt, mert a herczeg legközelebbi hívein kívűl maguk a Geréb testvérek is az érsek érdekében emelték fel szavukat. Az ellentét oly nagy lőn a két álláspont hívei között, hogy a pápai követnek kellett közbe lépni, a ki egyházi kiközösítés fenyegetésével követelte az érsek szabadon bocsátását. Corvin május 8-án Budára kísértette Váradit, s hitlevelet véve tőle, egyelőre tisztességes őrizet alá helyezte, azzal a szándékkal, hogy nehány hét múlva vissza helyezi teljes szabadsága és méltóságai birtokába.* S hogy az ellenzék kedélyét lecsillapítsa, adományokkal kívánta a főbbeket, első sorban Orbán püspököt, kibékíteni.
Maffeo május 7-iki jelentése. Dipl. Eml. IV. k. 187. I. V, ö. FRAKNÓI, Váradi Péter élete, i. h. 730. l.
De czélját nem érte el, s midőn egy régi jó barátját visszanyerte pártja számára, alkalma lőn felismerni azokat, kiknek ellenséges indulata legtöbbet árthatott ügyének.
)
Nos Johannes Corvinus Oppavie et Lipthovie dux, natus serenissimi principis condam domini Mathie dei gratia regis Hungarie, Bohemie etc. ac ducis Austrie, memorie commendamus per presentes, quod quamvis alias idem condam dominus rex et genitor noster charissimus possessionem Kerekeghaza vocatam in Pesthiensi ac directam medietatem possessionis Nagh-Iwan in Hewesiensi comitatibus existentes et habitas propter certas causas domino reverendo, domino Urbano electo et confirmato Agriensi, thesaurario suo receperat et abstulerat, tamen quia iam predicta possessio Kerekeghaza ac medietas possessionis Nagh-Iwan per obitum dicti condam domini et genitoris nostri ad nos extiterunt et sunt de iure et de facto devolute, ob hoc nos certis item bonis respectibus et precipue ducti consideratione fidelitatis et servitiorum eiusdem domini Urbani, que ipse regno et prefato condam domino et genitori nostro exhibuit, eidem domino Urbano easdem possessionem Kerekeghaza ac medietatem ville Nagh-Iwan duximus remittendam, reddendam et condonandam, ímmo remittimus, reddimus et condonamus harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum Bude, feria quarta proxima post festum inventionis sancte crucis, anno domini millesimo quadringentesimo nonagesimo.
Johannes Corvinus dux manu propria.
(P. H.)
Ez eset tényleg megingatta nyugalmában és értésére hozta helyzetének bizonytalanságát. Fegyveres erőben remélt támaszt keresni, s készpénz hiányában, – nem akarván hozzányúlni a kincstár drágaságaihoz – előbb a milanoi követhez fordúlt pénzbeli segítségért, majd, kitérő feleletet kapván, jószágadományokkal és zálogos kötvényekkel igyekezett főbb embereit katonák gyűjtésére ösztönözni. Május elején Ráskai, Székely Jakab és Kis Máté alatt 10,000 embere állott fegyverben. De ezt még nem tartotta elégségesnek; ám a hadgyűjtés sok költséggel járt, s Maffeo szép szavú biztatással válaszolt ismételt kéréseire; pénzt nem adott, s Lodovico herczeget is figyelmeztette, hogy jó lesz kitérni a kölcsön elől, mert nagyon kétséges, hogy érdemes-é pénzáldozatokat hozni a herczeg ügyéért?*
Maffeo május 7- és 8-iki jelentései. Dipl. Eml. II. k. 188. és 197. ll.
A milanoi követnek ekkor már igen sok oka volt a tartózkodó magaviseletre. Egész mostanig teljes odaadással védte pártfogoltja érdekeit az országnagyoknál, de mialatt egyik főúrtól a másikig járkálva fáradozott a herczegért, lehetetlen volt észre nem venni a kedvezőtlen hangulatot, mely mind nagyobb arányokat öltött a királyfi ellen.
Míg Corvin párthívei, fegyvereik erejében bizakodva, úgyszólván tétlenűl vesztegeltek Buda várában, elleneik nem voltak hanyagok az idő felhasználásában. A külföldi diplomatia serényen dolgozott a külső jelöltek érdekében. A titkos tanácskozásokból, a rejtett mozgalmakból a cseh király jelöltsége lépett föl leghatározottabb alakban. Miksa két nagy hibával tette magát lehetetlenné: szerződésre hivatkozott a nemzet királyválasztási jogával szemben; és pénz nélkűl készült a magyar trón elfoglalására. E két hiba elég volt, hogy hosszú időre népszerűtlenné tegye a Habsburg-ház trónigényeit az országban. Ulászló, kit eddigi szereplése békés, hajlékony természetnek tüntetett fel, tényleges birtokosa volt Csehország nagyobb részének s a cseh korona jogán őt illették meg a Mátyás által elfoglalt morva és sziléziai részek. Lengyelország koronája is reá, Kázmér király első szülöttére nézett. Az ő királysága a cseh tartományok kérdésének békés megoldásán kívűl két nagy ország szövetségének előnyeit ígérte Magyarországnak.
50. FILIPECZ JÁNOS PECSÉTJE.
Filipecz volt az első, ki ez előnyökre figyelmeztette az országnagyokat. Mátyás utolsó kanczellárja, titkainak, terveinek letéteményese, sohasem volt igazi híve a királyfinak, kinek érdekében annyiszor bocsátotta Mátyás rendelkezésére államférfiúi tehetségeit. A nemzeti királyság eszméje, mit Corvin képviselt, idegen maradt előtte, idegen nemzet gyermeke előtt. Ha voltak politikai eszményei, az országon kívül kell keresnünk azoknak forrását. Az egykori morva mesterember fiának egész élete, úgy tűnik fel előttünk, hazája szolgálatának volt szentelve; hazája érdekeit szolgálta Mátyás alatt is s ez érdekek megóvását tekinté most, e válságos napokban, első feladatának. A vallási küzdelmek által megtépett cseh királyságnak hatalmas szövetségest adni a katholikus Magyarországban, s e szövetség által visszaszerezni Venczel koronájának régi fényét, ez volt a czél, a mi szemei előtt lebegett. Ez tette őt, a boroszlói szerzetest, Mátyás cseh aspiratiói legbuzgóbb hívévé; a király oldala mellett ő képviselte az összekötő kapcsot Mátyás és a cseh-morva tartományok között. Mikor ura parancsából Corvin útját egyengette a trónra, akkor is a cseh birtoklás biztosítása volt első törekvése. Az ő szemében Corvin Jánosnak első sorban az kölcsönzött jelentőséget, hogy a magyar-cseh államszövetséget eddigi alakjában fentarthatni remélte általa. A király halála véget vetett reményeinek s a dolgok új rendjének láttára már az első napokban megérlelődött lelkében a gondolat, hogy Ulászló számára szerzi meg a megürült trón birtokát. Beatrix királyné, csalódva Miksába vetett reményeiben, örömmel ragadta meg Ulászló megválasztatásának eszméjét s a váradi püspök teljesen megnyerte őt az ügynek azzal az igérettel, hogy Ulászló őt fogja megválasztatása esetén nőűl venni. A királyné támogatása magával vonta főbb híveinek csatlakozását. Filipecz tudta a módot, mint kell a magyar urakat jelöltje pártjára édesgetni. Bakócznak a kanczellárságot ígérte oda, Szapolyait nagy kiterjedésű uradalmak elnyerésével kecsegtette. S a három oszlopos ember, a királyné és pártja által támogatva, a rábeszélés minden eszközével rendelkezett, hogy tekintélyes pártot gyűjtsön Ulászló zászlaja alá.
51. FILIPECZ JÁNOS ALÁIRÁSA.*
Filipecz János aláirását: Joh(an)nes ep(iseop)us eccl(es)ie Waradien(sis) etc. can(cellari)us a Magyar Nemz. Múzeum levéltárának Bécsben, 1488 május 5-én kelt okleveléről adjuk.
Filipecz pártfoglalása a cseh király mellett az első súlyos csapást mérte Corvin reményeire. A veszély nagyságát növelte a titkolózás, melylyel Ulászló párthívei szándékukat el tudták rejteni a nyilvánosság előtt. Corvin és barátai mit sem tudtak a történtekről. Csak a milanoi követ éles szemét nem lehetett megcsalni. Maffeo sejtelmével bírt a helyzet változásának, s tudta, hol kell annak kulcsát keresni. Május közepén már nem volt titok előtte, hogy a kanczellár és társai Corvin ellen dolgoznak, s Filipecznek, hogy a leleplezés veszélyét kikerülje, merész lépésre kellett magát vele szemközt elhatároznia. Gondosan eltitkolva a Beatrixnak tett házassági ajánlatot, Ulászló és Blanka herczegnő összeházasításának eszméjét vetette föl s megigérte, hogy a cseh király megválasztatása esetén minden erejével e házasság létrehozásán fog dolgozni. A ravasz olasz diplomata már Mátyás halála után gondolt olyasmire, hogy ha Corvin reményei nem valósúlnak, biztosabb jelöltek közűl keres férjet úrnője számára.* Annál könnyebb volt Filipecznek őt lépre csalni és arra bírni, hogy egyelőre titokban csatlakozzék Ulászló pártjához. Az érdekek e harcza, melyben hazugság, hamis ígéretek és vesztegetések képezték a fő fegyvereket, Corvint a nélkűl, hogy sejtelme lett volna a dolog felől, megfosztották egyik legerősebb támaszától.*
Ápril 9-iki jelentésében azt írja, hogy ha Corvin ügyei rosszra fordulnak, jó lesz Miksát szemelni ki Blanka férjeűl. I. h.
Maffeo május 22-iki jelentése. Dipl. Eml. IV, k. 201. l.
Milanoban, mint külföldön egyátalában, semmit sem tudtak a magyarországi helyzet felől. A király halálának híre is későn, kerülő útakon és bizonytalan forrásból érkezett Olaszországba, s Lodovico herczeg teljesen tájékozatlanúl a viszonyok felől írta meg első leveleit a magyar udvarhoz. Corvin királysága felől azt hitték odakint, hogy Mátyás már minden akadályt elhárított annak útjából Beatrixnak a herczeg úgy írt, mint Corvin szerető anyjának, a királyfit ápril 20-án kelt részvétiratában az atyai trón természetes és jogszerű örököse gyanánt üdvözölte s ama reményének adott kifejezést, hogy megválasztatása, ha még eddig nem történt meg, rövid idő alatt minden nagyobb akadály nélkűl fog végbemenni. Hasonló értelemben írt az országtanács tagjainak is. Mindazonáltal nem tartotta fölöslegesnek diplomatiája eszközeit is mozgásba hozni Corvin mellett. Damiano Barzi személyében titkos agenst küldött Zenggbe Macskási Tárnok Péterhez, Corvin kapitányához, hogy onnan tartsa szemmel a magyarországi eseményeket. Innsbrucki követének, Girolamo Braschának meghagyta, hogy igyekezzék a római királyt Corvin támogatására bírni. Ascanio bibornok által pedig magához a pápához fordúlt pártfogásért, arra kérve a szent atyát, hogy a királynéhoz és a főurakhoz intézendő brevében siettesse a herczeg mielőbbi megválasztását. Kérését a nápolyi király is támogatta a szent-széknél, mert nem levén tájékozva Beatrix újabb tervei felől, az adott viszonyok között Corvin megválasztásával látta legjobban biztosítva leánya jövendőjét Magyarországon.*
Dipl. Eml. IV. k. 176–179, 181, 190–1947, 199, 233. ll.
A barii herczeg levelei május közepén érkeztek meg Budára; de Maffeo már ekkor föl volt mentve a kényszerűség alól, hogy azokat rendeltetésük helyére juttassa. Az ügyek fejlődése hamar véget vetett a mind nehezebbé vált titkolózásnak. Váradi Péter végleges szabadon bocsátása, mit Corvin május 20-án rendelt el, megadta a kanczellárnak a keresett ürügyet, hogy nyíltan szakítson a királyfival. Példáját a királyné egész pártja követte, s egyszerre köztudomásúvá lett, hogy a főrendek többsége Corvin jelöltsége ellen fordúlt. A helyzetet teljesen megvilágította a nyílt ellenségeskedés János herczeg és Beatrix között, melynek kitörését némileg a herczeg s környezete gyermekes, tapintatlan magatartása is siettette. A királyné mostanig a budai várlakban lakott, Corvinnal egy fedél alatt; de a két udvartartás személyzete között vetélkedés támadt, mely koronként hangos összetűzésekké fajúlt. Az urak ellenséges hangulata legelőször is cselédeik magatartásán mutatkozott, s midőn a kedélyek már ingerlékenyebbekké lettek, Corvin s a várnagy magyar vitézei a várkapunál tettleg bántalmazták a királyné ki s be járkáló olasz udvarnokait. Beatrixnak már kényelmetlen volt a várbeli lakás, hol Corvinék folyton szemmel tarthatták s nem érintkezhetett szabadon párthíveivel. Hiába kérve Corvintól elégtételt a sérelemért, május 24-én nagy haraggal elhagyta a várat s a vízi-városba, Orbán püspöknek a Szombatkapun kívűl fekvő házába tette át udvarát. A szakítás ezzel teljes lőn Corvin és mostohája között, s a herczeg magára maradt atyja királyi palotájában.*
Maffeo május 22- és 25-iki jelentései. Dipl. Eml. IV. k. 201. és 204. ll. BONFINI, 521. l.
52. DISZITÉS RANZANO CODEXÉBŐL.
