IV
IV
AZ ORSZÁGGYŰLÉS május 17-ikére volt egybehíva, de az országos rendek csak a hónap végén kezdtek gyülekezni, mert a temetés után a főurak nagy része hazasietett, hogy magával hozza fegyveres csapatait s a vármegyei nemességet. Az ország legtávolabbi részéből jött a legelső csoport. Báthory István országbíró és erdélyi vajda, Drágfi Bertalan, Morócz László, Losonczi László s a többi erdélyi főurak a nemesekkel és a székelységgel együtt május 28-án érkeztek meg. Báthory egymaga 3500 főnyi lovas csapatot hozott magával. Utánuk jött Nagylucsei Orbán, a ki néhány hét előtt ment haza banderiumáért; a vele érkező főemberek: György csanádi püspök, Bocskai Péter, Dóczi Imre csapatai mintegy 2500 főnyi lovassal gyarapíták Ulászló pártjának hadi erejét. A nyugati részekről megjöttek a Szentgyörgyi és Bazini grófok, a Kanizsaiak és a Szécsiek. Csak a délvidékiek késlekedtek; innen egyedül az imént hazatért kalocsai érsek sietett banderiumával Corvin védelmére.
Június elején a főpapok, élükön a gyermek Hippolyttal, mind együtt voltak, s a világi főurak közűl, Szapolyai István s a délmagyarországiak kivételével, úgyszólván mindazok, a kiknek szava döntő súlylyal bírt a tanácskozásokban.*
Maffeo június 20-iki jelentése. Dipl. Eml. IV. k. 221. l. BONFINI, 516–517. ll. FRAKNÓI, II. Ulászló királylyá választatása, i. h. 99. l.
A pártok alakulásából hamar meg lehetett látni, hogy erős küzdelem lesz a jelöltek között. Miksának váratlanúl jelentékeny pártja támadt az Ausztriával határos dunántúli és déli részek főnemességében, melyben a Szentgyörgyiek, a Bánfiak, a Kanizsaiak és a Frangepánok játszották a főszerepet. Feltünő jelenséget képezett a harczias elemek csoportosulása János Albert herczeg személye körűl. Mátyás király legjobb hadvezérei, a hazafias érzelmű agg katonák: Báthory István, Kinizsi, Magyar Balázs voltak e párt főemberei, a kik első sorban a csatamezőn vélték a nemzet érdekeit biztosíthatni s a lengyel-török háborúk hősében kipróbált hadvezért akartak a királyi trónra ültetni. Leghatalmasabb volt azonban mindjárt első tekintetre Ulászló pártja, mely az országos tanács vezérein, Filipecz, Bakócz és Nagylucsei püspökökön és Szapolyain kívűl az ország leghatalmasabb embereinek egész sorát számította tagjai közé.
Corvin pártja a kalocsai érseken s Mátyás néhány hű katonáján kívűl a vármegyei nemesség soraiból kerűlt ki. Számra hatalmas volt e párt, de hiányzott éléről a vezér, ki, mint Mátyás megválasztatásakor történt, lelket tudjon önteni az óriási testbe. Az 1457-iki választás a nemesség utolsó diadala volt; az országgyűlés súlypontja azóta a főrendekhez kerűlt s ezek soraiban nem volt, a ki Corvin érdekeit méltóan képviselje. A közel 10,000 főnyi tábor, mely a Rákos mezejét benépesíté, vezető nélkül holt tömeg volt, akadályozni képes, de nem irányítani a tárgyalásokat, s a kik a budai várban Corvin oldala mellett voltak, Váradi Péter, Székely, Ráskai s a többiek, egyikük sem volt alkalmas arra, hogy Szilágyi szerepét játszsza a Hunyadi-ház új trónjelöltje mellett.
Corvin ügye veszve látszott a higgadtabb gondolkozásuak előtt; de még nem lehetett biztosan tudni, hogy a többi név közűl melyik kerűl ki győztesen az urnából Beatrix maga volt a legnagyobb bizonytalanságban. Remélt Ulászló győzelmében, de még sem merte sorsát egyedül hozzá kötni; talán intést kapott Ferrarából s tartózkodásra készteté a milanoi követ sűrű érintkezése Filipeczczel. Az országgyűlés küszöbén titokban újból érintkezésbe lépett Miksa embereivel. S minden oldalról biztosítani akarva magát, azzal a kéréssel fordult a pápai követhez, eszközöljön ki a pápától egy brevét, melynek értelmében a leendő király a kereszténység érdekében tartozik vele házasságra lépni.*
Maffeo írja ezt május 25-iki jelentésében. I, h.
A tanácskozásokat Nagylucsei Orbán, mint nádori helytartó, június első napjaiban nyitotta meg. A főrendek Pesten, Nagy-Boldogasszony egyházában, a nemesek a Rákos mezején tartották üléseiket. A vezetés teljesen Ulászló híveinek kezében volt, s ezek a köznemességgel szemben a halogatás régi taktikájával éltek. Az urak a választási feltételek megállapításával tölték el a hónap első hetét, s csak június 7-én mentek át a Rákosra, hogy a trónkövetelők követeit az ország színe előtt ünnepélyesen kihallgassák.* E fontos actusnál Corvin egy utolsó kisérletet tőn, hogy az országgyűlés vezérférfiait atyjának tett ígéreteikre emlékeztesse. Midőn igényeinek bejelentésénél választása a kanczellárra és Bakócz Tamásra esett, nem lehetett titok előtte, hogy e két főpap buzgólkodik legjobban Ulászló érdekében. S ha mégis őket szemelte ki szószólóul, ezt másnak alig vehetjük, mint finoman elburkolt, de annál keserűbb szemrehányásnak az elpártolásért s egyúttal végső kísérletnek, hogy emlékezetükbe hozza egykori jótevőjüknek tett esküjöket. Választása, melyben bizonyára benne volt Váradi Péter keze is, a két püspököt tényleg a lehető legkényesebb helyzetbe hozta a nyilvánosság előtt. De nem vonhatták ki magukat s az országgyűlés előtt el kellett mondaniok ajánló beszédeiket, bárha e nagy jelentőségű politikai szerep általuk, az ő kezükben minden erkölcsi tartalmát elveszté és üres alakisággá sülyedt. Avagy minő összhangban állhattak szívük érzelmeivel a könyek, mikkel a két főpap Mátyás emlékének áldozott; s a Corvin János gazdagságára, atyjától örökölt szép tulajdonaira mondott dicséretek, az igazságra és a méltányosságra való hivatkozás, a nemzeti királyság eszméjének dicsőítése minő hatást gyakorolhattak a hallgatókra, a kik tudták, hogy épen tőlük indúlt ki a döntő lépés a királyfi megbuktatására? S nem láttak-e czélzatosságot a beszéd ama részében, mely a gyermek törvénytelen származását hozta emlékükbe, s annak ellensúlyozásaul nem tud egyébre hivatkozni, mint az olasz fejedelmi házak példáira?
Maffeo június 21-iki jelentése. I. h. FRAKNÓI, i. m. 100–102. ll.
53. NAGYLUCSEI ORBÁN PECSÉTJE.
54. NAGYLUCSEI ORBÁN ALÁIRÁSA.
Corvin ügyének védelme Ulászló két legelső párthíve által előadva, valóban egyike lehetett a legsajátszerűbb jeleneteknek, melynél jellemzőbben semmi sem egészíthetné ki e kor politikai erkölcseiről bírt képünket.*
BONFINI, 517–518. ll. FRAKNÓI, i. m. 104. l.
Corvin igényeinek bejelentését nyomon követte az idegen trónjelöltek követeinek kihallgatása. Ez alatt megérkezett Bécsből Szapolyai István is, kinek már ekkor kezei közt volt a cseh király adománylevele Kremsierről s a lengyelektől visszaváltandó lublói és podolini uradalmakról.* Megjelenése nagyban növelte az Ulászló-pártiak erejét s ezek már semmi titkot sem csináltak belőle, hogy biztosnak tartják győzelmüket. De két tényezővel kellett még számolniok. A köznemesség zöme a János Albert pártján álló felvidékiek kivételével határozottan Corvin mellett nyilatkozott; s a herczeg kezén volt a korona, a kincstár s az ország fővárosa, a legfontosabb királyi várakkal együtt. Amaz, t. i. a nemesség, a választás kimenetelét tette kétségessé; a korona és várak birtokában a herczeg könnyen megakadályozhatja az új király trónraléptét. A helyzet nagyon kényes volt; a polgárháborútól való félelem lett egyik részen úrrá a kedélyek felett, s a másik fél naponkint növekvő türelmetlensége máris zajos jeleneteknek lőn kútforrásává. Ekkor egy váratlan puccs jött a főurak segítségére, melyet a lengyel herczeg pártvezérei idéztek elő a Rákos mezején. Június 8-ika táján, a külföldi követek kihallgatása alatt, a lengyel párt zöme csúfosan megbukva János Albert kikiáltásának tervével, odahagyta a tábort s a felsülés oly hatást gyakorolt az egész köznemességre, hogy ez lemondva a további várakozásról, a főurak reábeszélésére szétoszlott és megyénként két-két követet hagyott maga helyett az országgyűlés színhelyén.*
Az 1490 május 8-án kelt oklevél eredetije a M. Nemz. Múzeum levéltárában. Kiadta SCHEDIUS, Zeitschrift von und für Ungarn, 1804, VI. k. 317. l.
Maffeo idézett jelentése. FRAKNÓI, i. m. 104. l.
55. A RÁKOS MEZEJE.
A túlsúlyra jutott főuraknak most már nem volt nehéz a hátralevő akadályok elhárítása. Úgy látszik, Bakócznak és Filipecznek jutott a feladat, hogy Corvint a korona és várak kiadása tárgyában egyezkedésre bírja, s a két püspök mesterileg járt el megbízatásában. Gyöngéden, kimélettel adták az ifjú herczeg értésére, hogy megválasztatása kétséges, és miután «isten akaratából, kinek gondviselésétől függ a királyok és fejedelmek uralma, vagy emberi tanácsból » könnyen megtörténhetik, hogy más nyeri el a koronát, az ország rendei, az elhunyt király iránt tartozó kötelességükből kifolyólag, minden eshetőségre származásához méltó helyzetet akarnak biztosítani a királyfinak. Ajánlataikat a következőkben terjesztették Corvin elé: A herczeg, ha nem választják királylyá, maga és utódai részére Boszniát kapja királyi czímmel kárpótlásul, és Szlavóniát mint a magyar király fenhatósága alatt álló fejedelemséget, Horvát- és Dalmátországok életfogytiglan való bánságával együtt. A kezeiben levő várak és uradalmak közűl a liptói herczegi czímmel örökjogon megtartja mindazokat, melyeket Mátyás király közvetlen intézkedéséből mint valóságos családi örökséget bírt; Ausztriában Recz, Kirchschlag és Wolkendorf várakat, Morvában a magyarbródi uradalmat és Sziléziában a troppaui herczegséget; azon felül zálogjogon kezében maradnak Pozsony, Tata és Komárom a főispáni tiszttel s két vár Krajnában, amazok 40,000 forintnyi összeg fejében, ezek mindaddig, míg Székely Jakab Krajnában fekvő hadai zsoldjukat meg nem kapják. Mindezekért viszonzásul tartozik azonban a kezei között levő koronát, mihelyt az egyezkedési okírat ki lesz állítva, a királyi várakat pedig az új király bejövetelekor a rendeknek átadni és addig is a budai tárnoki házat a benne őrzött oklevelekkel s a királyi könyvtárat épségben megőrizni, s ez utóbbiból csak az országnagyok tudtával, beleegyezésével vesz ki saját használatára szükséges könyveket.
56. JÁNOS ALBERT ARCZKÉPE.*
János Albert arczképét Matejko eredeti rajza után a Smolka-Matejko, Polens Könige und Herrscher cz. munkából adjuk.
Bakóczék nem hallgatták el a királyfi előtt, hogy ez ajánlatok elfogadásától függ egész jövendő sorsa. Ha egyezségre lép, ez még nem zárja ki megválasztatását, de ha visszautasítja a feltételeket, s a választáson megbukik, akkor késő lesz alkudozni s vagy feltétel nélkűl meghódol a győztes pártnak, vagy a polgárháború eshetőségeinek lesz kénytelen kitenni magát s hazáját. Corvin látta, hogy atyja leghívebb emberei elhagyták, nem tehetett egyebet, minthogy a békés útat választotta a bizonytalan küzdelem helyett. Néhány napi tárgyalás után, melyekben a kárpótlásul nyerendő tartományok kormányügyei részletes megbeszélés tárgyát képezték, elfogadta az egyezséget, kézszorítással, hit alatt kötelezve magát annak megtartására. Viszont a főurak is kezet adtak reá, hogy az egyezség feltételeit írásba foglalva, a választás után a leendő király által még az ország határain kívűl meg fogják erősíttetni s a koronázást követő napok egyikén az új király maga fogja Corvint Bosznia királyává koronázni.*
Az egyezség pontjait a főurak június 18-iki, alább idézendő okleveléből ismerjük; ez oklevél elbeszélésével nagyjában megegyezik BONFINI előadása (521. l.) és Maffeo június 20-iki jelentése. V. ö. FRAKNÓI, i. m. 107–108. ll.
