II.
II.
A VELENCZEI köztársaság törekvése a korinthusi háború kitörése óta oda irányúlt, hogy Magyarországot szövetkezésre bírja a török ellen. A pápával és a franczia királylyal már 1499 ápril 15-én megkötötte a védelmi és támadó szövetséget; a ligának nyílt czélja volt az ozmán birodalmat százaz földön és vízen, minden oldalról megtámadni, de e vállalkozást nem indíthatták meg, mielőtt a kereszténység bástyájának, Magyarországnak csatlakozása nem volt biztosítva.
Velencze 1500 elején követeket küldött Ulászlóhoz; a pápai követ már az előző évtől kezdve működött ez irányban a magyar udvarnál, s a tavaszi országgyűlésre XII. Lajos franczia király követei is megjelentek. Az országgyűlésen a szövetség ügye komoly tárgyalás alá vétetett, s az ország szomorú pénzügyi helyzetét, mely minden nagyobb vállalatnak útját állotta, ellensúlyozni látszott a rendek harczias hangulata.
Bakócz Tamás, fölismerve a szövetkezésből kinálkozó politikai előnyöket, nem késett annak tervét magáévá tenni. De az eszme támogatói közt ott volt Corvin János is, a ki személyesen részt vevén az országgyűlésen, a török harczokban szerzett tekintély súlyával lépett fel a követek ajánlata mellett. A velenczei követek ezért külön tisztelkedésen fejezték ki neki a köztársaság elismerését.*
A velenczei követek ez iránt márczius 20-án kapott utasításai a tört. bizottság másolatai között. Corvin szerepéről a tárgyalásokban és a követek látogatásáról l. MARINO SANTO, III. k. 357. és 382. ll.
Bárha Ulászló a nemzetközi szerződésbe való belépését főleg az évi segélypénz nagyságától tetté függővé, s Velencze e tekintetben épen nem zárkózott el a király követelései elől, a tárgyalásoknak ezúttal nem lett meg a kívánt eredményük. A háborús párt összes vívmánya az volt, hogy a király elvben elhatározta a törökkel kötött béke felbontását, de a porta elől gondosan eltitkolta szándékait, s a végleges döntés czéljából őszszel Bácson újabb országgyűlést ígért tartani.*
A velenczei követ jelentése MARINO SANUTOnál, i. m. III. k. 317, s köv. ll.
Corvin János a nyár elején visszatért tartományaiba, s mialatt VI. Sándor pápa a jubileumi év alkalmából keresztes hadjáratot hirdető bullát küldött az országba, s Ulászló a vármegyékhez intézett fegyverkezési parancsban figyelmeztette alattvalóit a háború eshetőségére, ő maga augusztus végén egy heti portyázásra Bosznia belsejébe indúllt.*
A capodistriai podesta szeptember 7. és 9-iki levele u. ott, 785. l.
A háború ez alatt megújult Velencze és a porta között, és a köztársaság Morea félszigetén érzékeny veszteségeket szenvedett. A törökök augusztusban elfoglalták Modoni és Neocastro (Navarino) erősségeket, melyek szabad útat nyitottak neki Peloponnesus belsejébe, s egyidejűleg hírt véve Ulászló hadi készülődéseiről, Boszniában jelentékeny hadi erőt gyűjtöttek össze. A közös veszély növekedése siettette a fenyegett hatalmak szövetkezését. Az őszi országgyülés, mely október havában Váradi Péter érseki székhelyén, Bácson tartatott meg, határozottan a háború mellett nyilatkozott. Az egyházi és világi főrendek, köztük Corvin János, banderiumaik élén jelentek meg, s a nagy számmal gyülekező vármegyei nemesség sátrai az országgyűlést háborúba készülő táborhoz tették hasonlóvá. A tanácskozásokon jelen voltak a velenczei franczia és lengyel követek is, és ezek egyértelmű közreműködésével megállapíttattak a megkötendő szövetség pontjai. November elején mintegy 12,000 ember állott fegyverben Bács alatt.
Az országgyűlés után Corvin elkísérte a királyt Budára; majd deczemberben visszatért tartományaiba s az 1501. év kezdetét fegyverkezéssel tölté el. A tél végén ő volt az első, a ki megkezdte az ellenségeskedéseket; már februárban nagyobb sereg élén Zára alá ment, hogy Dalmáczia felől intézzen betörést a törökök ellen, a kik nehány hét előtt Chiusevacz várát elpusztították.*
A zárai rectorok levele 1501 január 28-ról u. ott, 1375. l. V. ö. i. m. 1384., 1497., 1564. l.
A porta már értesülve volt a háború terve felől; tavaszszal jelentékeny hadi erőt vont össze Boszniában s döntő ostromra készült Jajcza ellen. A magyar uralom utolsó bástyájának helyzete aggodalommal tölté el Corvint. Követeket küldött Budára és Krupáról márczius 2-án kelt levelében figyelmeztetve a királyt a veszélyre, segítséget kért a vár részére, s hadi szereket a tengerparti részek megerősítésére.* Ő maga a kéznél levő fegyvereket Knin várába küldé s márczius végén személyesen is odament. Itt értesűlt a felől, hogy Marczinkó, Velencze által megvesztegetve, a várat a velenczeiek kezére akarta játszani. A hűtlen vicebánt elfogatta s gondoskodott, hogy e kiválóan fontos hely parancsnoksága megbízható kezekbe kerüljön.* Majd egyesülve a környék főbb birtokosaival, a zárai és poglizzai csapatokkal, Boszniába indúlt és seregével Sutiskeig nyomúlt előre. Blatánál, a Neretva mellett a törökökkel összeütközött s csapatai jelentékeny veszteséggel tértek vissza Horvátországba.* Majdnem egyidejűleg érkezett Budára a jajczaiak levele, melyben márczius 5-iki kelettel értesíték Ulászlót, hogy Vrbosznában az agg Iszkender vezérlete alatt hét pasa készűl seregével a magyarok boszniai birtokainak elfoglalására.*
A velenczei követek márczius 12-iki jelentése Budáról, i. m. 1611.
MARINO SANUTO, i. h. 1508. l.
U. ott. KUKULJEVIČ, Beatrica Frangepan, 28. 1.
Követjelentések Budáról. MARINO SANUTO, i. m III k. 1597., 1608. s köv. ll.
Ulászló a fenyegető hírek hallatára katonaságot és élelmi szereket küldött Jajczára és ápril első napjaiban a szlavóniai rendeket fegyverkezésre és a jajczaiak támogatására szólította fel.* Majd elérkezettnek látta az időt, hogy a többi hatalmakkal kötött szövetséget nyilvánosságra hozza. 1501 május 12-én hirdették ki Budán ágyúlövések és harangok zúgása mellett a VI. Sándor pápa, Ulászló és Velencze közt megkötött szövetséget. A szerződő hatalmak a szövetségi okiratban kötelezték magukat, hogy a háborút megindítják s azt minden rendelkezésükre álló eszközzel folytatni fogják. A pápa Ulászló támogatására az egyházi subsidiumokon kívűl 40,000 aranyat ajánlott meg, a signoria évenként 100,000 frtot, mely összeg három részletben lesz fizetendő. Ha a török bármelyiket közűlök megtámadja, a másik két fél tartozik a megtámadottnak segítségére menni, s a magyar királynak azonfelűl kötelességévé tétetett, hogy a törököknek Friaulba és Dalmácziába való beütését megakadályozza. A szövetségesek csatlakozásra szólíták fel Miksa császárt s a franczia, angol, spanyol és portugall királyokat.
KUKULJEVIČ, Jura regnorum, I. k. 248. l.
A szövetség megkötésénél jelen volt Corvin is, kit a háború kérdésén kívűl a troppaui csere ügye is Budára hívott. A május 14-én tartott hadi értekezlet őt jelölte ki a Bosznia felől megindítandó támadás vezérévé; míg Drágfinak és Somi Jósának, Szentgyörgyi Péterrel s a moldvai és oláhországi vajdákkal együtt, a Szerbia felől való előnyomulás tétetett feladatává.*
BARTAL, Commentarii, III, k. 258. l.
A törökök nem akarták bevárni a magyar sereg megindulását. A villongások a boszniai törökök és Corvin határszéli kapitányai között már tavaszszal megújultak. Kozsulicz vicebán és Drazsojevics Zsarko tekintélyes horvát nemes egész Bisztriczáig pusztítottak és a törökök sorában nagy mészárlást vive véghez, jelentékeny zsákmánynyal tértek vissza. Viszont Iszkender pasa nyár elején 3–4000 főnyi sereget küldött Szlavónia megtámadására, de a Száva mélysége megakadályozta az átkelést, s a tekintélyes sereg visszahúzódott Boszniába.* Az igazi háború csak őszszel vette kezdetét. Somi Jósa októberben Corvinnal egyetértésben két oldalról indította meg a támadást a török ellen. Ő maga Nándorfehérvárnál a Dunán átkelve, a szerb földre nyomúlt seregével. Corvin ez alatt Jajczát és a boszniai tartományt igyekezett felszabadítani az ellenség nyomása alól. Corvin zászlaja alá seregeltek a Frangepánok és Zrínyiek, a corbaviai grófok és a tartományok horvát főurainak banderiumai. Geréb Péter, a nádor, szintén jelentékeny számú csapatokat küldött táborába. Az egyesült magyar-horvát sereg november elején diadalmasan verte vissza a horvát terület ellen intézett támadást, s aztán Jajcza alá indúlt, melyet Iszkender pasa seregei végpusztulással fenyegettek. Corvin a török sereget deczemberben a vár alatt megtámadta, s nehány órai kitartó küzdelem után elhatározó győzelmet vívott ki felette. Velenczei tudósítások szerint 4000 török maradt halva Jajcza falai alatt. Somi Józsa szerbiai hadjáratából már előbb győzelmesen tért vissza, lángokban hagyva maga után az elpusztított tartomány városait és falvait. Corvin újév után is Boszniában maradt, több kisebb erősséget elfoglalt és a tavasz kezdetéig folytatta apró csatározásait.*
Giustiniani velenczei követ július 11-iki jelentése SANUTOnál, i. h.
Velenczei követjelentések SANUTOnál, i. m. IV. k. 172. s köv. 1. Giustiniani november 18-iki jelentése németre fordítva nyomtatásban is megjelent 1502-ben; megvan a szatmári püspöki könyvtárban. M. Könyv-Szemle, 1877. 81. 1. SZALAY LÁSZLÓ, Magyarország története III. kötetében, ISTVÁNFFY után, tévesen teszi e hadjáratot 1500-ra.
A törökök megtanultak rettegni egykori nagy ellenségük, Hunyadi János unokájának kardjától. Boszniai diadalait nem voltak képesek megakadályozni; boszúból aztán Corvin kivonulása után, 1502 márcziusban, betörtek Szlavóniába és nagy pusztítást vittek véghez a herczeg uradalmain; de ez a támadásuk sem maradt büntetlenűl. Corvin fegyveresei megszalasztották a rablókat és visszafoglalták tőlük a magukkal hurczolt zsákmányt.*
Giustiniani márczius 28-iki jelentése SANUTOnál, i. h. 251, 1.
A nagy reményekkel megindúlt hadakozásban azonban hamar szünet állott be. Az ellenfelek kifáradtak a hosszúra nyúlt küzdelembe, rövid pihenés váltotta fel a harczokat, mely lehetővé tette a herczegnek, hogy egy – bizonyára régebben, talán fia születésekor tett – kegyes fogadalmát beváltsa. Márczius közepén elhagyta tartományait s Loretoba indúlt, a középkor híres bucsujáró helyére, hogy a boldogságos szűz nazarethi háza előtt rója le vallásos érzelmeinek adóját.
95. LORETO LÁTKÉPE.
A loretoi szent ház, a casa santa, mint a hivők nevezik, a XIII. század vége óta messze földön különös kegyelet tárgya volt. Legendája, a középkori néphit egyik legbájosabb terméke, áthatotta a katholikus társadalom minden rétegét, s főleg a XV. század kezdete óta szakadatlan sorban vonúltak az ájtatos zarándokok az Adria partjára, hova a kegyes hagyomány szerint angyalok hozták át Nazarethből a szent család egykori lakóházát. A látogatók gazdag ajándékokkal halmozták el a kegyhelyet, s a hívek bőkezűsége nehány évtized előtt tette le a díszes székesegyház alapját, melyet Benedetto da Maiano tervezett a szent ereklye befogadására.
A kegyeletes elhatározás, mely Corvint a zarándokútra készté, vallásosságáról tesz tanúságot, s e vallásos buzgóság, a régi lovagkornak az újkor hőseire maradt öröksége, szép összhangban társúl Hunyadi János unokájának harczi vitézségéhez. Úgy látszik azonban, hogy a vallásos czél mellett politikai motivumok is befolytak ez elhatározásba s a zarándoklat egyúttal kedvező alkalmat nyújtott Corvinnak, hogy a velenczei köztársaságnál látogatást tegyen. Tartozott ezzel amaz állam irányában, mely őt nemesei sorába iktatta; s időszerűvé tette látogatását a közeli szomszédságon kívűl a közös érdek, mely a török részéről fenyegető veszélylyel szemben Magyarországot szerződéses viszonyba hozta a signoriával, s melynek épen ő volt magyar részről legilletékesebb képviselője.
A herczeget 100 főnyi csapat kísérte el a hosszú útra. Szárazföldön, Friaulon téve meg ez út első részét, márczius 31-én már Trevisoba érkezett. A signoria örömmel értesült jövetele felől, s e napon tartott tanácsülésében elhatározta, hogy a barátság és tisztelet minden jelével fogja fogadni, s úgy őt, mint kíséretét vendégeiűl tekintve, fényes ellátásról fog gondoskodni számukra.*
A tanács határozatának szövege a történelmi bizottság másolatai között.
Az éjszakát Corvin Mestrében töltötte, s másnap, ápril 1-én tartotta bevonulását Velenczébe. Malgheránál, a város szárazföldi kulcsát képező erődnél előkelő nemesekből álló küldöttség várt reá. Megérkezve, a ferrarai herczegnek a Canal Granden levő palotájában lett elszállásolva.
Az első napok tisztán a szórakozásoknak, a város szépségei megszemlélésének voltak szánva. Az ünnepélyes fogadtatás a doge és a nagytanács részéről akkorra halasztatott el, midőn a herczeg Loretoból visszatér.
Nehány napi időzés után Corvin a signoriától nyert hajón folytatta útját Anconába, az egyházi állam nevezetes kikötő városába, melyet atyja tizenöt év előtt rövid időre magyar fenhatóság alá hozott. Útjában érintve az adriai tengerpart nevezetesebb pontjait, Chioggia szigetén is megállott, és az elfogadására siető podestával, Alvise Capelloval baráti viszonyba lépett.
96 A SZENT-MÁRK-TÉR VELENCZÉBEN.
Loretoi tartózkodásáról nincsenek tudósításaink. A város hatósága, a loretoi püspök s a szent házat őrző szerzetesek bizonyára kitüntető figyelemmel fogadták a fejedelmi zarándokot, s a herczeg ismert bőkezűsége nem hagy kétséget az iránt, hogy a kegyhely részére tett adományai kellő arányban állottak úgy királyi származásával, mint vallásos érzelmeivel.
Ápril 20-án már ismét Velenczében volt, s e napon tette meg ünnepélyes látogatását a köztársaság kormányánál. A fogadtatás a nagy tanácsban történt meg. A doge, Leonardo Loredano, tanácsosaitól s a nagy tanács tagjaitól környezve fogadta a herczeget, a ki fejedelmi díszben, hermelines bíbor öltönyben, de mint velenczei nemes, födetlen fővel jelent meg a signoria előtt. A díszes fogadtatás, miben a köztársaság fejedelmi vendégét részesítette, a mindkét részről kifejtett fény és pompa méltó kifejezése volt a két állam között fennálló szövetséges viszonynak, s a barátságnak, mely a köztársaságot egykori ellenségének, Mátyás királynak fiához fűzte. S a jelentőségről, mit a signoria a látogatásnak tulajdonít, tanúskodik a részletesség, melylyel Marino Sanuto, a híres velenczei krónikás, az eseményt a köztársaság történetének évkönyveiben megörökítette.*
MARINO SANUTO, IV. k. 252. és 254. l. és V, k. 578. l.
A nyilvános fogadtatást bizonyára titkos kihallgatás követte, a mely alkalmat nyujtott mindkét félnek az általános helyzet s a szövetséges hadviselés jövendőbeli folytatásának megbeszélésére. Velencze 1501-től a spanyol, franczia és pápai hajóhadak támogatásával szerencsésen harczolt az aegei és ioni tengeren. Ostromolta Mytilenet, a prevezai szorosnál megverte a török hajóhadat, elfoglalta Leukada (Santa Maura) és Kefalonia szigeteket és sikerrel verte vissza a Cyprus szigete elleni támadásokat. A törökök kudarczai Bajazid szultánt fokozottabb erőfeszítésekre indíták, s a szövetségesek a tengeren és szárazföldön a mérkőzés megújítására lehettek előkészülve. Corvin velenczei látogatásának szükségkép összefüggésben kellett lennie e helyzettel. Az a körülmény, hogy a herczeg Velenczéből egyenesen Budára sietett,* kétségtelenné teszi, hogy az e helyzetben követendő további magatartás felől Corvin és a signoria között mérvadó megállapodás történt, s e megállapodás nem lehetett egyéb, mint hogy a háborút újult erővel fogják folytatni.
Május 22-én már innen keltezi oklevelét.
97. AZ ANCONAI KIKÖTŐ
Nehány hónappal utóbb újabb nevezetesebb vendége volt Velenczének: az új magyar királyné, Candalei Anna, XII. Lajos franczia király unokahuga, ki 1502 elején meghatalmazott útján házasságra lépve II. Ulászlóval, fényes kísérettel indúlt új hazájába. A királyné július 31-én érkezett Velenczébe, s innen augusztus 20-án a köztársaság gályáin folytatta útját Magyarország felé. Három nap múlva Zenggben kötött ki. A partra szállásnál Corvin János herczeg üdvözölte a magyar főurak fényes gyülekezete élén leendő úrnőjét. Apósa, Frangepán Bernardin, ki szintén jelen volt, nehány nap múlva Modruson vendégeűl látta a királynét. Szeptember első napjaiban a fényes menet Zágrábba ért, hol Corvin a királynénak ezüst serlegeket és lovakat ajándékozott, s az út folyamán Anna királynénak többszörös alkalma nyílt megismerkedni a herczeg lovagiasságával és vitézségével, ki 7–8000 főnyi seregével megvédte a nászmenetet a zsákmányra vágyó törökök támadásaitól.*
A királyné egyik kisérőjének úti naplóját egész szövegében közölte MARCZALI HENRIK, Történelmi Tár, XXIII, k. 27. s köv. ll., s magyar fordításban SZAMOTA ISTVÁN, Régi Magyar utazások (Olcsó könyvtár 290. sz.) 131. s köv. ll. V. ö. WENZEL GUSZTÁV, I. Ulászló házas élete. Századok, 1877.
A királyné szeptember 27-én ért Székesfehérvárra s az esküvő és koronázás szeptember 29-én ment végbe. Corvin azonban nem vehetett részt az ünnepélyeken. A törökök már júliusban újabb támadást intéztek Jajcza ellen, s szeptember havában Szerém, Posega és Valkó vármegyékbe törve, pusztításaikkal megzavarták a királyné átvonulását.* A háború folytatását tovább nem lehetett halasztani. A mint a királyné Budára ért, a herczeg megvált kíséretétől* és Zágrábba sietve, megtette készületeit a boszniai hadjáratra. Egyidejűleg küldte Ulászló rendeletét Szlavónia és Pozsega vármegye rendeihez, hogy Jajczába méltányos áron élelmi szereket szállítsanak, s felhatalmazta Corvint, hogy a késedelmezőket fegyverrel szorítsa parancsa teljesítésére.* Nándorfehérvár környékén Somi Józsa vezérlete alatt 20,000 ember állott fegyverben, s Szentgyörgyi Péter gróf, az erdélyi vajda, Havasalföld felől készült a törökök megtámadására.*
Lásd az idézett útleirásban.
Hogy idáig kisérte, onnan tudjuk, hogy a király szeptember 10-én Budán az ő személyesen előadott kérésére adja ki IV. Béla Rakolnokról szóló aranypecsétes oklevelének átiratát. Müncheni kir. ltár, Ung. Doc. 148. sz. a.
Az 1502. szeptember 18-án kelt oklevél eredetije u. ott, Brand. CCIX. 41/22. sz. a.
MARINO SANUTO, i. m. IV, k. 373. és 495.
98. ZENGG RÉGI KÉPE.
A hadviselés októberben három oldalról indúlt meg. Az erdélyi vajda Tárnok Péter szörényi bánnal Bulgáriába tört, elfoglalta Bodont és Kladovát és elpusztította Nikápoly külvárosait. Somi Józsa, Kanizsai György nándorfehérvári bán és a vránai perjel Szerbia, Corvin János Czobor Imrével Horvátország felől nyomúltak Boszniába. A Bulgáriából visszatérő erdélyi vajda is csatlakozott a Vrboszna alatt egyesűlt sereghez, melynek száma velenczei tudósítások szerint meghaladta a 60,000-et. Corvin megerősítette Liváczot és jelentékeny fegyveres erőt küldött Jajcza védelmére. Somi és a vajda kisebb kalandokra indúltak, melyek egy-egy jelentéktelenebb török helység elpusztításával végződtek. A kniniek is felhasználták a kedvező helyzetet és betörve Boszniába, felgyújtották Rogot.*
Velenczei követjelentések s egyéb tudósítások u. ott. IV. k. 373., 472., 493. 502., 520., 563., 570., 619. 1.
Elhatározó ütközetre azonban nem kerűlt a sor. Iszkender pasa a túlnyomó erő láttára felhagyott támadásaival, visszavonúlt Vrboszna várába és kerülte az összeütközést. Bajazid nem küldhetett nagyobb sereget boszniai helytartója védelmére. A Karamaniában váratlanúl kitört lázadás hadi erejének túlnyomó részét igénybe vevén, képtelenné vált a háború folytatására. A velenczeiek, kikkel még a nyáron megkezdte a békealkudozásokat, felhasználták a kedvező alkalmat és 1502 deczember 14-én megkötötték a portával a békét. Ezzel felbomlott a török elleni szövetség. Ulászló követte a signoria példáját és 1503 február 22-én hét évi fegyverszünetre lépett Bajaziddal.
