III.
III.
KEVÉSSEL azután, hogy a herczeg Boszniából visszatért, jött a hír, hogy Geréb Péter, családjának utolsó sarja, Valpón, Baranya vármegyében végső napjait éli. Corvin János a harcztérről úgyszólván egyenesen nagybátyja halálos ágyához sietett, ki életének utolsó szakaszában annyi jelét adta irányában rokoni érzelmeinek. A haldokló nádor érzelmei őszintesége felől azzal tett tanúságot, hogy az Ernusztokkal kötött örökösödési szerződést megmásítva, Corvin Jánost tette javai egyetemes örökösévé.
Geréb 1503 február közepe táján halt meg, s végintézkedése folytán óriási magyarországi és erdélyi uradalmak öröksége nyílt meg a herczeg előtt. Ez örökség főbb birtokai voltak Vingárd és Horogszeg, amaz a Gerébek, ez a Szilágyiak fő fészke; Telek, Bácsmegyében, hihetőleg szintén Szilágyi-örökség, a munkácsi uradalom, Erdélyben Fogaras vára és uradalma. Ide tartoztak még Eszék városa, Valpó vára, Szombathely és Bodola Baranya vármegyében, Attya vára, Drazád és Hagymás birtokok Valkóban s Gara, Darnócz várak, Czerna és Szent-Miklós mezővárosok Körös vármegyében; összesen mintegy ötven vár, város és mezőváros, mik a Hunyadi-örökség megmaradt részeivel egyesítve, a Hunyadi-ház régi fényének visszaállításával kecsegtették a herczeget.
Valpóról a herczeg visszatérve Zágrábba, innen tette meg intézkedéseit a nádortól örökölt javak átvételére, melyek Geréb hű emberének, Gibárti Keserű Istvánnak gondviselése alatt állottak.
Az örökség ügye azonban nem volt olyan egyszerű, a minőnek látszott. Az Ernusztok régebbi szerződésük alapján magukénak követelték az örökséget s maga a király sem szivesen mondott le a magszakadásból reá háramló örökösödési jogáról.
Az Ernusztok nehány év óta elég jó lábon állottak Corvinnal. Zsigmond püspök 1500 június 13-án a pécsi káptalan előtt a beszterczebányai bányabirtokokról halála esetére a herczeg javára tett örökbevallást;* viszont a herczeg is beleegyezett 1501 augusztus 8-án, hogy a püspök a tőle 4000 forintnyi zálogban bírt Viniczát Gyulai Jánosnak zálogosítsa el.* A nagy örökség kérdése azonban ismét szembe állítá őket egymással. Ernuszt Zsigmond és testvére János ragaszkodtak szerződéses jogukhoz, és bizonyára csak Corvin engedékenységén múlt, hogy a régi viszály nem újult meg ismét a maga teljes nagyságában. A herczeg, okulva számos tapasztalatán, a barátságos egyezkedésnek adott előnyt a hosszú és kétes kimenetelű per felett. Enyingi Török Imrét bízta meg az egyesség létrehozásával, melyben az első megállapodás 1503 márczius 19-én Pécsett jön létre a felek között.
Brüsseli okmánytár, I. k. 17. l.
1502 május 22-én Corvin újabb 1000 frttal terhelte meg a birtokot, s 1503 január 28-án örök adománylevelet állított ki felőle Gyulai részére. Mindez oklevelek NAGY IMRE kéziratai közt.
Ez egyezség értelmében az Ernuszt testvérek megelégedtek Munkácscsal és a fogarasi vár és uradalom felével, s Corvinnak átengedték Fogaras másik felét, Vingártot, Teleket, Horogszeget, Drazadot és Hagymást, az összes valkómegyei birtokokkal együtt. Corvintól ezért viszont azt kívánták, hogy a pécsi püspökséghez tartozó ivánkai kastélyt váltsa vissza Szentpéteri Lászlótól, vagy pedig a Kis-Horvát János és Bánfi Lőrincz kezén levő larai kastélylyal kárpótolja a püspökséget. Eszék városát mindkét fél közösen bírja. Valpó és Attya várak és a szombathelyi kastély Bodola mezővárossal a nádor özvegyének, Kanizsai Dóra asszonynak maradtak özvegyi tartásúl, azzal a megállapodással, hogy az özvegy halála után Corvin és Ernuszték egyenlően fognak azokban osztozni.*
KOLLER, Historia episcopatus Quinqueeclesiensis. IV. k. 508. l.
A végleges egyezség némi változtatásokkal köttetett meg május 16-án a pécsváradi konvent előtt. Corvin ebben a reá eső részt nem örökjogon, hanem 100,000 frt értékben, mint zálogos birtokot kapta meg. Másrészt azonban az özvegy részére kiszakított birtokokat annak halála esetén az Ernusztok teljesen átengedték a herczegnek, s azonfelül a két fél egymással kölcsönös örökösödési szerződésre lépett, melynek értelmében az egyik rész magszakadása esetén a Geréb-féle birtokok a másikra fognak átszállani.*
Ulászló alább idézendő megerősít oklevelében.
Még csak a királyi beleegyezés volt hátra, hogy Corvin birtokba vehesse új örökségét. Ulászló a török háborúk megújulása s főleg a troppaui csere óta sok jelét adta a herczeg iránt növekvő jóindulatának. Hogy a csereszerződésből kifolyó kötelezettségeinek eleget tegyen, Harasztitól még 1501 nyarán kiváltotta Lippa várát és visszaadta a herczegnek.* A szlavóniai Thúz-javak felől 1502 augusztus 24-én megújította adományát;* Bánczai András csongrádi főispánt Békés birtokáért megfelelő értékű záloggal kielégítve, reábírta a hosszú idő óta folyó jószágper megzüntetésére;* s Diód vára helyett a kiváltási határidő letelte után 1502 október 21-én Szeged városáról adott 9000 frt értékben záloglevelet.*
Corvin 1501 július 13-án Varasdon kelt oklevelében ismeri el, hogy Harasztitól Lippa várát s tartozékait teljes felszereléseivel együtt átvette. Gróf Forgách család levéltára a M. Nemz. Múzeumban.
Müncheni kir. ltár, Ung. Doc. 151. sz. a. Az új adomány alapján a zágrábi káptalan Corvint újból beigtatta a várak birtokába, nem véve tekintetbe Thúz Margitnaki Szomszédvári Henning András hitvesének tiltakozását. A gr. Károlyi család oklevéltára. III. k. 54. 1.
Bánczainak a nádor előtt 1502 szeptember 28-án tett nyilatkozata a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 151. sz. a.
U. ott, Ung. Doc. 205. sz. a.
Az 1503-ik év elején azonban apró ellentétek merűltek fel Corvin és az udvar között. Egyes érdek-összeütközések nem voltak kikerülhetők, s egyebek között Beatrix herczegnének, Corvin hitvesének, épen a nádor halála idején a férjétől maga és leánya, Erzsébet herczegnő részére adományba kapott Kruppa, Obrovácz és Japra elidegenítésétől kellett a király részéről tartani.* Nyár elején pedig Ulászló a Szapolyainak lekötött, de tényleg Horvát András kezén levő árvai, likavai, hradeki és nagyvári uradalmakat visszaadta hajdani birtokosuk Komorovszki Péter fiának, Jánosnak, mi által nemcsak a zálogtartó Szapolyai testvéreknek, de Corvin Jánosnak örökjogai is tetemes csorbát szenvedtek, s az ügy a herczeg és Szapolyaiék részéről a biróság igénybe vételét tette szükségessé.* E jelenségekben ismét csak a Bakócz Tamás kezét kell felismernünk, a kivel a régi ellenségeskedést újabb, kisebb-nagyobb birtokügyi kellemetlenségek szították új lángra. A két országnagy viszonyát semmi sem jellemzi jobban, mint az az ingerűlt levélváltás, mely a bíbornok egyik udvari emberének a nagykemleki várhoz állítólag elhódított birtoka ügyében folyt közöttük, s melyben a bibornok magát Ulászlót is a legerélyesebb fellépésre bírta Corvin ellen. Deák Márknak, az esztergomi érsek nemes udvarnokának, krajohovczi birtokát Both András állítólag a nagykemleki várhoz foglalta, s Corvin a várat átvéve Bothtól, vonakodott azt visszaadni. Ulászló 1501 július 31-iki levelében élénk szemrehányások között újította meg a birtok visszaadására vonatkozó rendeletét.* Corvin azonban határozottan visszautasította Deák Márk követelését, s 1502-ben, midőn Corvin Nagy-Kemleket 8000 frtban Alapi Boldizsár vicebánnak és testvérének adományozta, a kérdéses birtok is ott szerepelt a vár tartozékai között.*
A herczegné, ki a jószágokat férje 1498 márczius 24-én és 1449 május 6-én kelt adományából birta, 1503 február 23-án jelenti be új tiltakozását a zágrábi káptalan előtt a király elidegenítési szándéka ellen. Müncheni kir. ltár, Ung. Doc. 138., 157. és 178 sz. a.
Ulászló 1503 június 22-én adta ki a birtokokra vonatkozó beigtatási rendeletét Komorovszki részére A beigtatás azonban Corvin és a Szapolyaiak együttes tiltakozása megakadályozta. A turóczi konvent július 14., 18. és 20. napjain kelt jelentései a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 154–156. sz. a.
Orsz. ltár, Dipl. 32884. sz. a. Corvin és Bakócz ez ügyben váltott levelei közül keltót ismerünk, Bakóczét 1500 június 29-iki kelettel a Motesiczky ltár másolatai között, a M. Nemz. Múzeumban, és Corvinét 1501 augusztus 20-áról keltezve, Rajcsányi másolatában, a bécsi udv. ltár kéziratai közt.
Orsz. ltár, Dipl. 32884, sz. a.
99. II. ULÁSZLÓ ALÁIRÁSA A GERÉB-JAVAK FELŐL ADOTT OKLEVELÉRŐL.*
Wladislaus rex manu propria, preter castrum Fogaras cutn pertinentiis in partibus Transilwanie.
A herczeg merevsége Bakóczczal szemközt természetesen megtermé a maga gyümölcseit, s a bíbornok befolyása meglátszott a Geréb-örökség ügyének elintézésében is.
A király 1503 szeptember 18-án hagyta helyben az Ernusztokkal létrejött osztályegyezséget, de kivette abból Eszék városát, Drazád és Hagymás birtokokkal, és a már kész királyi oklevélből sajátkezűleg törülte ki Fogaras várát és nagykiterjedésű tartozékait.*
Orsz. ltár, Dipl. 21173. sz. a.
Hihetőleg ez ügy tárgyalása hozta szőnyegre Zengg város birtokának kérdését is, melyet Macskási Tárnok Péter még évekkel ezelőtt Corvin jogai sérelmével Ulászló kezébe szolgáltatott át. Ulászló most hajlandónak mutatkozott megfelelő jószágokért cserébe visszaadni a várost Corvinnak; az árat kétségtelenűl a nádor örökségéből kellett volna megfizetnie. E pontnál azonban Corvin érdekei neje családjának jogaival jöttek volna összeütközésbe, s Corvin helyzete apósával szemben annál kényesebb volt, mert olaszországi útja óta némi elhidegülés állott be közte és hitvese között.* Ha Zengget visszaváltja a királytól, halálos ellenségeivé teheti a Frangepánokat, kiknek barátságát a déli tartományokban aligha nélkülözhetné. Viszont azonban Ulászlónak ügyelnie kellett arra, hogy Zengg ne jusson vissza a Frangepánok birtokába, mert oka volt attól tartani, hogy a két fél közt támadható viszály egy harmadiknak, a Zengg birtokára régóta vágyakozó Velenczének javára dönthetné el a birtoklás kérdését.* Bizonyára e bonyodalmak okozták, hogy a kérdés továbbra is megoldatlan maradt, és királyi kapitány gyakorolta az uralmat e nevezetes tengerparti város fölött.
A spalatoi vicarius, ki 1503 elején Corvinnál járt, azt jelentette a signoriának, hogy a herczeg, mióta Olaszországban járt, nem él nejével. MARINO SANUTO, IV. k. 821. 1.
MARINO SANUTO, IV. k. 821. l.
100. POGÁNY PÉTER ALÁIRÁSA.*
Pogány Péter aláirása: Petrus Pogan manu propria a müncheni kir. ltár 1498 május 24-én kelt okleveléről (Ung. Doc. 133.) vétetett.
