IV.
IV.
HADVEZÉRI szereplésének sikerei a herczegben megnövesztették a tetterőt, az önbizalmat, s a küzdelmek és csalódások időszaka után egy új, fényes jövőt nyitottak meg szemei előtt, mely gazdag kárpótlást ígért a múlt veszteségeiért. Reményei azonban csak most nyertek igazán biztos alapot, midőn az elhúnyt nádor atyai gondoskodása kezébe adta az anyagi eszközöket azok megvalósítására.
A politikai állapotok nemcsak itthon, de külföldön is kedvező tért kináltak fellobbanó dicsvágya számára.
A XVI. század első évei Európát válságos helyzetben találták. Mialatt a törökök lassú, de biztos lépésekkel készítették elő a művelt nyugat meghódítását, a keresztény hatalmak nagy része háborúban állott egymással Olaszország birtoka felett. A francziák benyomulása az olasz félszigetre, Milano elfoglalása, a nápolyi királyi ház bukása véget vetettek a humanismus derűlt és boldog korának és egyetlen óriási csatatérré változtatták a viruló félszigetet. S mialatt a francziák, spanyolok és németek versengtek annak meghódításaért, bent a nemzet saját fiaiból támadt kalandorok tették képtelenné hazájukat, hogy magát az idegenek ellen megvédje. E kalandorok között Cesare Borgia, a valentinoi herczeg, volt a legveszélyesebb, VI. Sándor pápa törvénytelen fia, a ki a francziák segítségével elfoglalva Romagnát és Urbinót, a félsziget derekán erős és nagy kiterjedésű állam megalkotásán fáradozott.
A valentinoi herczeg e kísérlete létérdekeiben támadta meg Közép-Olaszország kisebb államait: a firenzei köztársaságot, Bolognát, Ravennát s a ferrarai herczegséget. De veszélyes szomszédsággal fenyegette Velenczét is, melynek szárazföldi hatalmi érdekei azt követelték, hogy a félsziget több apró államra maradjon továbbra is feldarabolva. Féltékenységét már Romagna elfoglalása közelről érintette; de Borgia nem elégedett meg e tartománynyal; tovább folytatta hódítását Urbinoban, s hadai már Bologna, Siena és Firenze kapuit fenyegették. A signoria a törökkel kötött béke következtében szabadabban rendelkezve hadi erejével, az olasz fejedelmeket és városokat szövetkezésre szólítá fel a veszélyes szomszéd ellen. Maga Borgia eddigi pártfogója, XII. Lajos is szükségét látta, hogy útját állják a kalandor további hódításainak.
A több évi fegyverbarátság közeli viszonya adhatta az eszmét Corvin Jánosnak, hogy a küszöbön álló hadjáratra a signoriának felajánlja hadvezéri képességeit. Egy győzelmes hadjárat Velencze hadseregének élén Olaszország belsejében, nem lett volna hálátlan vállalkozás; a köztársaság elismerésén s dús hadi zsákmányon kívűl esetleg új fejedelemséggel is kecsegtethette a becsvágyó herczeget. Az eszme azonban nem érett meg odáig, hogy Corvin nyíltan megtehette volna az ajánlatot Velenczének. 1503 elején, mikor Velencze a trauiak és a herczeg alattvalói közt támadt viszályok ügyében követet küldött hozzá, a dolog csak elburkolt czélzás alakjában került szóba. Az olaszországi eseményekről beszélve, a herczeg környezetében levő urak egyike a Borgia ellen folyó hadi készületre terelte a szót, és sejtette a követtel, hogy a herczeg nem idegenkednék e háborúban való részvételtől. « Ha a bastardot le akarják győzni, keressenek ellene egy másik bastardot» – példázgatott Corvin embere a velenczei követ előtt. Tommaso Negro spalatoi érseki helytartó, Velencze követe, elértette, s bár nem tartotta feladatának a dolog bővebb tárgyalásába bocsátkozni, megtette arról jelentését a signoriának.*
MARINO SANUTO, i. h.
101. CESARE BORGIA ARCKÉPE.
Az ötletszerű vállalkozás csak futólag fölmerülő és nyomtalanúl eltünő terv maradt, de különös jelentőséggel bír reánk, mint a herczeg forrongó tettvágyának önkénytelen megnyilatkozása. A megújuló erők keresték a teret érvényesülésükre, de az első perczben nem találták meg a helyes irányt. A herczeg figyelmét azonban csakhamar a hazai állapotok kötötték le, melyek valószinűvé tették reá nézve, hogy itthon is nyílik kilátás magasabb aspiratióinak megvalósítására.
Ulászló uralkodása pénzügyi és politikai válság szélére juttatta az országot. Az elégületlenség áthatotta a nemzet minden rétegét; a legutolsó országgyűlések viharaiból mindinkább megizmosodva kelt ki az idegen uralom gyűlölete, s a hazafiak szivében már ekkor meg volt fogamzva a törvény, mely egy évvel később, az 1505-iki országgyűlésen az idegen származású királyt vonta erkölcsi felelősségre az ország pusztulásáért.
A király egészségében az év folyamán nagymérvű hanyatlás állott be. Az alig ötven éves uralkodót gyakori szédülési rohamok támadták meg, melyek tétlenségre hajló életmódja mellett könnyen végzetessé válhattak reá. A királynénak augusztusban kis leánya született, s több gyermekre, a király beteges állapota mellett, alig volt reménye. A királyi család e helyzete közeli királyválasztás lehetőségét helyezte kilátásba, s a közállapotok ziláltsága fokozta az érdeklődést, melylyel a közvélemény a trónváltozás eshetőségének kérdéseivel foglalkozott. A kik a híres törvény megalkotására készültek, fájó szívvel gondoltak vissza Mátyás király szigorú, de dicsőséges uralkodására. « Ó Mátyás, ha te mostan élnél, gondunkról gondolnál!» – talán ez időtájt írta a nagy király képéhez a megható felkiáltást az aggódó hazafiúi kéz Turóczi krónikájában.
A vezérelvek közűl, melyek az ellenzék politikáját mozgatták, szabadító eszme gyanánt kezdett kidomborodni a nemzeti királyság eszméje, s a köznemesség ebben látta egyedüli módját a külföldi befolyás és a főurak zsarnoksága megtörésének. Ez eszme nehány év alatt óriási hódítást tett a kedélyekben. Elérte a fejlődésnek azt a fokát, midőn a forrongó közérzület keresi az egyéneket, kikben aspiratióit megtestesítse. Szapolyai István egyike vala, ha nem is közvetlenűl, e törekvések képviselőinek, de ő már nem élt, s politikájának diadala későbbi időkre volt fentartva. Annál komolyabb számba kellett venni Corvin Jánost, a Hunyadi név örökösét, annak a királynak fiát, a kiben az Árpádház kihalta óta először jutott a nemzet véréből származó vér a királyi székbe.
Corvin trónjelöltségének legbuzgóbb támogatói már a múlt királyválasztás alkalmával a nemesi osztály sorából kerültek ki. A köznemesség szivében a kudarcz után is megmaradt a kegyelet a királyfi iránt, a ki a Hunyadi nevet viselte, a kit atyja a magyar trónra szánt. Az idegen király, a ki ezt a trónt Mátyás tanácsosainak akaratából elfoglalta, méltatlannak bizonyúlt a szent korona viselésére. S az összehasonlítást közte és mellőzött vetélytársa között mindinkább kihivta a herczeg egyéniségének fejlődése, az ország védelmében kifejtett buzgósága. Ha már a letelt század végső országgyűlésein egyike volt az ellenzék főembereinek, hadvezéri sikerei után kétszeresen emelkedett értéke a hazafiak szemében. Barátainak száma gyarapodott, s a kik a fennálló uralommal elégedetlenek voltak, hallgatag megállapodással remélték benne feltalálhatni a jövendő királyválasztás egyik legerősebb jelöltjét.
Geréb Péterben e jelöltség erős támaszát vesztette el Corvin, de ugyanekkor birtokába jutott az anyagi eszközöknek, melyek a siker egyik fő biztosítékáúl szolgálhattak. S a nádor halála által az ország legelső méltósága üresedett meg, a melynek birtoka esetleg lépcsőül szolgálhat a trón magaslatához.
A nádori méltóság elnyerése lőn Corvin feladata, melynek kivitelére korán megtette a lépéseket. A Geréb-örökség birtokba vétele után első gondja volt híveket szerezni magának, kik jelöltségét támogassák. Egykori fő párthívét, Ernuszt Zsigmond püspököt és testvérét Jánost, a királyi főlovászmestert, az osztályos egyezséggel nyerte meg. Kis-Horvát Jánost és Garai Bánfi Lőrinczet az által kötelezte le, hogy vissza adta nekik az örökségből egykori birtokaikat: a körösmegyei Darnócz várat tartozékaival és Szent-Miklós mezővárost, valamint a valkómegyei czernai és szentillyei uradalmakat. A hét úr hitlevélben kötelezte magát, hogy éltük fogytáig a herczegnek fognak szolgálni és neki a királyt kivéve, mindenki ellenében, bármi ügyben segítségére lesznek. A szövetkezést még szorosabbá fűzte a pozsegai káptalan előtt tett nyilatkozatuk, melyben magszakadásuk esetére összes javaikban Corvint tették örökösükké.* Hasonló szövetség-levelekkel lépten-nyomon találkozunk ez időszakban, s ép ezek árulják el a bizonytalanság érzetét, mely a válságok idejét jellemezni szokta.
Az október 3. és 6-án kelt oklevelek a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 157–158. sz. a.
Az udvari párt érthető aggodalommal tekintette Corvin nádor-jelöltségét. Bakócz bibornok összeférhetetlennek tartotta saját érdekeivel, hogy az annyira megcsufolt ellenfél jusson a nádori székbe. Ellenszenve hatalmas támaszt nyert a királyné személvében. Anna királyné, ez az okos és élénk franczia asszony, nagy változást idézett elő megjelenésével az udvari életben. Jó lelkű, de élhetetlen férje oldala mellett ő lett az udvar lelke; uralkodott a családi ügyekben és a politikában egyaránt, és uralma annál biztosabb volt, mert elég belátással bírt, a mindenható kanczellárral osztozni felette. Nem mondott le a reményről, hogy fiat fog szülni s ha ez még mint gyermek követi a trónon a beteges apát, bizton számithat a hatalom osztatlan birtokára, királyné és király lesz egy személyben.
Reménysége azonban nem akart teljesedni, s az anyai szív aggodalmába, a királyné uralomvágyába mind erősebben vegyűlt a féltékenység érzete, melyet a Hunyadiak ivadékának növekvő népszerűsége keltett fel szívében. Bár alig két éve volt Magyarországban, felismerte Corvinban a komoly ellenfelet, családjának leendő vetélytársát. Habozás nélkűl szövetkezett ellene Bakóczczal, s az udvarban ki lőn adva a jelszó, hogy «a herczegnek nem szabad szárnyait megnőni engedni ».* El lőn határozva, hogy nádorrá választását minden áron meg fogják akadályozni. A királynénak Szentgyörgyi Péter gróf, az erdélyi vajda volt a jelöltje; kívüle Perényi Imrének és talán a nádorhelyettesnek, Ráskai Balázs tárnokmesternek, lehettek legtöbb kilátásai e magas méltóságra. De részt akart venni a küzdelemben Ujlaki Lőrincz herczeg is, a ki az egykori bosnyák király fia létére joggal követelt részt magának a kormány vezetésében. S a főurak versengése kedvező ürügyűl szolgált az udvarnak, hogy a választást időnyerés végett a jövő év tavaszára halasszák.
«Per non li lassar l’ale sí grande». MARINO SANUTO, V. k. 1052. l.
Addig is minden lehető eszközt fel akartak használni, hogy Corvin jelöltségét lehetetlenné tegyék. Bakócznak nem volt kisebb terve, mint hogy a király féltékenységét felkeltve ellene, ismét megfosztja őt báni méltóságától. Velencze segítségére számított e merész vállalkozásban, s november közepén kérdést intézett ez ügyben Badoer velenczei követhez. De ez kitérőleg válaszolt; s Corvin, ki 300 lovas élén épen útban volt Buda felé, neszét véve a dolgok állásának, visszatért Bihácsra és a dogéhoz küldött követe által sietett a signoria további jóindulatát maga részére biztositani.*
MARINO SANUTO, V. k. 305., 473. 578. ll.
A királyné aggodalmainak nagyon komoly volt az alapja. Ulászlót 1504 január 10-én, ebéd közben, szélhüdési roham érte, mely rövid időre megfosztotta őt beszélő képességétől. Az ijedtség első perczében a végső catastropha bekövetkeztétől tartottak s Anna királyné kétségbeesésében fogadalmat tett, hogy a télvíz idején mezitláb megy Budáról Fejéregyházra, a boldogságos szűz templomába, férje felépüléseért imádkozni.*
Követjelentések Budáról, u, ott, V. k. 717.
102. BERISZLÓ FERENCZ ALÁIRÁSA.
A király nehezen tért magához, s csak február havában lett annyira jobban, hogy a nyilvánosság előtt mutathasta magát.
Mialatt Budán az előkészületek folytak a Szent-György napra hirdetett országgyűlés egybehívására, Corvin a délvidéken hathatósan működött tervei érdekében. A rakolnoki kastély márczius elején nagy családi összejövetel színhelye volt. Megjelent ott Frangepán Bernardin fiaival, Máté, Kristóf és Ferdinánd grófokkal, Beriszló Ferencz, feleségével Frangepán Borbálával, és Balsa Péter szent-szávai herczeg, a Frangepánok távoli rokona. Beriszlót Corvin már előbb lekötelezte magának. A házasfeleket hosszú idő óta tartó családi viszály választotta el egymástól. Borbála asszony, a ki előbb Brankovics Vuk despotának volt felesége, első férjétől örökölt javait, a fejérkői, tutosevinai, komogojnai, gradiczai s egyéb uradalmakat Zágráb és Körös vármegyékben, férje és ennek fia János mellőzésével, 1504 február 17-én Corvin János fiacskájának, a kis Kristóf herczegnek adományozta. Corvin azonban nem fogadta el az adományt, s a maga részéről február 27-én a zágrábi káptalan előtt Beriszló Ferencz és fia részére lemondott e birtokokról. Márczius 9-én pedig Rakolnokon Frangepán Bernardin és Balsa Péter herczeg segítségével egyezséget hozott létre Beriszló és felesége között, melynek megtartása felett a felügyeletet a házastársak közmegegyezéssel a herczegre bízták.*
Az eredeti oklevelek az Orsz. ltárban Dipl. 34320. s a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 165., 169. és Brand. CCIX. 41/23. sz. a.
103. FRANGEPÁN BORBÁLA ALÁIRÁSA.*
Beriszló Ferencz és neje, Frangepán Borbála aláirásai: Ego Franciscus Beryzlo manu propria, s az utóbbi glagol betűkkel: Barbara ot Frankapani svojom rukom = Frangepán Borbála saját kezével, a müncheni kir. levéltár Rakolnokon 1504 márczius 9-én kelt okleveleiről (Ung. Doc, 169. és Brand. CCIX. 41/26.) vétettek.
Az összejövetel legnagyobb vívmánya azonban a Frangepánokkal kötött szövetség volt; Frangepán Bernardin gróf márczius 10-én kelt ünnepélyes hitlevélben nyilatkoztatta ki, hogy vejét és annak családját, a míg csak él, mindenben gyámolítani fogja, ellenségeiktől megvédi, őket sem életben, sem halálban el nem hagyja, s magát gyermekeivel együtt a herczeg pártfogásába ajánlva, viszont ígéretet tett, hogy bárminő méltóság és előmenetel kínálkozik a herczeg számára, annak elnyerésében őt minden erejéből segíteni fogja.*
Müncheni kir. ltár. Ung. Doc. 162. sz.
A szövetséglevél általános formulái mögött ott lappangott a dícsvágyó tervek egész sorozata, melyek kiindulási pontját a nádorrá választásnak kellett volna képezni. S rövid időre úgy látszott, hogy a merész tervek nem sokára meg fognak valósúlni. Nehány nappal a szövetség megkötése után Corvinnak az udvar közelében tartózkodó hívei azt az értesítést küldték Budáról, hogy a királyt újabb szélhűdés érte. Corvinék úgy fogadták e hírt, mint a siker biztos előjelét. A herczeg azonnal elindúlt csapataival Buda felé.* A reménység korai volt. Ulászló ismét kiépült a bajból. S a vérmes tervezőkre mindjárt a kiindulásnál nagy csalódás várt. A nádori szék betöltésénél a királyné pártja győzött; a május elején megnyílt országgyűlés nem Corvin Jánost, hanem Perényi Imrét választotta nádorrá.
MARINO SANUTO, V, k. 1039, 1.
)
Nos Bernardinus de Frangepanibus Segnie, Weglie, Modrusseque comes unacum Matheo, Cristoforo necnon Ferdinando filiis nostris, memorie commendamus tenorc presentium, significantes, quibus expedit, universis, quod nos considerantes breves cursus necnon varia discrimina huius temporis, que in dies eminent et eminere possent, quam maxime in animo revolventes tencram etatem filiorum nostrorum prehabitaque prius matura deliberatione cum consilio predictorum tiliorutn nostrorum deliberavimus et deliberamus concordiam facere sew amicitiam et indissolubilem unionem prepetuamque obligationem cum illustri domino Johanne Corvino Lyptovie duce, reguorum Dalmatie, Croatie et Sclavonie bano etc., geuero nostro carissimo, ultra illum vinculum consanguinitatis, quem inter nos habemus, quam maxime etiam videntes amorem suam filialem erga nos post vinculum consanguinitatis semper portasse, non parcendo proprie persone, periculis et bonis suis, fecimus, ymmo facimus perpetuam unionem cum omnibus clausulis, conclusionibus et obligationibus infrascriptis: Et primo, quod nos accipimus suam illustrem dominationem cunt magnifica domina Beatrice consorte sua necnon omnibus tiliis suis in protectores nostros ex nunc et in futurum, usque dum spiritus ossa regat, promittimusque eos adiuvare ad quevis bona, ad quecunque pervenire possent, nec eos dimittere in vita, nec morte, nec eosdem dimittere, totis viribus nostris ipsosque adiuvare contra quoslibet inimicos seu impetitores ipsorum et non solum ad hec, sed ad cetera bona, gradus et honores, ad qua ascenclere possint, nos ipsos adiuvare debcamus. Volumus etiam, quod si, quod deus avertat, aliquid discordie vel rixe inter nos vel iuter servitores nostros et dicti domini ducis orirentur, ut ambe partes eligere clebeant amicos tres vel quatuor, ad libitum ambarum partium, qui has differentias videre, discutere et decidere totaliter habeant, ne talia obligamina supradicta inter nos auichilari possint, immo promittimus et obligamus nos omnia firmiter tenere et observare sine aliqua fraude et dolo, nec quod tales rixe seu discordie vigore predicti obligaminis dissolvere habeant vel possint. Et hoc ex vero amore, bona fide nostra christiana promittimus omnia observare, etiam si deus per suam misericordiam ad maiores gradus honores et utilitates nos exaltat, tanto magis volumus ipsis esse obligati, nec per hoc, nec per aliquid aliud dicta obligamina possent inter nos anichilari, sed semper inter nos firma, stabilia et inconcussa habere et manere debeant. Super que omnia promittimus humanitate et fide nostra christiana omnia supradicta rata, grata, firma et indissolubilia tenere et habere, ita nos deus adiuvet et beata virgo Maria, cum tota celesti curia, et si, quod deus avertat, quovis modo supradicta non teneremus, seu violaremus aut contrafaceremus, quod statim simus fractores humanitatis, honoris et fidei nostre, et ut possint et valeant contra honorcm nostrum loqui, et ut possint a nobis perquirere honorem et dampna, si qui exinde haberent, tam iure ecclesiastico, quam seculari. Datum in Rakolnok, die dominico proximo ante festum beati Gregorii pape, 1504.
Bernardinus de Frangepanibus etc. comes manu propria.
105. PERÉNYI IMRE PECSÉTJE.
De a herczeg nem veszté el bizalmát a jövőben. Az országgyűlést követő nyáron, délvidéki birtokain, pénzügyei rendezésével foglalkozott. Egyes régi tartozásai kiegyenlítésére zálogba vetette nehány kisebb birtokát; Beriszló Ferenczet 6000 frtnyi követeléseért Lobor várának átengedésével elégítette ki;* a gyulai várhoz tartozó megyesi birtokot 1000 forintért Gerdosith Péternek, a Frangepánok rippaci várnagyának adományozta;* Maróth várára 3000 forintot vett fel Gibárti Keserű Istvántól s ugyane birtokot nehány hét múlva újabb 2000 forinttal terhelte meg.* E zálogügyletek nagy része azonban nem pillanatnyi pénzzavar elpalástolására szolgált, szükséges előkészület volt az a politikai küzdelmek folytatására. S a nádorválasztási küzdelem után, a nagy szerep küszöbén, melyre a közvélemény egy tekintélyes csoportja Corvint hallgatagon kijelölte, bizonyos politikai jelentőséget kell tulajdonítanunk a herczeg határozott fellépésének, melylyel az ősi fészeknek, Hunyad várának, visszaszerzésén fáradozott.
Július 29. Krapina. Orsz. ltár, Dipl. 33399 sz.
Június 29. Krapina. Müncheni kir. ltá, Ung. Doc. 160. sz
A július 25-én és augusztus 18-án kelt záloglevelek, melyek elseje 5000, a második 10,000 frtnyi váltságösszegről szól, az Orsz. ltárban Dipl, 33602. és a müncheni kir. ltárban Ung. Doc. 159, sz, a.
Hunyadot s a monostori, morsinai és haczáki kastélyokat, mint láttuk, Pogány Péter és Bikli János zálog czímén tartották kezükön; később Bikli egyedül maradt zálogos úr, s habár a herczeg több ízben kísérletet tett a birtok kiváltására, vonakodott azt urának visszaadni. A király július 28-án kelt rendeletében Corvin panaszára meghagyta az erdélyi vajdának, hogy Erdély előkelőbb nemeseiből és törvénytudóiból alakítandó bizottság meghallgatásával döntsön ez ügyben. Corvin augusztus 14-én Enyingi Török Imrét és Istvánffy Istvánt bízta meg érdekei képviseletével.
A tárgyalás Szentgyörgyi Péter vajda előtt Deésen, október 1-én vette kezdetét; de Corvin emberei mindjárt másnap egyezségre léptek Biklivel, a ki 2000 forintnyi zálogösszeg és kárpótlás fejében kötelezte magát a vár és a benne levő hadi szerek átadására. A pénz felét Törökék letették a vajda kezéhez; másik felét minden szentek napjára ígérték az erdélyi káptalan előtt kifizetni. A várnak október 22-re kitűzött átadására a vajda jegyzőjét, Pleterniczei Györgyöt küldte ki királyi biztosúl.*
Az ügyre vonatkozó oklevelek az Orsz. ltárban, Dipl. 21,331. és a müncheni kir, ltárban, Ung. Doc. 163., 164., 171. és Brand. CCIX. 41/24. sz. a.
A kedvező eredményről azonban Corvin már nem vehetett tudomást. A törökök, kik ellen a nádor már augusztus elején készületre inté a vármegyéket, október első napjaiban betörtek Horvátországba és Kninig pusztítottak. A herczeg Krapináról, hol családjával együtt az egész nyarat tölté, a tartomány védelmére sietett, s megütközött a török csapatokkal. Szerencséje már a csatatéren cserben hagyta; kevés híja volt, hogy az ellenség fogságába nem került.*
Zárából 1504 október 9-éről kelt jelentés a signoriához, MARINO SANUTO, VI. k. 711. l.
Betegen tért vissza a harcz mezejéről, úgy látszik, az alvidéken lappangó pestises láz támadta meg, mely végzetes kimenetelű lett reá nézve. A közeli vég előérzetében megtette utolsó rendelkezéseit családja helyzetének biztosítására. Vagyona kezelését hitvesére bízta s négy legmegbízhatóbb emberét, Török Imrét, Beriszló Ferenczet, Keserű Istvánt és Szerdahelyi Imrefi Jánost rendelte ki mellé, hogy őt tanácsaikkal gyámolítsák. Betegsége nem tartott sokáig. Halála október 12-én éjjel 11 órakor következett be.*
A halál napját síremlékének alább idézendő feliratából tudjuk. SANUTO október 25-én értesül a herczeg elhunyta felől, s csak röviden jegyzi naplójába, azzal, hogy «a maga helyén bővebben fog róla szólani». (VI. k. 82. l.) Ez igéretét azonban nem váltja be.
106. CORVIN UTOLSÓ ALÁIRÁSA.
Az elhunytat a regényes zagorjei bérczek között, Szlavónia szivében, mely második hazája lett, a lepoglavai templomban helyezték örök nyugalomra. A Boldogaszszonyról nevezett kolostor és templom, mint Remete-Szent-Pál szerzetének többi egyháza is, Corvin János különös pártfogásának örvendett.* Temetkezési helyéül is ő maga választotta ki. Koporsóját a templom sanctuariuma alatt levő sírboltban, a főoltár előtt helyezték el, s egykori hűséges vicebánja, Gyulai János kérte ki magának a kegyet, hogy emléket állíthasson a halottnak, Mátyás király fiának , a jeles hadvezérnek, «ki a világnak szerzett sok diadal után, mint győzelmes katona fejezte be utolsó napját».*
A lepoglavai plebánia «Liber memorabilium» cz. kézirata, melynek adatai: HAMPEL JÓZSEF egy. tanár volt szíves velünk közölni, említi a kincseket, miket Corvin János 1491-ben a maga és atyja lelkiüdvösségére a kolostornak ajándékozott.
A terméskőből faragott sírkő Corvin János vaspánczélba öltözött alakját ábrázolja, fején sisakkal, jobbjában lándzsával, baljával pajzsra támaszkodva. Ma már olvashatatlan feliratát a «Liber memorabilium» őrizte meg: HAEC TENET ARCTA DUCEM TUMBA IOANNEM, MATHIAE QUI STIRPS INCLYTA REGIS ERAT. STRENVVS HI ARMIS PARTAQUE MUNDO TRIVMPHA PLVRIMA POST, VICTOR DIEM CLAUSICT EXTREMVM ANNO CHRISTI TER QUINGENTESIMO QVARTO, DIE OCTOBRIS 12. IOANNES DE GYULA FIERI FECIT.
E kő eredetileg az oltár előtt, a talajba colt beillesztve s épen e miatt rendkívül megkopott állapotban jutott el hozzánk. Gróf Esterházy János 1824-ben kivétette innen, az evangelium oldalán a templom falába falaztatta be s föléje két emléktáblát tétetett, melyek Corvinnak s később ide temetett fiának, Kristófnak emlékét a következő, valószínűleg egy régebbi emlékről átvett felirattal örökítették meg:
(jobbról)
ANNO DOMINI MILLESIMO QUINGENTESIMO QUARTO OCTOBRIS DUODECIMA DIE, HORA UNDECIMA NOCTURNALI HEROS ULTIMOS DIES IOASNES CORVINUS CLAUSIT EXTREMOS.
SUB EREMO CORPUS AD CLAUSTRUM LEPOGLAVA TUMULARE IUSSIT. ASPICE REM CHARAM, BINI HINC INDE CINGUNT GLORIOSAE VIRGINIS ARAM DUX IOANNES ET FILIUS EIUS GRISTOPHORUS, QUIBUS ADSINT GAUDIA TRINA. ET SEQUITUR, DUM LICUIT, TUA DUM VIGUIT O IOANNES POTESTAS,
FRAUS LATUIT, PAX IN REGNO ISTO TUI TEMPORE FIRMA FUIT REGNAVITQUE HONESTAS.
(balról)
ANNO CHRISTI 1505.
DIE DECIMA SEPTIMA MARTII OBIENS,
HIC IACET EXTINCTUS CRVDELI MORTE IOANNIS CORVINI NATUS PRINCIPIS EGREGII.
CHRISTOPHORUS PRINCEPS, CUI NONDUM VENERAT AETAS MAIOR, SED PUER HIC SANCTIFICATUS OBIT.
CHARA PRECOR GENITRIX, MANANTIA LUMINA FLETU COMPRIME, SYDEREUM SVSTINET UMBAA POLUM.
CURANTE IOANNE DE COMIT. AB ESZTERHAZY REGI APLICO AB INT. CO.
CORVIN JÁNOS SÍREMLÉKE.
107. A LEPOGLAVAI KOLOSTOR. CSERNA KÁROLY EREDETI RAJZA.
LEPOGLAVA.
Cserna Károly eredeti rajza.
