I.
I.
23. MÁTYÁS CZÍMERE AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR CORVIN-CODEXÉBŐL.
CORVIN JÁNOS épen befejezte tanulmányait, midőn vőlegénye lett a milanoi herczegkisasszonynak. A kiváló gondot, mely e kor fejedelmi sarjainak neveltetését jellemzi, megkétszerezte nála atyjának fenkölt szelleme, s a kiváltságos helyzet, melyet a tudományos világ képviselői, a hazai és külföldi humanisták, írók és költők a királyi udvarban elfoglaltak. Mátyás, maga is tudós, be volt avatva a paedagogia minden titkaiba, s mint hatalmas uralkodónak, kezében volt minden eszköz, hogy a legjobb, legtökéletesebb nevelést adja fiának.
A fensőbb társadalom ifjainak iskolázását a XV. században majdnem teljesen világi tudósok ragadják magukhoz, a renaissance tudományos köztársaságának ama sajátságos alakjai, kiket humanistáknak nevez a történelem. A nyilvános élet ez új eleme, e százalakú csapat – mint egy német tudós mondja – mely naponként s helyenként változtatja ábrázatát, elözönlötte a fejedelmi udvarokat és a főurak palotáit, hatalmába kerítette az egyetemeket, magániskolákat állított fel, s a nélkül, hogy az egyházzal nyílt ellentétbe jött volna, előharczosává lőn a korszellem nagy átalakulásának. A vándorló tudósok az újkor küszöbén széthordták az emberek közé a klasszikus múlt ismereteit s annak szellemét tették a műveltség alapjává. Latin és görög remekírókat olvastattak az ifjúsággal, bő magyarázataikkal hidalva át a múlt és jelen közt tátongó mélységet. Az emlékező tehetséget görög és római remekírók verseinek betanításával fejleszték, mathematikával és bölcseleti tételekkel élesítették az elmét s tantárgyaik sorában helyet juttattak a kor színvonalán álló természettudományi és csillagászati ismereteknek is. S a mi e sokoldalú, világias nevelést kiegészítette, a katonai disciplinákban s a test erejének fejlesztésében szintén maguk a nevelők adtak jó példát növendékeiknek.
24. TADDEO UGOLETTI ÉRME.*
Taddeo Ugoletti érme Ireneo Affo Memorie di Taddeo Ugoleto (Parma 1781.) czímű munkájának czímlapján jelent meg.
Ugoletti, a Corvina könyvtárnoka, egyike volt e nevelők tipikus alakjainak; nem olyan híres, mint Bergerio, vagy a veronai Guarino s más kortársai, de annyiban jobb azoknál, mert a kik ismerték, azok tudománya mellett erkölcseit is dícsérték, a mit nem mindenik társával szemben tehettek volna. Élte derekán, munkaerejének s becsvágyának teljében, egy nagy könyvtár tudományos eszközeivel rendelkezve, egész odaadással láthatott nagy feladatához. Munkájában kiváló szakférfiak, egy alább idézendő forrás szerint «magistri et doctores» – talán a budai főiskola mesterei – támogatták s fáradozását megkönnyítette a gyermeknek korán jelentkező éles elméje, élénk, tanulékony szelleme.
János herczeg az elemi ismeretek elsajátítása után kora gyermekségében lőn a klasszikus irodalom csarnokába bevezetve. Idejekorán megismerkedett nemcsak a római, hanem a görög auctorok műveivel is s ez utóbbiakat mestere tanúsága szerint oly folyékonyan olvasta, «mintha Athenében született volna». A klasszikus nyelveken s a magyaron kívűl megtanult németül – anyjával másként talán nem is beszélhetett volna – és szlávul; s kétségkívűl olaszul is, hiszen ez volt az uralkodó nyelv a magyar királyi udvarban. Sőt Mátyás bő nyelvismereteit tekintve, valószinűnek tarthatjuk, hogy a franczia nyelvben sem maradt járatlan. Megpróbálkozott a latin verseléssel is, és kellőleg tájékozva lőn kora természettudományi ismereteiben, miknek tetőfokát az astrologia rejtelmei képezték. Ugoletti vezette be a strategia elemeibe is, s hogy katonai kiképzése versenyt haladt tudományos neveltetésével, azt a későbbi Corvin János hadi tettei bizonyítják. A társas élet követelményeivel szemközt pedig legjobb iskolául kinálkozott számára a királyi udvar, melynek tagjai, az atyját környező országos főméltóságok, egyházi és világi főurak az atyai barát szerepét játszották Mátyás gyermeke irányában s gyermekeik közűl a király különös gonddal válogatta ki fiának korához illő társaságát.*
NALDO NALDI, De laudibus Augustae Bibliothecae. Irodalomtört. Eml. II. BONFINI, id. h.
E nevelés szelleme inkább kozmopolita volt, mint magyar. De nemzeti volt az alap, melyet a kis királyfi gyermeksége első éveiben nagyanyja, Hunyadi Jánosné gondjai alatt nyert, s hogy ez az alap épségben megmaradjon, arról gondoskodott a király erős hazaszeretete. Corvin életének későbbi folyása mutatja, hogy a királyfiból az idegen nevelés daczára szívben és lélekben, erényeiben és hibáiban ép oly hamisítatlan magyar ember lett, mintha a legmagyarabb köznemesi család légkörében töltötte volna egész ifjuságát.
Az udvari élet zajába, bár kellő mérséklettel, még gyermekéveiben bevezetve, iskola-évei befejeztével az ifjú herczeg valóságos központjává lőn a királyi udvarnak, vagy legalább is az udvar ama részének, mely nem állott Beatrix érdekeinek feltétlen szolgálatában. A fényes szertartásokon kívűl helyet kapott atyja birói széke mellett is, hogy a király ítéleteiből szívja magába az igazság szeretetét. Az udvari lakomákon nem egyszer helyettesítette az asztalfőn atyját; a királyt, a ki fáradság vagy más ok ürügye alatt visszavonúlt, ekként adva alkalmat fiának az önálló fellépésre, híveinek az ifjú élénk esze megismerésére. S János herczeg hamar beletalálta magát szerepébe. Az urak kezdték felnőtt ember számba venni, közbenjáróul használták fel nem egy esetben a királynál, s Mátyásnak volt reá gondja, hogy – a mint Bonfini írja – senki számára ne kérjen semmit hiába.*
I. m. 497. 1.
A különös figyelemről, melyben minden oldalról részesült, főleg a humanistáknak irányában tanusított érdeklődése tesz bizonyságot. Mátyás kedvencz tudósai legbiztosabb útnak ismerték fel uruk szívéhez, ha dicsérettel halmozzák el gyermekét, reményeinek, szeretetének tárgyát. Ők voltak az elsők, kik kiolvasták a király szívének legtitkosabb gondolatait és alakot adtak reményeinek; ők pendítették meg legelőször a trónöröklés eszméjét. S a budai királyi könyvtár fényes codexei között előkelő helyet foglaltak el azok az irodalmi termékek, melyek Corvin Jánosnak voltak ajánlva, vagy személyével, életének főbb eseményeivel, a reá váró jövendővel foglalkoztak.
CORVIN JÁNOS LEVELE EGERVÁRI LÁSZLÓHOZ. BUDA, 1489 NOVEMBER 21.*
Magnifice vir, domine et amice nobis plurime houoraude, post salutationes. Rogamus vestram magnificentiam, quatenus nostre ampliorem ob respectum velitis fratrem carnalem Laurentii Magni aulici regie maiestatis ad servitia eiusdem acceptare ac cum eodem bene facere nostre amplioris amicitie ob respectum; quod si feceritis, nos vestre magnificentie temporibus oportunis in similibus vel in maioribus semper complacere volumus. Datum Bude, sabatho in festo presentationis beate Marye virginis, anno etc. 1489.
Johannes Corvinus, dux Lipthoviensis etc.
Kivül: Magnifico Ladislao de Egerwar regni Sclavonie etc. bano, domino et amico plurime honorando.
Időrendben és jelentőségre első helyen áll ezek között Galeotti híres munkája Mátyás király jeles, bölcs és tréfás mondásairól és tetteiröl, melyet, mint fentebb láttuk, 1485-ben egyenesen az ő számára foglalt irásba, mintegy tűkörűl állítva a fiú elé atyja egyéniségének képét. E könyv János herczeg nevét viseli homlokán s a szerző befejező soraiban arra inti a királyfit, hogy Mátyás nyomdokai követésével tegye magát méltóvá Magyarország reá szállandó királyságára.*
GALEOTTI e munkájának egyetlen, Corvinnak ajánlott példánya tudvalevőleg a Magyar-Nemz. Múzeum kézirattárában őriztetett egész a legújabb időig, a midőn onnan megmagyarázhatatlan módon eltűnt. Legutoljára ÁBEL JENŐ használta fel 1889-ben az Irod. tört. Emlékek n. kötete számára E sorok írója 1891-ben már hiába kereste a codexek között.
Galeotti könyve valóságos proclamálása a 12 éves herczeg trónöröklési igényeinek. S hasonló czélt szolgáltak a születésnapi horoscopok, mikbe az udvari csillagászok mindama kívánságok teljesülését bele írták, a mik Mátyás szívét eltöltötték gyermeke iránt. Két ily horoscop maradt reánk az 1485-ik évből. Egyik a gyermek születési órájának constellatioját tünteti föl, a másik azt a helyzetet, melyet a csillagok 12 évvel utóbb az est ugyanez órájában elfoglaltak. Mi sem természetesebb, mint hogy az égi planéták már a születés perczében vagyont, dúsgazdag főurak örökségét, minden dolgaiban szerencsét, fejedelmi házasságot, magas méltóságokat s végre az atyai hatalomnak elnyerését ígérték a kisdednek, a 13-ik évfordulón pedig mind ezen ígéretek közeli beváltását helyezték kilátásba számára.*
V. ö. a 19. és 34. lapok jegyzeteivel.
A tudomány képviselőihez csakhamar csatlakoztak a panegyristák, kiknek magasztalásai már szélesebb arányokat kezdtek ölteni. Ugoletti, mikor János herczeg nevelésével készen volt, Firenzébe ment, hogy a Corvina gyarapítására nagyobb megrendeléseket tegyen. A lelkes férfiú Mátyás könyvtárát dicsőítve honfitársai előtt, ép oly magasztalással emlékezett meg a királynak fia neveltetésére fordított gondosságáról, mint a királyi növendék jeles tulajdonairól. S e körűlménynek köszönhetjük, hogy a firenzei költőnek, Naldo Naldinak Mátyás könyvtáráról írt verses műve a legbecsesebb részleteket tartotta fenn számunkra Corvin János neveltetéséről, a szorgalomról és fényes eredményről, melylyel az ifjú növendék mesterének elismerését kiérdemelte.*
E díszes kiállítású Corvin-codex a thorni gymnasium könyvtárában őriztetik; leírta RÓMER FLÓRIS a M. Könyv-Szemle 1876-iki évfolyamában. Szövegét közölte BÉL MÁTYÁS, Notitia Hungariae Novae, III. k. 595 s köv. ll., és az irodalomtörténeti vonatkozással nem biró részek kihagyásával ÁBEL, az Irodalomtört. Emlékek II. kötetében.
25. A BARTHOLOMAEI FONTII OPERA OMNIA CZÍMŰ CORVIN-CODEX ELSŐ CZÍMLAPJA.
26. BARTHOLOMAEUS FONTIUS CORVIN JÁNOSHOZ ÍRT VERSEI.*
Bartholomaei Fontii Saxettus incipit ad Ioannem Corvinum Mathiae regis filium.
Mathiae regis soboles Corvine Ioannes
Quem similem magni cernimus esse patris,
Cum regnum tueare armis, cum moribus ornes,
Illustresque tuo sidere Pannonias,
Ut meus in te ardens animus studiumque pateret,
Munera cum vellem congrua ferre tibi,
Ac necque Pyrgothelis gemmas, nec signa Lysippi,
Nec quod Apelleis fulgeat in tabulis,
Nec vasa insignem referentia Mentora haberem,
Hoc, tibi quod possem mittere, maius erat.
Carmina nam primis si complecteris ab annis,
Post mortem vatum munere vivus eris.
Caetera nam tempus ferrumque aut confert ignis
His neque longa dies, flamma, nec ensis obest.
Quem similem magni cernimus esse patris,
Cum regnum tueare armis, cum moribus ornes,
Illustresque tuo sidere Pannonias,
Ut meus in te ardens animus studiumque pateret,
Munera cum vellem congrua ferre tibi,
Ac necque Pyrgothelis gemmas, nec signa Lysippi,
Nec quod Apelleis fulgeat in tabulis,
Nec vasa insignem referentia Mentora haberem,
Hoc, tibi quod possem mittere, maius erat.
Carmina nam primis si complecteris ab annis,
Post mortem vatum munere vivus eris.
Caetera nam tempus ferrumque aut confert ignis
His neque longa dies, flamma, nec ensis obest.
Ugoletti hatása alatt írta Bartolomeo Fonti is Corvin Jánoshoz czímzett versét, melylyel Francho Sachetti firenzei költőhöz intézett versgyűjteményét neki ajánlva, örök halhatatlanságot ígér « a nagy király méltó fiának ».*
A Bartholomaei Fontii Opera omnia czímű, Attavantes által kifestett kézirat eredetije a wolfenbütteli herczegi könyvtárban őriztetik. A Corvin Jánosnak ajánlott rész a 177a., lapon kezdődik. Úgy ennek, mint a kézirat két czímlapjának fényképmásolata meg van a M. Nemz. Múzeum könyvtárának gyűjteményében.
A hol Mátyást ismerték, csakhamar ismertté vált fiának neve is. 1486 végső napjaiban, Recz várának ostroma alatt jelentkezett Mátyás táborában Bonfini, kit a király tudományos híre késztetett hazája elhagyására. A helyzettel ismerős tudós a királyi párnak nehány munkája kéziratával kedveskedve, a királyfi számára is vitt ajándékot. Epigrammáinak gyűjteményét ajánlotta Corvinnak, melynek bevezetésében a leendő uralkodóhoz intézett nehány szót az uralkodás kötelességeiről.* Corvin közelebbi érintkezésbe lépett a jeles krónikással, a ki mikor Mátyástól parancsot kapott évkönyvei megírására, azokban szembetünő figyelmet tanusít a királyfi személye iránt, s később, a helyzet változta után sem vonta meg tőle rokonszenvét.
BONFINI elbeszélése, i. m. 499. 1.
A milanói esküvő kétségkívűl újabb alkalmat szolgáltatott a Corvint dicsőítő művek gyarapodására. Ezek közűl csak egy maradt meg napjainkig: Marliani ünnepi beszédének fényes kiállítású kézirata. Marliani azt 1488 január 1-én kelt ajánlólevéllel küldte meg Mátyásnak s a codex Corvin és Blanka herczegnő egyesített házassági czímerén kívűl a királynak legszebb, legművészibb arczképét őrizte meg számunkra.*
Eredetije a volterrai Guarnacci-könyvtárban. Ismertette ÁBEL JENŐ a Magyar Könyvszemlében, 1888. évf. 144. s köv. ll.
)
Naldi Naldii Florentini epistola de laudibus augustae bibliothecae ad Mathiam Corvinum regem serenissimum.
Cum ita per universam Italiam, o Mathia serenissime, tam fama tui nominis late vagaretur, ut omnem Florentinam civitatem occuparet, omnesque de tuis maximis clarissimisque virtutibus plurima loquerentur, ut captus amore tui regiarumque virtutum coepi cogitare, quonam modo tibi significare possem, qui meus in te animus esset, et quonam potissimum genere litterarum res tuas domi atque militiae abs te pulcherrime gestas attingere deberem, ut ex uno me plane intelligeres, quam caeteri omnes nostre urbis cives te colant et observent, quamque pro tua divina virtute admirantes ea, quae antehac bene gessisti, quaeve geris stb.
(Teljes szövegét l. Irodalomtörténeti Emlékek, II. k. 261. s köv. l.)
Egész kis irodalom az, a mi a királyfi személye körűl lassankint keletkezik; s az udvari tudósoknak szinte jellemző vonásává válik a leleményesség, a mivel módját tudják ejteni, hogy Mátyás fiának alakját bele hozzák műveikbe. Brandolini könyvében találjuk ennek legérdekesebb példáját. A firenzei származású humanista, ki Mátyás életének végső éveit tölté az udvarnál, a köztársaság és a királyság összehasonlításáról írt egy politikai dolgozatot. Művének vitatkozás alakját adta, melynek szereplői Mátyás király, fia és egy firenzei lovag: Domenico Giugnio. Ez a forma alkalmat nyújtott Brandolininek, hogy Corvin Jánost megállapodott gondolkozású, komoly ifjúként mutassa be, a ki a farsang utolsó napjait korához illő mulatozás helyett arra használja fel, hogy atyjával politikai eszmecserébe bocsátkozzék. Mátyás, a szerető és gondos atya, szívesen társalog fiával komoly dolgokról. A vitát Brandolini Corvinnal indíttatja meg, kit Giugnio, a szabad Firenze polgára, támogat a köztársaság védelmében. Fejtegetéseikre Mátyás akként válaszol, hogy a királyságot védve, igyekszik egyuttal fia lelkébe csepegtetni a jó kormányzat alapelveit. Három napig tartó vitatkozás Jánost teljesen a monarchiai kormányforma hívévé teszi s maga Giugnio is bevallja, hogy Mátyáséhoz hasonló kormánynak szívesen ad előnyt a köztársaság felett. A munka nem annyira Mátyás, mint inkább Corvin János számára készült, s paedagogiai czélját világossá teszi befejezése, melyben a király a jó fejedelem tulajdonságait követendő például állítja fia elé.*
A kézirat Firenzében van, a Biblioteca Laurentianaban. Szövegét kiadta Ábel JENŐ, az Irodalomtört. Emlékek II. kötetében.
