II.
II.
AZ UDVARI irodalom ilynemű termékeinek nem tulajdonítanánk nagyobb fontosságot, ha azok Corvin nevét a humanismussal s annak egyik legnevezetesebb alkotásával nem hoznák kapcsolatba. Bármily lazának tűnik fel előttünk a kapocs, meg volt a maga jelentősége e korszak művelődési mozgalmaiban. A humanisták kedvencz foglalkozása, az uralkodók fiainak nevelése a fejedelmi udvarok tanuló szobáit megannyi góczpontjává tette az egyes államok tudományos életének. A tudósok jelentékeny csapata nyert itt tartósabb foglalkozást s az előkelő világ az uralkodók példáján indulva, ide hozta gyermekeit, hogy a vérbeli herczegekkel egy forrásból merítsék az élethez szükséges ismereteket. Olaszország két leghiresebb magániskolája, Vittorino de Feltreé és Guarinoé, a mantuai és ferrarai uralkodóházak sarjainak neveltetése kapcsán keletkezett, s nem egy régi főiskola számítja fénykorát nevezetes fejedelmi nevelők működésétől. Alig hihetjük, hogy ez másként lett volna hazánkban, hol a renaissance műveltsége, e délvidékről átültetett üvegházi növény, az idegen éghajlat alatt kétszeresen reá volt utalva a felülről jövő istápolásra. Nincsenek határozott adataink az összeköttetésre, melyben Corvin nevelője s többi tanítói a főuri gyermekek neveltetésével s a magyarországi főiskolákkal állottak, de tény, hogy a Corvinnal egykorú úrfiak közűl többen tartózkodtak a herczeg környezetében, – így többek között Báthory István, az országbiró unokaöcscse, a későbbi nádor* – s a nagy budai egyetem alapításának terve is összeesik a királyfi tanuló éveinek idejével s csak akkor kerül le a napi rendről, midőn az ő neveltetése immár be lőn fejezve. És kétségtelen az összefüggés Corvin iskolázásának befejezése, s a nagy király egyik legkedvenczebb alkotásának, a budai könyvtárnak fölvirágzása között.
Dipl. Eml. IV. k. 195. 1.
Tudjuk, hogy a király a Corvina alapításának tervét úgyszólván a szülei házból vitte magával a trónra, de csak uralkodásának második felében látott nagyobb arányokban annak kiviteléhez s 1485-ben veszi kezdetét a nagyszabású gyűjtés, mely e könyvtárt Európa legnagyobb gyűjteményei közé emelte. Szokássá vált a király második házasságával hozni e tényt kapcsolatba; de Beatrix bejövetele az országba ép oly kevéssé magyarázza meg azt, mint a minő helytelen a kísérlet, Bécs elfoglalására vezetni vissza az utolsó öt év föllendülését. Mátyás tudományos érzékének bizonyára nem volt szüksége a hitvesétől jövő buzdításra; s habár házassága és ausztriai hadjáratának sikerei, – világpolitikájának megannyi nagy eredményei, – jelentékeny mértékben hozzájárultak culturalis tevékenységének fokozásához, a közvetlenebb okot másutt kell keresnünk. S kereshetnők-e helyesebb irányban, mint ha a tudománykedvelő atyának fiáról való gondoskodását vesszük nyomozásunk kiinduló pontjául?
Maguk a külső jelenségekben rejlő vallomások késztetnek erre bennünket.
A könyvtár Mátyás uralkodásának első tizedében fennáll, de méretei még meglehetős szerények. A gyűjtés nehány évvel a gyermek születése után vesz nagyobb arányokat. Ez még lehet a jelenségek esetleges összetalálkozása, minden belső összefüggés nélkül. De a mint Corvin trónutódlása fölmerül, a herczeg nevelésének előhaladtával lépést tart a kéziratok gyarapítása is, és a lendület valósággal óriásivá válik, midőn az ifjú, tanulmányait bevégezve, a nyilvános élet küszöbéhez érkezik. Corvin nevelője egyúttal a könyvtár élén áll, s midőn paedagogiai feladatát befejezve visszatér hazájába, a király őt bízza meg, hogy könyvtára érdekeit Olaszországban képviselje. Firenzében egész csapatát foglalkoztatva a tudósoknak, másolóknak és könyvfestőknek, összefoglalja Mátyás könyvtárának és Corvin Jánosnak dicséretét, és gondja van reá, hogy a készülő kéziratok tartalmában és kiállításában a királyfi az őt megillető figyelemben részesüljön. Naldi, a ki a firenzei másolók munkájára felügyel, úgy szólván reá mutat a helyzetre, midőn a budai könyvtár dicsőítését Corvin neveltetésének leírásával vezeti be; s Bartolomeo Fonti, a ki Ugolettit a könyvtárnokságban felváltja, maecenásai egyikét ismerve fel a királyfiban, verseinek dedicatiója által igyekszik megnyerni jóindulatát. A szorosabb kapocs János herczeg és atyja királyi könyvtára közt a codexek külső kiállításában is kifejezésre jut; a legfényesebb kéziratok: a brüsszeli missale, a római breviarium s az Attavantetől festett többi kéziratok miniatürjeiben, Brandolini s Ranzano műveinek a királyi könyvtár számára készülő díszpéldányaiban a királyi pár arczképei mellett gyakran találkozunk egy hosszúfürtös, tógába öltözött ifjú képével, melyet joggal gyaníthatunk a serdülő királyfi képmásának.
A külföldön Corvint, mint kiváló könyvbarátot, atyja műpártoló szellemének örökösét kezdték ismerni, s a híres budai könyvtárt nem egy helyen úgy tekintették, mint az atya és fiú közös gyűjtésének eredményét. Leendő sógora, a milanoi herczeg, a Festus-codexért, mit a budai könyvtárban vagy Ugoletti könyvei között gyanít, ő hozzá fordul, kérve, hogy küldje azt el neki használatra, vagy másoltassa le számára.* S e levélnek kiváló érdeket kölcsönöz, hogy a Corvinát, melynek gyűjtésén Mátyás «nagy buzgalommal és valóban királyi eszközökkel fáradozik», egyenesen a János herczeg tulajdonának nevezi.
«. . . quem (t. i. Festum Pompeium) in biblioteca vestra et quam serenissima parentis vestri maiestas summa sua laude et opera vere regia comparat, aut inter libros eruditissimi viri domini Thadei Parmensis praeceptoris vestri esse certo accipimus . . .» 1488 nov. 10. Dipl. Emlékek, III. k. 445. 1.
27. A KIRÁLYI UDVAR KÉPE A RÓMAI CORVIN-BREVIARIUMBAN.
A magyarázat nagyon egyszerű. Mátyás az első években csak saját könyvgyűjtési hajlamát elégítette ki. Fia növekedtével ennek számára is kellett gondoskodni olvasmányokról, neveltetéséhez szükséges eszközökről, fejlődő értelmének megfelelő szellemi táplálékről. A tudós kedvtelésével párosult benne az atya büszke öröme, hogy koronáival Európa leggazdagabb könyvtárát hagyhatja fiára örökségül. S a paedagogus éber figyelmével kereste az alkalmat, hogy az ifjút korán megismertesse e szellemi örökségtől várható nemesebb örömökkel. Egész culturalis munkásságát így csoportosította lassanként a gyermek személye köré, mint a hogy politikai tevékenységét is immár majdnem kizárólag fia jövendőjének biztosítása vette igénybe.
