VI.
VI.
SZOMORÚ előjelek közt köszöntött be a téli időszak. A folytonos lázak által elgyötört királyt időnként majdnem tehetetlenné tették a köszvényes fájdalmak megújuló rohamai. Dagadt lábai miatt folytonosan hordszék használatára volt kényszerítve. Ily állapotban rohamosan érezte közeledni a halál rémét, mely minden alkotását megsemmisítéssel fenyegette. Borús sejtelmeiben megerősíték a csillagászok jóslatai s a természetben fellépő előjelek, mik catastropha bekövetkezését jövendölték. Sietnie kellett a cselekvéssel.
Az igéretek, miket udvarának főemberei Corvin megválasztása felől tettek, nem bírtak elég biztosítékkal szemében. Ünnepélyesebb alakban akarta azt általuk megújítva hallani, s a tél kezdetén maga köré gyűjtve az ország nagyjait, esküvel köté le hűségüket János herczeg személye iránt. A hagyomány megőrizte az eskü szavait, melylyel Bakócz Tamás, Csáktornyai Ernuszt Zsigmond, Nagylucsei Orbán és István püspökök, Szapolyai István, Kinizsi Pál, Báthory István, Drágfi Bertalan, Ujlaki Lőrincz herczeg és a többi egyházi és világi főurak a budai Nagy-Boldogasszony-templomban, Alamizsnás-Szent-János ereklyéi felett, az oltári szentségre tett kézzel megfogadták, «hogy János herczeget teszik magyar királylyá».*
E jelenetet Szerémi György beszéli el emlékiratában (Monum. Hung. Hist., Scriptores, I. k. 28. l.). Az eskü szövegét is ő őrizte meg. A pápai követ 1489 szeptember 18-án s Trotti október 23-án kelt jelentéseikben írják, hogy Budán országgyűlésre készülnek, s VERANCSICS szerint (Monumenta, Scriptores, II. k. 5. l.) Mátyás utolsó évében tényleg volt egy gyűlés, melyen a főurak elfogadták Corvin trón öröklését. Az adatok ez összetalálkozása a valószínűség jellegével ruházza fel a különben oly megbízhatatlan Szerémi előadását.
Az esküvők közűl egy ember hiányzott: Váradi Péter, a fogoly kalocsai érsek, az első, ki annak idején Corvin János trónöröklése érdekében buzgólkodott. De a király nem feledte ki őt számításaiból, s finom politikai érzéke megtalálta a módot, mint teheti őt hasznossá jelen szomorú helyzetében is a királyfi terveinek előmozdítására. A pápai követnek már ekkor sikerűlt az érseket szigorú fogságából kiszabadítani; Mátyás 1489 nyarán kihozatta őt az árvai börtönből és Visegrádon tartotta szoros, de tisztes őrizet alatt. De bár tovább játszotta irányában a szigorú birót s törvényes eljárás útján készűlt ügyében itéletet hozni, lelkében kész volt számára a bocsánat, s a pápai követtel sejtetni engedte, hogy Corvin János által kivánja e bocsánatot tudomására hozni. Azt akarta, hogy az érsek János herczegnek köszönhesse végleges megszabadulását; tudta jól, hogy ez esetben János is föltétlenűl számolhat a főpap támogatására.*
A pápai követ jelentése a szentszékhez, 1489 szeptember 18., a velenczei Szent-Márk-könyvtárban. V. ö. FRAKNÓI, Váradi Péter élete, i. h. 513. 1.
40. A FŐURAK ESKÜJE SZERÉMINÉL.*
Isten engem hugh seghelen, bodogh azzon, ur istennek mind zenthi, ez otari zenthssegh, ez zentkerezt, e zent evangelium es e zenth Janusnak zent ereclei, hogh Janus hercheged teziök magari kiralya…
1490 első napjaiban némi szünet állott be a király fájdalmaiban, s ezt arra használta fel, hogy még egyszer visszatérjen bécsi várlakába, legfényesebb diadalának színhelyére. Január 8-án hagyta el a magyar fővárost. Elutazása előtt s egész útja folyamán tett intézkedései világosan elárulják a halálsejtelmet, mely szívét már ekkor eltölté. Buda várát és a királyi kincstárt átadta Ráskai Balázsnak s a hű várkapitány újból megfogadta, hogy halála esetén egyedül fia előtt nyitja meg a vár kapuit. Hasonlókép rendelkezett Visegrád váráról s az ott őrzött koronáról, Komárom, Tata és Pozsony városokról s a komáromi és pozsonyi főispáni tisztségről, záradékáúl a királyi várak és városok hosszú sorának, melyek a király régebbi intézkedései által jutottak Corvin János birtokába.
Bécsbe február 22-én érkezett, s itt folytatta rendelkezéseit, hogy a meghódított tartományok legfontosabb helyeit fia kezeibe juttassa. Bécsujhely, Recz, Wolkendorf osztrák várak és városok, a stájer Regede és Pettau, Kárinthia s Krajna összes várai, a morva határon Magyar-Bród s maga a császári város, Bécs, egész hadi erejével Corvin rendelkezése alatt, hatalmas eszközűl ígérkezett a herczeg jogainak érvényesítésére. Ausztria kormánya biztos helyen volt Szapolyai István kezei között, s Székely Jakab, kire a déli osztrák tartományok várai bízva voltak, a rokonsági köteléken kívül két püspök előtt tett hűségesküvel volt a király fiához kötve.*
Székely Jakab esküjéről Corvin János tesz említést, 1492 január 10-én kelt, később idézendő oklevelében.
Sziléziában már eleve biztosítva látszott János herczeg uralma a számos kisebb herczegség birtoka által, melyeket Mátyás részben neki adományozott, részben jelenlegi uraik alatt már előre felesketett az ő hűségére. Ez utóbbi sors várakozott magára az ország fővárosára, Boroszlóra, és tartományára. Dompnig, a város kapitánya, titokban már letette a hódolati esküt Corvin Jánosnak és Stein György, a királyi ügyvivő, hozzá látott az előkészületekhez, hogy ha Mátyás fiával Boroszlóba jön, a várost és fejedelemséget kezeikre játsza.* Nehezebb feladat volt a morva rendeket arra bírni, hogy Corvint Mátyás utódjává választva, tovább folytassák a cseh anyaországgal szemközt elszakadási politikájukat. De Mátyás bízott abban, hogy morva származású kanczellárjának, Filipecz püspöknek honfitársaira gyakorolt befolyása és ügyessége képes lesz e feladat nehézségének leküzdésére.
MARKGRAF HERMANN, Heinz Dompnig, der Breslauer Hauptmann. Zeitschrift für Gesch. Schlesiens, XX, k. 157. s. köv. ll.
41. BÉCS LÁTKÉPE A XV. SZÁZADBAN.
Bécsben Miksával újból felvették a tárgyalások fonalát s ezzel ismét felszínre került a főherczegnővel kötendő házasság eszméje. Milanóban sejtettek valamit, bár nem tehettek Mátyásnak szemrehányást; hiszen a Blankával kötött házasságot ők sem tarták érinthetetlennek; a mint az egyezkedés Miksával megakadt, ők is visszalépésre gondoltak s magát a római királyt szemelték ki a herczegnő új vőlegényeűl.* De most, hogy az újabb hírek János reményeinek emelkedését jelentették, ők ijedtek meg legjobban a szakítás lehetőségétől. Maffeo már deczemberben sürgeté a király tanácsosaitól a Milanoba küldendő követség névsorát; ily módon remélt Mátyás titkos szándékaihoz férni, s midőn haditerve nem sikerűlt, aggodalmas hangon tudatta a választ fejedelmével. S majdnem egyidejűleg, deczember 23-án utasította Lodovico budai követét, hogy a menyegző iránt a királyhoz kérdést intézve, eleve tiltakozzék minden halasztás ellen.*
Trotti jelentése, 1489 deczember 21.
Dipl. Eml. IV. k. 146. s k. ll.
Maffeo útközben, február 8-án kapta e levelet, s Bécsben, az udvar megérkezése után sietett a királynál kihallgatásra jelentkezni. Mátyáshoz élte utolsó szakában már nagyon nehéz volt bejutni; az idegen követek «akkor beszéltek vele, a mikor lehetett s nem a mikor akartak». Maffeonak is tudtára adatta, hogy most nincs ideje vele értekezni, mert Miksa követeit várja, rövid idő alatt azonban napfényre hozza minden szándékát. A követek megérkeztek, s Mátyás az első naptól fogva sűrűn tárgyalt velük. Maffeo azonban hiába várta a király nyilatkozatát; a főemberekhez futkosott s ezek biztatták, várjon, a míg a németek elmennek. Türelmetlenségében levelet írt a királyhoz, de Mátyás ismét halogatta a választ. Csak nagy sokára közölte vele, hogy kanczellárját husvét után nagyobb diplomatiai megbízásban Miksához, a pápához és a nápolyi királyhoz küldi, s ez alkalommal a menyasszony elhozataláról is fog intézkedni.*
U. ott, 152. s k. ll.
A milanoi udvarnak aggodalmai közt most is Fontana jött segítségére. Mátyás kedvencz diplomatája sajnálkozással látta volna felbomlani a frigyet, melynek létrehozásában oly nagy része volt. Gian-Galeazzo herczeg által féltréfás, félkomoly levélben kéretett felvilágosítást János herczeg hűtlen szándékai ellen. A dolognak Fontana igyekezett kedélyes színezetet adni; de a tréfa alatt komoly él lappangott, a mint a hatás is igazolta. A levelet elküldték s Maffeo márczius közepén bemutatta Mátyásnak, mielőtt Corvinhoz juttatta volna. A király tréfának vette a dolgot; jobban megijedt a vőlegény, a ki talán fiatalsága valamelyik rejtettnek hitt kalandjára látott benne czélzást, s egész komolyan védte magát a hűtlenség vádja ellen. De Mátyás is szükségét érezte, hogy határozott nyilatkozattal oszlassa el a Sforza-ház aggodalmait, s újból megígérte, hogy most már nem fogja tovább halasztani a menyegző megtartását.*
U. ott, 138. és 154. ll.
Tavaszra a király egészségében jelentékeny jobbulás állott be. Fia ügyében elért eredményei is jól hangolták. Miksával ugyan megakadt az egyesség, de e miatti boszúságát enyhítette az a kilátás, hogy neje viselkedésében végre be fog állani a rég óhajtott fordulat. Minden jel arra mutatott, hogy a királyné felhagy régi politikájával. Talán Sánkfalvi diplomatiája idézte elő e kedvező változást, s a nápolyi udvarnak sikerült őt meggyőzni valódi érdekeiről; a legutóbbi események tényleg annyira növelték Corvin erejét, hogy a mérkőzés kétségesnek látszott előtte. Szívébe zárta valódi érzelmeit s felhagyott ellenséges viselkedésével; a jó anya szerepét vette át Corvin irányában. A változásról Fontana útján a milanoi udvar is értesűlt; a királyné gyöngéd anyaként üdvözöltette általa a menyasszonyt, s kijelentését, mit Maffeo külön kihallgatásán is volt alkalma ismételni, áradozó örömmel köszönték meg Milanoból. Mátyás is megnyugvással vett arról tudomást. Kibékülésük jeléűl Mátyás napja alkalmából fényes ajándékokkal halmozta el; a 8000 aranyat érő ékszerek közt ott volt a gyémántos kereszt is, melyet Lodovico herczeg épen Blanka kelengyéje számára akart megvásárolni.*
U. ott, 140. és 158. ll.
Úgy látszott, hogy a legutolsó akadály is el van hárítva. Megszünvén Beatrix ellenzése, most már az esetleges királyválasztásnak sem állott semmi útjában. A hosszú előkészületek után kezdetét vehette a nagy actio záró jelenete.
Márczius 18-án a váradi püspök Brünnbe utazott, hogy Corvinnak cseh királylyá választását előkészítse. Az ünnepek után pedig maga Mátyás készűlt fiával Boroszlóba, hogy őt Szilézia és Lausitz rendeinek gyűlésén e tartományokban utódjává nyilvánítsa. A boroszlói actust nyomban fogja követni a magyar királyválasztó országgyűlés egybeülése, s ez alatt Filipecz püspök már útban lesz Olaszország felé, hogy Rómában és Nápolyban bejelentse a nagy változást s Milanoból meghozza Blankát, a leendő magyar királynét.*
U. ott, 152. l. V. ö. FRAKNÓI, i. m. 388. l.
Márczius 29-én kelt a király oklevele, melyben a magyar országgyűlést Szent-György napjára Budára hívta össze.*
A Pozsony városához intézett meghívó-levelet közli TELEKI, i. m. XII. k. 485. l.
Április 2-án ülték meg a bécsi császári várlakban a reménybeli trónörökös 18-ik születésnapját. Bécs város hyppodromja valószinűleg ekkor volt a Bonfini által leírt vitézi játékok szinhelye, melyek az első lovagi diadalt szerezték meg Mátyás gyermekének.*
BONFINI, i. m. 509. l.
E perczben Corviné volt a jövő. Útja a királyi trónra nyitva állott előtte, s egy fényes korona öröksége az egész keresztény világ figyelmét személyére irányítá. A Hunyadi-ház dynasticus törekvései annyi küzdelem után megvalósulásuk küszöbéhez jutottak.
A végzet másként határozott. Három nappal később Mátyás király halálos ágyon feküdt, s mialatt a halállal vívódott, szívét keserű aggodalom tölté el gyermeke sorsa iránt. Szólni nem tudott, de esdeklő tekintete, mit ágyánál térdelő fiára és hitvesére vetett, elárulta lelkének kétségbeesését. Hidegülő kezeiből kihullott a fonal, melyhez egyetlen gyermeke sorsa volt fűzve. Corvin János elveszté egyedüli támaszát.
42. MÁTYÁS KIRÁLY CZÍMERE.*
A zárókép, Mátyás király czímere a bécsi udvari könyvtár Asconii Pediani Enarrationes in Ciceronis orationes cz. Corvin-codexének czímlapjáról vétetett.
