V.
V.
A KIRÁLY terve teljesen megfelelt a helyzetnek. Ausztriai foglalásait és a cseh tartományokat: Morvaországot és Sziléziát akarta mindenekelőtt átruházni fiára, s egyidejűleg diplomatiai úton egyességre lépni azokkal a hatalmakkal, melyek a királyválasztás esetén veszélyessé válhatnak Corvinra. Itthon pedig, az országban, egyenként remélte megnyerhetni az országgyűlés főbb tényezőit: a főurakat és a nemesség vezetőit, a várkapitányokat s a városok hatóságait, eskü és hitlevél által szándékozva általuk fiát trónörökössé elismertetni; a királyválasztásnak, melyet Beatrix miatt nem remélt életében megejthetni, ily módon legalább elveheti kétséges jellegét, s Corvin erősebb küzdelem nélkül juthat majd a megüresedő trón birtokába.
Haza érkezve, Mátyás serényen hozzálátott terve végrehajtásához. A birtokában levő, vagy Corvinnak adományozott várak és kastélyok kapitányait Budára hívatta s hitleveleket állíttatott ki velük, melyekben keresztény hitükre és becsületükre ígérték, hogy a gondjaikra bízott várakat és uradalmakat a király halála után Corvin János kezébe fogják szolgáltatni. Azok a várnagyok, a kik személyesen megjelentek az udvarban, János herczegnek adott kézszorításukkal is megerősítették fogadásukat; a távollevők pedig a királytól kiküldött biztosok kezébe tették le a hűségesküt.
Nagyobb jelentőséggel bírt a királyi várak kapitányaitól és a városi hatóságoktól követelt hódolati nyilatkozat. Az országos várak, Budán s a koronát őrző Visegrádon kezdve, egész a határszéli erősségekig, a király közvetlen rendelkezésére voltak bocsátva s magán uradalmaival egyenlő módon gyarapították Mátyás jövedelmét, de mint koronajavakra, Corvin csak tényleges megválasztatása esetén tarthatott reájuk igényt. S Mátyás nemcsak gazdagságát, hanem főleg hatalmát, politikai jelentőségét akarta növelni fiának, midőn e várak kapitányait a törvény és szokás ellenére eleve lekötötte fia szolgálatára. Ez volt eddig leghatározottabb lépése az örökösödés ügyében, valóságos megelőzése a királyválasztó országgyűlés eredményének, mely most már, ha akarja, sem hagyhatja ki a királyi várak urát a trónjelöltek sorából. E várak birtoka a tényleges királyi hatalmat biztosította a herczegnek. Főleg Budáról állott ez, a király székvárosáról, melynek vára Mátyás udvarának fényétől, kincstára gazdagságától kölcsönzé legfőbb fontosságát. A királyi várlaknak családi jellegűvé tétele egyik szembetünő törekvését képezte Mátyásnak; ezt a czélt szolgálták nagymérvű újításai, az óriási építkezések, s mind az a fény, pompa és gazdagság, a mit e falak között felhalmozott. De törekvése épen az ellenkező eredményre vezetett; Buda várának országos jelentősége épen alatta emelkedett oly fokra, minőn alig állott valaha elődei alatt. Visegrád a falai között őrzött koronának, Székesfehérvár királyi sírboltjának s a koronázási szertartásnak köszönhették politikai fontosságukat; de mellettük nem kisebb jelentőséggel bírtak az ország határszéli várai: Pozsony a nyugati határon, délen Nándorfehérvár, a török védelmi vonal kulcsa, s a horvát, dalmát és bosnyák végvárak egész hosszú lánczolata. Mátyás Buda várának kipróbált hűségű kapitányát, Ráskai Balázst, személyesen eskette fel Corvin hűségére, s mintegy 30 más királyi várat bízott reá, hogy azokat a herczeg részére megőrizze, Hasonló módon biztosította számára Nándorfehérvár s a többi végvárak birtokát.*
A várnagyok hitlevelei közűl csak Bajnai Both András medvevári kapitányé s Osztopáni Zöld István nagybányai kamarásé maradtak meg, amaz 1489 május 8-áról, ez május 23-áról keltezve; mindkettő a müncheni kir. levéltárban, Ung. Doc. 80., 81. sz. a. Június 23-án kelt a megyesi és selyki szász székek és Segesvár városa hódolati nyilatkozata; u. ott 79. sz. a. és TELEKI, m XI. k. 456. 1. A Ráskai kezére bízott várakról I. Dipl. Eml. IV. k. 208.
33. RÁSKAI BALÁZS ALÁIRÁSA.*
Ráskai Balázs aláirása: Blasius de Raska provisor curie castri Budensis a Kállay cs. levéltárának Budán, 1487 szeptember 7-én kelt okleveléről vétetett.
A milanoi udvarban már május elején úgy voltak értesülve, hogy a magyar főurak János herczeget a királyné távollétében Mátyás utódává választották s a királyi várakat kezeibe adták.* S a nyár folyamán a király Sánkfalvi Antal pozsonyi prépostot a nápolyi királyi udvarhoz küldve követségbe, joggal üzenhette általa apósának, hogy Corvin János ez idő szerint Magyarország leggazdagabb embere, kinek uradalmain kívűl az ország legfontosabb várai állanak rendelkezésére, hogy trónigényeit a király korai halála esetén is érvényíthesse.
Trotti jelentései, 1489 máljus 1. és 5.
Sánkfalvi küldetése az utolsó kísérlet volt Beatrix kibékítésére. A király sógorához, Alfonz calabriai herczeghez fordúlt, s általa kérte fel Ferdinánd királyt, hogy atyai tekintélyének súlyával vessen véget a Beatrix által előidézett kellemetlen helyzetnek. A prépost részletesen kidolgozott emlékíratot vitt magával, mely a helyzetet mindén oldalról megvilágítja, de bizonyságot tesz a felől is, hogy a király türelme immár a végső határ felé közeledik.*
Ez emlékiratot kiadta KOVACHICH M. Gy., Scriptores rerum Hung. minores I. k. 341. s köv. l.
Mátyás egész ékesszólását és dialecticáját kifejtette, hogy a nápolyi udvart meggyőzze Beatrix követeléseinek jogtalan és teljesíthetetlen volta felől. «A magyar nép – így ír egyebek közt – készebb magát egy szálig levágatni, mint asszony uralmát tűrni maga felett; nagyon jól emlékszik ugyanis arra, s ma is szájában van az íze, mily rosszúl ment dolga, midőn az országot asszonyok kormányozták». Elmondta egész őszintén, hogy a magyarok nem szeretik Beatrixet, s maga a királyné sem törekszik, hogy szeretetüket megnyerje. Kívánsága ekként már a nemzet ellenkezésén is hajótörést szenvedne, s a király szóba sem meri azt hozni senki előtt, nehogy haragot és gyűlöletet zúdítson maga és hitvese fejére.
34. ALFONZ CALABRIAI HERCZEG ÉRME.
Hasonló nyíltsággal tárta fel fiához fűződő terveit és a reményt, hogy azokat meg is valósíthatja. Ez, úgymond, már előbb is megtörtént volna, ha Beatrix nem makacskodik, mert a nemzet úgy szólván maga ösztönzi a királyt, hogy a herczeget még életében választassa meg utódjává. A királyné saját érdekei ellen követi el a legnagyobb igaztalanságot, midőn ezt megakadályozza, mert kiteszi magát a bizonytalanságnak, mely Mátyás halála után reá várakozhatik. Ha a királyválasztás Mátyás életében nem megy végbe, halála után kiszámíthatatlan dolgok történhetnek. « Egyedül isten tudja, mit rejtenek az emberek szíveikben, mert ő vizsgálja a szíveket. Mi magunk, halandó létünkre, csak a beszédekből és tettekből ítélhetünk s nem tudhatjuk, mi fog utánunk történni. A többség, úgy lehet, megfeledkezik jótéteményeinkről, s hálátlanságában azt választja meg, a ki nekünk s az országnak halálos ellensége, a kinek első dolga lesz a királynét és fiúnkat javaikból kifosztani, az országból kiűzni. S a beálló zavarok alatt a királyné könnyen életét is veszítheti, mert a magyarok nem szeretik, s a természetüket sem ismeri úgy, mint mi, kik oly régóta tartjuk féken őket. »
35. FERDINÁND NÁPOLYI KIRÁLY MELLSZOBRA.*
Ferdinánd nápolyi király mellszobrát Müntz Histoire de l’art pendant la renaissance czímű munkája után adjuk.
Míg Sánkfalvi Nápolyban járt, Mátyás diplomatiája más irányban is megindítá az actiót. Helyzetét a külföld érdekelt hatalmasságaival szemben jelentékenyen megkönynyítette a szent-szék jóindulata, melyet a pápa az ortei püspök által fejeztetett ki János herczeg irányában. A számos megoldatlan kérdés és viszály daczára, mely Mátyás és Incze pápa egymáshoz való viszonyát jellemzé, a szent atya igazi meleg érdeklődéssel karolta fel Corvin ügyét, kiben, mint Hunyadi János unokájában, a kereszténység leendő bajnokát remélte feltalálhatni. S Mátyás is őszinte hálával fogadta az érdeklődést és egész atyai bizalommal ajánlotta fiát a pápa támogatásába. Talán az ez oldalról várható segítség reménye befolyásolta az engedékenységet, melyet újabban az anconai kérdésben tanusított Inczével szemben; de viszont a pápa sem maradt adós az engedményekért; jóindulata abban nyilvánúlt, hogy szövetségesét, a velenczei köztársaságot, hét évi ellenséges viszony után kibékülésre bírta Mátyás iránt. Agostino Barbarigo doge 1489 tavaszán megújította a régóta megszakadt diplomatiai összeköttetést és követet küldött Mátyás udvarába. Domenico Bollani, az új követ, utasításba kapta, hogy szóbelileg is újítsa meg a köztársaság részéről az esküvő alkalmából kifejezett jókívánatokat; ezen felűl külön látogatást is tett a királyfinál, hogy őt a signoria baráti érzelmeiről biztosítsa.*
Dipl. Eml. IV. k. 35. 1.
A diplomatiai sikereket betetőzni ígérkezett Miksa római király közeledése Mátyáshoz, s abbeli törekvése, hogy a császár és Mátyás között annyi évek szívós küzdelmei után kibékülést hozzon létre.
36.AGOSTINO BARBARIGO VELENCZEI DOGE ALÁIRÁSA.
Mátyás viszonya a császárhoz azóta, hogy székvárosát s tartományai nagy részét elfoglalta, szükségkép rendezésre várt. Ausztriai hódításai képezték világpolitikájának legnagyobb vívmányát, de hogy azokat utódai részére is állandóan megtarthassa, arra elfogulatlanúl alig gondolhatott. A tényleges birtoklás anyagi előnyei mellett azok legfőbb jelentősége most abban nyilvánult, hogy a király maga szabhatta a béke feltételeit egykori vetélytársának, a magyar trón szerződéses jelöltjének, s olyanokúl szabhatta, a mikkel elősegíthette dynasticus törekvései megvalósítását.
37. AGOSTINO BARBARIGO ÉRME.
Az első lépést a makacs és elkeseredett császár helyett fia tette meg, 1489 tavaszán követei által megindítva Mátyással a tárgyalásokat. Fő törekvése oda irányúlt, hogy Bécset s az atyja által elvesztett tartományokat áldozatok árán is visszaszerezze házának, vagy legalább biztosítsa, hogy azok Mátyás halála után vissza fognak szállani a császárra. S az ekkép létesítendő békében további alapját jelölte meg a formális szövetkezésnek, mely a két uralkodót képessé teszi egyesült fegyvereiket közös ellenségük, a török ellen fordíthatni.
Mátyás hajlandónak mutatkozott a béke megkötésére, de csak egy feltétel alatt: ha Miksa beleegyezik, hogy Mátyás Ausztriát életében Corvinra ruházza át, és halála után elősegíti magyar királylyá választatását. Ha ez sikerűl, Ausztria visszaszáll Frigyesre s utódaira, s Mátyás azt is kilátásba helyezte, hogy Pozsony területe Ausztriához fog csatoltatni.*
A pápai követ jelentése 1489 június 25-éről, THEINER, Mon. Hungariae, II. k. 527. l. Trotti jelentései 1489 aug. 10., 13. és 18. V. ö. FRAKNÓI, i. m. 377. s köv. l.
A tárgyalások egész nyáron folytak, s úgyszólván egész Európa szeme a magyar székvárosra volt szegezve. A keresztény hatalmak nagy része képviselve volt Mátyás udvarában; a követek élénk figyelemmel kísérték a fejleményeket, s figyelmük elárulta a valódi czélt, mely az egész diplomatiai actio hátterében lebegett. A királyi hatalomért indúlt meg itt, még Mátyás életében, a titkos harcz, a trónért, mely még meg sem ürült; s a helyzet egész jelentősége abban a kérdésben összpontosúlt, lesz-e Mátyásnak elég ereje, fia örökösödését keresztűl vinni? A pápai követben a király törekvései jóindulatú támogatóra találtak; Velencze követe is kedvezően volt hangolva Corvin ügye iránt, bár őt egyelőre csak a változás eredményei érdekelték, mely Mátyás és a császár kölcsönös viszonyában készülőben állott. Ranzano azonban Beatrix, s általa a nápolyi udvar érdekeit képviselte, s a királynéval együtt szőtte fondorlatait, mikről az egykorú diplomatiai íratok nem egy tanúságot őriztek meg.* S július eleje óta Maffeo di Naso Budán tartózkodott, mert Sforza a király halogatásaiban szakítási szándékot látott, s midőn májusban hírét vette, hogy a menyegző szeptemberről 1490 tavaszára lett elhalasztva, szükségét látta, hogy állandó követ által ellenőriztesse a magyar udvarban készülő eseményeket.
A nyár elején Beatrixnak a ferrarai herczegnéhez írt titkos jegyű levelét fogták el, melynek tartalma a milanoi házasság ellen irányult. A dologban benne volt Ranzano is, s az ő keze működött az udvarnál szeptember elején előfordult kellemetlen esetnél is, melyről Nápolyban csak annyit tudtak meg, hogy Ranzanonak is megtiltatott a felől urához jelentést tenni, s midőn a követ el akarta hagyni az udvart, a király erőszakkal gátolta meg elutazását. Dipl. Eml. IV. k. 101. l. Trotti jelentései, 1489 május 20. és 25.
A milanoiaknak tényleg volt okuk a bizalmatlanságra. Miksa közeledése egyelőre csak annyit eredményezett, hogy a két uralkodó júniusban hat hónapra meghosszabbította a fegyverszünetet. De a lovagias lelkű római király kezdettől fogva kész volt Corvin trónra jutásának támogatására. Oly nagy bizalommal viseltetett János jövendője iránt, hogy leányának, Margit főherczegnőnek, kezét ajánlá fel neki, bárha a főherczegnő Európa egyik leghatalmasabb uralkodójával, VIII. Károly franczia királylyal, volt eljegyezve.* S a Habsburg-ház sarjával kötendő házasság előnyei könnyen reá vehették Mátyást a milanoi szövetség felbontására. De óvakodott elárulni a tervet, mielőtt az valósággá válnék, s midőn az ősz folyamán egyik követe Spanyolországból visszatérőben volt, meghagyta neki, hogy Milanot útba ejtve, üdvözölje nevében fia menyasszonyát.*
A pápai követ jelentései, 1489 június 25. (THEINERnél, i. h.) és október 15. a velenczei Szent-Márk-könyvtárban.
Dipl. Eml. IV. k. 100. l.
38. MARGIT FŐHERCZEGNŐ ARCZKÉPE.
39. LINZC LÁTKÉPE.*
Lincz látképe a Beschreibung und Contrafactur der vornembster Stät der Welt (Köln, 1582.) III. kötetéből vétetett.
A végleges megállapodások Miksával a Linzben megejtendő személyes találkozástól tétettek függővé, melynek napjáúl szeptember 9-ike volt kitűzve. Mátyást azonban megújuló betegsége akadályozta az útra kelésben, s az új határnap, október 12-ike előtt oly aggasztó fordulat állott be állapotában, hogy kénytelen volt ez évre lemondani a találkozásról. Kanczellárját, a váradi püspököt, küldte maga helyett Linzbe. Ámde oda ment Frigyes császár is, a ki szükségesnek látta saját fiával szemben ellenőrizni a tárgyalások menetét. S a fösvény és gyanakvó lelkületű aggastyán közbelépése minden nagyobb eredményt meghiúsított. Az egész ügy pénzkérdés jellegét vette föl; ez pedig mindkét félnek gyönge oldalát képezte. Frigyes ragaszkodott ahhoz, hogy Mátyás még életében adja ki kezéből Ausztriát, de hallani sem akart az ezért kért hadi kárpótlás kifizetéséről. Mátyás utóbb hajlandó lett volna az átadásba beleegyezni, ha Frigyes ünnepélyesen lemond az 1462-iki szerződésben biztosított trónöröklés jogáról. A császár azonban e pontnál is makacskodott, s Mátyásnak egyelőre meg kellett elégedni azzal, hogy a fegyverszünet meghosszabbítása mellett későbbi találkozásra halasztották a nagyszabású politikai tervek megvalósítását.*
A pápai követ jelentései, 1489 október 15. és deczember 26., a velenczei SzentMárk-könyvtárban. V. ö. FRAKNÓI, 378. s k. ll.
