I.
I.
A HUNYADI HÁZ CZÍMERE.
KIRÁLYVÁLASZTÁSSAL a trón birtokának kérdése még nem volt elintézve. A mellőzött trónkövetelők, Miksa és János Albert nem nyugodtak bele Ulászló megválasztásába; mindkettő felvette – amaz az 1462-iki szerződésre, ez a Rákos mezején történt kikiáltásra hivatkozva, – a magyar királyi czímet s haddal készült igényei érvényesítésére. A kétfelől fenyegető hadjárat nyomában ott járt a török támadásának veszélye. De a külpolitika fellegeinél veszélyesebb volt a feszültség, mit a választás kimenetele a belső pártok között előidézett. A Beatrix által kierőszakolt házassági feltétel általános zavarnak és megbotránkozásnak vált kútfejévé. A többség, mely a pártvezérek cselszövényébe nem volt beavatva, hangos tiltakozással fogadta Beatrix nőűlvételének eszméjét s a kevés beavatott nem adhatta meg a megnyugtató felvilágosítást; ellenkezőleg, nekik maguknak is attól kellett tartaniok, hogy nem lesznek képesek kibúvni a feltétel következményei alól. A kétszínű és hazug játék tűrhetetlen helyzetet teremtet; a vezérek felsüléstől féltek, mely győzelmük egész eredményét megsemmisíti. A titkolózás és kölcsönös bizalmatlanság napjai állottak be; mialatt látszólag az új király zászlaja alatt egyesültek, titokban mindenik fél a maga érdekeit féltette, azok védelmére gondolt.
Szövetségesek után nézett mindenik, s e kétes helyzetben nagy fontosságú kérdés lett a kibékülés Corvinnal, kinek kezében volt a szent korona, s kinek az ellenkirályok bármelyikéhez csatlakozása válságos helyzetbe sodorta volna Ulászló híveit.
A herczeg követe, Ráskai Balázs, a királyválasztás napján érkezett Budára, miután előbb a gondjaira bízott szent koronát Visegrád falai közt biztonságba helyezte. A béketárgyalások alapját az úrnap körűl létrejött szerződés képezte, abban az alakban, melyben az országnagyok azt június 17-én írásba foglalták. Úgy a királyné emberei, mint Bakóczék igyekeztek minden befolyásukat érvényesíteni, hogy a kibékülés mielőbb megtörténjék. Maffeo is arra törekedett, hogy a rendek a történtek daczára is tiszteletben tartsák az első egyezség ígéreteit. De az alkudozások menetébe most már idegen tekintetek is belejátszottak; a kibékülés különben is csak akkor volt teljesnek tekinthető, ha Corvin egész pártjára is kiterjed, s itt Ujlaki boszniai igényeitől kezdve száz és száz érdeket és követelést kellett kielégíteni. Tíz napra volt szükség, míg az egyezség július 24-én létrejött. Corvin Jánosnak az atyjától örökölt birtokokon kívűl Boszniát és Szlavóniát ígérték oda, mint örökös fejedelemséget s a horvát-dalmát tartományokat, mint báni czímmel életfogytiglan bírandó tisztséget. A párt főemberei, Ujlaki, Váradi Péter és a pécsi püspök ellen hozott proscribáló törvény visszavonatott s az amnestia ki lőn terjesztve a herczeg előbbi párthívei közűl mindazokra, a kik 24 nap lefolyása alatt hűséget esküsznek Ulászlónak.*
Maffeo julius 26-iki jelentése, Dipl. Eml. IV. k. 243. l. Az országos rendek julius 19-én kelt levelükhöz julius 24-én írt utóiratukban értesítették a bécsieket a Corvinnal létre jött béke felől. FIRNHABER, Beiträge zur Gesch. Ungerns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und Ludwig II. Archiv für Kunde őst. Geschichtsforschung. 1849. II. k. 409. l. Ugyan e napról van keltezve a pápai követnek FRAKNÓInál (Századok, 1883. 733 l.) idézett jelentése a Corvinnak és híveinek adott amnestiáról. V. ö. a firenzei követjelentésekkel a tört. bizottság másolatai között.
A FARKASHIDAI OKLEVÉL ZÁRADÉKA.*
Nos itaque Wladislaus rex prefatus, considerantes et animadvertentes prefatam dispositionem, concordiam et ordinationem non tantum nobis, verum etiam universo regno Hungarie plurimum conducere,eandem igitur simul etiam literas superinde confectas, preterea universos articulos, capitula, clausulas et puncta in eisdem contenta laudavimus, approbavimus et ratificavimus, laudamusque, approbamus, ratificamus et roboramus, promittimusque in verbo nostro regio ac fide nostra christiana mediante premissa omnia, iuxta dispositionem, ordinationem et promissionem prefatorum dominorum prelatorum et baronum, annotato domino duci suisque familiaribus et aliis omnibus sibi qualitercunque adherentibus, tam scilicet maioribus, quam minoribus, inviolabiliter et inconcusse observare, et tam cum reginali maiestate, quam aliis omnibus subditis nostris et ad rios qualitercunque pertinentibus facere observari harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante, quas tempore felicis coronationis nostre sub novo sigillo nostro, quo ut rex Hungarie uti incipiemus, similiter iuxta dispositionem prefatorum dominorum prelatorum et baronum confirmare sub promissa fide pollicemur. Datum in castris exercitus nostri prope villam Farkashyda, sabbato proximo ante festum sancti Petri ad vincula, anno domini millesimo quadringentesimo nonagesimo, regnorum nostrorum Hungarie anno primo, Bohemie vero decimo nono.
Wladislaus rex manu propria.
Mialatt Ráskai a királyi várakat a koronával együtt átszolgáltatta a rendeknek, az országgyűlés Filipeczet, Bakóczot, a csanádi és veszprémi püspököket, Báthory István országbírót, Szapolyai Istvánt, Bazini és Szentgyörgyi Péter grófot, Geréb Pétert, Rozgonyi Lászlót, Drágfi Bertalant és Pankircher Vilmost küldé az új király fogadására. A fényes küldöttség a választási hitlevelen kívűl magával vitte a június 17-iki szerződés eredeti példányát is. Ulászló július 31-én Farkashida mellett, Nagy-Szombat és Sempte között fogadta az országnagyok hódolatát s a hitlevéllel együtt megerősítette a Corvinnal kötött egyezséget is, függőpecsétes oklevelében királyi szavára és keresztény hitére fogadva, hogy annak minden egyes pontját megtartja s Beatrix királyné és az ország összes rendei által megtartatja.*
Az oklevél eredetije az Országos ltárban, Dipl. 19658. sz. a. Szövegét közölte SPIESS, Aufklärungen, 275. 1.
A herczeg e közben még mindig Pécsett tartózkodott, hol pénzügyeinek rendezése vette igénybe figyelmét. Az iménti párthívek által benyújtott számadások bő alkalmat nyújtottak neki, hogy megismerkedjék új helyzetének hátrányaival. A mi kevés kincset a csatából megmentenie sikerült, alig volt elég a pécsi püspök, Székely Jakab, Tárnok Péter pénzszomjának. Tomori Istvánnak, a troppaui herczegség kapitányának, 400 frtnyi kiadása volt a herczegség védelmében. A jajczai bánok, Csulai László és Derencsényi Imre Mátyás király alatt elmaradt zsoldjuk fejében 18000, Jajcza s a többi végvárak védelmi karba helyezéséért 1500 frtot kőveteltek Corvintól. Derencsényinek, ki 60 lovassal szolgálta a herczeget, külön követelése 600 frtra rugott, bárha e czímen még Budán létükkor a zágrábmegyei lipóczi uradalomra kapott adományt.* Corvin a bánok követeléséből 8000 frtot lealkudott, de sem nekik, sem Tomorinak nem tudott fizetni, s Szent-Márton napjára igérte, keresztény hite alatt, tartozásai kiegyenlítését.*
A június 23-án kelt adománylevél eredetije a körmendi herczegi levéltárban,. Misc. 233. sz. a.
Július 25-éről és 31-éről kelt kötelezvényei az Orsz. ltárban Dipl. 19664. és a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 94. sz. a.
E vesződések alatt vette Ulászló megválasztásáról a hírt, mely felújítá lelkében a lefolyt küzdelem összes keserűségeit. Minő kínos hatást tett ifjú kedélyére bukásának tudata, az a tette is mutatja, hogy Maffeonak Milanoba küldött emberét, a kit útjában a borravaló reménye Pécs felé csábított, feltartóztatta, s a levelet, mely kudarczát menyasszonya családjával tudatta, visszatartotta.* Később azonban lecsillapodott. Július végső napjaiban a milanoi követ volt nála, a ki a történtekkel szemben nem volt tisztában a helyzettel; nem tudta, ki van kijátszva, ő-e, vagy Beatrix, de azt látta, hogy a magyar urak kétszínűségével még az ő olasz diplomatiája is alig versenyezhet; valósággal hüledezve Filipeczék ravaszsága fölött, az új király megérkezése előtt elhagyta Budát s Péterváradra, Ascanio bíbornok apátságába vonult. A klastrom legföllebb fél napi járásra volt Pécstől s a bukott királyfinak és a magát megcsaltnak vélt diplomatának alkalma nyílt felújítani a jobb idők emlékeit. Maffeo a herczeget már egész nyugodt hangulatban találta; úgy látszott, meg volt elégedve a béketárgyalások sikerével. A pécsi püspök vérmes remények között készült Budára, hogy az egyesség feltételeit végrehajtva, az érkező királynál előkészítse Corvin megjelenését.*
Maffeo elbeszélése augusztus 2-án kelt jelentésében.
Maffeo julius 31. és aug. 2-iki jelentései, Dipl. Eml. IV. k. 245. és 250. ll..
Midőn Ulászló augusztus 9-én délután Buda várába bevonulását tartotta, János Albert herczeg hadai élén Pest alatt táborozott s Miksa az ország délnyugati részét fenyegette seregével. Az ünnepi hangulatot a harczrakész fegyverek zaja zavarta meg. Az érkező király elé mentek az országos rendekkel együtt Corvin János küldöttei is: a pécsi püspök, a vránai perjel, Derencsényi Imre és Hangácsi Mihály, s megvitték a királynak János herczeg hűségi nyilatkozatát. A király kegyesen fogadta a bukott vetélytárs követeit, s másnap teljes jóakaratával bocsátkozott bele a tárgyalásokba, melyek czélját a herczeg jövendő helyzetének részletes szabályozása képezte.*
Ernuszt Zsigmond püspök és társai levele Corvin Jánoshoz, aug. 10-ről keltezve, a müncheni kir. levéltárban, Ung. Doc. 84. sz. a.
A függőben levő kérdések között a sziléziai herczegségek sorsa bírt Ulászlóra legnagyobb fontossággal. E tartományok rendei Mátyás halála után vissza akartak térni a cseh korona kötelékébe, melytől a magyar király fegyveres hatalma harmincz éven át tartotta őket elszakítva. A május 24-én tartott boroszlói gyűlés Ulászló mellett nyilatkozott, bárha az 1474-iki olmüczi szerződés egy pontja a herczegségek egyetemét Lausitzczal és Morvaországgal együtt a királyváltozás esetére is 400,000 frtnyi zálog fejében kötötte Magyarországhoz. A magyar királyválasztás különös módon egyesitette a kétféle jogigényt, s Ulászló, mint magyar király, zálogos ura lett ugyanazoknak a tartományoknak, melyek őt, mint cseh királyt, a legfőbb hűbérúr jogán megillették. E helyzet lehetővé tette, hogy a zálogos kérdés megoldása későbbi időkre halasztassék. De mielőbbi rendezésre várt Szilézia ama herczegségeinek ügye, melyeket Mátyás, a tartomány zálogos ura, eddigi birtokosaiktól elfoglalva, közvetlen uralma alá hozott és családi örökségként biztosított fiának. Mátyás halála után az elűzött herczegek egymás után emelték fel tiltakozásukat ez örökség birtokba vétele ellen, s Ulászlónak saját érdekében is támogatnia kellett jogos igényeiket. Boroszló halálbüntetéssel sújtotta Dompnigot, kinek egyik fő bűne volt, hogy a tartományt Corvin kezébe akarta szolgáltatni. Henrik münsterbergi herczeg és az ölsi Fehér Konrád visszafoglalták tartományaikat; a jägerndorfi herczegséget az elűzött fejedelmi család egyik női sarja vette birtokba, s Ratibor is visszakerűlt régi uraihoz. Filipecz már az úrnapi szerződésben az összes sziléziai herczegségekről való lemondást követelte Corvintól; egyedül Troppau képezett kivételt, melynek czímét már atyja életében viselte. E herczegséget kapitánya, Tomori István, a király halála után tetemes áldozatokkal igyekezett Corvin részére megtartani. Maga a lakosság sem idegenkedett a magyar királyfi uralmától; János herczegnek még a választási küzdelmek alatt ismételten nyílt alkalma troppaui alattvalói ügyeiben fejedelmi jogai gyakorlására. A farkashidi királyi hitlevél Corvint tényleg meghagyta Troppau birtokában, de a sziléziai kérdés ezzel még nem volt végleg elintézve, mert Ulászló a János örökségét képező herczegségek jelentékeny részét: Sagant és Glogaut, Leobschützöt, Tostot, Beuthent, Koselt és Loslaut magának s házának akarta megszerezni. A tárgyalások eredménye czélhoz juttatta s Corvin követei elfogadták a királynak azt a feltételét, hogy a herczeg alakszerű lemondási nyilatkozatban mentse fel az egyes herczegségek lakosait a neki tett alattvalói hűségeskü alól.*
GRÜNHAGEN, Geschichte Schlesiens, i. k. 354. s köv. ll.
64. CORVIN JÁNOS GYŰRŰS PECSÉTJE.
Ulászló erre ünnepies alakban kiállított védőlevélben adta Corvin tudtára, hogy szívéből a bizalmatlanság, félelem és gyanú magvát teljesen ki akarván irtani, neki s híveinek az udvarhoz szabad jövetelt biztosít s az országos rendekkel kötött egyezség pontjait végre fogja hajtani, feltéve természetesen, hogy a herczeg is ura marad ez egyezségben elvállalt kötelezettségeinek.*
Az oklevél kelet nélküli másolata Wenzel Gusztáv kéziratai között, a M. Nemz. Múzeum könyvtárában.
Néhány nap múlva Corvin személyesen mutatta be hódolatát a királynak. Pártja álnok tanácsaival mentve a történteket, könyek között kérte Ulászló védelmét, melyre elhagyatott helyzetében oly nagy szüksége van.* Felkereste a győztes párt vezéreit is, és a kiengesztelődés szellemétől áthatva, nyújtá békejobbját feléjük. Ulászló főemberei a helyzet bizonytalanságai közepette, a kitörőben levő háború küszöbén, örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy a Hunyadi-sarjat minél szorosabb kötelékkel fűzzék királyukhoz és magukhoz. A kibékülésre mindkét félnek egyaránt szüksége volt. S a kik nemrég ádáz ellenségekként állottak egymással szemközt, Corvin János herczeg és fő emberei, a pécsi püspök és Ráskai Balázs, s a másik részről Dóczi, Filipecz és Bakócz püspökök, Ulászló megválasztatásának fő tényezői, s Báthory István, az országbiró, magukba szállva, az őszinteség meghatottságával ismerték el, hogy Mátyásban mindannyian hű támaszukat vesztették el, s a minden oldalról fenyegető veszélyekkel szemben a kölcsönös védelemben kerestek támaszt, a múltakért feledést és bocsánatot, a jövőre testvéri szövetséget s fegyverbarátságot ígérve egymásnak. Valóságos védő és támadó szövetség volt ez, a szövetkezésből eredhető mindennemű viszony részletes szabályozásával, melynek megtartására a hét úr keresztény hitére és emberségére, kézszorítással s az evangéliumra tett esküvel kötelezte magát.*
Maffeo szeptember 3-iki jelentése, Dipl. Eml. IV. k. 262. 1.
Az oklevél eredetije két példányban az Orsz. ltárban, Dipl. 19609. és 24770. sz. a. Szövegét közölte SPIESS, i. h. 281. l.
Augusztus végén Corvinék visszatértek Pécsre s magukkal vitték társaik számára a királyi kegyelem biztosítékait. Hogy az egykori párthívek nagyobb biztosságban legyenek teljes sértetlenségük felől, a király, Beatrix és az országos rendek menedéklevelein kívűl az Ulászló környezetében levő cseh főurak is külön oklevélben biztosítottak számukra szabad útat a király koronázására. Rosenberg Farkas, Pernstein Vilmos marsall, Neuhaus Henrik főkamarás, Risenberg Puotha országos főbiró, Schellenberg János kanczellár és Wartenberg Zsigmond főpohárnok hat más társukkal együtt adták ki pecséteik alatt a védőlevelet, mely utolszor sorolta fel együtt, Váradi Péter érsektől és Ujlakitól kezdve a délvidéki köznemesekig, Corvin János herczeg egykori pártjának fő embereit.*
Az 1490 aug. 28-án kelt oklevél eredetije a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc.
János szeptember első hetében jött fel másod ízben Budára. Itt adta ki okleveleit, melyekben sziléziai herczegségeinek rendeit – a troppauiak kivételével – feloldja alattvalói kötelékeik alól.*
Sprottau városa részére Budán, szept. 14-én kiadott fölmentő okirata megvan a város levéltárában: közölte WORBS, Neues Archiv, I. k. 173. l.
)
Item quod nullus nostrum cum aliquibus aliis, cuiuscunque conditionis fuerint, aliquam ligam, intelligentiam seu confederationem presenti lige et confederationi contrariam, seu aliter qualitercunque nocivam deinceps facere possit. Postremo, quod sub confidentia huius lige et confederationis nullus nostrum a regno isto deficiat, nec contra aliquos emulos seu adversarios suos, irrequisitis et inconsultis ceteris, nobis aliquid tale hostiliter incipiat, quod per se et suis viribus ad tale negotium non sufficiat, nisi per tales suos adversarios aut dampno, aut iniuriis fuerit prius provocatus et lacessitus; quod si faceret, nos ceteri liberam habeamus in hoc casu illum iuvandi vel non iuvandi facultatem. Ouos quidem articulos lige, confederationis et mutue intelligentie nos supranominati singuli singulariter et seorsim promisimus et promittimus stipulata manu ac tacto sacro evangelio fideque nostra christiana mediante atque sub honore et humanitate nostris in omnibus clausulis, capitulis et punctis hdeliter et inconcusse nobis invicem contra quoslibet, ut prefertur, inimicos nostros, nemine scilicrt excepto, observare et illis satisfacere, nec directe vel indirecte, palam vel occulte, quocunque quesito sub colore eisdem contravenire. In cuius rei fidem et testimonium presentcs literas fieri et sigillorum nostrorum impressione fecimus communiri. Datum Bude, in festo assumptionis beate Marie virginis, anno domini millesimo quadringentesimo nonagesimo.
Johannes Corvinus dux manu propria etc.
Sigismundus Quinqueecclesiensis propria manu.
Vrbanus episcopus Agriensis propria manu etc.
Johannes episcopus Waradiensis propria manu.
Thomas episcopus Jauriensis propria manu etc.
Bartholomeus prior Auranie manu propria.
Sigismundus Quinqueecclesiensis propria manu.
Vrbanus episcopus Agriensis propria manu etc.
Johannes episcopus Waradiensis propria manu.
Thomas episcopus Jauriensis propria manu etc.
Bartholomeus prior Auranie manu propria.
Ulászlót szeptember 18-án koronázták meg Magyarország királyává. Ujlaki Lőrincz és a kalocsai érsek távol tartották magukat az ünnepségtől, de Mátyás fia ott volt az ország nagyjai élén, s a teljes kibékülés jeléűl ő maga vitte a díszmenetben a koronát szerencsés vetélytársa előtt.
