II.
II.
Ötven éven keresztűl volt a hatalom a Hunyadiak kezében, de három rövid hónap elég volt, hogy feledésbe menjen mindaz, a mit Magyarország a kormányzónak és a nagy királynak köszönhetett. A fényes jövő, mit Mátyás gyermekének szánt, semmivé lett; az iménti királyi herczeg leszállott a trón zsámolyáról. Életpályája kizökkent a számára készített útból s a küzdelmek és csalódások hosszú sorozata állott előtte, melyekben most már egyedűl magának kellett saját erejéből megtalálnia életének új irányát. A bukott uralom embereire mindig nehéz sors várakozik; sokszorosan nehéz arra, ki ez uralom személyesítője gyanánt szerepelt a küzdelemben. Corvin a bukásból herczegi czímein s fejedelmi vagyonán kívül egy fényes nevet vitt magával a magán életbe, azt a nevet, melyhez félszázadon át a nemzeti eszme legszebb diadalai fűződtek. E név fényét a szenvedett kudarcz nem volt képes elhomályosítni. S épen ebben rejlett Corvin új helyzetének veszélye. Az új királyban hiányzott a tekintélynek ama foka, melyre a királyságnak a válságos időkben szüksége lett volna. Ulászló már mint cseh király igen kevés valódi uralkodói tulajdonságot árult el, s személyének jelentősége oly csekély volt, hogy vetélytársai, köztük tulajdon testvére, mitsem törődve megválasztatásával és megkoronáztatásával, minden nagyobb hadi előkészület nélkűl indúltak a magyar trónnak, mint valami uratlan jószágnak, elfoglalására. A kormány vezetői tisztában lehettek azzal, hogy ez a király, a kit szomszédai, saját vérei oly kevésbe vesznek, nem fogja pótolhatni Mátyás helyét a nemzet szívében; s ha trónját a külföldi trónkövetelők ellen meg is tudják oltalmazni, itthon folytonos küzdelemre kell készen állania a nemzeti királyság eszméjével szemközt mindaddig, míg ez eszmének egyetlen számot tevő képviselője van az országban. A Hunyadi név egyedüli örökösétől, Corvin Jánostól, e perczben nem volt okuk tartani. A királyfi csak az imént tett ártalmatlan voltáról bizonyságot; keze nagyon gyöngének bizonyúlt a hatalmas eszme zászlójához. De ez a kéz még fiatal volt, megerősödhetett, s a mire a 18 éves ifjú képtelen volt, férfivá növekedve, kérdés, nem fogja-e jól betölteni a nevével járó szerepkört? Az aggodalom, hogy a küzdelem Ulászló és Corvin között a jövőben megújulhat, eleve árnyékot borított Mátyás fiának jövendő sorsa felé.
A kibékülés Ulászlóval országos szerződés erejével biztosította Corvinnak mindazokat a kiváltságokat, a mikkel a nemzet méltányos érzülete kárpótolni kivánta őt az elvesztett koronáért. Atyai öröksége az ország leggazdagabb emberévé tette; gazdagabbá magánál a királynál. Megtartotta atyjától kapott herczegi czímeit s tényleges uralkodója maradt Szilézia egyik tekintélyesebb fejedelemségének. Legnagyobb vívmányúl tekintette azonban Bosznia és a kapcsolt részek birtokát, mely a magyar birodalom jelentékeny része felett valóságos fejedelmi jogokat biztosított számára.
Az országos rendekkel kötött egyezség a szlavóniai részeken kívűl egész Horvátországot, a dalmát tengerpart magyar birtokait s azt a nem épen jelentéktelen területet, melyet Mátyás vitézsége az egykori hűbéres bosnyák királyságból megmentett, az ő uralma alá rendelte, s a herczegnek ez egyezség értelmében Bosznia királya czímén kellett volna birtokba venni ez országrészt, mint a magyar király fenhatósága alatt álló hűbéres országot. A király által aláírt hitlevél azt igérte, hogy Bosznia koronáját maga Ulászló fogja, a magyar koronázást követő napok egyikén, Corvin fejére tenni. De az ország ily nagy területének kiszakítása az anyatestből nem állott összhangzásban a korszellemmel; a magyar állam területi egysége lett általa megtámadva s a magyar király addig osztatlan felségjogai lettek tetemesen megcsorbítva, épen akkor, midőn Európa nyugatán a királyi hatalom összpontosítása vált a korszak irányeszméjévé. Kétszeresen érthető tehát az uralkodó párt féltékenysége, melyet a Corvinnak adott nagy engedménynyel szemben tápláltak s a törekvés, hogy az abban rejlő jelentékeny hatalmi erő érvényesítését megakadályozzák. E törekvésük nem várt támogatásra talált a tartományok rendeinek ellenzésében, melylyel az államjogi kapocs meggyöngítésének kísérletét fogadták.
A horvát és szlavón karok és rendek, kik a koronázásra felgyülekeztek, a megkérdezésük nélkül létrejött egyezségről értesülve, határozottan tiltakoztak annak végrehajtása ellen; kijelenték, hogy a királyon kívűl más uralkodót nem ismernek el maguk felett s midőn az országos tisztségek betöltésére kerűlt a sor, követelték, hogy a király hagyja meg őket az eddigi bán, Egervári László kormánya alatt.* Az udvari párt, bár titokban örűlt az ellenzésnek, kényes helyzetbe jutott Corvinnal szemközt. A király hitlevél által volt kötve irányában, s az általános helyzet nem engedte meg, hogy már most kivonhassa magát kötelezettsége alól. Corvin is ragaszkodott jogaihoz s esetleges kárpótlásúl Erdélyt követelte magának.* De a kormány azért elég ügyes volt a helyzet bonyodalmait a maga előnyére kiaknázni. A fennálló szerződés részletesen szabályozta Corvin jogviszonyait a tartományokkal és a királyi hatalommal szemben. Bosznián kívűl a szorosan vett Szlavónia örökös fejedelemségként volt neki s utódainak odaígérve, Horvátországban pedig és a dalmát partvidéken báni czímmel biztosították részére élte fogytáig a tartományi kormányzatot. Szlavóniában, úgy ígérték, mint a magyar korona hűbéres fejedelme, bírja a tartomány jövedelmeit: a nyestadót s a zágrábi harminczadot annak fiókjaival, de huszadot nem szedethet és adományozási joga csak 50 telekig terjedhet; Dalmát- és Horvátországokban pedig ő nevezi ki a vicebánokat és a többi tisztviselőket, e várak kapitányait, s gyakorolja a törvénykezési hatalmat, nyolczados törvényszékeket tarthat, de a királyhoz fellebbezett ügyeket köteles a curiához áttenni. Most mindezek a jogok újabb alkudozás tárgyává lettek. Az eredmény az lőn, hogy a boszniai koronázás elmaradt, Corvin a királyi czimet fel sem vette, s megelégedett azzal, hogy Szlavónia fejedelmének nevezhette magát; az országrészek kormányzata, a közigazgatás és törvénykezés vezetése Boszniában s Szlavóniában csak úgy, mint a horvát és dalmát területen a bánok kezében maradt, s Corvinnak a fejedelmi czím fénye mellett jóformán csak a tartományok védelmével járó terhek maradtak osztályrészeűl.
Kelet nélküli tudósítás Budáról a milanói udvarhoz, Dipl. Eml. IV. k. 272. 1.
U. ott
64. EGERVÁRY LÁSZLÓ PECSÉTJE.
Az engedékeny ifjú belenyugodott e kérdés megoldásába, bár az jogainak tetemes csorbítását vonta maga után. A politikai események különben is megakadályozták tartományai birtokba vételét. Az új uralom fölé vészes fellegek tornyosultak. Miksa és János Albert egyidejű fellépése Ulászló ellen országos mozgalmat idézett elő, mely napról-napra nagyobb arányokat öltött s csakhamar az egész északi és nyugati országrészre kiterjedt; Ulászlónak nehány héttel koronázása után fegyveres erőről kellett gondoskodni trónja védelmére.
Miksa, a római király, egymásután foglalta vissza Mátyás ausztriai hódításait, s szeptember közepén már a bécsi várból indította meg seregét Magyarország elfoglalására. A lanyhasággal ellentétben, a melylyel a királyválasztó országgyűlés rendei viseltettek ügye iránt, híveinek száma most, midőn a királyválasztás megtörtént s törvényesen megkoronázott király ült Magyarország trónján, meglepő gyorsasággal növekedett. E párt jobbára a délnyugati részek főnemeseiből került ki, s ezek zömét is Corvin egykori hívei képezték. A Kanizsaiak: László, János és István, már augusztus elején Miksához csatlakoztak s rendelkezésére bocsátották váraikat s fegyveres erejüket. Példájukat követték az Elderbachok, Bánfiak, Szécsi Miklós, Ostfi László és a környék többi előkelő urai. Legnagyobb súlyt kölcsönzött a mozgalomnak Székely Jakab csatlakozása. Corvin János legerősebb támasza, a regedei vár főkapitánya, a zagorjei grófságon kívűl Stíria és a szomszédos részek összes várait kezén tartotta. Corvin János szeptember 3-án Pécsről Batthyány Boldizsárt küldte hozzá a várak átvételére, melyeket az egyezség értelmében az országos rendeknek kellett volna átszolgáltatnia.* Batthyány küldetése azonban sikertelen maradt. Székely Jakab már ekkor Miksa pártjára állott és szeptember 17-én Bécsben megnyerte Miksa engedélyét, hogy további intézkedésig úgy a stíriai, krajnai és karinthiai várakat, mint a zagorjei grófságot megtarthassa, azok jövedelmét seregei tartására fordíthassa.*
A hg. Batthyány család levéltára Körmenden.
Miksa föllépéséről és a dunántúli részek elpártolásáról érdekes adatokat találunk a FIRNHABER által közölt oklevelek közt, az Archiv für Kunde öst. Geschichtsforschung id. kötetében.
Corvin szeptember második felétől részint Budán, részint a fővároshoz közel fekvő javain, Zsámbékon, Tatán, Komáromban időzött.* Tatán vette hírűl Székely elpártolását is, mely szlavóniai uradalmai tekintélyes részétől fosztotta őt meg. A hírrel együtt jött a felszólítás Miksától, hogy kövesse egykori vezérei példáját és csatlakozzék hozzá. A sűrű kísérletek, melyekben épen a hűtlen kapitány, Székely Jakab játszotta a közvetítő szerepét, nagy aggodalmakat okoztak a királyi udvarban. A Budán tartózkodó pécsi püspök Tatára útazott, hogy az ifjú herczeget Ulászló hűségén megtartsa. Feladatát úgy vélte leghelyesebben megoldhatni, hogy felhozta pártfogoltját az udvarhoz, hol Ulászló október 10-én a Miksához pártolt Poki Péter javainak adományozásával adott számára példát a pártütők sorsáról s jutalmat kipróbált hűségeért.*
Október 6-án Zsámbékről, másnap Tatáról keltezi okleveleit. Orsz. ltár, Dipl 19681. és 19682. sz. a.
BONFINI, i. m. 537. és 538. ll. Az adománylevelet közli HORVÁTH MIHÁLY. M. Tört. Tár, XI 127. 1. Mint ugyane közlésből tudjuk, Poki Péter 1491 ápril 12-én kegyelmet kapott és visszanyerte javait.
Miksa e közben feltartóztatás nélkűl nyomúlt előre az ország szívébe. Szeptember 21 -én Sopront semlegességi nyilatkozatra szorította; október elején elfoglalta Batthyány Boldizsártól Kőszeget, 17-én Szombathelyt s október 27-én Körmenden már Vitéz János veszprémi püspökkel alkudozott, kit a bécsi püspökség és a bibornoki kalap ígéretével birt a meghódolásra. Veszprém elfoglalása után Brankovics György despota és testvére, Kis-Horvát János és testvérei s a Beriszlók siettek hódolatukat bejelenteni, s a gyors sikert betetőzte Székesfehérvár elfoglalása, hova a győztes római király két hónapra Ulászló megkoronáztatása után, november 17-én tartotta diadalmas bevonulását.
A koronázó város elfoglalása a Dunán túli vidék többi főurait is csatlakozásra készté. Ujlaky Lőrincz november 22-én védő levelet kért maga és jobbágyai részére. A pécsi püspök és testvér e Csáktornyai Ernuszt János, Hédervári Miklós, Enyingi Török Ambrus, Szerecsen György, Both Ambrus, János és Lábathlani Gergely Bajnai Both András zágrábi kapitány útján esküdtek hűséget a római királynak, s Both által Zágráb, Medvevár, Rakolnok és Lukavecz is Miksa kezébe kerültek.*
FIRNHABER, i h.
Deczember első hetében Corvin János egykori pártjának főemberei legnagyobb részt Miksa táborában voltak s az ifjú herczeg délvidéki uradalmainak legtekintélyesebb részét látta általuk ellenséges kezekbe kerülni. S míg az ország délnyugati része Miksát vallotta királyának, a felvidék fővárosát a másik trónkövetelő, János Albert tartotta ostromzár alatt, kinek hadai már Egerig, Váradig pusztítottak. Ulászló pénz hiányában, hadsereg nélkűl, trónját érezte ingadozni s Bakócz, Nagylucsei Orbán és Báthory István kíséretében a nyugati határszélre sietett, cseh királyságából várva segítséget. Buda vára, királyától elhagyatva, minden pillanatban ki volt téve Székesfehérvár sorsának, s ha az ország fővárosa is Miksa kezébe jut, Ulászló ügye végkép el van veszve.
Corvin János kezdetben a főrendek többségének példáját követve, komáromi várában várakozó állást foglalt el. A koronáját féltő Ulászló a Rozgonyiak két várának, Csókakőnek és Vitánnak adományozásával igyekezett hűségét maga részére biztosítni.* De Corvinnak nem sok reménye volt ez uradalmak birtokba vételére, miket az Egerváriak tartottak kezükön. Nagyobb súlyt fektetett délvidéki birtokai biztosítására, miket várkapitányainak elpártolása az elkallódás veszélyével fenyegetett. Alkudozásokba bocsátkozott Miksával a Székely Jakab és Both András kezén levő várak visszaszerzése ügyében. Egyidejűleg, deczember közepén Móré György lovászmesterét János Alberthez küldé, hihetőleg a sztropkói vár és uradalma ügyében, melyet Bethlen Miklós várkapitány a lengyel királyfi kezére játszott.* E lépései nem maradtak titokban az udvarnál, és súlyos gyanusításokat adtak ellenfelei szájába. Corvin a királyhoz írt levélben tiltakozott a hamis vádak ellen, mire Ulászló deczember 21-én kelt hosszú válaszában biztosította őt a felől, hogy a hallott kedvezőtlen jelentések daczára sem kételkedik őszinte hűségében és barátságában.* De az udvarnál nagy aggodalmat okozott az a tény, hogy a nyugati részek három legfontosabb királyi vára, Pozsony, Tata és Komárom a herczeg kezén voltak. Ulászló és tanácsosai Nagylucsei Orbánt azzal a megbízással küldték a Komáromban időző herczeghez, hogy igyekezzék őt a várak kiadására reábeszélni. Az egri püspök sikeresen oldta meg feladatát; a hajlékony ifjú szükségét érezte, hogy hűségének világos bizonyítékával erősítse meg magát Ulászló jóindulatában, s lemondva a 40,000 frtnyi zálogöszszegről, kárpótlás nélkűl átadta a koronának a fontos várakat.*
A Nagy-Szombatban, deczember 6-án kelt adománylevél a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 82. sz. a.
Móré küldetésének nyomát találjuk Nagylucsei Orbán püspök alább idézendő számadásaiban.
A levél eredetije a gróf Forgách család levéltárában, a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Ezt Ulászló maga beszéli el a troppaui herczegség kicserélése tárgyában 1501 június 12-én kelt s alább idézendő oklevelében. V. ö. BONFINI, i. m. 538. 1.
A karácsonyi ünnepeket Corvin még Komáromban töltötte; ide várta Batthyány Boldizsárt, kit hitlevélben biztosított a felől, hogy Kőszeg elvesztéseért nem neheztel reá.* Hihetőleg az ő társaságában ment az év utolsó napjaiban Körösre, hol a török által fenyegetett országrész védelmi ügyei tették jelenlétét szükségessé.* Újév után azonban visszatért Budára, hogy újabb szolgálatokkal tegyen bizonyságot érzelmei őszinteségéről.
Deczember 24-én kelt levele a körmendi ltárban; THALLÓCZY LAJOS szíves közlése.
Körösről, deczember 28-án Egerváry Lászlóhoz intézett levele, melyről alább még lesz szó, az Orsz. ltárban Dipl. 19701. sz. a.
65. CORVIN JÁNOS SAJÁTKEZŰ UTÓIRATA BATTHYÁNY BOLDIZSÁRHOZ.*
Johannes Corvinus dux manu propria. Veniatis in fidem nostram et pacifice ac sine omni molestia nobiscum morari et iterum abire poteritis.
Corvin sajátkezű utóiratának hasonmása Batthyány Boldizsárhoz 1490 deczember 24-én intézett leveléről vétetett, melynek eredetije a herczeg Batthyány-család körmendi levéltárában őriztetik.
Ulászló véget akart immár vetni a szégyenletes állapotnak, mely országának egy harmadrészét idegenek kezébe juttatta. A fekete sereget Beatrixtől kapott pénzével még deczemberben zsoldjába fogadta, s miután a tél szigorúsága Miksát karácsony előtt hazatérésre kényszeríté, a János Albert által ostromolt Kassa felszabadítására indúlt. Hadjáratában Corvin is részt vett, s a volt trónkövetelő csatlakozása nemcsak fegyveres erőben, de erkölcsi tekintetben is gyarapította Ulászló fellépésének súlyát. A felsőmagyarországi hadjárat nagyobb véráldozatok nélkül folyt le; a király közeledtére János Albertet egymás után elhagyták hívei, s február 20-án a kassai táborban létre jött a béke a két testvér között. A békekötésben Ulászló és János Albert kölcsönösen lemondtak egymás trónjaira táplálható mindennemű igényeikről, s ekként az egyik legvérmesebb remény, a mit a magyarok Ulászló megválasztásához kötöttek, a magyar-cseh-lengyel unio létesítésének kilátása, füstbe ment. De a békeszerződés létrejöttét így is csak Corvin újabb áldozata tette lehetővé. A lengyel királyfi még nehány sziléziai fejedelemséget követelt Ulászlótól, köztük a troppaui herczegséget is. A király a szerződés 4-ik pontjában kötelezte magát, hogy mihelyt körűlményei megengedik, kiváltja Corvintól a herczegséget, s addig is évi 3000 frtnyi kárpótlással ismeri el János Albert várományos örökösi jogait. Corvinnak hozzá kellett járulni beleegyezésével a szerződéshez, mely egy új csorbát készült ütni az atyai örökség maradványain.*
A békekötés okiratának szövegét közli DOGIEL, Codex Dipl. Regni Poloniae, I. k. 80. l.
A kassai békekötés után Ulászló most már teljes erejével léphetett fel a Miksa által támasztott pártütés elnyomására. A római király ez év elején hasztalanúl tett kísérletet, hogy a dunántúli háború folytatására pénzt és fegyvereseket kapjon a birodalomtól. Atyja, a fösvény Frigyes császár is cserben hagyta. Pénz és hadsereg nélkűl, kénytelen volt sorsukra hagyni magyarországi foglalásait. Míg a dunántúli részek visszafoglalását a király Kinizsi és Geréb Péter támogatása mellett magának tartá fent, Corvinra várt a feladat, hogy a fejedelemség alá tartozó Szlavóniát az ellenségtől megtisztítsa. A herczeg a husvétot Budán, az udvarnál töltve, megtette előkészületeit, s nehány héttel az ünnepek után 5000 főnyi sereggel indúlt tartományának elfoglalására.*
BONFINI, i. m. 545. l. Giacomo Trotti jelentései Vigevanoból a ferrarai udvarhoz, 1491 ápril 24-iki, május 17-iki és július 17-iki kelettel, a M. Tud. Akadémia tört. bizottságának másolatgyűjteményében.
Az első önálló hadjárat egyszerre három irányban vette igénybe az ifjú hadvezér tevékenységét. A fő czélt Zágráb és a többi szlavón várak és városok elfoglalása képezte; de gondoskodnia kellett a török által szüntelenűl fenyegetett Bosznia védelméről is, és ugyanakkor nem is gondot okozott a pécsi püspök és Ujlaki Lőrincz között Cserevics és Futak felett kitört viszály, mely közvetve őt is tetemes károkkal fenyegette.* Jajczára az eddigi szörényi bánt, Haraszti Ferenczet küldte nagyobb pénzösszeggel; Zenggbe is küldött puskaport és gondoskodott siklósi kastélyának megerősítéséről. Ő maga Egervári László horvát bánnal és a Jajczából vissza hívott Derencsényi Imrével s többi híveivel együtt Szlavónia elfoglalására sietett. Június 20-án Velikán volt, Egervári várában.* Heves fejfájás nehány napra feltartóztatta útjában de nem sokára jobban lett s június utolsó napjaiban megkezdte Zágráb ostromát.
Az e felett megindúlt pörről tanúskodik Ulászló király 1491 június 23-án kelt birói kiadványa a müncheni kir. ltárban, Brand. CCXX. 41/13. sz. a,
E napról kelt levele Egerváryhoz az Orsz. ltárban, Dipl. 24857. sz. a.
A sövénykerítéssel és sánczczal övezett zágrábi püspöki várlakot 600 főnyi őrség védelmezte, mely csakis a Székely Jakabtól várt segítség reményében vette fel a küzdelmet Corvin túlnyomó hadi erejével. János herczeg ostromló szerszámok hiánya daczára ifjú hévvel vezette a támadást, melynek sikerét a katonai dícsőségen kívűl saját közelebbi érdekei is sürgették. Székely Jakabot, a ki a vár felmentésére sietett, visszaverte s vérszemet kapva, tűzzel vassal látott hozzá a kerítés lerombolásához. A várbeliek köveket, tégladarabokat, kénes tüzet dobáltak le az ostromlók fejére, de végre is kénytelenek voltak megadni magukat.*
BONFINI, 1. h.
66. A ZÁGRÁBI PÜSPÖKI VÁRKASTÉLY.
Ez alatt Kinizsi is sikerrel végezte feladatát a dunántúli részeken. Június végén Báthory seregével egyesülve, Székesfejérvár alatt ütött tábort; maga Ulászló is részt vett az ostromban, melynek hatodik napján, július 29-én a a koronázó város kaput nyitott a törvényes király előtt. Erre a többi városok is egymásután meghódoltak s a főurak nagy része visszatért Ulászló hűségére.
