I.
I.
75. DALMÁT-, HORVÁT- ÉS SZLAVÓN-ORSZÁGOK CZÍMEREI.*
Az ötödik könyv fejképét, mely Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok czímereit ábrázolja, tervezte és rajzolta Dörre Tivadar.
A VÁLSÁGOK, miket János herczeg életének első időszakában kiállott, nem múlhattak el a nélkűl, hogy nyomot ne hagytak volna lelkületében. Az ifjúkor legszebb évei, a testi és szellemi fejlődésnek ama pótolhatatlan napjai, melyek benyomásai kihatnak az egész életre, ő nála a küzdelmek és csalódások folytonos lánczolatát képezték, s a visszahatásnak annál nagyobbnak kellett lennie, minél nagyobb ellentétben állottak azok gyermekéveinek lefolyásával. A királyi trón fényében, az atyai szeretet melegénél felnevelt királyfit boldog ifjúsága derekán minden átmenet nélkűl dobta végzete az élet viharai közé, mielőtt elég ereje lett volna azokkal megküzdhetni. A kész férfit a viharok megedzik, még erősebbé teszik; nála, a vezetőjétől, támaszától megfosztott gyönge ifjúnál a következmény csakis ellenkező lehetett. Túlélve a családi dicsőség fényes korszakát, látnia kellett, mint tagadják meg atyjának legközelebbi hívei a nagy király uralkodásának hagyományait. Barátai nem voltak; önző és haszonleső tanácsadókat látott maga körűl, a kik magas árt vettek szolgálataikért. A nyílt ellenséggel szemközt bátor katona módjára lépett fel, de az álbarátokkal nem tudott elbánni. Az atyja halála óta lefolyt időszaknak úgyszólván minden napja egy-egy új csalódást, kudarczot hozott számára; dús örökségével egyforma arányban tünedeztek ifjúkori álmai; vagyoni erejében megfogyatkozva, csüggeteg s bizalmatlan kedélylyel lépte át a férfikor küszöbét, hogy öt év veszteségei után, mondhatni erőszakkal küzdjön ki nevéhez illő helyet az országos élet tényezői közt.
76. KEZDŐSOROK CORVIN EGYIK BÁNI KIADVÁNYÁRÓL.*
Nos Johannes Corvinus Oppavie, Lipthovieque dux nec non regnorum Dalmatie, Croatie et Sclavonie banus etc. Damus pro memoria, quod nobis nobilis stb.
A báni méltóság elnyerése új időszakot nyitott meg életében. Működése központjául visszanyerte azt a területet, mely az elvesztett koronáért kárpótlásul volt neki szánva, s melyet néhány év előtt a kiábrándulás kellemetlen érzetével kellett elhagynia. Az egykori szlavóniai fejedelem a fejedelmi czím nélkűl, de jóval nagyobb hatáskörrel tért vissza első, önálló szereplésének, első hadvezéri diadalainak színterére. Beigtatása 1495 husvét hetében Körösön, a tartományi nemesség gyűlésén, biztató auspiciumok közt ment végbe. A szlavóniai rendek örömmel fogadták az ifjú bánt, s kedvező hangulatukról nagy engedménynyel tettek bizonyságot. Mikor a tisztségek betöltésére kerűlt a sor, a herczeg a szlavóniai Turóczi Benedek mellé magyarországi birtokost, Gyulai Jánost nevezte ki vice-bánná. A tartomány ősi szokásával ellenkezett ez eljárás, de a rendek belenyugodtak s megelégedtek azzal, hogy külön báni oklevélbe foglaltatták az ősi előjognak a jövendőre való biztosítását.*
A husvét nyolczada alatt kelt oklevél eredetije Zágrábban, a horvát-szlavon orsz. levéltárban. Szövegét közölte KUKULJEVIČ, Jura Regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae, I. k. 230. 1.
A herczeg abban a reményben foglalta el új méltóságát, hogy annak birtoka dús kárpótlást fog nyújtani eddig szenvedett veszteségeiért. Reményében megerősítették tanácsadói, s az ő biztatásukra könnyen szánta el magát oly áldozatokra, melyek örökségének óriási részét idegen kezekbe juttatták. Kétségtelen, hogy a kormány vezetőinek eljárása Corvinnal szemben a bánság kérdésében nem volt egyéb, mint egy tapasztalatlan és hiszékeny ifjú helyzetével való visszaélés. A báni méltóságból várható anyagi előnyök korántsem állottak arányban az érte hozott áldozattal. A kapcsolt részek területéből – a csupán névlegbírt Dalmácziáról nem is szólva – jövedelem tekintetében csak a Száván inneni részek bírtak jelentőséggel, de ezen a területen a birtokos főnemesség legnagyobb része adómentességi kiváltságot élvezett, a Kulpán és Száván túl pedig, hol a termőföldet minden nyáron a török tarolta le, az adót évek óta ki sem vetették.* A bán egyedüli számbajöhető jövedelmét, a. 10,000 frtnyi évi országos tiszteletdijat, eleve bizonytalanná tette Ulászló pénzügyi helyzetének nyomorúsága. Ha a báni tiszt viselése már Mátyás idejében hazafiúi áldozat számba ment, kétszeresen azzá vált Ulászló alatt, kinek közmondássá vált gyöngesége szabad útat nyitott a délvidéket fenyegető török betöréseinek.
Az 1495-iki orsz. számadások. ENGEL, i. h. 146. l.
Corvinnak nem volt tudomása a helyzetről, nem ismerte fel a Bakóczék eljárásában rejlő czélzatot. Mikor a bánság elfoglalására indúlt, az első rendezkedéshez szükséges pénznek sem volt birtokában. Tekintélyes birtokok átengedése árán vett fel Bakócztól 6000 frtot;* de azért bizalommal s reményekkel telve nézett a jövő elé. S míg ez összegről kiállított oklevelében áradozó szavakkal emlékezik meg a kanczellárnak, barátai legjobbikának jóindulatáról s jótéteményeiről, melylyel őt, a sors viszontagságai által zaklatott ifjút elhalmozta, ugyanakkor az ujonnan nyert hatalomba bizakodva, a birtok- és igényperek egész sorozatával kezdi meg működését új tisztségében. Még el sem hagyta a király udvarát, emberei már megjelentek a zágrábi káptalan előtt, s az Ernusztokat, Somi Józsát s a Pokiakat eltiltották a tőle eltulajdonított jószágok birtoklásától.* Majd a Báthoryakat idéztette törvénybe, visszakövetelve Babocsát;* Thuz Osvát és testvére, Alfonz ellen Rakolnok várának mult évben történt elfoglalásaért inditott keresetet, 25,000 forintot kívánva tőlük az okozott károkért s azonkívűl több rendbeli kisebb birtokháborításért is perelte őket.* Haragja régi sérelmek okozóira is kiterjedt. Poki Péternek nem tudta elfelejteni, hogy az ő árulása juttatta Bajmóczot a nádor kezére. Bár a tényleges állapot saját oklevelével is szentesítve volt, pert inditott ellene s magát Gyulai vice-bánt küldte Budára, hogy a király ítélőszéke előtt bevádolja Pokit, mint hűtlen szolgát, ki urának javai és élete ellen tört.*
A pécsi káptalan előtt 1495 márcz. 24-én Zsámbékról s a debreczeni uradalomhoz tartozó polgárii és margitai birtokokra való örökjogáról tett örökbevallását a jószágok neve nélkül közli SCHMIDT, Episcopi Agriensis, II. köt. 156. 1. és KOLLER, Hist. eppatus Quinqueecclesiensis. IV. k. 473. 1.
A zágrábi káptalan 1495 márczius elején kelt oklevele (hiányos kelettel) a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 106. sz. a.
A nádor idéző levele a Báthoryak ellen, 1495 aug. 8-áról keltezve, s a sümegi konvent szeptember 29-én kelt jelentése az Orsz. ltárban, Dipl. 20346. sz. a.
Geréb Péter országbíró 1495 april 10-én adott ki a Thúzok ellen idézőparancsot, melyet a szegzárdi konvent april 13-án hajtott végre. Orsz. levéltár, Dipl. 20280, sz. Müncheni kir. levéltár, Ung. Doc. 107. és 113. sz.
E perről beszél BONFINI, id. m. 573 l., de túlozva adja elő az eseményeket. Tudósítása Poki kivégeztetéséről aligha felel meg a valóságnak. Gyulai közreműködését a perben Corvin említi Zágrábban, 1495 július 4-én kelt oklevelében, melylyel őt dobóczi birtokában megerősíti. Az oklevél eredetije NAGY IMRE hagyatékában.
Tevékenysége ebben az irányban lévén igénybe véve, tartománya kormányzatára nem sok ideje maradt. Az első évből báni működésének alig maradt egyéb nyoma, mint néhány szlavóniai város és kolostor és egyes nemesi birtokok részére osztogatott kiváltság- és védőlevelei.* Helyzetét egyébként kezdettől fogva megbénították az országrész leghatalmasabb főuraival régebbről folyó villongásai s az ezekből támadt peres ügyek, melyek tárgyalása épen összeesett kormányzásának megkezdésével. A Thúz-örökség ügye az országrész legelső főpapjával, a zágrábi püspökkel hozta ellenséges viszonyba, s a viszálynak új tápot adtak Osvát püspöknek és atyjafiainak Corvin birtokain imént ellövetett hatalmaskodásai. A nagy pert Corvin kinevezése folytán – a bán saját ügyeiben nem bíráskodhatván – a báni ítélőszéktől vissza kellett küldeni a királyi curiára, a mely már márczius 31-én idézést bocsátott ki ellene. A zagorjei grófokkal is tartott az ellenséges viszony; legújabban a herczeg varasdi kapitányának, Alapi Boldizsárnak, György zagorjai gróf szent-jakabi és szentillési birtokain elkövetett hatalmaskodásai tették szükségessé ellene a bíróság beavatkozását.*
1495 május 1-én Zágrábban Krapina városnak Mátyástól nyert kiváltságait megerősíti. Másolat, a M. Nemzeti Múzeumban, WENZEL GUSZTÁV kéziratai között. Május 25-én Varasdon a lepoglavai, július 17-én Zágrábban a bakvai pálosok részére ad ki oltalmazó-leveleket. Orsz. ltár. Dipl. 34545 és 32802. sz. a.
Az ez ügyekre vonatkozó oklevelek a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 106. és az Orsz. ltárban, Dipl. 34081–82. sz. a.
A pereskedések kapcsán lassanként megújultak a régi bajok; a peres ügyek sok pénzt emésztettek meg, s az előző év nagy birtokelidegenítései a jövedelem oly mérvű megcsappanását idézték elő, melynek következményei elől lehetetlen volt a kitérés. A bánsággal járó terhek is kezdték súlyokat éreztetni. Bárha Ulászló pécsi tartózkodása alatt a törökkel három évi fegyverszünetre lépett, a tartományok védelmét nem volt szabad elhanyagolni; a báni banderium s a végvárak fentartása sok pénzt emésztett fel, s az országos tiszteletdíj kifizetése körűl már az első hónapokban szomorú tapasztalatok vártak Corvinra. A herczeg kezdett tudatára jönni a tapasztalatlanságával elkövetett játéknak. S ha még voltak kételyei az állítólagos jóakarói részéről számára készített sors felől, egy újabb merénylet vagyoni helyzete ellen kikerűlhetetlenné tette végleges kiábrándulását.
Százezer forintot meghaladó érték volt már Corvin örökségéből Bakócz Tamás kezén, de a kanczellár kincsszomja még mindig nem volt kielégítve. Még a bánság ügyében folyt alkudozások alatt titkos egyezségre lépett a halálos ágyán fekvő Kinizsivel, s ez a nevére írt hunyadi uradalomban a Corvinnal fennálló szerződések ellenére őt tette jogutódává. Özvegye, Magyar Benigna s ennek második férje, Horváth Márk beleegyezésüket adták ez egyezséghez. Hasonló engedményt csikart ki Bakócz maga és az Ernusztok részére Gyula várának tartozékaira. S midőn Corvin legkevésbbé sejtette, lépéseket tett, hogy igényeit két legnagyobb uradalmára bírói úton érvénvesítse.*
Magyar Benigna örökbevalló levele Hunyadról az Orsz. ltárban, Dipl. 30934 sz. a. A gyulai zálog átengedése felől a későbbi oklevelek értesítenek. V. ö. FRAKNÓI, Erdődi Bakócz Tamás, 58. s köv. ll.
Corvin az atyai örökségét fenyegető ellenfelekkel szemközt már elment a legvégső határig. Ez év nyarán semmiseknek nyilvánította mindazokat az adomány- és zálogleveleket, miket az ország egyházi és világi főurai serdületlen korával és tapasztalatlanságával visszaélve, atyja halálától kezdve kicsikartak tőle.* De a hatalmas kanczellárral szemben törvényes úton nem várhatott oltalmat. A veszély, mely Bakócz részéről vagyoni helyzetét fenyegette, felnyitotta szemét. A viszonyok által már eleve belekényszerítve az elégületlenségbe, megdöbbenve ismerte fel a helyzetet, melybe azok álnoksága sodorta, kiket leghívebb barátainak tartott. Mind az a sok veszteség, a mi atyjának két legháládatlanabb teremtése, Bakócz és Szapolyai István részéről érte őt, a nádor erőszakoskodása, a főpap kapzsisága, a lelketlenség, melylyel múlt évi szorúlt helyzetét kizsákmányolták, mindez világosan állott szemei előtt s annak tudata, hogy lelkiismeretlen játék áldozatává lett, a keserűség erejét kölcsönzé elhatározásának. A szelid lelkületű ifjú szíve mélyéből ellenségévé vált Bakócznak és érdektársainak, s a báni hatalomban, mit általuk nyert, most már nem látott egyebet, mint alkalmas eszközt sérelmei megtorlására.
Az erre vonatkozó oklevelet nem ismerjük, de maga Corvin hivatkozik reá a zágrábi káptalan előtt 1495 szeptember 23-án tett bevallásában, melyben Haraszti Ferenczet továbbra is meghagyja Pálülése birtokában. Forgách-cs. ltára a M Nemz. Múzeumban.
77. RÉSZLET A ZÁGRÁBI PÜSPÖKI VÁRBÓL.
