II.
II.
ULÁSZLÓ gyönge kormányának legszomorúbb következménye, az olygarchia elhatalmasodása, rövid idő alatt felidézte maga ellen a nemzet zömének reactióját. Nehány év elég volt, hogy az ébredező nemesi osztály ellenzéki szelleme gyűlöletté izmosodjék a hatalom hűtlen sáfárai ellen. A vihar már az 1495-ik év tavaszán tartott országgyűlésen ott lebegett a lelketlen főurak feje felett, kik hatalmukat, befolyásukat nem a nemzeti czélok szolgálatában érvényesíték, hanem a maguk érdekeinek előmozdítására használták fel. Az ellenzék még nem volt elég erős, hogy teljes diadalt arasson, de olyan gyönge sem volt, hogy a főnemesség elnyomhatta volna. Fellépésének első eredményei: annak kimondása, hogy a köznemesség fejenként vesz részt az országgyűlésen, s a nemesi osztály részvételének biztosítása az országos törvényszékeken, mindannyi rést ütöttek a főnemesség előjogainak féltékenyen őrzött bástyáin.
A mozgalom kiterjedt az ország minden részére, de legerősebb híveit a délvidékről toborzotta, melynek legtöbb oka volt Ulászló gyöngeségét sínyleni. Ujlaki lázadásának leverése nem volt elég a kapcsolt részekben uralkodó elégületlenség elfojtására. A májusi országgyűlés eseményeinek híre lángra lobbantotta a lappangó tüzet. Az elégületlenek a tartomány legelső főurát, Frangepán Bernardint tették meg vezérüknek. A modrusi gróf hatalmas ember volt. Családjának kiváló fényt kölcsönzött a classicus korig visszanyúló származás; ősei az országrészben s az egész magyar birodalomban az Árpádok óta elsőrangú szerepet vittek; óriási vagyonuk s uralkodóházak sarjaival kötött házasságaik fejedelmekkel helyezték őket egy színvonalba. Bernardin gróf anyja Este herczegnő volt, Herkules ferrarai herczeg testvére. Ő maga a nápolyi királyi családból nősűlt, s e réven uralkodójával, Mátyás királylyal is rokonságba jutott. Fényes összeköttetéseivel, fejedelmi vagyonával összhangban állott egyéni becsvágya is. Mátyás halála után, már a királyválasztás alatt, Ulászló pártja ellen foglalt állást, s az 1491-iki, délvidéki mozgalomban egyike volt Miksa legerősebb támaszainak. Megtérését csak politikai tekintetek idézték elő, de soha sem tudott kibékülni azzal a rendszerrel, a mit Bakócz és társai képviseltek az ország kormányán. A hatalmas olygarcha megvetésével eltelve a jobbágyfiúból lett főpap és a köznemesből nádorságig emelkedett Szapolyai iránt, mozgató erejévé vált a törekvésnek, mely ezek megbuktatását tűzte ki feladatáúl.
Corvin János még szlavóniai fejedelemsége idejéből éles viszályban állott a Frangepánokkal. De mostani helyzete szükségessé tette, hogy barátokat szerezzen magának tartománya főurai között. Az olygarchia részéről szerzett keserű tapasztalatok, Bakócz iránt feltámadt gyűlölete az elégületlenekhez való csatlakozásra késztették az ifjú herczeget. A fölkelők örömmel fogadták a bánt az ellenzék táborában s felismerve csatlakozásának jelentőségét, főszerepet szántak neki a mozgalom vezetésében.
78 FRANGEPÁN BERNARDIN PECSÉTJE.
A politikai érdekközösséget még erősebb kötelékek voltak hivatva szorosabbra fűzni. A herczeg elérkezettnek látta az időt, hogy a Hunyadi név fentartásáról gondoskodjék. Bizonyára nem csupán politikai tekinteteknek, hanem szíve sugallatának is engedett, midőn szövetséges társának leányát, Frangepán Beatrix grófnőt szemelte ki magának házastársul. Volt-e e választásban idegen befolyásnak része? nem tudjuk; ha igen, ez volt az első igazi jó tanács, a mit a herczeg tanácsadóitól kapott.
Beatrix grófnő négy leány közűl a legkedvesebb gyermeke volt Frangepán Bernardinnak. Anyja, Aragoniai Lujza által nápolyi királyi vér folyt ereiben. Keresztanyja, úgy látszik, Beatrix magyar királyné volt, legalább kétségtelen, hogy nevét tőle kapta, s horvátországi történetírók elbeszélése szerint a magyar királyi udvarban nevelték.* Ha ez igaz, akkor gyermekkori barátság emlékei érlelték meg az ifjú pár szívében támadt kölcsönös vonzalmat.
KUKULJEVIČ IVÁN, Beatrica Frankapan i njezin vod (Zágráb, 1885), 20. 1.
Bernardin gróf jó szívvel látta vejéűl Mátyás király fiát, a Hunyadi ház dicsőségének, hagyományainak egyet len örökösét. S míg a jegyesek a házasság előkészületeivel voltak elfoglalva, ő maga tovább szervezte a fölkelést; s gondja volt reá, hogy Corvin János nevét annak érdekében kellő módon felhasználja.
A készülődések mostanig egész titokban folytak. Ulászló, ki az uralkodó dögvész miatt már egy év óta távol volt székhelyétől, a dolgokról mit sem sejtve, épen az ország délnyugati vidékén időzött. Annál nagyobb lőn meglepetése, midőn az 1496. év első napjaiban hírűl vette Frangepán és Corvin fegyverkezését. Egyidejűleg jött a lengyel határról a hír, hogy titkos megbízottak Corvin János nevével hadakat gyűjtenek, nyilván, hogy a nádor kezén levő várakat megostromolják, s azok falai közűl a felvidéken is szervezzék a zendülést.
A király a szlavóniai részekhez közel nem látva magát biztonságban, az osztrák határszél felé sietett. Valpóról még 1496 január 18-án Bártfához intézett levelében falainak szoros őrizetére intette a várost. Február 8-án már Pozsonyból tudatta a felföld városaival, hogy Corvin lengyel zsoldosai ellen Szapolyai Istvánt küldte ki, nehány nap múlva pedig maga is táborba száll a fenyegetett országrész védelmére.*
Az okleveleket közli KATONA, i. m. XVIII. k. 29. s köv. II.
A lázadás zászlaja már javában lobogott, midőn, 1496 márczius elején, a modrusi várkastélyban végbement a fényes esküvő, mely Corvin János herczeget Frangepán Beatrix grófnővel örök frigyben egyesíté.*
Corvin házassági idejének megállapításában egy oklevele nyújt támpontot, mely Modruson, márczius 10-én kelt (eredetije a M. Nemzeti Múzeum levéltárában); MARINO SANUTO márczius 26-án már a megtörtént házasságról tesz említést. I Diarii, I. k. 88. 1.
79. KEZDŐSOROK FRANGEPÁN BEATRIX OKLEVELÉBŐL.*
Nos Beatrix conthoralis illustris domini, domini Johannis Corvini Oppavie Lipthovieque ducis ac regnorum Dalmatie, Croatie Sclavonieque bani etc., fidelibus nostris egregiis capitaneis castrorum nostrorum Medve stb.
A Hunyadi és Frangepán családok közt létrejött családi szövetséget ápril első napjaiban Corvin és Frangepán közös követei jelentették be a pápánál, Miksa római királynál és a velenczei köztársaságnál. A követségnek az a feladata is volt egyúttal, hogy a délvidéki mozgalmat a külhatalmak jóindulatába ajánlják s annak czéliairól és jelentőségéről felvilágosítást adjanak. A Velenczébe küldött követek fegyveres segítséget kértek a signoriától, hogy a kormányt Bakócz kezéből kivehessék. Hasonló nyíltsággal léptek fel a herczeg és apósa követei Augsburgban, kijelentve Miksa előtt, hogy a legszélső határokig is elmennek a gyűlölt kanczellár és pártja megbuktatásában. Ha a császár mellett levő követ nem túloz, azzal fenyegetőztek, hogy a törökkel is készek szövetkezni czéljuk elérésére.*
Erasmo Brascha, a Miksa udvaránál időző milanoi követ tudósításai és egyéb diplomatiai íratok a M. Tud. Akadémia tört. bizottságának másolatgyűjteményében. V, ö. MARINO SANUTO, i. h.
80. A DOGEK PALOTÁJA VELENCZÉBEN.
E lépések nem sok eredménynyel biztatták őket. A velenczei köztársaság, Bakócznak kezdettől fogva jó barátja, helytelenítette a fegyveres föllépést s azt tanácsolta, hogy igyekezzenek a királylyal kibékülni, a miben készséggel felajánlá közreműködését. S Ulászló követei Rómában és Augsburgban egyenlő sikerrel ellensúlyozták Corvinék diplomatiáját. A római császár, bárha úgy tudta, hogy a fölkelők népszerűsége Bakócz rovására napról-napra növekedik, tartózkodó álláspontot foglalt el vele szemközt. Segélykérő felszólításukra kitérőleg válaszolt, s habár épen nem volt ellenére Ulászlót viszályban láthatni hajdani vetélytársával, igyekezete egyelőre csak oda irányúlt, hogy a pártütőket visszatartsa a törökkel való szövetkezéstől.*
Brascha ápri 17-iki jelentése i. h.
Ez alatt a nádornak sikerűlt Corvin felvidéki seregeit szétverni, s a fegyveres mozgalom ezzel tisztán a kapcsolt részek területére szorítkozott. De az országszerte növekvő ellenzéki szellemet nem lehetett oly könnyen elfojtani. Május elején megnyílt Budán az országgyűlés, melynek évenként való egybehívását a köznemesség ébredő szelleme már kikerűlhetetlenné tette. Az udvari párt ugyan az előző évi törvények kijátszásával kivitte, hogy a nemesség ismét vármegyénként küldött két-két követ által képviseltesse magát, de sem ez a mesterfogás, sem Ernuszt Zsigmond lemondása a kincstárnokságról nem volt képes megakadályozni a vihar kitörését. Az ország jövedelmeinek hűtlen kezelése volt a legsúlyosabb vád, mely a kormány vezetői ellen emelkedett; a nemesség az országos számadások megvizsgálását követelte, s Bakócz, hogy magát megmenthesse, kénytelen volt püspök-társát a felbőszült rendek haragjának kiszolgáltatni.
Corvin és Frangepán távol tartották magukat az országgyűléstől s a kormánynak nem volt bátorsága őket a fölkelésért felelősségre vonni. A török készülődéseiről érkező hírek visszatarták Ulászlót a fegyveres megtorlástól; a békés kiegyezés terén tett kísérletet. Még a gyűlés folyamán felszólította a herczeget, hogy jelenjék meg az országgyűlésen, s midőn Corvin vonakodott biztos helyét elhagyni, két főpapot küldött hozzá az egyezkedés megkísértésére.*
MARINO SANUTO I diarii, I. k. 199. l.
A tárgyalásoknak nem lőn sikerük. Corvin és Frangepán nyugodtan viselték ugyan magukat, de nem békültek ki Ulászló kormányával. Passiv ellenállásukkal tüntettek Bakóczék politikája ellen.
A házasság első hónapjai így töltek el; a családi idyll nyugalmát a fegyverkezés és a politika zaja zavarta meg. S midőn a politikai viharokat szélcsend váltotta fel, a herczeg és apósa harczi kedve a velenczeiekkel viselt apró csatázásokban keresett kielégítést, mikkel a köztársaság imént tanúsított hideg magatartását akarták megboszulni.*
U. ott, I. k. 233. 1. és a történelmi bizottság milanoi másolatai között levő elentésekből.
Az igazi mézes hetek csak az év második felében kezdődtek, midőn János herczeg felváltva szlavóniai birtokain s apósánál csendes duzzogásban tölté idejét.* A családi élet boldog időszaka volt ez, mely bő kárpótlást nyújtott Corvinnak élete eddigi küzdelmes napjaiért. Az Una völgyének regényes vidékén fekvő régi horvát fejedelmi város, Bihács, volt az ifjú pár leggyakoribb tartózkodási helye. Itt született 1496 deczember 21-én frigyük első gyümölcse, kis leányuk, a ki a Hunyadi-ház tiszteletreméltó nagyasszonyának, Szilágyi Erzsébetnek nevét nyerte a keresztségben.*
1496 július 7-én Bihácson, 16-án Zágrábban, 21-én Jasztraboszkán, október 17-én Vukovinán, 25-én Zágrábban, november 24-én Bihácson keltezi okleveleit.
A Frangepán Beatrix és Szapolyai Istvánné között 1505 augusztus 25-én kötött szerződés (l. alább) azt mondja, hogy Erzsébet Szent-Tamás napján tölti be életének 9-ik évét.
Az ellenfelek közt kibékülés nem jött létre. Az idő elvette ugyan a nagy ellentétek élét, s a felzaklatott kedélyek hullámai lassanként maguktól visszatértek rendes medrükbe, de a feszültség Bakóczczal tovább fenmaradt, s kiterjedt Corvinnak a királylyal való viszonyára is. E helyzet János herczeget új szövetségesek keresésére ösztönzé, s itt ismét a Frangepánok rokoni összeköttetése jelölte ki a követendő irányt. A velenczei köztársaság állandó összeköttetésben állott Frangepán Bernardinnal, kinek birtokai nagy része határos volt a velenczei területtel. A Veglia szigete és Zengg birtoka felett folyó versengések sokszor megzavarták a szomszédságot; de a boszniai törökök közelsége, a veszély, mely ez oldalról mind a két felet nyugtalanította, háttérbe szorította az ellenségeskedések okait. A Frangepánok régóta be voltak írva Velencze nemesei közé. A herczeget pedig birtokai, báni méltósága és házassága hármas kötelékkel fűzték a magyar birodalom délszláv tartományaihoz, s így természetes érdeke is azt kívánta, hogy szintén jó viszonyban álljon a szomszédos hatalmas köztársasággal. Az 1496-ik év apró ízetlenkedései feledésbe merűltek s a signoria 1497 elején kedvezően fogadta a herczegnek abbeli kérését, hogy a velenczei nemesség sorába felvétessék. A nagy tanács május 7-én tárgyalta ez ügyet s a szavazás eredménye 1524 igen volt, 35 nem és 10 kétséges szavazat ellenében. A köztársaság arany pecsét alatt állította ki az oklevelet, melyben egykori hatalmas ellenfelének, Mátyás királynak, fiát s maradékait a velenczei nemesek aranykönyvébe igtatta. A tenger eljegyzésének ünnepén, mely a fölvételt rövid idő múlva követte, a herczeg követének, egy délvidéki papnak, közvetlenűl a ferrarai herczegi ügyvivő után jelölték ki helyét a doge környezetében.*
MARINO SANUVO, i. h. I. k. 625. l. V. ö. NAGY IVÁN, Corvin János velenczei nemességéről. Új Magyar Múzeum, III. k. I. r. 656. l.
81. BIHÁCS RÉGI KÉPE.
82. A VELENCZEI NAGY TANÁCS.
