IV.
IV.
AZ UDVARRAL létrejött kibékülésnek egyik legfőbb eredménye volt a király ígérete, hogy a herczeget peres birtokaiban megfogja védelmezni, sőt elidegenített javai visszaváltásához is segítséget nyújt. Kiváló súlylyal bírt ez ígéret Corvin zavaros anyagi viszonyai közepett, melyek bonyodalmait újabban az ellenzéki vezérség által megkövetelt áldozatok is súlyosbították. A politikai küzdelmek a pénzügyekben is sok kellemetlenséget vontak maguk után. A herczeg sehogy sem bírt a régi gazdálkodás hinárjából kiszabadúlni, s az egymás kapcsán keletkező zálogos szerződések, a birtok-adományok tömegei tanúskodtak e gazdálkodás szomorú módjáról. A per alatt álló Solymos új zálogos urat cserélt: Haraszti kezéről Derencsényi Péterhez jutott, ki a Gyula várához tartozó Berény helységére is szerzett adománylevelet.* A gyulai uradalom több arad- és zarándmegyei helysége 2000 forintért Benkovith Gergely birtokába jutott.* Szlavóniában Medvevár, Rakolnok tartozékaiból s a zagorjei grófságból jelentékeny birtokok kerültek idegen kézre.* Gyulai János Nagy-Kemlek várára szerzett 960 frtért zálogjogot, s a zálogösszeg rövid idő alatt 1490 frtra emelkedett. A várat Corvin 1497 január 7-én a Gyulai kezén levő Dobócz helység örök adománya árán szerezte vissza, de 890 frttal még mindig adósa maradt Gyulainak.* A zálogos birtokok sorsára jutott Hunyad vára is, melyet Pogány Péter és Bikli János a főispánsággal együtt 1200 frton váltottak magukhoz a herczegtől.* S Debreczen városa még Magyar Benigna kezén van, Corvin máris kénytelen azt visszaszerzése esetén odaigérni az Enyingi Törököknek, kik kezdettől fogva szolgálatában állva, a Hunyadi-örökségen emelkedtek lassanként az ország főbb birtokosai közé.*
A herczeg 1496 július 7-én Bihácson kelt oklevele szerint Haraszti 7000 forintnyi követeléséből 5000 frtot Derencsényi Péter fizetett ki, kinek ezért kézszorítással kötötte le Solymos várát. Lippa a hátralékos 2000 frt fejében Harasztinál maradt. Forgách-család ltára a M. Nemz. Múzeumban. A berényi birtokról 1496 ápril 18-án kelt adománylevél közölve van a -Hazai Okmánytárban, II. k. 374. 1.
Az 1496 október 22-én kelt záloglevél a M. Tud. Akadémia könyvtárában.
Rakolnoki Puchith István 1495 október 9-én a Rakolnokhoz tartozó Mlakára, Mladencsith Miklós u. ez évben a Medvevárhoz tartozó Nováczira, s később Beriszlavith Istvánnal együtt az uradalom több más helységére, Felsőlomniczai Gáspár 1496 július 16-án Lomniczára s deczember 27-én Gudóczra, Árki Balázs 1497 február havában a Rakolnok alól kiszakított Györgyistyére, Szentpéteri Kis István márczius 3-án a Medvevárhoz tartozó Lipovniczára, Kotsith Miklós május 15-én Verbovecz tartozékaira kaptak adomány-leveleket. Orsz. ltár, Dipl. 32968., 32970 33004. 33026., 35740. 35748., 36049. és müncheni kir. levéltár, Ung. Doc. 124–127. sz. a.
Az adománylevél eredetije NAGY IMRE hagyatékában.
Pogány Péter és társa 1498 május 24-én kelt oklevelükben biztosítják Corvint, hogy a nekik elzálogosított Hunyad várát a herczegtől nem fogják elidegenítni. Müncheni kir. levéltár, Ung. Doc. 133. sz.
Varasdon, 1498 november 1-én kelt levelét magyar szöveggel foglalta okiratba I. Lipót király Bécsben, 1701 július 28-án, Ha az átírat alapját eredeti oklevél s nem egykorú fordítás képezte, akkor Hunyadi János kormányzói esküje után ez az egyedüli magyar oklevél, mely a Hunyadiaktól reánk maradt. Ismertették PESTY FRIGYES, BUNYITAY VINCZE és THALY KÁLMÁN a Századok 1873., 1880. és 1881. évfolyamaiban.
Ulászlónak nemsokára alkalma nyílt ígéretének beváltására. A gyulai zálogos pörben a budai káptalan jelentést tett a nádornak a beigtatás megakadályozása felől; a nádor a Szent-Mihály nyolczadán tartott országos törvényszéken a herczeget és gyulai várnagyait hivatalos személyek ellen elkövetett erőszakoskodásért egy-egy márka arany pénzbírságra ítélte s a budai káptalant újolag utasította, hogy a beigtatást minden tiltakozás daczára hajtsa végre. Ulászló azonban a törvényszék ítéletét magához kérette és további intézkedésig felfüggesztette annak foganatosítását.* Hasonló módon akadályozta meg a solymos-lippai per elintézését, királyi szavával reá beszélve Bánfi Miklóst, egyezzék bele, hogy az ügy végleges eldöntése a jövő évi Szent-György nap nyolczadára halasztassék.*
A nádor ítélete 1498 október 31-én kelt; eredetije a müncheni kir. ltárban, Ung, Doc. 213. sz. a.
Az 1498 november 17-én kelt perhalasztó oklevél az Orsz. ltárban, Dipl. 20773. sz. a.
A királyi pártfogás arra is reményt nyújtott Corvinnak, hogy elzálogosított birtokai egy részét vissza fogja szerezhetni. Debreczen város polgárait Corvin már ez év végén azzal biztathatta, hogy a várost a király költségén kiszabadítja az idegen kezekből s visszahelyezve régi jogaikba, véget vet elnyomatásuknak. A herczeg már 1500 elejétől tényleg mint e város földesura szerepelt s a Török Imrének tett ígéret daczára megtartá azt a maga kezén, hasznos intézkedések által igyekezve az előbbi birtokos alatt beálló pusztulás nyomait eltüntetni.*
SZŰCS ISTVÁN, Debreczen város története, t. k. 93. s köv. ll.
Ép ily kedvezően lett megoldva a békésiekkel folytatott viszály, a kik a herczeget vonakodtak a tavaly visszanyert főispánság birtokában elismerni. Az ellenkezésre részben a gyulai várnagyok hatalmaskodásai adtak okot, részben az a körűlmény, hogy a vármegye központját képező békési kastélyt, melynek birtokához a főispáni tiszt kötve volt, Bánczai András tartotta kezei között, s a herczegnek mostanig nem sikerült azt tőle visszapörölni; az igazi ok azonban a vármegyei nemesség erős függetlenségi érzetében rejlett, mely a főispáni méltóságnak az uradalomhoz való csatolásával szemközt a következő évtizedekben is állandó ellenzéket képezett s a főispáni kormányzat ellenében a valódi vármegyei autonómiát hozta létre. Ulászló az ellenszegülő nemesekhez 1499 május 17-én szigorú leiratot intézett, melyben megparancsolta, hogy a herczeget valóságos főispánjuknak elfogadni kötelességüknek tartsák s úgy neki, mint az általa kirendelt alispánnak mindenben engedelmeskedjenek.*
Müncheni kir. ltár, Ung. Doc. 136. sz. a.
Az 1499. év első felében a Székely Jakabbal való egyezkedésre is sor kerűlt. A zagorjei várak visszaadása után tudvalevőleg 11,000 frtot érő ékszer és két vár: Vinicza és Trakostyán s a kameniczai birtok maradt 16,000 forintnyi zálogban Székely Jakab kezén. A viszály, mely e miatt a herczeg és Székely között fennállott, az év tavaszán erőszakoskodásokra vezetett. Corvin ápril havában elfoglalta Székely Jakabtól Borlin várát, a benne levő jelentékeny értékű drágaságokkal együtt.* Székely a római császár szolgálatában állván, e tett Miksa beavatkozását idézte elő és a magyar országgyűlésen is szóba kerűlt. Móré Péter, nemrég még a herczeg belső embere, a ki Knin várából megszökve, Székely Jakab szolgálatába állott, május elején a Rákoson egybegyűlt rendek előtt panaszt emelt ura nevében Corvin ellen és bemutatta a Borlinból elhordott kincsek jegyzékét. A herczeg megbizottai, Balázs deák és Suppanich György, Móré jegyzékét hamisnak nyilvánították. Corvin mindazonáltal jobbnak látta a várat visszaadni Székely Jakabnak, s a két főúr megegyezett egymással, hogy a kincsek valamint a zálogos várak kérdésének eldöntését a magyar főurak és a császár alattvalói közűl választandó bizottságra fogják bízni. Székely Jakab június 30-án Ormozdon kiállított oklevelében hit alatt fogadta, hogy a bíróság döntéséig békességben marad, s az ítéletnek magát nemesi becsülete lekötésével aláveti; ellenkező esetben a herczegnek jogában fog állani várait megostromolni, jószágait tűzzel és vassal pusztítani és elfoglalni, a nélkűl, hogy ezért megtorlást vehetne magának. Hasonló ígéretet tett testvére, Székely Miklós, Miksa udvarnokainak kapitánya, kötelezve magát, hogy ha Székely Jakab az ítélet előtt meghalna, az egyezség feltételeit helyette teljesíteni fogja.
Brascha 1499 április 21-iki jelentése a történelmi bizottság másolatai között V. ö. MARINO SANUTO, i. m. II k. 657. l.
A vegyes bizottság Szent-Egyed napján (szeptember 1-én) Goricza faluban gyűlt össze. Miksa császár Rottal György császári tanácsos elnöklete alatt Stubenberg Andrást, a stájerországi főpohárnokot, Königsberg János és Spangstein András császári tanácsosokat, Fladnicz Frigyest és Egheswalder Zsigmondot küldte ki ítélő bírákúl. Magyar részről Somi Józsa temesi gróf és alsóvidéki főkapitány elnökölt és Kanizsai György nándorfehérvári bán, Nemittsan Venczel, Ulászló cseh udvari marsalja, Batthyány Boldizsár, Vojkfi Miklós szlavóniai protonotarius, Vémeri Benedek zenggi kapitány, Blagay István és Mihály grófok, Frangepán Miklós gróf és Podmanini János voltak a bizottság tagjai. Az osztrák főurak augusztus 31-én küldték meg Ormozdról a védlevelet Corvin felei részére. A tárgyalás a kijelölt napon a Boldogasszonyról nevezett kis goriczai falusi templomban vette kezdetét s a bizottság harmadnap mondta ki ítéletét. Az ékszerekre Székely Jakab tulajdonjoga végleg elismertetett; Trakostyán várát és a kameniczai uradalmat Székely tovább megtartotta zálogúl, de a herczeg Borlinnál szenvedett kárainak megtérítéseűl 3000 frttal toldta meg a zálogösszeget. Vinicza várát ellenben tartozott hetednapra visszaadni Corvin Jánosnak.*
Ez ügy összes iratai a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 137., 139–143 szám alatt.
86. SZÉKELY MIKLÓS ALÁIRÁSA.
Nem volt ilyen könnyű eldönteni a viszályt, melyet a hunyadi és a gyulai uradalmak zálogpere szított Corvin és Bakócz Tamás között. A hunyadi pert Bakócz az ez évi Szent-György-nap nyolczadán Kolozsváron, az erdélyi vajda törvényszéke előtt vétette tárgyalás alá, s bárha a herczeg ügyvédje királyi védőlevélre hivatkozott, Szentgyörgyi Péter gróf, a vajda, marasztaló ítéletet hozott Corvin ellen.* Corvin ügyvédje az ítéletet a királyi curiához fellebbezte. Az ügy további sorsát nem ismerjük; de Bakócz befolyásának hatalma jelentkezett a gyulai pörnél beállott kedvezőtlen fordulatban is. Ulászló szeptember 4-én visszavonta e perben kiadott halasztási parancsát, és elrendelte a nádor marasztaló ítéletének végrehajtását. A Pápán időző Szapolyaitól Bakócz már két nappal utóbb kieszközölte a végrehajtási parancsot, s a budai káptalan haladéktalanúl kiküldte megbizottját, hogy a nádori emberrel együtt a beiktatást foganatosítsa. De a hivatalos emberek újból kudarczczal tértek meg Gyula vára falai alól. Török Imre várnagy emberei, Nagy István és Mágócsi Márton, íjakkal, balistákkal, dárdákkal és szekerczékkel felfegyverezték a várbeli csatlósokat s a jobbágyokat, s ezek a szept. 12-én Gyulára érkező küldöttséget megrohanva, annyi időt sem engedtek, hogy a városban valamit magukhoz vegyenek; halálos fenyegetések között, étlen-szomjan űzték ki Corvin emberei őket a határból s kereken kijelentették, hogy a beiktatást emberhalállal is készek megakadályozni.*
Az 1499 május 22-én kelt oklevél az Orsz, ltárban, Dipl. 30934. sz. a.
A káptalan 1499 szeptember 17-én kelt jelentése, mely Ulászló és a nádor okleveleit is reproducálja, a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 238. sz. a.
A dolog ezzel annyiban maradt; a gyulai jobbágyok ellenszegülésével szemközt az érsek nem tartotta czélszerűnek az újabb kísérletet. De nem mulasztott el semmi kínálkozó alkalmat, hogy a vereségért megtorlást szerezzen magának. Az ő művének kell tulajdonítanunk, hogy a Garai-féle örökségnek jelentékeny részére, Gara városra, mit a pécsi püspök harácsolt el Corvintól, s a Garai Jób és Iván özvegyei által birtokolt Ujvár, Atina és Nekcse várakra és uradalmakra, miknek öröksége királyi oklevéllel volt neki megígérve, Ulászló Ujlaki Lőrincznek adott adománylevelet.* Ugyane befolyást ismerhetjük fel az elhúnyt Thúz Osvát zágrábi püspök testvérének, Thúz Alfonz zágrábi nagyprépostnak abban a tettében, hogy a pör alatt álló Medvevár, Lukavecz és Rakolnok várakat 1499 október 3-án 40,000 forint készpénzért Ulászló királynak vallotta örökbe.* A várak tényleg Corvin birtokában voltak, de a pör még mindig folyt a Thúz-családdal felettük, s annak eredménye a legnagyobb mértékben kétségessé válhatott a herczegre, ha maga a király lép az eddigi felperesek helyére.
Corvin ez ellen 1499 június 16-án jelentette be a zágrábi káptalan előtt tiltakozását. U. ott, Brand. CCIX. 41/19. sz. a.
Orsz. ltár, Dipl. 33826. sz. a.
Az udvar hangulata csak az év végén kezdett iránta ismét jobbra fordúlni. Deczember 25-én Szapolyai István, a nádor, elhúnyt; benne az udvari párt, Bakócznak és társainak érdekszövetkezete, legerősebb oszlopát vesztette el. Szapolyai után Geréb Péter, az országbíró, foglalta el a legelőkelőbb helyet az országnagyok sorában; a nádori méltóságra is ő volt a legszámbavehetőbb jelölt. Geréb élete utolsó éveiben melegen felkarolta ifjú rokonának, János herczegnek, érdekeit. Jóindulatára nagy szüksége volt a herczegnek, mert a törökök támadásának megújulása alig másfél évi báni kormányzata nagy mértékben növelte pénzügyi helyzetének immár állandóvá vált bonyodalmait. Báni tiszteletdíja, mint első bánsága alatt, úgy most is elmaradt, s a herczeg maga költségén kényszerűlt katonákat fogadni s a végvárakat védhető állapotban tartani. Kiadásai az 1500. év derekán már 100,000 forintra rúgtak; óriási összeg volt ez, mely az ország egy évi tényleges adójövedelmének felelt meg, s melynek készpénzben való megtérítésére az állam szomorú pénzügyi viszonyai között semmi reménye nem lehetett.
E helyzet már az 1499. év végén tárgyalásokra vezetett, melyek közvetítésével a herczeg Török Imrét bízta meg. Ulászló belátta a követelés jogosúltságát, hogy legalább némileg kárpótolja Corvint eddigi áldozataiért. Legalkalmasabb módja volt ennek az ország valamely biztos jövedelmi forrásának mérsékelt áron való bérbeadása. 1500 január 6-án a szlavóniai harminczadokat, a miket mostanig épen Török Imre bérelt, báni sallariumának fele, illetőleg valamivel nagyobb összeg: 5500 forint fejében egy évi időtartamra Corvinnak adta haszonbérbe, s ez időre megszüntnek nyilvánított, a jajczaiak kivételével, mindennemű bárki által bírt harminczados szabadalmat és mentességet.*
Müncheni kir. ltár. Braná. CCIX. 41/20. sz.
87. GERÉB PÉTER PECSÉTJE.
De ez nem elégítette ki Corvint. A harminczadok jövedelme jóval felűlmúlta ugyan a bérösszeget, de csak részben fedezhette egy évi báni fizetését. Még mindig fenmaradt az előbbi hátrálékok és a katonai kiadások öszszege, melynek ellenében megfelelő értékű jószágadományra tartott igényt. Ügyének rendezését az 1500. évi tavaszi nádorválasztó országgyűlés eredményétől várta, melyre 500 lovas kíséretében érkezett Budára.* Ez országgyűlés elején Geréb Pétert csakugyan megválasztották nádorrá. Személyében a török elleni háború híveinek vezére jutott a nádori székbe, s e harczias politika megvalósításában Corvinra is nevezetes szerep várakozott. A jelentőség, melyet a helyzet ily alakulása a herczegnek kölcsönzött, az udvar magatartására is nagy befolyást gyakorolt. Ulászló már 1500 végén az elhalt Blagay Mihály gróf és Pachyta István horvátországi és szlavóniai birtokait adományozta neki.* Jóindulatának valódi nyilvánulására azonban csak ezután nyilt alkalom, midőn Corvin rokona, Dengelegi Pongrácz Máté magszakadásával Erdélyben és a délkeleti részeken nagy kiterjedésű uradalmak szállottak a koronára. A kettős rokonság révén, mely Corvint az elhúnythoz csatolta, – Pongrácz Máté Frangepán Mária Magdolnát, Beatrix testvérét bírta nőűl – úgy látszik, kölcsönös örökösödési szerződés létezett a sógorok között. Ulászló a nádor közbenjárására beleegyezett abba, hogy az uradalmak örökjogon Corvinnak és utódainak adassanak át. Viszont azonban ő is elérkezettnek látta az időt, hogy egy régóta függőben hagyott ügyet a troppaui herczegség kérdését, véglegesen rendezze. Régi tehertől kívánt ez által megszabadúlni, mert a herczegséget még a kassai békeszerződésben testvérének János Albertnek igérte, s mindaddig, míg ez igéretét be nem válthatja, évenként 3000 frtot tartozott János Albertnek fizetni. János Albert időközben a lengyel trónra jutván, igényeit a legifjabb testvérre, Zsigmond herczegre ruházta s ez az 1501. év eleje óta épen a magyar udvarnál időzve, egyéb ügyek mellett erősen sürgette a herczegség átadását. A körűlmények összetalálkozása tette lehetővé Ulászlónak, hogy a Troppauról való lemondást tűzhette ki a Corvinnal megkötendő pénzügyi egyezség feltételeűl. A herczegség jövedelem tekintetében alig jöhehetett számba Corvin magyarországi uradalmai mellett, s a herczegnek a Pongrácz-féle javakkal szemben nem eshetett túlságos nehezére a megválás egykori sziléziai herczegségeinek ez utolsó maradványától. 1501 június 12-én jött létre az erre vonatkozó egyezség Corvin és a király között, illetőleg ez nap foglaltattak írásba az egyezkedés pontjai. Corvin július 13-ára igérte a herczegség átadását, mire Ulászló Pongrácz Máté hagyatékát, úgymint Szabadka, Baranyavár és Zsidóvár várakat, Lugos városát és kastélyát, Dengeleget és Gerót, továbbá Almás, Toroczkó, Gerbó, Buza, Algyógy várakat és uradalmaikat Corvinnak adományozta. A Pongrácz özvegye kezén maradt Léta és Diód várak közűl az első az özvegy halála után szintén Corvinra volt szállandó, míg az utóbbi átadására a király 9000 frtnyi bánatpénz terhe alatt már a legközelebbi újévet tűzte ki határidőűl. Ez igéreteért testvére, Zsigmond lengyel herczeg, Szentgyörgyi Péter gróf országbíró, Bornemissza János kincstartó és Podmanini János is kezességet vállaltak.
MARINO SANUTO, III. k. 317. l.
A deczember 12-én kelt adománylevél a müncheni kir. ltárban, Brand. CCIX. 41/21. sz. a.
Ulászló ezen felűl a Solymos és Lippa felett folyt pert Corvin János helyett magára és utódaira vette s megigérte, hogy Lippa várát Troppau átadásaig kiváltja Haraszti kezéből. Hasonlókép elvállalta a Békés birtokáért Bánczai András által folytatott pernek Corvin javára leendő eldöntését. S a harmadik nagy birtokpert, a Thúzbirtokokra vonatkozót, mint a Thúz-örökösök jogi utódja, megszüntetve, a herczeget új adomány czímén megerősítette Medvevár, Rakolnok és Lukavecz birtokában.*
Az Ulászló sajátkezű aláírásával megerősített királyi oklevél, mely az egyezség pontjait irásba foglalja, megvan a müncheni kir. ltárban, Ung. Doc. 146. sz. a.
