V.
V.
A nemzeti irány uralomra emelkedése. Mátyás királylyá választatása érdekében indított mozgalom. Mátyás Prodjebrád udvaránál. Eljegyzése Podjebrád Katalinnal. Hunyadi Jánosné egyezsége Garai Lászlóval.
A népek lelkében forrongó uj eszmék és vágyak, mikor a fejlődés természetes folyamatában megérlelődtek, ellenállhatatlan hatalommal érvényesítik létjogukat; az erőszakos kezek, melyek útjokba akadályokat gördítenek, diadalukat siettetik. Így a budai vérpad, mely arra volt hivatva, hogy a Hunyadi-ház és a hozzá csatlakozó nemzeti aspiratiók ravatalát képezze: a visszaállított nemzeti királyságnak talapzatává lett.
Másfél század múlt el azóta, hogy a magyar uralkodóház utolsó koronás sarja sírba szállott. Ettől kezdve idegen dinasztiák tagjai foglalták el Szent-István trónját. Kettőnek emlékezetét áldás környezte. Lajost nagynak nevezte el nemzetének hálája. De utódai nem voltak képesek az országot sem belviszályok zaklatásaitól, sem külső ellenség támadásaitól megóvni.
V. László Magyarországon kívül Csehország és Ausztria fölött is uralkodott, a német császárnak öccse volt, a lengyel királylyal sógorsági viszonyban állott. És mindezen nagy összeköttetésekből a magyar nemzetre nem háramlott haszon; ellenkezőleg az idegen gyámság következményei és a közös jogar alatt találkozó népek torzsalkodásai komoly veszélyeket támasztottak.
Ugyanazon időben egy hazafi, úgyszólván a maga erejével, megvédelmezi az országot, visszaveri ellenségeit, dicsőséget áraszt a magyar évre.
Ilyen helyet természetszerű fejleménye gyanánt, gyökeret ver a nemzet minden rétegébe azon felfogás, hogy a haza csak úgy várhat sorsában szerencsés fordúlatot, ha ismét magyar fejedelmet fog uralni; sarjadzani kezd azon elhatározás, hogy V. László magtalan halála esetére, utódját a nemzet saját kebeléből fogja megválasztani.
A köznemesség tömege a nemzeti királyság eszményét Hunyadi Jánosban megtestesülve látta. Őt és fiait régtől fogva trónjelöltekűl tekintette tisztelőinek rokonszenve és ellenségeinek gyűlölete.
A Cilleiek és Garaiak ezért sogdoshatták a király fülébe, és iktathatták okíratba is, hogy a Hunyadiak a trónra vágynak; a vád nem nélkülözte a valószínűség látszatát.
És így érthető, hogy Capistránóí János látnoki szemei a rajta áhítattal csüggő ifjú Mátyás fején látták ragyogni a koronát. Néhány évtized múltával az udvarnál szájról-szájra járt azon elbeszélés – mely a mese hüvelyében a valóság magvait rejti – hogy János atya, a Hunyadi-család körében időzvén, mindannyiszor mikor a két testvérrel együtt jelent meg, következetesen az ifjabbat tűntette ki azzal, hogy jobbjára vette; és atyjoknak, ki e fölött meglepetését fejezék ki, azt a magyarázatot adta, hogy László rövid pályafutás után le fog tünni, Mátyásra a királyi trónon dicsőséges uralkodás várakozik.*
BONFIN elbeszélése. A Mátyás király halála után a ragúzai senatus előtt tartott emlékbeszéd szerzője is megemlíti Capistránói János jóslatát.
Carvajal bíbornok is, Rómába küldött jelentéseiben, gyakorta szólott mind a nemzet körében észlelhető áramlatokról, mind pedig azon reményekről, melyeket ő maga is Mátyás egyéniségéhez csatol.* Mindezekből III.Calixtus pápa, mikor a Hunyadiak elleni merényletről tudomást nyert, éles látásával felismerte a jövendő alakulások körvonalait. És az 1457-ik év folyamán ismételten hallottak ajkairól jóslatszerű nyilatkozatok. «Mikor – írja ő maga – értesültünk azon szerencsétlenségekről, melyeket az irígyek és vetélytársak idéztek elő Krisztus harczosa dicső házának megsemmisítésére és meggyalázására … nemcsak magán társalgásban, hanem ünnepélyes alkalmakkor is gyakorta megjósoltuk, hogy a csodákat művelő, igazságos Isten kegyelméből, Krisztus dicső hősének méltatlanúl üldözött háza meg fogja érni a felmagasztalás óráját, Hunyadi Jánosnak érdemeiért el fogja venni a megillető jutalmat!»*
III. Calixtus 1458 február 10-ikén (tehát mielőtt Mátyás megválasztatásának híre hozzá eljutott) írja, hogy gyakorta hallotta, hogy Mátyás jeles tulajdonságokkal ékeskedik és atyja nyomdokaiba készűl lépni. (THEINER II. 308.) Ezen informatiokat bizonyára Carvajaltól kapta, ki utóbb gyakran mondogatta, hogy már a gyermek Mátyásban felismerte a fejedelmi lélek tulajdonságait. (GALEOTTI feljegyzése. XXIII. fejezet.)
Ezen javaslatairól szól a pápa 1458 april 14-ikén Carvajalhoz és Szécsi Déneshez, május 16-ikán Mátyáshoz és anyjához intézett leveleiben. THEINER. II. 309-17.
És valóban az idegen uralom meggyűlöltetésére nem lehetett volna hatásosabb eljárást kigondolni, mint az volt, melyet a nemzeti irány vezérférfiainak megbuktatása végett, a királylyal követtettek tanácsosai. Valamint a Hunyadiak népszerűségének élesztésére mi sem lehetett alkalmasabb, mint a részvét fuvallata.
Hunyadi János dicső alakja még ragyogóbb fényben állott a nemzet szemei előtt, mióta egyik fia, idegen zsarnok halálának megboszulásáért, gyalázatos véget ért, a másik ártatlanúl börtönbe kerűlt, özvegye pedig az anyát és hitvest érhető legkegyetlenebb fájdalmakat szenvedte.
)
1. Johanes miseratione divina Sancti Angeli sacrosancte Romane ecclesie diaconus cardinalis per Germaniam, Hunagiam regna
2. et terras Turchis subjectas et illis finitimas Apostolice sedis de latere legatus: Magnificis viris Johanni et Sigismundo comitibus de Sancto
3. Georgio et Possink ac eorum uxoribus nobis in Christo dilectis, salutem in domino sempiternam. Benigno sunt illa vobis concedenda favore, pro quo sicut stb.
A háladatlanság ilyetén példátlanúl álló nyilatkozatai közméltatlankodást idéztek föl. A Hunyadi-ház barátai érezték, hogy a nemzet kötelessége: elégtételt szolgáltatni a holtak emlékének, kárpótlást az élőknek. És a mikor V. László kimúltával a helyzetben váratlan fordulat állott be: nyílt határozottsággal hirdették trónjelöltnek Hunyadi Mátyást.
Szilágyi Erzsébet az anyai szív büszkeségével és rajongó szeretetével karolta föl a tervet. Áldozatkészségét, melyet ekkorig a boszú műve igényelt, fokozott lelkesedéssel szentelte azon vállalatnak, mely fia fölmagasztalásával, elhúnyt szerettei emlékezetének a legfényesebb elégtételt volt megszerzendő.*
Ulissis, a milánói herczegnek a császári udvarnál tartózkodó követe 1458 elején írt jelentésében említi, hogy Erzsébet nagy összegeket költött. BONFIN is szól erről.
A párt szervezésében és a támogatására szükséges fegyveres erő gyarapításában, a vezérlő szerepet Szilágyi Mihály tartotta meg ki erőszakos természete egész szenvedélyességével és kiolthatatlan boszúvágy által is ösztönöztetve, lépett öccse érdemeinek szolgálatába.
Mint mérséklő elem állott oldala mellett Vitéz János, váradi püspök, ki az államférfiú higgadt fölfogását és a diplomata eszélyes taktikáját hozta segitségűl.
A szeretet, erő és ész ezen frigye a nemzeti közszellem áramlatainak irányozásában biztos sikert ígért. Hathatós támogatásra számíthattak az egyház feje és magyarországi követe részről, kiket a Hunyadiak iránt táplált személyes rokonszenv sugallatai mellett a szent szék nagy érdekeinek helyes felfogása is késztetett, hogy Magyarország függetlenségének és hatalmának szilárdításában közreműködjenek.
Ezalatt a magyar főpapok és főurak, kik V. László távolléte alatt az ország kormányát vezették, a királyválasztó országgyűlés kihirdetése ügyben tanácskozmányra gyűltek. Megjelentek: az esztergomi érsek, az egri, győri és boszniai püspökök; Garai László nádor, Újlaki Miklós és Rozgonyi János erdélyi vajdák, Perényi János tárnok, és mások; legnagyobb részök a Hunyadiak ellenségei. Abban állapodtak meg, hogy a trónüresedésnek hova hamarább véget kell vetni. És december elsején szétküldötték a meghívó levelet, melyben az országgyűlést már a következő év első napjára hívták egybe.*
KAPRINAI. II. 113.
A sietést főleg azon számítás tette előttök ajánlatossá, hogy a Hunyadiaknak a további erőgyűjtésre sok idejök ne maradjon; reméllették, hogy a téli évszakban az utazás kényelmetlensége és költséges volta a Hunyadi-házhoz szító köznemesség nagy részét otthon fogja marasztalni.
Egyúttal ki akarták várni az idegen trónkövetelők versenyét.
Erre nézve a körülmények azért is kedvezők válnak, mert a külhatalmak között egy sem találkozott, ki igényeinek érvényesítésére elegendő erővel rendelkezett.
Ugyanis Frigyes császár, az elhúnyt királynak fiágon legközelebbi vérrokona, habár az ország koronáját és több városát bírta, teljesen el volt foglalva azon törekvése által, hogy az V. László által bírt osztrák herczegséget, Bécs városával, és Cillei Ulrik stiriai birtokait megszerezze.*
Frigyes 1457 december 22-ikén Soprony városához intézett levelében azon kérdésre, hogy a város követei a királyválasztó országgyűlésen mily állást foglaljanak el, kitérő választ ád. (Hazai Okmánytár. IV. 387.) De bár igényeivel a magyar trónra most nem lépett föl, ezeknek érvényesítését későbbre hagyta. Kitűnik ez az udvaránál levő milánói követ 1458 február 18-ikán kelt jelentéséből, melyben (Mátyás megválasztása után!) írja, hogy a császár minden áron Bécset akarja megszerezni «perché spera, havendo Vienna, conseguirá lo dominio de Ungaria et de Boemia». (A párisi nemzeti könyvtárban.)
Kázmér lengyel királynak, ki mint I. Ulászló testvéröccse és V. László nővérének férje tartott igényt a magyar trónra, – az ország rendei körében nem voltak összeköttetései és barátai.
V. László másik nővérének, Anna szász herczegnőnek föllépését, ki öccse halála után «Magyarország született királynője» czímét vette föl, – egyáltalán senki sem vette komolyan.*
1458 február 17-ikén kelt oklevele PALACKYnál Fontes. XX 126.
Mert abban, hogy a nemzet most a maga kebeléből válaszsza meg uralkodóját, a Hunyadi-ház barátaival egyetértettek ellenségei, kinek körében Garai László és Újlaki Miklós kecsegtették magokat azon reménynyel, hogy saját személyök körül csoportosíthatják a választók többségét.
Garai László nádor arra támaszkodott, hogy az ország első méltóságát viseli, melyet atyja és a nagyatyja is birt. Emellett előkelő családi összeköttetésekkel dicsekedhetett. Anyja Cillei Anna volt; így Zsigmond királyt nagybátyjának, V. Lászlót unokaöccsének nevezhette. Neje pedig Alexandra, a sziléziai herczegek családjából származott.
Újlaki Miklós nagy vagyonán és őseinek érdemein felül azon szolgálatokra hivatkozhatott, melyeket egy negyedszázadon át a törökök ellen viselt háborúkban értett; minélfogva Hunyadi János halála után egy ideig missiójának örökösét látták benne. Kétségkívül abban is reménykedett, hogy Podjebrád Györgygyel sógorságban áll. És csakugyan a csehországi kormányzó lényeges szolgálatok tehetett neki; mert nemcsak nagy befolyást gyakorolt a Magyarországban hatalmas cseh kapitányokra; hanem kezei között tartotta Hunyadi Mátyást.
17. PODJEBRAD ARCZKÉPE.
Azonban Podjebrád szemei előtt első sorba a saját érdeke lebegett. El volt tökélve, hogy magát Csehország királyává fogja megválasztatni. Az éles látású politikus fölismerte, hogy czéljának elérése lehetetlenné válik, ha a külföldi praetendensek egyike lép a magyar trónra, mert az képessé válik Csehországra is érvényesíteni ugyanazon alapra támaszkodó jogigényeit. Ellenben kiválóan előnyösnek mutatkozott az események alakulása, ha nemzeti király nyeri el a magyar koronát; ezen példa mérvadó lehetett a csehországi rendekre is.
Podjebrád régtől fogva be volt avatva a magyarországi közszellem titkaiba. És habár a legnagyobb ellentét választotta el őt, a hussziták vezérét, a kath. egyházhoz hőn ragaszkodó Hunyadi Jánostól: ezzel – mint láttuk – benső viszonyt ápolt, mivel hatalmi állásuk közös alapon, a nemzet tömegeinek rokonszenvén emelkedett. És Hunyadi László kivégeztetése után az udvari párt nyíltan emelhette azt a vádat, hogy a király élete ellen szőtt állítólagos összeesküvésnek részese a cseh kormányzó is, kinek a prágai országgyűlésen igazolnia kellett magát.*
PALACKY. V. A. 414.
Nem volt előtte titok, hogy a magyar trónjelöltek sorában a királyválasztásnál többségre csakis Hunyadi Mátyás számíthat, valamint az is, hogy ennek pártjától őszinte támogatást várhat.
Ennek következtében a szerencse legkivételesebb kedvezésének tekinthette azt a véletlent, mely a magyar trónjelöltet, épen az eldöntő pillanatban, kezeibe szolgáltatta. Nem is késett értékesíteni a jó alkalmat. Mátyásnak kijelentette, hogy kész őt a trón elnyerésében támogatni, vele szoros szövetségre lépni, melynek megszilárdítására leánya, Katalin grófnő, kezét ajánlotta föl neki.
Mátyás, a mint az ő trónra emelése szóba hozatott, legkevésbbé sem volt meglepetve. Azon jóslatot, hogy egykor Magyarország uralkodója lesz, nemegyszer hallotta őszinte jóakarók, s még gyakrabban közönséges hízelgők ajkairól. Most tehát a sorsnak váratlan fordulata, mely őt a börtönből a trónra készült emelni, nem zavarta meg lelke egyensúlyát. Az ifjúkor könnyű felfogásához a hivatottság érzése csatlakozott. A trón csillogó fénye és nagy missiója egyaránt megragadta. Király akart lenni.
Ezen czél elérésére minden eszközt felhasznált. Az ég hatalmaihoz fordúlt imáival. És megemlékezvén a rokonszenvről, melyet Capistránói János részéről tapasztalt, most az ő halála után fogadalmakat tett – bizonyosan a szent-Ferencz-rend javára – azon esetre, ha az ő közbenjárása a trónra segíti.*
Ujlaki Miklós fentebb idézett levelében említi ezt.
Egyúttal, felismervén Podjebrád szövetségének, mind most a királyválasztásnál, mind később a német császárral előreláthatólag keletkező összeütközések esetén, nagy értékét: hálásan fogadta az általa nyújtott baráti jobbot, és ígéretet tett, hogy nőűl veszi leányát, kit azonnal el is jegyzett.
Be nem várva anyjának és nagybátyjának, jóakaróinak és híveinek hozzájárulását, függetlenűl és önállóan határozta el magát ezen fontos lépésre, mely önérzetének és érettségének első nagy nyilatkozása volt.*
Hogy ezen elhatározása mindjárt V. László halála után történt, kitűnik abból a körülményből, hogy december elején már Bécsben is köztudomásra jutott Mátyás eljegyzése. Leubing prépost 1457 december 17-ikén Vilmos szász herczegnek írja: «Es ist eine gemeine Rede hie, dass der Huniad Mattisz, der gefangen gelegen hat zu Wienne, den andern Tag, als der Kunig verschiden ist, von dem Jörzig (Prodjebrad) zu Prag zirlich ingefurt wurden sei und Ime seine Tochter zu der Eee gegeben habe». PALACKY. Geschichte. IV. B. 21. – Hogy Mátyás anyja és nagybátyja más házasságot terveztek számra, alább fogjuk látni.
Néhány nappal ez után érkezett Prágába Vitéz János váradi püspök, Hunyadi Jánosné és Szilágyi Mihály megbízásából, hogy Mátyás szabadon bocsáttatását kieszközölje. Kétségívül a legszívesebb fogadtatásban részesült. De Mátyás kiadatását nem érte el. Podjebrád tetemes váltságdíjat is igényelt, és súlyt helyezett rá, hogy Mátyás az ő megválasztatásáig nála maradjon.
18. A PRÁGAI HRADSIN
Vitéz a váltságdíj összegére nézve nem tett nehézséget, megajánlotta az 50.000 arany forintot. És tapasztalván az érdekek solidaritásán alapuló őszinte jóakaratot, melyet Mátyás iránt Podjebrád tanúsít, – úgy látszik – jobbnak látta a hradsini udvarnál hagyni a trónjelöltet, mint a választási mozgalmak idején hozni őt Magyarországba, hol útközben vetélytársainak hatalmába kerűlhetett.
Ellenben ígéretet vett Podjebrádtól, hogy befolyását sógoránál, Újlaki Miklósnál, Mátyás javára fogja érvényesíteni.*
Vitéz küldetéséről Prágába BONFIN röviden tesz említést. A pápa (elkésve) 1458 február 9-ikén meghagyja Carvajalnak, hogy Mátyás kiszabadítása érdekében működjék, és vegye igénybe a váradi és váczi püspököket «qui sua sponte ad hoc satis, ut intelleximus, antimati sunt». (THEINER. II. 308.) – PALACKY elmondja, hogy Vitéz december 13-ikán érkezett Prágába; de nem jelezi a forrást, melyből az adatot merítette. – A váltságdíj összege iránt eltérők az adatok; leghitelesebb AENEAS SYLVIUS egykorú feljegyzése. (Epistola 323.) Hogy Podjebrád befolyását Újlakira és Giskrára érvényesítette, későbbi, alább idézendő okíratokból tudjuk. Mátyás 1458 február 8-iki alább idézendő oklevélben hálásan emeli ki Podjebrád jó szolgálatait. És Vilmos szász herczeg 1458 ápril 11-ikén a pápának panaszolja, hogy Podjebrád volt, a ki Mátyást «in Regem Hungariae de facto duntaxat erigi fecit et procuravit».
Így tehát a Hunyadi-párttal most már csak Garai László állott szemben. A nádornak jól szervezett pártja volt, melynek élnén Miklósi pécsi püspök és Lindvai Bánfi Pál, királyi főudvarmester állottak. Számos előkelő főúr, mint a Gersei Pethők, Szomszédvári Henning, Thuróczi Benedek, Buzlai László, Saskői Korlát Péter csoportosúltak körűle.*
Ezek az alább idézendő 1458 január 12-iki okíratban fordulnak elő. Itt ilyen kifejezések használtatnak: «cunctosque alios partem Palatini tenentes» – «de adherentibus et partem palatini tenentibus».
Azonban ennek daczára, meg kellett győződnie arról, hogy a Mátyás érdekében megindúlt nagy mozgalommal szemben, győzelemre nem számíthat. Az lett tehát óhajtása, hogy ha már el nem foglalhatja a trónt, ezt legalább leánya oszsza meg a leendő királylyal. Hajlandóságot mutatott a Hunyadiakhoz való csatlakozásra. Közbenjárók mentek az özvegyhez, a ki elnémította szívének felgerjedését, és életben maradt fia javára kész volt elhúnyt fia halálának főokozójával kiengesztelődni, sőt a szoros rokoni viszonyba lépni vele.
Miután a nehézségeket elhárították és az egyesség föltételeit tisztába hozták, személyes összejövetel határoztatott el. Szeged jelöltetett ki a találkozás helyéűl. Hunyadi János özvegye és Szilágyi Mihály Temesvárról, Garai László és neje Alexandra herczegnő, Budáról jöttek ide. Január 12-ikén kötötték meg az egyezséget.
A nádor és neje ígérik, hogy hathatósan közre fognak működni Hunyadi Mátyás kiszabadításában és királylyá megválasztásában; mindazok ellen, kik mást akarnának megválasztani, legyenek hazafiak vagy idegenek, egész erejökkel és minden hatalmukkal fognak föllépni.
Viszont Hunyadi Jánosné és szilágyi Mihály kinyilatkoztatják hogy a nádorral, nejével és párthíveivel örök békét, felbonthatatlan szövetséget kötnek; a tőlök bármily időben, különösen Hunyadi László halálával, szenvedett sérelmekre és bántalmakra a feledés fátyolát borítják. Egyszersmind keresztény hitökre, becsületökre ígérik, hogy Mátyás hitves társul veszi a nádor leányát, Annát; a nádort és nejét szülei gyanánt fogja tisztelni; a nádort összes hivatalainak, várainak és uradalmainak birtokában meg fogja tartani és oltalmazni. Kötelezik magokat, hogy Mátyást csak akkor fogják Magyarország kormányára és örökségének birtokába bocsátani, miután előbb a nádor leányával tényleg házasságra lépett.
)
1. Nos Elizabeth relicta condam spectabilis et Magnifici Johannis gubernatoris de Hwnyad comitis Bistricziensis ac Michael Zylagy de Horogzeg banus Machouiensis
2. et capitaneus castri Nandoralbensis: Notum facimus tenore presentium significantes, quibus expedit universis, quod cum dudum alias inter nos ab une, et magnificum Ladislaum
3. de Gara, huius regni Hungarie palatinum et illustrem dominam Allexandrinam consortem eiusdem ab altera partibus, diversis occasionibus ac specialiter pretextu mortis condam stb.
A négy szerződő az evangéliomra tett esküvel erősítette meg az egyezséget; és megállapította, hogy mihelyt alkalom nyílik, a szent szék legatusa és az ország prímása előtt az esküt megújítja.*
Az egyességről 1458 január 12-ikén kelt oklevelet, melybe az eskű egész szövege föl van véve, közli TELEKI X. 565-9.
És ezzel a Hunyadiak elnyerték azon megnyugtató biztosságot, hogy a királyválasztó országgyűlésen czéljokat elérik.
