IV.
IV.
Hunyadi János halála. Hunyadi László kivégeztetése. Mátyás fogsága. Kiszabadítása érdekében indított mozgalom. A király halála.
A szerencsétlen ifjú hölgy halálát csakhamar elfeledteték a nagy események, melyek a következő (1456) év elején a Hunyadiak figyelmét egészen lekötötték. A királyi udvarnál megjelent Carvajal János bíbornok, kit III. Calixtus pápa küldött, a törökök ellen intézendő hadjárat sürgetése és előkészítése végett. Mindenekelőtt oda hatott, hogy Hunyadi Jánost megnyerje. Ez nem volt nehéz feladat. Mert a hős hadvezér mindig készen állott harczra kelni a kereszténység ellenségeivel.
Mikor tehát, april 7-dikén – a véghelyekről biztos tudósítás érkezett, hogy a szultán Nándorfehérvár megvívására nagy készületeket tesz: fiával, Lászlóval, azonnal az alvidékre sietett, hogy a fontos végvár oltalmáról gondoskodjék.*
Egy héttel előbb, 1456 martius 31-ikén Cillei Ulrikkal megújította a szövetségi viszonyt, melyet úgy látszik, a felbomlás veszélye fenyegetett ismét, és a mely soha sem volt őszinte. Az oklevél CHMELnél: Materialien. II. 105. 1.
És míg ő, erejének végső megfeszítésével, fáradozott: Cillei Ulrik kárörömmel várta a bekövetkezendő mérkőzést, mely, nézete szerint, Hunyadira biztos kudarczot és romlást volt hozandó. Ezért a befolyása alatt álló király tétlenűl szemlélte, mint fenyegeti országának egyik kapuját az ellenség; sőt épen a leválságosabb pillanatban Bécsbe tette át lakhelyét.
12. NÁNDORFEHÉRVÁR. 1521. RÉZMETSZET UTÁN.
Mindez nem rendítette meg Hunyadi Jánosban a bizalmat vállalkozásának sikere iránt. És ezt a Gondviselés nem tagadta meg tőle. Nándorfehérvár fölszabadítása és az ostromó töröksereg fölött kivívott diadal az ő dicső pályájának legméltóbb zárkövét képezi.
Ezalatt Mátyás a királyi udvarnál, atyja ellenségeinek körében,* szorongó lélekkel várta a harcztérről érkező tudósításokat. Majd mikor a csodálatos események felől értesűlt;* csak rövid ideig engedheté át magát a boldogító érzésnek, mely lelkét eltölté, mikor atyja a kereszténység megmentője gyanánt ünnepeltetett. Néhány nap múlva kórágyához kellett sietnie Zimonyba, hogy ott hőshöz és szenthez méltó halálának tanúja legyen. (1456 augusztus 11.)
Hogy Bécsbe is kisérte a királyt, kitűnik egy 1456 augustus 2-án kelt bécsi levélből. (A bécsi udvari könyvtár 4498 számú codexében.)
Hunyadi Jánosnak fiához írt levelére utal az imént idézett levél.
Gyulafehérvárról, hol a székesegyház sírboltja fogadta be az ő tetemeit, az özvegy Hunyadi Jánosné, ifjabb fiával Mátyással, Temesvárra vonúlt,* hol a fejedelmi értékű örökség ügyeinek rendezésével kellett foglalkozniok; László pedig nagybátyjával Szilágyi Mihálylyal, Belgrádba ment, hogy atyja missióját folytassa.
Ezen vár és uradalom néhány hónap előtt jutott zálogczímen Hunyadi János birtokbába
A súlyos csapás által okozott fájdalomhoz csakhamar mély elkeseredés kínos aggodalom csatlakozék, melyet házuk ellenségeinek magaviselete idézett föl.
Mert ezekben az irigységet és gyűlöletet a legmagasabb fokra emelte a nándorfehérvári hadjárat meglepő sikere, és az ünneplés, melynek a Hunyadi-név a hazában és külföldön, a fejedelmi udvaroknál és a néptömegek között tárgya lett. Leginkább nyugtalaníthatta őket III. Calixtus pápa eljárása. Míg ugyanis Hunyadi János egy színvonalra helyezte Mózessel, a Makkabeusokkal és Nagy Károlylyal; nem mulasztotta el V. László és környezetének mulasztásait megrovásban részesíteni. És magyarországi legatusa Carvajal bíbornok, ki azon félesztendő alatt, míg a dicsőült hőssel együtt működhetett, benső ragaszkodás kötelékeivel fűződött hozzá, és ezt családjára is átruházta, – erőteljes, talán kíméletlen módon tolmácsolta és hozta nyilvánosságra az egyház fejének nézeteit és érzületeit.*
L. e sorok írójának «Carvajal bíbornok magyarországi követségei» czímű akadémiai értekezését.
Mások részéről is, a Hunyadi János halála által gerjesztett részvét hatása alatt, fiai irányában a rokonszenv és reményt keltő várakozás oly feltünő módon nyilatkozott, hogy mindezt a tizenhat éves király előtt könnyen lehetett fenyegetés és sértés színében tüntetni föl. V. László azon hitben hogy veszélyes ellenségeket kell látnia a Hunyadiakban, az ország főkapitányának tisztére, Hunyadi János utódjává, nem fiát, hanem vetélytársát, Cillei Ulrik grófot nevezte ki.
13. HUNYADI LÁSZLÓ ALÁIRÁSA. 1453.
Hunyadi László tudomást nyert mindenről, ami az udvarnál történt. Mikor tehát a király által az october közepén Futakon tartandó országgyűlésre meghivatott, megfelelő biztosító okiratokat állíttatott ki a maga és testvére részére. Ekkor azután nem habozott megjelenni a király előtt, kit minden módon megnyugtatni igyekezett; és kötelezte magát, hogy a kezei között levő királyi várakat mind át fogja szolgáltatni.*
Ezeket László királynak 1457 martius 21-iki oklevelből tudjuk. TELEKI: X. 549. 1.
Azonban amint Nándorfehérvárra sietett, hogy átadására a készületeket megtegye, szerencsés véletlen kezeibe juttatá Cillei Ulrik levelét, melyben ipját, Brankovics Györgyöt, azzal biztatja, cinikus tréfába burkoltan, hogy a Hunyadi testvérek napjai meg vannak számlálva.*
BONFIN szerint a levél tartalma ez volt: «Ubi cum Rege Albam applicuerit, se duos propediem globulos esse missurum, quibus optime sibi ludere licebit. In his amborum filiorum Corvini capita pollicebatur». (D. III. L. VIII. 357. 1.)
14. RÉSZLET A BELGRÁDI VÁRBÓL: CILLEI-KAPÚ.
November 8-ikán érkezett a király Nándorfehérvárra. A következő nap reggelén Hunyadi László magához kérette Cilleit. Szemére vetette cselszövényeit, felmutatta a bizonyítékokat. A heves szóváltást a fegyverek összecsapása követte. Véres tusa után a király nagybátyja holtan rogyott össze (1456 november 9.)*
Ezen véres esemény történetéhez uj adalékot közölt PALACKY, a Fontes rerum Austriacorum XX. kötetében. – Nicolaus Liscius kir. titkárnak 1456 november 21-ikén AENEAS SYLVIUS-hoz intézett kimerítő tudósítsa (melly a bolognai egyetem egyik codexében van meg) még nincs kiadva.
Hunyadi László és barátai ekkor azon voltak, hogy a királyt megnyugtassák; biztosították ragaszkodásuk őszintesége felől, és felvilágosították, hogy valódi ellensége Cillei Ulrik volt, ki gyűlöletessé tette az ő személyét és kormányát.
15. V. LÁSZLÓ ALÁIRÁSA. 1456.
V. László, ki a színlelés mesterségét korán sajátította el és magas tökélyre vitte, mindent megtett, hogy a Hunyadi-pártot megnyerje. Lászlót az ország főkapitányává, Szilágyi Mihályt Nándorfehérvár parancsnokává nevezte ki.* Egyúttal arra határozta el magát, hogy Belgrádból Budára térvén vissza, néhány napot a Hunyadiak temesvári kastélyában fog tölteni.
Hunyadi László az ország főkapitányának czímezi magát 1456 november 21-ikén, Szilágyi november 30-ikán viseli a Nándorfehérvári kaptiány czímét. TELEKI: X. 533. 1. KATONA: XIII. 1135. 1.
Amint, november utolsó napjainak egyikén, közeledéséről hírt vett Hunyadi Jánosné, fiával Mátyással eléje sietett, hogy hódolattal üdvözölje fejedelmi vendégét. A találkozás megható jelenetté fejlődött. A király a gyászruhába öltözötteket nyájasan figyelmeztette, hogy nem illik gyászolniok a hőst, ki dicső érdemei jutalmát ment elvenni az égbe. Bíbor öltönyökkel ajándékozta meg őket, és felhívta, hogy vele együtt vidáman töltsék a következő napokat.
Óhajtását teljesítette. A temesvári palota víg lakomák, zajos tánczmulatságok színhelye lett.*
BONFIN és THURÓCZI elbeszéléseinek hitelességét megállapítja az, hogy AENEAS SYLVIUS, ki épen ez időben írta történeti műveit, és a pápai követ tudósításaiból merített, teljesen megegyez azokkal. (Historia Bohemiae. LXVII. fejezet.)
A király, végkép eloszlatandó minden aggodalmat és kétséget, az oltári szentség színe előtt letett esküvel és okíratban biztosította a két Hunyadit, hogy Cillei halálért nem fognak felelősségre vonatni; egyúttal ünnepélyes módon testvéreivé fogadta őket.*
THURÓCZI elbeszélése. A menedéklevél kiállításáról maga a király is említést tesz, 1457 martius 21-iki okíratában.
A Hunyadiak, mialatt a király körükben időzött, szükségesnek látták, hogy családjok barátai és hívei irányában szolgálataikért hálájukat bebizonyítsák. Többeknek közülök – mint Szilágyi Mihálynak és Lábatlani Jánosnak – jószágokat adományoztak; az előbbire a temesi gróf méltóságát is átruházták.*
Az 1456 november 28- és 30-ikán kelt adománylevelek PESTY Frigyes kézíratgyűjteményében. Ugyanott Szilágyinak 1457 majus 30-iki oklevele, melyben temesi grófnak czímezi magát.
V. Lászó Temesvárról Szegedre és innen Budára ment, hová Hunyadi László is kísérte.
Itt nagy változás állott be a király magaviseletében. Ismét a Hunyadiak ellenségeinek befolyása alá jutott. És ezek Cillei halálát úgy tüntették föl, mint előre tervezett gonosz merényletet, melynek rugóját azon szándék képezte, hogy a trón leghatalmasabb és legmegbízhatóbb támasza ledöntetvén, a király megrontására czélzó tervek legfőbb akadálya elháríttassék.
Garai László nádor, Ujlaki Miklós erdélyi vajda, Pálóczi országbíró, Lindvai Bánfi Pál főudvarmester, Buzlai László főpohárnok, szomszédvári Czernin Hennig főlovászmester, Rozgonyi János, Osvát és Rajnald voltak ezen udvari párt legelőkelőbb tagjai, kik néhány osztrák főúrban és a cseh Brandeisi Giskra János, sárosi főispánban szövetségeseket találtak.*
V. László király három íratban maga nevezi meg azokat, kiknek tanácsára és közreműködésével a Hunyadiak elleni merényletet végrehajtotta. Az első 1457 martius 14-ikén Boroszló városához intézett levele (PALACZKY: Fontes. XX. 108. 1.); a másik martius 15-ikén a Rosenbergekhez írt levele (PALACKY: Geschichte Böhmens. IV. A. 406. 1.); a harmadik martius 21-ikén kelt oklevele. TELEKI: X. 549 1.
Hunyadi Lászlónak sejtelme sem volt arról, a mi ellene készült. Gyanútlanúl időzött az udvarnál, buzgón vett részt az országos tanács űléseiben, és a hadi készületekben. ugyanis február végén fenyegető hírek érkeztek kelet felől. Szent György napjára országgyűlés hívatott össze, és közfelkelés rendeltetett el.
Ekkor a király Hunyadi László előtt, ki bandériumjának fölszerelése végett távozni készűlt, azt az óhajtását fejezte ki, hogy Mátyás ismét az udvarhoz jőjjön. László bizalmatlanság nélkül fogadta e meghívást, melyben a jóakarat nyilatkozatát látta. Felszólítást intézett öccséhez, hogy mielőbb jelenjék meg Budán.
De az anya, kinek lelkében balsejtelmek támadtak, ellenezte fia távozását. Emlékeztette atyjának intésére, hogy ketten egy időben soha sem tartózkodjanak az udvarnál. Bevárandónak vélte László távozását.
Mátyás bátor lelke nem ismerte a félelmet. Kötelességének tekitntette, hogy bátyja, a családfő, rendlekezésének habozás nélkül engedelmeskedjék. Martius elején Budára érkezett.*
Thomasi, velenczei követ, 1457 martius 7-ikén Budáról írt jelentésében említi, hogy Mátyás megérkezett. (A milánói állami levéltárban.) A királyi meghívás és az anya aggodalmai felől BONFIN szól.
László ezalatt a királytól azt a megbízást kapta, hogy a cseh rablókat, kik a nádor egyik várát ostromolták, békés elvonulásra késztesse. Négy napi távolléte után ismét visszaérkezett.*
Thomasi 1457 martius 10- és 15-iki jelentései Milánóban.
Ezen időpontot, mikor mind a két testvér az udvarnál volt, használták föl ellenségeit, a rég ápolt terv végrehajtására. Elhitették a királylyal, hogy azok, kik Cilleit meggyilkolták, most az ő életére törnek, és bizonyára végre is hajtják a merényletet, ha csak az összeesküvés fejeit rögtön le nem tartóztatják.*
A király 1457 martius 14-ikén Boroszló városához intézett levelében csak általánosságban mondja, hogy «fontos okok miatt» fogatta el a Hunyadiakat és barátait. (PALACZKY: Fontes. XX. 108. 1.) Martius 15-én a Rosenbergekhez intézett levelében az elfogatások okáúl Cillei meggyilkoltatását mondja. (PALACKY: Geschichte Böhmens. IV. A. 406. lap.) Giskra martius 17-ikén Boroszló városához intézett levelében is ugyanilyen módon nyilatkozik. De egyszersmind elmondja, hogy ha az elfogatásokat csak egy óráig is halasztják, a királyt és híveit megölték volna. (PALACKY: Fontes. XX. 108. 1.) A király 1457 martius 21-iki és több más későbbi okírataiban a Hunyadi-testvéreket, mint a király és a nádor élete ellen irányzott összeesküvés szervezőit állítja elő.
A király mindent elhitt. Mindenre kész volt. Beleegyezését adta, hogy azok, kik ellen a súlyos vádak emeltettek, elfogattassanak.
Martius 12-ikén megérkezett Giskra, cseh hadakkal, melyekre föltétlenűl számolni lehetett. Ujlaki Miklós útban volt bandériumával a főváros felé. Ezt már nem várták be. Sietni kellett.
Martius 14-én, a délutáni órákban, az udvari párt tagjai a király körűl gyülekeztek. A két Hunyadi meghívatott a palotába. Mikor itt megjelentek, parancs adatott ki letartóztatásukra. Egyidejűleg bezárattak a vár kapui, és felhúzattak a felvonó hídak.
Ezen intézkedések nagy feltünést keltettek. Azonnal híre ment, hogy a palota merényletnek színhelye lett. A budai templomokban félre verték a harangokat, minek hallatára Hunyadi Lászlónak Pesten táborozó fegyveresei, számszerint ezerkétszázan, a Duna-partra siettek, hogy átkeljenek Budára; de már előbb az összes hajókat, az udvar rendeltére, a túlsó partra szállították át.
Ezalatt a Hunyadiak börtönbe hurczoltattak. Sorsukban osztoztak legelőkelőbb barátaik és híveik: Vitéz János püspök, Bodó Gáspár, Kanizsai László, Rozgonyi Sebestény, a nürnbergi származású dúsgazdag Modrár Pál, az osztrák Fronacher Eustách és mások.*
A király még az nap értesítette Krems, Stein és Boroszló városokat, másnap pedig a Rosenberg testvéreket a történt elfogatásokról. TELEKI: X. 545. 1. PALACKY: Geshichte. IV. A. 406. 1. Fontes. XX. 108. 1. – Az egykorú «Hofmär von Ungern» (BIRK: Quellen. 253. 1.) ezen eseményekről sok részletet tartalmaz; de ezek kevés kivételell a belső valószínűséget nélkülözik, és kósza hírek forrásából merítvék. Ezekhez tartozik az, hogy Hunyadi László a történtekért a felelősséget Mátyásra akarta hárítai; hogy ajánlatot tett a karthauzi szerzetbe lépni, csak életét kíméljék, stb.
Az általános megdöbbenés közepett, a pápai követ fölismervén a vészteljes következményeket, melyeket a történtek magok után vonhatnak, és a Hunyadiak iránti rokonszenv által is indíttatván, rögtön futárt küldött Rómába, és a pápa közbenjárását kérte. Ugyanis attól tarthatott, hogy épen a benső viszony miatt, melyben a Hunyadiakhoz áll, az ő saját szavának nem lesz elég nyomatéka; és bizonyára azt reméllette, hogy a foglyok ellen indítandó bírói eljárás hosszú időt fog igénybe venni.*
Minthogy a pápa már 27 nappal az elfogatások után ezek tárgyában (1457 april 10-ikén) levelet intéz Carvajalhoz, ennek szükségkép haladék nélkül (a kivégzés előtt, melyről ezen levél nem tesz emlitést) kellett a futárt útnak bocsátania.
Azonban a gyűlölet nem késett a merénylet végrehajtásával.
Azok, kik ezt tervezték, az igazságszolgáltatás színét akarván eljárásuknak kölcsönözni, ítélőszékké alakultak, habár a törvényes igazságszolgáltatás minden követelését mellőzték. Anélkül, hogy a vádlottaknak a védelemre alkalmat nyújtottak volna, bebizonyítottnak fogadták el a vádat: hogy Hunyadi László és Mátyás «a trón elnyerésének vágya által indíttatva, az atyjuk lelkében megfogamzott tervet megérlelve, a király és tanácsosai életére törtek»; minélfogva őket és társaikat a felségsértés bűnében elmarasztalván, fő- és jószágvesztésre ítélték.*
Hogy bírói ítélet mondatott ki, és pedig úgy László, mint Mátyás fölött – kétségtelenné teszi a többször idézett, martius 21-iki királyi okírat, és az april 28-iki királyi adománylevél, mely a Hunyadiak jószágainak elkobzásáról szól. Történelmi Tár. 1888. évf. 80. 1.
Az ifjú király a tömeges kivégezések iszonyától visszaborzadt. De Hunyadi Lászlónak, kiben vetélytársát és az összeesküvés vezérét látta, lefejezéséhez jóváhagyását adta.
Martius 16-ikán, harmad napra elfogatása után, a kereszténység dicsőűlt hősének nagy reményekre jogosító daliás fia, hóhér pallosa alatt végezte életét.
A hazafiak zokogva állották körűl a vérpadot; de a rémület hatása elnémított minden ajkat.
Csak egy igénytelen barát merészelt, a rákövetkező vasárnapon, az óbudai templom szószékéről hangos kifejezést adni a közérzésnek. Erőteljes szavakkal hirdette, hogy az ártatlanúl ontott vér boszúért kiált az égbe!*
Pozsony város követének 1457 martius 22-én Budáról küldött jelentése.
A pápai legatus pedig az életben maradt foglyok érdekében emelt szót. Egyházi átokkal fenyegetvén a királyt, kieszközölte, hogy Vitéz János az esztergomi érseknek adatott át, és ügye egyházi törvényszék itéletére bizatott; Mátyásról pedig a súlyos bilincsek levétettek.*
Thomasi, velenczei követ, 1457 martius 15- és april 7-iki jelentései. – THURÓCZI följegyzése szerint, Mátyás a vár egy szűk házában, melynek ablakai az alsó hővizekre néztek, őriztetett.
De mindezzel természetesen nem lehetett elhárítani a véres tett következményeit, a nemzeti felháborodás kitörését.
Hunyadi Jánosné, mikor hírét vette, hogy egyik fia gonosztevő gyanánt, bakó keze alatt húnyt el és a másik örökös fogságra van kárhoztatva; mikor tudomást nyert arról is, hogy a történtek igazolása végett nagynevű férje emlékezete ellen meggyalázó vádak emeltetnek:* szívét hármas fájdalom tőre járta át. És fölébredt lelkében a leküzdhetetlen vágy, hogy boszút álljon a gonosz tettek elkövetőin, és vérrel mossa le a szégyen foltjait fénylő nevéről.
Az 1457 martius 21-iki királyi irat tanúskodik erről.
Nem csekélyebb mértékben volt felháborodva testvére, Szilágyi Mihály, ki Belgrádból Temesvárra sietett, hogy szolgálatait felajánlja. Majd sűrűn sereglettek oda a Hunyadi-ház barátai és hívei, rendelkezésre bocsátva fegyveröket.
A részvét és boszúvágy lángját hathatósan élesztette azon gondolat, hogy hazájoknak szolgálatot tesznek, irtó háborút indítván azok ellen, kik önző czéljaiknak készek mindent feláldozni: a nemzet leghívebb fiait, a törvényt és a királyi tekintélyt.
Hunyadi Lászlónak Budáról visszatért dandára és a család kezei között levő várak őrsége tekintélyes haderőt képezett. Gyarapítására Szilágyi Erzsébet késznek nyilatkozott kiüríteni egész kincstárát. Cseh- és Lengyelországban megindította a zsoldosok toborzását. Majd sikerűlt egyességre lépnie a Szentmiklósi Pongráczokkal, a felvidék harczias főuraival.*
Az 1457 april 14-ikén Temesvártt kötött egyezség oklevele KAPRINAInál. I. 197. 1.
A király környezetében ezen fegyverkezés híre nagy aggodalmakat keltett. Követek küldettek Temesvárra, egyezkedési ajánlatokkal. De a kísérlet eredménytelen maradt.*
Thomasi 1457 april 20-iki jelentése.
Csakhamar jelentkezni kezdettek a polgárháború iszonyai. A Hunyadiak csapatai pusztítva jártak végig a király híveinek birtokain. Egyebek között a Brankovicsok becsei várát ostrommal vívták meg, az őrséget kapitányostúl felkonczolták. Országszerte rémület uralkodott.*
Thomasi imént idézett jelentése. Egy későbbi juniusi jelentésében említi «Regnum ex majori sua parte desolatum».
A király nem érezte magát biztosságban. Majus vége felé Bécsbe tette át udvarát, hová Mátyást is magával vitte.*
Thomasi junius 13-iki jelentése.
Hunyadi János özvegye, amint egyetlen fiát az ország határain túl tudta, fokozott aggodalommal telt el sorsa iránt. Az anyai szív szeretete diadalmaskodott az ellenségei iránt érzett gyűlölete fölött. Most tehát, mikor Pálóczi László országbíró újabb békeajánlatokat hozott, nem utasította vissza, sőt nagy áldozatokra is kész volt, csakhogy Mátyás szabadon bocsátását kieszközölje.*
A paviai bíbornok-püspök 1457 junius 24-ikén Rómából írt levelben említi már Pálóczi küldetését; miből következtethetjük, hogy ennek legalább négy héttel azelőtt kellett megtörténnie.
Kötelezte magát, hogy a kezei között levő irályi várakat kiszolgáltatja, és még nagy részben azokat is, melyeket férje I. Ulászlótól és V. Lászlótól adományúl nyert. Viszont az országbíró ígérte, hogy Mátyást Bécsből Ujlaki Miklós által azonnal Esztergomba fogja hozatni, hol egyelőre mint kezes a prímás és Ujlaki felügyelete alatt tartatik, míg a királyi várak átadatnak; ekkor azután, a többi foglyokkal együtt, szabadonbocsáttatik, és a király által közbocsánat hirdettetik.*
A békekötés föltételeit tartalmazó dátum nélküli tudósítás KAPRINAInál 1. 208. 1. Hogy a békekötés csakugyan létrejött tudjuk Thomasi junius 13-iki jelentéséből, és Bakos Pálnak, a Hunyadiak kapitányának, Talafuz királyi kapitánynyal kötött egyezségéből. (Hazai okmánytár. VII. 476. 1.)
Azonban a békekötés föltételei nem foganatosíttattak. Valószínűleg azért, mert Szilágyi Mihály hozzájárulását megtagadta.
Mátyás nem hozatott Esztergomba. Bécsben maradt.
Erős szellemek kiváltsága, hogy a súlyos csapások meg nem törik és le nem sújtják; inkább megedzik és magasabb színvonalra emelik.
Mátyás életében, két esztendő óta, szakadatlan lánczolatban fűződött egymáshoz a megrendítő események hosszú sorozata. Neje és atyja váratlan halálára következett csak hamar: ipjának megöletése és testvérének kivégeztetése, az ő fogsága és a kiszabadításáért megindított háború.
A csalódások és szenvedések izzó tüzében, melyet pokoli indulatok szele látszott szítani, lelkének ereje megaczélosodott. A vele született bátorsághoz azon magas fokú önérzet járult, mely a megaláztatás óráiban a kihívó dacz alakját ölti fel.
Bécsi fogságának idején, őrei méltatlan gúnynyal, súlyosbitották szomorú sorsát. «Magyarok királyának» csúfolták. Egy ízben kitört és jellemző szóban nyilatkozott elfojtott haragja. «Várjatok – úgy mond – majd még a ti királyotok is leszek!»*
A raguzai emlékbeszéd is kiemeli ezt.
Ezalatt Magyarországon ismét kigyúlt a polgárháború lángja.*
Erre utal a Hunyadiak és Pongráczok között julius 20-ikán megújított szövetség okírata, és V. László augustus 16-iki rendelete. KAPRINAI: I. 119., 120. 11.
A magyar alföld egészen a Hunyadiakat uralta. Erdélyben is, hol Hunyadi János emléke iránt élénk vala a kegyelet érzése, a magyar nemesség és a székelyek, valamint Kolozsvár polgárai lelkesedéssel csatlakoztak a körükbe érkező Szilágyihoz.*
Erről tanúskodnak Mátyás királynak 1458 junius 8 és december 16-ikán kelt oklevelei. (Amaz TELEKInél. X. 590. 1. Ez az országos levéltárban.)
De a szászok ellenszegültek. A beszterczeiek örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy grófjaik uralmától szabaduljanak. Szilágyit, ki Mátyás nevében a várost és vidéke területét át akarta venni, falaik alól elűzték.
Erre Szilágyi csakhamar nagyobb haderő élén jelent meg. A várost ostrommal megvívta, és kegyetlen boszút állott. A polgárok közül többeket lefejeztetett, másoknak szemeit tolatta ki, karjaikat vágatta le.
Majd Szeben városa ellen fordúlt, melyet szintén meg akart fenyíteni; részint azért, mert a beszterczeieket segítségben részesítette; részint azért, mert ez időtájt Hangácsi Albert egri prépostot és királyi alcancellárt, ki V. László által újabb békeajánlatokkal Hunyadi Erzsébethez küldetett volt, és ennek egyik udvari embere kíséretében Szilágyit a szász földön kereste föl, a szebeniek hadai megtámadták, fogságba ejtették, a Hunyadi Erzsébet udvari emberét pedig több szolgával együtt, megölték.
Azonban Szeben városa soká daczolt az ostromlókkal.*
Szilágyi erdélyi expeditiójáról röviden szól THURÓCZI. Tüzetesebben AENEAS SYLVIUS «De Europa» czímű munkája 1. fejezetében. Téved TELEKI (III. 98. 1.), mikor ezen eseményeket egy évvel későbbre, 1458 nyári hónapjaira teszi. Mert AENEAS SYLVIUS nevezett munkáját 1458 első felében, pápává választása előtt, írta meg, abba tehát 1458 második felében történt eseményeket nem vehetett föl. Továbbá 1458 második felét Szilágyi az alvidéken töltötte, a törökök elleni actióval elfoglalva. Ellenben, hogy Szilágyi 1457 őszét Erdélyben töltötte, hirdeti november 21-ikén Segesvártt kelt oklevele; és a Hangácsi-ügyről tüzetesen szóló (1459 october 11-iki) pápai írat, mely vizsgálatot rendel el. (THEINER. II. 341.) Végre, hogy az erdélyi zavarok Mátyás trónraléptét megelőzték, kétségtelenné teszi az ő 1458-ik évi amnistia-okírata. EDER. Observationes Criticae. 134. Ezen erdélyi táborozásra világot vetnek V. László 1457 october 21-én Brassó városához és Rozgonyi Osvátnak 1457 december 9-én a királyhoz intézett iratai. Székely Oklevéltár. 1. 174-5.
Ekkor Szilágyi Mihály figyelmét más irányba terelte egy megrendítő esemény.
V. László, ki september végén Prágába ment, hogy ott jegyesét, a franczia herczegkisasszonyt, bevárja, és menyegzőjét fényesen megűlje: rövid ideig tartó rosszúllét után, november 23-ikán, váratlanúl kimúlt.
Ugyanazon napon érkezett Prágába a fogoly Mátyás, kit Bécsből a maga udvarához hozatott a király.*
Arra nézve, mikor kerűlt Mátyás Prágába, eltérő a történeti források előadása. Leghitelesebb minden tekintetben AENEAS SYLVIUS egykorú feljegyzése. (Historia Bohemiae. LXXI. fej.), melylyel megegyez a Magyarországban működő pápai követnek öt évvel később, 1462-ben készült emlékírata. (KOVACHICH Scriptores II. 22.)
De e helyett most már Hunyadi János barátja és szövetségese, Pobjebrád György kormányzó, fogadta őt.
Megilletődve szoríthattak kezet az ifjú uralkodó ravatalánál, kinek koronáin osztozandók voltak!
