I.
I.
Podjebrad tervei egy franczia-cseh-magyar szövetség alakítására. Mátyás visszautasító válasza. II. Pius keresztes hadjárata és halála. Mátyás bosnyákországi hadjárata. Követsége II. Pál pápához.
Mátyás, mikor a koronázás által magyarországi uralkodását biztosítva láthatá, ugyanakkor talált első ízben alkalmat, hogy a világpolitika nagy kérdéseibe beleszólhasson. – A cseh király egy európai coalitio alakításának gondolatát karolta föl. Franczia-, Lengyel-, Cseh-, Magyarország és Velencze képezték volna alkatrészeit. Támadó hadjárat indítása a törökök ellen, volt nyiltan bevallott feladata. De valódi czéljáúl azt tűzte ki, hogy a pápát és a császárt, a középkori államrendszer két főtényezőjét, vezérlő állásától megfoszsza. «A fejedelmek emancipaitója a római gyámság alól!» volt titkos jelszava.
Podjebrád György előre látta, hogy a feszűlt viszonyt, melybe, koronázásakor elvállalt kötelezettségeinek megszegése következtében a szent-székhez jutott, nyílt harczra fog vezetni. Szövetségeseket keresvén, Francziaországra irányúlt figyelme; mert a franczia kormányférfiak évtizedek óta azon fáradoztak, hogy nemzeti egyházuk önállóságát róma irányában lehetőleg erősítsék. Ezen ellenzéki egyház-politika föladására XI. Lajos reményt nyújtott trónraléptekor (1461); de mivel II. Pius pápa a franczia uralom restauratióját Nápolyban nem volt hajlandó elősegíteni, elődjének álláspontjához tért vissza; sőt egyetemes zsinat összehívásával fenyegetődzött.
43. XI. LAJOS KIRÁLY ALÁIRÁSA.
Ezen áramlatokat akarta Podjebrád arra használni, hogy saját hajóját biztos révpartra vezesse.*
Terveit tüzetesen fejtegeti MARK-GRAF: «Ueber Podjebrads Plan eines christlichen Fürstenbundes». (SIEBEL Historische zeitschrift. LXXI.) És BACHMANN, i. m. 91., 142, 216, 485. 11.
Egy kalandorszellemű franczia ügynököt, Marini Antalt, fogadott szolgálatába, ki 1461-től kezdve járt-kelt az európai udvaroknál; és mindenütt azt is hangoztatta, hogy Podjebrád nem egyedűl Csehország súlyát vetheti a mérlegbe, hanem vejének, a magyar királynak, személyével és országával is rendelkezik.*
A pápa hitelt adott ezen nyilatozatnak. 1462 martius közepén panaszkodik a milánói követ előtt Mátyás magatartása miatt. PASTOR. 11. 101. 1.
Mátyás mindezekről csak 1464 martius havában nyert tudomást, mikor Marini Francziaországból visszatérvén, Budára jött, és itt egy franczia-cseh-magyar szövetség tervét bemutatta; egyszersmind ajánlkozott, hogy a néhány hét előtt özvegységre jutott királynak franczia herczegnőt szerez feleségűl.
Mátyás, kinek éles szeme és gyakorlati érzéke azonnal fölismerte az előterjesztés jelentőségét, méltó hangon utasította vissza az ügynök ajánlatait.
Megütközését fejezte ki a fölött, hogy a szövetség tervéről most legelőször nyer tudomást; megvárhatta volna, hogy a tárgyalások megindítása előtt nyújtsanak néki tájékozást. «Ő – úgymond – a fenséges csehországi király fiának vallja magát; de Magyarország független állam, melynek külön érdekei vannak; és mivel ő maga is, a saját ügyeinek tárgyalására, alkalmas tanácsosokkal rendelkezik, mások szolgálataira nem szorúl.» A franczia király felajánlott barátságát hálásan fogadja, szoros szövetségre óhajt vele lépni, a közjó előmozdítására czélzó terveit javallja. De mielőtt bármilyen kötelezettséget vállalna, tanácsosaival együtt behatóan megfontolja az ügyet, és szövetségeseivel is érintkezésbe kell lépnie, különösen «a kereszténység fejeivel: az apostoli székkel és a császári felséggel».
És mig ezen nyilatkozatával Podjebrád politikai terveinek lényegét támadta meg: egyházi irányzata fölött is határozottan kifejezte kárhoztató itéletét.
«Az egyetemes zsinat összehívása – így szól – a római pápához tartozik. Ő, ki isten földi helytartója gyanánt az egyházat kormányozza, van hivatva az egyház reformálására. És nem is várhatni sok jót a zsinatoktól, melyek gyakorta szültek szakadásokat, idéztek elő zavarokat. Ezeknek megújulása most kétszeresen veszélyes volna, mert az egyetemes békének és a kereszténység oltalmának érdekeire hátrányos következményeket vonna maga után.»
A házassági ajánlat elől is kitért, azon kijelentéssel, hogy a tisztesség és illendőség tiltja, most özvegységének legelső heteiben, új frigy kötésére gondolni; annak idején majd úgy határoz, amint hasznosnak fogja látni.*
Mátyás válasza Marini előterjesztésére ki van adva az «Epistolae Matthiae Corvini» gyűjteményben. pars. I. Epistola LXII. Keltének meghatározását könnyűvé teszi az, hogy a királynak imént történt özvegységéről és a legközelebbi napokban bekövetkezendő koronázásáról van szó. A választ kétségtelenűl Janus Pann. fogalmazta.
A királyi válasz nem hagyhatott fönn kétséget a felől, hogy Mátyás nem hajlandó a cseh királylyal közreműködni olyan actióban, mely a pápa és a császár ellen irányúl. És ezen magatartása a szövetségi terv megbuktatásának jelentékeny tényezője lett.*
BACHMANN. 487., 542. II.
Merev és tartózkodó állást foglalt el Podjebrád irányában más téren is. A cseh követekkel, kik a hat év előtt létesűlt szövetség megújítása végett jöttek Budára, már csak olyan egyességet kötött, mely a kölcsönös sérelmek orvoslásra szorítkozott. Nem rokonok szövetsége az többé; inkább ellenfelek békekötése, úgyszólván fegyerszünete.*
Az 1464 april 14-iki szerződés KATONÁNÁL, XIV. 712. I.
Ellenben Mátyás teljes loyalitásal iparkodott ápolni és szorosabbra fűzni Frigyes császárral a fönnálló jó viszonyt. A múlt évben kötött szerződést, most mint koronás uralkodó, megújította, és az ország rendei által megerősítette.*
Az 1464 april 3- és 24-iki okiratok, ugyanott. 715., 720. II.
Ezen szerződés első pontjában fiának fogadja a császár Mátyást, ki úgy is viseli magát, mintha az ily módon létesűlt viszonyt egészen komolyan venné, és abból a következtetéseket levonná.
Míg «a tisztesség követeléseire» való hivatkozással a franczia házassági ajánlatot elhárította: ugyanakkor a császárnak azt az üzenetet küldé, hogy jövendő hitvesének megválasztását egészen rábízza. És mivel Frigyesnek leánya nem volt, a vele rokoni és szövetséges viszonyban álló fejedelmi hazánkkal indít meg tárgyalásokat.*
A császári udvarnál levő brandenburgi követ 1464 mart. 20-iki jelentése. Archiv für Österreichische Geschichtsforschung. VII. 26. I.
II. PIUS PÁPA MEGÉRKEZÉSE ANCONÁBA A KERESZTES HÁBORÚ MEGINDÍTÁSA VÉGETT.
Pinturicchio sienai falfestménye után.
Hasonlóképpen a római szent-székkel soha sem állott bensőbb összeköttetésben, mint épen ekkor. Ugyanis II. Pius pápa el volt határozva, hogy személyes önfeláldozásának példájával fogja a keresztény uralkodókat közönyösségök és tétlenségök álmából fölriasztani. Az állására, és megrendűlt egészségére való tekintet nem tartotta vissza attól, hogy személyesen készűljön az olasz hajóhadat Konstantinápoly megszállására vezetni. A magyar seregnek ugyanazon időben a másik oldalról kellett támadást intéznie.*
II. Pius terveiről és készületeiről tüzetesen szól PASTOR munkájának imént megjelent II. kötete 217-58. 11. A pápa és Mátyás között történt megállapodást említi ennek levele (Episole Matthiae Corvini. P. I. E. LXXIV.) és Velencze magyarországi követének 1464 julius 4-iki jelentése.
Mátyás hadereje: 14.000 lovas és 8.000 gyalog, május elején készen állott.* Türelmetlenűl várta a tudósítást a hajóhad megindulása felől. De a míg ez késett, augustus első napjaiban hirnök érkezett Budára azon jelentéssel, hogy a török császár személyesen, hatalmas sereggel, Jajcza alá jött, és óriási nagyságú ágyúkkal löveti a fontos várat.*
Milánó velenczei követének 1464 majus 22-iki jelentése.
Mátyás levele a császárhoz. Epistolae. P. I. E. LXXV. Jajcza ostromának időpontjáról és részleteiről BONFIN előadása egészen megbízhatatlan.
A király mélyen el volt keseredve a miatt, hogy a pápa késedelme, mely maga után vonta az ő tétlenségét, időt engedett a szultánnak támadó föllépésre. Szemrehányásokkal telt levelet írt Rómába.
«Ha a sokféle hitegetések – úgymond – nem hoznak ilyen helyzetbe, egy vagy más úton előnyösen tudtam volna rendezni ügyeimet. Most már fölismerte az ellenség, hogy a keresztények mozgalmaiban több a tüntetés, mint a komolyság… A boszniai várak nem állhatnak ellen soká, ha csak az ellenséget ki nem verjük, vagy el nem vonjuk. Erre pedig, mint ismételten bevallottam, egy magam nem vagyok képes… Ha tehát valóban létezik valahol hajóhad avagy szárazföldi sereg, ám mutassa magát, és az eddigi hanyagságot buzgalommal, a késedelmet gyorsasággal pótolja. Én részemről elmegyek oda, hol legtöbb haszonnal működhetem, és mindenesetre teljesítem kötelességemet, hazám és hitem iránt.»
Jajcza felmentésére sietett. «Bár állana még, mikor odajutunk!» írja a császárnak.*
Mátyás levelei. P. I. E. LXXIV., LXXV. ÉS TELEKInél, XI. 101. I.
Útközben az örvendetes tudósítások egész sorozatát vette. A Székely János vránai perjel által hősiesen védelmezett Jajcza alól a török sereg hirtelen elvonúlt. A pápa Anconába ment, hogy az ott egybegyűlt hajóhad vezényletét átvegye. Oda készűlt a velenczei doge is, gályáival.
Mátyás azonnal értesítette II. Piust, hogy ő, a megállapodás értelmében, török terűletre nyomúl.
De már néhány nap múlva megrendítő gyászhír állította meg útjában.
A pápa, mikor élete leghőbb óhajának valósulását biztosítva, a szemei előtt horgonyozó hajóhadat indulásra készen láthatta – sorvasztó lázak áldozata lett. Augusztus 15-én elhúnyt.
A tengeri hadjárat tervét elejtették. A pápai kincstárban talált negyvenezer arany forint a magyar királynak küldetett meg;* mint a kinek vállaira nehezedett a háború egész terhe.
PASTOR, II. 235., 259. II.
Mátyás ugyanis nem habozott magára hagyatva is megindítani a hadjáratot. October 8-án átkelt a Száván, a szerb-bosnyák határon fekvő rácsai révnél, melynek oltalmára a kalocsai érseket hagyta hátra.
Boszniának még török kézben levő részét készűlt meghódítani. A Drina partján nyomúlt elő, százados erdőségek sűrű rengetegei között törvén útat; míg az ágyúkat, lő- és élelmi szereket hajókon vontatták.
October 19-én Zvornik alatt ütött tábort.
A Drina mindkét partján emelkedő hegyek által képzett útszorosban, ezt úgyszólván egészen elzárva, áll a zvorniki vár, mellett tornyos védfalak kapcsolnak egybe a csaknem függélyesen felnyúló Veluvnik 660 lábnyi csúcsán épített erősséggel.
44. ZVORNIK VÁRA.
A hatalmas vár ostormára Mátyás kellő körűltekintéssel tette meg rendelkezéseit. Ágyúinak egy részét a folyam partján helyezte el, másik részét a szomszéd magaslatokra vitette föl. Amott ő maga, Zápolyai Imrével, itt Zsigmond szentgyörgyi gróf és monyorókeréki Elderbach Bertold intézték az ostrom-munkálatokat. Míg ezek folytak, a király az egyik hadosztályt Szrebernik vára alá vezette, a mely nagy fontosságot nyert azáltal, hogy gazdag ezüst-bányák fölött uralkodott. A magyar vitézek oly hévvel intézték a vívást, hogy néhány nap alatt az erősség hatalmukba esett; mire értékes zsákmánynyal és sok fogolylyal tértek meg Zvornik alá.
Itt azonban az őrség erős ellenállást fejtetett ki, és az ostrom hetekig huzódott el. Ez alatt pedig beállottak az őszi esők, melyek a járhatatlan útakon az élelmiszerek szállítását megakadályozták. A táborban nélkülözéseket kezdettek szenvedni. Majd a csüggedőket rémületbe ejté a hír, hogy török sereg közeledik a vár fölmentésére.
Mátyásnak november második felében, arra kellett magát elszánnia, hogy az ostromot abbahagyja, és visszatér Magyarországba.*
Ezen hadjáratra nézve legértékesebb forrás a Szentgyörgyi grófnak 1464 december 15-ikén írt levele. (Fontes Rerum Austriac. Diplomat. XLII. 591. 1) Ez, úgy szintén Mátyás (1465 január 16-iki levelében) és a velenczei követ (1464 november 27- s december 2-iki jelentéseiben) a rossz időjárást állítják a visszavonulás okául, a török források ellenben a fölmentő sereg érkezését. (HAMMER, II. 79. 1.) BONFIN a megsebesűlt Zápolyai Imre sürgetéseiről és a török sereg közeledésének hírére a magyar had «gyalázatos megfutamodásáról» mesél.
A jövő évben, alkalmasabb évszakban és nagyobb erővel készűlt ott újból megjelenni, hogy kiköszörűlje a csorbát. «Míg erőm tart – írja ekkor – nem hagyok fel a küzdelemmel; és az ellenségnek inkább akarom elviselni boszúját, mint megvetését!»*
Epistolae Matthiae Corvini. P. II. Epist. XIX.
45. SZREBERNIK VÁRA.
Elhatározását bejelentette az új pápának, II. PÁLnak, kihez az ország hódolatának bemutatása végett fényes követséget bocsátott, melynek élén Csezmiczei János pécsi püspök és Rozgonyi János tárnokmester állottak.
Pécs ékesajkú főpapja a clasicai rhetorika virágaival díszlő beszédet intézett az egyház fejéhez. A történeti könyvekre utalt, annak igazolásúl, hogy a római szentszékhez való ragaszkodás bensőségében soha senki sem múlta fölűl a magyar nemzetet és uralkodóit: Atillától kezdve, ki pogány létére meghallgatta Leo pápa esdekléseit és megkímélte Rómát, egész Hunyadi Jánosig, ki hősi tetteivel a kereszténység megmentője lett. Majd szólott Mátyás dicsőséges küzdelmeiről, és elhatározásáról, hogy ezentúl is szívesebben teszi ki magát veszélyeknek mások megoltalmazásáért, mintsem hogy tétlenűl szemlélje mások veszedelmét. Hálásan emlékezett meg a pápának a keresztény hatalmakhoz intézett felszólításáról, hogy a török elleni vállalat czéljaira tíz esztendőn át nyújtandó segélyt ajánljanak. De czélszerűbbnek mondá, hogy a segélynyujtás két-három esztendőre szorítkozzék, és ezen idő alatt bőségesebb legyen; mert ily módon a magyar irály nagyobb erővel működhetik, és jelentékenyebb eredményeket ígérhet.*
A nyilvános és titkos audientiában elmondott beszédei ki vannak adva: Epistolae M. C. P. II. E. XLVIII. XLIX.
A követek azután átnyujtották a király által küldött ajándékokat, melyeket a pápa viszonozott. Gyöngyökkel ékesített arany keresztet, melybe Krisztus feszületének részecskéje volt foglalva, ajánlott föl Mátyásnak, hogy azt viselje, és «igy a szent kereszt jele alatt a szent hit ellenségein biztosabban diadalmaskodjék».
Ugyanakkor, a török háború költségeire szánt segélyösszeg első részletéűl 57.000 arany forintot fizettetett ki a pápai pénztárból.*
II. Pál pápának 1465 majus 26-ikán Mátyáshoz intézett két levele, TELEKInél, XI. 122., 124. – Az 1465 majus 23-ikán kelt pápai utalvány, a római állami levéltárban őrzött számadási könyvek egyik kötetében található föl.
Jelentékeny szolgálatot vélt tenni azzal is, hogy Mohammed szultán testvéröccsét, ki életét a török udvarnál veszélyeztetve látván, Rómába menekült vala, Mátyáshoz bocsátotta; azon reményben, hogy az ozman herczeg személyét a török birodalomban mozgalmak támasztására lehet fölhasználni.*
A török herczeg egy negyed századon keresztűl élvezte Mátyás vendégszeretetét; de a hozzá csatolt remények egészen meghiusultak. A pápai legátus 1489 majus 15-iki jelentésében szól róla.
A pápa példája a velenczei köztársaságra is hatással volt. A visszatérő magyar követekek kijelentte a senatus, hogy a folyó esztendőre 50.000 foritot szavaz meg; jövendő járulékai iránt pedig később fog határozni.*
Diplomatiai Emlékek. I. 331-9. 11.
Ezalatt a szultán, Mátyás készületeiről értesűlvén, támadásának veszélyét el akarta hárítain. Késznek nyilatkozott egész Szerb- és Bosnyákország átengedése árán megvásárolni a békét. De a király el sem fogadta a török küldöttet,* és a római követek visszaérkezése után fokozott buzgósággal siettetvén a sereg szervezését, september 9-én megindúlt Budáról.
Milánó velenczei követének 1465 augustus 26-iki jelentése. U. o. 351. 1.
Több hetet töltött Pécsett. October első napjaiban is még csak a Dráva partján táborozott.
Időközben a pápa türelmetlenűl várta a híreket Mátyás hadi munkálatairól és diadalairól, melyek pápaságának kezdetét dicsfénynyel voltak környezendők. A késedelmet rossz néven vette, és buzdító levelet intézvén hozzá, szemrehányásoktól sem kíméli meg, sőt végsoraiban Istent, s az embereket hívja tanúságul, hogy «nem mi – úgymond – hagytunk el Téged, hanem Te hagytad el önmagadat!»*
Az 1465 julius 19-iki levél TELEKInél, XI. 132. 1.
Mátyás ingerűlt hangon válaszolt.
«Ha az epirusinak példáját követném – írja, Skanderbégre czélozván, – ha én is minduntalan győzedelmekkel akarnék kérkedni, és az évkönyvekbe iktatnék minden falut, amit ellenség földén hadaim fölgyújtottak, minden embert, kit foglyúl ejtettek, minden barmot, amit elhajtottak: kitűnnék, hogy fegyverem akkor sem pihent, mikor én Budán nyugodtam. Nem is illő, vélekedésem szerint, hogy minduntalan személyesen álljak hadaim élére, mert így tekintélyem az ellenség szemeiben csökkenne.»
Egyszersmind világosan kinyilatkoztatja, hogy a jelentéktelen segítség, melyben részesítették, nem teszi képessé rendkívűli dolgok művelésére. Nem kívánhatják tőle, hogy a Balkánon túl, a Fekete-tenger partjain hadakozzék. Sőt ha ő maga túlbecsűlné erejét és ifjú bátorsága által elragadtatni hagyná magát, a pápának kellene őt mérsékelnie; mert merészsége az egész kereszténységre bajt hozhatna. Bizonyára senki nem lelkesedik inkább, mint ő nagy vállalatokért. Folytonosan hangoztatja, hogy saját fészkében kell fölkeresni, egy nagy csapással tönkretenni az ellenséget. Ha a keresztény hatalmak megfelelő módon segítik, a jövő esztendő folyamán, a Hellespontus tájain fogja megtámadni a szultánt. De ha elmarad a segítség, ő is «az ég és föld színe előtt kijelenti, hogy nem rajta, hanem másokon múlt a törökök kiűzetése Európából!»*
Epistolae P. 1. E. XIX.
És csakugyan Mátyás ezen esztendőben támadó hadjáratra nem gondolhatott; mert azon jelentéktelen pénzsegélyből is, a mit Velencze felajánlott, csak 15.000 forint fizettetett ki. Mátyás pedig kimutatta, hogy legalább háromszázezer forintnyi segítségre van szüksége. Így tehát november végén a Száva partjairól visszatért Budára.*
Milánó velenczei követének 1456 november 21- és december 23-iki jelentései. Ez Diplom. Eml. I. 380. 1. Amaz kiadatlan
