IV.
IV.
Szilágyi Mihály szabadon bocsátása. Szerbországi hadjárata és halála. Mátyás hadjárata a cseh rablók ellen. Tárgyalások Podjebráddal és a császárral. A budai országgyűlés.
Ilyen körűlmények között a legnagyobb veszélylyel fenyegette Mátyást: nagybátyjának a világosvári fogságból kiszabadulása, a mit szakácsa odaadó hűségének és ügyességének köszönhetett.* Szilágyi Mihály, a mint előtte a börtön ajtaja megnyílt, boszúért epedve, fegyvereseket gyűjtött, és maga körébe csoportosította Mátyás ellenségeit. De a polgárháború kitörését megakadályozta Carvajal és Szécsi bíbornokok közbenjárása. A két főpap fölkereste a volt kormányzót, és kérelmeikkel, rábeszélésökkel az ép oly szenvedélyes mint gyenge jellemű férfiút rábírták, hogy feledje a múltat és engesztelődjék ki a királylyal, a kitől viszont kellő formában fogalmazott menedék-levelet eszközöltek ki.
BONFIN elbeszélése. Ezen részlet hitelessége ellen Carvajalról írt értekezésemben emelt kifogásom a tüzetesebb tanúlmányozás után nem bizonyúlt jogosúltnak.
Szilágyi, a két főpap kíséretében, Budára jött. A főváros közelébe érve, az özvegy Hunyadi Jánosné, a kalocsai érsek és az országbíró által fogadtatott. Ünnepélyesen vezettetett a fővárosba.
A figyelem mindezen nyilatkozatai daczára, csak nyolc napig tartó értekezletek után sikerűlt az egyezséget létrehozni. A király visszaadta nagybátyjának a beszterczei grófságot és összes birtokait, az egy Lippa kivételével; egyúttal ígéretet tett néki, hogy mihelyt visszafogalniok sikerűl Szerbországot, mely – Osztója Tamás bosnyák király fiának, István fejedelemnek hűtlensége következtében – nem rég a törökök hatalmába kerűlt, a szerb fejedelemséget rá fogja ruházni.*
Thomasi 1459 september 13-ki jelentése. (Diplom. Emlékek. I. 64.) És a pesti jegyzőnek 1460 február 10-én Bártfa városához írt levele. KAPRINAI II. 391.
Ezen kilátás teljesen kibékíttette sorsával Szilágyit, ki nagy buzgóságot fejtett ki a sereg gyűjtésében, és nem szűnt meg a hadi munkálatok megindítását sürgetni a királynál. És mivel Mátyás, a politikai helyzet bizonytalansága miatt, nem fordította egész figyelmét kelet felé, újból megneheztelt rá.* Majd magára hagyatva, sem habozott megkezdeni a háborút Szerbország visszafoglalására. De amint Szendrő közeléig hatolt, itt túlnyomó erő által körűlvétetvén, vitéz küzdelem után, fogságba esett. Konstantinápolyba vitetett és ott a szultán parancsára lefejeztetett. Ekként végzete nem tagadta meg tőle azon kedvezést, hogy viszontagságteljes életét szerencsétlenűl, de nem dicsőség nélkül fejezve be, uralkodójának és nemzetének fájdalmas részvéte lengje körűl a Márványenger partjain nyugvó porait.*
Hihetőleg ez volt oka azon újabb összeütközésnek, melyről, valamint az azt követő kibékülésről BONFIN szól, kinek elbeszélését megerősíti a pesti jegyzőnek 1460 april 13-án Bártfa városához intézett levele. WAGNER: Diplomatarium Sarosiense. 120.
BONFIN részletesen elbeszéli Szilágyi utolsó csatáját és elfogatását. Kivégeztetését 1461 február 5-én jelenti Velencze portai követe. (Diplom. Eml. I. 67.) Említést tesz arról Mátyás király, 1462 april 28-án a mantuai őrgrófhoz írt levelében. (Mantuai állami levéltár.)
32. SZENDRŐ VÁRA A DUNAI OLDALRÓL.
Mátyás királyt abban, hogy nagybátyja és a pápa sürgetéseinek engedve, a törökök ellen nagyhadjáratot indítson, több ok akadályozta. A császárral, állandó béke létesítése végett, ismételten megújult tárgyalások nem vezettek eredményre. Miként a pápa közbenjárása sikertelen maradt; úgy meghiusúlt a király azon kísérlete is, hogy a Nürnbergben (1460 február) egybegyűlt német fejdelemek által gyakoroltasson rá nyomást.* És míg így a külső veszély nem szűnt meg fenyegetni: a császárral szövetkezett Giskra biztatására, a Magyarország felső részeben megfészkelt cseh kapitányok folytonosan háborgatták az ország nyugalmát. Mindenekelőtt a belső biztonságot kellett viszszaállítani.
Mátyás ide egy fiatal humanistát, Georgius Polycarpust. A váradi püspök titkárát, küldötte követűl. A birodalmi gyűlésen tartott beszéde fönnmaradt a M. Nemzeti Múzeum 210. számú latin codexében.
Mátyás (1460) majus végén Egerben tanácskozmányt tartott a leginkább érdekelt felsőmagyarországi megyék és városok követeivel, kik a hadi műveletek költségére adót szavaztak meg.*
Mátyás 1460 május 17-én hívja meg Bártfa városát Egerbe. KAPRINAI II. 152. Az adó-megajánlás kitűnik Mátyás királynak 1460 october 7-én Szikszón Rozgonyi Sebestyén javára kiállított adománylevelének szövegéből. (…«Contribucio illa pecuniaria, que nobis in subsidium contra dictos Boehmos in his partibus Regni nostri instituta fuerat…» Az országos levéltárban.) A mit TELEKI az egri gyűlésen a pápai legátussal folytatott tárgyalásokról ír (III., 199.), a kútforrások dátumának helytelen megállapításából származó tévedésen alapszik.
Ekkor azután egyidejűleg több sereg indúlt Borsodba és Gömörbe, Abaújba, Sárosba és a Szepességbe, hogy a rablóvárakat megvívják.
Az egyik, Rozgonyi Sebestyén erdélyi vajda és Pálóczi László, országbíró vezérlete alatt, a Mátra alján Pata várát vette ostrom alá. De a cseh őrség vitéz ellenállást fejtett ki és több rohamot vert vissza. Ekkor (junius végén) Mátyás személyesen megjelent a táborban Az ő jelenléte új lelkesedést öntött az ostromló katonák lelkébe, és fokozott erélylyel folyt a vívás munkája. Az őrség végtére lemondott a sikeres ellenállás reményéről, alkudozásokba bocsátkozott, és megnyitotta a vár kaput Mátyás előtt, kinek ez volt harczi téren, személyes vezérlete alatt küzdött első sikere, melyet csakhamar több más borsod- és gömörmegyei erősség megvívása követett.*
Ezen hadjáratról BONFIN több részletet jegyez föl, melyek között azonban több olyan is fordúl elő, mely a valóságnak meg nem felel. TELEKI is téved, mikor 1459-re teszi ezen hadjáratot. (III. 168.) Az országos levéltárban őrzött okíratok tanúsága szerint az országbíró junius 15- és 29-én Pata alatt táborozott. A király julius 1-, 7- és 8-án keltez okelveleket «in dexcensu exercituali sub fortalicis Pata»; julius 15-, 28-, augustus 2-, 6-, 15-, 16-án Diosgyőrött; augustus 26-án Velezden; september 1-, 4-, 8-, 14-, 21-én «sub fortalicio Serke». October 7-én Szikszón, november 19-én Kassán kelt adományleveleiben elbeszéli ezen hadjárat egyes részleteit és magasztalásokkal halmozza el Rozgonyi Sebestyén szolgálatait.
October közepén Kassára ment, és november végeig időzött ott, hogy a sárosmegyei és szepességi hadműveleteket, melyeket Zápolyai Imre kincstárnok nagy áldozatkészséggel intézett, siettesse.*
Mátyás october 16-tól november 27-ig keltezi Kassáról okiratait. Időközben Eperjest is meglátogatta (october 31.). November 27-én kelt adományelvelében tanusítja elismerését Zápolyai Imre iránt. (Országos levéltár.)
33. KASSAI MÉCSTARTÓ MÁTYÁS KORÁBÓL.
Itt Kassán kereste föl őt Podjebrád követe.
A cseh király ugyanis tovább űzte kétszínű játékát. Míg october elején Lajos bajor fejedelemmel szerződést kötött a császár és a magyar király ellen; most alig egy hónappal később, Mátyásnak tett ajánlatot, hogy a meglazúlt viszonyt szorosabbra fűzzék.
A magyar király éles szeme bizonyára keresztűl látott az ármányok fátyolán; de azon reménységgel kecsegteteti magát, hogy ha majd házassága Katalin herczegkisasszonynyal tényleg létrejött, ipja le fog mondani ellenséges terveiről. Ezért a cseh követtel megállapodásra jutott az iránt, hogy személyes találkozásban fogják ügyeiket rendezni, és ezen alkalommal a menyegzőt is megünnepelik.*
PALACKY: Geschichte. IV. B. 161. És Fontes XX. 234.
Mátyás ez év (1460) utolsó napjaiban Trencsinbe ment, az ország több főpapja és főura által kísérve. De kevéssel megérkezése után súlyos betegségbe esett, mely életét is veszélylyel fenyegette; úgy, hogy a menyegzőre és a cseh királylyal való találkozásra gondolnia sem lehetett.
A KASSAI DÓM. Cserna Károly eredeti felvétele után.
34. TRENCSIN VÁRA.
Ennek következtében, a váradi püspök vezetése alatt a cseh királyhoz küldött követség Olmüczben kötötte meg a házassági szerződést, melyben megállapíttatott, hogy a király május első napján veszi át jegyesét, de annak ifjú kora miatt az egybekelés csak két év múlva történik meg; továbbá, a királyné udvartartása költségeire hétezer forint évdíjt húz a kincstárból, és mindazon uradalmakat megkapja, melyeket Zsigmond király neje, Cillei Borbála, bírt.*
A szerződés TELEKI-nél. XI. 4.
Majus havában (1461) a cseh főurak átal Trencsinig kísért király-kisasszonyt előkelő magyar követség fogadta, és elvezette Budavárába, hol az egyház színe előtt haladék nélkűl megtartatott a menyegő. Szécsi Dénes bíbornok-prímás áldotta meg a frigyet. A királyné részére fényes udvartartás rendeztetett be, melynek élén Buzlai László főudvarmester és Gersei Pethő Miklós főlovászmester állottak.*
A menyegzői ünnepélyekről BONFIN ír. Mátyás 1462 nyarán Buzlait (Magister Curiae Reginalis) mint biztost Erdélybe küldi. (Epistolae. Pars I. E. XXXVIII.) 1461 september 27-én Pethő Miklóst, a királyné főlovászmesterét, vasmegyei főispánná nevezi ki. Az erről kiállított oklevélben jegyesének (sponsa) nevezi Katalint. (Az országos levéltárban.)
E közben, a trencsini egyesség létrejötte után, Mátyás biztosítva érezvén magát Podjebrád támogatása vagy legalább jóakaratú semlegessége felől: arra határozta el magát, hogy a Frigyes császárral fenforgó bonyodalmak csomóját a kard élével vágja ketté.
Erre kedvező alkalom kínálkozott. A császár ugyanis régtől fogva ellenésgeskedésben élt ifjabb testvérével, Albrecht főhercezggel, Felső-Ausztria urával, ki az osztrák örökös tartományok fölosztásában megkárosítottnak vélte magát, és császári bátyjának politikájával is elégűletlen volt. Mikor tehát a császárnak saját alattvalói, a súlyos adóterhek, a rosz érczpénz forgalomba hozása, valamint az erélynélküli kormányzat következtében beállott zavarok miatt, forrongani kezdettek, Albrecht elhatározá, hogy bátyját fegyver hatalmával kényszeríti a visszalépésre.
És (az 1461-ik év martius havában) követeket küldött Budára, szövetségi ajánlattal, melyet Mátyás készséggel fogadott el. Majd majus havában személyesen Budára jött, hol a menyegzői ünnepélyeken jelen volt. Ekkor megállapodtak abban, hogy egyidejűleg fognak a császárra támadni.*
Az 1461 ápril 4- és 10-én Budán keltezett szövetség-leveleket kiadta CHMEL. Regesten Friedrich III. Albrecht herczeg budai látogatásáról fontos réczleteket tartalmaz Gvidonobus Antalnak 1461 julius 7-én Velenczéből, Milánóba küldött jelentése. A milánói levéltárban.
Mátyás azonnal készületeket tett, hogy tekintélyes sereget küldhessen. De mikor az már készen állott, hogy Ausztria határait átlépje, Carvajal bíbornok esdeklései rábírták, hogy visszahívja hadait, és beleegyezését adja békeértekezlethez, mely Győrött junius 4-én volt megtartandó.*
Mátyás 1461 majus 28-án Albrecht főherczeghez írt levelében kiemeli, hogy «victi precibus…Cardianlis S. Angeli» határozta el magát a békeértekezlet elfogadására. Arra a főherczeget is meghívja. (KAPRINAI II. 494.) Hogy hadait is Carvajal kérésére vonta vissza, ezt maga Mátyás hangsúlyozza a bíbornokhoz írt levelében. Epistolae Mathiae Corvini II. 116.
Mindazonáltal ezen értekezlet eredménytelen maradván, Mátyás megfelelt szerződéses kötelezettségének; 4000 lovasból és 1200 gyalogból álló hadat küldött Albrecht főherczeg segítségére. A vezérletet az ország legelőkelőbb főuraira, élükön Ország Mihály nádorra, bízta.* Ő maga ugyanakkor Hevesmegyébe ment, hogy a cseh rablók ellen a múlt évben megkezdett hadi munkálatok folytatását közel a színhelyhez intézze.*
A vezérek neveit fölsoroja az alább idézendő 1461 september 7-ki okírat.
Julius 4-én Hatvanban, julius 20-, 27-én Szikszón, augustus 9-, 11-, 15-, 29-én Dósgyőrött, september 6-án Egerben, 14-kén Gyöngyösön, 22-kén Pásztón, 27- és 29-én Szécsényben, october 22-én «in descensu exercituali sub fortalicis Lythwa» keltezi okleveleit.
Itt türelmetlenűl várta a tudósításokat az ausztriai hadjárat kimeneteléről. E helyett september közepe táján azon meglepő jelentést kapta, hogy a hadjáratnak, mielőbb voltaképen megkezdődött volna, fegyverszünet véget vetett.
Ugyanis Frigyes császárnak sikerűlt válságos helyzetében Podjebrád György közbenjárását kieszközölni. Ez pedig fenyegető föllépésével kényszerítette Albrecht főherczeget, hogy bátyjával fegyverszünetet kössön, melynek hatályát önhatalmúlag a vele szövetségben álló magyar királyra is kiterjesztette.*
BACHMANN 108-111. Ugyanakkor (1461 september 7-én) Albrecht főherczeg szintén önhatalmúlag fegyverszünetet kötött Mátyás nevében a szentgyörgyi grófokkal és a monyorókeréki Elderabchchal, a császár híveivel. (Az oklevél eredetije az országos levéltárban.)
Mátyás mélyen sértve érezte a magát tekintélyében és érdekeiben, a főherczeg igazolhatatlan eljárása által; miután sem néki, sem a segélyhad vezéreinek béketárgyalásokra felhatalmazást nem adott. Mikor e fölött, Podjebrádhoz írt levelében, neheztelését kifejezte, egyúttal azon felfogását nyilvánítá, hogy miként atyját, Hunyadi Jánost, ismételten kijátszotta a császár, békés hajlamok színlelésével, most ő vele szemben is hasonló módon jár el.*
Mátyás 1461 september 14-én kelt levele TELEKI-nél XI. 20.
De elégűletlensége az események folyamatával, csaknem más irányt vett. Arról győződött meg, hogy nem Frigyes játszotta ki őt, hanem a cseh király perfid politikájának egyik lánczszemét képezi a fegyverszünet létesítése; mert annak czélja nem lehetett más, mint megakadályozni a háborút, melynek előreláthatólag bekövetkezendő szerencsés kimenetele a magyar király hatalmi állásának megszilárdulását vonta maga után.
Egyidőben értesüléseket nyert a felől, hogy Podjebrád titkos összeköttetésben áll a Hunyadi-ház régi ellenségeivel: az Ujlakiak, Marótiak és Bánfiakkal, kik az ő fiának, Viktorin herczegnek, ajánlották föl a magyar koronát.*
Az 1462-ik évi nuntiusi emlékírat.
Mátyás, a mint fölismerte a veszély természetét, tisztában volt magával az elhárítására alkalmazandó eszközök iránt.
Arra határozta el magát, hogy minden áron kibékül – a császárral, kinek részéről most, mikor közös ellenség és vetélytárs állott előttök, őszinte jóakaratot várhatott; annál inkább, mert Frigyes, miután magyarországi hívei Podjebrád felé fordúltak, úgy sem remélhette többé, hogy Mátyást a tróntól megfoszthatja.*
Az 1462-ik évi nuntiusi emlékírat világosan írja, hogy a császár, a mint értesűlt, hogy Podjebrád fiának magyar királylyá választása terveztetik, kibékült Mátyással. KOVACHICH II. 28.
Így a cseh királyt is eléri a kétszínűség büntetése. A két uralkodót, kik ellen ármányait szőtte, szövetkezésre utalja. És ő, ki idegen koronákat vágyott fejére tenni, csakhamar azon veszedelemnek lesz kitéve, hogy a magáét veszti el.
Azonban Mátyás nehezen tudta magát elszánni arra, hogy politikáját új mederbe vezesse; tartózkodott azon népszerűtlen lépéstől, hogy békeajánlatokkal ő, a sértett fél a törvényes uralkodó, fordúljon a magyar királyi czímet bitorló császárhoz.
Szerencsés körűlmény jött közbe, mely a nehéz helyzetből a szabadulásra útat nyitott.
Ezen (1461) év nyarán a török császár átal Ázsiában kivívott nagy diadalok a velenczei senátus körében azon aggodalmat támasztották, hogy most majd a köztársaság levantei birtokainak meghódítására kerűl a sor. Ennek következtében a signoria azon volt, hogy Mátyás királyt a régóta tervezett támadó hadjárat megindítására késztesse; egyidejűleg a pápához is azon kérelemmel fordúlt, hogy bírja rá a császárt, hagyna föl Magyarország elfoglalására czélzó terveivel.*
Erre vonatkozó diplomatiai iratok egész sorozata van kiadva a Diplomatia Emlékek I. kötetében. I. 92–120.
II. Pius kész volt újabb kísérletet tenni ez irányban. Miután Carvajal bíbornokot (1461 nyarán) Rómába visszahívta volt, hogy államférfiúi bölcseségét és gazdag tapasztalatait saját udvaránál értékesítse; most LANDUS JEROMOS crétai érseket küldötte követűl Német-, Cseh- és Magyarországba, hogy az ellenéségeskedő uralkodók kibékítésére hasson. Mialatt ez martius havában a császár gráczi udvaránál tartózkodott,* megjelent ott Vitéz János, a ki, mivel Mátyás mindvégig fönn akarta annak látszatát tartani, hogy nem ő teszi a kezdeményező lépést, úgy tüntette föl jövetelét, mintha csak magán-látogatás volna czélja.
PALACZKY. Geschiche. IV. B. 201-2.
Ezen diplomatiai fogás nem tartotta vissza a magyar főpapot attól, hogy a szent-szék legátusának közbenjárása mellett, azonnal érdemleges tárgyalásokba bocsátkozzék a császárral; sőt (1462) april 3-án formaszerű békeszerződést kötött vele.
Ennek föltételei szerint: Fridrik visszaadja a szent koronát és Soprony városát; Mátyást fiának fogadja, és minden vállalatában, különösen pedig a törökök ellen, hathatósan támogatni fogja. Viszont Mátyás a koronáért 80,000 forint váltságdíjat fizet, és megnyugszik abban, hogy ha ő fiörökös nélkűl találna elhalni, a magyar trón a császárra szálljon, ki élethossziglan megtartja a magyar király czímét, és Soprony kivételével többi magyarországi birtokait.*
Ezen egyezség – melyet ekkorig a magyar történetírók teljesen ignoráltak, a pápa által 1463 majus 5-én megerősíttetett. A megerősítő bullát kiadta THEINER. II. 375–8.
A pápai legátus Gráczból Magyarországba ment, hogy az egyezség jóváhagyásának kieszközlése érdekében működjék. April vége felé érkezett Budára.*
Ápril 27-én már Budáról ír levelet Boroszlóba. Scriptores Rerum Silesicraum VIII. 92.
Néhány nappal előbb távozott Mátyás fővárosából és Váczra ment, hol az ország főpapjaival és világi uraival tanácskozásokat folytatott. Ezeknek egyik tárgyát a Giskrával kötendő egyezség képezte. A cseh kapitány ugyanis, ki egy idő óta a császár zsoldjában állott, most, hogy ura a magyar királyhoz közeledett, néki ajánlotta föl ő is szolgálatait. Mátyás szívesen fogadta a rettegett kapitány ajánlatát. A kezein levő erősségek visszaadásáért 40,000 forint váltságdíjat, fegyvereseinek illő zsoldot ígért, Arad megyében Solymos várát és uradalmát adományozta néki. Ezzel veszélyes ellenségtől szabadúlt meg, és újabb támaszt biztosított trónjának.*
Thomasi május 12- és 27-ki jelentései. – Az 1462 május 14-én Giskra javára kiállított adománylevél az országos levéltárban. Néhány nappal előbb május 6-án szintén Váczon amnistiát ad Mátyás a hűségére visszatérő Erdőháti Lászlónak. Még korábban, február 10-én, Esztergomban hódoltak meg a Szentgyörgyi grófok és monyorókeréki Elderbach Bertold. (Az erre vonatkozó oklevelek eredeti példányai szintén az országos levéltárban őríztetnek.)
Majd szőnyegre kerűlt a császárral való kibékülés ügye.
A király a súlyos föltételek elfogadásától nem idegenkedett; mert a korona visszaszerzése és a császár jóakaratának megnyerése rá nézve a legnagyobb fontosságú előny volt.
Az ő tekintélye és a váradi püspök ékesszólása, támogatva a Váczra jött pápai legátus által, az egybegyűlt főrendek hozzájárulását kieszközölte.
A császár örökösödési jogainak, bár föltételes, elismerése: a négy esztendő előtt diadalra vezetett nemzeti politikának föladását képezte. De ama jogok érvényesűlésének eshetősége, mikor huszonkét esztendős erőteljes uralkodó foglalta el a trónt, annyira bizonytalannak és távolfekvőnek tűnt föl, hogy arra nagy súlyt nem helyeztek; egyébként is, ezen kor államférfiai a szerződések megkötésében és felbontásában meglepő könnyelműséggel szoktak volt eljárni.
Mátyás időközben Budára hívta egybe az ország rendeit, és tanácskozásaikat majus 20-án személyesen nyitotta meg. Előterjesztvén a császárral és Giskrával folytatott alkudozások eredményeit, ezeknek megerősítését, és adó megszavazását kérte, a váltságdíjak kifizetése végett.
Csak hat napig tartottak az országgyűlési tárgyalások. A király személye iránt lelkes hódolat, előterjesztései iránt kivételes áldozatkészség nyilvánúlt. Általános volt ugyanis azon óhajtás, hogy a koronázás véglegesen biztosítsa Mátyás állását; a császár és a cseh rablók lefegyverzése pedig lehetővé tegye a török háború megindítását.
Az országgyűlés megnyugodott a békeföltételekben, a békeszerződés megkötése végett országos küldöttséget választott, és megszavazta az adót.
Viszont a király oklevelében biztosította a rendeket, hogy jövőre adó megajánlásának kívánatával nem fog eléjök lépni, és a szent királyok idejétől fogva élvezett szabadságaikat tiszteletben fogja tartani.
A köznemesség teljes megnyugtatása végett, nem ellenezte, hogy ígéretének hű megtartásáért a főrendek kezességet vállalhassanak.*
Az országgyűlésről érdekes részleteket tartalmaznak Thomasi majus 27- és 29-ki jelentései. A király és a főrendek által május 29- és 31-én kiállított okleveleket közli KUKULJEVIC. Jura Regni Croatiae. I. 206–8. Az országgyűlésnek a császárhoz intézett levele: Epistolae, Mathiae Corvini. Pars I. Epistola LXIX. (TELEKI tévesen helyezi ezen levelet az 1463-ik évre. III. 314.)
