V.
V.
Janus Pannonius püspök. Mátyás magatartása a bosnyák király és az oláhországi vajda irányában. Egyezsége a császárral.
Majus 28-án a megállapodások ünnepélyes módon közöltettek a pápai legátussal. Az ország rendei a szónoki tisztet egy ifj főpapra bízzák, ki ez időtájt kezdi a közélet terén és Mátyás udvaránál fényes tehetségeit érvényesíteni. Az a váradi püspök unokaöccse, Csezmiczei János volt. Tizenkét éves korában nagybátyja által Olaszországba küldetett, hol egy hírneves ferrarai humanista iskolájában nyerte kiképzését. Itt csakhamar kivált társai között, leginkább emlékezetének erejével, mely képessé tette, hogy egészen ismeretlen költők verseit egyszeri hallás után hibátlanúl ismételje. A verselésben is meglepő könnyűséggel rendelkezett. Sokszor fölszólította barátait, hogy jelöljenek ki tárgyat, melyről verseket készítsen. «Alig hogy meghatároztuk a feladatot – beszéli egyik közűlök – oly sebességgel mondotta tollunk alá a verseket, hogy előbb fáradott el leírásukban a mi kezünk, mint készítésökben az ő elméje.»
)
MÁTYÁS KIRÁLY 1462. FEBRUÁR 10-IKI OKLEVELE.
Eredeti az Orsz. levéltárban, kiállitás 38.*
Commisio propria domini regis.
1. Nos Mathies dei gratia rex Hungarie, Dalmcie, Crocie etc. Memorie commendamus tenore presentium significantes, quibus.
2. expedit universis: Quod quia nos habita dispositione et concordia cum fidelibus nostris magnificis Johanne et Sigismundo comitibus de Bozyn et de Sancto Georgio
3. eisdem omnes et quoslibet excessus, offensas et delicta dampnaque et iniurias ac alia quelibet malorum genera contra Maiestatem nostram ac regnum nosrum Hungarie
4. et regnicolas per ipsos qualitercunque hactenus perpetratos et cmmissa indulsimus, ideo ut iidem Johannes et Sigismundus comites de nostra benevolentia est de
5. sua securitate certiores reddantur, ac deinceps per omnia tuti sint et securi atque omnis suspitis de nobis ab eorum animo emoveantur, confisique de huiusmodi Majestatis noste
6. benevolentia studeant imposterum eo fidelius nobis deservire, eosdem Johannem et Sigismundum comites certos facimus et assecurams, nihil in vindi-
7. ctam ratione premissorum nos agere velle contra eos, et quod nullo unquam tempored eisdem Johanni et Sigismundo comitibus propter premissa aliquod dampnum aut nocumentum
8. vel violentum aliquid et iniuriosum inferemus aut inferrei faciemus, sed quotienscunque eisdem vel eorumalteri placuerit ad nos et ad curiam nostram venire ibique
9. more aliorum fidelium nostorum baronum et regnicolarum regni nostri conversari, stare, pausare, morari et redire ad propria valeant, atque possint sine omni formidine
10. et pavore, promittentes in verbo nostro regio et bona fide nostra, quod nos eisdem comitibus tam hec premissa, quam etiam alia in hac parte promissa firmiter
11. observabimus et inconcusse; promittimus etiam quod nos omnia premissa et alia eisdem comitibus per nos in hac parte promissa post felicem coronationem nostram
12. innovabimus atque confirmabimus et perinde observabimus et per omnes subditos nostros observari faciemus, tamquam si post ipsam felicem coronationem nostram
13. secuta fuissent, harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante Datum Strigonii in festo beate Scolastice virginis anno domini Millesimo CCCC-mo lx-o secundo.
14. Et nos Dionisius cardinalis archiepiscopus Strigoniensis, supremus cancellarius regius, Johannes episcopus, ecclesie Waradiensis, Michael Orzaagh de
15. Guth regni Hungarie palatinus, Johannes de Rozgon thavarnicorum magister, alter Johannes Pangracz de Dengeleg, wayuoda Transsyluanus
16. et comes Siculorum et Emericus de Zapolya tesaurarius regius promittimus penes prefatum dominum nostrum regem similiter in bona fide
17. nostra quod etiam nos prenotatis Johanni et Sigismundo comitibus per eundem dominum nostrum regem promisas, quantum 19. in nobis est observabimus, faciemusque
18. semper observari, ipsumque dominum nostrum regem ad id inducemus et toto posse nostro apud suam Serentitatem instabimus, quod observet et per suos subditos faciat
19 observari. Et si aliqui observari nollent et eisdem contra premissa adversarentur, extunc nos ipsis Johanni et Sigismundo pro eorum securitate
20. Asistemus. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam etiam sigilla nostra, quibus utimur, penes sigillum
21. eiusdem domini nostri regis presentibus apposuimus
22. Datum ut supra.
23. Mathias Rex
24. propria manu etc.
Szerencsével utánozta formában és hangban Hortius ódáit, Ovidius elégiáit, Martialis epigrammjait. Tökéletes jártasságot sajátítván el a görög nyelvben, a hellén irodalom több remekművét latinra fordította. Munkái, melyeket Janus Pannonius név alatt hozott forgalomba, a humanista körök kedvelt olvasmányát képezték. És V. Miklós pápa azon kitűntető fölszólítást intézte hozzá, hogy Homer Iliászát fordítsa le.
Miután Paduában a hit- és jogtudományi tanulmányokat befejezte (1458), Nagyváradra jött, hol kanonoki javadalmat bírt.
A huszonkét éves ifjú, mikor a külföldről hozott költői borostyánnal övezve, a tudományos műveltség és derűlt világnézet előnyeivel, a királyi udvarnál megjelent, csakhamar el tudta bűvölni Mátyást, ki alig két esztendő múltával, a pécsi püspökséget adományozta néki; és a maga környezetébe vonzotta, hogy társalgásában és műveiben gyönyörködhessék, tanácsát és tollát igénybe vehesse.*
Mátyás 1464. évi okíratában mondja róla, hogy ő «curiae nostrae decus et splendorum addere semper studuit, studetque opportune nobis obsequendo». Epistolae I. 199.
Ő volt most is a budai országgyűlés tartama alatt a rendek tolmácsa a pápai követ színe előtt.* És ő fogalmazta a király leveleit a pápához, kit a bosnyákországi ügyek iránt kellett felvilágosítani.
A beszéd ki van adva Epistolae I. 13. Thomasi jelentéséből meghatározhatjuk a napot is, a melyen tartatott.
Ugyanis Tamás bosnyák király elhalálozván (1461 julius 10.) fia, István, követte őt, ki Mátyás nagylelkűségét, melylyel a szerb fejedelemséget ráruházta volt, hűtlenséggel viszonozta. A király boszújától félvén, a szent-szék pártfogásáért folyamodott. Azon ígérettel, hogy egész népével a cath. egyházba tér, a pápát rábírta, hogy legátust küldött hozzá, ki őt megkoronázta. II. Pius egyúttal fölhívta Mátyást, fogadja a fejedelmet kegyelmébe, nehogy a törökök karjaiba vesse magát.
«Elődeink példáját követvén, – így hangzik a pécsi püspök ékes tollából folyt királyi válasz – mindig nagy súlyt helyeztünk és fogunk helyezni Szentséged intelmeire és tanácsai, melyek egyaránt bírják a bölcs előrelátás és a tekintély tulajdonságait, a legjobb szándék gyökereiből erednek és a közjó czéljaira irányulnak. Királyi tisztünk is követeli, hogy meg ne tagadjuk a bocsánatot azoktól, kik érte folyamodnak, és kegyelmességünkben részesítsük azokat, kik szívünkhöz visszatérnek; hogy továbbá emlékezetünkbe mélyen véssük a jó szolgálatokat, könnyen feledjük a szenvedett sérelmeket.
«Mindazáltal nagyfontosságú ügyekben nem szabad az irgalmasságal visszaélni; inkább szigorral szükséges a szelídséget mérsékelni, nehogy a bocsánat elnyerésének könnyűsége vétkezésre serkentsen.
«Emberemlékezet óta Magyarország és az egész kereszténység ellen olyan gonosz merényletet senki sem követett el, mint a bosnyák király… És hűtlenségeért bocsánatot kérni pirulván, vagy elnyerhetni nem remélvén, – az apostoli székhez fordúlt, mely természeténél fogva elnézésre hajlandó, a mások sebeinek fájdalmát kevésbbé érezi, és a távolság miatt könnyebben megnyerhető. Hízelgéseivel körűlhálózhatta a jóságos és könnyenhivő bírót; úgy hogy a honnan büntetést érdemelt volna, kegyelmet nyert; azoknak tudta nélkül, talán akaratuk ellenére, kik az ügyben leginkább érdekelve vannak … Jól tudjuk, hogy Szentségedet a legjobb szándék vezette. De mivel nem elegendő megbánni a bűnt, és az elidegenítettnek visszatérítése képezi a bocsánat föltételét: óhajtottuk volna, hogy azt, kinek a feloldozást megadta, az elégtétel megadására is kötelezte volna…
«Mi a folyamodó iránt korábban keményeknek mutattuk magunkat; a megbocsátásban nem akarván sietni, a kegyelmesség gyeplőit visszarántottuk, hogy ezzel őt az elégtétel megadására kényszerítsük. Enne következtében hajlékonyabb lett; hogy bűnét jóvá tegye segítséget ígért, és a török határszélen fekvő erőssége átadására ajánlkozott. De miután az apostoli szent-széktől elnyerte a feloldozást, sőt a magyar királyok jogainak sérelmével, a koronát is; … ígéreteit visszavonta, azt a mit tőle követeltünk, megtagadta…Esedezünk tehát, hogy Szentséged ne táplálja kegyelmességével az ő elbizakodottságát; azon ügyekben, melyek a mi jogkörünkhöz tartoznak, utasítsa őt hozzánk; és a mit az apostoli követek talán Szentséged fölhatalmazása nélkül tettek, vonja vissza…
«Egyébiránt bármiképpen történtek a dolgok ekkorig, mi meghallgatván Szentséged intelmeit, a bosnyák királyt, ki itt jelenlevő követei által bocsánatunkért folyamodott, kegyelmünkbe vissza fogadtuk; azon föltétel alatt, hogy ezentúl hívebben teljesítse kötelességét, és hódolatával tegye jóvá az elkövetett bűnöket!»*
Epistolae Mathiae Corvini. Pars. I. Ep. XXVI. – Egyidejűleg Rómába küldött követét megbízta, hogy a bosnyák király koronázása miatt emeljen óvást, «cum moderatione», mivel talán a pápa «perinadvertentiamtalia fecit». Ugyanott. Ep. XXX. A bosnyák követekkel folytatott tárgyalásokról Thomasi is ír május 12- és 27-ki jelentéseiben.
Egyidejűleg a bosnyák király követeivel, Vlad oláhországi vajda követei is megjelentek Mátyás udvaránál, hogy segítséget kérjenek a törökök ellen.*
Mátyás király 1462 majus végén Rómába küldött követének isntructiójában említi ezt. Epistolae. P. I. E. XXX.
Mátyás fölismerte, hogy a melléktartományok fejedelmeinek megoltalmazásával Magyarország megmentésére a legbiztosabb védbástyákat emeli. Ezért elhatározá, hogy a vajda segítségére fog menni. Nagy erélylyel látott a készületekhez, melyekre a velenczei köztársaság húszezer aranyat ajánlott; míg a pápa ezer lovas zsoldjának fizetését vállalta magára, és búcsút engedélyezett mindazoknak, kik a hadjárat költségeihez adományokkal járulnak.*
Thomasi 1462 junius 14-ki jelentése. A pápának ugyanazon napon kelt bullája. A signoriának junius 18-án hozott végzése.
A király julius végén távozott fővárosából. Több hétig Szegeden időzött. September második felében Erdélybe vonúlt.* Innen Oláhországba készűlt hadait vezetni, hogy a törökök által időközben elűzött Vládot visszahelyezze, és az utódjává rendelt Radúlt elűzze.
Augustus 3-, 5-, 9-, 12-én Szegeden, september 30-án Szebenben, november 3-, 4-, 6-, 25-, 27-én Brassóban, december 11-én Megyesen keltezett királyi okleveleket őríz az országos levéltár.
De brassai táborában megjelent Radul. Előadta, hogy Vlád iszonyú kegyetlenségeivel alattvalói gyűlöletét vona magára; egyúttal késznek nyilatkozott a magyar korona fönhatóságát elismerni, és híven ragaszkodni a királyhoz. A vajdát kísérő oláh bojárok és az erdélyi rendek is megerősítették, hogy Vlád érdemetlen a királyi pártfogásra.
Mátyás ilyen körűlmények között nem késett elejteni méltatlan védenczét, sőt fogva küldötte Budára, hol tíz évi börtönnel lakoltatta embertelenségeért. Radult ellenben megerősíttette a fejedelmi méltóságban. Amely eljárásával mind a magyar korona hatalmának mind saját tekintélyének súlyát újból gyarapította.
Ez alatt a tárgyalások Frigyes császárral még mindig nem értek befejezésökhöz.
Mikor a budai országgyűlés után a pápai legátus Gráczba jött, Frigyes kijelentette, hogy a Vitéz Jánossal megállapított föltételek alapján kész a békét megkötni.*
Thomasi 1462 junius 14-ki jelentése.
Azonban csakhamar változott magatartása.
Albrecht főherczeg nem szűnt meg ellenséges állást foglalni el. Hozzá szítottak Bécs polgárai, kik (septemberben) föllázadtak, és a körükben tartózkodó császárt várpalotájában ostrom alá vették. Frigyes ezen válságos viszonyok között Podjebrádhoz fordúlt, ki erős sereget küldött megmentésére, majd személyes közbenjárásával a két testvért kibékítette.
A császár háladatosságát megmentője iránt az adomány- és kiváltságlevelek hosszú sorozatában rótta le; sőt bizodalmának zálogáúl, halála esetére, fiának gyámjáúl a cseh királyt rendelte.
Ezek után most már nem érezte többé annak sürgető szükségességét, hogy Mátyással egyezségre lépjen; Podjebrádnak pedig épen érdekében állott megakadályozni az egyezség létrejöttét.
Ellenben II. Pius pápa minden eszközt felhasznált, hogy a császárnál ellensúlyozza Podjebrád befolyását; annál inkább, mert ez úgy egyházi, mint politikai kérdésekben, a szent-székkel éles ellentétbe jutott, és igy kívánatossá lett, hogy lehetőleg elszigeteltessék.
Az 1463-ik év első felében két pápai legátus járt a császári udvarnál. Igyekezeteiknek sikerűlt Frigyes császárt rábírni, hogy a magyar királylyal végre a békekötést szentesítse.
Így történt, hogy Mátyás és a magyar rendek küldöttei: Váradi István kalocsai érsek és Vitéz János váradi püspök, Ujlaki Miklós, Pálóczi László és Zápolyai Imre, július 19-ikén Németújhelyen aláírták az egyezségi okírat példánait,* és öt nappal később Gráczban átvették a szent koronát, mely egy negyed-századig tartó távollét után, kegyeletes ünnepélyességgel vitetett az ország fővárosába.
Az 1462 julius 19- és 26-án kiállított okíratok THEINER-nél II. 382-91. TELEKI-nél XI. 63-75.
35. FRIGYES CSÁSZÁR OKLEVELE. 1463.*
1. Fridericus divina favente clementia Romanorum imperator semper augustus,
2. Hungarie || Dalmacie, Croacie etc. rex ac Austrie Stirie Karintie Carniole etc.
3. dux. Notum fcimus per IIj presentes, cum post varios tractatus inter nos ex una
4. et serenissimum Mathiam regem fi- || lium nostrum carissimum et regnum Hungarie
5. partibus ex altera habitos ad finalem con- || clusionem pacis et conordie
6. utrimque deventum, que et auctoritate apostolica per commis- || sarium sanctissimi
7. domini nostri pape Pii ad hoc specialiter deputatum confirmata existat || et
8. Posing nobis || hucusque auxilio et consilio fideliter adheserit, nobiscum constanter
9. perseverando || quod nos eundem Ladislaum ipsius legalitate, constantia, fidelitate,
10. adhesione et per- || severantia attentis, in pretactis tractatibus et conclusione
11. pacis et concordie nominatim || et expresse volumus et volumus comprehendi
12. dolo et fraude in hiis cessantibus, qui- || buscunque, harum testimonio lietterarum.
13. Datum in Noue Civitate feria tertia ante festum || beate Marie Magdelene
14. ( ) anno domini etc. sexagesimo tertio, imperii nostri duodecimo || Regnorum nostrorum Romani vicesimo quarto, Hunagarie etc. vero quinto.
