I. Rákóczy Zsigmond.
I. Rákóczy Zsigmond.
A RÁKÓCZY-család a Bogát-Radvány nemzetségből származott, mely az Árpád-házi királyok idejében költözött Felső-Magyarországba. Felső-Vadászt, melytől a család egyik ága írta magát, a XVI. század elején két testvér, Zsigmond és Ferencz (1517) szerezte meg.* Az idősebbnek, Zsigmondnak, fiai, János és György közűl az elsőnek két fia maradt: Zsigmond és Ferencz, kik 1592-ben a család leszármazási tábláján már mint bárók említtetnek.* Ez a Zsigmond lett fejedelemmé, s az ő nagybátyja, György, volt atyja annak a Lajosnak, ki Zsigmond halála után kiskorú fiainak nevelését vezette. Ennek a Györgynek fiú-ága kihalt 1612-ben, a Básta küzdelmeiben híressé lett Lajos báróban.*
THALY KÁLMÁN értekezése a Turul 1884-iki folyamának 89. l.
THALY K. Turul 1892. 156. l.
NAGY IVÁN, IX. k. 604. l.
A XVI. század török háborúiban nyert tágabb működési tért s emelkedett a Rákóczy-család. György vitézűl küzdött és harczolt Kazánál (1559) s három évvel később Balogh vára alatt Bebekkel, Mágócsyval; török fogságot is szenvedett s kiszabadulta után szathmári kapitánynyá lett.*
Báró KLOBUSICZKY FERENCZ följegyzései a vörösvári ltárban. Kiadta THALY K. Századok, 1869. évfolyam 197. s köv. lapokon.
Gyorsabban emelkedett s nagyobb méltóságokat ért el Zsigmond. 1573-ban levágta azt a török hadat, mely a szikszai vásár felverésére indúlt, de három évvel később, mikor «Maximilián császártól Békésnek Erdélyben való bevitelére sok szép haddal rendeltetett», Báthory István megverte. 1587-ben egri kapitánynyá tétetett s mint ilyen Putnoknál megtámadta Ferhád pasa 12,000-nyi török hadát. Lova azonban «megbágyadván alatta», visszafordúlt, hogy «friss lóra kapjon». Szolgája, Paczóth, azzal a rémhírrel fogadta, hogy hadai jobb szárnyát «megnyomta a török». Egy perczig habozott Zsigmond úr, de kapitányaival: Homonnay Istvánnal, Serényivel, Balázs deákkal tanácsot tartván, visszafordúlt s szétverte a török hadat.*
KLOBUSICZKY följegyzései THALY K. kiadásában, i. h.
A hosszú török háború kiütése bőséges alkalmat szolgáltatott vitézi erényeinek kitűntetésére. 1593-ban Homonnay Istvánnal, ecsedi Báthory Istvánnal, Dobó Ferenczczel s Forgách Simonnal a nagyon megerősített szabadkai kastélyt ostrommal vette be, onnan egyenesen Fülek alá ment, s a benne levő török hadat a vár feladására kényszeríté, maga vezetvén a tárgyalást a török parancsnokkal.*
Ugyanott 198. l.
Már ekkor testvérével, Ferenczczel, együtt bárói méltóságra volt emelve,* utóbb (1607) e kor másik kiváló szereplője, Lajos is azzá emeltetett. Czímerbővítést 1597-ben nyertek. A prágai várban május 27-én kelt diploma nagy fénynyel van kiállítva, a királyi pecsét nagy vastag zsinóron függ le róla, nagy, nehéz, aranyozott ezüst szelenczében, melynek felső lemezébe pálmakoszorútól körítve van bevésve az újított czímer.*
A vörösvári Itárban levő genealogiai följegyzés 1592-ben bárónak írja. THALY K. Századok, 1875. évf. 311. s köv. ll. Turul, 1884. 90. l.
A vörösvári ltár egyik kincsét képezi. L. THALKY K. értekezését és Turul 1884. évf. 96. l. A levél egy töredékét közli WAGNER Collectanea. IV. 92. l.
Zsigmond sokáig nem gondolt házasságra: de mikor rágondolt, gyakorlati módon oldotta meg a szív és érdek kérdését.
Bizalmas barátja, hadi vállalatainak részese volt Mágocsy András, Felső-Magyarország egyik leggazdagabb főura. Zsigmond, emelkedőben, már két megyének, Hevesnek és Borsodnak, volt főispánja. Tekintélye, vagyona, becsületessége megszerezte neki a köztiszteletet; mind ez s emellett még nőtlen állapota is biztosítékot nyújtottak Mágocsy Andrásnak arra nézve, hogy ha ő elhalna, árvái érdekét legjobban Zsigmond tudná megvédeni. S csakugyan végrendeletileg őt nevezte ki gyámmá, még pedig számadási kötelezettség nélkül.* A hagyaték rengeteg uradalmakból áll: Munkács, Torna, Lechnitz s egy csomó más birtok, mintegy 300 ezer hold terűlettel Erdélyben s a Duna és Tisza közt.*
BOTTKA TIVADAR, A Rákóczyak ifjusága. Győri Tört. és Régészeti Füzetek. III. f. 4. és köv. II.
Ugyanott 5. l.
A gyakori hivatalos érintkezésnek a gazdag özvegy, Alaghy Judit és a gyám között a házasság lett a vége. Egy leányuk született, Erzsi (a későbbi Homonnay Bálintné): de az anya nemsokára meghalt. Most már nem volt ok, hogy miért maradjon Zsigmond úr továbbra is gyám, miért kezelje ez után is ő ezt a rengeteg vagyont: s a Mágocsy leányági rokonok perrel támadták meg Zsigmondot. De a végrendelet világos, s a gyám hatalmas ember volt. Nemcsak a törvényes jog, hanem a politikai ildom is óvatosságot tanácsoltak: mert Zsigmond úr erős támasza volt a kormánynak, csak nemrég is Fülek ostrománál (1593) nagy szolgálatot tett hazájának* s még többet vártak tőle. A gyámságban biróilag meghagyatott.*
ISTVÁNFY 379. l. s Rudolf adománylevele WAGNERnél, i. h.
BOTTKA i. h.
Zsigmond nem sokáig maradt özvegy. Kicsiny, árva leányának anya kellett, s nőűl vette Gerendy Annát, Gerendy János leányát, kivel Erdélyben is szorosabb összeköttetésekre tett szert. Egymásután három fia született: 1593 jun. 8-án György,* 1595 januárban Szerencsen Zsigmond* s talán 1596-ban Pál. De Gerendy Anna nemsokára meghalt: s most már négy árvának kellett anya. Zsigmond úr most is jól választott: özvegy Csapy Kristófnét, Thelegdy Borát vette nőűl, gazdag, előkelő és derék nőt, kinek első férjétől magának is volt egy leánya, s kiben az árvák jó anyát nyertek.*
Igaza van THALYnak (Századok, 1872. évf. 56. l.) gróf KEMÉNY JÓZSEFfel szemben (Irodalmi Kalászok 190. l.), mert Zsigmond 1595 januárban születvén, György nem születhetett 1594 jun. MISKOLCZI naplója NAGY IVÁNnál.
NAGY I., IX. k. 601. l.
WAGNER Coll. IV. 35. l. említi, hogy elébb Csapyné volt: de téved abban, hogy nem maradt gyermeke, mert volt egy leányok. R. Zs. 1605 jul. 30-iki végrendeletében említi.
Ez a három házasság Zsigmond urat rokonságba, vagy ha úgy tetszik, sógorságba hozta Felső-Magyarország legelső főuraival. A bárói diploma rangban is egyenlővé tette őt ezekkel. Szereplése a török háborúban a prágai udvarral s a kormánynyal még szorosabb összeköttetésbe hozta – s ennek érdekében állott őtet lehetőleg magához csatolni. Egymásra kapta a nagy és gazdag uradalmakat, várakat, részjószágokat. Hernád-Németit, Tarczalt, a szerencsi uradalmat, Ónodot, Debrőt, Mádot.* Az ilyen adományokkal sok peres kérdés volt kapcsolatban, s ez alkalmat adott a határok kikerekítésére, természetesen a közép és kisebb nemesség rovására. A nagyobb halak akkor is felfalták a kisebb halakat; a vagyonszerzésnek abban az időben legelterjedtebb s legbiztosabb módja a perlekedés volt. Zsigmond úr csak olyan jól értett ehhez, mint a többi előkelők.
SZIRMAY: Notitia Politica Cottus Zemplén, 100. l.
Semmiben sem állott mögötte a Balassáknak, Homonnayaknak s hogy meg tud velök mérkőzni, nem sokára meg is mutatta. A Homonnayakat magához csatolta azzal, hogy első nejétől született leányát nőűl adta Homonnay Bálinthoz:* de a Balassákkal meghasonlott.
WAGNER, IV. 97. l, 1605-ben halt meg.
A makoviczai uradalom Lengyelország határszélén, fekvésénél fogva, mint kereskedelmi út a két ország közt, a jövedelmezőbb birtokok közé tartozott. Ez uradalmat tulajdonosa, Osztrog Janusius herczeg, áruba bocsátotta, s 1601 tavaszán Rákóczy Zsigmonddal meg is kötötte a szerződést. Midőn már csak a pénz letétele volt hátra, a herczeg sógorai, Balassa Zsigmond és Imre, azon az alapon, hogy a jószág «reájok nézendő» s örökösödési jogon őket illeti, azzal a kérdéssel fordúltak Rákóczy Zsigmondhoz, hogy ő, kinek az isten úgy is eleget adott, miért kap ilyen sovány és pörös jószágon? s figyelmeztették, hogy ne adjon okot ellenségeskedésre.* Eredménytelenűl. Zsigmond úr már nem félt a támadástól: lefizette a 80 ezer aranyat, az uradalmat birtokába vette* s még lakni is oda ment.
SZIRMAY, Notitia Politica Cottus Zemplén. 100. l.
Győri Füzetek, III. 6. l.
Rákóczy Zsigmond aláirása 1601-ből.*
(Munkács 1601 márcz. 12. R. Ferenczhez)
Ez alatt Zsigmond úr mostoha fiai, a Mágocsy-fiúk közűl az egyik, Gáspár, meghalt, a másik, Ferencz, nagykorúvá lett. Zsigmond úr híven teljesítette gyámi kötelességét. «Nem mostoha, hanem édes atyja volt, jószágát a perpatvarok ellen sok költséggel, fáradtsággal megvédte» Zsigmond úr az árvának. Mind ez úgy volt, s bár nemcsak a hála, hanem a végrendelet szavai is a gyámnak adtak igazat, könnyű volt a nőrokonoknak elhitetni a tapasztalatlan ifjúval, hogy a gyám, a mostoha apa tulajdonában megrövidíté őt. A mint a gyámfiú elvált mostohaapjától, nemcsak az egész Mágocsy-birtok kiadását, hanem számadás letételét is követelte. A dolog nagy port vert fel, a fiscus is bele elegyedett. Kilátásba helyhezte a gyám megszámoltatását oly feltétellel, hogy a fizetendő összeg fele a fiscusé legyen.* Az ügy végre még is egyességgel végződött: két falú átadására s ötvenezer forint lefizetésére kötelezte magát Zsigmond úr. A falvakat csak átadta, hanem a pénz nem ment oly könnyen: utoljára is ennek egy év alatt leendő megadása fejében Tarczalt kötötte le (1602).
A korponai gyűlés levele a császárhoz, BETHLEN, VI. 360. l.
Ezt a bánásmódot a kamarától Rákóczy nem érdemelte meg: abban az egész küzdelemben, melyet a császár Erdély ellen folytatott, mindaddig míg az nem vált nemzeti ügygyé, kifogástalanúl viselte magát Bástának, ő felsége generalisának, Erdélyben és Magyarországban való egész hadakozása alatt.* Mikor azonban következék «Bocskay fejedelem indulása», Rákóczy magatartásában is változás állott be. De az nem ment oly gyorsan; Zsigmond úr Tarczalt féltette, mert a kikötött összeget Mágocsynak még nem fizette le. Miután «Básta György Sárosbúl hadastúl elment volna», Rákóczyt Bocskay Makoviczáról Szerencsre hívatta, hová (1605 ápril 17.) országgyűlést hirdetett. Csak az után hogy itt fejedelemmé választása megtörtént, készűlt Erdélybe menni.
KLOBUSICZKY emlékirata THALYnál, Századok, 1869. 168. l.
Bocskay fejedelem buzogánya.*
Bocskay fejedelem buzogányát a nagyszebeni Bruckenthal-muzeumban őrzött eredetiről rajzolta Cserna.
Rákóczy is vele ment, de azelőtt Ónodon jul. 30-án megírta végső intézkedését neje érdekében. Meghívta oda Rákóczy Lajost is, mint tanút ugyan, de azzal a feltevéssel, hogy ez utolsó akaratának pontos végrehajtását ő fogja ellenőrizni. Nem gyermekeitől tartott, kik még kiskorúak voltak, de a kikkel azért aláíratta intézkedését, hanem a rokonoktól, kik megtámadhatnák az özvegyet. A szeretet és hála legmelegebb érzésétől áthatva, követeli, parancsolja, hogy a család élén halála után neje álljon.
«Míg az úristen az én gyermekeimet tartja, élteti az ő maradékjokat: tiszttartóimnak, porkolábimnak hagyjuk és ugyan lelkökre is készerítjük, az én atyámfiához, Telegdy Borbála asszonyhoz hívek, igazok legyenek, mint tulajdon gyermekimhez, valahol szereti élni, lakhasson akár melyik váramban.» Ha pedig valaki a rokonok közűl meg merné támadni, «lelkek idvességek alatt egyebet is az tiszttartók ne merjenek cselekedni az én írásomnál».*
Országos ltár N. R. A. Fasc. 219. nro 14.
De bármennyire rendezte is ügyeit otthon Zsigmond úr, mégis haza kívánkozott. Tisztázva a dolog nem volt a Mágocsyakkal: azt az egyességet, melylyel Tarczalt lekötötte, nem volt hajlandó teljesítni – s Bocskay közbenjárására csakugyan lealkudta az összeget tízezer forintra.* Mert Bocskay Rákóczyt szemelte ki Erdély kormányzójává s 1605 szept. a megyesi országgyűlésen a rendek beleegyezésével ki is nevezte.* S a gyűlés eloszlása után Bocskayt Rákóczy Megyesről Kolosvárra kísérte, honnan neje, Telegdy Bora, kíséretében visszatért Fejérvárra.
Győri Füzetek, III. 7. l.
Erdélyi Orsz. Emlékek. VI. k. 307. l.
Valóban ideje volt, hogy a rend és nyugalom Erdélyben helyreálljon. Nincs terűlet Európában, mely annyit szenvedett volna, mint ez a szerencsétlen ország a hosszú török háború utolsó éveiben. Básta és Mihály vajda, vallonok és hajdúk olyan dúlást vittek véghez, olyan állapotra juttatták, melyhez hasonlót sem előbb, sem utóbb nem látott, s bár Bocskay támadása el is seperte a német kormányt, de az a felfordulás, melyet ez maga után hagyott, nagyon megnehezíté a következő kormány munkáját. Bocskay jól választott, midőn Rákóczyt tette generalissá. Az egymással czivódó nemzetek, az ellentétes pártok felett állott ő, s részrehajlatlanul ítélhetett. Mérséklete, igazságérzete, becsületessége képessé tették, hogy az ellentétes érdeket keigyenlítse. A hatalmat és tekintélyt erre megadta neki a fejedelem – s hosszas idő múlva Erdély ismét élvezte a nyugalom áldását.
Ennek köszönheté ő, hogy Bocskay halála után – bár mind az, mind ő maga Homonnay Bálintot ajánlá – őtet választották fejedelemmé. Homonnay veje volt Rákóczynak, de neje – «a minden aranynál s ezüstnél drágább jó erkölcsű asszony» már ekkor nem élt,* s ezzel a családi kötelék köztük lazábbá lett. De azért Rákóczy mindent elkövetett, hogy veje legyen a fejedelemségben Bocskay utódjává, hanem a rendek, mondhatni akarata ellen, őtet választották meg. Még azután sem akarta elfogadni, s csak a sok sürgetésnek engedett.*
1605 jan. elején halt meg. HOMONNAY naplója. Tudománytár, 1839. V. 176. l.
Erd. Országgyűlési Eml. V. 325. l.
Részlet a Petky diplomából.
S ezzel öreg, beteges fejére egy sereg bajt és kellemetlenséget zúdított. Sem a portán, sem Prágában, sem Magyarországon nem talált őszinte támogatásra, beleunt a meddő küzdésbe, már más vágya sem volt, mint az, hogy «égi madarak módjára» visszatérhessen ősi fészkébe megnyugodni.* Ezeket a zaklatott éveket is becsülettel kiállta addig, míg kivánsága teljesűlt s tisztességgel visszavonulhatott. 1608 márcz. 3-ára Kolosvárra hirdetett országgyűlésen hajtá végre lemondását, melynek okait egy terjedelmes irat kíséretében indokolta.* Ez márcz. 6-án történt s ő másnap nejével és három fiával útra kelt – nehány mértföldnyi úton a rendek által kísérve.
Ugyanott, V. 345. l.
BETHLEN FARKAS, V. 622. l.
De az óhajtott nyugodalmat nem sokáig élvezhette. Még ez év decz. 6-án, ősi fészkében s születése helyén, Felső-Vadásziban, meghalt. Tetemét nagy pompával Szerencsen, 1609 jan. 21-én tették örök nyugalomra.*
Síriratát l. SZIRMAY. Notitia Cottus Zemplin Topogr. 161. s köv. ll.
