II. A Rákóczy fiuk neveltetése.
II. A Rákóczy fiuk neveltetése.
RÁKÓCZY ZSIGMOND előrelátó ember volt. Egész meggyőződéssel írhatta ugyan 1605-iki ónodi intézkedésében: «nincs énnekem veszekedő jószágom, avagy bajos az én atyámfiaival», de azért jobban ismerte a magyar birtokviszonyok kuszált állapotát, hogysem szükségesnek ne tartotta volna eleve intézkedni a lehető támadások elhárításáról. Testamentuma megvédőjévé magát a királyt kérte fel: hiszen ő a haza és király szolgálatában emelkedett a főurak sorába, s ez abban az időben nem volt szokatlan dolog. Kivűle még «cardinál uramat ő nagyságát és Daróczy Ferencz uramat, Szuhay uramat és Szentiványi uramat».* Maga erős protestans ember volt, de békében élő a többi felekezetekkel, s neje is, Telegdy Bora, jó katholikus. Szívélyes viszonyban állt a bíbornokkal s ettől épen neje jogai megvédését várta, kinek első férjétől, Csapy Kristóftól volt egy leánya, Zsuzsánna.* Az utolsó három végrendeleti végrehajtó három jogtudós s a család benső barátja volt.*
Orsz. Ltár. Fasc. 784. nro. 9. Telegdy Borbála folyamodása a nádorhoz (1613 márcz. 21.)
Téved WAGNER Coll. IV. 35. midőn ezt Bocskay Anna leányának írja.
Maga ez a fő végrendelet még lappang.
Szuhay Gáspár aláirása.*
Szuhay Gáspáré (Kassa 1611 okt. 22.) Rákóczy testvérekhez.
Uradalmait: Szerencset, Ónodot, Felső-Vadászt, Nagy-Sárost, Makoviczát jó rendben, jól fölszerelve hagyta hátra. Nemes urak, a kisebb és közép nemesség tagjai, szívesen vállaltak szolgálatot a főuraknál: mint ügyvédek, jószágkormányzók, a jogügyek igazgatói, tiszttartók nyertek alkalmazást, sorsukat a családéval kötötték össze, őszintén ragaszkodtak ahoz – a megélhetésnek s emelkedésnek biztos módja volt ez. S az öreg Zsigmond úr jól megválasztotta őket.
Minthogy pedig gyermekei közűl a teljes kort még egyik sem érte el: György 16-ik évébe járt, Zsigmond 14, Pál 13 éves volt, fejet rendelt a családnak is, ugyan azt, kit 1605-ben meghívott: unokatestvérét, Lajos bárót. S csakugyan, míg a fiúk teljes korúakká nem lettek, ő volt a család tanácsadója, vezetője. Első, a mit kieszközöltek, a szokott biztosítás volt: kinyerték a rendes halasztást, hogy jószágaikban egy évig senki se háborgathassa őket.*
Telegdy Bora 1609 ápr. 22. Makoviczáról írja R. Lajosnak: «Az tegnapi napon jött meg Dezső uram onnan felűl… mindenekben jó véggel járt, újabban prorogatát is hozott, kiben minden jószágink befoglaltatnak». Orsz. ltár Rákóczy-osztály.
A prorogata épen jókor jött: mert a támadások és perek egész sorozata zúdult a fejétől megfosztott család ellen. A legfélelmesebb támadó Szunyogh volt, de ezzel a kiegyezés sikerűlt: «az több perlekedő atyafiakkal, biztatták a kamaráról az özvegyet, ne gondoljanak», csak a 4000 frtot küldjék fel.*
Ugyanott.
Az egész család, az özvegy leányával Zsuzsánnával s három mostoha fiával Makoviczára költözött. A vár, emelkedett helyen épülve, kellemes tartózkodási helyűl szolgált. Alatta terűlt el Zboró, kényelmes udvarházával s a nagy kiterjedésű pompás kerttel, melyet a híres száz hárs tett emlékezetessé. Jó volt ott meghúzniok magokat, kiállani az első támadások rohamait s megcsinálni a jövendő működés terveit.
György már abban a korban vala, hogy a családi ügyek elintézésében részt vehetett. A nevelési rendszerhez tartozott, hogy a fiúkat korán bevezették ezekbe: otthon, vagy a család valamelyik barátjánál mint inas vagy apród gyakorlati úton, vagy szemlélet által ismerkedett meg sok olyan dologgal, melynek később jó hasznát vehette. Minő impressiókat hozott magával György az erdélyi fejedelmi udvarból? Minő impressiókat keltett fel benne az oldalági rokonok igazságtalan követelése? Ma nem tudjuk ezt meghatározni: de világosan látjuk, hogy jellemének fejlődéséhez ez impressiók nagy mértékben hozzájárultak. Annak, mivé később lett, alapja már meg volt vetve; atyja halála óta részt vett a dolgok intézésében testvérével, Zsigmonddal együtt.*
1609 ápril 24-én Makoviczáról ő és testvére írják Rókóczy Lajosnak: «Kegyelmedet kérjük legyen mellettünk Kegyelmed, mert nincs semmi közi hozzánk Homonnay uramnak, melyet Kegyelmed jobban tud: mert mi uram ugyan Rákóczyak vagyunk, az ő nagysága szerelmes fia a szerelmes öcsönk Homonnay István». Parancsoljon Ibrányinak, hogy vigyázzon. Orsz. ltár. Rákóczy-ltár.
Talán, hogy tapasztalatait gyarapítsa, vagy hogy az intéző körökkel megismerkedjék, tervbe volt véve, hogy György tegyen látogatást a nádornál, érseknél. Felmerűlt a gondolat, hogy Pál is vele menjen folytatni tanúlmányait, «mert az itt (t. i. Makoviczán) való iskolázás igen haszontalan». A terv egyelőre haladt az ő betegeskedése miatt; «a főfájás igen volt rajta – írta anyja – ki miatt az haját is el kelle vétetnünk; jól lehet mostan fenn ballag, de az nehány nap feküdt ugyan is».* Pedig kivált Pál felküldésével az anya nem akart felhagyni: maga az érsek kívánta s Bora asszony úgy hitte, hogy olyan úrnak jóakaratját nem volna jó megvetni.*
Telegdi Bora Makovicza, 1609 máj. 13-iki levele Rákóczy Lajoshoz. Orsz. ltár, Rákóczy-ltár.
Telegdi Bora Makovicza, apr. 22-iki levele: «Érsek uram írt, hogy Pál fiúnkat is felküldjük, maga gondviselése alá veszi, ki nekem igen tetszenék». Ugyanott.
Rákóczy György és Zsigmond aláírása.*
Rákóczy György és Zsigmondé (Makovicza 1609 ápr. 24. Rákóczy Lajoshoz).
Azután újabb akadályok merűltek fel: ő felsége parancsolatjának nem akartak helyt adni a követelő rokonok és megbízásukból jöttek a «ravó (összeíró) urak, hogy az egész jószágot eljárják s ezeket csak sok ajándékkal lehetett elfordítani».* Mert Szunyogh után Homonnay Bálint is fellépett elhúnyt neje – Zsigmond úr leánya – jogán. Azt kívánta, hogy az özvegy vagy mutassa fel férje végrendeletét, vagy alkudjék meg vele.* Az asszony ő felsége oltalmában bízva, késett a válaszszal s Homonnay egy megbízott emberét hozzá küldte, követelve a «derekas választ».* Aztán még Szádvár és Sáros dolgát is szóba hozták – a császár ez ügyet a nádorra bízta.* Mind e függő ügy miatt sietni kelle a gyermekek felküldésével: de a négyezer forint, melyet a Szunyoghgal való kiegyezés fejében le kellett volna tenni, nem volt együtt. Csak három ezerre lett volna szükség s Rákóczy Ferencz, a gyermekek nagybátyja, biztatta őket, hogy «jószágra» megadja ezt a pénzt. Hetek multak s végre sem adott: «úgy mutatta meg atyafiságát» a gyermekekhez. «Kuldus módra kérték mindenfelé a pénzt» s végre is idegentől kellett felvenni.* S most már elindúlhattak. Jun. 18-ikára tűzték ki az indulás napját Sárosról, hol Daróczy, Szentiványi, Bornemisza összejöttek s hová a búcsuzásra Rákóczy Lajost is meghívták.*
Bora asszony Makovicza máj. 13-iki levele u. o.
Bora asszony Makovicza ápr. 22-iki levele u. o.
Bora asszony Makovicza máj. 15-ről írja Rákóczy Lászlónak: «Homonnay Bálint uram tegnap Budai Istvánt küldte vala hozzám, kívánta azt, hogy mindjárt derekas választ tegyünk ő klmének. Szerencsémmel Bornemisza István is volt nálam; igen csuda kívánsági voltak ő klmének. Én ugyan csak azzal a válaszszal bocsátottam, hogy magamtúl nem vagyok semmire elég, hanem az úristen egészségünket adván, az jövendő vasárnaphoz, úgy mint két holnapra valahol Klmetekkel egybegyűlvén, választ teszünk ő klmének.» U. o.
Telegdi Bora levele Rákóczy Lajoshoz, Makovicza, máj. 25. «Én nekem uram nem tetszik, hogy Sárost emlegetik, mert én azt tudtam, hogy ahhoz semmi szó nincsen.» U. o.
Ugyan az u. ahhoz, Makovicza jun. 2-áról és jun. 11-éről.
Telegdi Bora levele ugyan az napról Rákóczy Lászlóhoz. U. o.
Rákóczy Ferencz aláirása.*
Rákóczy Ferencz (Körtvélyes 1614 november 9. Rákóczy Zsigmondhoz), Rákóczy György levele Zsigmondhoz.
György felmenetelének czélja az volt, hogy megismerkedjék azokkal a főméltóságokkal, kikkel családja révén eddig is összeköttetésben állott: bemutatni magát az udvarnál, a nádornál, az érseknél. Különben is válságos idők voltak: Báthory Gábor fejedelemmé tételében nagy szerepe volt a hajdúságnak s ez a zajongó, követelő népség nem volt könnyen kielégíthető. A Rákóczyaknak egyik birtoka, Ónod, épen a hajdúk és a hódoltság szomszédságában feküdt. Ezeket a kisebb dolgokat már maga intézte György, Zsigmonddal egyetértve:* mint az ónodi őrség parancsnokának szüksége volt ezekkel jó lábon állani. Ezek voltak az ő tanulási évei.
Ápril 18-ától kezdve hosszú sorozata van az Orsz. ltárban az ez ügyre vonatkozó leveleknek.
Az ónodi vár romjai.*
Az ónodi vár romjainak rajza Hunfalvy nagy ethnographiai művéből.
De a mint nőtt, a viszonyokban észrevétlenűl változás állott be. Kendy István korlátnok, a kivégzett Kendy Sándor fia, az 1609–10-iki telet Felső-Magyarországon töltötte: nászát tartotta Csapy Zsuzsánnával, a Rákóczy-fiúk mostoha nővérével* Parnón, «holott Báthory Gábor ellen végezének, hogy reámenvén, kiűzzék országából vagy degredálják, vagy elüssék rajta,»* de a ki alig néhány hóval a lakodalom után (1610 szept. 10.) mint a Báthory fejedelem ellen forralt összeesküvés főrészese, fő- és jószágvesztésre ítéltetett s csak gyors meneküléssel, és erdélyi jószágai elvesztésével tudta életét megmenteni.
Erdélyi Országgyűlési Eml. VI. 31. l.
SEPSEY LACZKÓ MÁTÉ Krónikája (MIKÓ Tört. Adatok, III. k. 152. l.)
A Kendy-féle mozgalom Magyarországból, a kormány intéző köreiből nyert támogatást, s összeköttetésben állt a hajduk rezgelődésével, kik az ifjú Rákóczy Györgynek annyi kellemetlenséget okoztak, s kik elfogadták ugyan a szabadság-levelet, de a «hittel való kötelességet» nem akarták felvállalni.* Ennek a Kendy-féle mozgalomnak volt a következménye Forgács Zsigmond 1611-iki támadása Erdély ellen. A két Rákóczy fiú már akkor tekintélyes állást foglalt el s az idősebb, György, ezenfelűl ónodi kapitány is volt. De a család egy pár tagja – nem ez a két fiú – nemcsak be volt avatva a támadásba, melynek czélja volt megbuktatni Báthoryt, hanem tényleges részt is vett abban. Nagybátyjuk, tanácsadójuk Rákóczy Lajos Forgács táborával haladt, sógoruk Kendy, Radul vajdával sietett segélyükre.* Lajos úr most is úgy járt, mint régen Básta korában: a vállalat nagy kudarczczal végződött.
Rákóczy György és Zsigmond levele R. Lajoshoz, Makovicza, 1609 jun. 2. Orsz. ltár, Rákóczy-ltár.
Erdélyi Orsz. Emlékek, VI. k. 49. és 50. ll. a bécsi állami ltárban levő adatok alapján.
Hanem az igazi miseriák csak a szégyenteljes retiráda után kezdődtek. A mint hírt vittek Nagy Andrásnak és hajdúinak átpártolásáról Báthoryhoz, Thurzó György utasította a testvéreket, hogy Ónodot erősítsék meg,* s nehány nappal utóbb felszólította őket, hogy személyesen vagy követeik által aug. 29-én Kassán jelenjenek meg s úgy készűljenek el, hogy szükség szerint hadaikkal is táborba szállhassanak.* A fölkelés nem vált szükségessé, de azért folytonosan hadi lában kellett állani,* s a rakonczátlan hadak, melyek egy esetleges erdélyi támadás visszanyomására rendeltettek ki, a Rákóczy-javakban sok kárt tettek, daczára hogy Thurzó Szerencsre, Zomborra, Ónodra és Tarczalra patens-leveleket küldött, hogy senki oda zsákmányra ne járjon.* Sőt szept. utolsó napjaiban Szerencs alá szállította a hadakat,* honnan azonban nehány nap múlva átküldte azokat a Tiszán.* Egy hónapnál tovább még benn maradt a tábor: a kapitány időközben ágyúkat is kért Szerencsből, de nem kapta meg, «mert a vár ágyú nélkül nem lehet», s mert nem hitték, hogy «azok visszatérjenek».*
Rákóczy György és Zsigmond levele R. Lajoshoz. Makovicza, 1609 jun. 2. Orsz. ltár, Rákóczy-ltár.
Thurzó aug. 19-iki levele. Ugyan o.
Thurzó, Kassa, szept. 2. a Rákóczy testvéreknek. Kéri, hogy a szerencsi és sa többi Tiszán innen levő hajdúvitézek azokkal a hajdúkkal, kik a Tiszán túl laknak, jó correspondentiát tartsanak. «Most jelentsék meg hazánkhoz, nemzetünkhöz s ő felsége király urunkhoz való jó hűségeket.» U. o.
U. a. szept. 24-iki levele.
U. annak szept. 28-iki levele. «Bizonyos és kiváltképpen való okokból az hadakat a Klmetek városában, Szerencsben kell szállítanunk… azért Klmetek megbocsásson, mert az közönséges hazánk javának inkább kell előmenetelekre vigyáznunk, hogy sem mint ebből Klmeteket megkíméljük, mert örömest vagy az Tiszán szállítanánk által őket, vagy más falukra és Klmeteket megkímélnők, de az különben nem lehet, hanem ha mind keze lába leszen az dolognak, úgy szállíthatjuk az Tiszán által őket.»
Thurzó okt. 1-sei levele. U. o.
Szuhay Mátyás, Kassa, 1611 nov. 8-iki levele R. Zsigmondhoz. U. o.
)
S épen ezekben a mozgalmas napokban indította meg Mágocsy Ferencz követelését a Rákóczy-fiúk ellen a hátralékos 40,000 frt kifizetése ügyében. A Rákóczy-ház egy megbízható barátja vallotta, «hogy mondta volna Mágocsy Ferencz uram: olyak veszik el zsírját hasznát a Rákóczyak jószágának, kiknek semmi közük nem volna hozzá, én nekem, úgy mond, nagyobb közöm lévén ahhoz, minthogy az én jószágomból szereztetett, én is a mit elvehetek, elveszek».*
Szuhay vallomása, Győri Füzetek, III. k. 3. l.
Hogy nagyobb köze lett volna, s hogy az ő jószágaiból szereztetett volna, azt ő jóhiszeműleg mondhatta ugyan, de ahhoz szó fér. Követelte, hogy a fiúk az atyjokkal kötött szerződés teljesítetlen részét is hajtsák végre s a még kifizetetlenűl maradt 40 ezer forintot tegyék le. De a fiúk erre nem voltak hajlandók. Véletlen támadás elfordítására Tarczalra hadakat gyűjtöttek, de egyszersmind megkérték Rákóczy Lajost és Rákóczy Jánost, hogy próbáljanak Mágocsyval kiegyezni. Hozzá magához mentek el (1611 márcz. derekán), de ő «keményen tartotta magát». Kijelenté, hogy ha a contractust nem hajtják végre, ő «az egész tútorságot fogja perelni». Előttük is ismételte, mit másoknak is mondott: «a Rákóczyak javaival idegenek is töltöznek, a maga igazságát tovább immár ő sem hallgatja el».*
Rákóczy Lajos levele, Rákócz, 1611 márcz. 19-ről a Rákóczy-fiúkhoz. Orsz. ltár, Rákóczy-oszt.
Kénytelen-kelletlen nem utasították vissza a Rákóczy-fiúk az egyezkedési ajánlatot, de a mennyire lehetett, húzták halasztották. Thurzó vette kezébe az ügyet s miután Mágocsy kijelenté készségét, meghívta a Rákóczyakat Kassára.*
Rákóczy Gy., Szerencs, 1611 nov. 25-ről írja Zsigmondnak: «Bizonynyal írhatom Kegyelmednek édes öcsém uram azt, Mágocsy Ferencz az elmúlt hetfűn múlt ki az árnyékvilágbúl. De magánál senki ne tudja». Orsz. ltár. U. o.
Már nem volt idő a kiegyezésre: 16 nappal e levél kelte után, 1611 nov. 21-én, meghalt Mágocsy.* Ez azonban nem vonta maga után a per beszüntetését. Még a ravatalon feküdt a dúsgazdag Mágocsy, midőn özvegye, Dersffy Orsolya, 1612 január elsején Munkácson, a Mágocsyak hatalmas büszke várában, eljegyezte magának férje egyik «inasát», a középnemességhez tartozó Eszterházy Miklóst,* ki utóbb fölelevenítette a pert. Ez a per volt kezdete az ellenségeskedésnek a két ember, Rákóczy és Esterházy közt, mely aztán halálok órájáig mind élesűlt.
Rákóczy Gy., Szerencs, 1611 nov. 25-ről írja Zsigmondnak: «Bizonynyal írhatom Kegyelmednek édes öcsém uram azt, Mágocsy Ferencz az elmúlt hétfűn múlt ki az árnyékvilágbúl. De magánál senki ne tudja». Orsz. ltár. U. o.
SZALAY: Gróf Esterházy Miklós nádor, I. k. 9. l. «Ez dolog, szegény Mágocsy uram gyalázatja – írja Illésházyné az új férjnek – nehezebbnek tetszett minekünk, mintsem az magunk becsületi.» U. o. 11. l.
Rákóczy György levele testvéréhez Zsigmondhoz.*
Szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek, mint szerelmes öcsém uramnak, adjon az úristen sok ideiglen valő egésséges hosszú életet megadatni bódugul.
Magam egéssége felől azt irhatom Kegmednek, hála istennek, jó vagyon, mely jó egésségét kivánok Kegyelmed felől is hallani. Ma mentem vala be az táborban az pénznek megszerzése felől. Nyolcz ezer forint itt készen vagyon, csakhogy Tobos Bálint esküszik erősen, hogy fel nem veszi az pénzt, hanem azt kivánja, hogy Harkánnak felé ereszszük kezéhez, az fele maradjon nálunk, ők az felét, hagyjuk tiz esztendeig benne, úgy kivánja, Váczi uramtúl ezen dologrúl bűvebben izentem Kegmednek édes öcsém uram s egyébrűl is; az ide való állapat miben legyen, megértheti Kegyelmed tűle. Tartsa meg isten Kegyelmedet jó egésségben. Datum Zerencs 25. die Novembris anno 1611.
Kegyelmed jóakaró atyjafia
szolgál Kegyelmednek, mig él.
Rákóczy György, mp.
szolgál Kegyelmednek, mig él.
Rákóczy György, mp.
Bizonynyal irhatom Kegyelmednek édes öcsém uram ezt, Mágócsi Ferencz az elmult hétfőn múlt ki ez árnyékvilágbúl. De magánál senki ne tudja.
