I. Rákóczy fejedelemmé választása.
I. Rákóczy fejedelemmé választása.
NAGYVÁRAD nemcsak Erdélynek, hanem a hajdúságnak s Felső-Magyarország egy részének is kulcsát képezte. A szept. 30-iki térítvénynyel a kis gróf a várral együtt a kapitányságot is Rákóczy kezébe adta s ezzel őtet a helyzet urává tette. Egy korábbi térítvényben is, melyet két hét előtt, táborba szállás kezdetén állított ki a két ifjú,* már kötelezték magokat együttes működésre Rákóczyval; de ezzel a második térítvénynyel őtet Erdély egy nevezetes részének birtokába helyhezték s megadták neki a biztosítékot, hogy fejedelemmé választása elé sehonnan sem fognak leküzdhetetlen akadályt gördíthetni.
Kelt «in castris die 17 Septemberis 1630». Kiadta ACSÁDY, Történelmi Tár, 1884. évf. 786. l.
Ők, a magok részéről, nem is szándékoztak: mert nekiek is annyi érdekök volt Rákóczy megválasztásában, mint ennek magának. Kíméletet a nádortól nem várhattak, kinek terveit kétszer hiusították meg, nem a kassai kapitánytól, kinek hadait kétszer nyomták vissza rövid idő alatt. Még rosszabb sorstól tartottak, ha Erdélyben a Katalin pártja kerekedik felűl: meg voltak győződve, hogy ez a párt, támogatva a nádortól, az ország egyik sarkalatos törvényét, a szabad vallásgyakorlatot is megtámadja.
S valóban, ez az általánosan elterjedett meggyőződés tette népszerűvé a két ifjú vállalatát; mert ennek az egész elkeseredett küzdelemnek vallásháború volt a háttere. Épen azokban a napokban, midőn Katalin sógora, Gusztáv Adolf, diadalmasan nyomúlt elé Katalin testvérének, a brandenburgi őrgrófnak birtokain, hogy megmentse a protestantismust Németországon, tették meg az előkészületeket Erdélyben, hogy ugyanezen Katalint, titkos katholikussága miatt, a vallásszabadság biztosításáért, megfoszszák fejedelmi székétől, s indúlt meg Rákóczy magyarországi hadakkal, hogy ugyanennek a Katalinnak székét elfoglalja. A «két éretlen ifjúnak» – mint Esterházy nevezte a kis grófot és sógorát – épen vállalkozásuk népszerűsége biztosította a sikert.
Rákóczy szept. 17-én ment a kis grófék táborába; ez időtől fogva már együttesen működtek. Ugyanabban az időben, s épen az ő biztatásukra, Szolnoknál, Eger alatt, Gyulánál, hogy a keletkezhető bonyodalmakat megelőzzék, a törökök is táborba szállottak.* Pár nappal később az erdélyi hadak kezdtek Kolozsvár alá gyülekezni, hova Bethlen István és utóbb Katalin is megérkeztek. A harmadik pedig Esterházy volt, ki a felső-magyarországi vármegyéknek rendeletet küldött, hogy haladéktalanúl egyetemes fölkelést hirdessenek.*
A budai basa szept. 26-iki levele. Tört. Tár, 1885. évf. 106. l.
Esterházy nádor, Kismarton, 1630 szept. 21-én kelt rendelete Trencsén vármegyéhez. Orsz. ltár. Rákóczy-osztály. Azon «erdélyi uraim» ellen rendeli, kik a hajdúkat zászlójuk alá esketik.
)
Bubics Zsigmond püspök birtokában levő egykorú metszetről.
Hanem mire Esterházy hadai felülhettek volna, a dologban nagy fordulat állott be. A Kolozsvár alá gyülekezett tábor neszét vette annak a törekvésnek, hogy a kormányzó fiai Rákóczyt akarják a fejedelemségbe ültetni, s ez különösen Katalin pártjában nagy rémületet okozott; mert már ezeknek Bethlen István lett jelöltjökké.
Ezzel a jelszóval nem volt nehéz hódítani: a Bethlen név varázsa még élt. A fordulat Bethlen Istvánnak sok aggodalmat okozott, hiszen Rákóczy meghívása leginkább az ő kívánságára történt s tulajdonkép ennek a tábornak lett volna feladata Rákóczy fejedelemségét keresztűlvinni. S most ez a tábor neki akarja felajánlani a fejedelemséget. A mint ezzel tisztába jött, azonnal írt fiainak,* hogy ha Patakról még nem mozdúlt volna ki Rákóczy, bírják rá, hogy «várjon csendesen helyében, míg az embereknek elméjeket itt expiscálhatja ember». De ha már kimozdult volna, vigyék Váradra: «onnan végezzen a statusokkal».*
Kolosvár, 1630 szept. 30-án írt levele fiaihoz. Erdélyi Országgyűlési Eml. IX. k. 130. l.
Bethlen István okt. 27. Prépostváryhoz. U. o. IX. k. 134. l.
Az öreg István úr azt gondolta, hogy ezzel a jó tanácscsal el van végezve a dolog, s ha már az ő megválasztása itt egyhangúlag keresztűlmegy, majd Rákóczyval is rendbe hozza ügyét. A választás ilyen módon előkészíttetvén, a tábori országgyűlés egyetemes országgyűléssé constituálta magát, Katalint szép szóval, fenyegetéssel, ígéretekkel rábírta, hogy mondjon le, s miután Bethlen István személyében a pápás urak is, hogy Rákóczy jelöltségét lehetetlenné tegyék, megegyeztek,* minden tiltakozása ellenére egyhangúlag fejedelemmé választották.
SEGESVÁRY BÁLINT Naplója 100. l. Maga Bethlen István is említi a budai vezérhez okt. 19-én írt levelében azt az ellene felhozott vádat, «hogy a pápistás urak izgatásából» választatott meg. Tört. Tár, 1885. évf. 109. l.
Erről az egész fordulatról Rákóczynak sejtelme sem volt. Kolozsvártól messze van Patak s mielőtt az új fejedelemnek a választás napján, nagy sebtiben fiához írt levele kézhez jöhetett volna, ő már megindúlt hajdúival, fogadott hadaival s a két ifjú seregével Debreczenbe, hova épen Katalin resignatiójának napján érkezett meg. Nyomában jöttek a hadak is Patakról, Szerencsről, Ónodról, s mikor tovább nyomulásra mindent előkészítettek, azon a napon, melyet Bethlen István Kolozsvártt letette esküjét a rendek kezébe (okt. 2-án), ő még csak annyiról értesült, hogy a kolozsvári tábor nem akarja az ő fejedelmi jelöltségét támogatni.
Az a tábor még nem volt Erdély, s Rákóczy épen nem volt hajlandó félúton megállani. Azonnal körlevelet küldött az összes erdélyi törvényhatóságokhoz, melynek határozott hangjából megérthették, hogy a kibonyolódásnak nincs más módja, mint az, ha Rákóczyt fejedelemmé választják: ő, «gubernator uramnak hittel való fogadásához bízván» indúlt el s most már gyalázatára, még ha életének el is kellene fogyni, még ha személyesen kellene is a portára mennie, nem fordúl vissza. Ne kényszerítsék hát rá, hogy fegyver által kellessék az ő szép szabadságokat bontogatni, inkább mutassák hozzá jóakaratjukat.*
A Rákóczyak Kora. 228. l.
Másnap megérkezett Váradra, s nagy pompával, fejedelemhez illő fénynyel megtartá bevonulását a várba. Itt már azután mindenről értesűlt: Katalin lemondásáról, Bethlen István megválasztásáról. Sem a kis gróf, sem Zólyomi nem haboztak egy perczig sem. Nagy hirtelen megtették az intézkedéseket, hogy Várad tartománya, Bihar-, Kraszna-, Közép-Szolnok- és Zaránd-vármegyék nemessége Rákóczy hűségére megeskettessenek, a kis gróf pedig a váradi katonaságnak és nemességnek színével Szolnokra ment öreg megbízott barátjához, Muharrem basához s ezzel együtt Budára indúlt, hogy mielőtt Erdélyből jelentés jöhetne, az ottani vezérbasát Rákóczy részére nyerje. Hasznára vált az ügynek, hogy a kis gróf ezt meg tudta győzni, hogy a két év óta tartó zavargásnak csak ez úton lehet véget vetni.*
SZALÁRDY 69. l. De a basát tévedésből Csiaffernek nevezi Hasszán helyett. V. ö. ennek levelét Tört. Tár. 1885. évf. 106. l.
Pedig e perczben úgy látszott, hogy épen Rákóczy jelöltsége fogja a háborút felidézni. A kolozsvári országgyűlés egész okt. 8-ig együtt maradt, s midőn hírt vett Rákóczy bevonulásáról Váradra, felhatalmazta a fejedelmet, hogy Bethlen Gábor hagyatékához, melyet ez rendkívüli szükség esetére hagyott az országnak, hozzányúlhasson,* a tábort Szamosfalváról Kolozsvár külvárosába helyezte át; Bethlen pedig hadainak szaporításáról gondoskodott, s egyúttal felkérte Alaghyt, hogy a császárnál tegyen lépéseket Rákóczy haza hívása érdekében.*
Bethlen okt. 5-iki levele Jászay-Coll. 40/b. Nemz. Muz.
Katalin Szamosujvártt Erdélyi Istvánnak adta át. DEÁK F. Csákyja 246. l. a Katalin térítvénye.
Másfelől Esterházy szept. 21-iki táborba szállási rendeletét olyan intézkedésekkel kísérte, mintha ő maga fegyveres kézzel akarná a mozgalmat elnyomni. Mikor még csak annyit tudott, hogy a két ifjú a hajdú-mozgalom élire állt, erős dorgáló leveleket küldött Erdélybe, hogy ott vegyék magokra ezek megbüntetését s ha nem képesek rá, vigyék végbe az ő segedelmével.* A mint az újabb fejleményekről, Rákóczy jelöltségéről értesült, még élesebb fenyegető leveleket írt mindenfelé, Révay Ferenczet Rákóczyhoz küldé, számon kérni tőle, hogy mit akar? hiszen «Erdély közönségesen nem kívánja őtet fejedelemnek»; fenyegette a hajdúkat, előkészítette a táborba szállás módozatait* s midőn tudomására jutott Rákóczy bevonulása Váradra, a táborba szállásnak napját is kitűzte.*
Esterházy okt. 3-iki levelei. Erd. Orsz. Eml. IX. k. 140–3. ll.
Esterházy fogalmazványai az Orsz. ltárban. Acta Publ. fasc. 5. nro. 22.
U. o. Fasc. 5. nro. 10. s okt. 5-iki levele Tört. Tár. VIII. k. 53. l.
Tényleg pedig ez a nagy zaj és fenyegetőzés csak annyit jelentett, hogy ő szerette volna a mozgalmat ráijesztéssel elnyomni. A táborba szállás elrendelésével ő túllépte nádori hatáskörét, s ezt, minthogy a császár Regensburgban volt, csak a dolog sürgősségével menthette. Általában Rákóczy jelöltsége rendkívűl kellemetlenűl érinté, s hogy ezt meghiusítsa, sok mindenre kész lett volna, még Bethlen István fejedelemségének elismerésére is. Rákóczyhoz Keczer Andrást ultimátummal küldé: ha nem válik el a hajdúktól s nem tér vissza Patakra, magának tulajdonítsa mindazt a veszedelmet, a mi őtet éri. Ugyanakkor pedig Alaghy, az országbiró, a Lorántfy-lányok egykori gyámjának, Bakos Jánosnak fiát, Istvánt, Patakra küldte Rákóczynéhoz, feltárni előtte mindazt a veszedelmet, mely férjére a vállalkozás meghiusultából hárulna, s ez úton hatni az ő visszavonulására.*
Alaghy okt. 9-iki levele Orsz. ltár, Rákóczy-osztály.
Pedig ennek a sok fenyegetőzésnek nem volt komoly háttere. A törökök még mindig táborban voltak: Szolnoknál ezer, Gyulánál ötezer, Budánál háromezer s Eszéknél tizenötezer boszniai had.* Az első támadás akármelyik részről ezeket is bevonta volna a háborúba. Ezt pedig csakugyan nem volt czélja Esterházynak felidézni: de Rákóczynak sem.
Történelmi Tár, 1885. évf. 106. l.
Legkevésbbé azonban Bethlennek, mert az ő hada «mind nap és éjjel őrízkedett» az üstökvonástól. De ő azért még se mondott le a reményről, hogy talán sikerűlni fog neki megtarthatni magát a fejedelemségben. Tudta ugyan, hogy fiai, ezek az Absolonok – mint elkeseredésében nevezte őket – épen nem hajlandók megszegni hitöket, megsérteni térítvényöket, hogy ezek sorsukat a Rákóczyéhoz kötötték s még kölcsönpénzzel is segítették:* de arra számított, hogy épen ezen ferde helyzet fogja magát Rákóczyt hajlandóvá tenni a kiegyezésre.
Okt. 7-én a kis gróf két ezer frtot adott Rákóczynak. DEÁK: Csáky. 247. l.
S csakugyan Rákóczy tette meg az első lépést. Egyenesen haddal rontani az erdélyi hadra s fegyver alatt vinni keresztűl megválasztatását, bármennyire bízott is a pillanatnyi sikerben, a jövőre nézve nem tartotta ildomosnak. Előbb pártot akart magának teremteni s ügynököket küldött Erdélybe, kik a törvényhatóságokat részére vonják, magát Katalint is meg akarta nyerni, s felkérte, hogy tárgyalás kezdése végett küldje hozzá Kemény Jánost.* Végre október 10-én Bethlenhez intézett felszólítást, hogy «a keresztyén vérontás eltávoztatásáért» cedálna neki.
KEMÉNY JÁNOS, 196. l.
Lemondani a fejedelemségről? – ez a kívánat kellemetlenűl lepte meg Bethlent. Ő teljesen félreismerte Rákóczyt, azaz hogy nem ismerte ennek szívós, kitartó s minden akadálylyal megküzdeni kész jellemét. Nem számított arra, hogy ezt csak megtörni lehet, de nem engedékenységre bírni: s megkezdte vele a tárgyalást.
Ettől a percztől kezdve vesztett pere volt. Egy erős és hajthatatlan jellem, tele önbizalommal, egy gyenge és ingatag ember, ki mindig a pillanat befolyása alatt cselekedett, állottak egymással szemben. A mint Rákóczy futárja megérkezett, Bethlen azonnal kinevezte követeit: Apafi György tanácsurat, Lázár Istvánt s a segesvári királybirót; a Rákóczy György követei számára menedéklevelet küldött. S megtette a maga ajánlatát, megfordítván Rákóczy követelését: ő mondjon le a fejedelemségről s ennek fejében István úr Váraddal a Partium három vármegyéjét, mint kormányzóságot, átadja neki, a fogarasi uradalmat birtokába bocsátja, halála utánra pedig utódjává választatja.
Ez az ajánlat különösen hangzott: a részeket elszakasztani Erdélytől még ily alakban sem lehetett, ezt jól tudta Rákóczy, ki tanúja volt a küzdelemnek, melyet Bethlen Gábor közvetlenűl trónralépte után annak visszaszerzéséért folytatott. És hogy ezt Bethlennel megértesse, vejét, Zólyomyt küldte hozzá,* még pedig egy ultimatumszerű izenettel, s hogy szavainak nyomatékot szerezzen, hadaival a Meszesig nyomúlt.
Rákóczy Gy., Horváth, okt. 14-én 1630 írt levele a kassai vicekapitányhoz: «Én most itt vagyok bizony szép szálas és színes vitézlő néppel, közel 7000, Kraszna és Külső-Szolnokról, kik holnap jőnek hozzám, azzal leszünk 8000. Azután átalmegyünk a Meszesen a gubernator hadának látogatására, kik az viadalhoz bizony mind kedvetlenek. Úgy vagyon, most is három vármegyével kínál, hogy vegyem el és birjam, de ahoz nincs (kedvem). Most vagyon utolsó resolutiómmal Kolosváron Zólyomy Miklós uram, holnap megjő ő kglme s ha össze nem alkhatunk, azután egymáshoz fogunk. Az bizonyos, ennek a mi hadunknak nagy kedve vagyon az üstökvonáshoz és kedvvel megyen». Nemz. Muz. Jászay-gyűjtemény: 1630–1631. 43. a. l. V. ö. Illésházy naplójával. Tört. Tár. 1891. évf. 561. l.
Határozott válaszadásra Zólyomi sem bírta Bethlent. Még mindig reménykedett, hogy a porta meg fogja őt székében erősíteni, s hogy Rákóczy ellen a császár támogatását is megnyerheti. Ez utóbbi csakugyan bírt a valószínűségnek legalább látszatával, mert Kassán: Alaghy országbirónál, a nádornál s az udvarban a lehető legellenségesebb volt a hangulat Rákóczy iránt. Nem tudták megbocsátani neki, hogy császári alattvalói minősége daczára, a császár beleegyezésének mellőzésével akarta a fejedelmi széket elnyerni. Féltek, hogy Bethlen Gábor szerepére fog vállalkozni, s tudni akarták, hogy úgy osztozott meg az új fejedelemmel, hogy Kassával, mint székhelylyel, a hét vármegyét vegye birtokába,* úgy mint az elhalt fejedelem idejében volt.
Esterházy levele Praynerhez, Pozsony, 1630 okt. 12-ről: «tempore autem hujusmodi resignationis (t. i. a Katalin lemondásakor) Stephanus Bethlen gubernator statim se principem proclamari jussit, sub hac tamen cautela, ut si Georgius Rákóczy Transylvaniam ingressus fuerit, se cessurum ipsi sub bona conditione. Quam ego hanc existimo esse, ut ex certorum hominum scriptis et relationibus habeo, ut ipse gubernat regnum Transylvaniae Rákóczy vero Kassa residens et septem comitatus eo jure, quo Bethlen, occupet et possideat: nam aliam esse eorum mentem credat illustrissima Dominatio Vestra.» U. o. 426. l.
Hanem ezekkel a reménykedésekkel szemben ott volt a komoly veszedelem: a Meszesig nyomuló had. Ettől fogva lépésről-lépésre engedett Bethlen: egymásután két követséget küldött Rákóczyhoz. Már arra is hajlandónak mutatkozott, hogy az ügy eldöntését új szavazás alá bocsátja, úgy hogy mindketten az ország elé álljanak, de Rákóczy előzetesen bocsássa ki Váradot kezéből.*
Erd. Orsz. Eml. IX. k. 135. l.
Ezt az ajánlatot nem lehetett komolyan venni. Hisz Várad kibocsátásával, Rákóczy a védelem minden eszközétől megfosztaná magát. Másfelől az is bizonyos volt, hogy így követküldésekkel nem fogják tisztába hozni a dolgot. De midőn a kis gróf által megnyert budai basa követe, Ali csausz, a kolozsvári táborba érkezett s megértette vele, hogy a basa támogatására nem számíthat,* utolsó kísérletképen Kassay Istvánt, Erdély leghíresebb jogtudósát s Gelejit küldte hozzá, s csak midőn ezek sem eszközölhettek ki semmit Rákóczynál, határozta el magát az utolsó, egyetlen czélra vezető lépésre, hogy személyesen találkozzék Rákóczyval Topán.
Tört. Tár, 1885. évf. 109. l.
A találkozás okt. 23-án s 24-én Topán megtörtént, s «hosszas altercatio után» a kiegyezés is létrejött. Hat hétig tartó fegyverszünetet kötöttek; Bethlen Rákóczyt fiává fogadta, s kötelezte magát, hogy megválasztását előmozdítja; Rákóczy is megigérte, hogy minden birtokában megtartja Bethlent s Fogarast 100,000 forintban neki inscribálja, sőt e czélból 50,000 forintot is ad neki.* Hadait a szerződés megkötése után, a Meszes alól visszavezette Váradra.
SZALÁRDY, 72. l. Bethlen két térítvénye Rákóczyak Kora. 235. l.
Ezt a hat hetet kelle Rákóczynak felhasználni, hogy megválasztatását előkészítse s ez az idő állt Bethlennek is rendelkezésére, hogy ha lehet, megtarthassa magát a fejedelemségben. Mert ő, a kiegyezés által feszélyezve, nyilvánságosan ezt nem tehetvén, leplezve törekedett erre. A hadakat elbocsátotta ugyan (okt. 25.), «minthogy közel vannak», de «erős fenyíték alatt», hogy várják újabb felülési parancsát. Ugyanakkor török barátait, a szomszéd basákat úgy informálta, hogy Szolimán szultán athnaméja elrendeli, hogy más országba valót, tehát magyarországit sem szabad az országnak fejedelemmé választani.* S midőn pedig, négy nappal a topai kiegyezés után (okt. 29.) Sennyey Sándor szathmári kapitány, a korlátnok testvére, Kolozsvárra érkezett, azzal az utasítással, hogy az eddigi törvénytelenségeket tőle számon kérje, három napon át tárgyalt s ez idő alatt kiegyezett vele. Sennyey kezébe vette ügyét a nádornál s hogy ezt Bethlennek nyerje, újabb utasítások megszerzése végett Haller Istvánt küldötte hozzá (nov. 1.).
Tört. Tár. 1885. évf. 110. l. Ugyanott 115. l.
Sennyeyvel csaknem egy időben érkezett Rákóczyhoz s a hajdúkhoz Keczer András, a nádor ultimatumával. Már elkésett: a dolgok további fejlesztése egészen Rákóczy kezében volt letéve s ő erős és biztos kézzel adott irányt az eseményeknek. A legfőbb tényező, Katalin, már meg volt nyerve. Hiszen Rákóczy jegyezte el őt Bethlen Gáborral, ő kísérte új hazájába s most örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy vele tárgyalhasson. Hozzáküldte, kívánsága szerint, Keményt, ezt a fiatal embert, kiben Rákóczy fölismerte az államférfiúi tehetségeket, s kit ez egészen részére nyert; mert ő tisztán látta a helyzetet, hogy Katalin mindenre kész, hogy az öreg István úron bosszút állhasson s a húnyó naptól a kelő naphoz fordúlt.* Rákóczy ajánlatait oly sikerrel tolmácsolta asszonyánál, hogy az épen az napon, melyen Sennyey Kolozsvártt pattogott (okt. 29.), állította ki a térítvényt, hogy jogát a fejedelemséghez Rákóczyra ruházza s őt fogja támogatni,* sőt testvérét, a brandenburgi választót is fölkérte, hogy ő és sógora, Gusztáv Adolf, karolják fel Rákóczy ügyét s vegyék őt pártfogásukba.* Ez oldalról s a törökök részéről is meg levén nyugtatva, reménynyel eltelve küldte Usz Istvánt a nádorhoz, valaszszal a Keczer András által hozott ultimatumra.
Kemény János Emlékiratai. SZALAY kiadása. 196. l.: «annak kelle faveálnom, ki az asszonyom szívét faveálással magához vonsza és nem fenyegetéssel idegeníti».
Tört. Tár, 1880. évf. 760. l. Magyarúl Jászay-Coll. i. h. 43. l. Nemz. Muz.
Katalin nov. 29-iki levele a brandenburgi választóhoz. Okirattár Strassburg Pál történetéhez. 12. l.
Ő nem lett volna idegen a kiegyezéstől, föltéve, hogy Esterházy ne gördítsen akadályt megválasztatása elé. A nádor épen ezt akarta meggátolni. S egyetértésre nem juthattak; mert kiengesztelhetetlen gyűlölet választá el őket egymástól. Az elvakulásig erős és szenvedélyes a nádoré, s épen oly erős Sárospatak uráé is; de míg az első tetteiben nem ismert féket, az utóbbi mindig ura volt indulatának. S ezért a diadal a két nagy ember párbajában Rákóczyé maradt.
Usz István aláirása.
A magyarországi hadak a nádor által kitűzött határidőre (nov. 20-ára) már kezdtek gyülekezni. Haller is megérkezett s az erdélyi dolgokról tüzetes jelentést tett. Ez által még jobban felingerelve, Esterházy a császárhoz küldött felterjesztéseiben ugyancsak sürgette az engedélyt, hogy támadólag léphessen fel.* Haddal fenyegette az erdélyi rendeket is, kiknek szemökre lobbantotta, hogy egy fejedelmet letettek, másikat megválasztottak s most harmadik után néznek. Miféle szabad választás ez, kérdi, mikor ez a harmadik fegyverrel kényszeríti rá őket? Gondolják meg, hogy mit csinálnak, mert Rákóczy a császár hittel köteles alattvalója, s ha vajjon elszenvedheti-e ez a méltóságán ejtett csorbát? Jobb lesz felvilágosítni a császárt Katalin elmozdításának okairól, s higyjék el, hogy kegyelmesen fogja elbírálni tettöket.* Bethlen számára a császár azonnal kiállította a consensust s Hallert ezzel visszabocsátották. Arra építették tervüket, hogy a rendeket Bethlen pártjára vonva, «az erdélyiekkel Rákóczy uramat megtréfáltassák», hogy aztán majd ők békéltessék ki őket.*
L. erre vonatkozó felterjesztéseit a Jászay-gyűjteményben.
Nov. 19-iki levele az erdélyi rendekhez. Erd. Orsz. Eml. IX. k. 143. l.
Anonym levél 1630 nov. 20-ról Nyitrából. Erd. Orsz. Eml. IX. k. 145. l.
Pár nappal Haller után megérkezett Usz István is, Rákóczy követe, s a nádor mind a kettőt egymás után bocsátotta el, bő tanácsokkal s kimerítő memorialékkal ellátva. Az elsőt nov. 22-én. A szemrehányások hosszú sorát azzal enyhítette, hogy Bethlennek megerősítését kilátásba helyezte, mert ő szabadon választatott; de tiltakozott a Rákóczyé ellen, mert ez a szabad választás felforgatása volna. S minthogy ott fenn híre járt, hogy Rákóczy a svédek támogatását keresi,* figyelmeztette őket, hogy ne vegyenek példát a múlt időből, «mert mint az ég az földtől, úgy különböz mostani állapatja császárnak az régitől, holott sok országok és más királyok ellen való győzedelmes fegyvere most kezében van, levervén minden ellenségeit».* De hogy Haller ne juthasson be Erdélybe, arról gondoskodott Rákóczy,* elrendelvén, hogy ha Erdélybe akarna jőni, feltartóztassák.
Pázmány, Séllye, 1630 nov. 21-iki levelében írja: «pericula gravia imminere video, si Rakoczius principatum assequatur. Palam enim jactare fertur sua consilia sveci regis assistentia niti». Jászay-Coll. 44/b. Nemz. Muz.
A Memoriale két példányban maradt fenn. A magyar eredeti 13 pontból a vörösvári ltárban egészen Esterházy irása; a latin fordítás 16 pont, az Orsz. ltárban Acta Publica. Ez utóbbi, mely valószínűleg a császár számára készűlt, bővebb és léyneges eltéréseket tartalmaz.
Alaghy Menyhért írja Kassáról, decz. 7-dikéről, Esterházynak: «Haller István uram, mindenütt praecludáltatván passusi Erdélyben, be nem mehetett, félvén, hogy kézben ne akadjon, meg kellett térnie». Nemz. Muz. Jászay-Coll. 49/b.
Usz Istvánt nov. 25-én látta el memorialéval. Ez volt második ultimátuma s még élesebb, mint az első, a Keczer által hozott. Ha visszafordul, leülteti a hajdúkat, elválik az ifjaktól, a töröktől, szóval, ha földig alázza magát, kilátásba helyezte, hogy ő Felségénél érdekében közben fog járni. Különben megsemmisítéssel fenyegette.*
Memoriale pro dno Stephano Usz. Orsz. ltár. Acta Publ. Fasc. 5. ad nro 11. Rákóczyhoz írt lev. Nyitra, nov. 25-ről.
Sokkal higgadtabban ítélte meg a helyzetet Pázmány. Ellenezte a nádor intézkedését, hogy a király megkérdezése nélkűl rendelte el a táborba szállást, s még kevésbé tetszett, hogy eltitkolta a török izenetét: «ha hadaival Kassa felé megindúl, ő is elpusztítja Nyitravármegyét; ha átlépi a Tiszát, ezt hadizenetnek fogja venni». Ajánlja a királynak: maradjanak nyugodtan, különben is attól tart, hogy mindennel elkéstek.*
Pázmány nov. 21-iki levele: «Nunquam in Ungaria moris fuit, ut palatinus ad arma populum convocaret, nisi expresso mandato regis interveniente, idque etiam cum lege cautum fuit». Jászay-Coll. 44. l.
Pázmánynak igaza volt: ez a sok mindenféle intézkedés elkésett. Pedig Bethlen is a maga részéről ugyancsak mindent elkövetett, hogy Rákóczyt engedékenységre bírja. Mint korábban az elhamarkodott meghívást, most a topai egyezkedést bánta meg: mégis csak szeretett volna fejedelem maradni, s a választó országgyűlés összejövetele előtt óhajtotta volna székét biztosítani. Úgy értesűlt a portáról, hogy már ki is van nevezve a kapucsi pasa, ki a botot és zászlót meghozza neki* s ő azonnal követséget küldött a portára, föltárni az újabb helyzetet, hogy ő Rákóczy támadása miatt volt kénytelen új gyűlést hirdetni, mely közte és Rákóczy közt válaszszon, de szemben ezzel megértetni törekedett a nagyvezírrel, hogy ha most magyarországi úr lesz fejedelemmé, «elvesztik az országot hatalmas császár hűsége alól», mert ezt a béke felbontása követné. Legyen hát készen a porta, tiltsa el Rákóczyt, hogy fegyverrel ne jőjjön az országra, s hasonló tilalmat eszközöljenek ki a nádortól is.*
Bethlen nov. 18-iki levele a temesvári pasához. Tört. Tár. 1885. évf. 115. l.
Bethlen nov. 12-iki levele s Utasítása. Török-Magyarkori Államokmánytár. 170–5. ll.
Még magánál Rákóczynál is tett kísérletet. Kassay Istvánt bízta meg, hogy levélben tárja fel előtte a helyzet veszélyes voltát: «nem mindenkor szerencsés embernek az sebes habok ellen tusakodni», ne küzdjön a két császárral, gondolja meg, hogy a «statusok részéről is akadályi vannak, fogadja el Váradot és Biharmegyét, mely szép herczegség lehetne» s küldje be Chernelt a tárgyalások megkezdésére.
De Rákóczy nem küldte be Chernelt. Sem a nádor fenyegetése, sem Bethlen esengése nem ingatták meg. «Ha én csak az Bodrog partján tudtam volna, hogy ő kegyelmét választotta az ország fejedelemmé,» – izente Kassaytól – «megtértem volna. De most már vissza nem mehetek, mert nem jóakaróim régen kívánták ezt az alkalmatosságot, melylyel megejthettek volna.»* Attól, a mivel leginkább fenyegették, hogy a két császár ellen nem lesz képes fentartani magát, épen nem tartott: hisz a két császár közűl az egyik már részére van nyerve, s ez a másikat vissza fogja tartani a támadástól. De ezenkívűl is mindent úgy elő akart készítni, hogy megválasztatása esetére meglepetéstől ne tarthasson. Patakot neje erősítette, ő maga gondoskodott, hogy a hajdú-városokban legyen elegendő had, seregét szaporította s a magyarországi Részekben úgy helyezte el, hogy minden perczben összehívhassa.
Kassay nov. 11-iki levele Rákóczyhoz: Rákóczyak Kora. 247. l. Illésházy naplója. Tört. Tár. 1891. évf. 561. l. BEKE: Esterházy nádor levelei. Budapest, 1885. 10. l.
S ez intézkedéseivel egy időben a kis gróf által már Rákóczy részére megnyert budai basa nagy divánra gyűjté össze Budára Abaza Mehemet bozsnya-basát, Ibrahim tömösvári, Bekir kanizsai, Murad egri beglerbégeket, Mehemet esztergomi, Muharrem szolnoki basákat, egy egész sereg főemberrel, vitézzel, s ezek egyhangúlag elhatározták, hogy az erdélyi fejedelemséget Rákóczy Györgynek kell adni, meghagyván Bethlen Istvánt a kormányzóságban. E határozatot a kadi elé terjesztették, ki a választást megerősítette s a fetvát kiállította.* Ezzel a porta magatartása el volt döntve; s a hírrel a török főurak közűl többen Váradra útaztak.
Hosszú levele deczember elejéről Bethlen Istvánhoz. Tört. Tár. 1885. évf. 117. l. Hogy beérkezett Erdélybe, igazolja Rákóczy 1630 decz. 25-iki levele Jászay-Coll. 52. l.
