IX. A HADVEZÉREK.
IX.
A HADVEZÉREK.
A HADVEZÉREK.
A HADSEREG ÉLÉN a fejedelem állt, a ki eleintén vitézűl részt vett a csatákban, azonban a pudmericzi nap (1705 augusztus 11-ike) óta tisztjei «harczolni nem engedték».* Három álló esztendeig (a trencséni csatáig) mérsékelte is magát, de akkor «átlátta, hogy hazánk közszolgálatja nem engedi annyira való elvonását a hadműveletek személye szerint való folytatásában, a mint némelyek javallják»,* s attól kezdve megint nem kímélte élete biztonságát.* 1705 szeptember 18-ikán ő lett a szövetkezett rendek vezérlő fejedelme s ezzel a hadsereg feje. A jelszót (parolát) mindig ő adta ki tábornokainak; szokás szerint először Bercsényi főtábornoknak s Vay udvari főkapitánynak sugta meg, ezek tovább adták a jelenlevő tábornokoknak.* A tábori főstrázsamester a fejedelem tábora előtt hasonló módon tudta meg a jelszót az udvari főkapitánytól.* A főhadiszállást is mindig a fejedelmi kornyéta (czímeres zászló) jelezte a fejedelem audiencziás sátorán.*
Rákóczi 1705 augusztus 18. Arch. R. I. 394. V. ö. e könyvben I. 427.
Rákóczi 1708 szeptember 14. Arch. R. II. 324.
Pl. utóbb 1710-ben a betegeskedő Bercsényi helyett Károlyi és Esterházy Antal tábornagyokkal személyesen vezette a hadjáratot. Hadtört. Közl. 1890., 409.
Rákóczi eml. 183.
Hadtört. Közl. 1895. 300.
Arch. R. III. 258.
Főtábornoknak (generalissimusnak) a szécsényi országgyűlés óta Bercsényit tekintették, de ezt a tábornokok egy része, pl. Forgách, nem ösmerte el jogosnak.* A fejedelem is csak 1706-ban, mint már egyúttal érsekújvári főkapitányt tette meg fővezérnek.* A bécsiek gúnyosan magyar Cromwellnek nevezték.* 1707-ben a rendek őt választották meg a fejedelem helytartójának,* de a küzdelem vége felé inkább külföldi követségbe küldte, csakhogy tervezett hadjáratában «tétovázó szellemével, gyakori betegségeivel s egyéb alkalmatlanságaival terhére ne legyen».*
Rákóczi eml. 183.
U. o. 183., 201.
Horváth Czirill, M. Irodalomtört. I. 654.
Rákóczi eml. 227.
U. o. 282.
78. LOVAS KAPITÁNY A GRÓF BETHLEN-FÉLE SZÉKRŐL.*
Lovaskapitány cz. képeinket gr. Bethlen Miklós bethlen-szentmiklósi kastélyában lévő képekről ifj. Pákey Lajos fényképezte.
Bercsényi elmenetelével, ahogy maga a fejedelem írta,* a fejedelem után Károlyi Sándor báróra esett «a dolognak a terhe». Károlyin kívűl Esterházy Antal és Forgách Simon grófok voltak a fejedelem tábornagyai. Esterházyt a történelem vitéz, de nem valami önálló vezérnek,* tábori könyve* lelkes katonának bizonyítja. A fejedelem szerint azonban tudatlan és határozatlan volt.* Ahogy máshol mondja, Károlyi jól s helyesen gondolkozik Esterházy kezéről, lábáról; csak a Hanczerli, Franczerli, Speranczerli ne tegyen kárt a fejében; «mert az bizonyos, hogy a rémítő és magában indúlni szokott híreknek hitelt ad.»* «Egész hadunk nem volna neki elég».* Elelvesztette a tramontánát és gyermek-tanácson indúlt; de hát «csak az idő füstölgetheti ki a ködös párákat az emberek fejéből».* Később Esterházy szerette magát főgenerálisnak írni, holott a generalissimus czím csak Bercsényit illette meg. «Ha már ő a fő – írta Bercsényi a fejedelemhez* – örömest tudnám, én már mi vagyok?» Forgách teljesen elméleti ember volt. A Dunántúl s Erdélyben nem állotta meg a helyét. Erről a tündérországról, ahogy hallomás után nevezte, Károlyi Sándortól kért felvilágosítást, katonai és polgári tekintetben hogyan kormányozza.* Mindenesetre tanúlt, képzett, vitéz katona, elösmert taktikus, de népszerűtlen, a kiben katonái sohasem bíztak igazán. Rákóczi sem szerette, korán terhére vált, de nagy hasznát vette a hadak szervezésében.* Remélte, hogy «szép hadi tapasztalatai következtében az óránkint változó körülmények szerint fog idővel és alkalmatossággal úgy élni, hogy rövid idő alatt hasznos fáradságai által tett hadiműködésének hasznát fogja közügyünk tapasztalni».* Engedetlensége miatt végre is kénytelen volt elfogatni s «illetlen petyegéseiért»* még fogságában is megfenyegetni.* De bizonyára tévedett Esterházy Antal, ki szerint a rendes hadak Forgáchot káplárságra sem itélték elégségesnek* s később a tábornagy szemrehányást tett a fejedelemnek, hogy hisz minden szónak, a mely őt vádolja.* A negyedik tábornagy idősb gróf Barkóczy Ferencz († 1709.) vitéz katona volt, a ki már Rákóczi öregapja korában szolgált, de vezényelni nem tudott.* Mindamellett a fejedelem olyan tekintélyt adott neki, hogy «a mit a haza szolgálatában jónak és hasznosnak ítél, azt elkövethesse».*
1710 november 15. Arch. R. III. 191. Jellemzése Márki, Rákóczi, I. 295–6. Éble, Károlyi Ferencz, I. 1–4. s több helyütt.
Hadtört. Közl. 1888. 22.
Kiadta Thaly Kálmán, 1901. 8r. XVIII. és 1032. lapon a két Esterházy életrajzával együtt. A hadjárat történetére nézve nagybecsű gyüjtemény.
Rákóczi eml. 137–8.
1707 október 24. Arch. R. II. 116.
1708 februárius 6. U. o. II. 165.
1709 július 27. U. o. II. 508.
1710 július 12. U. o. VI. 553.
1704 augusztus 5. Károlyi Okl. V. 103.
Rákóczi eml. 121., 172., 177., 181.
1706 április 2. Arch. R. I. 506.
1710 februárius 20. U. o. III. 41.
Pöre és mentsége. Hadtört. Közl. 1891. 433–461.
1706 deczember 12. Arch. R. V. 341.
1712 szeptember 7. U. o. VII. 205.
Rákóczi eml. 201.
Rákóczi, 1705 decz. 30. Arch. R. I. 440.
79. GRÓF BARKÓCZY FERENCZ KÁROLYIHOZ.
(Károlyi-levéltár.)*
Gróf Barkóczy Ferencz levele Károlyihoz, a Károlyi-levéltárban őrzött eredetiről. Olv. l. a «Hasonmások szövegé»-ben 6. sz. a.
GRÓF BARKÓCZI LEVELE KÁROLYIHOZ.
Én Egerbűl hazaérkezvén csak az Boldogságos szűz képeinek sirásit hallottam, egik Varanon, s-a másik Rafajóczon, melyet genuine eő Felségének megh irtam, tudom Kegyelmeddel is fogia eő Felsége közleni, – –
Tábornagyi rangja volt báró Vay Ádám udvari főkapitánynak is. Vay a fejedelem udvarában az első személy,* a legbölcsebb magyar.* A fejedelem szerint haragudtak rá sokan, a kiknek délutánonkint általában ki szokta mondani gondolatait.* Mint hű szolgát, a legnagyobb kincsnek tartotta.* Maga mellett látta a nagyszombati, majd a trencséni végzetes csatákban.* Önálló katonai feladatokkal is megbízta; pl. mikor neki adta át Esterházy Dániel hadait,* majd a munkácsi várparancsnokságot.* A legfontosabb államügyekben az elsők közt kérte ki tanácsát. Vay mint politikai író is megmutatta, hogy ezt a kitüntetést a legnagyobb mértékben megérdemelte.
Főkapitányi utasítása. Tört. Tár, 1880., 571–6.
Századok, 1870., 2. Rákóczi önéletr. 120–1.
1708 április 11. Arch. R. II. 236.
1711 februárius 18. U. o. III. 593. Károlyi önéletírása, II. 295.
Rákóczi eml. 118., 246.
1705 június 23. után. Arch. R. I. 354.
1711-ben. Rákóczi eml. 294.
Tábornagyok álltak az öt főkapitányság élén. A fejedelem az érsekujvárit a fővezérnek, Bercsényinek adta. Az alsómagyarországit (a győri és kanizsai egyesítésével) Esterházy Antalnak. A kassait (mely a felsőmagyarországi 13 vármegyére terjedt ki) Forgách Simonnak. A szolnokit idősb gróf Barkóczy Ferencznek. A tiszántúlit (szatmárit) Károlyinak. Hatodiknak Erdélyt lehetne mondani Pekrivel. Minden tábornagy-főkapitányt altábornagyi rangú kapitány helyettesített.* Rendelkezésökre állott egy-egy tartományi főhadbiztos,* ki a tárházakról, élelmezésről gondoskodott; alattuk álltak a pénztárnokok s a ruházati biztosok. Minden tábornagy mellett volt hadbíró, a ki a becsukott vagy elfogott katonák és tisztek ügyeit intézte.*
Rákóczi eml. 201. Arch. R. I. 484., VII. 215.
Pl. Darvas Ferencz (a kiről azt írja Bercsényi a fejedelemnek, hogy «ha malom volna a szája, elgyőzné Ujvárt prófonttal, de sületlen maradna a lisztje». Arch. R. VI. 142.); továbbá Palkovich Ferencz, Szentgyörgyi Horváth Zsigmond, gr. Csáky István, Gyulai Ferencz, Eötvös Miklós, Gellén Gergely, Lipóczi Keczer Sándor szenátor, Beniczky Mátyás, Lónyay Ferencz, Utz Ferencz. Erdélyben Száva Mihály (Tört. Tár, 1906. 45.) A fejedelem méltán mondta (1704 november 13. Hornyik, IV. 336.), hogy a commissariátus is a jó rend és regula ereje és éltetője. Azonban a császári kor hadbiztosait hárpiáknak nevezte. (Önéletr. 72.)
Minden ezrednek külön hadbírája volt (Arch. R. I. 519.), de megesett, hogy egyik-másik a nélkül maradt (pl. Buday ezredes, mikor Kajdy István a fejedelemhez utazott. U. o. I. 301.) A hadbírák közt többször emlegetik Kajdy Istvánt, Farkas Mihályt, Horvát Györgyöt, Palugyayt, Szentiványi Ráfaelt, Kajali Pált, Grassalkovics Jánost.
Altábornagyi rangot gróf Csáky Mihály és gróf Esterházy Dániel nyertek. Amarról egykor megírta a fejedelem, hogy «ha csak így viseli magát, idején visszaküldi inkább, mintsem bajoskodjék vele».* Azonban Csáky kiment vele Rodostóba is és 1757 deczember 7-ikén 81 esztendós korában mint Rákóczi utolsó generálisa halt meg.* Esterházy Dánielt a fejedelem könnyen zavarba jövőnek tartotta, a kiben ennek következtében nem-igen bízott;* gyöngeséget látott benne, hogy mindent a haditanács alapján tesz;* s összeférhetetlenségről vádolta.*
1710 januárius Arch. R. III. 3. Egy 1709 évi névtelen levél szerint, könnyen elvesztjük egész hazánkat ha Csáky-féle parancsnokok alatt hadakozunk. Tört. Tár, 1908. 429.
Mikes levelei 1757 deczember 29.
1705 junius 23. Arch. R. I. 353.
U. o. I. 355.
1710 július 7. U. o. III. 129.
Tábornok volt Andrássy György, a nagyszombati és pudmericzi hős. Iszákossága miatt Bercsényi korcsma-generálisnak hítta.* A fejedelem szerint is* szeles, részeges indúlatú, csak őrjáratokra való; de hát hiába büntetnék azt, kinek Isten a tanulásra észt nem adott. Szívesebben látta maga körül az udvarban mint a táborban. Dícsérte* igaz hazafiúskodását, követésre méltó hűséges magaviseletét s nem kételkedett «hazájához való tökéletes szeretetében való magagyakorlásáról». – Andrássy István egy ízben (1706 őszén) Alsómagyarország főparancsnoka volt, de gyönge vezér.* Forgáchot ő nevezte először árulónak;* később a fejedelem őt nevezte annak.* – Bagossy Pál, az ivreai hős, 1707 szeptemberében állott át Rákóczihoz, a ki azonnal vezérőrnagygyá tette. Becsülte a gyalogságot, értett vezetéséhez, látott rendszeres ostromokat, ütközeteket s Károlyit lassankint felvilágosította a hadviselésről.* Berthóti Ferencz szenátor, Forgách elfogatása után kassai helyettes főkapitány, régimódi, hű és eszes katona, ki I. Lipóttól már 1689-ben vitézségi érmet kapott.* Testvére Berthóti István, szintén régi katona, 1707–10. közt érsekujvári parancsnok. Páratlanúl megbízhatónak, ügyes vezérnek tartották; pe lábbaja helyhez kötötte. Bercsényi azt mondta róla, hogy ha lábat lehetne cserélni, nem egy nyalkának srófolná ki a lábát.*
Arch R. X. 2.
1708 október 29. Arch R. II. 363–4. Részegessége miatt már 1705 szeptember 8-ikán megrótta. U. o. I. 409.
1710 május 1. és augusztus 1. Arch. R. III. 417., 475.
Thaly jegyzete, Rákóczi eml. 234.
U. o. 92.
1710 február 23–24. Arch. III. 48., 50.
Rákóczi eml. 270.
Élete és hagyatéka. Hadtört. Közl. 1896. 141–160.
1706 márczius 25. Arch. R. V. 66.
80. BERTHÓTI ISTVÁN NÉVALÁÍRÁSA.*
Berthóty István
Bottyán János volt a legnépszerübb tábornok, a kire katonái rajongással tekintettek. Vay a fejedelemnek azt írta róla, hogy olyan engedelmes iránta, mint egy közönséges kapitány: csak tudnának vele bánni s néha el is szenvedni egyet-mást! Igaz, néha kemény, de erre elég okot adnak.* Katonái Bottyán apánknak, öreg apónak, Jóltevő Jánosnak,* a fejedelem tigris apánknak nevezte.* Azonban elhamarkodó természetűnek tartotta. «Nincs kétségem benne – írta egyik hadivállalatáról* – lesz Hűbele Balázs: csak lovat adjon az Isten»! Eszében, megfontoltságában nem bízott.* Egyszerű ember volt az ő szemében, a ki nehéz teher neki; a vak, elszánt ábrázatú embernek, a ki emlékíratokkal gyötörte, nem győzőtt eleget prédikálni.* Katonai jelentősége kétségtelen,* de hírneves dunántúli hadjáratait emlékírataiban a fejedelem alig említi; néha még a nevét is elhallgatta, vagy nem adta meg neki a megillető czímet.* Nem kételkedett hazafiúi kötelességérzetében,* «szíves indulatában», de nem titkolta, hogy a vezetésben sok zavart szokott okozni.* Egyszer bosszúsan «ő vakságának» nevezte,* a kinek mind esze, mind szeme vak lesz olyan földön, a hol sohasem volt.* Csak «vízi eszét», a vizek védelmében való ügyességét ösmerte el.*
Vay a fejedelemhez 1705 május 17. U. o. IX. 188.
Századok, 1879. 280.
1706 április 17. Arch. R. I. 527.
1706 július 30. U. o. I. 576.
1706 szeptember 21. U. o. I. 626.
1708 szeptember 29. U. o. II. 347.
Ezt bőven fejtegette Thaly Bottyán életében és Századok, 1879. 280.
Rákóczi eml. 171., 234., 240.
1709 július 13. Arch. R. IX. 699., 711.
1709 junius 19. U. o. II. 487.
1709 junius 4. U. o. II. 478.
1709 április 14. U. o. II. 467.
1709 július 15. U. o. II. 500.
81. BOTTYÁN JÁNOS HÁZA LÉVÁN.
Bezerédj Imre 1706 julius 19-ikén lett brigadéros, 1708 augusztus 9-ikén vezérőrnagy.* Édes hazája mellett való dicséretes cselekedetei hírével Európában egész tartományokat betöltött; a hadjáratban egymaga 72 tisztet vágott le s azért magyar Herkulesnek nevezték.* A fejedelem szerint is megérdemelte a jó tiszt nevet;* mégis mint árulót kellett kivégeztetnie. – Buday István bihari főispán,* a hajdúk főkapitánya, főképpen mint a szatmári ostromzár parancsnoka* és mint a szeredi csata egyik hőse tűnt ki.* Gróf Csáky István szenátor a pudmericzi csatában a legválságosabb pillanatban vallotta be a fejedelemnek, hogy a gyalogság vezetéséhez nem ért.* Ebeczky István a nagyszombati, pudmericzi, majd a stomfai, trencséni csatákban s Ungvár védelmében vitézkedett.* Gróf Forgách György vezérőrnagynak nem jutott jelentősebb feladat. Deregnyei Galambos Ferencz vezérőrnagy mint szenátor többnyire a fejedelem közelében tartózkodott. Gyürky Pál helyén volt az idegen lovasság élén, de, a fejedelem szerint, nem értett a gyalogsághoz;* «kételkedett ügyünk boldogulásában s azért nem juthata az igéret földjére»!* Gróf Mikes Mihály nagy tekintetben állt a székelyeknél, a kiknek grófja volt; de könnyű és hiszékeny elméje miatt Pekri úgy forgatta, ahogy neki tetszett.* Nagyszeghy «csak a panaszaiból vette észre, hogy él, nem a próbáiból,« mert leveleiben nem látott egyebet kinyomásnál vagy verésnél.* Eleget unszolta, de látta, hogy kevés kedve van az újításhoz; nem tudta, ilyen volt-e azelőtt, vagy csak most lett ilyen, de felettébb hanyagnak találta.* Bercsényi kezdetben rendkívül dícsérte Rákóczi előtt,* a ki azonban úgy hitte, hogy ő mindenkinél jobban ösmeri; a mint mondja, egyszer olyan levelet írt neki, hogy ha nem ismerné, ki írta, keserves lenne a válasza.* Azt valóban nem tűrte, hogy «csekély állapotát» szemére hányják, katonái előtt megmocskolják, becsületében sértsék.*
Arch. R. I. 567., II. 313.
Rákóczi-tár, I. 177–8.
1708 április 6. Arch. R. II. 230.
U. o. I. 281.
Mint ilyenhez, a fejedelem 39 levelet írt. Arch. R. I. 73–78.
Rákóczi eml. 136.
U. o. 143.
Rákóczi eml. 114., 117., 140., 239., 250., 295. Bercsényi még 1709 junius 14-ikén is kétségbevonta tábornoki rangját. Arch. R. VIII. 62.
Rákóczi eml. 185. Arch. R. II. 70.
Rákóczi 1710 junius 7. U. o. III. 119.
Rákóczi eml. 206. 1708 után ő volt a Moldvába szorúlt bujdosók feje, residense pedig utóbb Dániel Péter. Arch. R. III. 488.
1706 május 25. Arch. I. 549.
1706 április 21. U. o. I. 534.
1704 április 26. U. o. IV. 20.
1709 április 19. U. o. II. 471.
Sennyei Istvánhoz írt kemény levele 1704 januárius 3-án. U. o. I. 273–4.
82. BOTTYÁN NÉVALÁÍRÁSA.*
Bottyán János
Báró Palocsay György ezredes Prágából 30 huszárral szökött haza Rákóczihoz. Csak a háború vége felé, 1710-ben lett tábornok a vitéz,* jó verselő ember.* A fejedelem szerint katonái benne, mint parancsnokban, nem igen bíztak, de hazaszeretetében kételkedni nem lehetett.* Gróf Pekri Lőrinczet a fejedelem csak nagynehezen vette át a császáriaktól, a kiknek kedvéért «vásárra vitte hitét,» hogy náluk katholikus, nála pedig megint kálvinista legyen.* Bizalmatlanságát Bercsényi is szította,* pedig rokonságban álltak; politikai magatartása miatt a fejedelem valóban idegenkedett tőle s kétszínű, fondorkodó embernek tartotta.* Pedig lelke üdvösségén kívűl Pekri semmit sem kívánt úgy, mint a fejedelem boldogúlását, hogy «azt a kegyetlen vasigát a szegény magyar nemzet nyakáról levenné»; s őt nem Gábor neve a görögkeletiek vallási küzdelmeiből lett ösmeretes. A magyarok Érsekujvár hős védelme miatt tisztelték. Csicseri Orosz Pál Erdélyben, majd a Tiszántúl harczolt. A fejedelem csak Moldváig és a tengerek széléig, hanem ha bujdosásra jutna, a világ tulsó széléig is elkísérné.* Ebben bízva, a fejedelem erdélyi fővezérré tette; azonban első sikertelen kísérletei után észrevette, hogy mások gyöngének tartják.* Szemére vetette, hogy nem ért a gyalogság vezetéséhez, nem hallgat más katonák tanácsára, szánandó mozdulatokat tesz.* Thököly hadakozásában sem lehetett rosszabb rendtartás az övénél; táborozása, járása felfordúlt eszeveszettség;* az ellenség az ő rossz magaviselete és rendelkezései miatt ment be Erdélybe* stb. Némileg megnyugtatta, mikor értesűlt, hogy «a maga partjain kívűl kiterjedt elméjének árvize megtérni kezdett»;* de megrótta hanyag levelezéséért, melyből a fejedelem szolgálatának és az ország javának fogyatkozása következhetnék. Intette, ne hirtelenkedjék beszédében; ne fenyegetőzzék kibujdosással; ha panasza van, egyenesen hozzá fordúljon. «Mindezt atyai intésének vegye s dolgait úgy kormányozza, hogy az eddig nyert hírének, nevének gyarapítására ösztönt adjon és maga dícséretes cselekedeteinek s hasznos szolgálatainak jutalmát tőle s hazájától elvehesse».* Hiszen ellene «a maga nyelvénél egyéb nem áskál».* Nemcsak a fejedelem,* hanem a labanczság* is zsákmányra törekvőnek ismerte.
Ezt 1710 deczember 29-ikén Rákóczi is kiemeli. Arch. R. III. 327.
Életrajza Századok, 1873. 173.
1708 januárius 6. és 1710 deczember 29. Arch. R. II. 276., III. 327.
Rákóczi eml. 81.
1704 május 26. Arch. R. IV. 42.
Rákóczi eml. 101. Pekri életrajza Szádeczkytől, (Gróf Pekri Lőrincz levéltára,) Századok, 1908. 305–311.
1706 februárius 6-iki és november 5-iki levelei. Antalffy, Petrőczy Katalin, 116.
Rákóczi eml. 206.
U. o. 233., 250.
1707 november 15. Arch. II. 138.
1708 februárius 3. U. o. II. 161.
Károlyi Sándorhoz, 1707 október 15. U. o. II. 115.
1707 október 27. U. o. II. 119.
1707 november 1. U. o. II. 122.
1707 november 15. U. o. II. 138.
Cserei, Hist. 415.
83. PETRŐCZI ISTVÁN NÉVALÁÍRÁSA.*
Petrőczy István, III. István és P. Kata apja (Orsz. Levéltár)
Báró Petrőczi István Bukarestben 1703 november 29-ikén Bukarestből már késznek mutatkozott hazajönni, «ha bízhatik Rákóczi uram dolgaihoz».* A vén kurucz haza is jött és eleinte a csatatéren, 1708-tól pedig mint szenátor szolgálta a fejedelmet. 1712-ben férfiágon sírba vitte családját. Báró Sennyei István a háború kezdetén legtöbbet értett a hadakozáshoz.* 1706-ban az új kormánytanácsnak, majd a szövetséges rendeknek kanczellárja lett.* Nehezen vált meg katonáitól, de a fejedelem szerint,* «úgy sem illik a mankó s pálcza, a kalamáris és penna a kardhoz»! Áldotta igaz magyarságáért, vele való jótéteményeiért;* hiszen ügyünk igazságáért lelkesedve sokszor látta könybelábadni, majd fölragyogni a szemét!* Gróf Teleki Mihálynak, mint belső tanácsúrnak, tábornoki rangja volt.* A fejedelem aggódott, hogy mint erdélyi tanácsurat hadi szolgálatra alkalmazza, mert teljes hadi fegyelem alá nem vethette, a mennyiben az ország alkotmánya értelmében a kormány rendelte melléje.* Határozottan tudtára is adta, hogy nem hadi, hanem politikai kérdésekben akar élni tanácsaival.* Pedig ebben a részben is nyugodt lehetett, mert nem kívánta saját gondolatait ura parancsolatai gyanánt véghez vinni.* Thoroczkay István előítéletes volt, nem modern, de megbízható;* 1705-ig mint Erdély főparancsnoka, azután mint az erdélyi szenátus elnöke tett szolgálatokat.*
Századok, 1908. 418.
Rákóczi eml. 51.
U. o. 177., 294. Századok, 1895. 851.
1706 május 15. Arch. R. I. 544. Károlyi okl. V. 475.
1709 április 20. U. o. II. 472–3.
1711 április 18. U. o. III. 624.
Rákóczi, 1711 április 23. U. o. III. 636.
1708 márczius 6. U. o. II. 178.
1710 április 29. U. o. III. 247–250.
1704 július 18. Tört. Tár, 1906. 46.
Rákóczi eml. 206. Rákóczi 1704 jan. 12. Arch. R. I. 158.
Századok, 1898. 224.
A vezérkar a táborban el nem foglalt tábornokokból állt,* de a fejedelem időnkint a többieket is tanácsba gyüjtötte.* Kineveztetésök Rákóczinak sok nehézséget okozott; látta gyöngeségöket és jól megvizsgálta képességüket, mielőtt határozott. Inkább híveket, mint lángeszűeket akart látni maga mellett.* Ne gondolják a tábornokok, quod sint condomini imperii!* A tábornoki tekintély sehol sem áll – szerinte – abból, hogy mindenki abszolutus úr legyen; hanem hogy a parancsolatokat végrehajtsa. Velük szemben nem akar gyönge fejedelem hírébe kerűlni.*
Az 1706 november 22-iki javaslat szerint. Arch. R. V. 3., 16. Bercsényi szerint a három Andrássy és 16 más. U. o. V. 317.
Pl. 1709 május 23. U. o. IX. 671.
Bercsényihez, 1709 márczius 17. Arch. R. II. 467.
1709 augusztus 13. Arch. R. II. 518.
1710 július 6. U. o. III. 279.
A fejedelem vagy a főtábornok parancsolatán kívűl a hadi fórumon senkinek sem illik felülvizsgálnia az ügyeket.* S méltán bosszanthatta a fejedelmet, hogy ha olykor ellenkeztek parancsai a Bercsényi parancsaival, megkérdezték tőle, melyiknek engedelmeskedjenek.* Nem tűrte, hogy parancsait hánytorgassák, felülbírálják s a haditanácsban «némely nagy dolgokat át nem látó, se messze nem néző tisztek» véleményére és szavazására bocsássák.* Tábornokai többet higyjenek maguknak mint másoknak s az ő rendeleteit és a haza szolgálatát nézzék.* Semmi jót sem várt attól, ha mindenki hozzászokik, hogy saját fantáziája szerint rendelkezzék a hadak közt.* Viszont azonban többször intette vezéreit önállóságra s adott esetekben fölhatalmazta őket, hogy azt tegyék, a mit a haza szolgálatában jónak és hasznosnak ítélnek.*
1710 július 9. U. o. III. 281.
1706 október 2. U. o. I. 635.
1710 februárius 21. U. o. III. 42.
1710 május 11. U. o. III. 262.
1707 márczius 23. U. o. II. 59.
1705 deczember 30. és 1706 augusztus 20. Arch. R. I. 440., 594.
A fejedelem többnyire döntő elhatározások küszöbén tartott haditanácsot.* Egyszer-másszor le is szavazták őt: «mintha valami végzetes átok fogta volna meg az elméket».* Különben gyöngeség jelének tartotta, hogy mindent a hadak tanácsából vigyenek végbe;* hiszen «a jó Isten tudja, ő maga is micsoda bajban van azoktól, a kik egy órában akarják is nem is a dolgot».* A tábornokok tanácsába rendesen a brigadérosokat is meghíta.*
Pl. 1703 szeptember 10. Szatmárt, 1705 Verebélyen a nagyszombati csata után, majd a pudmericzi csata előtt augusztus 10-ikén, 1706 februárius 13-ikán Miskolczon, 1707 februárius 2-ikán Rozsnyón, 1708 július 24-ikén Krakovánban, július 29–30-ikán Brezován, 1709 januárius 15., februárius 18–19. Munkácson, május 27. Patakon, junius 10–12. Enyiczkén, július 3. Patakon, november 16–17. Varannón, deczember 8–9-ikén Hrabóczon, 1711 januárius 31-ikén Olcsván.
Rákóczi eml. 246.
Arch. R. I. 355. Czélzása Esterházy Dánielre vonatkozik.
1706 februárius 24. Károlyi okl. V. 405.
Pl. 1708 július 24. Rákóczi-tár, 1. 147.
A brigadérosokat, «a harczrendelő mesterség tisztjeit»* a fejedelem 1704 óta azért nevezte ki, hogy «a nemeseknek saját jobbágyaik és alattvalóik fölött magasabb rangot adhasson.* Babocsay Ferencz, Béri Balogh Ádám, Galanthai Balogh István, Bezerédj Imre, Csajághy János, Czelder Orbán, Fodor László,* Ocskay László, Szalay Pál, Szemere László voltak a legjelesebbek.* A fejedelem velök nem tett kivételt, mikor leírta, hogy egyik sem ért a vezetéshez, különösen a gyalog ság vezetéséhez.* Fegyelem és alárendeltség dolgában keményen akarta fogni a kényeskedő és szófogadatlan brigadérosokat;* de nehéz volt kiigazodnia illetekességök és az abból származott rossznak kikereséséből.*
Rákóczi 1708 februárius 25. Századok, 1873.–38.
Rákóczi eml. 97.
A fejedelem patikárius ábrázatúnak mondta. 1709 januárius 29. Arch. R. II. 440.
Mellőzve ezeket és a kik idővel tábornokok lettek, brigadérosok voltak: Chassant, gr. Csáky László, Damoiseau, Domokos Ferencz, Esze Tamás, báró Jósika Dániel, Kisfaludy György és László, Le Maire, De la Motte, Nárai Nyáray László, Ordódy György, báró Perényi Miklós, Radics András, Réthey György és János, báró Sennyey Ferencz helyettese, Szalay Pál, Szentiványi János, Szentpétery Imre, Szűcs István, Vass Sándor, Vay László.
Rákóczi eml. 97. és 1707 április 15. Arch. R. V. 397.
1708 februárius 6. U. o. II. 164.
1708 márczius 2. U. o. II. 174.
84. CSAJÁGI JÁNOS NÉVALÁÍRÁSA.*
Csajági János
A többitől különböző helyzete volt Sréter János brigadérosnak, mint a tűzérség főfelügyelőjének. Feladatát a fejedelemnek 1705 november 23-ikán kelt utasításai szabták meg.* Érdemei ezen a téren elévülhetetlenek. A fejedelem dícséretesnek tartotta magaviseletét, hozzá való hűségét, nemzetünkhöz és hazánkhoz megbizonyított szíves szeretetét;* néha azonban, pl. mikor a tüzérségi munkák Kassán megszűntek, ellene is kikelt. Vádolta, hogy keveset törődik feladatával, mert azt hiszi, eleget tett annak, ha a francziák (a hadmérnökök) ellen való panaszait kiprüszkölheti.* Tapasztalva tapasztalta benne az illetékességnek a csendesség és jámborszívű szuszmaság hamvával elrejtett tüzét. Sréter azt gondolta, minden mentségének helyet ad a francziák ellen való panasz és az, hogy «megmondtam, megparancsoltam».*
Századok, 1898. 811–813.
1710 márczius 19. Arch. R. III. 373.
1708 márczius 2. U. o. II. 173.
Bercsényihez, 1708 márczius 30. U. o. II. 220.
A fejedelem, a ki annyira szigorú volt önmaga iránt, tábornokaival, brigadérosaival szemben is alkalmazta a szigorúságot. Csak így remélte, hogy valódi vezéreket állíthat a nemzeti ügy élére.
