VIII. A MEZEI HADAK.
VIII.
A MEZEI HADAK.
A MEZEI HADAK.
65. GYALOGOS A GRÓF BETHLEN-FÉLE SZÉKRŐL.*
Gyalogos cz. képeinket gr. Bethlen Miklós bethlen-szentmiklósi kastélyában lévő képekről ifj. Pákey Lajos fényképezte.
HAJDÚK nem csekély számmal voltak a rendezetlen (irregularis) hadak közt. Forgách elpanaszolta* a fejedelemnek, hogy a koronczói csatában nem bírta támadásra, lövésre vinni 2300 hajdúját: «csak állottak, mint a barmok. Nehéz ezzel az állhatatlan magyarral hadakozni!» Másként kell ezzel a magyarral bánni; mert csak próbálni (portyázni) akarnának, csatára pedig nem akarnak menni». Forgách vádját a hajdúk magán a Dunán túl is megczáfolták, a hol pl. 30 puskás hajdú Csobáncz várát megvédelmezte oly neves katona ellen, a milyen Rabutin volt s 50 tisztjét, 300 gyalogját pusztította el.* A fejedelem is legszívesebben a várak őrségében alkalmazta a hajdúkat. «Ha a várakat meg nem tarthatjuk, – mondta* – mi hasznát veszszük a hajdúnak? Hiszen jobb lesz akkor tatárosan hadakoznunk». Thököly bujdosói elég tatárosan hadakoztak s Forgách úgy hitte, a hajdúsággal nem vihet végbe semmit; mert ha nyer: oszol s hazahordja a zsákmányt; ha veszt: úgyis. Az erdélyiek mégis inkább ezer fizetett hajdút kértek; mert «amazok keménységét csak a kerék töri meg s utálatosakká teszik magukat ezenhaza előtt».* De Lóczy és Nyáry «fene hajdúi» is egyszer már kardra mentek egymással. A fejedelem «ily rossz cselekedetet büntetés nélkül nem hagyhatott», s a bűnösöket agyonlövette. Máskor ismét agyonlövetett néhány lázadó hajdút, hogy «10–12 ember halálával ezeren is tanúljanak, mert különben jó végét nem várhatjuk dolgainknak»;* és «jobb egész ezereknek inkább a tizedét megöletni, mintsem rossz voltuk miatt nagy fogyatkozásokat szenvedni».*
1704 június 14. Hadtört. Közl. 448–451.
Esterházy Antal 1707 márczius 11. Károlyi-Okl. V. 610.
1707 augusztus 23. U. o. V. 661.
Radvánszky Rákóczihoz 1704 július 9. Tört. Tár, 1906. 32.
Arch. R. I. 628. Károlyi-Okl. V. 459.
1706 augusztus 18. Károlyi-Okl. V. 511.
66. GYALOGOS A GRÓF BETHLEN-FÉLE SZÉKRŐL*
Gyalogos cz. képeinket gr. Bethlen Miklós bethlen-szentmiklósi kastélyában lévő képekről ifj. Pákey Lajos fényképezte.
67. HAJDÚ.
(Marsigli rajza. Szendrei után.)
A tíz hajdúváros főkapitánya Budai István, majd 1706-tól Szemere László volt. A hajdúvárosok többször kaptak parancsot személyes fölkelésre,* de rendesen odahaza maradtak, vagy hadakozásra alkalmatlan embereket állítottak maguk helyett. Hiában intette őket a fejedelem, hogy «nem ezt kívánja a haza szolgálata».* Sokszor tapasztalta gyöngeségöket.* Nem annyira a szabadságot, mint a hajdúszabadságot keresték. A salánkiak otthon káromkodtak, lövöldöztek, részegeskedtek s a legnyakasabbak mégis arra akarták kérni a fejedelmet, hogy dobot, zászlót adjon és hajdúvárossá tegye községöket;* de Rákóczi csak Göncznek és Tarpának adott hajdúszabadságot.* A piskoltiak, mielőtt hadba mentek, hitelben megitták Pap Sámuel borait, de azután nem akartak fizetni; mert mindegyik azt mondta: «én katona s hajdú vagyok».* A császári rendes hadakban is sok baj volt velök. Gyulai Ferencz hajdúi, a kiknek az olasz csatatérre kellett menniök, Rákóczi fölkelésének hírére Fejszés András vezetése alatt 1703. julius 3-án Ecsed városában fölzendűltek, kapitányukat s Pallosicsot, szét akarták vagdalni. Gyulai (mint naplójában írja) nagynehezen csillapíthatta le őket, de éjszakára a város négyszáz lakosával és régi katonájával vigyáztatott rájok. A szabad hajdúkat őrségben vagy ezredben alkalmazni nem volt szabad: «más lévén az ő hivatásuk».* A hajdúvárosok személyesen táboroztak és a haza szolgálatában fegyveresen foglalkoztak, az ezerek számára való szekerekről is maguk gondoskodtak.* Rákóczinak az országgyűlés még 1708 deczember 12-ikén is 12.000 új hajdút ajánlott meg olyképp, hogy a vármegyék minden 50 forint hadisegély fejében egy hajdút állítsanak.* A fejedelemnek saját örökös hajdúvárosaiból szedett ezre a háború vége felé úgy megfogyott, hogy egy zászló alatt csak 10–15 ember maradt; de a fejedelem a teljes létszámot követelte.* A hajdú – a fejedelem szerint – nyomorék, mert egész télen az utczákon vájt lyukakban, szalma és fa nélkűl lakott. Az avart szaggatták, azt égették; a tisztek töltöztek a szálláspénzzel s nem adtak sem a hajdúnak, sem a katonának.* Nem csoda, ha még a háztüzes, házhelyes gazdák is elszökdöstek az újonczozás elől; hiszen pl. Nógrádban egy évben háromszor is újonczoztak s kinek száz, kinek ötven forintjába került egy hajdú kiállítása. Nógrád el is határozta, hogy minden földesúr köteles fölszabadítani hajdújobbágyát.* A hajdúkérdésnek tehát, mint mindig, nemcsak katonai, hanem társadalmi jelentősége is volt.
1704 május 7., 1705 augusztus 29. Arch. R. I. 349., 400. Károlyi 1706 márczius 21-iki kimutatása szerint 8 hajdúvárosból összesen 652-en keltek fel személyesen, 151 állított helyettest, 147 zsoldost, 149 gyalog szolgált; 17 nem keltföl, 225 pedig vagyontalan volt. Károlyi-Okl. V. 435–6.
1705 augusztus 29. Arch. R. I. 400. Károlyi-Okl. V. 274.
1706 április 11. U. o. 521.
1703 november 14. U. o. I. 240.
Göncznek 1707 márczius 14. U. o. II. 54. Tarpának 1708 augusztus 25. Thaly, Bercsényi, II. 475–6. Horváth Sándor a Turulban, XXVII. 77–79. Lásd Márki, Rákóczi, II. 131. lapján Tarpa pecsétjét.
1703 november 18. Arch. R. I. 243.
Rákóczi 1710 április 1. U. o. III. 386.
Rákóczi 1710 május 9. U. o. III. 422.
Rákóczi-tár, I. 175.
Rákóczi 1710 augusztus 8. és szeptember 24. U. o. III. 507.
Rákóczi 1710 márczius 12. U. o. III. 65.
Ráday Rákóczinak 1709 június 14. U. o. IX. 678.
68. SZÉKELY KURUCZ.
(Egykorú gobelinmunka. Pákey Lajos tulajdona)*
Székely kurucz Pákey Lajos tulajdonában (Kolozsvárt) lévő gobelinhímzésről.
A jászok és a kunok külön ezerekben szolgáltak s közöttük a fejedelemnek már az első években 5–6000 «elég jó» huszárja volt.* Mikor saját földjükre várhatták az ellenség támadását, a fejedelem nem kívánta mindnyájoknak fölkelését, hanem megengedte, hogy egy részök otthon maradjon a menekülő családok költöztetésére.* Ilyen időben semlegességnél s a haza szolgálatának előmozdításánál egyebet nem várt tőlűk.* «Csak el ne oszlattassuk a jászságot – szólt még a hadjárat vége felé is* – akár állandó katonánk, akár pénzünk legyen». A jászok azonban sokat panaszkodtak s a fejedelem hiában remélte, hogy «bereked a torkuk s megszűnnek a panaszló kürt fúvásától»;* viszont ő is szemökre lobbantotta, hogy nem gondoskodnak ezredök kiegészítéséről s elvonják magukat a haza közönséges szolgálatától.* A kunoknak szintén külön ezredök volt. A mikor őket más ezerekbe osztották szét, zászlóaljokat pusztán hozták utánuk. A fejedelem ezért nagyon haragudott. Az ilyen parancsolatokat másra magyarázó «haereticusokat» megbüntette, mert ebből jó nem következhetik.*
Rákóczi eml. 131.
1705 szeptember 5. Károlyi-Okl. V. 281.
1705 szeptember 8. U. o. V. 286.
1710 szeptember 4. Arch. R. III. 154. Bottyán 1709 június 9-ikén megírta Bercsényinek, hogy míg a fejedelemnél járt a haditanácsban, a jászság teljességgel eloszlott és alászökött, csupán a tisztek és az üres zászlók maradtak ott. Arch. R. IX. 674.
1709 április 7. Arch. R. II. 462.
1710 szeptember 23. U. o. 506.
1708 május 4. U. o. II. 258–9.
69. GYALOGOS A GRÓF BETHLEN-FÉLE SZÉKRŐL.*
Gyalogos cz. képeinket gr. Bethlen Miklós bethlen-szentmiklósi kastélyában lévő képekről ifj. Pákey Lajos fényképezte.
A székelyek, a hogy maguk mondták,* nem a zsákmány és szabadon uralkodás kedvéért fogtak fegyvert, hanem azért, hogy «szegény hazájok, édes nemzetök, feleségeik, házi tűzhelyeik, árváik, özvegyeik» megtámadói ellen védelmezzék magukat. Azonban a napra, a holdra, csillagokra kellett megfogadniok, hogy a németek ellen többé nem harczolnak.* Mindamellett Csík, Gyergyó és Kászonszékek Petky Dániel főkapitány alatt újból fölkeltek a szabadság védelmére és Csíksomlyón, Csíkszeredán tanácskoztak a Székelyföld védelméről.* A fejedelem a különböző ezredekben szolgáló székelyeket 1706 februárius 23-ikán külön csapatba szedette össze, de egész ezred nem telt ki belőlük.* Erdély főerejének székelyekből kellett volna kikerűlnie, de kapzsi tisztjeik inkább elvonták őket a katonai szolgálatoktól, hogy velök földjeiket műveltessék.* A fejedelem szerint saját tisztjeik gazságai okozták, hogy nem voltak elégségesek az ország oltalmára. Az 1707. évi hadiszemlén meggyőződött, hogy a székely gyalogság nagy részének fegyverzete jobbadán csak botból állott. Csupán Cserey János kopjás ezrede felelt meg föladatánák.* Sokat fáradozott a székelyek rendbeszedésén, de sikertelenűl.*
1704 márczius 14. a hermányi táborban. Urbarium, 61–67. (A dési gymn. könyvtárában).
Századok, 1875. 63.
1707 szeptember 4., október 28. és november 11. Székely Oklevéltár, VII. 137–8. Századok, 1899. 365.
Két levele Károlyihoz, Károlyi-Okl. V. 399., 404.
Az erdélyi 1707: XXV. t.-cz. Apor István csiki jobbágyait felszabadította. Tört. Tár, 1897. 605.
Rákóczi eml. 212–3.
1708 márczius 24. Arch. R. II. 204–7.
A ruthén, oláh, tót néphadaknak s szabadcsapatoknak érdemei és hiányai már ösmeretesek, azzal együtt, hogy Erdélyben az oláhok és a székelyek katonáskodását maga az erdélyi 1707 évi törvény tette majdnem lehetetlenné.* A parasztdarabontokat legszívesebben a várak őrzésére használták.* A vármegyei ármások (a fejedelem tréfás elnevezése szerint az «ármányos kapitányok») továbbra is a tolvajokat kergették.*
L. ebben a könyvben, I. 476–489.
1706 július 24. U. o. I. 570.
1706 július 29. U. o. I. 443.
70. UHLÁNUS A GRÓF BETHLEN-FÉLE SZÉKRŐL.*
Uhlanus cz. képeinket gr. Bethlen Miklós bethlen-szentmiklósi kastélyában lévő képekről ifj. Pákey Lajos fényképezte.
Nemesi fölkelést a fejedelem csak kivételesen hirdetett.* Az 1705: IX. t.-cz. személyes fölkelésre kötelezte azokat az egyházi, úri és nemesi rendeket, a kik az országgyűlésen meg nem jelentek, vagy onnan a fejedelem híre nélkűl távoztak.* A nemesek különben, a fejedelem jóváhagyásával, maguk helyett zsoldosokat küldhettek a táborba.* Zsoldosoknak nem holmi vándorlókat vagy csapongókat, hanem olyanokat kellett fogadniok, a kikben megbízhattak, hogy el nem szöknek. Az elszökött zsoldos helyett mást kellett állítani; sőt akkor is, ha a helyettes meghalt vagy elesett. Ha pedig valaki a mezei vagy fizetett hadból állítana zsoldost, ezt a fejedelem fölakasztatja, megbízóját pedig megbünteti.* Később a föl nem kelt nemesek jószágát elkobozni rendelte.* Az országgyűlések többnyire egyúttal a nemesfölkelők gyülekező helyei voltak, hogy azonnal az ellenségre indúlhassanak. A fejedelem utóbb a pataki országgyűlést télvíz idején is fölkelésre s haladéktalan indúlásra sürgette, a nemesség pedig életét és vérét ajánlotta a szabadságért.* A fejedelem időnkint maga is megszemlélte a fölkelt nemességet; szónoklatot tartott hozzá s megbüntette az elmaradókat.* Ösmeretes, hogy a vármegyék egyesűlt ellenállását tartotta nemzeti háborúnak, szabadságharcznak.* Nem is helyeselte tehát egyes vármegyéknek azt a törekvését, hogy insurgensek helyett csupa zsoldosokat küldjenek a táborba;* azt pedig sohasem engedte meg, hogy, különösen a szegények rovására, a nemesek pénzen váltsák meg a személyes fölkelést.* Némelyik család valóban dicsőségesen megtette kötelességét; pl. Somogyi Férencz ezredesnek 8 fia szolgált a kuruczok közt, az egyik mint őrnagy; más kettő vérét ontotta a hazáért.*
Pl. 1704 februárius 6. (Hornyik, IV. 279.), 1704 április 7. (Károlyi-Okl. V. 70.), 1708 augusztus 4. (Rákóczi-tár, I. 150.), 1710 július 25. (Arch. R. III. 138.). 1708 április 25-ikén egyenesen megrótta Pekrit, hogyan merte Erdélyben a vármegyéket régi szokás ellenére fölkelés kihirdetése nélkűl összegyűjteni? (Arch. R. II. 251.)
Rákóczi-tár, I. 444. A fejedelem levéltárában 1306. sz. a. parancsolat volt «az egyházi rendeknek regimentekbe való hozásáról.» Arch. R. I. 14. A fejedelem már 1705 szeptember 10-ikén intézkedett, hogy a városi nemességet ne kényszerítsék a vármegye zászlója alá menni. Károlyi-Okl. V. 287. Néha vakhír is elegendő volt a fölkelés kihirdetésére, pl. 1707 november 3-ikán, a mikor Szepes felől 2000 németet s az emberfői havasok felől is támadást vártak. 11-ikén már azt írta a fejedelem, (Károlyi-Okl. V. 730.), hogy a vármegyék mindenütt talpon vannak és csodálják a havasokból jött egerecskét. Minden hírt nagyítva, magunk szoktattuk rá az ellenséget, hogy egykét ezer emberkével, sőt kevesebbel is bátran sétálgasson az országban. A hírhordást máshol is kárhoztatta.
Bercsényi 1705 április 20. Hornyik IV. 353–6. Tanulságos adat, hogy a 12 északkeleti vármegyéből 1706 tavaszán 1695 lovas nemes jelent meg 2054 lóval és 250 szolgával; a távollevők maguk helyett 96 zsoldos lovast állítottak, de csak 51 lóval; a gyalog nemesek száma 1497, zsoldosaiké 28. Egyáltalán nem jelent meg 590, késedelmezésből van távol 631. Élükön 154 megyei és 82 országos tiszt áll s velök a főrendeknek 48 tisztje és szolgája. A vagyontalan és beteg nemesek száma 123. (Károlyi-Okl. V. 437.)
A zsoldosok állítását s a személyes fölkelést a fejedelem a szécsényi végzések alapján Miskolczon 1706 februárius 18-ikán 9 pontban szabályozta. Károlyi-Okl. V. 397–9. Ezt kísérő rendelete 23-ikáról az Esterházy-levéltárban 593. sz. (Erd. N. Múz.) és 24-ikéről Károlyi-Okl. V. 401–3.
1706 augusztus 28. Arch. R. I. 666.
1708 deczember 6. Rákóczi-tár, I. 173.
Pl. Makláron 1708 szeptember 2. U. o. 156–7.
Rákóczi eml. 63., 64. Igy volt ez 1809-ig, a fölkelések megszüntéig.
1706 június 27. Arch. R. I. 555.
1710 augusztus 8. U. o. III. 490.
Bercsényi Rákóczihoz 1710 június 1. U. o. VI. 512.
Szökevények elég nagy számmal szolgáltak a kurucz seregben. A fejedelem nem sokat bízott bennök. Ilyen csapatokra – szerinte* csak akkor lehet számítani, ha erősebbek vagyunk az ellenségnél. Védőháborúban, akármilyen jól vezetik őket, mindig kevesebben vannak azok, a kik kezökben fegyverrel akarnak meghalni, mint azok, kik élni igyekeznek, hogy föl ne akaszszák őket. A császári seregből átszököttek közűl egyes főtisztek (Ocskay, Scharudy, Breiner) valóban árúlással akarták elkerűlni a kivégzést.* A fejedelem a zsibói hadállás, Karva stb. elárulását ilyen szökevényeknek tulajdonította.* Tudta, hogy nagyon kell rájok vigyázni,* mégis pátenst bocsátott ki, hogy a ki szolgálni akar, befogadja; ha haza vagy máshová akarnak menni, fegyveröket, lovukat fejérpénzen megveszi s őket fegyveres fedezet alatt kikísérteti, mihelyt megesküsznek, hogy nem harczolnak ellene; a kik pedig Magyarországban akarnak letelepedni, lesz gondja rájuk.* 1703 június 30-ikán csatlakozott hozzá az első 200 szökevény huszár.* Dürnkrutnál a császári táborból egyszerre 40 legény állott át. Salvét lőttek s azt kiáltották: «Vivat princeps Rákóczius!»* Később, mikor a császáriakból dragonyos-ezredet akart alakítani, óvakodott attól a látszattól, hogy csak a desertorokra számít.* Neheztelt is Forgáchra, ki nem fogadta meg azt a parancsát, hogy inkább kiküldje az országból a medgyesi és szatmári németeket (császáriakat), mint hogy fontos helyekre vezényelje; és hogy magyarokkal egyvelítse a (német) századokat.*
Rákóczi eml. 127.
Ellenben a dunántúli várakba Rákóczi éppen azért tett szökött császáriakat, hogy fel ne adhassák a németeknek, kik a kézrekerűlt szökevényeket kivégezték. Cserei, 420.
Rákóczi eml. 160., 191. Arch. R. I. 633.
U. o. 120.
1706 április 18. Arch. R. I. 532. Sőt a szökést a fegyverszünet idején is könynyítette az átállási levelek korábbi keltezésével. U. o. I. 545.
Thaly, Bercsényi, II. 519.
Bercsényi 1706 augusztus. Arch. R. V. 211.
1710 augusztus 10. U. o. III. 303.
1706 márczius 19. U. o. I. 492.
71. VÉRTES A GRÓF BETHLEN-FÉLE SZÉKRŐL.*
Vértes cz. képeinket gr. Bethlen Miklós bethlen-szentmiklósi kastélyában lévő képekről ifj. Pákey Lajos fényképezte.
Birodalmi szászok már 1703-ban jelentkeztek Rákóczinál szolgálatra; közűlök 1704-ben is néhány jó lovast, fegyvert és «finom» trombitást fogadott zsoldba.*
Rákóczi eml. 58. Arch. R. I. 217.
A szabadságharcz kezdetén Rákóczi és Bercsényi 20 század oláh, lengyel és tatár hadra szerződtek, századonkint havi 500, az egész évre tehát 120,000 tallér zsolddal.* Azonban ez a sereg sohasem verődött össze s az átkelésnél Rákóczinak csak két század oláhja és tatárja volt. Pekri Moldvában tatárokat, oláhokat, szeményeket akart fogadni. A fejedelemnek csak az utóbbiak kellettek, mert «ha maguk rosszak is, jók a puskáik».* Bercsényi a fölkelés kezdetén 20,000 fizetett tatárral fenyegette a császáriakat;* de csak kevés litvániai tatár (lipka) állt a fejedelem szolgálatába.* Később a ködmönös ruthéneket is tatároknak mondták.* Erdélyben Ujvári János a tatárok kapitányának nevezte magát. Báró Andrássy Miklós ferenczrendi barát («a dervis kapitány») alatt egy 400 főnyi török-tatár lovascsapat híresedett el.* 1705 nyarán a fejedelem a fegyelmetlen tatárokat már megtizedeléssel (minden tizediknek fölakasztatásával) akarta féken tartani;* végre pedig* kijelentette, hogy neki többé nem kellenek a tatárok, a kik csak pusztításra valók. Törökországból már 1706-ben 10,000 albán-arnót hadra számított.* Később 30,000 forintot gyűjtött össze felfogadásukra,* de végre ennek a hadnak sokat igérgetett lejövetelében teljesen elvesztette bizalmát.* «Akárki mit mondjon – szólt* – csak jobb annál a lengyel, a ki már régtől fogva, ha rosszúl is, de hadakozik s a puskaport szagolja, amaz a dohányt. Amaz a pénz mellett a dicsőséget is szereti, de emez csak a pénzt; amannak praetensioitól nem tarthatunk, emennek saczczoltatása meg nem szűnik.» Pedig bizony 12,000 hosszúpuskás arnót gyalog nagyot változtathatott volna a hadjárat sorsán,* kivált ha Omer aga is arnót lovasokat szöktethetett volna be Rákóczi mellé.*
Bercsényi 1703 június 15. Thaly, Bercsényi, II. 505.
1706 januárius 9. Arch. R. I. 465., 467., 473–5.
Századok, 1873. 21.
Rákóczi eml. 265.
Századok, 1873. 22.
U. o. 1896. 776. Hadtört. Közl. 1888. 19.
1705 szeptember 7. Arch. R. I. 411.
1708 márczius 24. U. o. II. 206.
Rákóczi Eml. 231. Tört. Tár, 1882. 351. Thaly, Kalászok, 236.
1709 szeptember 23. Arch. R. II. 550. Máshol 9250 tallért említ. U. o. II. 547.
Arch. R. II. 553., III. 7., 34.
1710 februárius 18. U. o. 34.
Arch. R. IX. 706.
U. o. VIII. 190.
Lengyeleket a fejedelem már a fölkelés kezdetén akart, de csak a háború vége felé tudott zsoldba fogadni. Akkor is úgy hitte, hogy sok lengyelt tartani csoporton nagy bú és galyiba volna; őt magát hamarább kibosszantaná az országból, mintsem a németet kikergetné. De jobb a pénzt a rendes és lengyel hadra fordítani, mint olyanokra, a kik kapa helyett puskát vesznek a vállukra.* A lengyelek sem váltak be teljesen a rendes hadseregbe, a melynek végső rendezését az ő kimustrálásukkal kellett eszközölnie.* A kozákokból rendes hadat akart csinálni és jövendőben készen, oktatva visszaadni.* Kevés hasznát vehette annak a svéd csapatnak, a melylyel Potoczkíj Mihály kievi palatinus különben is a háború vége felé menekűlt hozzá.
1710 februárius 18. U. o. III. 33.
1710 április 18. U. o. III. 101., 238.
U. o. III. 33. (Szentmártonkátáról, 1710. februárius 18.)
72. JELLEGZETES KURUCZ SÁNCZMUNKÁK A SARKADI VÁRBÓL. I. A SÁNCZ ÉS AZ ÖREGKAPU SZELVÉNYE.*
Jellegzetes kurucz sánczmunkák a sarkadi várból. I. A sáncz és az öreg kapu szelvénye Soós Elemér ezredes rajzai után.
A szekereseknek külön szekérmesterök volt,* de a szekerészet szintén a rendezetlen hadak közé tartozott. Ha a vármegyék lovas vagy ökrös szekeren küldtek élést a táborba, a katonák a lovakat többnyire ott fogták, a szarvasmarhát pedig vágónak hajtották el.* Pest vidékén a kuruczok a tizenkét esztendőnél idősebb fiúkat megeskették, hogy a császáriaknak nem fuvaroznak s intőjelűl minden községben akasztófát állítottak fel.* A fejedelem rossz néven vette, hogy a vármegyék nem szívesen adtak «forspontot»,* de fölháborodva utasította Sáros vármegyét, hogy a nemesi fölkelés czéljaira a szegénységtől kicsikart fuvart visszarendelje s a szegénységet kárpótolja.* A karabélyos ezred és más ezredek a szegénységet terhelték s a sereg mozgását akadályozták; később a fejedelem intézkedett, hogy az ezredek szekér nélkűl, könnyű szerrel mozoghassanak.* Minden század mellett két füvellőszekér volt, kaszásokkal és béresekkel együtt.* Egész szekérparkja volt Munkácson, hol a marhákat vagyonos parasztemberek közt osztották szét tartásra és használatra.* A palotás-ezred szekerei és podgyásza Sáros vámegyében 30–40 faluban voltak elhelyezve; s a tiszteknek is feles számú szekereik voltak.* Nemcsak a fejedelem, hanem tisztjei is igen sok podgyászszal jártak,* a mi nagyon nehezítette a mozgást. A palotások és karabélyosok javított szekereiből, a melyek az udvari biztos felügyelete alá tartoztak, a fejedelem utóbb prófont-szekereket akart csináltatni.* A sok képtelen szekerezés ellen az egri konvent egy ízben magának a fejedelemnek jelenlétében tiltakozott* s a fejedelem a jogtalan zsarolások ellen intézkedett is.*
Arch. R. I. 572.
Vitnyédi Zsigmond mosonyi alispán levele 1704 márczius 12. U. o. I. 120.
Lamberg cs. biztos 1704 november. Hadtört. Közl. 1894. 552.
1706 április 13. Arch. R. I. 525.
1706 szeptember 12. U. o. I. 676.
1709 deczember 10. Arch. R. II. 586–8.
1710 máj. 5. U. o. III. 257. és máj. 11., 261.
U. o. II. 588.
1710 januárius 2. U. o. III. 330.
1710 februárius 12. U. o. III. 24.
1710 április 7. U. o. III. 90.
1708 május 30. Rákóczi-tár, I. 130.
Pl. 1710 januárius 26. meghagyta, hogy Grudzsinszky vezérőrnagy szabadon bocsássa a jászoktól – nemesi jogaik sérelmével – lefoglalt szekereket és barmokat. Arch. R. III. 339.
73. JELLEGZETES KURUCZ SÁNCZMUNKÁK A SARKADI VÁRBÓL. II. A LÖVEGPADOK SZELVÉNYE*
Jellegzetes kurucz sánczmunkák a sarkadi várból. II. A lövegpadok szelvénye Soós Elemér ezredes rajzai után.
A naszádosok a fölkelésből sem tűntek el teljesen. Vajdájuk Pap István volt, a karvai révkapitány. Olyan időben, a mikor Szegedre a császáriak Gmundenből hoztak hajókat,* Rákóczi a bányavárosokban rézhajót csináltatott, a melyet a Garamon eresztettek le a Dunára.* A császáriak sarkas és egyéb hajóinak megsemmisítésére taraczkokat küldött s nem egyet megtámadott és elfogott.* A dunai hajók építése módját különösen Bottyán értette s fejszével maga is dolgozott rajtuk.* Nem egyszer fölverte a császáriak csajkás hajóit s neki magának is volt 22 hajója.* Hellebrandt szintén mester volt a kompok, hajók, csolnakok összeszedésében.* Károlyi a nép lelkes közreműködésével szerzett Erdélyben hajókat, a melyeket azután a nyári rekkenő hőségben kocsikon szállíttatott a Dunához;* viszont Szemere László a víz alá sülyesztve rejtette el hajóit a czirkáló rácz csajkások elől.* Több ezrednél egyáltalán nem volt víziedény még a Duna mentén sem;* pedig molnáraival a fejedelem minduntalan készíttetett új hajókat, ladikokat a hadak átszállítására,* Bottyán pedig, ha deszkája, gerendája nem volt, a sövényből font s náddal töltött hajókat sem vetette meg.*
Gazdaságtört. Szemle, 1904. 102.
1705 július 16. Arch. R. I. 369.
Arch. R. I. 372., 575., 587. Simonyi, III. 131., 371., 374.
Rákóczi eml. 129.
1708 június 29. Arch. R. V. 670–1.
Arch. R. I. 108.
Rákóczi eml. 278.
Századok, 1879. 648.
Rákóczi 1709 augusztus 10. Arch. R. II. 516.
Arch. R. III. 440.
U. o. II. 289. A folyók átúszásánál nádkévéket is használtak. U. o. III. 241. Rákóczi eml. 89.
A műszaki csapatok többnyire az ácsok, a molnárok, bányászok, kővágók sorából kerűltek ki s jobbadán franczia hadmérnökök vezetése alatt állottak. Hídakat bámulatos ügyességgel és gyorsasággal tudtak készíteni s pl. Esztergom ostrománál is megmutatták ügyességöket az aknák készítésében. Az utászmunkához valamennyire minden közkatonának kellett értenie, a mit főképpen a sánczok építésében bizonyítottak be. Munkájukat a sánczmesterek vezették.* Mérnököket ilyen helyekre a fejedelem nem igen küldött, mert «a mennyiben a kommendók elméjét ismeri, eo facto rossz volna, ha más építené».* A hadmérnököket főképen a várak építésénél foglalkoztatta.
Arch. R. III. 92., 450.
1707 november 15. U. o. II. 140. Kívánja Károlyinak, hogy a sok aprólékos kommendók véghezvigyék parancsolatit és szerencsésebbek legyenek Sennyeinél, Budainál, Tordainál és több szentjeinknél, a melyekből áll a sánczőrzők lithániája.
74. JELLEGZETES KURUCZ SÁNCZMUNKÁK A SARKADI VÁRBÓL. III. A KISKAPU SZELVÉNYE.*
Jellegzetes kurucz sánczmunkák a sarkadi várból. III. A kiskapu szelvénye Soós Elemér ezredes rajzai után.
Hosszabb-rövidebb ideig összesen 147 kisebb-nagyobb vár és sáncz volt a kuruczok hatalmában; de a háború színterén 26 mindvégig a császáriak kezében maradt. Néhány elfoglalt várat lerontatott, hogy őrízetökkel ne kelljen vesződnie; ezek közé tartozott Szatmár, Léva, Likava. Hiszen egyik végzete volt hadjáratának, hogy a várak ostroma mindíg aránytalanúl sok idejébe kerűlt, mert sok lovasa volt, kevés gyalogja.* Erdélyben nem volt erőssége, a melyre támaszkodhatott volna,* mégsem engedte meg Norwald és Vissenacque ezredeinek, hogy Kolozsvár falait kijavítsák.* Egyébként oly sokat költött a magáéból országos várak, különösen Érsekújvár, Kassa, Eger építésére, hogy a labancz udvari emberek szerint már ezért is megérdemelné az erdélyi fejedelemség czímét.* Kassát Le Maire, Munkácsot, Ungvárt, Ecsedet Damoiseaux, Nagybányát Pap Mihály tervei szerint építtette újra. St. Just különösen hídfő-erősségeket emelt, de terveiben Bottyán nem igen tudott megnyugodni. Károlyi szerint* a fejedelem Érsekújvárt úgy megépíttette, hogy akármely monarchiába is beleillenék s a német belé tehetné legnagyobb seregét. Máskülönben zsörtölődött a fejedelemmel,* hogy papiroson mindent eléje visznek, de a valóságban semmi sincs meg: «másnak megyen a feje főzti belőle!» A nagykárolyi vár tervezőjét, Stampát, maga a fejedelem is korholta,* hogy többet épített papiroson mint a földön; mert formális leczke a tervrajza, a hogy professzorok szokták elmagyarázni: miként lehetne a helységeket úgy megerősíteni, hogy mindenütt védhetők legyenek? Mérnökileg is érdekes bírálatát azzal végezte, hogy az most a legjobb, a mi leghamarább elkészűlhet.* De csak akkor erős a vár, – mondta máskor* – a midőn az oltalmazója elhiteti magával, hogy biztonságban van. Érsekújvár, Munkács, Ecsed, Kővár, Szolnok stb. építésének tervei és legapróbb részletei iránt is érdeklődött. Beniczky akárhányszor följegyzi naplójában, hogy ily tervezetek tanulmányozásával foglalkozott; de magát az építkezést is felülvizsgálta, s a helyszínén sok javítást, módosítást tett. Munkács nagyszerű megerősítésével várépítő feladatát befejezettnek tartotta. «Építeni már keveset fogunk» írta akkor* – s egy hét mulva parancsot adott ki a jászberényi erőd építésére.* Érsekújvár* és Munkács* várainak őrsége számára kiadott szabályzatai – de főkép az utóbbiak – megérdemlik, hogy a hadtörténetírók részletesen foglalkozzanak velök.
Rákóczi eml. 97.
U. o. 166–7. Csak Károlyi hadtestére támaszkodhatott.
1707 október 4. Károlyi-Okl. V. 705.
Századok, 1895. 775. Külön várépítési alapra csak később gondolt. «Már az evangeliumból tudjuk – írta 1708 április 13-ikán – hogy minekelőtte az ember építeni kezdjen, szükséges, hogy magának fundust csináljon, a melynek nagyságához mérje épületeit.» Arch. R. II. 240.
1705 augusztus 27. Éble, Károlyi Ferencz, I. 47.
1705 október 4. Hadt. Közl. 1895. 309.
1710 május 25. Arch. R. III. 269.
Azért írta 1706 április 13-ikán is, hogy Belényesből nagy erősséget csinálni nincs időnk, kicsinyt és gyengét építeni haszontalan. U. o. I. 523.
U. o. II. 234.
Arch. R. III. 51.
U. o. III. 55.
U. o. I. 547–8.
U. o. III. 572–590.
75. JELLEGZETES KURUCZ SÁNCZMUNKÁK A SARKADI VÁRBÓL. – IV. VIGYÁZÓTORONY.*
Jellegzetes kurucz sánczmunkák a sarkadi várból. IV. Vigyázótorony Soós Elemér ezredes rajzai után.
76. BOTTYÁN VÁRA.*
Bottyán vára Soós Elemér rajza.
A sánczokat, földvárakat (Karva, Imsód, Bottyánvára, Sarkad stb.) jobbadán magyarok építették, ősmagyar módon. Mikor a karvai sánczok ellen kifogásokat tettek, a fejedelem nem tudta elképzelni,* milyeneket építsenek ezután, hogy minden ember elméje megnyugodjék benne. Az ő korával a régi magyar sánczépítés is megszűnt s így nagyon is itt az ideje, hogy az erődítésnek ezt a két század óta pihenő módját a hadtörténetírók szintén figyelmökre méltassák.*
U. o. VII. 213. (1706. július 16. Bercsényihez.)
A sánczokról most ír egy nagy munkát Soós Elemér honvédezredes úr, ki kéziratából több rajzot volt szíves átengedni könyvem számára.
Az élelmezési csapatok csak részben voltak szervezve. A had és tartományi biztosok a kincstári javakat nagyobbrészt bérbe adták s az árendások húzták, vonták a szegénységet.* A hadbiztosság részéről beadott sérelmeket az országgyűlés utóbb a regulamentumban orvosolta.* Egy svadronyhoz 3, egy gyalogszázadhoz 2 prófont-szekeret rendelt* s megállapította, hogy a tábori pékek és mészárosok hetenkint mennyi húsról és jól sült prófontról gondoskodjanak. Téli szálláson a gazda sütött húst és kenyeret.* De már régebben is adott ki a fejedelem szabályzatot a hadak élelmezéséről.* Sütőteknőkkel, lapátokkal, vakarókésekkel, szénvonókkal stb. a csapatok is el voltak látva* s a «proviánt-kemenczék» körűl ahhoz értő emberek forgolódtak.* Tárháznak (néha templomokban, vermekben) legalább minden napi járóföldön kellett lennie. Az élelmezési biztosok közt sok járatlan, gondatlan és csaló akadt;* de az ilyeneket a fejedelem vasraveretéssel fenyegette.* Tudta, hogy Bercsényinek van parancsolata kenyér iránt a biztoshoz és hogy van biztosa; de – úgymond – abban nem biztos, lesz-e kenyér? Szerette volna, hogy harmad-, negyednapra is előre gondoskodjanak kenyérről; de félt, hogy «ez a nagy regularitású commissariatus megfogyatkoztatja a hadat s ebből nagy kár származik».* Ugyanakkor a durván őrölt gabonakenyér Herbeville császári hadában betegségeket okozott.* Volt eset, pl. Ugocsában, hogy a szegénység s kétségtelenűl a katonaság is, «idegen ételnek nemeire, úgymint mogyorófa-barka és tengeri kocsány-kenyérre szorúlt és úgy tengette magát».* A fejedelem saját uradalmaiban «szaporasággal» süttette a kenyeret a hadak számára, egyébként pedig azt tartotta, hogy «a kenyérbeli szükség mindeneknek mestere lévén, magában is szab regulát.»*
Arch. R. IX. 445.
1707 június 15. Rákóczi-tár, I. 15.
Századok, 1895. 855.
U. o. 922., 925.
Pl. 1704 februárius 15. Hornyik, IV. 282.
Arch. R. I. 312.
U. o. I. 214.
Rákóczi eml. 216–7., 272.
Károlyi Sándorhoz. 1705 október 1. Arch. R. I. 427.
Bercsényihez Mocsonokról, 1705 július 31. Arch. R. I. 383.
Rákóczi eml. 158.; de bevallja, hogy ugyanakkor Egregynél az ő hadának sem volt elég kenyere.
Ugocsa Rákóczihoz a szirmai gyűlésből 1709 márczius 20. Tört. Tár, 1901. 408. Több adat a Károlyi-levéltárban.
1707 október 15. Arch. R. II. 115.
77. KURUCZ KONYHA.*
Kurucz konyha A Pesti Napló Rákóczi-Albuma után.
Az egészségügyi csapatok szervezését Rákóczi már a harmadik esztendőben megkezdte. Különösen a zsibói csatában bosszankodva látta, hogy a sebesűltek hazavánszorogtak s inkább gyógyíttatták magukat otthon kuruzsló vénasszonyokkal,* mint a táborban katonaorvosokkal. Ennek következtében sokan elnyomorodtak. A fejedelem tehát azokat, a kik idején visszajöttek, meg is jutalmazta.* A sebesültek számára eleintén a városoktól kért kölcsön borbélyokat,* vagy pedig olyan városokban helyezte el őket, hol több orvos és borbély lakott; pl. Debreczenben, hol 1704 tavaszán minden ház tele volt sebesűlttel,* 1707-ben Szombathelyen,* 1708-ban Lőcsén és Egerben,* 1710-ben Miskolczon stb.* A dunántúli megyék panaszkodtak is,* hogy a mely helységben borbély van, annak a szomszéd falvakkal együtt a sebesek tartása miatt sok baja akad, mert a betegek ételben, italban válogatnak, a mellettök levő egészségesek pedig képtelenűl terhelik a községeket. Ennek elkerűlése végett a fejedelem intézkedett, hogy minden ezredben legyen 2–3 borbély,* a kiket az ezred pénztárából fizettetett. Nagyobb és sürgősebb munka idején külön is megjutalmazta őket, hogy «jobb kedvök legyen!»* Többször a szükséges orvosságok árát is a magáéból fizette ki s megtörtént, hogy ezeket saját négy lovas hintaján küldte a sebesűltek után.* A kuruczok az ellenséggel szemben sem szívtelenkedtek; pl. a trencséni várba szorúlt labanczoknak megengedték, hogy a kurucz kézben levő trencséni jezsuita-patikából gyógyszereket kapjanak.* A fejedelem 1705 tavaszán a katonák hópénzéből való csekély levonásokkal állította fel az első katonai kórházakat Kassán, Beszterczén, Debreczenben, Pápán és Gyöngyösön.* Később Szirmay István több elkobzott jószágának jövedelmét fordította a sebesűltek ispotályainak költségére.* Ezek meg is énekelték* a gyöngyösi tábori kórházat:
Sőt 1707-ben Orosz Pál tábornok is egy érmelléki «boszorkány«-ra bízta magát. Századok, 1895. 719. De Marosfalván (Léva mellett) magasztaltak egy asszonyt, ki 1708-ig «Isten nevében» hatvannál több sebesültet gyógyított meg. Arch. R. VI. 150. Az ápolás általában magánházakban történt.
Rákóczi eml. 163.
A debreczeniek ezeket 1703 november 23-ikán már visszakérték. Arch. R. I. 247.
Arch. R. I. 214.
Századok, 1880. 33.
Századok, 1872. 593. Thaly, Adalékok, II. 190.
Arch. R. III. 357.
1708 januárius 15. Tört. Tár, 1899., 230.
Megfogyott ezredekben kettőt is elégnek lartott. Arch. R. III. 537.
U. o. 345–6., 408., 454.
1710 februárius 11. U. o. 345–6.
1704 márcz. 29–31. Tört. Tár, 1896., 7.
Arch. R. IV. 350., 439.
1709 június 9. és 1710 július 22. U. o. II, 482. és III. 454. A költségeket emelte, hogy az orvosságokat többnyire Danczkából hozatta.
Erdélyi János, Népdalok és Mondák, II. 273. Korát kimutatta Thaly, Adalékok, II. 189.
«Körtefa, körtefa, gyöngyössi körtefa:
A szegény katona megpihen alatta;
Karddal szántja földjét, vérrel boronálja,
Mégis ő felségét igazán szolgálja.»
A szegény katona megpihen alatta;
Karddal szántja földjét, vérrel boronálja,
Mégis ő felségét igazán szolgálja.»
Szolgálhatta is azt a felségesen gondolkodó Rákóczit, a ki megírta,* hogy «a tisztben nemcsak vitézség, de több ész is kívántatik; mert hogy Bagosi László a sebeseit és szekereit elhozta, azzal én előttem nagyobb vitézségének jelét mutatta meg, mintha személyében húsz németet ölt volna. Dispositióit, a melyek ehhez kívántattak, oly szoros állapotban helyesen folytatta, azzal egész bátorságát mutatta».
1760 szeptember 4. Arch. R. II. 534.
