VII. RÁKÓCZI RENDES HADAI.
VII.
RÁKÓCZI RENDES HADAI.
RÁKÓCZI RENDES HADAI.
55. KURUCZ LOVASCSATA.*
Kurucz lovascsata a «Historischer Bilder Saal» VII. Theil. 436. lapján lévő képről.
RÁKÓCZI ötszáz paraszttal kezdte a szabadságháborút, egynegyed esztendő múlva már 26,620-szal folytatta s háromesztendő múlva 116,700 katonája volt.* Ez annál beszédesebb adat, mert III. Károly király serege húsz esztendő múlva is csak 180–184,000 katonából állott.* 1706 közepéről 52 lovas és 31 gyalog, összesen 83 ezred ösmeretes, a hová azonban nincsenek beszámítva a tüzérek, aknászok, hidászok, az udvari külön csapatok, a szabad hajdúk és más szabad csapatok.* Velök az ezredek száma száz lehetett.* Ez százezer embernek felelt meg, a mennyiben a fejedelem 1704 márczius 15-én meghagyta, hogy két hét alatt toborzás útján* minden ezredet ezer legényre egészítsenek ki; különben elmozdítja tisztjétől, a ki csak nevét akarja viselni kapitányságának.* Már 1705 deczember 26-ikán Forgáchot* és Esterházy Antalt tíz (6 gyalog és 4 lovas) új ezred fölállításával olyképp bízta meg, hogy minden gyalogezred 12 seregből (századból), összesen 1500 emberből álljon: fegyverzetök flinta, fejsze, szurony legyen. Minden ezernek legyen egy zászlóalj pikása, s minden zászlóaljnak egy gránátos százada. Ruházata kékposztó, nyári abamente (köpenyeg helyett), ezerenként különböző színű hajtókával. A lovasezred ruházata sárgabőr dolmány és nadrág, zöld aba, nyári mente. Minden lovas ezernek lehetőleg 12 századból, összesen tehát 1200 emberből kellett állnia, ezerenként négy lándzsás századdal.* Esterházy Antal,* majd Bercsényi* Rákóczinak tervet mutatott be néhány ezred összevonásáról; mert képtelenség, hogy az egyik rendes ezredben 1000, a másikban 300 ember legyen. Hat lovas ezredet akart alakítani 750 emberről tíz században és hat gyalogezredet 1200 emberrel három zászlóaljban. De a fejedelem kevés kárt látott benne,* akár két csonka regiment szolgál annyit mint egy, akár az egy annyit mint a kettő. Később mikor új ezredeket akart gyüjteni, úgy gondolkozott,* hogy mindeniknek jogot ad tisztjei megválasztására; s akkor, ha nem volna is teljes a létszám, egy ezredes-kapitány vagy egy százados-kapitány czíméért mégis indúlna mozgalom. A harcz viharai, veszteségei közt a létszámot valóban nem lehetett következetesen föntartani. Ha az ezredes csonka regimenttel bajoskodik is, noha csak olyan szolgálatot teljesít, a fejedelem szerint,* mégis jobb önmagára nézve. A hadi szabályzat nem tiltotta, a fejedelem megengedte kivételesen egy-egy önkéntes század alakítását; mert megbont ugyan néhány ezredet, de legalább megszűnnek a tiszteknek egymás közt való villongásai s állandóbbak lesznek a közkatonák is, mert a maguk jószántából mennek abba a századba.* Némelyik ezredbe csak úgy tódúltak a legények; pl. Bottyán huszárezrede 19 századra szaporodott s így hetet utóbb máshova kellett beosztani.* Ellenben Bagosy Pál régibb ezredének egy része eloszlott azon ürűgy alatt, hogy átmegy Lóczy új ezredébe.* A regulamentum értelmében szabad volt más ezredekből ujonczozni, de csak az ezredesek tudtával. A fejedelem meghagyta, hogy az új ezredbe addig senkit se fogadjanak be, míg a legény a másik ezred fölszereléseit vissza nem adta.* A szenátus 1708 őszéig azt hitte, hogy a fizetés 72,000 emberre teljes számban van fölvéve; azért csodálkozott hogy sehol sincs pénz, holott a hadsereg létszáma nem teljes. A fejedelem a had létszámának leszállítását óhajtotta úgy, hogy az ország a dunántúli hadakon kívül csak 30,000 embert tartana s a törzstisztek nagy számát is megszorítaná. «Ötnénk-vetnénk a mint lehetne s hajóznánk a sok szerencsétlenség habjai közt.«* Mindvégig hirdette, hogy a német ellen rendes hadsereg nélkül nem boldogúlhatunk. Rajta volt, hogy a meglevőt szaporítsa és fentartsa azok helyett, kik nem tudnak harczolni és nem akarnak tanúlni.* Utoljára Keczer Sándor készített tervet a rendes, különösen az idegen hadseregről, a melynek szükségét maga a fejedelem igen szépen fejtegette.* Idáig önkéntes hada lévén, inkább hírével mint erejével tartóztatta az ellenséget.* Még a hadjárat végén is 19 gyalog és 36 lovasezrede s 2 lovasszázada volt.*
A séllei tiszttartó és élelmezési biztos följegyzése 1706 augusztus 9. Hadtört. közl. 1896. 10. Maga Rákóczi (Önéletrajz, 169. és Emlékir. 129.) csak 75.000-et említ; Boné András ezredes már 1703 őszén százezret (Arch. R. I. 329.), 1706-ban a kincstár 52.000 lovast és 27.000 gyalogot, összesen 79.000 vitézt fizetett (Századok, 1895. 637.), de ide csak a rendes katonák vannak beszámítva az erdélyiek nélkül, kiknek száma 1704-ben 18.082. (Hadtört. közl. 1896. 9.) A császáriak (Das verunruhigte und wieder beruhigte Königr. Ungarn, 66. 1.) 1706 nyarán százezerre becsülték a jól begyakorolt kuruczok számát. A létszámra nézve részletesen l. különösen Thaly czikkeit: Hadtört. közl. 1891. 7–26., 153–179. és 1896. 4–10. l.
Gömöry Gusztáv a Hadtört. közleményekben, 1896. 366–7.
Thaly, Bercsényi, III. 711.
Thaly, Hadtört. közl. 1888. 16.
1705 május 27. Károlyi okl. V. 209.
Arch. R. I. 164–5.
Forgách már 1704 június 26-án sürgette őt rendes hadsereg fölállítására. Hadtört. közl. 1890. 453.
Arch. R. X. 1–3.
1706 július 10. U. o. I. 562.
1706 deczember 12. U. o. V. 337.
1708 április 11. U. o. II. 235.
1709 november 6. U. o. II. 567.
1710 augusztus 5. Arch. R. III. 298.
1710 október 9. U. o. 179.
1706 februárius 24. U. o. IX. 286.
1708 október 16. U. o. II. 355.
1709 szeptember 23. U. o. II. 552.
1708 szeptember 22. Arch. R. II. 335.
U. o. III. 11.
U. o. III. 61–64.
1710. márczius 8. írt levelében. U. o. III. 238.
U. o. VI. 492–4.
56. KURUCZ HARCZOK ZSIBÓNÁL*
Kurucz harczok Zsibónál «Hist. Bilder Saal.» VII. Th. 89. l. («Frantzösischer Gesandter wird gefangen.»
57. HUSZÁR A GRÓF BETHLEN-FÉLE SZÉKEN.*
Huszár képeinket gr. Bethlen Miklós bethlen-szentmiklósi kastélyában lévő képekről ifj. Pákey Lajos fényképezte.
A legénység létszámát az ezredek egyenlőtlensége következtében biztosan megállapítani nem lehet. Rákóczi csak hosszas fáradozások után érhette el, hogy rendes ezredeinek létszámáról havonkint pontos jelentéseket kapott;* de ezeket a jelentéseket nem-igen merte közölni azokkal, a kikre valamely vállalatot, vagy külön hadműveletet bízott. Mert, úgymond,* nemzetünknek meg volt a haditudományokban járatlan népeknél általános hibája, hogy készségesen belekapott akármibe, de ha a valóság ki nem elégítette, mindent abbahagyott. Ha menetközben vagy a táborban látták, mekkora helyet foglalnak el, mindjárt támadni akartak; s ha a vezérek nem teljesítették kívánságukat, vagy hadicselből hátráltak, vezéreiket szidva hazakotródtak.« Pedig ha látták volna a létszámkimutatásokat, a nagynak látszó sokaságról másképp vélekedtek volna.» Remek a fejedelemnek az a levele, a melyben kifejti, hogy a nagy és a kis szám emlegetése egyaránt veszedelmes és mindakettő ok vagy ürűgy a katonai szoczializmusra. Éppen azért nem vette nagyon érzékenyen, ha a legénység hazaszökdösött. Majd felváltatja karácsony után más haddal. Kinyujtózik otthon, megúnja magát, elfelejti bosszúját s visszajön . . . Inkább küld válogatott jót, de szúnyogcsípésre így is elegen vannak. Forradalmi időkben élt s tudta, hogy az időt is az időhöz kell mérni; minden rendeletet végrehajtani nem lehet.*
Mintaszerű a Károlyi hadtestéről (lovas- és gyalogezredeiről és 12 vármegye hadinépéről 1706 februárius 26-án Diószegen megkezdett «mustrakönyv», mely eredetiben 790 foliólapra terjed. (Kivonatosan közli Károlyi okl. V. 405–436.) E szerint 241 században 20.017 ember volt.
Rákóczi eml. 98.
Említett levele. V. ö. 1706 deczember 1. Orosz Pálhoz. Arch. R. I. 650–2.
)
Rákóczi Kun Istvánt ezredessé nevezi ki 1708 október 23-ikán. Eredeti fényképfelvétel után.
Olvasata:
RÁKÓCZI KUN ISTVÁNT EZREDESSÉ NEVEZI KI.
(1708. OKT. 23.)
Nos FRANCISCUS II. DEI gratia Sacri Romani Imperii & Transylvaniae Princeps RAKOCZY Partium Regni Hungariae Dominus, Siculorum Comes et Pater Patriae, Pro Libertate Confoederati Regni Hungarise Statuum, nec non Munkácsiensis et Makovicziensis DVX, Perpetuus Comes de Saaros, Dominus haereditarius in Saaros-Patak, Tokay, Regécz, Ecsed, Somlyó, Lednicze, Szerents, Onod etcet. Vniversis & Singulis, quorum nimirum interest, aut interesse potest, et signanter condam Illustris Comitis Ladislai Csák de Keresztszegh Regiminis Equestris Ordinis Officialibus, et Militibus Gregariis praesentes has Nostras Visuris, lecturis aut legi audituris Fidelibus Nobis dilectis Salutem, et Principalis gratiae Nostrae Propensionem. Nemzetes Vitézlő KUN ISTVÁN Hivünknek, mostani Nemzetséges Ügy alkalmatosságával Országunk szolgálattya mellett való serény maga viselését, és dicséretes hüségeskedését kegyelmes tekintetben véyén egyszersrnind ezen eddig meg mutatott igaz Hazafiuságbéli s-szives készségét, abban való álhatatosságát az üdőknek és hellyeknek mivoltához képest reménlvén: Erre való nézve, ’s egyébirántis iránta való kegyelmességünktül viseltetven, meg nevezett KUN ISTVÁN Hivünknek, néhai Gróff Csáki László Regimentyebéli Lovas Fő Collonellusságh Tisztit és hiuatallyát attuk, engedtük, és conferáltuk, a’ mint Vigore praesentium Collationalium Nostrarum adgyuk engedgyük és conferállyuk is kegyelmessen: Parancsollyuk annak okáért, mindazoknak a’ kiknek illik, hogy fenn említett Colonellusunkat ismérvén azon Tisztségben általunk constitualtattnak lenni az nemes Haza szolgálattyában, magha hivatallyához képpest Parantcsolatunkbul, vagy Főbb Tisztei Orderek után az említett Regimentbeli Hadaink között . . [A kipontozott helyeket a pecsét eltakarja.].l parantsolatitul s-dispositioitul függeni, s-azt véghez vinni Edictumunkban fel tőtt kemény büntetés alatt igyekezzenek s-el se mulassak. Datum . . .[A kipontozott helyeket a pecsét eltakarja.] Szatthmár, Die Vigesima tertia Mensis Octobris ANNO Millesimo Septingentesimo OCTAVO.
Franciscus Princeps mp.
(P. H.)
Stephanus Horthi mp.
1
A hadkiegészítés az 1707 július 5-iki törvény óta ujonczozás útján és territóriális alapon történt; vagyis a mely vármegyéből valamely ezredet állítottak fel, a vármegye területén levő helyőrséget is ahhoz az ezredhez sorolták s így az ujonczozás könnyebb és zavartalanabb volt.*
1707 januárius 5. Károlyi okl. V. 594–5. Thaly, Tanulm. 285. Esze Tamás és Ecsedy János tisztjei személyválogatás nélkül fogdostak össze öreget, vént, falutartó és fegyverkezésre alkalmatlan embereket s kötözve magukkal hordozták mindaddig, míg magukat hadiszolgálatra nem kötelezték. E miatt a férfiak a falvakat pusztán hagyták, erdőkre s más félrevaló helyekre bujdostak el. (Eötvös Miklós levele 1707 november 22. Károlyi okl. V. 470.)
58. HUSZÁR A GRÓF BETHLEN-FÉLE SZÉKEN.*
Huszár képeinket gr. Bethlen Miklós bethlen-szentmiklósi kastélyában lévő képekről ifj. Pákey Lajos fényképezte.
A hadsereg két főrészből állt: t. i. rendes (reguláris) és mezei hadakból, ezerekből. Amazok a hadsereg legértékesebb elemei, s köztük különösen az udvari hadak kitünően fölszerelve és kiképezve. Minden ezrednek volt egy törzskara, hová az ezredest, alezredest, őrnagyot, szállásmestert, hadbírót, káplánt, hadsegédet, titkárt, prófontmestert, szekérmestert, rézdobost és prófoszt számították. A századok száma 6–15, a legénység száma 300–1300 közt változott a szerint, a mint az ezredet valamely harcz jobban megviselte, vagy a szökés megfogyasztotta. Minden ezred és minden század a maga (egy vagy több színű) zászlajára esküdött fel.* Azért az ezredzászlókat selyemből, a századokét muszulyból nagy díszszel készítették, képek kel, czímerekkel, buzdító felíratokkal látták el* s többnyire a fejedelem jelenlétében, nagy templomi ünnepségek közt szentelték föl;* sőt a nemes ifjak zászlajának fölszentelésekor maga a fejedelem tartott a katonákhoz buzdító beszédet. Talán sohasem is esett zászlain akkora gyalázat, mint mikor a pápai katonák, leégett városuk láttára, az utcza porába dobták zászlaikat s káromkodva fogadták meg, hogy többet nem kuruczkodnak.* Különböző harczokban sok zászlót vesztett, de hozzá is sok elfogott zászlót küldtek; pl. a győrvári csatából 34-et, a kölesdiből 24-et stb. Az audiencziás sátrán levő kornyéta jelentette az ő főhadiszállását,* minden hadi elhatározás központját.
Czuberka (Kuruczkori fegyverek 116–120.) a zászlókkal aránylag röviden foglalkozik. A zászlófestészetre nézve l. Thaly tanulmányát, Arch. Ért. X. 69–77.
1706 februárius 23-án zászlókhoz 95 vég vörös, fehér, zöld és kék muszulyt (török, de Erdélyben most is divatos kelmét) vettek. Tört. Tár, 1882., 557. A lengyelek zászlait a fejedelem csak bagariából vagy festett vászonból csináltatta. Arch. R. III. 18.
Pl. Telekessy püspök Szécsényben 1705 szeptember 8-ikán húszat (Czuberka, 117–8.) és 1708 május 17-ikén Egerben tízet. (Rákóczi-tár, I. 124.) Különösen fényes volt a nemes ifjak zászlószentelése Sárospatakon 1709 május 26-ikán u. o. I. 200–1. A fejedelem nem volt jelen, mikor 1707-ben Zsolnán, Krmann luth. püspök Czelder ezredének 8 zászlaját felavatta. (Krmann: Actus inaugurationis vexillorum. Zsolna, 1707.)
1707 augusztus 16. Századok, 1879., 666.
Arch. R. III. 258.
59. HARCZI JELENET A GRÓF BETHLEN-FÉLE SZÉKRŐL.*
Harczi jelenet cz. képeinket gr. Bethlen Miklós bethlen-szentmiklósi kastélyában lévő képekről ifj. Pákey Lajos fényképezte.
Az udvari hadak első sorban a fejedelem személyét oltalmazták s az ő kornyétái alatt vonúltak harczba. A fejedelem fizette ezt a mintegy 5500 főnyi hadat saját uradalmai jövedelméből s udvartartása költségeiből. A szövetkezett magyaroknak egy vörös és az erdélyieknek egy kékruhás palotás ezre volt; amaz a fejedelem uradalmi jobbágyaiból, emez jobbadán a székelyekből kerűlt ki. Később, a mikor megfogyatkoztak, a fejedelem egy ezerbe egyesítette a kettőt. Az udvari gyalogsághoz tartozott egy franczia gránátos osztály 3–400 emberrel, a zöld vadászok puskáscsapata 60–200 emberrel; továbbá az arnótok százada (120 ember); s a daliások vagy a kapcsosok százada (100 ember). Az udvari lovashadak alkotórészei: a karabélyos vörös huszárok; a székely kék kopjások; a lovas granátosok; Dittrich német gyalogjai; Charričre idegen (főképpen lengyel és svéd) lovasai, mind külön ezredekben. A nemesúrfiak vagy gavallérok kompániája (60–130 emberrel), az udvari hadak legfőbb dísze és reménysége volt.*
Thaly, Hadtört. közl. 1888. 16–18. és 1891. 164–7. Az udv. hadak ékszerei, ruházata, fegyverzete. Tört. Tár, 1882. 556–7.
60. VÁROSTROMLÓ KURUCZ GYALOGSÁG.*
Várostromló kurucz gyalogság a «Hist. Bilder Saal» VI. Th. 591. lapján közölt képről.
A gyalogságot a fejedelem a hadakozás leglényegesebb részének tartotta; Thököly korában azonban teljesen elhanyagolták. A nemesekkel alig lehetett volna megkedveltetni, s a vezetésre alkalmas tisztek alig akadtak. Hiszen a közmondás szerint «csak a kutya jár gyalog». Az infantériát hathatós fegyvernemmé, Rákóczi szerint, csak úgy lehetett volna tenni, ha sikerűl a katonákat a néptől különválasztani;* azonban ennek az osztályozásnak a nemzeti és a népszellem nem kedvezett. A fejedelem még a háború kitörése előtt* figyelmeztette a franczia királyt, hogy Magyarországban gyalogságból egész hadtestet szervezni s annak élére magyar tábornokot kapni nem lehet. Sennyei mindamellett már 1704 elején sürgette a fejedelmet, hogy gyalogságot szervezzen, mert a gyalog németben a lovas nem sok kárt tehet.* Pár hónap mulva, a koronczói csatáról szólva, a fejedelem el is mondhatta, hogy gyalogosai voltak legjobb s legrendesebben fegyverzett csapatai.* Gyalogság nélkül a németekkel szemben való harczot nem látta tanácsosnak.* Ezt a fegyernemet idegen módra szervezte s 1706-ban már elkészítette utasítását a gyalog tisztek számára.* Az 1708 év elejére gyalogságát teljesen kiegészítette és fölszerelte. Ez a fegyvernem ekkor volt a legszebb és a legfegyelmezettebb.*
Rákóczi eml. 95–97., 110., 143.
1701 november 16. Thaly, Bercsényi II. 397.
Arch. R. I. 284.
Rákóczi eml. 92.
Rákóczi Károlyihoz 1707 augusztus 29. U. o. II. 90.
Rákóczi Károlyihoz 1707 augusztus 29. U. o. II. 90.
Említi Arch. R. I. 7.
61. HUSZÁR.*
Huszár a Rákosi Péter, János és Boldizsár 1701 januárius 26-ikán kelt czímeres nemesleveléről. Eredetije Pákey Lajos tulajdona Kolozsvárt.
Rákóczinak összesen 31 gyalogezrede volt; ebből 17–24 a rendesek közé tartozott.* Mindenikben nyolcz század volt 150, valamennyiben tehát 37,200 (ebből a rendesekben 20,400–28,800) tiszttel és legénynyel.* Később, a hadjárat vége felé 2000 gyalogot is alig tudott összeszedni és csak két udvari ezredét vitte táborba. A helyőrségeket sem láthatta el kellőképen, s a hegyszorosok védelmére egyáltalán nem maradt embere. Pedig szüntelenül munkálkodott, hogy gyalogsága számát, erejét növelje, gyarapítsa.*
Thaly, Hadtörténelmi közlemények 1888. 18. Az 1707 október 21-iki kimutatás Magyarországban 17, Erdélyben 7, összesen 24 ezredet említ. (U. o. 1891. 21.) Lónyay tábornok 1704–1710. évi kimutatásai (Arch. R. VI. 494.) 19 fizetett ezredet sorolnak fel. Az 1706 július 16-iki sistema totius militiae szerint (Thaly, Bercsényi, III. 709–710) a tiszáninneni hadtestben 7, a tiszántúliban 3, a dunáninneniben 7, a dunántúliban 3, az udvari hadakban 3, az erdélyiben 4, összesen 27 gyalogezred volt; ezt Thaly (u. o. 710–711.) Bercsényi udv. palotásaival, s Horváth Tamás, Sennyei Pongrácz, Winkler Vilmos ezredeivel 31-re egészítette ki.
Ez azonban csak a regulamentumban követelt szám; a valóságban jóval kevesebb, mert némelyik ezred 3–400 emberre fogyott le, vagy szét is oszlott.
Rákóczi Bottyánhoz 1709 januárius 5. Arch. R. IX. 578.
62. HUSZÁR A GRÓF BETHLEN-FÉLE SZÉKRŐL.*
Huszár képeinket gr. Bethlen Miklós bethlen-szentmiklósi kastélyában lévő képekről ifj. Pákey Lajos fényképezte.
A lovasság volt a legnépszerűbb, legnemzetibb, legerősebb fegyvernem. A szabadságháború első perczeiben Rákóczi 3000 emberének csak egy tizede szolgált lovon. A mint a hegyekből a síkra szállt alá, a lovasság száma egyre nőtt. Csak úgy «özönlött» táborába;* pl. Biharból egyszerre 3000. Ocskay és Borbély Balázs vezetése alatt 1703 június 30-ikán csatlakozott hozzá az első 200 császári huszár. Ez a két század lett Rákóczi híres rendes lovasságának a magva. Utóbb csaknem valamennyiből tiszt lett.* Azontúl mindvégig a lovasság volt a legnépesebb fegyvernem; de nagyobb részét a fejedelem sohasem tudta kellően fölfegyverezni és ruházni. A lovat a közkatona kimélte, mert a magáé volt;* de a hol kellett, ugyan megeresztette a kantárszárat. Károlyi lovasai Ausztriában (1705-ben) 9 nap alatt 345 kilométert nyargaltak fel s 30 helységet elégettek. Máskor egy nap 71 kilométert tettek meg. Bezerédj huszárai és dragonyosai 1706-ban egy etetéssel 24 óra alatt 150 kilométernél többet kalandoztak be, miközben ráértek várat vívni, zsákmányolni.* A fejedelemnek 52 lovasezrede volt* 10–10 svadronynyal s minden svadronyban, a tiszteken kívül, 80–100 közkatonával.* Így a lovasság száma 50–52,000-re ment. 1710-ben már csak 36 lovas ezredet és 2 dragonyost említenek,* a mi 30–36,000 embernek felelne meg. Öt dragonyos ezredet kivéve, a többi mind (rendes vagy mezei) huszár vagy lovas hajdú volt. A székely lovasságnak kopját kellett hordania s Rákóczi 1707-ben egy ilyen kopjás ezredet toborzott.*
Rákóczi eml. 31., 38., 39., 42., 43.
Thaly, Bercsényi, II. 519–520. Rákóczi sokszor elégedetlenkedett első tisztjeivel.
U. o. 243–4. Egy lovas fölszerelése körülbelül 100 forintba került. (Századok, 1895. 845.) Rákóczi 1704 május 9. megengedte Kecskemétnek, hogy a reá kirótt 600 lovas helyett ugyanannyi lovas eltartására 15.600 frtot (lovasonként 26 forintot) és dragonyosoknak való jól fölszerelt 30 lovat adjon. (Hornyik, Kecskemét tört. IV. 299–300.)
Más példákkal együtt Thaly, Hadtört. közl. 1888. 19–20. Éble, Károlyi Ferencz, I. 8–10., Századok I, 2. 1880. 146.
Arch. R. IX. 302. Thaly id. h. 1891. 20–21. felsorolja névszerint is az ezredeket.
Bezerédj huszárezredében az önkéntes századdal együtt 1200 ember volt; Bottyán mezei huszárezrede pedig 13, sőt egyidőben 24 századból állt. U. o. 1888. 19.
Arch. R. VI. 492–4.
Rákóczi eml. 212–3.
63. ÁGYÚVONTATÓ KATONÁK.*
Ágyúvontató katonák Richter Aurél rajza a «Denkmal Serenischer Heldentaten» metszete után.
A négy dragonyos ezredet Rákóczi 1706 elején szervezte s a huszárság egy részével együtt gyalog-harczolásra is begyakorolta. Szerette, csaknem dédelgette testőrző lovas gránátos ezredét, a mely 12 században 1200 (de rendesen kevesebb) főből állt.* Voltak ezredei, a melyeket csak hiányosan, gyengén s nagyon egyenlőtlenül szerelhetett föl.* A lovasokat leginkább csak télen tudta együtt tartani s utána még a tavaszi fűveltetés alkalmával;* nyaranta, kivált egy-egy sikertelen csata után, sok baja akadt a mezei lovasok hazaoszlása miatt.
Hadtört. közl. 1891. 15., 19.
Pl. Győri Nagy János ezredes 654 huszárja közül 110-nek lova sem volt; pisztolya pedig csak 85-nek, flintája 55-nek, kardja 228-nak. U. o. 18.
Rákóczi eml. 129., 242., 276.
64. VÁROSTROMLÓ KURUCZ TÜZÉREK.*
Várostromló kurucz tüzérek a Hist. Bilder Saal» VII. Theil. 91. lapjáról.
A tüzérség, a harmadik fegyvernem, már természeténél fogva a rendes hadsereghez tartozott. Alapját a fejedelem azzal a négy kis ágyúval és néhány mázsa puskaporral vetette meg, a mit 1703-ban a kállói várban talált.* Még az országba jövetele előtt hadmérnököket, bombamestereket, pattantyúsokat kért XIV. Lajostól,* a ki tíz hónap mulva be is küldött néhány franczia hadmérnököt. A kurucz tüzérség szervezésében ezeknek (Le Maire, De la Motte, Damoiseau, Rivičre, Bersonville, St. Juste) kétségtelenül nagy érdemük van. A fejedelem 1705 deczember 26-ikán a tüzérség fölállítását Szandai Sréter János tüzérségi főfelügyelőre (a volt franczia tüzérkapitányra) és De la Motte tüzérségi ezredesre bízta. Megengedte, hogy mester- és más szükséges embereket akárhonnan is fogadjanak.* A hadszertárak, gyárak igazgatása, a fegyverkészítés, az ágyúk és a bombák öntése a Sréter föladata volt.* Sréter, Bácsmegyei Ádám tüzéralezredessel együtt, gyakorlott franczia, osztrák, lengyel, olasz tüzéreket, magyar bányászokat és városi polgárokat fogadott zsoldba. A tüzérség ellátása – a szálláspénzen kívül – eleinte 46,572, utóbb – mindent beleszámítva – 106,990 forintba került.* Az egész tüzérség 6 században és egy munkásszázadban összesen 674 emberből állt.* Gyakorlatlanságuk következtében a fejedelem még 1706-ban is szerencsének tartotta, ha tíz lövés közül hárommal eltalálják az ostromlott vár falát,* s összeszidta a kassai tüzérparancsnokot, ki otromba hibát követett el.* Károlyinak is megmondta,* hogy pattantyúsokra ne várakozzék, mert azokat teremteni nem lehet. Nemcsak saját példájával biztatta tüzéreit, pl. Érsekujvár védelmében, hanem tanította is őket; pl. hogy lárma idején éjjel a várból, az ellenség számának megtudására, világító labdákat, koszorúkat dobjanak ki. Maga rendelkezett, az ágyúkat hogyan helyezzék el a várfalakon.* «Az artilléria státuszának» rendezését az ónodi gyűlés máskorra halasztotta.* Az erdélyi tüzérség szervezését, hogy «legalább egynéhány aprólékos helyet kifüstölgethessen», a fejedelem ugyanakkor még szükségesnek tartotta,* de egy esztendő mulva már fölöslegesnek nyilvánította.*
U. o. 44. Rákóczi tüzérségéhez a legbecsesebb adatokat Thaly szolgáltatta: Hadtört. közl. 1888. 343–354. és Századok, 1898. 806–813.
1703 márcz. 17. Thaly, Bercsényi, II. 466.
Arch. R. X. 4.
Századok, 1896. III.
Bercsényi 1709 június 18-án. Arch. R. VIII. 68. Sréternek sok baja volt a tüzérségre rendelt pénz összegyűjtésével s 1709 márczius 24-én a fejedelem bevallotta, hogy kifáradt az alap megszerzésében. Arch. R. II. 459.
Hadtört. közl. 1888. 344–5. De la Motte 1708 februárius 1-én 579-re tette a tüzérség létszámát. U. o. 347.
Rákóczi Károlyihoz 1706 augusztus 20-ikán Arch. R. I. 594.
Rákóczi eml. 196.
1710 szeptember 7-ikén. Arch. R. III. 156.
1711 februárius 10. U. o. III. 579–581.
Századok, 1895. 855.
1707 márczius 27-ikén Arch. R. II. 62.
1708 június 17-ikén. U. o. 614. Azért a máramarosi kénbányák jövedelmével másképpen rendelkezett.
