XI. A HADSEREG FEGYVERZETE.
XI.
A HADSEREG FEGYVERZETE.
A HADSEREG FEGYVERZETE.
HAZÁNKBAN a mesterségek kezdettől fogva első sorban a vitézek szolgálatában álltak. Bizonyos fokig vitézeink maguk is mesteremberek voltak, a kik béke idején fegyvereik, szertáraik, ruháik stb. egy részét maguk készítették, háború idején maguk pótolták, javították. Rákóczi valóban a nemzeti hagyományokat követte s egyúttal a körűlményekhez alkalmazkodott, mikor a fegyver- és hadiszergyártás, a ruházati, bőr- és élelmezési ipar terén egyenesen a hazafiak ügyességére, képességére és szorgalmára hivatkozott. Hasonló hivatkozás másfélszázad múlva, a technikának sokkal fejlettebb korszakában is, azt a csodát művelte, hogy egyszerű székelyek fából és érczből teljesen használható ágyúkat tudtak készíteni.
SRÉTER JÁNOS.*
Sréter János arczképe a Történeti Arczképcsarnokban lévő eredeti olaj-festményről készült.
A fegyvergyártást, «hogy országunk szabadsága ellenségünk ellen stabilitáltassék»*, Rákóczinak annyival inkább kellett fejlesztenie, mert a néphadnak kardon, vasvillán, kaszán vagy éppen boton kívül nem volt egyebe. A legjobban fölfegyverkezett katonának is kardján kívül csak kovás vagy kerekes puskája, a lovasnak két láb hosszú karabélya, nem elég kemény aczélú kardja, hitvány zablyája, rossz nyerge stb. volt. Danczkából, a nagy külföldi verseny és a szállítás nehézségei miatt, az egész hadjárat alatt csak 10,000, Hollandiából 8000 puskát hozathatott.* Hazai fegyvergyárak alapításáról 1704 április 26-ikán intézkedett először Meczenzéffen és Csetneken. Ezeken kívül még Krompachon, Remetén, Svedléren, Gölniczen, Szomolnokon, Stószon, Dobsinán, Rozsnyón, Kassán voltak fegyvergyárai, a hol puskákat, karabélyokat, kardokat, szablyákat, kopjákat készítettek.* Erdélyben, Toroczkón kardokat, szuronyokat, puskacsöveket, valamely szász városban pedig – Beszterczén vagy Medgyesen – puskalakatokat készíttetett.* Ő az első, a ki Szaniszló Zsigmond fegyvermesterrel Erdélyben először kiséreltette meg a puskacsövek csináltatását;* s az első, a ki észrevette, hogy Erdélyben könnyen lehetne olyan bombaöntő «laboratoriumokat» állítani, a melyekből más harcztérre is lehetne szállítani.* Erdélyben gr. Forgách Simon tábornok, Magyarországban Sréter János tüzérségi főinspektor állott a fegyver- és hadiszergyártás élén. Erélyök és fáradhatatlanságuk tette, hogy a szabadságáért küzdő nemzet a legmostohább körülmények közt sem szenvedett hiányt fegyverzetben. 1704 óta a kuruczok fő hadszergyárai Kassán, Érsekújváron és Beszterczebányán működtek s a legnehezebb munkákat: az ágyú- és puskacsövek öntését, fúrását végezték. Fiókjaik a dobsinai, tiszolczi, libet- és gölniczbányai bomba- és golyóöntők, kohók, hámorok; továbbá a csetneki, rozsnyói kard- és puskaporgyártó műhelyek.* 1705 őszén a kuruczok a Pápa és Kapuvár labanczaitól elszedett szuronyok (Szent Péter kései) mintájára Beszterczebányán már 1706, Bajmóczon pedig 1707 óta szuronyokat is gyártottak.* A szelestei vashámorban ködmönös tatárok nyilakat kovácsoltak.*
1704 április 26. utasítása. (Instructio pro generoso Francisco Lónyai.) Hadtört. Közl. 1891. 132.
Rákóczi emlékiratai, 123. Arch. R. II. 170.
Hadtört. Közl. 1891. 132–4. Czuberka, Kuruczkori fegyverek, 38–9.
U. o. 1891. Thaly, Kalászok, 234.
Szaniszló naplója. Tört. Tár, 1890, 319.
1707 márczius 27. Arch. R. II. 72.
Tört. Tár, 1882. 572., 574.; 1888. 790. Századok, 1898. 809. A puskakészítésre nézve 1. Czuberka, 94–97.
Tört. Tár, 1882. 560.
Századok, 1873. 22. Thaly, Bercsényi, II. 521.
93. KURUCZ ÁGYÚ.*
Kurucz ágyú Czuberka Alfréd «Kuruczkori fegyverek 1906.» (Mívelődéstört. Értekezések 21. sz.) cz. művéből.
A puskák, karabélyok, pisztolyok töltéset a kassai, érsekújvári, beszterczebányai és munkácsi hadszergyárakban szertüzérekkel s egyéb művesekkel készíttette s hordószámra szállíttatta a várakba, táborokba.* Az ágyúk öntéséhez Sréter János értett legjobban.* Az ágyú- és golyóöntés fő helyei Beszterczebánya és (különösen ennek elvesztése után) Kassa, Szomolnok, Lőcse, Eger, Gölniczbánya, Tiszolcz, Debreczen voltak.* De az ágyúöntés időnkint a munkások fizetetlensége miatt megakadt.* Rákóczi Kistapolcsánban kisérletet tétetett, hogy a golyókat forma nélkül, fövényben, egyszerre százával öntesse, de ezek olyan varapotyosak lettek, hogy megrongálták volna az ágyúkat,* azért abba hagyatta. Sréter törzsében Bácsmegyei alezredesnek kellett az ágyúöntésre adott anyagot megmérnie, öntésöknél jelen lennie, a kész ágyút újból megmérnie s az öntőkkel leszámolnia.* Az ágyúk néha mint műdarabok is számot tettek.* Egy franczia a divatból kiment háromszázados bőrágyúk új szerkezetével kisérletezett a fejedelemnél, ki utóbb csodálkozva kérdezte Srétertől, miért nem ír a bőrágyú csinálója felől? Mennyire haladt, tanúlja-e valaki a mesterségét?*
Hadtört. Közl. 1891. 135.
Századok, 1896. III.
Századok, 1882. 576. Arch. R. V. 404.
Századok, 1882. 575–6. Arch. R. VI. 84.
1706 május 15. Arch. R. I. 545.
1708 jan. 13. Arch. R. II. 152. Rákóczi ágyúöntő műhelyeiről Czuberka, id. h. 76–8.
Századok, 1882. 575. Rendesen Pro Libertate fölirattal voltak ellátva.
1710 szeptember 8. Arch. R. III. 533. V. ö. Arch. Közl. 1878. XII. 84.
94. TULIPÁNOS PUSKAPORTARTÓ 1701-BŐL.*
Tulipános puskaportartó Czuberka Alfréd «Kuruczkori fegyverek 1906.» (Mívelődéstört. Értekezések 21. sz.) cz. művéből.
Puskaport az ország különböző részében gyártottak. Eleinte Munkács 12 kölyűs portörő malma látta el a fölkelőket s azután is ez maradt a legnagyobb puskaporgyár.* Beszterczebányán hetenkint 40 mázsát tudtak készíteni, de nem volt hozzá elég pénz.* A Felföldet ezeken kívűl Eger, Munkács, Huszt és Nagybánya, az Alföldet Debreczen, Erdélyt Besztercze és a marosszéki Náznánfalva, a Dunántúlt Sümeg, utóbb Várpalota s 3 más hely látta el puskaporral.* Mindezen helyek többnyire kálisalétrom (KNO3) -főzéssel is foglalkoztak. Hogy az országban található salétromkészletet jobb móddal és nagyobb szorgalommal művelhesse, szaporítsa s az ország haszna öregbedjék, a fejedelem a salétromtermelést és annak műhelyeit 1705 április 29-ikén egy évre Lányi Pálnak adta bérbe.* A salétromfőzés középpontjává Nagykállót tette és 1707 április 13-ikán teljes megelégedését nyilvánította annak működése fölött.* Később, mikor a salétromos gazdák Kállón munkájukat abbahagyták, Rákóczi a feltört salétromos szérűkre és a műhelyekbe rabokat akart beállítani munkásoknak.* Külföldről is hozatott salétromot; de Magyarország még sem szorúlt reá, mint Francziaország kilenczven esztendő mulva a forradalom idején, hogy polgárai, asszonyai a salétromot nyirkos falakról vakarják le, pinczék nedves földjéből úgyszólván kanalanként kaparják össze.*
Czuberka, id. h. 45.
Tört. Tár, 1882. 575.
Részletesebben Czuberka, id. h. 44–52. Gazdaságtört. Szemle, 1898. 418–9.
Utasítása Gazdaságtört. Szemle, 1898. 529–532.
Czuberka, 47–50. A gyár igazgatója, Bélay Ferencz szerint ott 1707 augusztus 1-től 1708 januárius 31-ikéig 15 főzőüst mellett 11 magyar és 4 német salétromfőző dolgozott: ez utóbbiak szertűzérségi hadifoglyok voltak. Tört. Tár, 1882. 573–4.
1707 márczius 10. Arch. R. II. 40.
Magyar Hírmondó, 1794. I. 205.
95. FRÁTER ERZSÉBET HAJTŰJE.*
Fráter Erzsébet tőrös hajtűje az Erd. Múzeum régiségtárában lévő eredeti után.
Többször fölkereste és megszemlélte Rákóczi a vashámorokat, a melyek úgyszólván a szabadságharcz arzenáljai voltak. Leggyakrabban meglátogatta a munkácsiakat,* a melyekre a magáéból évenkint ezer forintot – abban az időben nagy összeget – költött.* Szomorúan értesűlt egy-egy hámornak, pl. a vaskohóinak pusztulásáról;* örvendezett, mikor a felvidéki hámorok, huták és öntőházak jókarba állításáról és fejlődéséről értesűlt.* Nem hanyagolta el a kisiparosokat sem. Utász- és aknászcsapatai számára a tömérdek ásót, kapát, csákányt stb. többnyire a gömöri és szepesi mesteremberekkel készíttette,* a megbomlott fegyvereket egri, munkácsi stb. lakatosokkal javíttatta ki* s a puska agyának részeit reájok bízta. A lőcsei híres lakatosok puskákat is gyártottak.* Rákóczi panaszkodott, hogy kevés a lakatos; minek következtében a köpenyegtartó pantallérvasakat czigányokkal csináltatta.* A kovácsoknak nemcsak a lovak patkolásához, hanem azok gyógyításához is kellett érteniök.* A fejedelem lovai mellett mind ilyen kovácsok voltak; velök vasaltatta a hazában gyártott szekereit is.* Mesterségök védelmére meghagyta, hogy kovácsműhelybe vagy malomba katonaságot senki se szállásolhasson, tőlük semmit se követeljenek.* Meghonosított egy új iparágat is, a drótvonást, s olyan mesterembereket keresett, a kik értenek hozzá s a drót feldolgozásához. A munkácsi vashámor mellett külön hámort építtetett számukra.* A rézművesek közül a rozsnyaiak a tábor számára is dolgoztak, pl. rézfazekakat csináltak,* sőt a selmeczbányaiak valóban nevezetes alkotásokra vállalkoztak, mert ők készítették a karvai révhez rendelt, de – sajnos – le nem írt rézhajókat.*
Rákóczi-Tár, I. 212., stb.
Arch. R. 624., 631.
1703 deczember 12. U. o. I. 193.
1706 április 3. U. o. I. 506.
Thaly, Tanulmányok, 38.
Arch. R. III. 396., 705.
Czuberka, 95.
Arch. R. III. 222. V. ö. u. o. II. 42.
Tört. Tár, 1881. 165.
Thaly Kálmán adatai u. o. 1882. 564.
Századok, 1895. 926.
Perényi Miklóshoz, 1710 július 26. Arch. R. III. 464–5.
Tört. Tár, 1886. 595. Arch. R. II. 40.
Tört. Tár, 1888. 790.
96. KARABÉLYOK.*
Karabélyok Czuberka Alfréd «Kuruczkori fegyverek 1906.» (Mívelődéstört. Értekezések 21. sz.) cz. művéből.
Ezeket az adatokat csak akkor tudjuk igazán megbecsülni, ha nem felejtjük el, hogy hadjáratát olyanokkal kezdte, kiknek kardon, lándzsán, vasvillán, kaszán kívűl egyéb fegyverük nem volt; kovács vagy kerekes puskát csak néhány százan használtak. A legjobban fölszerelt lovas egy két láb hosszú karabélylyal bajlódott, a melynek szája az ágyú torkával vetekedett; kardja nem elég kemény aczél, zablyája hitvány, nyerge hiányosan fölszerelt. Az ezredek felét még ekként sem birták egyformán ellátni.* A székely gyalogság nagy része még 1707-ben is csak bottal akart indúlni az ellenségre* s néha száz hajdúra jutott egy töltés.*
Rákóczi eml 31., 90–99. Önéletrajz, 169. Arch. R. I. 177. Századok, 1874., 412. A részletekre nézve l. Czuberka többször idézett értekezését. (Kuruczkori fegyverek. Bpest, 1906. 8r. 159 lapon összesen hét fejezetben, a tárgyra vonatkozó bő bibliographiával.)
Rákóczi eml. 213.
Arch. R. I. 201.
97. RÁKÓCZI-KARDOK.*
Rákóczi-kardok a Pesti Napló Rákóczi-Albumából (36. l.).
Forgách tábornagy azt fejtegette a fejedelem előtt, hogy a puska kedvéért nem szabad elhanyagolni a kardot, dárdát, pikát vagyis lándzsát, kopját, nyilat sem. A magyar lovasnak «mezítelen fegyverrel» kell bevágnia a lövöldöző ellenségbe, a melyet rendesen a maga kára nélkül megszalaszthat. A mi nemzetünknek a mezítelen fegyver és a roham való: táncz, nem sáncz; mert a magyart jó kedvvel, ugrálva kell vinni. A kard azonban nem való a gyalogságnak, mert könnyen megbotlik benne, ha hóna alá köti is. A kard valóban a lovasság fő fegyvere. Azonban találóan jegyezte meg a fejedelem, hogy nehéz a mi lovasunknak a német lovas tüze ellen a szorosokon próbát tennie, a hol nem fordúlhat meg s nem emberkedhetik kardjával, melyhez tágasság kívántatik. Fogalom lett a kurucz kard pengéjére bevésett FRINGIA szó, mely frankból (vasból) valót jelent, de hagyományos találgatás szerint ez az értelme: «FRANCISCUS RÁKÓCZI IN NOMINE GENTIS IMPETIT AUSTRIAM», vagy a két utolsó szó helyett: «INSURGIT ARMIS».*
Magyarúl ilyenformán lehetne: Fejedelem Rákóczi Isten Nevében Győzni indúl Ausztriába.
98. SUGÁRÁGYÚ.*
Sugárágyú Czuberka Alfréd «Kuruczkori fegyverek 1906.» (Mívelődéstört. Értekezések 21. sz.) cz. művéből.
Legszivesebben török és egyszerű síma magyar parasztkardokat hordtak. A tisztek föliratokkal, képekkel ékesítették szablyáikat. (Különösen a Máriás kardokat). Gondot fordítottak a markolat és a hűvely csinosságára, sőt művészi becsére is. A fejedelemnek 17 díszkardjáról, 8 pallosáról (többnyire kétélű, széles, egyenes hadikardjáról) és 8 hegyes tőréről van emlékezet, az egyik palloson a Boldogságos Szűz és Szent Miklós képével. Aranyos buzogány, aranyos, rubintos kard volt fejedelmi hatalmának jele; a tábori életben és a csatamezőn finom, de egyszerű kardot viselt. Három ilyen kedves szolgálati kardjáról van emlékezet.* Új kardjainak tervét ő maga beszélte meg a csiszárral, különösen ha díszesebb munkáról volt szó. «Adjon Isten győzedelmet felségednek alatta», kívánta Bercsényi.*
A fejedelem fegyvereinek jegyzéke 1708-ból: Tört. Tár, 1879. 176–8. 1683. május 8-ikáról és június 22-ikéről U. o. 1889. 12–15. 1688-ban elkobzott családi kardjai: Radvánszky, Magyar Családélet, II. 387. Fegyverhordozóinak utasítása. Tört. Tár, 1881. 158–9. Rákóczi fegyvereinek leírása: Czuberka, Kuruczkori fegyverek, 20., 22., 31., 36.; a kurucz kardokról, u. o. 4–39. l. Czuberka a kurucz fegyvereknek megbízható és részletes leírását adja.
Bercsényi bíráló levelei 1710-ből. Arch. R. VI. 516–7., 520., 523. 1711. deczember 23. Szalay, Rákóczi bujd. 227.
99. SEREGBONTÓ.*
Seregbontó Czuberka Alfréd «Kuruczkori fegyverek 1906.» (Mívelődéstört. Értekezések 21. sz.) cz. művéből.
A lövőfegyverek közül az ijj még nem ment ki egészen a divatból; Andrássy Miklós «dervis-kapitány» török-tatár csapata tüzes nyilakkal gyujtogatta föl a háztetőket.* Ösmeretes, hogy Rákóczi sokat tett a puskapor gyártása érdekében. Volt számos bomba- vagy pummahányó mozsara (olyan is, a mely két mázsás bombákat röpített), s voltak gránát-, labda-, kő- és tűzhányó mozsarai. Mindezeket többnyire várostromoknál használta. Némely mozsara csak jeladásra, vagy riadóra szolgált. Az öregágyúk 17–48, a kisdedek ľ–5 fontos golyókat szórtak. A faltörő kartány (carthaune) volt a legöblösebb; a falkonéta (falconette) körülbelül felenagy, a vári és a mezei öreg vagy apró taraczk a legkisebb. A haubiczból kőgolyókat lőttek. Használtak sugárágyúkat és hírmondókat is, az utóbbiakat csupán jeladásra. 1708 óta a fejedelem a forgalomból kivont libertásokból is ágyúkat öntetett* az ország és családja czímerével s Pro libertate fölirattal.* Voltak elül, a cső szájánál elsüthető ágyúk* és ú. n. seregbontók is, melyek 5–20 csőből a mai golyószórók (mitraillense) módjára, de szintén kevés sikerrel lőttek.*
Mindjárt a hadjárat elején. Hadtört. Közl. 1888. 21. De ezt a fejedelem Szibériába valónak tartotta. Arch. R. II. 206.
Századok, 1882. 575.
Az ágyúk részletes ösmertetése Thalynál, Arch. Ért. X. 56. és Czuberkánál, 53–82.
Arch. R. VIII. 403. A bőrágyúk kimentek a divatból, de a fejedelem most egy franczia mester javitása szerint tett velök új kisérletet.
Czuberka, 80–82. Századok, 1879. 392.
Az ágyúgolyókat csaknem kivétel nélkül itthon öntötték. Ungvár ostrománál a németek «holdsugárnál öntött» mérgezett golyókat használtak, a milyeneket Kállóban Klára András is akart készíteni; de a nemeslelkű fejedelem nem engedte meg, mert a mérges üveggolyóbis használata a keresztényeknél tilos.* Nagy gondja volt a golyó és por készítésére, mégis panaszkodott, hogy olykor töltetlen,* vagy pedig 1554-ből, 1605-ből stb. való ágyúkkal kell hadakoznia.* Az új ágyúkat és mozsarakat többnyire saját jelenlétében próbáltatta ki s «tárgyat lövetett» velök.* Hanem azért az ágyúk hiányos fölszerelése miatt 1707 nyarán a hős csobáncziak a futó németeket csak sziklák, malomkövek legurításával űzhették el a vár alól.*
Századok, 1874. 412. Arch. R. I. 110., 444.
1707 június 1. Századok, 1895. 636.
Arch. R. I. 92.
Pl. Kassán 1708 április 14. Rákóczi-tár, I. 115.
Századok, 1879., 394.
100. KURUCZ FOKOS.*
Kurucz fokos Ifj. Wolf Gyula fényképe után.
Puskákkal* a seregnek csak egy részét láthatták el, mert Sziléziából és Hollandiából nyolcz év alatt 18,000-nél többet nem lehetett behozni, a belföldi ipar pedig még nem volt elegendő a hiány pótlására. A szakállasok s a részben még kanóczos muskéták (muskotélyok) nagyon nehezek voltak; az utóbbiakat villára támasztva sütötték el. A vontcsövű stuczok kezelésére minden századból tíz legényt tanítottak be, hogy velök különösen az ellenséges tiszteket vehessék czélba.* A tessényi (tescheni), polhák (polyák, lengyel), jancsár és kozák puskák külföldi gyártmányok voltak. Itthon, Krompachban készűltek a saját rendszerű magyar gyalogsági kompák-puskák.* Franczia, kovás szerkezetű, újmódi kézifegyverek voltak a flinták, a gyalogságnál leginkább használt puskák; de a Csajági hajdúinak adott 800 flinta közt húsz sem volt ép.* A mordálylyal gránátot vetettek. A lovasokat karabélylyal és két-két pisztolylyal szerelték föl; pl. az egyik udvari (karabélyos) ezredet s a nemes ifjakat. «Rongyos karabélyos ezredemhez nem igen illik a pompa – sóhajtott a fejedelem;* – de semmi, – majd czifrább lesz!» A díszesebb karabélyokat Danczkában vagy Berlinben csináltatta s egy karabélyért s egy pár pisztolyért 9–10 tallért is adott. 1708-ban Danczkában 600 közönséges karabély 1500 tallérba, a németektől elkótyavetyélt 200 karabély csak 170 forintba kerűlt.* A puskákat, karabélyokat díszesen kivarrott pantallérra (bandeličre-re) akasztva hordták.* A fejedelem még a karabélyok, pisztolyok csövének méreteit is maga határozta meg.* Egyébiránt azt tartotta, hogy «a mezítelen fegyver az ellenséggel bátran kongrediáló hadnak a pisztolynál a mint alkalmasabb, úgy hasznosabbnak is tapasztaltatik; és a ki azzal az ellenségre menni nem merészel, a pisztoly sem ad annak nagyobb bátorságot.*
A kézi lövőfegyverekről Czuberka, 82–101.
Rákóczi rendelete 1706-ból. Tört. Tár, 1882., 557. A fejedelem ezt jobbnak tartotta a kétkerekű seregbontónál, melyet Szentiványi javasolt.
1704-ből. U. o. 1884. 152. Rákócziéknak a regéczi várban már 1683-ben voltak díszes krompachi puskáik. U. o. 1889. 15.
Bottyán a fejedelemhez, 1709 junius 22. Arch. R. IX. 685.
1706 április 30. U. o. I. 539.
Arch. R. II. 183., 392., 410.; III. 341–2.
A fejedelem pantallérja: Tört. Tár, 1882. 748.
Pl. 1706 november 28. Arch. R. I. 687.
1706 augusztus 11. U. o. 444.
101. MORDÁLY.*
Mordály Czuberka Alfréd «Kuruczkori fegyverek 1906.» (Mívelődéstört. Értekezések 21. sz.) cz. művéből.
A töltések, golyók és puskapor készítéséről már volt szó.*
Ezen fejezet élén, 214–15. l. Egyéb tüzes szerszámokról és hadi eszközökről 1. Czuberkánál, 102–106.
Az ütőfegyverek közül a buzogányt csak az önálló parancsnokok használták. A balta, csákány, fokos a hajdúság szokott fegyvere. Magának a fejedelemnek is volt egy furulyával ellátott díszes csákánya.* A szálfegyverek közül a lándzsa, lobogós kopja, dzsida (török lándzsa) és az altiszti dárda még mindig megmaradt, de a fejedelem az 1705-ben fölállított hat gyalogezrednél a lándzsát már csak kényszerűségből tűrte.* Helyette, a hol csak lehetett, szuronyokkal látta el kuruczait; pl. 1707-ben egyszerre 1300 darabot osztott szét gránátosai közt.*
A M. Nemz. Múzeumban.
Arch. R. X. 3.
Hadtört. Közl. 1891. II.
A védőfegyverekkel többé alig gondoltak. A fejedelem 1705 szeptember 7-ikén pánczélingeknek valót küldött a solti táborban levő hajdúknak* s őt magát és kis fiait is pánczélosan ábrázolják.* Vezérei: Bercsényi, Pekri, Bottyán sem vetették meg a pánczélt, de ez többé nem tartozott a kuruczok jellemző fegyverei közé. Támadó jellegét a szabadságharcz különben is csak az utolsó másfélesztendőben vesztette el.
Arch. R. I. 407.
Arczképeik e mű I. 232., 528., 530–1. l.
