VI. RÁKÓCZI ÉS A MAGYAR IPAR.
VI.
RÁKÓCZI ÉS A MAGYAR IPAR.
RÁKÓCZI ÉS A MAGYAR IPAR.
AZ ÁLTALÁNOS szegénység s a nép lustasága egyik okát a fejedelem abban kereste, hogy a Habsburgok nem törekedtek a magyar népet iparra és kereskedelemre szoktatni; másrészt azonban megrótta azokat a nemeseket, a kik gyermekeiket vagy a nemességhez nem illő kereskedésre adták, vagy mesterségekre taníttatták. Viszont az osztrák uralkodás emlékoszlopának tekintette, hogy a szabad királyi városok népessége csökkent s a mesterségek és az ipar hanyatlása következtében szegényebb lett. Szerinte mindez azt mutatja, hogy az ország árvaságra jutott és az árvák javait az osztrák gyámok eltékozolták.*
Rákóczi emlékiratai 65., 77., 78.
Mint az ország vezérlőfejedelme, nemcsak a tékozlás folytatását akarta megakasztani, hanem az ipar fejlesztésére, új iparágak meghonosítására is gondolt. Ebben a részben érdeme nem kisebb nálunk, mint nagy kortársának és barátjának, Péter czárnak érdeme Oroszországban. Nem volt ékes tervezetbe foglalt iparpolitikája, de bizonyos, hogy Mátyás király óta – Erdélyt nem tekintve – a tulajdonképpeni Magyarországban a XVIII. század kezdetéig senki sem tett Rákóczinál többet a magyar ipar érdekében. Általában véve hamis vád, hogy az úgynevezett forradalmi idők a mesterségeknek nem kedveznek. Elnyomnak ugyan néhány iparágat, de fölvirágoztatnak másokat, amikre a katonaságnak van különösebb szüksége. Péter czár, I. Frigyes Vilmos porosz király, sőt bizonyos fokig utóda Nagy Frigyes is, a hazai ipart első sorban éppen a katonaság szükségleteinek kielégítése végett teremtették meg. A külföldtől jobbadán elzárva, a behozatalban korlátozva, a nyolcz esztendeig tartó szabadságharcz segítő eszközeit Rákóczi szintén a haza földjén akarta előteremteni, s a nemzetben szunnyadozó tehetségeket a mesterségek terén is fölébreszteni. S a forradalmi idők találékonyakká tették az embereket. Rákóczi Colbertje, báró Hellenbach, a bányaművelésnek és az ércziparnak olyan lendületet adott, hogy tehetségeit, a szabadságharcz befejezése után, az osztrákok sem akarták nélkülözni. Maga Rákóczi Munkácsból a szabadságharcz idején teremtett gyárvárost.
Ösmeretesek a fegyver- és puskaporgyártás, valamint a vasipar terén szerzett érdemei,* a mik oly szorosan összefüggnek a had fölszerelésével. Külön még csak a vasmetszőket kell említeni, a kik finomabb munkákat végeztek; pl. pecséteket metszettek, a pénzek mintáit készítették.* Mikor a nagybányai vasmetsző – mindjárt a háború első esztendejében – eltávozott s a polturák veretése megakadt, Ajtai Mihály azzal vígasztalta a fejedelmet: «Hadd menjen, tudom, visszajön; de a mint a német vályúján híztak, nehéz nekik, hogy úgy nem élhetnek.»* Híres vas- vagy példametsző volt ebben a korban Ocsvay Dániel és Enyedy Dániel,* de a legszebb érmek mintáit a franczia Warrou Dániel véste.* A pénzverő műhelyekről már volt szó.*
L. ebben a könyvben, II. 213–224.
1704 februárius 8. Arch. R. I. 162.
1703 november 13. U. o. I. 176.
Tört. Tár, 1881. 371. A pénzverők személyzetéről. Arch. Értesítő, 1902. 320.
Arch. Ért. u. o. Néhány ilyen minta az Erdélyi N. Múzeumban, a melyeket mellékletben a jelen munkában is bemutattunk olvasóinknak.
Ebben a könyvben, II. 245.
A ruházati ipart a hadjárat sok tekintetben fejlesztette.* Rákóczi rajta volt, hogy a posztót idővel a hazai ipar szállíthassa. A Vág vidékén a puchovai (puhói) posztósokat épp úgy foglalkoztatta, mint a németprónai szűrszabókat és csapókat, a kik köpenyegnek és nadrágnak való durva, de igen erős abaposztókat készítettek a kurucz hadak számára.* A disznódi szűrposztócsinálókat szerszámaikkal a szászvárosokba rendelte, hogy Pekri tábornok rendeleteihez képest folytonosan dolgozzanak.* Saját várában, Munkácson, 1707-ben posztómetsző műhelyt alapított, melynek felügyelőjévé Kálnási Jánost tette. Meghagyta neki, vigyázzon, hogy a posztómetszők Munkácson mindenképpen megéljenek és dolgozhassanak. Vizsgálja meg időnkint mind a szerszámokat, mind a posztócsináláshoz való egyéb eszközöket s a hibásokat javíttassa ki. Senkinek se engedje bántani, károsítani a mesterembereket s legyen rajta, hogy ne csak ezek maradjanak meg, hanem mások is jöjjenek hozzájuk s így ez az iparos gyarmat folytonosan bővűljön, fejlődjék.* Egyszerre mindjárt 1500 forintot adott nekik birkagyapjú vásárlására.* Később a száműzetésben Mikessel együtt arra gondolt, hogy Magyarországban gyapotot is lehetne termeszteni és selyemhernyót tenyészteni; akkor legalább az országban maradna az a pénz, a mit a szabók és magánosok most gyapot- és selyemszövetekért adnak ki.*
Erről u. o. 224–230.
Tört. Tár, 1888. 791–2. Századok, 1873. 667–8.
Tört. Tár, 1882. 559.
Arch. R. I. 35.; II. 37–38., 608. Tört. Tár, 1882. 559. Különben azelőtt 1688-ig, a vár feladásáig, Munkácson a várnak külön posztómetszői voltak. V. ö. Tört. Tár, 1900. 336., 341.
Tört. Tár, 1882. 565.
Mikes levelei, 138.
A szabókat a fejedelem állandóan ellátta katona-munkákkal.* Ő neki magának külön udvari magyar és német szabói voltak, a kiket mind maga tanított tovább, mert saját ruháinak legapróbb részleteire nézve is megjegyzéseket tett, utasításokat adott stb.* Híres munkácsi szabóját, Szabó Gáspárt még kedves kamarása, Kőrössy György kedveért sem akarta elbocsátani, mert sohasem volt ilyen jó szabója. Drótmunka alá ő varrta legszebb skófiumos ruháit s még a hintóhoz való bársonykörnyületet is ő czifrázta.* Mikor egy görög szabó nem mert vállalkozni drága paplana kiszabására, Szabó Jánost rendelte melléje, hogy el ne rontsa; mert, a hogy mondta, «nem érdemel az oly szabó kenyeret, a ki paplant sem tud csinálni».* Nagyon bosszantotta, mikor egyik új szabója kiszabta a ruhájából; de évelődött Bercsényivel, a kinek a szabó úgy csinálta meg a nadrágját, hogy toldozás nélkűl végre süveg sem telt ki belőle.* Gyöngyösi szabóival főképpen katonaköpenyegeket, az egriekkel a nemes ifjak társasága számára egyenruhákat csináltatott.* Ha sürgős volt a munka, kocsikon szedette össze s valamely meghatározott helyre, pl. Ónodra küldte ki a városi és falusi szabókat, hogy közösen dolgozzanak, a mire karhatalommal kényszerítette, de egyúttal jól fizette őket.* 1706-ban készségesen elfogadta Bercsényinek azt a javaslatát, hogy a hadsereg egész ruházatát hazai mesteremberek készítsék.* A pompás egyenruhák ellőállításánál az ötvösök, skófiumgyártók, hímvarrók, gombkötők is sok foglalatosságot találtak. Ezeknek többnyire maga adott utasításokat, hogy szép, ízléses, szabatos munkát végezzenek. A hímvarrók a vastagabb vert drótból való mintát előbb mindig neki mutatták be; s ha nem tetszett, újabb mintát rajzoltatott képírójával, Mányokival.* Valóságos műremek volt a nemes ifjak társasága zászlajának hímzése.* Saját dolmányait, köntöseit többnyire a munkácsi varrókkal hímeztette.* Nem akarta őket elbocsátani még ügye hanyatlásakor sem; de megengedte, hogy asztalt tartsanak maguknak és darabszámra dolgozzanak.* Sárospatakon, Munkácson külön gombkötői voltak, a kiknek munkáit hol igen mocskosoknak, hol igen jóknak találta.*
Hadtört. Közl. 1891. 133.
Bővebben Tört. Tár, 1883. 192.
U. o. 196–7. és 1882. 752–3., 755–8., 767.
Tört. Tár, 1883. 189.
1709. július 15. U. o. 1882. 766–7. Arch. R. II. 499.
Arch. R. III. 464– 5., 471.
U. o. 472., 516.
Rákóczi emlékiratai, 200.
Tört. Tár, 1882. 754–6.
Leírása Rákóczi-tár, I. 200.
Tört. Tár, 1883. 378.
U. o. 1883. 378.
U. o. 188., 192.
Skófiumvarrók akkoriban Beszterczén, Radványban,* Bártfán voltak,* de 1708 óta a munkácsi állami skófiumgyár volt a legnevezetesebb.* Ott azok az örmények működtek, a kiket török ügyvivője Konstantinápolyból küldött számára. 1709-ben 481 2/3 lat finom ezüstöt, 5 lat aranyat dolgoztak föl Duley mester vezetése alatt.* De a fejedelem haragudott rájuk, nem bízott mesterségökben s a finomabb skófiumot ezentúl is a bártfai Ganzaugnál vonatta.*
U. o. 1888. 791.
U. o. 1882. 563.
U. o. 571. Állami gyárnak nevezhető, mert a mestereket a közgazd. tanács fizette s a fejedelem magán-megbízásáért külön díjazás járt. U. o. 402.
U. o. 402.
Tört. Tár, 1883. 188., 386.
A süvegesek a kuruczok kalpagjait, csákós süvegeit nem magyar, hanem morvaországi és sziléziai gyapjúból készítették; ezt is harmadkézből, a háború miatt a szokottnál jóval drágábban kapták. A rozsnyóbányai süvegesek mindjárt kezdetben folyamodtak is a fejedelemhez, hogy védelmezze őket Gömör, Zemplén, és Borsod vármegyék alacsony árszabása ellen.* A hadakban szolgáló idegenek kalapjait a magyar iparosok még a hadjárat vége felé sem igen tudták csinálni s azokat a külföldről kellett hozatni.*
U. o. 1884. 728–9.
Arch. R. VI. 476–7.
A szőnyegkészítést Rákóczi nagyon pártolta. Egyik inasát már a háború előtt szőnyegeshez adta tanulóságra,* azután pedig száműzetésében maga is megnézte és tanúlmányozta Páris mellett a francia király szőnyegcsinálóinak munkáját;* de a háború nem kedvezett ennek az iparágnak. Annál nagyobb keletök volt a sátormestereknek, a kik nemcsupán közönséges vászonból dolgoztak, hanem az ország, Rákóczi és a főbbek számára kordoványbőrökből, veres bagazsiából stb. pompás díszítésekkel, famunkákkal stb.* Még az ágyhoz való menyezetet (superlátot) is a sátormesterek csinálták s egyéb kárpitos munkákat is végeztek.* A konyhasátorok, paripák sátorát stb. többnyire sátorcsináló zsidók állították fel.* Sátrakat Törökországból hozattak s jellemző, hogy a szécsényi országgyűlés sátrait – bécsi szabók készítették.* A kötélverőkre nemcsak a sátrak, hanem a hajóhidak, hajók stb. építésénél is nagy szükség volt. A debreczeni, nagykárolyi kötélverők elég drágásak voltak, mert négy szál kötélért abban a pénztelen világban 200 forintot is kértek.* A sóaknákhoz Beszterczén megint másféle köteleket gyártottak 90–120 öl hosszaságban, 272 szálfonál vastagságban.*
Thaly, Rákóczi ifj. 344.
Rákóczi-tár, I. 287.
Arch. R. III. 398., 425., 443.
U. o. III. 710. Tört. Tár, 1882. 572.
Tört. Tár, 1882. 572.
Arch. R. II. 380. Tudománytár, VI. 172.
Arch. R. I. 173., 256.
U. o. I. 279.
138. VÁNDORLÓ LEGÉNY.
Marsigli rajza 1702. (Szendrei után.)
A bőripart Rákóczi jobbadán a hadsereg számára foglalkoztatta. Már a hadjárat előtt voltak udvari czipészei, szíj- és nyereggyártói.* A hadjárat alatt is csinált Sankó uram a fejedelemnek hosszúszárú veres karmazsin és sárga stb. csizmákat.* Hanem «az Isten büntesse meg azt az udvari csizmadiát» – haragudott Fogarassy főpohárnok – Sárospatakon négy pár czizmánál többet nem varrt s a karmazsint és a fekete kordoványt pénzen kellett venni a fejedelem számára.* «A csizmadia – kérdezi máskor* – varr-e csizmákat a fejedelemnek? Ha nem varr, megvarrom én a testét egy bottal, hogy bizony megemleget, míg él!» Rákóczi szintén neheztelt a kecskeméti csizmadiákra, a kik csak hazugsággal tartják s elzáratta a bírót, míg a sereg a megrendelt csizmákat teljes számban meg nem kapja.* Az egri «idegen nemzetbeli mesterembereket» pedig arra figyelmeztette, hogy mennél nagyobb számban készítsenek dragonyosoknak való német sarukat, mert idegen hadai számára jó pénzen eladhatják.* A lőcseiek jó hosszúszárú és deli csizmákat csináltak.* Magának szintén csináltatott szederjes karmazsinból vagy csak feketéből lutheránus (vagyis bőszárú, se nem magas, se nem alacsony) csizmát, a melyre ezüst sarkantyút veretett.* Voltak udvari vargái, szíj- és nyereggyártói is. Hintait, pompás karmazsin és egyéb lószerszámait rendesen saját szíjgyártójával készíttette.* Párduczbőreit rozsnyói szűcsökkel dolgoztatta ki,* pedig Munkácson és Szerencsen neki is voltak szűcsei.* Huszton 1708-ban szines bőrgyárat állított, a melybe a karmazsin, szattyán és kordován bőrök keleties kidolgozására Törökországból hozatott örményeket.* Sok költséggel nem azért hozta ki őket, – mondta néhány hónap múlva* – hogy csak elkezdjék a munkát és mikor munkájokban már naponkint haladhatnának, ennyi heverésök után elmenjenek; hanem hogy addig működjenek, míg másokat is megtaníthatnak arra a mesterségre. Nem engedte őket szétmenni. Máramarosból és máshonnan Husztra hordatta a kecskebőröket karmazsin-csinálás végett.* Alboér konstantinápolyi zsidót megbízta, hogy tímárságuk folytatásához mindenféle szerszámokat szerezzen be, mivel eszközeikből teljesen kifogytak.* Törökök voltak a munkácsi karmazsinos tímárok is. Rákóczi maga rendelt számukra üstöket, festékmerítő rézkupát, gubicsot és timsót; s nagy örömére 1709 július 12-ikén végre munkához láttak.* Egyébiránt éppenséggel nem esett kétségbe, ha nem volt elég mesterembere. Igaz, hogy a dragonyosai pantalléraira rendelt bőrök megtöretése végett külön mesterembereket kerestetett. «Ha azonban – szólt* – a dragonyosok bőrt sem tudnak törni, megtaníthatják rá őket Eszterházy Antal magyar katonái. Erre se időt vesztegetni, se mesterembereket keresni nem kell; mert a bőröket ezredekre osztván, a katonák a maguk mulatságára is megtörik: csak ne tudják, mire való!» Még a dobokat is az országban, Lőcsén stb. készítette.*
Thaly, Rákóczi ifj. 257.
Tört. Tár, 1883. 196–7.
U. o. 185.
Tört. Tár, 1882. 760.
1710 augusztus 12. Arch. R. III. 494.
1710 februárius 10. Darvas Ferenczhez. U. o. III. 345.
Századok, 1872. 590–1.
Tört. Tár, 1882. 758–9.; 1883. 198.; 1900. 362–4.
Tört. Tár, 1882. 763.; 1883. 194.
1707 februárius 8. Arch. R. II. 20.
Tört. Tár, 1883. 384.
Tört. Tár, 1879. 583.; 1883. 400.
1709 július 31. Arch. R. II. 63.
U. o. II. 646.
U. o. II. 650.
Arch. R. II. 630–1., 636.
1710 május 11. U. o. III. 261–2.
Századok, 1872. 591.
139. SZÁSZ IPAROS.
Marsigli rajza 1702. (Szendrei után.)
Az élelmezési ipart a hadsereg szempontjából különös figyelmében részesítette. A malmok elégetését kezdetben tiltotta,* utóbb százával dúlta az ellenség területén.* Az ellenség az övéit szintén egyre pusztította,* de ő, a hol lehetett, a leromboltakat újra építtette.* Gondot fordított a vízimalmokra. A somkúti felülcsapó malom a Borszópatakon két kőre épűlt, de csak tavaszszal és esős időkben fordúlván, pokolidő malmának nevezték.* 1708-ban két kerékre készítette az érsekújvári vízimalmot.* Úgy vélte, hogy a Dunán egy malmot sem lehet kas nélkűl építeni.* Az ellenség és az árvizek dúlásai a vízimalmokban sok kárt tettek; a németek módjára tehát, kik a seregben vas kézimalmokat használtak,* szükségesnek tartotta a kézimalmok beszerzését,* hogy a nép és a katonaság ne mozsarakban törje meg a búzáját.* Szárazmalmokat is csináltatott, pl. Kézsmárkon a kuruczok építették az elsőt;* de nem csak a régi módon, hanem pl. Szendrőn, Debreczenben, a berzéki erdőben, Hernádnémetiben és Munkácson Rouvier kapitány és Schwartz gépészmérnök tervei szerint a népiesnél sokkal nagyobb arányban.* A munkácsi és a berzéki erdőben, a zemberi földvárnál és Hernádnémetiben a Hernádon franczia módra építtetett jeles műmalmainak tervei fenmaradtak.* Koncz Márton tarlósi molnár, a kuruczok Habakukja, és egy másik jövendőlgető molnár* a megmondhatója, hogy ezekben a forradalmi időben miért kellett a szárazmalmoknak fölváltva fejér lisztet és fekete puskaport őrölniök s Háromszéken még a kásatörő malmokat is lefoglalni a puskaporgyártók számára.* A sereg részére Rákóczi helyenként kenyérsütő kemenczéket állíttatott,* s azokban sütötték a katonának való peszmeget, vagyis kétszersültet is.* Különben a helységek látták el őket kenyérrel. A marhákat maguk a katonák vágták le s így a pék- és mészáros mesterséget a táborban szinte fölöslegessé tették. Irataiban Rákóczi csak a pesti és a gyöngyösi mészárosokat említi különösen.* Az italt iparszerűen mérette ki s maga is tartott korcsmákat. Ecsedi uradalmában 10, a diószegiben pedig 6 új korcsmát nyittatott;* nem haszonlesésből, hanem azért, mert a rézpénznek értéke és forgalma nem lévén, addig kellett árúltatnia a bort a korcsmákban, míg kitelik a dika. A pénz forgalmát a korcsmák látogatásától remélte.* Olyan állami jövedelemforrás volt az, mint manap az ital-regále, mely a korcsmák látogatását szintén állami érdekké teszi. A sereget Laczikonyhások kísérték. Mivel a nemes ifjak társaságának Laczikonyhásai az ország számára se bort, se sört nem akartak árúlni, Rákóczi meghagyta a kompánia őrnagyának, Haller Gábornak, hogy erre kényszerítse őket.* Neki magának a Hegyalján (Tokajon, Tályán, Fónyban, Ardón) négy sörháza volt, a melyeknek gondviseletét 1706 július 6-ikán Bükhelyi Györgyre bízta azzal a kötelezettséggel, hogy Trencsén tájáról jó serfőzőket hozasson. A sört árpából és komlóból főzette; a ritka sörből azonban pálinkát is égetett.* Sörháza Munkácson is volt, de szívesebben itta Bercsényi ungvári sörét.* Utóbb Munkácsról máramarosi uradalmaiba szállíttatott sörneveléshez és pálinkaégetéshez szükséges üstöket.* Séllén, Esztergomban, Kassán s az ország több más helyén szintén voltak sörfőző-házak.*
1703 május 12. Thaly, Bercsényi, II. 471.
Századok, 1880. 25., 26.; 1898. 734. Arch. R. I. 622.; II. 86., 370.; IX. 424. Károlyi Önéletírása, I. 169. stb.
Rákóczi emlékiratai, 158. Századok, 1879. 665.
Arch. R. II. 86. Századok, 1880. 26.
Tört. Tár, 1889. 392.
Arch. R. IX. 559.
U. o. I. 320.
Rákóczi emlékíratai, 158., 177–8. Arch. R. II. 502.
Arch. R. III. 575.
U. o. II. 164.
Rákóczi Esterházy Antalnak, Arch. R. III. 256. Századok, 1872. 594.
U. o. II. 50., 51., 56.; III. 575.
Tört. Tár, 1882. 569. Rákóczi-tár, I. 119., 122., 161., 201., 208.
Századok, 1881. 46–60.
Thaly, Kalászok, 211.
Arch. R. I. 214., 312., 400.
U. o. III. 573–4.
Arch. R. III. 302., 397.
Szentgyörgyi József Ramocsaházyhoz 1704. deczember 9. U. o. I. 191–2.
Arch. R. II. 175., 219. Tört. Tár, 1900. 353–4. A nagybányai 400 köböl bor Máramarosszigeten az ottani mérték szerint csak 353 1/2 köbölnek felelvén meg, oda nagyobb itcze kellett, hogy a korcsmának kelete legyen. Arch. R. I. 279.
Rákóczi utasítása, Gazdaságtört. Szemle, 1897. 260–1.
Arch. R. III. 527–8.
Tört. Tár, 1900. 369.
Rendelete Ottlyk Györgyhöz 1708. november 3. Arch. R. II. 621.
Arch. R. I. 192.; II. 571., 621; VIII. 433.; IX. 527.
140. TÁNYÉR 1706-BÓL.*
Tányér 1706-ból Eredeti fénykép az Erd. Nemz. Múzeum régiségtárában őrzött cseréptányérról.
Az agyagipar a megszokott formák közt maradt; de száműzetésében Rákóczi aligha csak egyszerű kiváncsiságból tekintette meg a saint-cloudi porczellángyárat. Talán a jövőre gondolt, mikor visszatérhet hazájába s a porczellángyártással maga is kísérletet tehet. Már 1698 februárius 28-ikán intézkedett, hogy a regéczi üveghutákban Thomas Hutnik hutás vezetése alatt öreg kristályos karikákat, parasztkarikákat, poharakat, pinczetokokra való sótos üvegpalaczkokat készítsenek.* 1707 januárius 8-ikán a stomfai finom üvegcsináló morva hutások közül néhányat a munkácsvidéki hutákba rendelt. Közönséges üveghutái Munkácson, a sárosi Kurimán és a Mátrában voltak.* Foglalkozott a borhídi lerontott huta fölépítésének gondolatával is.* Beszterczebányán akkor cserépből és szarvból ezüstös pipákat készítettek.* Rákóczinak hagyomány szerint volt tajtékpipa-faragója is; egy vadászjelenetekkel ékesített tajtékpipája ma is megvan.*
Gazdaságtört. Szemle, VII. 1900. 142. (Tagányi közlése az orsz. levéltárból, Lib. Rajcsányian. tom. XX. nro. 50.)
Tört. Tár, 1882. 559. Thaly, Tanulm. 38. Századok, 1873. 667.
Arch. R. I. 182.
Tört. Tár, 1882. 574–5.
Thaly Kálmán tulajdona (előbb, Rákóczi ajándékából, a Forgáchoké). Mihalik, a kassai Rákóczi-ereklye-kiállítás lajstroma, 119. Némelyek szerint 1753 táján egy Kovács nevű pesti vésnök faragta volna az első tajtékpipákat.
Az építőipart hogyan ne pártolta volna az a fejedelem, ki utóbb Grosboisban, majd Rodostóban – mint kortársa, Péter czár – maga is épített egy-egy kis kerti házat?* Már 1694-ben udvari építész-mérnöknek szerződtette Freyssing János Antal tiroli mérnököt és építőmestert,* a hadjárat idején pedig főképpen Le Maire és Stampa hadmérnökök tervei szerint új várakat építtetett, vagy régieket alakíttatott át. A terveket teljes önállósággal bírálgatta s kérlelhetetlen kritikáját különösen Stampa tapasztalta.* Szigorú volt sánczmestereivel szemben is; pl. Esztergom átellenében a sánczásást 1706 augusztus 6–7-ike éjjelén saját jelenlétében kezdette el.* A kőmíveseket az ország fizette.* Ebből a korból egy kőfaragójának neve is ösmeretes, a Gerliczky Györgyé.* Volt a fejedelemnek gyantározója (mázolója), gipszelője, meszelője és több kőmívese, téglavetője.* A téglacsinálásról külön tervezetet készíttetett.* A Husztról hozatott mészköveket, úgyszólván saját szemeláttára, Munkácson égettette ki.*
Önéletrajza, 316. Mikes, 282.
Thaly, Rákóczi ifj. 226.
1710 május 25. Arch. R. III. 269.
Arch. R. I. 581.
Századok, 1872. 591. V. ö. Arch. R. I. 283.; VIII. 433.
Arch. R. VIII. 433. Tört. Tár, 1882. 559.
Tört. Tár, 1882. 559. De pl. Ecsed javításánál felföldi tót és német mestereket alkalmazott. Károlyi-Okl. V. 270.
Arch. R. I. 19. (1706.) Ramocsaházy a téglavetésről 1705 augusztus 23. Károlyi-Okl. V. 270.
1707. márczius 9. Darvay Ferenczhez, U. o. II. 38.
141. SZÉK BETHLEN MIKLÓS KASTÉLYÁBÓL.*
Szék Bethlen Miklós bethlen-szentmiklósi kastélyából Téglás István rajza.
A faipart nemcsak megbecsűlte, hanem később maga is űzte.* A finomabb asztalos munkákat (pl. összetolható hálószéket, fegyverrámát, könyvtokot stb.) Merscher Antal és Mertz János érsekújvári műhelyében rendelte meg.* Udvari bognárát az uradalmi pinczék, kerékgyártóját a sok kocsiszín számára folytonosan foglalkoztatta. Szekerei egy részét egri kocsigyártó csinálta, egri kovács vasalta.* Egy hintója Lőcsén készűlt, de a hozzávaló üveget külföldről kellett vásárolnia.* Máskülönben csézáit a külföldről hozatta;* s a mint mondta: «azt a hintót veszi meg, a melyik a legszebb; mert gyermekségében megverték, ha a szépet nem akarta szeretni».* De udvari szabója a külföldi hintón is talált díszítni, bársonykörnyülettel, paszománttal czifrázni valót.* Az épűlethez szükséges sok deszkát, zsindelyt jobbadán saját erdeiben fűrészeltette. Munkácsi és hernádnémeti műmalmait franczia ácsok és molnárok építették.* Panaszkodott, hogy pl. az ecsedi erődítés munkálataihoz ácsokat és molnárokat nem kapott.* A meglévő erőket a sánczok, várak, hídak, malmok, házak stb. építésénél állandóan foglalkoztatta. Nagyon bánthatta Bottyán jelentése, hogy hajóácsokat nem kapott; mert – parancsa szerint – kerestetett ugyan molnárokat, ácsokat, faragókat, de egyrészt seholsem talált olyanokat, a kik feleségök, gyermekök elhagyásával olyan messzeföldről (Érsekújvárról Eperjesre) mennének, másrészt nem is olyan derék mesterek, hogy maguktól rendesen – ex arte – tudnának hajót fölépíteni. Mikor ő maga csináltat is: elejökbe nyírja, szabja; Rivičre hadmérnök pedig nem akarja elbocsátani a keze alatt levő két mesterembert, a kik pedig alkalmasint értettek a hajócsináláshoz.* Bottyán nem csak jól tudta a dunai hajók építése módját, hanem fejszével maga is dolgozott.* Pap István naszádos vajda szintén jó ladikokat készíttetett; Rákóczi ezek közűl egyet kocsin Szerencsre vitetett, hogy készítése módját az odavaló molnárok is megtanúlják. A sarkas hajókon kívűl* ennek a kornak egyik nevezetessége volt az a rézhajó, a melyet Rákóczi 1705-ben a bányavárosokban csináltatott.* A Dunán egyébként olyan könnyű csolnakokat is használtak, hogy két rácz, a vízből kikapva, vállán könnyedén elvitte egy mértföldre is és ott eresztette ismét vízre, a hol neki tetszett. Az ilyen csolnak «úgy megyen a vízen, csak úgy suhog».* Károlyi Sándor is megtette, hogy Erdély határáról a kocsikon szállíttatott hajókat a dunamelléki Szalkszentmártonba.* A Tiszán, Dunán, Dráván stb. tömérdek hajót, sajkát sülyesztettek el,* a miknek pótlására mesteremberek nem mindig akadtak. Szálakon (tutajokon) csinálták a karvai hídat,* az esztergomit* stb. s azokon szállították a sót;* sőt Rákóczi olykor csekélyebb eszközökkel is beérte. Bottyánnak azt írta, hogy ha deszkából nem csináltathat hamarjában hajókat, szükség esetén ne vesse meg a sövényből fontakat és náddal töltötteket se, a melyeknek szintén jó hasznát vehetni.* De, a hol lehetett, jó móddal építtetett; pl. Szolnokon bizonyos hajók készítésére két mázsa vasat és 400 szál deszkát rendelt.*
Mikes Törökorsz. levelei, 226., 284., 296. Egy sajátkészítésű borstartója Thaly Kálmán hagyatékából jelenleg a magyar nemzeti muzeumé.
Tört. Tár, 1882. 558.
Tört. Tár, 1882. 564.; 1900. 362–4.
U. o. 1882. 573.
Arch. R. I. 676.; II. 28., 75., 159., 193.; III. 299.; V. 420., 426. Tört. Tár, 1882. 571. Rákóczi-tár, I. 258.
Arch. R. II. 188.
Tört. Tár, 1882. 756., 759.
U. o. 1882. 569.
1707 szeptember 18. Arch. R. II. 105. A munkások pecsétes rézpénz helyett ezüstöt követeltek.
1708 május 5. U. o. IX. 478.
Rákóczi emlékiratai, 1297. kiméletlen megjegyzése. Arch. R. V. 670–1.
Arch. R. III. 440.
U. o. I. 372.
U. o. I. 304.
Rákóczi emlékiratai, 278.
U. o. III., 130. Századok, 1879. 648. Arch. R. I. 108.
Rákóczi emlékíratai, 182.
Arch. R. I. 509.
U. o. I. 172.
U. o. II. 289.
U. o. III. 440.
142. MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS SÍRJA A KOLOZSVÁRI TEMETŐBEN.*
Misztótfalusi Kis Miklós sirja a kolozsvári temetőben. Fénykép után rajzolta Cserna Károly.
A hadviselés szolgálatában állt az irodalom czéljait előmozdító ipar is, a melyet Rákóczi szintén melegen pártolt. Példáúl a vasmegyei Lékán papirosmalmot állíttatott s Felsőmagyarországból Erdélybe is küldött papiroscsinálókat.* 1705 februárius 28-ikán erdélyi kanczelláriája már a Nagyenyeden készített papirosból rendelt tíz kötést.* A könyvnyomtató műhelyek közűl a bártfai, kassai, kolozsvári, lőcsei, nagyszombati főképpen a kuruczok, a komáromi, pozsonyi, szebeni a labanczok számára dolgozott.* A fölkelés kitörése előtt egy esztendővel (1702 márczius 20) húnyt el Misztótfalusi Kis Miklós, minden idők legnagyobb magyar könyvnyomtatója,* de kolozsvári sajtója ernyedetlenűl szolgálta tovább a nemzeti ügyet. Rákóczi hivatalos nyomdája sokáig Brewer lőcsei, majd kassai műhelye volt, hol a törvényczikkeket, hadiszabályzatokat, a kuruczok hírlapját (a Mercurius Veridicust) és a kalendáriumokat nyomatta.* Lőcsén Miskolczy Ferencz volt a «typographiae cultor»;* Debreczenben Dobozi István főbíró, Kassán Berthóti tábornok ügyelt föl a nyomtatásra.* A törvényczikkek kéziratát sajtóba adás előtt maga a fejedelem is átnézte* s pl. Berthótit egy ízben intette, hogy ne siessen a kanczelláriából nyomtatni küldött könyv kiadásával, annak és a Szirmai Istvántól küldött prédikácziók tartalmáról tegyen jelentést és sürgesse a Heliotropium kiszedését.* A könyvkereskedést nehezítette is, midőn 1705 nyarán a kassai könyvkötők kérelmére megtiltotta, hogy a czéhen kívül álló könyvnyomtatók és papíros-kereskedők könyveket árúlhassanak.*
Thaly, Tanulm. 38.
Az erdélyi kanczellária Enyedi István nagyenyedi tanárhoz 1705 februárius 18. Teleki-levéltár.
Szabó, Régi M. Könyvtár, I. 657–700.
Életrajza Dézsitől, Magyar író és könyvnyomtató. Budapest, 1899.
Századok, 1872. 587. Bercsényi ezt a nyomdát 1710-ben átköltöztette Kassára. Thaly. Az első hazai hírlap, 41–44.
Levele Thury Miklóshoz 1704. januárius 10. Arch. R. I. 277.
Arch. R. I. 238., 511.
U. o. I. 664.; II. 509.
1706 április 6. U. o. I. 511.
U. o. 190.
143. RÁKÓCZI-KORABELI KELYHEK.*
Rákóczi-korabeli kelyhek a Pesti Napló Rákóczi-Albumából.
Udvarában tartott ugyan órást,* de a finomabb szerkezetű órákat Nagyszombatból és Bécsből hozatta. Volt közte ismétlő óra és olyan, mely a napot is mutatta.* Az órásmester időnkint sorra járta kastélyait s megigazította a fejedelem s mások óráit.* Órákat ajándékokba szokott osztogatni, de panaszkodott, hogy megbízottja nem igen ért a vásárláshoz, mert kopottakat is vett.*
Thaly, Rákóczi ifj. 257.
Arch. R. IV. 756.
Tört. Tár, 1882. 759., 760., 764.
Arch. R. I. 461.
144. CSEREI MIHÁLY ÉS FELESÉGE IVÓPOHARA 1709-BŐL.*
Cserei Mihály és felesége ivópohara 1709-ből. Az Erd. Nemz. Múzeum régiségtárában.
Az ötvösöknek mindig tudott munkát adni; a mi természetes, mert még katonasága egy részét, a testőrséget, udvari hadakat, a nemes ifjakat is arany- és ezüstgombos egyenruhákban járatta. Családi ékszerei milliókat értek s ezek számát Danczkából, Bécsből stb. vétel útján szaporította. Többre becsűlhette azt a magyaros női ékszert, egy eperjesi ötvös művét, melylyel a sárosi urak lepték meg a feleségét, mikor (1695) először hozta közéjök.* A kassai ötvösöket sokat dolgoztatta,* de bosszantotta, hogy a munkácsi ötvös igen keveset, vagy talán semmit sem ért az ezüst patkó csinálásához. A maga csizmájára, sőt parádés lovai számára is az ezüst patkókat rendesen Selmeczen verette.* Újra csináltatta trombitásai gombjainak ezüstkapcsait, mert sehogysem tetszettek neki.* A nagyszombati egyetlenegy ötvös lassan, alaposan készítette aranyforgóját.* Kedvelte a losonczi, különösen pedig a rimaszombati ötvösöket, a kik a rézpolturából aranyat tudtak kivenni.* Nagybányán a pénzverőházban ezüstből gyertyatartókat, koppantókat, tányérokat, sarkantyúkat veretett.* Ha egy-egy díszkardot vagy egyebet csináltatott, a mesternek bőven adott utasításokat; s műízlésének Bercsényinél talán csak önmaga volt szigorúbb bírálója.* Szőlősy Gábor ötvös ez időből (1705) jegyezte föl az aranyolvasztásnak akkor szokásos módját.*
Thaly, Rákóczi ifj. 254.
Tört. Tár, 1883. 384.
U. o. 764–5.
U. o. 756.
Arch. R. IV. 46.
Századok, 1881. 776.
Arch. R. I. 182.
U. o. III. 118.; VI. 516–7., 520., 523.
Gazdaságtört. Szemle, 1897. 528–9. a M. Nemz. Múzeum levéltárából.
Magáról a fejedelemről nemcsak a számüzetés idejében lehetett elmondani, hanem most, a dicsőség napjaiban is, hogy mestember módjára dolgozott és úgy izzadt, mintha arcza izzadságával kellene keresnie kenyerét. »Isten, a ki engemet semmiből teremtettél s a te gazdaságod munkájára a földön oly magas állásra emeltél: segíts, hogy semmit se tegyek önmagamért, hanem érted éljek és dolgozzam.» Dologba fogva, mindenkor így imádkozott,* a nemzet első napszámosa és munkása, a ki azt vallotta, hogy munkára született és a munka az ő gyönyörűsége.* Mesterembereink iparostársukat, politikusaink iparpolitikájuk igazi megindítóját találják benne. A független magyar ipar megteremtése Rákóczi eszméinek győzelmét fogja jelenteni.
Egy fejedelem áhításai, 392.
U. o. «Inter venandum».
