III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. (1708.)
III.
A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS.
(1708.)
A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS.
(1708.)
RÁKÓCZI szerint a császáriak a Vág felől talán azért húzódtak vissza Morvaország felé, hogy jelenlétökkel ne fenyegessék a rendeket, a kiket József király Pozsonyba hítt össze. Így a szabad megjelenés biztosítva lévén, elhitette magával, hogy sokan fognak odamenni. Máskor is volt már ilyen kókó a bécsi udvarnál, mely most is el akarja hitetni a keresztény fejedelmekkel, hogy ő mindenre kész.* Medows angol és Bruyninx hollandus követek megjósolták, hogy az országgyűlés kísérlete még jobban elkeseríti az ellenállást s nem vezet békére.* A primás elnöklete alatt Pozsonyban tartott előleges tanácskozások kívánatosnak tartották, hogy az országgyűlésre a fölkelt magyarok vezéreit, vármegyéit és városait is meghíjják, de ne fejenként, hanem általában; így, ha nem jelennek is meg, a jelenlevők jogosan határozhatnak.*
1708 januárisi 29. Arch. R. II. 158.
1707. deczember 14. Simonyi, III.353–7.
Zsilinszky, Magyar országgyűlések, IV. 282–295. A fölkelők meghívásának módjáról a titkos tanács már 1705 januárius 23-ikán tanakodott. Tört. Tár, 1897. 387.
Ezzel a joggal a fölkelők már is éltek; hiszen a múlt esztendő végén (1707 deczember 12–24.) a fejedelem jelenlétében tartották meg a kassai részországgyűlést. Éppen most (1708 januárius 15–24.) Esterházy Antal vezetése alatt a dunántúli tíz vármegye tartott fiókországgyűlést, mely azon hazarész védelméről intézkedett és hadisegítséget ajánlott meg.* Már is híre járt, hogy «a magyarok főnökei» Tapolcsányba hirdetnek országgyűlést.*
Leírása Tört. Tár, 1899. 193–234.
Medows februárius 22-ikén. Simonyi, III. 364.
Ilyen előzmények és huszonegyesztendei megszakítás után* történt, hogy I. József Pozsonyba februárius 29-ikére csakugyan összehítta az országgyűlést.* A nádor januárius 26-ikán «kedves öcscse urát, a méltóságos fejedelmet» is meghítta mindazokkal együtt, kik ő felségének tartozó hűségöktől eltértek. Nádori tiszte s közbenjáró hívatala szerint intette és édes hazájához viseltető szeretetére kényszerítette a fejedelmet, hogy «országunk végső pusztúlásának és romlásának eltávoztatása s az ártatlan keresztény vér tovább való kiontásának megszüntetése kedvéért» ezt az alkalmat el ne múlaszsza. A vármegyéknek szóló királyi meghívókat küldje szét, hogy a megoszlott vármegyék együtt fáradjanak a hazánk lecsöndesítését és megtartását illető dolgokban. Ha visszatartja vagy eltitkolja a meghívókat s meggátolja a vármegyék megjelenését, az elmúltaknál sokkal több és veszedelmesebb, talán váratlan alkalmatlanságok követik szegény hazánkat. Ezek miatt Isten és a keresztény világ előtt főképpen a fejedelemre s a főbb vezérlőkre háramlanék minden ok és vétek. Holtuk után is keserves és szomorú emlékezetök maradna s azt a maradékok, kik valaha élni fognak, átkozódva fogják forgatni emlékezetökben. Nem kételkedett, hogy mindezt szívére veszi és megfontolja.*
A bécsi titkos tanács már 1704 április 8-ikén javasolta, hogy Pozsonyban vagy Sopronban országgyűlést tartsanak s azt a király nyissa meg és zárja be. U.-o.
Kovachich, Vestigia Comitiorum, 810. Az összehívó leveleket már 1708 januárius 4-ikén írogatták. (Tarczali levele. Teleki-lt. 3491. sz. és Balku levele januárius 10-ről u.-o. 3471- sz.)
Károlyi-lt. (másolat).
Az angol követ, Medows, érezni látszott, hogy a pozsonyi országgyűlésnek nem lesz nagyobb tekintélye, mint a mekkora volt I. Károly angol király oxfordi ellenparlamentjének, a mely hozott ugyan fakó határozatokat, de a forradalmi parlament szóba sem állt vele. Ha pedig a pozsonyi országgyűlésen a fejedelem s hívei megjelennek, az angol követ szerint a király szétkergeti a rendeket,* a hogy I. Károly szétkergette még az oxfordiakat is, kik az örökösödés jogfolytonossága kérdésében nem osztoztak az ő felfogásában. Ugyanabban a kérdésben találkozhatott volna-e József király és Esterházy nádor, Rákóczi és Bercsényi felfogása a pozsonyi országgyűlésen? Pozsony Rákóczi szemében sem jelenthetett mást, mint a mit Oxford jelentett Cromwellre nézve; tehát felelete sem lehetett más.
Medows februárius 15. Simonyi, III. 352.
A fejedelem 1708 februárius 27-ikén kapta meg a nádor intőlevelét. Másnap már «hazájához buzgó szeretete folytattatta pennáját», hogy válasz nélkűl ne hagyja némely czikkelyét. Annyi megszegett igéret után nem érti, miként javasolhatták ezt a gyűlést oly időben, mikor tudták, hogy a hazafiak azon meg nem jelenhetnek. Mert országnak csak nem nevezhetik a császár híveit, kiknek neveit egy félív papirosra kétszer, háromszor is följegyezhetik. Hazánk rabsága kötelét újra fonják, a kik az országról az ország megjelenése nélkűl akarnak végezni. A nádor jobban ösmeri nála a törvényt és hivatalára letett hitét. Csodálkozik tehát, hogy gyönyörködik a jobbágy-nevezetben s őket is jobbágyságra hivogatja, holott véres verítékkel, keserves vérontással ez alól már felszabadúltak. Ők a nádort idáig sem ösmerték el közbenjárónak. Különben is melyik törvény teszi meg a nádort falusi bírónak, hogy közbenjárjon a jobbágy és földesura közt? Gyászba öltöztette a hazát a jobbágynevezettel, mely neki édes lehet, de a hazának keserű; s a zsarnokságnak hízelgett, mikor az eperjesi vérpadot és Rákóczi elfogatását igazolni törekedett.
226. A POZSONYI VÁR DÉLI KAPUJA.
(Dörre T. rajza.)*
A pozsonyi vár déli kapuját (529. l.) Dörre Tivadar rajzolta.
A szabadság megadásával s valóban szépen szóló síppal édesgetik az országot, melynek kívánságait a király már a nagyszombati alkudozások alkalmával teljesíthette volna. Akkor azonban az alkut abbahagyta, mert győzelemre számított. Most is olyan országgyűlést hirdet, melynek biztosítéka a sokszor megszegett adott szó s végzésének reménysége a nádor közbenjárása. Pedig a nádor tekintélyének helyreállítására is közbenjáró és biztosíték kellene.
Lássa meg a nádor és környezete a nemzetünk beborítására kivetett hálót s ne viseljék az ország nevezetét. Bizony, siralomra méltó, hogy a hajdan nagy dicsőségű s minden ország előtt tündöklő hazánk szeretetét az egész keresztény világ előtt meggyalázzák; mert a császár kevésszámú hívei magukból erővel Magyarországot csinálni akarnak, s magukat jobbágyoknak elismerni, az ország dicsőséges szabadságait ellenségünk rabságában fölállítani kívánják. Ítélje meg a keresztény világ, holtunk után melyikünk cselekedeteinek és czéljainak a vége lesz dicsőségesebb. Ez egyedűl attól az isteni kegyelemtől függ, a melyhez ragaszkodva, vérünket annyi esztendő óta jó kedvvel és szívvel bizonyára nem azért ontjuk, s ő sem azért akarja ontani, hogy – mint a nádor kívánja – jobbágyságra vezérelje nemzetét; hanem azért, hogy ügyöket oly dicsőséges és szabad országgyűlésen végezhessék, a milyenben – hajdani dicsőséges szabadságunk szerint – mindenkinek nemesi szabad szavazata tündöklött. Vezérlő fejedelmi hivatala szerint tehát ő is inti a nádort s a veletartó urakat, s az Isten igazságos ítélőszékére híjja őket, hogy hazafiúságukról, nemzetükről, maradékaikról megemlékezve, ne csak viseljék a magyar nevet, de ne is avassák magukat olyanba, a miből mindazoknak veszedelme következhetik. Kövesse a nádor nagy dicsőséggel tündöklő, felejthetetlen elődének, Perényi nádornak példáját* s vegye szívére, fontolja meg mindezeket. Mivel pedig a vármegyék már amúgy is ösmerik a meghívólevelek tartalmát, a hozzáküldött csomagot felbontatlanúl visszaküldi, mert a császártól jött, a kit uruknak egyikök sem ismer el.*
Perényi Imre nádor 1515-ben lábbaja miatt szekérre űlt s Pozsony útczáin úgy tiltakozott a Jagellók és Habsburgok családi szerződése és az országnak családi örökséggé tétele ellen.
Másolata a kolozsvári unit. gimnázium könyvtárában, 972. kézir.-sz. a. 185–8 l. Említi Eur. Fama, 1708. LXXVI. 263. U. o. márczius 7-ikéről Bercsényi levele, melyben, a fejedelem levele után, feleslegesnek tartja, hogy külön válaszoljon, de kívánja, hogy nemzetséges igaz szabadságunk ügyét az Isten a nemzetnek és minden magyarnak elérni engedje. (A nádori czímet nem adta meg neki.)
A fejedelem ugyanaznap a vármegyékkel is közölte a meghívót.* Mindenki könnyen átláthatja, miért hirdet a császár országgyűlést most és nem letétele előtt, a nagyszombati vagy a selmeczi tárgyalások alkalmával. A czél bizonyára az, hogy újra elösmertesse uralmát és királyságát, a melynek ők az ónodi országgyűlésen az egész keresztény világ előtt ellene mondottak. Hogyan várják szabadságuk helyreállítását attól, a ki a szabadság értelmének ellenére s annak alapjából való felforgatásával a mellette levő urakat országnak lenni állítja és dicsőséges nemesi kiváltságainkat egyenetlenné akarván tenni, ezeket az urakat becsesebbeknek tartja a vármegyéknél, melyek közűl a meghívóban egyet sem említhet föl. Országgyűlést nem régi boldogemlékezetű eleink módja szerint hirdet, mert az ország szabadságainak megbántódásakor konventeket szoktak tartani. (Hatvanban, a Rákosmezején). Azonban hasznosnak tapasztalta az utolsó pozsonyi országgyűlésen azt a közmondást, hogy a mit az úr kér, a jobbágynak akarnia kell; s megcsinált embereivel a nemzet nyakába vetette az örökös királyság elviselhetetlen vas jármát. Ezt az igát fegyverökkel és szövetséges szívökkel, hitökkel már levetették nyakukból. Most a császár, a béketárgyalásokat szóba sem hozván, csak gyülést hirdet, a hol néhány követtel, a maga birtokában levő városban, saját hadserege közt kedve szerint alkudhasson az úgynevezett országgal s jóváhagyasson vele mindent, a minek elviselhetlensége miatt fegyvert kellett fogniok. Mikor ezt a vármegyék elé terjeszti, nem kételkedik, hogy letett hitökhöz, az ország végzéseihez, a hadakozás czéljához hívek maradnak mindaddig, míg súlyos hadakozásukat állandóan békével, szabadságuk helyreállításával koronázhatják. Ha mégis akadnak, a kik nagyobb hitelt adnak az ellenség hitegetéseinek és csalárd hízelkedéseinek s hitök és magyarságuk megtagadásával abban a gyűlésben megjelenni kívánnak, jelenjenek meg a fejedelem előtt s útlevelet kapnak.
U. o. 239–246. 1. Külföldön híre terjedt, hogy Érsekújvárra országgyűlést hirdetett nekik; Élesen látók attól tartanak, – írta az Eur. Fama, LXXIV. 100. – hogy a keményfejű lázadókat nem lehet megfékezni, míg be nem verik a fejöket, vagy nem valósítják az angol-holland kezességet.
Ezzel az engedelemmel senki sem élt, pedig a vármegyék valamennyien tárgyalták a királyi meghívót. Zemplén vármegye magának a fejedelemnek jelenlétében tiltakozott ellene.* Zala, Baranya, Tolna tiltakozása – Bercsényi szerint* – s általán a Dunántúl revolucziója majd meggyőzi az innenső keményszájú magyarokat is. «Igen jól találta felséged – írta már korábban a fejedelemnek,* – hogy ezen országgyűlés ellen nem kell tiltakozni.» Elég tiltakozás az interregnum egymaga. Legfeljebb a királyi czím használata ellen lehetne protestálni. A király maga is kelletlenűl tűrte az országgyűlést. Aznap, a melyen ez a fölkelők követeinek meghívását kérte tőle,* tudatta* a külföldi követekkel, hogy éppen csak a megnyitásra megy le s így nincs miért odafáradniok. Lehet, hogy az országgyűlés bezárására ismét lemegy,* de csak akkor, ha Rákócziék a magyar koronát föl nem ajánlják a svéd királynak. Egyáltalán nem ment le. Az ülések márczius 3-ikán kezdődtek, mikor a királyhoz küldött üdvözlő küldöttségnek arra is engedelmet kellene kérnie, hogy Rákóczit és a fegyverben álló magyarokat követük, a primás, személyesen híjja meg a gyűlésre.* A fejedelem az országgyűlésre való meghívást békeajánlatnak nevezte, de megczáfolta azt a bécsi híresztelést, hogy élni akar ezzel az ajánlattal. A szövetkezet tagjai közűl – a mint a fejedelem a franczia és a bajor udvart biztosította* – senki sem fog megjelenni; puszta kiváncsisággal várják, mire megy ottan egy maroknyi nép, mely magát országnak nevezi. A pozsonyi rendek 16-ikán maguk is kedvetlenűl hallották, hogy a király csak Skarbala alnádort és Luby Imre esztergomi prépostot akarja küldeni Rákócziékhoz. Attól tartottak, hogy az elpártolt magyarok ezeket alsórendű embereknek tartják s útlevelet sem adnak nekik; azért gr. Csáky Imre váradi püspököt, Koháry István tábornokot, Festetich Pál sopronyi alispánt és Röszler Farkas pozsonyi ügyvédet ajánlották a követségbe. Erre a primás, a rendek megbízásából, személyesen is kérte a királyt, a ki azonban Rákóczinak a nádorhoz intézett levele után nemcsak az elmenetelt, hanem a levélbeli felszólítást is megtiltotta.*
Márczius 16. Rákóczi-tár I. 107.
Márczius 20. Beszterczebányán. Arch. R. V. 574.
Márczius 7. U. o. V. 562.
Eur. Fama, 1708. LXXV. 181.
Márczius 8. Simonyi, III. 365.
Balku Bécsből már április 23-ikán írta, hogy lemenni készül. Teleki-lt. 3471. sz.
Gróf Erdődy Sándor naplója. Közli Thaly Kálmán. Tört. Tár, 1896. 389.
Rákóczi Vetésyhez márczius 6. Fiedler, I. 315.
U.-o. 390. Zsilinszky, IV. 308–9.
227. GRÓF CSÁKY IMRE VÁRADI PÜSPÖK.*
Gr. Csáky Imre váradi püspök arczképe (533. l.) Kolb J. Kristóf metszete a Tört. Arczképcsarnokban.
Április 3-ikán az országgyűlést Liechtenstein Ádám herczeg és Tran Ottó ausztriai tartományi marsall nyitotta meg. Ily körűlmények közt – az angol követ szerint – semmit sem lehetett remélni.* «A békességhez kevés a reménység, – panaszkodott egy bécsi labancz;* – mert, a mint látjuk, a malekontentusok nemhogy embereket küldenének reá, de ingyen nem is fütyőlik, csak semminek vélik és a diéta helyén konventikulumnak nevezik.» «A nagy hírrel és méltósággal tündöklő gyülekezetecske» – ahogy a fejedelem valóban nevezte,* – nem tudta magát kiegészíteni, s hivatalosan nem érintkezhetett a kuruczokkal. Annál jellemzőbb, hogy a sérelmek fölsorolásában meglehetősen egy csapáson járt velök. A sarkalatos törvények, különösen a személyes szabadság helyreállítását sürgetve, elég érthetően czéloztak Rákóczi elfogatásának és elitélésének törvénytelenségére. Követelték, hogy csak országgyűlésen kivetett adót kelljen megfizetniök. A fegyver jogán alapúló új szerzeményi bizottságot töröljék el. Országgyűlést három évenkint tartsanak, az országot törvényesen és csak magyarok kormányozzák, a biróságok szakadatlanúl működjenek. A vallást szabadon gyakorolhassák, a nádor és zászlósurak tekintélyét állítsák helyre, a koronát az országban őrízzék, az idegen katonaságot a fölkelés elmúltával vigyék ki stb.* Rákóczi szerint* «a Pozsonyban valamely gyűlésecskét tartó egynéhány magyar urak magukba szállván, és a német elejétől való istentelenségeit megfontolván, kemény és darabos szókkal küldöttek némely punktumokat a német császárnak, melyért igen vigyáznak rájok és tisztességes áristom alatt vannak némelyek közűlök.»
U.-o. 39I. Medows levele április 7. Simonyi, III. 373–4
Balku Mihály április 23. Teleki-lt. 3461. sz.
Márczius 30. Arch. R. II. 220.
Horváth, VI. 517–521.
1708 július 9. Arch. R. II. 404.
228. A KIRÁLYI VÁR POZSONYBAN.
(Cserna rajza.)*
A királyi vár Pozsonyban (535. l.) Cserna Károly rajza.
A király nem engedte meg az országgyűlésnek, hogy az örökös királyságnak, a katonaság kivitelének és Erdély visszacsatolásának kérdését feszegesse. Ez a rideg magatartás még a legodaadóbb labanczokat is lehangolta; a kuruczokat pedig, ahogy Bartholdi porosz követ azonnal észrevette, egyenesen a szabadságharcz folytatására buzdította. De az is ösztönözte őket, hogy a rendek többsége határozottan állást foglalt a vallásszabadság ellen, a mit pedig a jobbára protestáns kuruczok már végképpen elintézett dolognak tekintettek. Mentűl bizonyosabb lett, hogy a bécsi miniszterek minden nemzeti engedményt elleneznek s Magyarországot fegyverrel akarják visszahódítani, annál jobban emelkedett Rákóczi tekintélye, a mely a nemzet történeti, alkotmányos jogait képviselte.* Medows angol követ szerint,* a bécsi miniszterek most már azon gondolkoznak, hogyan oszlassák föl az országgyűlést bántalom és feltűnés nélkűl. Nem hitte, hogy a magyarokkal az angol királyné közbenjárása nélkűl békét lehessen kötni. A rendek június 24-ikén intézkedtek fölíratuk és sérelmeik fölküldéséről;* azután – a pestis kitörésének ürűgye alatt – szétoszlottak.*
Acsády a millenniumi történelemben, VII. 645.
1708 augusztus 4. Simonyi, 111. 392–3.
Gróf Erdődy naplója. Tört. Tár, 1896. 401.
Az országgyűlés története Zsilinszky idézett műveiben.
)
Gróf Károlyi Sándornak a kisfaludi táborban (1708 aug. 10.) kiadott intimatiója (536. l.) a gróf Károlyi-levéltárban őrzött eredetiről.
Olvasata:
GRÓF KÁROLYI SÁNDORNAK A KISFALUDI TÁBORBAN (1708. AUG. 10.) KIADOTT INTIMATIOJA.
Én Károlyi Sándor az Felséges II. RAKOCZY FERENCZ Erdélyi és Vezerlő Magyar Országi Fejedelem kegyelmes Vrunk eň Felsége és az I. Confoederalt Magyar Országi Statusok Hadainak mezei Mareschallussa és Senatora, Felső Magyar Országi N. Tizenhárom Vármegyebeli Hadaknak Commandója, Nemes Erdélly Országának Plenipotentiarius Commendans Generalissa és N. Szatthmár Vármegyének örökös Fő Ispánnya ettc. Adom tudtára mindeneknek az kiknek illik, Nevezetessen Szász Sebess Székben lévő Tiszteknek és minden rendbéli Lakosoknak, hogy minek utánna Felséges Vrunk eő Felsége kegyelmes Parantsolattyábul és Gjőzedelmes fegyverével ezen Nemes Hazában ennyire penetráltam vólna, Szükségesnek tartván elsőben is az velem lévő Hadnak subsistentiajáról és Intertentiojarul providealni, adtam előre ki eő Felségetől kegyelmessen adatott Authoritas által Intimatiomat Tekintetes Ur Barcsai Ábrahám Erdéllyi Fő Thesaurarius Uramra, a’ mint a’ kivantato Naturaleknak, ugi az Erdellyi Hadak exolutiojára Tartozó Pénznek administratioja iránt azon Restantiakbul a’ mellyek az elmult Esztendőbeli Impositáknak residuitássábul fognának emergálni, ’s máig is Kegyelmetek Székin inhćrealnak, melly szérint nem kételkedvén hogi maga hivatallya szerint említett Fő Thesaurarius Vram eő kegyelme per Intimationes et Assignationes requiralni fogja Kegyelmeteket akartam előre ezen Parantsolatomat Patentaliter praemissalnom, adhortálván kit kit Kegyelmetek közül tam in Particulari quam etiam Vniversali, hogi meg emlekezvén Felséges Vrunkhoz eő Felsegehez tartozó mind engedelmességekrül ’s mind Homagialis Kötelességekrül, férre tévén egi vagj más bizodalmat, és Consideratioit mellyektül viseltettvén valamelly renitentiara és annyival inkáb ellenségeskedésre ösztönöztettnének, a midőn említett Thesaurarius Vr eő kegyelme Intimatioit vejendik, csak serennyen és hiven effectuállyák az Administratiok iránt tött Parantsolatokat, hanem egieb requisitiokban is ugy contestállyák hivségeket, ŕ mint Vrunk eő Felsége igaz Hiveihez illik máskjnt levén Példája kegyelmeteknek az ellenségeskedésnek successusa iránt, ha kik tovább is eő Felsége Fegyverének oppor nálván magokat az Hadi operatioknak elősegillésében nem concurrálnak annyival inkáb fegiverkezesben találtattnak mint eő Felségenek nyilvan való ellenségi tüzzel, vassal fognak Persequaltattni, magoknak és minden Javaiknak veszedelmével es ez szerint magok lévén okai magok veszedelmének, Senkinek nem fogják tulajdonithattni. Prćsentibus Perlectis Exhibentur Restitutis. Datum ex officio Supremi Generalatus Inclyti Regni Transylvanić in Castris ad Kis-Falud positis die decima Mensis Augusti Anno Millesimo Septingenteximo Octavo.
Én Károlyi Sándor az Felséges II. RAKOCZY FERENCZ Erdélyi és Vezerlő Magyar Országi Fejedelem kegyelmes Vrunk eň Felsége és az I. Confoederalt Magyar Országi Statusok Hadainak mezei Mareschallussa és Senatora, Felső Magyar Országi N. Tizenhárom Vármegyebeli Hadaknak Commandója, Nemes Erdélly Országának Plenipotentiarius Commendans Generalissa és N. Szatthmár Vármegyének örökös Fő Ispánnya ettc. Adom tudtára mindeneknek az kiknek illik, Nevezetessen Szász Sebess Székben lévő Tiszteknek és minden rendbéli Lakosoknak, hogy minek utánna Felséges Vrunk eő Felsége kegyelmes Parantsolattyábul és Gjőzedelmes fegyverével ezen Nemes Hazában ennyire penetráltam vólna, Szükségesnek tartván elsőben is az velem lévő Hadnak subsistentiajáról és Intertentiojarul providealni, adtam előre ki eő Felségetől kegyelmessen adatott Authoritas által Intimatiomat Tekintetes Ur Barcsai Ábrahám Erdéllyi Fő Thesaurarius Uramra, a’ mint a’ kivantato Naturaleknak, ugi az Erdellyi Hadak exolutiojára Tartozó Pénznek administratioja iránt azon Restantiakbul a’ mellyek az elmult Esztendőbeli Impositáknak residuitássábul fognának emergálni, ’s máig is Kegyelmetek Székin inhćrealnak, melly szérint nem kételkedvén hogi maga hivatallya szerint említett Fő Thesaurarius Vram eő kegyelme per Intimationes et Assignationes requiralni fogja Kegyelmeteket akartam előre ezen Parantsolatomat Patentaliter praemissalnom, adhortálván kit kit Kegyelmetek közül tam in Particulari quam etiam Vniversali, hogi meg emlekezvén Felséges Vrunkhoz eő Felsegehez tartozó mind engedelmességekrül ’s mind Homagialis Kötelességekrül, férre tévén egi vagj más bizodalmat, és Consideratioit mellyektül viseltettvén valamelly renitentiara és annyival inkáb ellenségeskedésre ösztönöztettnének, a midőn említett Thesaurarius Vr eő kegyelme Intimatioit vejendik, csak serennyen és hiven effectuállyák az Administratiok iránt tött Parantsolatokat, hanem egieb requisitiokban is ugy contestállyák hivségeket, ŕ mint Vrunk eő Felsége igaz Hiveihez illik máskjnt levén Példája kegyelmeteknek az ellenségeskedésnek successusa iránt, ha kik tovább is eő Felsége Fegyverének oppor nálván magokat az Hadi operatioknak elősegillésében nem concurrálnak annyival inkáb fegiverkezesben találtattnak mint eő Felségenek nyilvan való ellenségi tüzzel, vassal fognak Persequaltattni, magoknak és minden Javaiknak veszedelmével es ez szerint magok lévén okai magok veszedelmének, Senkinek nem fogják tulajdonithattni. Prćsentibus Perlectis Exhibentur Restitutis. Datum ex officio Supremi Generalatus Inclyti Regni Transylvanić in Castris ad Kis-Falud positis die decima Mensis Augusti Anno Millesimo Septingenteximo Octavo.
Károly Sándor mp.
(P. H.)
Georgius Pongrácz mp.
Szász Sebes Széknek.
