VIII. HEJH, RÁKÓCZI, BERCSÉNYI! (1708. augusztus.) | Magyar Történeti Életrajzok

VIII.
HEJH, RÁKÓCZI, BERCSÉNYI!
(1708. augusztus.)

A FEJEDELEM a végzetes trencséni csatában kapott súlyos sebeitől vérző homlokkal és orczával az Inovecz-hegység erdein át menekült és 1708 augusztus 3-ika estéjén a nyitraszerdahelyi kastélyba érkezett. Itt lelt pihenést, itt kötözték be sebeit és itt tölté az augusztus 4-ikére virradó éjszakát, a szintén megsebesűlt Bercsényi fővezérrel és hű kíséretével együtt. Hazájáért ontott nemes vére hullásával örökre megszentelte a kastélyt.

Így beszéli el ezt a kastélyon levő emléktábla, a melyet a trencséni csata kétszázadik évfordulóján ünnepiesen lepleztek le.* Az üldöző ellenség föltartóztatására Bercsényi Ocskay Lászlót rendelte ki. Ocskay a csata estéjén a Sándorok isztriczei kastélyában borozgatott, miközben két kántáló deák Jacoponénak a világ mulandóságáról szóló himnuszát énekelte.* Még az ő szétszórt ezrede összeszedéséről is a fővezérnek kellett gondoskodnia. Ellenben Nyitraivánkáról Bottyán a veszedelem hírére 600 válogatott huszárral lóhalálában azonnal megjelent Szerdahelyen, s fejedelme vérének láttára könyezve, de villámgyorsan gondoskodott a Nyitra hídjának és a helységnek megszállásáról. Éjfélben a fejedelem a két tábornokkal haditanácsot tartott s ennek alapján megparancsolta Esterházy Antalnak, hogy azonnal üssön be Ausztriába s ekként kényszerítse a bécsi udvart Heister hadai egy részének visszahívására.

Állította Szerdahelyi Béla és felesége, Ivánka Leóna, ki Pironcsák festőművészszel a fejedelem arczképét is elkészíttette azon terem számára, a melyet Rákóczi Vérével megszentelt. Az ünnepség leírása a Nyitramegyei Szemle 1908. 32. és a Nyitramegyei Független Hírlap 32. számában.

Thaly, Ocskay, I. 250.

256. EMLÉKTÁBLA A NYITRASZERDAHELYI KASTÉLYON.*

A nyitraszerdahelyi kastély Rákóczi látogatásának emléktáblájával eredeti fényképfelvétel után.

Heister 4-ikén este már Bán alatt állott s Nagytapolcsányig portyázott. A fejedelemnek tehát menekülnie kellett. A Gimes erdejében a nemes ifjak százada vette körűl. Teleki Mihály tábornok följegyzése szerint akárki láthatta, némely nemes úrfi miként dugta el a párduczbőrét, gémtollát, hogy kurucznak ne nézzék.* Este már Kistapolcsányban pihentek meg. A fejedelem innen hirdetett fölkelést a dunántúli vármegyéknek augusztus 13-ikára.* Bottyán ezalatt az ivánkai táborba sietett, hogy az ellenséget föltartsa s Nyitra és Érsekújvár védelméről gondoskodjék.* Bercsényi a vert hadat Macskarévnél nagyon bátortalannak találta. «Ha csak egy puskalövést hall is, szétmegyen – írta a fejedelemnek* – és nem ugyan az ellenség, de lármája éri fölségedet.» Már csak azért is egyesűlni akart Bottyánnal, hogy ennek friss hada fölbátorítsa az övét. «Szívet adok a hadaknak!» biztatta a fejedelmet.* Egyelőre csupán Ottlyk és Szalay Pál ezredeinek egy részét vethette az ellenség elé, a mely a fejedelmet üldözte. Jósa Mihály ugyanis, az áruló hadsegéd, elhitette a német tábornokokkal, hogy esése következtében a fejedelem összetört s így pár napig pihennie kell Kistapolcsányban, hová a bányavárosokból sok ezüstöt és kincset hozott magával. Küldjék tehát reá Viard tábornokot 25 kornyétaalja némettel és 500 ráczczal.* Egy erős császári lovashad 5-ikén már valóban Kistapolcsány alatt portyázott. Ugyanaznap, a mikor Heister gróf megvitte Bécsbe bátyja trencséni győzedelmének a hírét,* a trencséni győző után futárt szalasztottak, hogy siessen vissza a határok és Bécs biztosítására. Rákóczi tudta, hogy a rosszat is óhajtva szokták vártatni; sietett tehát megnyugtatni Károlyit, hogy a túlzott hírek miatt az ő hada is meg ne bódúljon. Tudta, hogy sokan hirdetik sebbeesését, sőt halálát is. Halála – úgymond* – valóban kedvesebben esett volna ily gyászba öltözött sorsánál, édes nemzete gyalázata szemlélésénél s veszedelménél. Azonban a mindeneket kormányzó s mindeneket szabad, de igazságos ítélete szerint rendelő Istennek úgy tetszett, hogy megtartsa életét; tengődik tehát a szerencsétlenség és bú habjai közt lebegő életben. Tökéletesen reméli mégis Isten szent kezéből való vigasztalását. Egyik fegyverhordozóját küldte az erdélyi főtábornokhoz, hogy részletesen tájékoztassa a körülményekről s megnyugtassa azokat, a kiknek szíve csüggedeznék és hazánk boldogúlásában való szívök habozna. Lássa mindenki, mit cselekszik. Nem első példa ügyünknek akkoron való felmagasztaltatása, a mikor reménységünk legkevesebb vala. Tudja, hogy Károlyi ide nem küldhet segítséget; csak úgy működjék, hogy mindakét felöl (nyugatról, keletről) egyenlő szerencsétlenség ne érjen bennünket. Erősítse meg Gyulafehérvárat, mert bizonyos, hogy a trencséni diadalról értesűlve, a császáriak Erdélyben is nagyobb erőt fejtenek ki. De Károlyi éppen ekkor* intette az erdélyi vármegyéket és székeket, hogy a fejedelemnek engedelmeskedjenek, másban ne bízzanak, vele ne ellenségeskedjenek, hanem Barcsay Ábrahám kincstartó rendeleteit végrehajtsák: «a mint urunk ő felsége igaz híveihez illik». Különben mint a fejedelem ellenségeivel bánik el velök.

Teleki Mihály naplója, 204.

Thaly, Bottyán élete, 239–240. Thaly, Ocskay. I. 253. Rákóczi eml. 252.

Bottyán Bercsényihez augusztus 6. Arch. R. IX. 503–4.

Augusztus 5. U.-o. VI. II.

Augusztus 6. U.-o. 12.

Teleki naplója, 204–5

Sándor Gergely Teleki Pálnak Bécsből, augusztus 8. Teleki-lt. 3486. sz.

Augusztus 5. Károlyi-lt.

Augusztus 10. Károlyi-lt. Másolata mellékelve.

257. KURUCZ TANYA.*

Kurucz tanya Rogg G. metszete a Tört. Képcsarnokban.

Az ezredesek Rákóczinak szomorúan jelentették, hogy hadaik az erdőkben és a hegyekben szétoszlottak.* A fejedelem nyugtalankodott, hogy össze sem szedheti őket. Az ellenség mindenütt nyomában volt; igaz, hogy gyalogság és hadiszerek nélkül. Megeshetett, hogy továbbnyomúlásában a föld népét s a hazafiatlan urakat elcsábítja, gyorsasága következtében néhány erősséget elfoglal s Kassa felé veszi útját. Ebben az esetben Károlyinak – a fejedelem parancsa szerint – néhány ezredet kellett a Tiszához küldenie, hogy Kassa és a többi vár helyőrségét megerősíthessék.*

Rákóczi eml. 251.

Augusztus 6. Károlyi-lt.

A fejedelemnek biztosabb helyre kellett sietnie; most már jobban ügyeltek személyére, a melyet – az ügygyel együtt – Trencsén alatt oly könnyelműen koczkáztattak. 5-ikén a csekély táborral együtt Tapolcsányról Báton át tovább ment Szemerédre, s 6-ikán Balassagyarmaton át Szécsénybe, hol hadainak s önmagának egy kis pihenést engedett.* Itt várta a rosszúl gyülekező hadakat és hogy «mit machinál az a felfuvalkodott német».* Valamivel megnyugtatóbb híreket hallott. A lelkes öreg Bottyán nem hiában fogadkozott, hogy kész élni, halni nemzete és hazája mellett s utolsó csepp vére kiontásáig szolgálni fejedelmét.* Más vége lehetett volna a trencséni csatának, ha csak egy napig várakoznak is reá. Nagy munkával 3000 lovast szedett össze s Érsekújvárról szüntelenűl portyázott a császáriak ellen. Heister Kistapolcsány alól csakugyan Bécs felé fordúlt; 8-ikán nagyhangon szólította feladásra Nyitra várát, de báró Révay Gáspár parancsnok felelete után harmadnap elszállt alóla s Pozsonyba ment. «Ezen a földön nagy réműlés volt; de Istennek hála, már csillapodik», vigasztalta Bottyán a fejedelmet.* A Dunántúlról Esterházy, Kisfaludy László, Bezerédj, Béri Balogh Ádám, Bottka Ádám, Ujkéry János vitézségéről, Erdélyből Károlyitól érkeztek vigasztaló hírek. A bányavárosok és a Garam melléke védelmét a fejedelem Bercsényire bízta, kinek Bottyánnal és Ocskayval kellett együttműködnie.*

Beniczky naplója, 150–1. Teleki nap lója 205.

Teleki naplója a marosvásárhelyi Teleki-levéltárban, 205.

Augusztus 7. Bercsényihez. Arch. R. IX. 505.

Augusztus 9. a fejedelemhez. U.-o. 507.

Beniczky naplója, 151.

258. BERCSÉNYI SZAKOLCZAI HÁZA.*

Bercsényi szakolczai háza Dörre Tivadar rajza.

Emlékírataiban a fejedelem azt mondta,* hogy a trencséninél gyalázatosabb, nyomorúltabb, következményeiben gyászosabb csatavesztése sohasem volt; de a kurucz hírlapban* azzal csillapította a csüggedőket, hogy az ütközet inkább gyalázatos volt, mint veszedelmes. Azért jött Szécsénybe, a szövetség szülőhelyére, hogy a különböző útakon elszéledt katonaságot mielőbb egy hadtestbe gyűjtse. Bécsben azt beszélték, hogy Szécsényben kongresszust tartott, a melyen hívei a háború erélyes folytatását határozták el. Beszélték azt is, hogy Nyitra megszállásának ideje alatt a császáriak elfogtak egy öreg morvát, a ki egész nyaláb fölhívást vitt a kuruczokhoz. Ezek a levelek a császárra nézve nagyon veszedelmes összeesküvést terveztek s talán a labanczok és kuruczok egyesűléséről szóltak.* Bécsben tehát attól tartottak, hogy a fölkelés új erővel tör ki; de a híresztelésekből csak annyi volt igaz, hogy Rákóczi valóban buzdító levelet intézett a kuruczokhoz. Fölkelést hirdetett a vármegyéknek; gondoskodott, hogy a várakat őrséggel, eleséggel jobban ellássák. A rendes és egyéb hadak – úgymond – napról-napra jönnek táborába. A főtábornok mielőbb Léva felé vezeti a hadakat, biztosítja Nyitrát s Érsekújvárt és szembeszáll az ellenséggel.

252. 1.

Mercirius Veridicus, augusztus 9., 3. l.

Medows Harleynak, szeptember 8 Simonyi, III. 398–9.

Augusztus 10-ikén Bercsényi valóban átment az ipolysági táborba, a fejedelem pedig a hadak összevonása végett Egerbe indúlt, hová Homokterenyén és Bocson át 11-ikén este udvara népével, a nemes ifjakkal s a melléje rendelt karabélyos és gránátos hadakkal meg is érkezett. Másnap a székesegyházban misét hallgatott, majd kihallgatásokat adott.* Hetedfél hétig, szeptember 26-ikáig maradt Egerben és onnan kezdte meg az önvédelmi háborút. «A szerencsétlen trencséni csata után semmi sem sikerült többé»* s így támadó háború helyett mostantól fogva honvédelemre kellett szorítkoznia; a mi különben nem jelentette a nyilt csaták kerülését. Hadainak összeszedése után ő maga is a Nyitrát fenyegető ellenségre akart sietni. Nemcsak «reparálni» kívánta a dolgokat, hanem már arról gondolkozott, hogy télire bemehessen Erdélybe; hiszen a német megrontására azt tartotta legjobbnak, hogy a téli szállásolás idején füstöljék ki a városokból.* Nagy terv, a mikor mindenünnen azt hallotta, hogy «a hajdú csak szivárog», és «a katona szekerébe fogta lovát, úgy bujdosik».*

Beniczky naplója, 157.

Rákóczi eml. 252.

Augusztus 11. Károlyihoz. Arch. R. II. 299–300.

Bercsényi levelei Losonczról és Szécsényról a fejedelemhez u.-o. VI. 14, 18.

Egy-egy vitéz tett híre mégis csak színesebbé tette az egri napok szürkeségét. Ilyen volt, hogy Félegyházi Pál 150 rendes katonával és 60 sarkadi hajdúval Aradváros kapujánál levágtak hét németet s a Maroson átúsztatva, Tököli rácz ezredest meglepték s két öcscsével együtt elfogták. Palocsay, a váradi ostromzár parancsnoka, nem engedte meg foglyának, hogy kiszabadítása érdekében az Ausztriai Háznak írjon, «nem lévén itt neki arra szabadsága».* Esterházy Antal is azt írta, hogy a Dunántúl, «mióta ezen a földön fölséges urunknak fegyvere vagyon, egyszer szerencsésebben és jobban nem folytak a dolgok, mint most». Az ausztriai betörést is csak azért hagyta abba, hogy hátamögött Nádasdy és Kreutz cs. tábornokok tízezer embere egy seregben ne egyesülhessen s nem lehet tudni, a harmadik oldalról nem támad-e Heister?* Nagyboldogasszony napjára érkezett meg a trencsénihez hasonló másik nagy veszteségnek, annak a híre, hogy július 11-ikén Oudenardenál a szövetségesek megverték a francziákat.* «S hát a bavarus már hol van?» kérdezte Bercsényi keserűen a fejedelemtől.* «Úgy látom, nem mind arany, a mi fénylik; nem parancsol az Istennek franczia uram is!»* «Victoria! Victoria! Victoria! Azt kiáltja Ausztria – írta egy bécsi labancz.* – Mindenfelől jó hírrel jő Mercurius». S megemlékezvén az oudenardei és a trencséni csatákról s a 6000 dán megérkezéséről, borongva teszi hozzá: «Misera Patria! Mentűl több had jő le Magyarországba, annál későbbre remélhetem a békességet.» «Ez még mind semmi, fölséges uram – vigasztalta Bercsényi a fejedelmet;* – csak a réműlés szűnjék meg.» Attól tartott, hogy a rémülés kétségbeesést okoz és szokásba jön az országos rémülés. «Tíz-húsz mérföldnyire is szaladni s bódúlni nem semmi!»

Palocsay Károlyihoz augusztus 13. Károlyi-lt. Sajátságos, hogy a Mercurius Veridicus ezt a hírt három sorban már július 28-ikáról közli Károlyi gyulafehérvári táborából. A glogováczi ráczok azon melegében, augusztus i. közölték a hírt Kriechbaum cs. tábornokkal. (Szentkláray, Száz év, I. 119.) Az eset részletei Márkinál, Sarkad tört. 57–59.

Battyánhoz augusztus 12 Arch. R. IX. 511.

Vetésy a fejedelemhez Fontainebleauból július 18. Fiedler. I. 100.

Augusztus 14. Arch. R. VI. 20.

Augusztus 15. U.-o. 23.

Balku Teleki Sándorhoz augusztus 18. Teleki-lt. 3471

Augusztus 14. Arch. R. VI. 21.

Némi bizalmat öntött a lelkekbe, hogy a szövetséges czár követe, Jemelian Ukrainzew, éppen ezekben a válságos napokban érkezett Egerbe.* Jó hír nem előzte meg. Éppen akkor tudták meg, hogy a svédek elől folytonosan visszavonúló czár Golovczynnál július 15-ikén vereséget szenvedett. Stratégiai tudományát XII. Károly ebben a csatában mutatta meg igazán. Nálunk ugyan a svédek megveretéséről beszéltek; mert háromannyi svéd veszett oda s a király testőrségéből is sokan elestek; de elösmerték, hogy a svéd tartotta meg a csatatért, melynek közelében az oroszok elsánczolták magukat.* Rákóczi augusztus 19-ikén Egerből három karabélyos századdal és 200 lovas gránátossal a nemes ifjak felét, főembereit, bejáróit, étekfogóit küldte a követ elé Németibe. A bevonúláskor az első hintóban Sibrik Miklós aludvarmester ült a czár titkárával, a másodikban pedig Ráday Pál a követtel, a kit szállására kísértek. A fejedelem még azeste magánkihallgatáson fogadta. Másnap, a rövid látogatásra érkezett Bercsényi távozása után, volt az ünnepies, fényes fogadtatás Telekesy püspök, Vay udvari kapitány, Ráday kanczellár stb. jelenlétében. A követ nagyon szertartásosan mutatta be megbízó levelét. Hosszasan fejtegette, hogy ura jóindúlattal van a fejedelem iránt; nagyon óhajtja a varsói szerződés végrehajtását s kész fölajánlani közbenjárását a bécsi udvarnál a magyar ügyekre nézve. Sőt meg is bízta már ezzel a bécsi udvarnál levő meghatalmazottját, báró Urbich Pétert. A fejedelem rövid felelet és társalgás után, szállására kísértette a követet s azután – éppen Szent István napja lévén – misét hallgatott.*

Beniczky naplója, 153.

Berthóti Károlyihoz, augusztus 20. Károlyi-lt.

Beniczky naplója augusztus 19–20., 153–4. Rákóczi eml. 253. Teleki naplója, 205. A fejedelem már rosszúl emlékezett, hogy a fogadtatás Egerbe menetele után körülbelül egy hónappal történt volna. Aszalay is írja (aug. 22.), hogy az «moszkva czár követtye solemnis legatióval érkezvén ide, tegnapelőtt vala solemnis audientiája.» (Károlyi-lt.)

A fejedelem egymásután még négyszer fogadta Ukrainzewet s mindjárt utána 24-ikén Des Alleurst. A kuruczok, sőt a labanczok is láthatták, hogy az orosz és a franczia udvarok nem veszik oly tragikusan a trencséni csatavesztést, mint ők maguk. Azzal majdnem egyidőben érte őket is egy-egy nagy veszteség, a nélkül, hogy ügyökről kétségbeestek volna. Rákóczinak nem tetszett, hogy a szár Urbich útján ajánlja föl közbenjárását a bécsi udvarnak, holott Urbich éppen az orosz-osztrák szövetség híve volt s «több jót kíván a bécsi udvarnak, mint urának».* Egyébiránt az orosz követ ajánlatainak megbeszélése végett 22-ikén szeptember 5-ikére Egerbe hítta a szenátorokat.* A meghívóban kiemelte, hogy nem annyira a trencséni ütközet, mint a hadak váratlan eloszlása okozta a zürzavart, szívök szomorúságát. Ebben Isten igazságosságát, nemzeti bűneikért való gerjedezését tapasztalták; de irgalmának jeleit is a dunántúli és az erdélyi harczokban. Igaz ügyű közönséges hadakozásukat szent áldásával és segedelmével boldog végre vezérli. Sőt a külső birodalmakat is szíves szeretetre gerjeszti s ekként lelkünket láthatóképpen élesztgeti. A külföld lelkét, akaratát megtartásunkra, boldogulásunkra irányozza, közös munkára készti s ügyünket mindenható kezére veszi. Most példáúl az orosz követ kíván vele s a nemes haza rendeivel oly dolgokat közleni, a melyek boldogúlásunk megközelítését nagy mértékben illetik.*

Rákóczi a vadkerti táborból Nedeczkyhez, június 23. Arch. R. II. 395.

Rákóczi augusztus 22. U-o. II. 304. Aszalay augusztus 22. és Barkóczi augusztus 26. Károlyi-lt.

Augusztus 22. Károlyi-lt.

Bercsényivel még aznap közölte az orosz ajánlatokat. Az volt bennök a legjobb, hogy a czár az erdélyi fejedelemség helyreállítását kívánta; a többi azonban a fővezér szerint mind bécsi sugalmazás (különösen a jezsuiták visszafogadása). Az a czéljok, hogy az ajánlatokat a magyarok visszautasítsák s így őket tüntessék föl a béke ellenségeinek. Ezzel szemben pontról-pontra a bécsi, nikolsburgi, linzi béke értelmében kellene kimutatni a czárnak, hogy akkor így volt a dolog s azt akarják, hogy ezentúl is úgy legyen; mert nem kívánnak egyebet, mint a minek igazságát már a czár is elösmerte.*

Bercsényi Rákóczihoz augusztus 24. Arch. R. VI. 32–33. Rákóczi 26-ikán nem tartotta valószínűnek, hogy a pontozatokat Bécsben írták volna. U.-o. II. 307.

Ukrainzew feladatai közé tartozott a szláv nemzetiségek kibékítése is. A ráczokkal szemben az elfogott Tököli útján indíthatta volna meg a dolgot, ha már közéjök nem mehetett.* Sajátságos, hogy Hodermarszky munkácsi labancz orosz püspök éppen az ő ittlétekor, 23-ikán tört be Lengyelországból. A zborói kastélyt fölverte, Szluha Györgyöt és Aspremontné udvarbíráját kötözve elvitte, azonban Makovicza alól elkergették és Czelder Orbán hadai elől megugrott.* Végzetes lett volna Rákóczira, ha valakinek saját hűséges orosz jobbágyait is sikerűl föllázítania! Az orosz követ különben megnyugtatni törekedett a fejedelmet, hogy a dánoktól nincs mit tartania; mert a dán szövetségben van Ágost lengyel királylyal s ha itt békesség lesz, a dán bedobol a svéd ellen, pedig most a magyarokra küldték be.* Pedig bizony – gróf Potocki István szerint* – Lengyelországban nincs egyéb hír, mint az, hogy a sok tanácskozás közben elvesznek …

Bercsényi augusztus 19. U.-o. VI. 24. Rákóczi már 18-án meghagyta Palocsaynak, hogy Tökölit Egerbe hozza, mert beszélni akar vele. Károlyi-lt.

Barkóczi augusztus 26. Károlyi-lt. Rákóczi Egerből Bercsényihez, augusztus 28. Arch. R. II. 309.

Rákoczi augusztus 21. Arch. R. II. 303.

Horodenczéből Károlyihoz szeptember II. Károlyi-lt.

Itthon a bús magyarok nagyokat ittak. A fejedelem maga panaszolta,* hogy az alantas tisztek és ezredeik isznak, tánczolnak; minden próbájuk abból áll, hogy a lest messze helyezik el s ők maguk sohasem támogatják. A vármegyék, szegény emberek, nemesek a fejedelemre és tábornokaira panaszkodnak, hogy a nagy terhek miatt már szólniok sem szabad; nemhogy szabadságra mennének, hanem még nagyobb iga alá vetik őket. A vitézlő rend mindent összegázol. A biztosok széltében parancsolnak. A fejedelem rendeleteit és az ország végzéseit Bercsényi derűre-borúra megváltoztatja. Nincs semmi állandóság. Az udvariak személyválogatás nélkül bánnak szegénynyel, nemessel; ha panaszkodnak, meghazudtolják, csúfolják, szidják. Szeretne tehát vármegyénkint vizsgálatot rendelni ebben az ügyben; hadd menjen el a híre, hogy zabolázni akarja a rosszat. Hamarább gyűlnek a vármegyék mint a vitézlő rendek; pedig van tíz olyan ezred, a mely harczban sem volt, mégis eloszlott. Kevés az ellenség; könnyen megronthatnák, ha volna kivel. De három héttel a trencséni csata után, már mégis bízni kezdett: Isten kegyelméből majd csak összeszedik magukat.* A franczia veszedelem sem olyan nagy, mint eleinte gondolta s a németnek a Rajna mellett kevés a katonasága.*

Bercsényihez augusztus 24. Arch. R. II. 304–5.

Augusztus 26. Arch. R. II. 306.

U.-o. II. 307

259. TÁNCZOLÓ KURUCZ.*

Tánczoló kurucz Rein M. metszete a Tört. Képcsarnokban.

Sok alaptalan dicsekvés volt Steinlöffel András cs. tábornagynak és erdélyi parancsnoknak abban a pátensében, hogy Károlyi Sándor Almásról Kolozsvárra s onnan Désen át Kővár felé szalad előle s a trencséni csatavesztés hírére Magyarország felé tartja a lova száját.* Igaz, hogy Károlyinak Kolozsvár alól el kellett szállnia, de Szászsebest augusztus 24-ikén bevette, mire Szászvárost, Gyulafehérvárt, Abrudbányát is elfoglalta.* «Hallatik, – írta Aszalay* – hogy exczellencziád is Erdélyben szerencsés progresszusokat tészen; kit annyival inkább elhiszünk, mivel mindnyájan tudjuk nagyságodnak édes hazánk ügye promócziójában való szíves buzgóságát.» Kijövetelét maga a fejedelem kívánta, mert több dologról akart vele tárgyalni.* A távollevő Károlyit visszaérkeztéig Nyuzó helyettesítette. Mikes Mihály tábornok is ekkor* kapott engedelmet a fejedelemtől, hogy Moldvából bemenjen Brassó vidékére, az ellenség háborgatása végett. A Dunáninnen azonban az állapotok rosszra fordúltak. Révai Gáspár 400 hajdúval és 30 ágyúval Pálffynak az ostrom harmadik napján, 25-ikén, kénytelen volt feladni Nyitra várát,* mire Pálffy 3000 lovassal Bajmócz felé fordúlt. Pereszlénynél Ocskay László, ki a trencséni csata óta oly gyanúsan viselkedett, 28-ikán árúló módon megadta magát neki s 900 lovasával,* Pyber és Spáczay püspökkel együtt labancz lett. Bottyán maga is aggódott, hogy a németek kezébe adják; Balogh István, Somogyi István, Bezerédj Imre gyanúsak voltak, Révay Gáspárt Bercsényi vasra verve küldte a fejedelemhez; az elefánti klastromba bevonúló Pálffy előtt Nyitra vármegye hódolt és labancz lett.*

Augusztus 28. Apahidáról. Károlyilevéltár.

Cserei, 336. Fundgruben, III. 375. Kővári, v. 82. R. Horváth. Hadi Krónika, 372.

Augusztus 22. Károlyi-lt. Egy augusztusi 22-iki levélre hivatkozik szeptember 12-ikén Medows is. Simonyi, III. 399.

Augusztus 30. Arch. R. II. 309.

Augusztus 24. Károlyi-lt.

Az ostromról Bercsényi jelentése a fejedelemhez. Arch. R. VI. 39–42. A vár leírása Rákóczinál, Eml. 253–4.

Bőven Thaly, Ocskay, I. 255–301. Ezredének egy része keresztülvágta magát, a többi az év végéig visszaszökött Rákóczihoz.

De néhány nyitrai főúr szeptember 5-ikén a fejedelem egri udvarában jelentkezett. Beniczky naplója, 157.

260. STEINLÖFFEL ANDRÁS NÉVALÁÍRÁSA.*

Steinlöffel András névaláírásai az Erd. N. Múz. levéltárában, Károlyi levéltérban, Teleki-levéltárban és Orsz. Levéltárban őrzött eredeti oklevelekről vétettek.

261. AZ ELEFÁNTI RÉGI PÁLOS KLASTROM.

Gyanúba vették magát Esterházy Antalt is, a ki pedig becsületes magyar lélekkel oltalmazta a hazát s megbosszúlta annak trencséni szégyenét. Augusztus 16-ikán egyszerre három felől tört Ausztriára. Kuruczai nagy zsákmánynyal tértek haza s itthon bevették Nezsidert, Rusztot. Szent István napja után, a bosszús császár magát Heistert küldte a Dunántúl ellen. Híre futott, hogy a tábornagy már megnyerte Esterházy Antalt és Bezerédjt és velök együtt Buda, Pálffy pedig Liptó felöl ront Rákóczira.*

Mindezekről Bercsényi a fejedelemhez. Arch. R. VI. 42–53.

«Mutata rerum facies! – sóhajtotta a fejedelem.* – Ha csodálatosan Isten nem konzolál bennünket, csak egyedűl az a reménységem, hogy még talán az országban találkozik négy-ötezer olyan igazlelkű magyar, a ki inkább kezen akar meghalni, mintsem tovább nemzetünk gyalázatát szemlélni!»

Szeptember 1. Károlyihoz. Arch. R. II. 310.

A táborban pedig megszületett a kurucz világ legszebb, de szomorú himnusza, a Rákóczi-nóta:*

Számos változata Thalynál (Adalékok, II. 208–246.); ki a nóta keletkezése idejét az augusztus 3–29-ike (a trencséni csata és Ocskay árulása) közt levő időre teszi. Vén korában Pálffy János, a trencséni győző is lejegyezte 1749-ben Gyulán a notának egy változatát (Figyelő, XIX. 396–397.) Ernyey József figyelmeztet, hogy a tótok és a csehek svihrovai nótának nevezik, a mely még Csák Máté idejében keletkezett, de Rákóczi is szívesen hallgattá. (Etnográfia, 1905. 237–9.) Ez a megjegyzés azonban nem vonatkozhatik magára a szövegre. Valószínű, hogy ennek főbb része mindjárt a trencséni csata után való általános bizonytalanság idejében termett, de egyes szakaszai (pl. az elsőnek második fele s a 3. és 4.) alkalmasint későbbiek, mikor a német uralom visszatért.

«Jaj, régi szép magyar nép!
Az ellenség téged mikép
Szaggat és tép?! …
Hejh, Rákóczi, Bercsényi,
Vitéz magyarok vezéri,
Bezerédi!
Hová lettek magyar népnek
Élő tüköri,
Nemzetünknek hírszerzői,

Fényes csillagi,
Ocskai!
Az ellenség mindenfelől
Őket emészti,
Űzi kergeti,
Búval epeszti,
Közinkbe sem ereszti …
Jaj, hát szegény nemzetünket
Miképen veszti?!»

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem