II. A VILÁGI PAPSÁG.
II. A VILÁGI PAPSÁG.
A fejedelem panaszkodott, hogy a katholikus papság nem csatlakozott hozzá azonnal; de az első hónapokban a nemesség sem csatlakozott. Amaz a protestánsoknak, emez a parasztoknak a vezérét sejtette benne. «Istenünk ő felsége ellen, melynek nevében s dicsőségének előmozdításában kötöttük fel fegyverünket, s úgy az anyaszentegyház ellen nem harczolunk» – szólt a fejedelem, mindjárt fölkelése elején* s visszaadni rendelte a szolnoki vár elfoglalásakor a templomból és a barátoktól elvett dolgokat. Kuruczai a veszprémi egyházmegyében 12 plébánost egyetlenegy éjszaka kergettek el.* A rákosi templomban az oltárt megfosztották, az orgonát összerontották. «Ne hagyja fertőztetni a templomokat, mert reánk száll az Isten ostora!»* Herkó Fülöp móriczhidai plébánosra a falusiak kétszer is rátörtek, 53 pápista hívét félholtra verték, őt magát majd megölték.* Zólyomvármegyében meghagyták, hogy «pápista» papnak még pénzért se szántsanak s dolgozzanak. Nagyszombat tele volt a sok panaszkodó pappal. «Alamizsnával sem győzöm szegényeket – írta Bercsényi a fejedelemnek.* – Ne vétsek vele nagyságodnak, kegyelmes uram: valjon nem azért ver-e Isten bennünket?» A fejedelem megtette, a mit Lipót király sem mert megtenni, hogy a jobbadán unitárius és protestáns Kolozsvár kapitányává katholikust nevezett ki;* vezérei általában véve a katholikusok közül kerűltek ki. «Eddig is pápista tisztekkel, fegyverrel és észszel voltam itt őrállója a hazának – írta neki Bercsényi;* – most regimentszámra 26 ezer hada van itt mellettem nagyságodnak s a hazának: több óbester húsznál közülük pápista. Generálisait s az itt körülöttem levő vármegyék tisztjeit nagyságod ítélje; mégis: a pápistának nem kell hinni. Ők mondják, kik a fejedelem udvarában csak protestánsokat szeretnének látni».
1703 szeptember 29. U.-o. V. 33.
Arch. R. I. 95.
1704 januárius 31. U.-o. I. 98.
1704 márczius 10. U.-o. I. 315.
1705 november 25. Arch. R. IV. 743.
Vass György naplója. MHH. XXXV. 441.
1705 május 5. Arch. R. IV. 494.
A fejedelem hazafias szellemű magyar papságot akart. Már első manifesztumában kikelt az ellen, hogy a papok idegen nyelven prédikáljanak, a püspökséget idegeneknek adják; majd az ellen is, hogy a szerezetesrendek külföldi rendtartományoktól függjenek. Nem is Rákóczi személye, hanem protestáns környezete miatt a szécsényi országgyűlésen (1705 szeptember 19-ikén) a klérus, zajos jelenetek után, úgy tette le a hűségesküt, hogy kikötötte a katholikus egyház érdekeinek megóvását.
A fejedelem, a mennyire a háború viszontagságai megengedték, gondosan ügyelt ezekre az érdekekre. Mint vezérlő fejedelem és erdélyi fejedelem a politikai ünnepeket mindig katholikus egyházi ünnepekkel vezette be. De az aggodalmak új erővel támadtak fel a papi tized,* a templomok és az iskolák tulajdonjoga, a jezsuiták kiutasítása, a templomoknak néhol hadi czélokra fordítása* stb. ügyében. A saját elhatározásából folyó dolgokon mindenkor segíteni ügyekezett. A hazafiságában gyanús plébános ügyét előbb a püspökkel vizsgáltatta meg.* A jász papoknak teljes elégtételt ígért, mert mindeneket az egyházi rend megnyugtatására kívánt elintézni.* Felhítta a katholikus és a református papokat, hogy személyes szabadságuk megsértéséről azonnal s ne akkor tegyenek jelentést, mikor a hadak már másfelé hadakoznak s így a kihágókat kinyomozni bajos. Egyúttal azonban felszólította a püspököt, hogy néhány plébánosa hazafiatlanságát ne tűrje.* A papok úgyis kedvetlenek lévén, nem akarta kedvetlenségök okát szaporítani.* S a klérus valóban, még az 1709. évi pápai breve után sem fordúlt el tőle teljesen.
1705 április 29. a klérust illető minden dézsmát bérbe vett az ország számára Hornyik, IV. 359. Ennek nehézségeire Kecskemét, Kőrös és Czegléd őt már május 26-ikán figyelmeztette. U.-o. 361–2.
Károlyi a gabonaadót a jászberényi templomba hordatta (Rákóczi eml. 272.), mire a falak vért izzadtak. (Századok, 1881. 125.) Ottlyk főudvarmester a fejedelem újborát a munkácsi templomba rakatta be, mivel pinczében még nem tarthatta az újbort. Tört. Tár, 1883. 397.
1710 februárius 11. Arch. R. III. 347.
1710 februárius 12. U.-o. III. 349. Századok, 1881. 125.
1710 februárius 26. Arch. R. III. 358–9.
1708 szeptember 30. U.-o. II. 516.
Az egyházmegyék papságának egy része a kuruczokkal, a másik a labanczokkal tartott, de vezető szerepet nem vállalt sem az egyik, sem a másik párton. Semlegesnek mutatkozott maga az esztergomi érsekség is, a melynek élén pedig 1707-ig Kollonics bíbornok állott. Papjai, sőt kanonokjai közűl sokan Rákóczi hívei voltak. Akadtak, a kik koadjutorában, majd utódában, Sachsen-Zeitz Keresztély Ágoston bíbornokban titkos kuruczot sejtettek. Viza cz. püspök azzal hitegette Bercsényit, hogy az új prímás kész lejönni Nagyszombatba olajszentelésre. Protestásnak született, csak 1689-ben tért vissza a katholikus hitre; bízhatnak tehát türelmében s a magyarok iránt való jóindúlatában. A pápa bíbort küldött neki, ő pedig megmutatni szeretné magyarságát, remélve, hogy a nemzet sem akar ártani az igaz hitnek. «Legyen hát kuruczczá»! mondta Bercsényi. Viza ezt is lehetségesnek tartotta. Hiszen az a fejedelem Bécsben csak Isten jóvoltából él. Egyik is híjja ebédre, a másik is; szóval elégedetlen. Mint Ágost szász választó (a lengyel király), ő is mindenét elvesztette az udvari szép szó miatt. Kész tehát kijönni.* A protestánsok is bíztak benne, mert kijelentette, hogy szerinte csak tudománynyal és jó példával lehet téríteni; később azonban, a pozsonyi országgyűlésen, olyan javaslatot tett a kibontakozásra, hogy ennek következtében minden népszerűségét elvesztette. Idáig közbenjárónak, ezentúl az udvar emberének tekintették.* Neki tulajdonították, hogy a pápa keményebben lépett föl a kuruczok ellen.
1707 márczius 16., 31., április 27. U.-o. V. 375., 381., 416. Keresztély életrajza Töröknél, Magyarországi Primásai.
1708 június 13. Medows Harlenak. Simonyi, III. 383.
159. AZ EGRI KÁPTALAN PECSÉTJE.*
Az egri káptalan pecsétjét Leskó: Adatok stb. cz. műve 236. lapjáról vettük.
A békének igazi apostola volt Széchenyi Pál kalocsai érsek. Egyidőben panaszosan írta, hogy nem tudja, hova legyen, ha a fejedelem nem könyörűl rajta s kenyérrel nem tartja.* A fölkelés első esztendejében ő maga buzdította Károlyit Regede körűlzárására s a németekkel tartó őrségiek megfékezésére.* Heistert csak Lipót király parancsa gátolta meg, hogy e miatt elpusztítsa jószágait.* A fölkelők előtt népszerű és tisztelt ember volt.* Becsűlték szép tulajdonai és a haza szabadsága iránt való buzgósága miatt,* pedig tudták, hogy híve a királynak, noha csak Isten előtt lehetett bátor «az ausztriaiak vadászata» ellen.* Kanonokjai jobbadán Rákóczihoz csatlakoztak. Széchenyi tiltakozott a függetlenségi nyilatkozat ellen s a fejedelem még sem kételkedett abban, hogy «a szegény nem-érseknek jó szándékai vannak, mert annak előtte is sokat és szívesen segítette a nemzet dolgait».* Hitte, hogy a királyért «lelkét is széltébe köti»,* de észre kellett vennie, hogy a főpap majdnem teljesen visszavonúlt a közügyektől. Telekesy István 1699-ben vette át az egri egyházmegye kormányát s a következő évben káptalanával együtt terjedelmes és megdöbbentő jelentést adott be a prímáshoz a katholikus hitélet szomorú állapotáról. Egyúttal felsorolta azokat a törvényeket, a melyek a Corpus Jurisban az egyháziakra nézve sérelmesek.* 1703 október 28-ikán kívánt először «nagy jó reggelt szerető fiainak», az Eger városát ostromló hevesi kuruczoknak; de Szent István király haragos átkával fenyegette őket, ha bántanák a püspökséget.* A sereg tisztelettel felelt* s a püspök csakhamar csatlakozott a fejedelemhez, ki megnyugtatta, hogy a háborút nem a katholikus vallás elnyomására folytatja.* A fejedelem a káptalant is oltalmába fogadta,* és katholikus ügyekben Széchenyi Pálon kívűl Telekesyt hallgatta meg legszívesebben.* Az ország keleti részén ő volt az egyetlen, a ki helyén maradt s a katholikusok nehéz sorsán könnyíteni törekedett.* Hazafisága, egyszerűsége, felebaráti és szabadságszeretete, előkelő származása miatt a fejedelem atyjának nevezte, a püspök pedig úgy bánt vele, mint fiával. Büszkén hivatkozott reá, hogy ezekben a forradalmi időkben nemcsak a 12 vármegyéből álló egri, hanem a nyitrai, váczi, váradi, erdélyi egyházmegyékben is püspöki hatalmat gyakorolt. Tizenkétezer embert bérmált meg s Egerben, Gyöngyösön, Kassán maga a fejedelem is megjelent mint bérmaapa. Olajat, vizet évenkint szentelt; 40 hordozható oltárt és 30 harangot áldott meg, no subdiakonus és 100 diakonus közűl 96-ot szentelt föl papnak. Mindezt Isten segítségével és Rákóczi fejedelem pártfogásával a legkisebb akadály nélkűl tette. Püspöki tisztét szabadon gyakorolta, az egri és a gyöngyösi gimnáziumokat a magáéból tartotta fenn, Eperjesen, Ungvárt saját papjaival neveltette az ifjúságot. Visszaszerzett tíz falut, a miket elődei már kétszázesztendeje elvesztettek. «Mindezekért – úgymond* – ha megérdemlem, hogy megkövezzenek, ám lássátok: István vagyok, a kövekhez hozzászoktam, semmitől sern irtózom.» Nemes példája a kuruczok részén tartotta azokat a papokat, kik – a fejedelem szerint – nem követték a jezsuiták elveit. A függetlenségi nyilatkozathoz csatlakozása miatt a prímás megfosztotta püpökségétől. Telekesy önérzetesen jelentette ki, hogy a pápa brevéje rá nem vonatkozhatik. Csak nem vétett a pápa és a császár ellen azzal, hogy a forradalmi időkben helyén maradt s a maga és a szomszéd egyházmegyék juhait megvédte a farkasok ellen? Pásztorbot volt a fegyvere, püspöksüveg a sisakja. Nem harczolt mással, mint az egyház ellenségeivel; ebben pedig a fejedelem is segítette.* A pápa valóban nem talált benne kánoni vétséget, mire a király visszahelyezte méltóságába.
Károlyi Okl. V. 116.
1704 februárius 12. Arch. I. 106.
1704 szeptember 10. Simonyi, I. 426–7.
1704 november 12. U.-o. I. 552.
Rákóczi eml. 87.
Egy lengyel kir. tanácsos levele. Thaly, Kalászok, 205–6.
1708. februárius 18. Arch. R. II. 169.
1708 márczius 30. U.-o. II. 220.
Leskó, Adatok, IV. 271–343. V. ö. u.-o. 438. és 437–440.
U.-o. 362–4.
U.-o. 365–6.
Rákóczi eml. 57. Ez akkor történhetett, mikor Telekesy Gyöngyösynek 1703 deczember 7-iki fölhívására (Leskó, IV. 370–1.) a fejedelemnél a katholikusok érdekében szót emelt.
1704 januárius 21. Leskó, IV. 374–5.
Széchenyi Kollonicshoz 1705 május 25. Miller, Epist. Georgii et Pauli Széchenyi, II. 166–7. Leskó, IV. 578–9.
Széchenyi Scalvinioninak 1705 június 20. Miller, II. 171–3. Leskó, IV. 381–2.
Hevenesi Gáborhoz 1708 október 10. Leskó, Adatok, IV. 411–412. Tört. Tár, 1896. 646.
Hatalmas védőiratának egy félbemaradt fogalmazata 1710-ből Leskónál, IV. 432–6., Belez Mátyás jezsuitához 437– 440. és magához a primáshoz április 2. U.-o. 441–444. Belez előtt kiemelte, hogy egyházmegyéjében ő a protestánsok szabad vallásgyakorlatát Gyöngyös és Jászberény kivételével mindenütt megakadályozta. (U.-o. 439.) A primás villáma ellen a tridenti zsinat, a kánonok és a pápai dekretumok védelme alá húzódott (443. l.) s kiváló tudósokra is hivatkozott (433. l.). Jellemző, hogy a bíbornokhoz intézett választ április 25-ikén a fejedelem is átnézte. Arch. R. III. 105.
A fölkelés elején a megyés püspökök közűl Nesselrode János Vilmos pécsi püspök is gyanúba esett a bécsi udvarnál, mivel a császárné útján kieszközölte, hogy a Wacquerbarth lengyel követ Rákóczinak felajánlja ura közbenjárását.*
1704 februárius 27. Whitworth Hedgesnek. Simonyi, I. 152–3.
Az egyházmegyék püspökei a királynak, káptalanai azonban több esetben a kuruczoknak engedelmeskedtek, ha csak kényszerűségből is. A váczi egyházmegyét, a melynek püspökei változtak, Berkes András nagyprépost mint a szövetség híve kormányozta. «Ne félj, édes papom!» biztatta a fejedelem az ónodi véres jelenetnél; de Berkes hazament s a függetlenség kimondásában már nem vett részt.* Másképp látta most már a dolgokat, mint mikor Bottyánnak mint még császári ezredesnek azt mondta, hogy százötvenezer kurucz fogott fegyvert.* Mikor híre futott, hogy Egerből a német kezén levő Váczra akar visszaköltözni, Bercsényi megfenyegette, hogy egy órával előbb berekre viteti. «Egerből datáljon, ne Váczról, mert látom, hamis pap. … Pastores animorum s maga hitének farkasa»!* Berkes azonban tényleg a legkitűnőbb papok s a legjobb hazafiak közé tartozott. – A váradi nagyprépost Bakó János és néhány papja 1703 őszén fogolyként kerűlt Rákóczihoz, kit odáig «az eretnekek bajnokának és egyházi átok alatt levőnek» tekintettek, mert katholikus pap nem volt mellette.* A fejedelem sohasem tudta, mit csináljon az óvatos Bakóval; úgy hitte, «könnyű volna valamely kolostorba dugni».* De mindvégig Rákóczinál maradt és csak a küzdelem utolsó napján esküdött megint hűséget a királynak, ki méltóságát is visszaadta.* A nyitrai püspökség ügyeit Mattyasovszky kanczellár halála óta Pyber László cz. püspök vezette. Bercsényi, Pálffy és Heister közt nem egyszer járt közben; Bercsényinek néhány vármegye nevében megmondta, hogy nem harczolnak tovább, ha a király szabadságot ad; de Pálffynak is hét pontban fejtette ki, mit kíván a magyar nemzet. Bercsényi külön íratban nyugtatta meg, hogy a papság leteheti az esküt a szécsényi szövetségre, mert az nem vére ontását, hanem holtig tartó hűségét kívánja. Pyber letette az esküt és sokat buzgólkodott, hogy a jezsuiták külön magyar tartományt alkossanak s a szemináriumokban jó magyar papokat neveljenek. A függetlenségi nyilatkozat után «rövid és barátságos» emlékíratban bizonyította, hogy a római katholikus klérusnak, szent helyeknek és szenteknek adott egyházi jószágokkal nem lehet úgy elbánni, mint ahogy az angolok bántak VIII. Henrik idejében. A törvényekre hivatkozva kimondta, hogy azokra az evangelikusok nem támaszthatnak jogot, míg vissza nem térnek a katholikus hitre.* A mellett azonban a labanczokat is Rákóczi pártjára csalogatta, mire a fejedelem megjegyezte, hogy «csalogattatik az, a ki csalogat». Azonban nemannyira a győri püspökség felajánlása, mint, a trencséni vesztett csata után, kicsinyhitűsége vette rá, hogy Spáczay Gábor kanonokkal, a közgazdasági tanács tagjával együtt odahagyja a szövetséget. Bercsényi szerint ezért még az esztergomi érsek is megharagudott reá.*
Életrajza Nagy Ivántól. (M. Sion, 1869 és Tragor, Váczi Könyv, 52–70.)
1703 szeptember 29. Arch. R. IX. 115–6. Berkes Andrásnak eddig ösmeretlen arczképe: Márki, Rákóczi, II. 7.
1709 augusztus 4. U.-o. VI. 251–2.
Rákóczi eml. 71. Görgey Imre levele 1724 május 14. és június 19. Említi Kereszturi, Episc. Varadienses, II. 104.
1710 márczius 26. Arch. R. III. 81.
B. Löffelholz kassai cs. parancsnok útlevele Bakó számára 1711 május 1. Kereszturi, id. h. II. 291.
Ösmerteti Zsilinszky, Vallásügyi tárgyalások, IV. 269–275.
Az Arch. R. indexében felsorolt oklevelek alapján.
Mathai Viza János neszterfejérvári cz. püspök és kalocsai nagyprépost, labancz békekövet volt 1707-ig, mikor átállott Rákóczihoz, ki megjutalmazta,* de megvetett és megbízhatatlan embernek tartotta.* A mikor «a vizát hálójába rekesztette»,* nem ígért neki püspökséget, sőt hűségesküjét sem akarta bevenni, és fogságban tartotta egyideig, mert «tökéletlen csabziság a dolga».* Bercsényi szintén azt tartotta, hogy «Viza keszegnek is rossz lesz».* A fejedelem azonban csakhamar őt bízta meg a kalocsai érsekség uradalmának igazgatásával.* Két esztendő mulva már Bercsényi is úgy gondolkozott,* hogy magukból űznek csúfot a mi papjaink, a mikor Vizát kisebbítik. Egyetlen szökevény püspökünk van, az is kókó, hanem azért a fejedelem ne engedje kínozni szegényt! Ugyancsak nevezetes ember volt, a mikor (az 1704–6. békealku idején) a császár képét viselte; és nagy embereknek tetszeni nem utolsó dícséret. Másként sem oly véggel lett kurucz, hogy csak Bakó váradi nagypréposttal hadakozzék. Akárhogy van is, azért már sok dolgot nyifogott ő végbe Bécsben és Rómában; s azt hiszi, senki sem meri most is vitatni a brevét Rómában.
Századok, 1882. 489.
Rákóczi eml. 218.
1707 április 24. Arch. R. II. 71.
1707 április 28., július 31. U.-o. II. 71., I. 28.
1707 május 6. U.-o. V. 423.
1707 november 8. U. o. II. 132. különben már T. Lipót valóságos püspökséget igért neki s ő a nyitrait szerette volna, bár ennek jövedelmét a kuruczok szedik. Stepney Simonyinál, II. 238–9.
1709 november 10. Arch. R. VI. 406.
A nemzeti ügyhöz más czímzetes püspökök is csatlakoztak. Így Pethes András ansariai cz. püspök és egri nagyprépost, a ki egy ízben kálvinistákat is megidézett a katholikus szentszék elé, mire a fejedelem az ország törvényei alapján megintette, hogy más ember aratásába ne bocsássa sarlóját.* Pethes különben szenátor volt s a szövetkezett rendeket Barkóczy Ferencz tábornokkal ő képviselte a fejedelem erdélyi beiktatásán.* Más megbizatásokat is végezvén, a fejedelem ezer forinttal jutalmazta, de megjegyezte, hogy a többi szenátor a hazának ajánlotta föl fizetése hátralékát.* Pethes részt vett Rákóczinak minden országgyűlésén s ő szentelte föl a nemes ifjak társaságának zászlaját.* A fejedelem nem hitte el az ellene szórt rágalmakat, «jóllehet ő is pap».* Pethes Eger veszedelme után a káptalannal Kassára telepedett át* s a város parancsnoka, Berthóti tábornok őt tette meg testamentuma egyik végrehajtójának.* A fejedelem gondoskodott róla, hogy az egri káptalan Kassára húzódva is megkapja jövedelmét.* Pethes volt az öreg egri püspök vikáriusa. – Esztergomi vikáriusnak a fejedelem báró Pongrácz Imre cz. püspököt és esztergomi kanonokot tette meg, mert bízott magyarságában. A papok ellen emelt panaszok megvizsgálásával őt bízta meg.* Később is némi kedvezésekben részesítette.*
1705 június 27. U.-o. I. 357. Leskó, IV. 382.
Megbízólevele, 1707 márczius 3. Arch. R. II. 32.
1708 januárius 7. U.-o. II. 148. és Leskó, IV. 383.
Beniczky naplója 1709 május 26. 126., 170., 199., 200.
1710 márczius 26. U.-o. III. 81.
1710 május 31. U.-o. VI. 507.
1710 november 3. U.-o. III. 188.
1709 július 9. U.-o. VIII. 100.
1708 szeptember 17. U.-o. II. 328. Ezt éppen Kürtössy András esztergomi prépost javaslatára is tette.
1709 június 2. U.-o. VIII. 50.
Illyés István samandriai cz. püspök és szentjobbi apát szenátor lett, az esküt is letette; de nem akart a fejedelem mellett tartózkodni.* Mint gyanúsat, később fölmentették a szenátorságtól.* A jeles író valóban a labanczokhoz csatlakozott; részt vett a pozsonyi országgyűlésen s még abban az esztendőben (1708 november 30-ikán) mint esztergomi nagyprépost halt meg.
1705 deczember. U.-o. X. 9.
Századok, 1896. 18.
A győri egyházmegye püspöke (1695–1707.) Keresztély Ágost herczeg volt, a kit a nemzeti ügy jóakarójának tartottak. Kanonokjai közűl gróf Zichy Pál 1706 november 23-ikán nyiltan kurucz lett, állítólag azért, mert nem kapta meg a váczi püspökséget s mert remélte, hogy a fejedelem visszaadja régi családi birtokát, a veszprémi palotát.* Most a fejedelem udvari papja lett s az erdélyi fejedelmi beiktatáson ő végezte az erdélyi püspököt megillető egyházi szertartásokat. Oly szegényesen élt, hogy téli köntöst is a fejedelem csináltatott neki, mert a felséges udvar gyalázatára mente nélkűl van, fizetéséből pedig nem telik.* Mint tábori pap, «szegény, csak ő egyedűl szolgál és legfrissebb is a többi közt».* A fejedelmet utóbb bujdosásában is követte.*
Arch. R. V. 324.
1710 szeptember 13. U.-o. III. 536. Tört. Tár, 1883. 396.
Sibrik udvarmester 1710 szeptember 27. Tört. Tár, 1883 400.
Tört. Tár, 1899. 216.
A veszprémi egyházmegye sem zárkózott el egészen. Kevés kedve is lehetett a labanczságra, mert 1704 májusában a veszprémi székesegyházat a kanonokok házaival együtt éppen a császáriak hamvasztották el, a templomban vért ontottak, a kelyheket s más szentedényeket stb. elrabolták, stb.* így történt, hogy Kecskeméthy Mihály prépost mint Fejérvármegye követe vett részt a dunántúli kurucz vármegyék sümegi gyűlésén.* Veszprémi kanonok volt Brenner Antal Domokos is, a kit Rákóczi 1706 végén szepesi prépostnak nevezett ki.
Széchenyi Pál a királyhoz. Thaly, Kalászok, 204.
U.-o. 1899. 216.
A szepesi prépostság élén XI. Kelemen pápa nem tűrte meg Brennert, a ki röpiratban és Rómában személyesen hiában védelmezte Rákóczi kegyúri jogát és a kinevezés helyességét.* Bercsényi is kérte a fejedelmet, ne akarjon börtönbe vetni minden papot, olyan derék embert is, mint a lőcsei plebános. Mikor az esztergomi vikárius jubileumi hirdetést küldött a szepesi káptalanba, Brenner levágta Pyber pecsétjét s nevét és a magáét tette oda. A lőcsei plébános tiltakozott, mire Brenner a káptalan elé idéztette s javadalmaitól, lelkészségétől megfosztotta. Bercsényi ezért megintette, Berthóti pedig megizente, hogy ad neki száz forintot: menjen vissza Francziaországba, mert nem szenvedi meg Lőcsén.* Egyik kanonoka, Fray József, a legbuzgóbb kuruczok közé tartozott. XII. Károlynál is járt követségben Benderben, de «eljárt a szája». E miatt a fejedelem Munkácsba vitette, hogy misemondáson és istentiszteleten kívűl ne legyen egyéb dolga,* mert «szégyenére volt nemzetünknek».* Később megbocsátott neki;* hiszen ha élesen beszélt is, azt mindenkor Magyarország védelmére tette; pl. Jahnus orosz tábornoknál nyakon akart csapni egy alezredest, ki megsértette a magyarokat.*
Márki, Rákóczi, II. 376. l.
1707 április 5. Arch. R. V. 386.
1710 július 19. U.-o. III. 136.
1710 július 27. U.-o. III. 142.
1710 július 31. U.-o. III. 145.
1710 július 26. U.-o. VI. 584.
Az erdélyi püspökség helyreállítása lett volna egyházkormányzati téren Rákóczi legnagyobb alkotása. Az öreg Dr. Illyés András mint kinevezett erdélyi püspök Gyulafejérvárott a székesegyházban száz esztendő óta az első misét 1697 május 19-ikén mondta.* A gubernium azonban kiutasította Erdélyből, hogy ne háborítsa a haza csendjét, törvényét, unióját.* Nagyszombatból másodszor a fölkelés kitörésekor látogatott el egyházmegyéjébe, a hol körűlbelűl egy esztendőt töltött. A fejedelem bizonyára szívesen látta volna pártján a nagytudományú öreget, az elösmert írót és egyházi szónokot; Illyés azonban 1704 október 4-ikén ismét visszatért Nagyszombatba s távol maradt a politikától. A fejedelem az 1707. évi marosvásárhelyi országgyűlésen a rendek akaratával szemben nem bírta helyreállítani az erdélyi püspökséget. Azonban előkészítette a közhangulatot s kilencz esztendő múlva báró Mártonffy György már a protestánsoktól visszavett gyulafejérvári székesegyházban mondhatta el beiktató miséjét.*
Szinnyei, M. Írók, V. 48.
Rákóczi-tár, I. 416. Századok, 1881. 125
Illyés András élete Szinnyeinél, V. 48–52. III. 754–5.
A fejedelem figyelme még a külföld magyarjaira is kiterjedt, mert 1705–9. közt Lippay János magyar misszionáriust küldte a tatárországi (bessarabiai) Csobordsa falunak magyar katholikusai közé.* Ellenben néhány magyarországi álkeresztény törököt inkább visszaküldött a szerdárnak; mert «ha hitökben most sem keresztények, mindegy, akarhol viszi el őket az ördög».*
Századok, 1873. 614.
1707 április 29. Károlyi-Okl. V. 626.
160. A GYULAFEHÉRVÁRI SZÉKESEGYHÁZ.*
A gyulafehérvári székesegyház Grundig Eduárd metszete után.
161. A PODHERINGI FATEMPLOM.
A görögkatholikusok püspökségei közül Rákóczit a munkácsi érdekelte legjobban. Ennek viszonyai De Camelis püspök halálával (1706 julius) nagyon összezavarodtak. A papság Vinniczky Györgyöt választotta meg, a kit XI. Kelemen pápa 1707 április 7-ikén meg is erősített. A császár Hadermarszky János szerzetest nevezte ki, de ez ellen a zempléni főesperesség – Vinniczky érdekében – július 10-én tiltakozott.* A fejedelem – mindakettővel szemben – 1707 februárius 26-ikán Kamenszky Petroniust mint a kievi érsek suffraganeusát tette meg püspöknek. Emlékeztette a kievi érseket a lefolyt lázongásokra, mikor az Ausztriai Ház uralma alatt a görög szertartású egyházakat a legszentségesebb római katholikus egyházzal egyesítették. Ezen püspökség hosszú időn keresztül a kievi érsek invesztiturájától függött; azonban az unió óta ennek és az ő kegyúri jogának sérelmével az esztergomi érsekség alá kerűlt. Most már a mindenható Isten bosszúálló fegyverei következtében az egész haza visszanyervén szabadságát és kiváltságait, ő ezt a püspökséget a régi szokáshoz és gyakorlathoz képest visszaállítja a kievi egyházmegye hatósága alá. Kéri tehát, hogy Kamenszky Petroniust a püspökségbe bevezesse, fölszentelje s megerősítését a pápánál is kieszközölje. Harmadnap (februárius 28-ikán) Kamenszky kolotkai prépostot tudománya, hite, jámbor erkölcsei, buzgósága és hazafiassága jutalmául valóban kinevezte görögkatholikus püspöknek, és márczius 12-ikén a püspökség ingóságait is kezéhez adatta.* A császár püspöke nem hagyta annyiban a dolgot. Bécsi pénzzel jött le a Krajnába, hogy az oroszokat Rákóczi ellen izgassa. Néhányad magával Palocsay Mihály (a kurucz tábornok öcscse) is csatlakozott hozzá, de harmincz magyar lovasnál több katonája így sem volt. Palocsay György kurucz tábornok előnyomúlásának hírére s a bécsi pénz fogytával az ellenforradalom megbukott.* Kochlarovics bukóczi pópa még azután is bujtogatott a császár mellett* s a fejedelem elfogatta a homonnai papot is, mert a «nem-püspök» Hadermarszkyvel levelezett.* Kamenszky halálával a püspökség javait a fejedelem Byzanczi György kállai orosz papnak, az eddigi vikáriusnak, adatta át s az oroszvégi klastromot is gondjaira bízta.* Az a körülmény, hogy a kegyúri jogot ilyen uralkodói módon gyakorolta s a munkácsi püspökséget egyidőben hajlandó volt a magyar egyháztól elszakítani, egyik nevezetes oka volt a pápa brevéjének. Ennek kiadására első sorban éppen a kegyúri jog gyakorlása adott alkalmat; s talán az, hogy Erdélyben nem gátolta a görögkatholikus unió ellen irányuló mozgalmakat, sőt egyik kedves tábornoka éppen ezen mozgalom vezére, Nagyszeghy Gábor volt.*
A magyarországi ruthének egyházi viszonyaira nézve az 1706. évig l. a budapesti növendékpapság Munkálatait, 1888. 399–449. l. és Zsatkovics a Századokban, 1896. 563.
Arch. R. II. 24–25., 27., 45–46. Feltünő, hogy Kamenszky püspökségének ezt a három okleveles adatát Zsatkovics (Századok, 1896. 563.) nem vette figyelembe s Lehóczkyt 1896-ban szólítja fel a kinevező okirat közzétételére, holott az már 1873-ban megjelent. Ezek az okiratok bizonyítják, hogy Kamenszky mégis csak látta a munkácsi egyházmegyét, a melyben Rákóczi volt az úr. Hiszen csak munkácsi és szentmiklósi uradalmaiban 92 pap függött tőle! (Lehóczky, Beregm. kath. lelkészségek tört. 16., 17., 152.)
Palocsay György jelentései Palocsáról 1707 deczember 5., 15., 19. Károlyi Okl. V. 744–8.
Századok, 1881. 124.
1708 márczius 17. Arch. R. II. 185.
1710 szeptember 20. U.-o. III. 541–2.
Márki, Rákóczi, I. 485.
162. VERZÁR ÖRMÉNY-KATHOLIKUS PÜSPÖK.
163. VERZÁR (VERZERESKUL) KERESZTJE.*
Verzár Oxendius örmény-katholikus püspök és Verzár (Verzereskul) keresztje Szongott Kr. Szamosujvár története cz. művéből (I. 285. és 428. l.)
Az örménykatholikusok erdélyi püspökségét Bocsánczi Verzár (Verzereskul) Oxendius alapította, a ki az örményeket Minász moldvai püspökkel és 3000 családdal együtt a görögkeleti vallásról a római katholikus hitre térítette vissza. 1690–1715-ig mint aladai cz. püspök és apostoli vikárius Beszterczéről, majd az újraalapított Szamosújvárról kormányozta az erdélyi örmény, sőt időközben az erdélyi római katholikus püspökséget is.* Az örményektől már 1703 szeptember 6-ikán ötezer rajnai forintot eszközölt ki az erdélyi gubernium számára,* mely őt csakhamar a székelyek lecsöndesítésére küldte ki;* azonban Rozsnyó és Törcsvár között a kuruczok elfogták gróf Mikes Mihálylyal, Boldogfalvi Jánossal, több nemes emberrel és némettel együtt.* Eleinte kemény fogságban tartották, majd Rákóczihoz küldték, a ki – Cserei szerint* – «eléggé kényszerítgeté, hogy az ő hűségére álljon, de rá nem veheté. Sokáig raboskodtatá, utoljára elbocsátá». A rabság különben mesebeszéd, mert az örmény püspök Kassán szabadon járt, kelt s végezhette papi kötelességeit.* Erdélyben elfogott örmény kémek azt vallották, hogy Rabutin a főnemeseket s külön az örményeket keményen megsarczolván, az ország könnyen meghódolna a kuruczoknak.* A fejedelem a zsibói vereség után visszavonulás közben egy éjszakát töltött Szamosújvárt, de észre sem vette Verzár alkotásait és csak a vár iránt érdeklődött.* Azonban ezek az alkotások valóban megérdemlik, hogy Szamosújvár szobrot állítson ujjáalapítójának, Verzár püspöknek, a legnagyobb magyar örménynek.*
Életrajza Szongottnál, Szamosújvár tört. I. 257–296. A mellékelt képek is onnan valók.
U.-o. I. 272–3.
Bővebben Cserei, I. 326–7.
A brassai bírák a guberniumhoz 1704 márczius 15. Mike-gyűjt. az Erdélyi Nemz. Múzeumban. Gróf Mikes Mihály levele márczius 18-án u.-o. Hozzáteszi, hogy «az örmény püspöknek recipe kell pro acqua nervina». Cserei szerint (id. h.) Hermány faluban fogták el.
U.-o. 327.
Szongott, I. 272.
1704 október 12. Arch. R. I. 169.
Rákóczi eml. 165–6.
A szobor felállítását Merza Gyula indítványozta 1893-ban s ő buzgólkodik legjobban az örmény püspökség helyreállításán. Lásd a kolozsvári lapokba s az Erdélybe írt czikkeit.
