III. POLITIKA, HÍRLAPÍRÁS ÉS TÖRTÉNELEM.
III. POLITIKA, HÍRLAPÍRÁS ÉS TÖRTÉNELEM.
A jogtudósok Rákóczi korában különösen mint törvényhozók mutatták meg erejöket. A kuruczok 1704-ben Gyulafehérvárt, 1705-ben Szécsényben, 1706-ban Huszton, 1707-ben Marosvásárhelyen és Ónodon, 1708-ban Sárospatakon és Sümegen, 1711-ben Szatmárt tartottak teljes vagy részleges országgyűléseket; a labanczok 1705-ben Szebenben és Segesvárt, 1708–9-ben Pozsonyban, 1709 ben Nagyszebenben. A fejedelem Gyulafehérvárott 10, Szécsényben 19, Vásárhelyen 26, Onodon 24, a 4 rendes országgyűlésen tehát 79 törvényczikkelyt szentesített. A hadi regulamentum és sok más rendelet ezen kívűl is élénken tanúsította a kuruczok kodifikáló képességét. A bíróságok új szervezése szintén ösmeretes. «Törvény s tudomány az instructioja a bíráknak – írta Bercsényi Rákóczihoz;* – nem lehet más instructio, quam ut juste judicet et competenter.»
1705 februárius 22. Arch. R. IV. 377.
A politikai röpiratok előkelő színvonalon állottak. Kéziratban lappang Rákóczi Arany Szabadsága, de ösmeretesek manifesztumai, melyeknek, a történelmi becsen kívűl, irodalmi jelentőségük is van. Neki ajánlta Forgách Simon Zrínyi Miklós halhatatlan röpiratát a török áfium ellen való orvosságról. Forgách írta a Rákóczi Discursusai czímen ösmert tanulmányt,* mely a magyar alkotmányos kormányformát, különösen azonban a hadszervezetet ösmerteti és bírálja, még pedig Magyarország teljes függetlensége szempontjából. Azonban egy esztendő múlva, József halála után, «A veszélyes zűrzavarban habozó magyar elmének tusakodása» czímű röpiratában már a kiegyezést sürgette, a nélkűl, hogy azt, a szatmári föltételek szerint, elfogadta volna. A fölkelés jogosságát legszebben és legalaposabban egy lengyel királyi tanácsos levele védelmezte meg, a mely 1710-ben magyar, latin és franczia kiadásokban jelent meg.* Eleinte Rákóczit, utóbb Ráday Pált, de legtöbb valószínűséggel* Vay Ábrahámot tartották a röpirat szerzőjének. Bárki volt, a magyar közjognak olyan gyönyörű és meggyőző védelmét nyujtotta egy római birodalombeli úr részére, mint másfél század múlva Deák Ferencz Lustkandellel szemben. Hatalmas államjogi vitairat az az apológia is, melyet Vay 1706-ban a béke-alkudozásokról 1706-ban «a szabadság negyedik esztendejében» Veracius Constantius néven írt és «egy szabad ország szabad városában» nyomatott, ki. Rendre veszi a kuruczok 23 békeföltételét s a császári békebiztosok feleleteire pontonkint válaszol.* A fejedelem oly nagyrabecsűlte, hogy még követutasításban is hivatkozott reá.* Rákóczi, Bercsényi, Károlyi, vagy Esterházy Pál, Széchenyi Pál, Szirmay István egyes levelei maguk is valóságos politikai röpiratok. Bercsényi szerette volna magyarra lefordítani a labancz Szirmay «Fenestra obscura Rákóczianá»-ját, mert «igazán ezen a Rákóczi-ablakon át világosodik fel Magyarország az osztrák zsarnokságról». «Igen kitetszik belőle német uramnak foga fehére – mondta. – Talán csak ez is fölséged gondolkodásának más útját nyitja; noha elhiszem, ezt csak úgy kell nekünk becsűlnünk, mint ők Veracius uramat.»* A tárgyalások kezdetén gróf Bethlen Miklós «Olajágat viselő Noé galambja»* keltett nagy és jogos feltűnést kiegyezési tervével, a melyet a kuruczok és labanczok, Rákóczi és a király egyaránt elvetettek. Bethlen önvédelme szerint* azonban hadi, politikai vagy pénzügyi értekezést, könyvet azért adnak ki, hogy az olvasó megfontolja s használja, ha tetszik; tegye félre, ha nem. Ilyen iratokat a fejedelmek nem hogy büntetnének, de kedvesen is fogadnak, sőt megjutalmazzák. Nevét azért hallgatta el, mert az igazságot nem mindenki tűri, sőt a szerzőt, ha névtelensége vagy álneve kiderűl, meg is büntethetik. Hova lenne a vélemény joga és tanácsot ki merne osztogatni a fejedelmeknek, ha csak azt lehetne elmondani, a mi a hatalmasoknak tetszik!
Kiadta Császár Ferencz 1848-ban 8r. XVIII., 58 l. Ösmerteti Thaly a Századokban, 1882. 542–556.
Kiadta Thaly, Kalászok, 122–206. V. ö. Előszó, VIII–IX.
Ráday keresett, Vay – mint a névtelen – keresetlen s mégis méltóságos magyarsággal írt.
Remarques apologetiques. Közli a Histoire des revolutions de Hongrie. (A hágai 4r. 1739-iki kiadás 459–504. lapján.)
Brenner préposthoz, 1710 április 17. Arch. R. VIII. 237
Bercsényi 1708 márczius 7. és 13. U.-o. V. 561., 567–8.
Fridericus Gottfridus Veronensis néven. Kiadta Tört. Tár, 1891. 39–45. Sok másolata ösmeretes.
Tört. Tár, 1891. 47–48.
)
A Mercurius Hungaricus 1705 május 30-iki száma (456. l.) s a Mercurius Veridicus ex Hungaria 1705 augusztus 16-iki száma (460. l.) a berlini porosz állami levéltárban őriztetik.
195. AZ ÁFIUM 1705. ÉVI ELSŐ KIADÁSA.
A kegyúri jogról két latin röpirat keltett nagyobb érdeklődést. Az egyik egy névtelennek rövid és barátságos fejtegetése az egyházi javak adományozása módjáról, a másik Brenner tanulmánya a magyar fejedelmek egyházi kiváltságairól. Amaz támadta, emez védte Rákóczi egyházpolitikáját.
Az első magyar politikai hírlap a fejedelem támogatásával jelent meg. A német hírlapok 1688. márcziusa végén kezdtek foglalkozni Rákóczival,* ki már fiatalon megszokta a bécsi, az olasz és a franczia hírlapok olvasását.* Később hamburgi, stettini, varsói, hágai lapokat olvasott.* «Mi haszna írom ezeket magyarúl, – fakadt ki Bercsényi* – mikor tudom, már francziáúl olvasta felséged!» A szabadságharcz első felében a fejedelemnek és Bercsényinek külön levelezője volt Pozsonyból, Reszler (Röszler) András, a ki «alkalmas curiositásokat» küldött, de mindenkor megbízható hírekkel látta el őket úgy, hogy «hírein építeni lehetett».* Nagy levelezést nem vállalt* s utóbb, mikor a pozsonyi országgyűlésen mint Pozsony város követe jelent meg, levelezése miatt az udvar kemény inquisitiójától tartott.* A Wienerisches Diarium és a bécsi Mercurius oly megbízhatatlan, rosszakaratú híreket közölt a fölkelésről, hogy Bercsényi ezeket, a Wiener Blattelt* és az utánuk induló német újságokat csak nyomtatott hazugságoknak nevezte.* Hogy tehát «ne láttassék mind igaznak lenni, a kit az idegen nemzet szokott promulgálni novellákban», gróf Esterházy Antal tábornok Kassáról 1705 április 14-ikén egy latin nyelven nyomtatott magyar hírlap első számával lepte meg a fejedelmet. Fölkérte, bízzon meg valakit a szerkesztéssel s kijelentette, hogy a lapnak maga is munkatársa lesz.
Thaly, Rákóczi ifj. 103.
Bercsényi 1701 április 5. Thaly, Bercsényi, II. 299.
Arch. R. II. 453., VII. 31. Szalay, Rákóczi bujd. 252.
1711 július 14. Arch. R. VII. 9.
Arch. R. IV. 94., 154.; V. 210.
1704 augusztus 25. U.-o. IV. 89.
1708 június 28. U.-o. V. 667. V. ö. Zsilinszky, IV. 301.
Arch. R. VII. 63.
Thaly, Az első hazai hírlap, 7.
A magyar hírlapírás megalapításának dicsősége tehát gróf Esterházy Antal nevéhez fűződik.* Éppen kétszáz esztendő múlva hazánkban 1615 magyar és 342 nem – magyar nyelvű, összesen tehát 1957 hírlap és folyóirat jelent meg; de a kétszázados évfordulón jóformán senki sem emlegette az első magyar hírlapot s megalapítóját, Esterházy Antalt.
Az első magyar hírlap története megíratásának érdeme viszont a Thaly Kálmáné. Ide vonatkozó főbb értekezései: Nyomtatott hírlapok a kuruczvilágban. (Vasárn. Újság, 1866. 11–12. sz.) Az első hazai hírlap. Bp. 1879. (Akad. tört. ért. VIII. kötet, 4. sz. 8r. 48 lap). Kurucz hírlapok 1705-ből Berlinben. (M. Könyvszemle, 1883. 229–245., a könyvünkben is közölt facsimilével.) Zuboly (Bányai Elemér), Kétszáz éves kurucz hírlap. (Pesti Napló, 1905 április 15. sz.)
Rákóczi szívesen fogadta Esterházy eszméjét; valamennyi tábornokát utasította, hogy rövid, megbízható hírekkel lássák el az új hírlapot, mely Mercurius Hungaricus czímmel mint hetilap indúlt meg s Mercurius Veridicus ex Hungaria czímmel folytatta pályafutását. Legrégibb ösmert száma 1705. május 30-ikáról kelt s naplószerűen, röviden közölte az eseményeket. Csak 1710-ben alakúlt át havi szemlévé.* A lengyel urak s maga XII. Károly már az első hetekben nagyon érdeklődtek iránta; s az angol és hollandus közbenjárók is teljes példányt kértek belőle, mert «históriákat iratnak ezen mi aktáinkból».* Híreit a fejedelem, majd Bercsényi kanczelláriájában s kétségtelenűl a fejedelem és Bercsényi közreműködésével állították össze.* «A bécsi ujságok hazugságokat írnak, de a mi a Mercuriusban van, igaznak kell tartani – írta Bercsényi jogos önérzettel.* – S elég azt, a mit naponkint hazudnak, a Mercuriusban havonkint igazsággal megczáfolni.» A hivatalos titkok kiírását, az érdeklődés felcsigázását Bercsényi nem akarta.* A lapot eleinte Kassán, majd Lőcsén, Bártfán s 1710 április 5-ike óta ismét Kassán nyomtatták, hol Berthóti tábornok ügyelt föl reá.* Sajnos, mindössze csak hat számát ösmerjük az első hazai hírlapnak.* Sajátságos, hogy Urbich bécsi orosz követ 1710 nyarán a Rákóczihoz még hű Eperjesen is nyomathatott oly ujságlapot,* mely a fejedelem csüggetegségéről adott hírt. «Több hazugság is mondatott már én felőlem, nemcsak az eperjesi gazéta» – jegyezte meg erre a fejedelem.* Különben már régen tapasztalta, hogy «van valaki udvaránál, a ki (külföldiek számára) firkál, de ez nem tud írni, legalább nem a belső valóság, hanem a külső jelenségek szerint ír s mindenkor hazudik».* «Azt mondják uram azt mondja» – gúnyolódott máskor;* s a sok fecsegést parasztok, öreg asszonyok híreinek nevezte. Az első híren nem örült, nem szomorkodott, de sohasem is vette alapúl* s únta a sok pletykát és novinkát.* Annál jobban szerette a megbízható tudósításokat; pl. Sugó György jelentéseiben hibát nem tapasztalt. Becsülte benne, hogy sem okosabb, sem bolondabb nem akar lenni az eszénél. Hallgatással nem akar okosabbnak látszani, sokatmondással nyelve nem jár szaporábban az eszénél.* Az első magyar hírlap alapítója éppen a hamis és hazaellenes hírek megakasztása végett állította vissza a czenzurát.
1710 márczius 18. Arch. R. VIII. 112.
Bercsényi 1710 márczius 10. Arch. R. VIII. 207.
Bercsényi Rákóczihoz 1705 november 7. U.-o. IV. 731. Thaly, Az első hazai hírlap, 17.
Története Thalytól: Az első hazai hírlap 1705–1710. Budapest, 1879. 8r. 48 lap. (Akad. Tört. Ert. VIII. 4.) 1706 augusztus 19–26. a lap híreinek eredeti fogalmazványa maig is megvan a vörösvári Rákóczi–Erdődy-levéltárban. Közli Arch. R. IX. 299–301.
1709 november 6. Századok, 1872. 610.
Arch. R. VIII. 213.
Hellebrant a Tört. Tárban, 1895. 619. U.-o. 620–629. l. közli a februárius 3–27. és februárius 28. márczius 26-iki 4–4 levélnyi szám teljes tartalmát.
1710 június 24. Arch R. VI. 530.
1710 június 27. Arch. R. III. 126.
1708 márczius 20. U. o. II. 195.
Károlyi Sándorhoz, 1708 június 30. U.-o. II. 287.
1709 januárius 26. és 29. U.-o. II. 438., 439.
1708 januárius 29. U.-o. II. 157.
1708 márczius 2. U. o. II. 176.
)
A Mercurius Hungaricus 1705 május 30-iki száma (456. l.) s a Mercurius Veridicus ex Hungaria 1705 augusztus 16-iki száma (460. l.) a berlini porosz állami levéltárban őriztetik.
Emlékiratok és naplók nagy számmal készűltek a szabadságharcz idejében. Maga a fejedelem csak később, a száműzetés idejében állította össze emlékiratait és önéletrajzát; de már itthon gondoskodott az események följegyzéséről. Magát a Mercuriust is nyilt naplónak lehet tekinteni. Titkára, Beniczky Gáspár, 1707 május 24-től 1710 februárius 28-ig a fejedelemnek úgyszólván minden lépéséről számot adott diáriumában.* A megszakadt fonalat 1711 februárius 29-én Szatmári Király Ádám vette föl s 1717 április 24-ig, majd Mikes Kelemen a fejedelem haláláig folytatta;* de ez már a bujdosás korába esik. Pongrácz György erdélyi udvari titkárt maga a fejedelem bízta meg, hogy naplót vezessen a nagyszombati békealkudozásról s vele naponkint közölje, mivel néha a részletes tárgyalásokból kell világosságot venni az ilyen állapotokban.* Nagyon becsesek Károlyi Sándor «maga életének s azalatt történt állapotoknak emlékezetes folyási»;* a napló azonban 1706 november 16-ával megszakadt* és csak 1726-tal folytatódik. Még kiadatlan gróf Teleki Mihály naplója, mely 1690-nel kezdődik s az egész korszakot felöleli* s kiadatlan gróf Gyulay Ferencznek is a fölkelés első éveiről és a spanyol örökösödési háboruról 1703–4-ben vezetett naplója, mely jelenleg az 51. ezred tulajdona. Szaniszló Zsigmond erdélyi nemes naplója 1682 április 2-tól 1711 április 27-ig terjed.* Wesselényi Istváné az 1704 április 27-től szeptember 6-ig közöl becses adatokat.* Gróf Bethlen Miklós önéletírása csak 1703-ig terjed.* Az 1703–4. évekről Czegei Vass György naplója tájékoztat.* Cserei Mihály protestáns létére erős labancz szellemben írta meg históriáját,* a melyben még Rákóczit is önzéssel vádolja. Könyve írásához 1709 deczember 16-ikán fogott s benne az 1661–1711. év eseményeit rendkívűl vonzóan beszéli el. Apor Péter Rákóczihoz való hűsége miatt 1706–7-ben fogságot szenvedett, a melyet életének egyéb eseményeivel együtt csak III. Károly korában írt le, mikor örökbecsű munkáját, a Metamorphosis Transylvaniaet is alkotta.* Bay Mihály megírta az 1692–3. évi török követsége diáriumát.* 1705–6-ban együtt járt követségben a tatár kánnál Pápay Gáspárral, ki erről naplót vezetett.* Pápay János viszont gróf Teleki Mihálylyal együtt írt naplót 1709. évi nándorfehérvári követségökről.* Kazinczy András, ki az ónodi országgyűlésen is részt vett, 1683-tól naplót vezetett, mely azonban még nincs kiadva.* Rozsnyai Dávid negyven esztendőről szóló történeti munkáját 1705 május 5-ikén nyujtotta át a fejedelemnek,* ki Babocsay Izsákot éppen akkor jutalmazta meg Tarczal és a Hegyalja 1670–1700. évi viszontagságainak leírásáért.* Valószínű hogy bécsi fogságában II. Apafi Mihály is folytatta 1694 augusztus elsejével megszakadt naplóit.* Rákóczi küzdelmeinek becses forrásai egyebek közt Szakái Ferencznek 1660–1718. és Vízaknai Briccius Ferencznek 1693–1711. évi naplói,* ifjabb Inthell János Tagebuchja,* Komáromi János törökországi diáriuma 1696–1705,* Ottlyk György önéletírása, Péchy Ádám bártfai követ naplója az ónodi országgyűlésről, ifj. Csécsy János havi krónikája, Bivolinyi István 1710–11. évi labancz naplója,* egy névtelennek töredékes naplója a szécsényi országgyűlésről,* Ráday Pál 1709. évi benderi követségének naplója,* Rabutin de Bussy mémoirejai,* Szirmay András 1680–1705. évi naplója,* Hans Tschány Ungarische Chronikja 1670–1704-ről,* idősb Buchholtz György diáriuma,* Schmeizel Márton hallei egyetemi tanárnak kéziratban maradt jegyzetei Erdély 1700–1706. évi történeteiről,* Illyés István szenátor krónikája,* Ritter György soproni polgár följegyzései 1701–19-ről,* Graffius Lukács emlékirata Medgyes* és Fabri Jánosé Szelindek viszontagságairól.* Mind bizonyságai annak a pezsgésnek, a mit Rákóczi hozott a közéletbe.
Kiadta Thaly, Rákóczi-tár, I. 1–232. Pest, 1866.
U. o. 233–396.
1706 július 6. Arch. R. I. 560.
Kiadta Szalay (Thaly előszavával) Gróf Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei czímmel, Pest, 1865. Két kötetben.
Az I. kötet 201. lapján. A kor története szempontjából nagyon becses kiegészítése Pulay János tanulmánya a szatmári békességről (U.-o. II. 183–506.), melyet latinul 1712-ben írt a külföld tájékoztatására; magyarul Nagyszombatban csak 1718 április 14-én készült el.
Eredetije a marosvásárhelyi Teleki-levéltárban; könyvemben többször idéztem. Jellemzése Századok, 1901. 433.
Kilencz darabban közölte Torma Károly a Tört. Tár 1889–1891. évi folyamában.
Közli Szathmáry K. u.-o. 1891. 13–59.
Kiadta Szalay két kötetben, 1858–60.
Kiadta Nagy Gyula, MHH. XXXV. kötet (Írók), 1896. A napló 1676-on kezdődik. Rákóczi korát tárgyalja a 358–468. lap. Fia László, kivel Rákóczit követte, a naplót csak 1714-ben folytatta.
Kiadta Kazinczy Gábor az Újabb Nemz. Könyvtár I. kötetében, 1852. Egyéb munkáiban is vannak a korra vonatkozó némi adalékok; pl. jegyzőkönyveiben (közli Szádeczky Lajos, Tört. Tár, 1903. 481–582. és Századok, 1903. 891–906.); de 1746 januárius 10-ikén kelt végrendeletében (közli u.-ő, Erdélyi Múzeum, 1895., négy közlemény) élete folyásáról nem szól. 1698-ban kezdődő naplója kiadatlan.
Munkáit kiadta Kazinczy Gábor 1863. (MHH. XI. kötet, itt különösen 136–153.) és verses műveit s leveleit Szádeczky Lajos 1903. (U. o. XXXVI–XXXVII. két kötet). Balló István szerint (Apor élete és működése 63. 1.) kortársaival szemben részrehajlatlanabb mint Cserei és Bethlen.
MHH. XXIII. 459–650.
Kiadta Thaly a Századokban, 1873. 538–552., 602–618.
MHH. XXVII. 174–256. (Írók.)
Szinnyei, M. Írók, V. 1260.
Századok, 1874. 54. Rozsnyay D. tört. maradványai. Kiadta Szilágyi Sándor, 1867. MHH. VIII. kötet. (Írók.)
Századok, 1874. 127. Kiadta Rumy, Monum. Hung. I. (1815.)
Tóth Ernő, I. és II. Apafi Mihály naplója. Kolozsvár, 1900. 45–55. 1.
Lugossy stb. Tört. Eml. 1760. II. kötet
Kemény, Deutsche Fundgruben, 1840. III. 354–378.
Kiadta Nagy Iván, 1861.
Mindezeket kiadta Thaly, MHH. XXVII. kötet, 1875.
Kiadta Lugossy az Új M. Múz. ban, X. I.
Közli Jerney, Tudománytár, 1841. IX.
Kiadta de Ligne hg Drezdában, 1795.
Közli Tört. Tár, 1882. 401–418.
Kiadta Paur Iván, Tört. Tár, 1858. V.
Ösmerteti Melczer Jakab, Nemzeti Plutarkus, 1816. II. 121–2. Ezt a Historischer Geschlechtsberichtet Zsilinszky 1888-ban a kézsmárki ev. lyceum levéltárában megtalálta. Századok, 1889. 72.
Vincze Károly, N. Plutarkus, I. 239.
Közli Knauz, M. Sion, 1863., 1865.
MHH. XXVII. 433–607.
Historisches Tagebuch, kéziratban.
1705–7-ről. Korrespondenzblatt, 1908. 144.
)
196. EGY LAP GYULAY FERENCZ NAPLÓJÁBÓL.*
az LI. ezred tulajdonában levő eredetiről
OLVASATA:
Anno 1703.
23. Jun˙ Indultam meg Paczalbol minden Bagacsiastol, Ettem ebedet az Ér mellet az mezőben, Dél után mentem Károlyban, holot sem az Urat Karolyi Sandor Batyam Uramat, sem az Aszszonyt nem találtam, hanem csak az Praefectust, és az nagy Aszszonyt Barkocziné Aszszonyomat; Mivel Karolyi Uram Bécsben ment, az előt egynehány nappal vervén fel az kuruczokat Dolha körül, le vágván bennek 70., felest el fogván és három Aranyos zaszló es közönségest kettőtt nyervén, (mely Aranyos zaszlokon ez volt fel írva Franciscus Rakoczi Sacri Romani Imper˙ Princeps) ezen ött zaszlot vitte volt fel magával Udvarhoz Becsben. Karolyiné Aszszonyom peniglen az Jászai kuthoz, és Cassára volt Processio járni. Az mely kurucz Rabokat fogot volt Karolyi Uram, azok is ot voltak fogva Karolyban vasban, kik közöt volt Bellenyi is fogván, ki az kuruczok közöt Draskovicsnak mondotta magát lenni, s-nagyságoltatta, mely miat eő oly hirt csinalt hogy már Gróff Draskovics elől el jöt az Dunantul valo Uraktol követnek es Rövid nap alat mind Ban Uram eő Excellentiaja Bottyani Adam Ur s-mind az töb Dunan tul valo Urak közzejek mennek, mely miatt az öszve Gyülekezet kuruczoknak szivek igen Animalodot volt és Draskovicsnak hittek lenni
23. Eadem.
Egy lap Gyulai napjójából (463. l.) az LI. ezred tulajdonában levő eredetiről készült.
A történelem elé nemesebb föladatokat senki sem szabhatott, mint Rákóczi Ferencz, ki maga is az örök igazság nevében fogott emlékiratai elkészítéséhez.* Bárki légy – intette a histórikust* – ne dicsérj, ha megírod tett dolgaim történetét. Nem adhatott más intelmet Brenner Domokos hántai prépostnak sem, mikor ez fölajánlotta szolgálatát, hogy «hűségét historizáló pennájával bizonyítsa».* Nem teljesedett Brenner vágya, hogy valamely egyházi javadalomban, pl. a szepesi prépostságban, csöndesen írja meg Rákóczi küzdelmeinek történetét. De most, a hadjárat zajában, mint a fejedelem munkatársa, hiteles források alapján kezdte egybe állítani Magyarország forradalmainak történetét, melyben azt fejtegette, hogy a nemzet Szent István korától 1711-ig mindig csak törvényes kormányának biztosítására kelt föl.* Francziáúl írt, mert elsősorban a külföldet akarta tájékoztatni a nemzet jogos küzdelmeiről. Rendelkezésére álltak a fejedelem és az ország minden levéltárai, melyekből közölt is okiratokat. A fejedelem okleveleket, «régi fragmentumokat» kerestetett Vay Ádámmal is, mikor az erdélyi fejedelmek udvartartásáról s uradalmairól akart tájékozódni.* Hevenesi Gábor jezsuita tartományfőnök Kolonics bibornoktól majdnem száz kötet kéziratot kapott Magyarország egyházi s ő maga 91 kötet kéziratot gyüjtött Magyarország történetéről. Még csak gyermek volt, de már is gyüjtögetett Kolinovics Gábor, ki 1728-ban csakugyan megírta az 1701–1720-ig terjedő idők oknyomozó történetét.* Gondolt erre Károlyi Sándor is, de – saját nyilatkozata szerint – sem ideje, sem alkalma, sem tudománya nem lévén reá, levelekkel színig tölt ládáját feldolgozás végett fiára hagyta.* Megbízásából Reviczky Imre is írt egy történelmi munkát, a melynek teljességéhez okiratokat és nyugodt lakást kért megbízójától.* Spangár András jezsuita atya és pesti plébános szintén gyüjtögette már Pethő Gergely krónikája toldalékához a fölkelés idejére vonatkozó adatokat. Okiratok felhasználásával készűlt Rákóczinak egy életrajza, mely már 1707-ben megjelent franczia nyelven.* Szerzője állítólag Lenoble Ernst.* Német nyelven Lipcsében 1711-ben jelent meg a fölkelés első teljes leírása.* Királypárti szempontból Wagner Ferencz gyűjtögette «Nagy Leopold», majd József császárok életéhez adatait,* de ezek csak 1719 után jelentek meg, Rásid efendi, a szultán udvari történetírója, Wagner könyvének megjelenése előtt három esztendővel járt hazánkban, de már írta 1660-on kezdődő történetét, a melyet azután 1721-ig folytatott. Rákócziról mint Erdély királyáról emlékezik meg benne.* A fejedelem különben úgy vélte,* hogy akárki mit mond, vagy ír a magyar háború okairól, lefolyásáról s következéseiről, – akárki vádolja őt hiszékenységgel, lanyhasággal, másokat pedig kapzsisággal: igazán csak az Isten tudja, miért fejlődtek úgy az események, a hogy végződtek.*
Rákóczi eml. 17., 63–66., 68.
Önéletrajz, 177.
Bercsényi Rákóczihoz 1705 április 4. Arch. R. IV. 437. Róla bővebben a harmadik kötetben lesz szó.
Histoire des révolutions de Hongrie. Hága, 1739. Hat kis kötet. A két utolsó Rákóczi és Bethlen Miklós emlékiratait tartalmazza. Ugyanakkor a mű két nagyobb kötetben is megjelent. (4r. 504 és 258 lap.)
1707 januárius. Arch. R. II. 8. Rákóczi eml. 207.
Historiarum de rebus novissimae confoederationis Ungaricae, pace belloque gestis libri XII. Eredetije Thaly Kálmáné.
Károlyi önéletírása, I. 98.
1706 januárius 10. Károlyi-okl. V. 359. Neve az irodalomtörténetben ösmeretlen.
Histoire du prince Ragotzi, ou la guerre des mécontants sous son commandement. Páris, a király jóváhagyásával és szabadalmával. Két kötet, összesen 8r. 424 oldal. Másik párisi kiadása egy kötetben 424 és a kassai kiadás 352 oldal. Mindegyik a fejedelem arczképével.
Baranyai Béla, Rákóczi bibliographusa szerint. Századok, 1904. 726. Nevét franczia encyklopaediákban nem találom.
Wahrhafte curieuse Beschreibung von dem mit 1701–1711. gewährten neunjährigen Rebellionskrieg in Ungarn. 12r. 167 oldal.
Historia Leopoldi Magni, két kötet Augsburg, 1719–31. Historia Josephi caesaris. Bécs, 1745.
Karácson Imre, Kath. Szemle, 1893. 753–9.
Önéletrajz, 191. (1717-ből).
A régibb korral csak kevesen foglalkoztak. Pl. Csiba István névtelenül írt latin könyvet Vak Béláról mint Nagyszombat alapítójáról s arról az öt főpapról, ki Nagyszombatot leginkább fejlesztette. A pozsonyi Moller Dániel altdorfi egyet. történel. tanár 184 könyve közt több értekezés van a Habsburgokról a hálás I. Lipót császár ezekért pfalzi grófi czímmel jutalmazta.
