VII. RÁKÓCZI ÉS AZ IRODALOM. | Magyar Történeti Életrajzok

VII.
RÁKÓCZI ÉS AZ IRODALOM.

RÉGI kurucz verses krónika szerint «Homérus ha előjönne és e mai napon élne: az ő bölcs elméjének is adna gondot és dolgot.»* Homérus nem jött elő, epikusa maig sincs Rákóczinak. Költője maga a nép. A nép, a mely olyan könnyen felejt, őt sohasem felejtette el. Szívében hordja, ajkára veszi a nevét. A búcsúzó Rákóczi megjósolta, a hálás magyarság valósággá tette:

Thaly, Adalékok, I1. 337.

Szeret Magyarország,
Óhajt Erdélyország
S holtig szán, holtig bán;
Még a gyermekök is
Tudom, visszakíván.
Mikor rég elmentem,
Visszasóhajtotok,

Mikor rég meghaltam,
Akkor is sirattok.
– – – – – –
Haló poromból is
Föltámasztanátok, –
Összeszednétek még
Porhanyó csontimat!

Porhanyó csontjait és a kuruczok dalait, a mikben lelke él, Thaly Kálmán valóban összeszedte; és haló porából a fejedelmet igazán ezekkel a dalokkal támasztotta fel. Rákóczi lelke ég, lobog, gyujt a dalokban; hisszük is, hogy egyiket-másikat maga Rákóczi írta. Fegyverrel akarta visszavívni, de énekben is visszasóhajtotta a Szent István, Mátyás, Bocskay, Bethlen Gábor korát.* Istent is arra kérte, mutassa meg, hogy ő a mi Istenünk; s a népet buzdította, hogy a vezércsillag fényességére nézzen.* Intette, ne higyjen a németnek, akármivel hitegetik.* És megsiratta nemzetét, mikor minden elveszett.

Rákóczi éneke Bocskayról. Thaly, Adalékok, I. 285. Sinay Miklós kézíratai. XII. kötete 408. lapjáról.

Rákóczi Ferencz éneke. U.-o. II. 13–19.

Ne higyj magyar a németnek. U.-o II. 115.

Fúj már az őszi szél,
Sárgúl a falevél;
Rád borúl a nagy tél,
Mikor semmi sem él,
Én Magyarországom!*

Rákóczi búcsúja. Figyelő, 1877. III. 124., VIII. 208.

De a számüzetésben is táplálja reménysége, hogy szívére még öröm száll, nem bú. Mert minden csak Istenen áll, a ki megalázhat, de föl is magasztalhat.* Elhiszik, hogy ő írta,* pedig utána sóhajtozva, hozzá írhatták azt a szép verset:

Sok búkat árasztott … Thaly, Adalékok, II. 407–410.

Beőthy, Irodalomtört. I. 425. A vers és dallama nagyon elterjedt Rákóczi ruthénjei közt is.

Repülj, fecském, ablakára,
Kérjed, nyissa meg szavadra;
Mondd, ezüstös lapot vevék,
Rá aranynyal írom nevét.
Képét gyémánt lapra festem,
Rubinkő-ládába rejtem
S azon leszek, hogy nevének
Nagy ünnepet szenteljenek.

Debreczeni lakodalmakon a vőfély még talán most is biztatja a czimbalmost:

Verd el a Rákóczi híres áriáját,
Melyet dalolt, mikor vítta Regécz várát!*

Thaly, II. 239. Regécz helyett talán Trencsénnek kellene állnia, mivel a Rákóczi-nóta keletkezését a trencséni csatával hozzák összeköttetésbe.

S hány szívet dobbant meg ma is ez a Rákóczi-nóta, mely elsiratja Rákóczit, Bercsényit, vitéz magyarok vezérit, magyar népnek élő tükörit, nemzetünknek hírszerzőit, fényes csillagit!* A fejedelmet Isten csodálatosképpen tartotta meg a magyarságnak;* és, bizony, éltesse is az Isten Rákóczi Ferenczet, mi édes urunkat s minden vezéreket, hogy tovább is serényen oltalmazzák a magyar nemzetet s üzzék ki a németet az országból!*

Thaly, A Rákóczi-nóta. U.-o. II. 208–246. Seprődi, (Erdélyi Hirlap, 1907. 5. sz. A Rákóczi-nóta és valtozatai.)

Thaly, Adalékok, II. 8., 73.

Vak Bottyánról való éneke. U. o. II. 107.

Látván sok országok, érdemét csodálják.
Méltó fejedelem: népnek így javalják,
Magasztalják
S dolgait számlálják.
Úr követe – magyarok gondolják.*

Kecskemét pusztulásáról. U.-o. II. 157.

A szegény katona él-hal érte. «Karddal szántja földjét, vérrel boronálja: mégis ő felségét igazán szolgálja.»* Rákóczi sem hagyta cserben, a mikor kibujdosott országából, drága, kedves, jó hazájából: csak Istennek könyörgött, nem az embereknek.* A «csillagnéző magyar» szemében azért olyan nagy, hogy csak az imádság ér föl hozzá, nem a hízelkedés. Ez különben is ösmeretlen fogalom a népdalban. A szomolányi diadalról való énekben Ujvári Tamás kántor jól mondta Rákóczinak, hogy magyar közmondás szerint «a ki miként tanúlt, csak úgy tud szántani».* Nép és fejedelem érzése mennyire összeforrt, bizonyítja, hogy Bercsényi mindjárt megküldte Rákóczinak a legújabb kurucz népdalt:*

Musztafa,. Karafa … U.-o. II. 187.

A kibujdosó Rákóczi imája. U.-o. II. 322.

Thaly, Adalékok, II. 43.

1708 november 3. Arch. R. VI. 158.

GRÓF KOHÁRY ISTVÁN.*

Gróf Koháry István (468. l.) és Zichy Péter (472. l.) arczképei és a Kurucz tárogatós (480. l.) a Tört. Arczképcsarnok eredeti olajfestményeiről készültek.

Széna fogytig,
Szalma elig;
Abrak termett, –
Ásd a vermet.

Hús, kenyér, a kvártély
S ha nem alszol ne félj:
Így é1 a kurucz.

A nemzetet elfogta Rákóczi és Bercsényi szent lelkesedése. «Az egész magyarság zászlaja alatt az egész magyarság lantja zengett.»* A tábortűz mellől nézték a világot, az elhagyott nádas házat is, a hová visszavágyakoztak: patyolat kuruczok gyöngy feleségeikhez. Csinom Palkó, Csinom Jankó büszke önbizalmát ma is érezzük a fölcsendűlő dalban.* Az önbizalom magasra csapong egy-egy diadalnak, le-lelohad egy-egy veszteségnek a hírére. De a kurucz sohasem önmagát siratja, hanem a kuruczvilágnak, a szabadságnak a veszedelmét. Azért kérdi:* «Mikor virrad megint, hejh, olyan szép idő: híres Bottyán hírét, a Bezerédiét egekig emelő, Balogh Ádám nevét, vitéz kuruczokét feltündököltető?!» Kerekes Izsákkal hányan fogadkoztak:* «Kiontatom vérem apámért, anyámért, megöletem magam szép gyűrűs mátkámért, – meghalok én még ma magyar nemzetemért!» Nem kellett Rákóczinak «még egyszer» izennie, hogy mindnyájan elmenjenek érte! Bíztak benne a megpróbáltatások idején is.

Beőthy, A kuruczvilág költészetéről. (A Kisfaludy-Társaság Rákóczi-ünnepén. Budapesti Hirlap, 1906., 296. sz.)

Thaly, Adalékok, II. 87–94.

U.-o. II. 144

U.-o. II. 147–9. Vikár Béla a Budapesti Hirlapban (1907. 60. sz.) egy hasouló hangulatú székely verset közöl.

Kél a szél, a fákat vígan legyinti,
Kuruczokat a jó Isten segíti, –
Országunkat még egyszer megépíti,
Német ebtől valahára megmenti.*

Bezerédj nótája. U. o. II. 184–7.

Nemzetünk oszlopa, sok vitéz legénynek édes apja is arra inti a magyarokat, hogy soha ne higyjenek, csak jól forgódjanak, csak emberkedjenek. Majd megsegíti Isten az ő hű népét, győzedelmeket ad a szegény kuruczoknak!* Rákóczi nótájában is* arra kérik az Urat, nézzen le rájok a mennyből, mentse meg őket attól a csúf ellenségtől, mely a híres magyaroknak véréből épűl. Ne hagyja, hogy ilyen dühös, rút, irígy német ellenség gyalázza, mocskolja, kínozza s megfossza nevétől, mindenkoron győzedelmes dicsőségétől! Senki sem foszthatja meg attól Balogh Ádámot, a kinek törökbársony a süvege, most éli gyöngyéletét. Vele megy, a ki vitéz; fakó lovával megúsztatja a Lajtát, Bécs aljába nyargal, hogy a császár is megsiratja. Ha a császárt kinn kapja, hacsérosit lecsapja; magát is megugratja, Bécs várába futtatja.* «Mely nagy vitézséget minden nemzetségek álmélkodva csodálják».* S mikor minden vitézség kárba veszett, a bujdosó kurucznak nincs egyéb kívánsága, «csak hogy szánjad, édes hazám, tőled válásom …»

Bercsényi nótája. U.-o. II. 206–7.

U. o. II. 208–214.

Balogh Ádám nótája. U. o. II. 261–2.

Újváriak dícséreti. U.-o. II. 277–282.

Az a hatalmas, mindent befogadó nemzeti érzés, a mely a kurucz költészetben megnyilatkozott,* a független Magyarországnak valódi eleme. Mindig azok voltak a legnagyobb nemzeti hősök, a kiket seregök a szabadság kivívására dalolva követett. A nyergesujfalusi ostromban tíz fejsebet kapott az a két latin poéta, a ki princeps poetarumnak, a költők fejedelmének nevezte Rákóczit.*

A Rákóczi-korabeli kurucz verseket először Thaly Kálmán gyüjtötte össze. (Régi Magyar Vitézi Énekek. Két kötet, 1864. Ennél teljesebb és rendszeresebb: Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Második kötet, 1872.) Könyve 1703–11-ből 61 verset tartalmaz – a változatok nélkül, – de csak kisebb részben népdalokat. Thaly ezeket az adatokat már 1717-ben pótolta a Figyelő ur, kötetében, 1885-ben az irodalom- és művelődéstört. tanulmányok toldalékában s több más közleményben. Káldy Gyula 1892-ben a XVII. és XVIII. századból egy kötetben 30 kurucz nótát adott ki (Kurucz dalok a XVII. és XVIII. századból). 1893-ban férfikarra átírva adta ki a szebb kurucz dalokat, melyek azóta országszerte újból elterjedtek. A kurucz költészetről tanulmányokat írtak: Badics Ferencz Beőthy Irodalomtörténetében, 1896. (I. 413–445.) Horváth Cyrill, 1899. (A régi magyar irodalom története. 625–660.) Ferenczi Zoltán 1880. (Figyelő, VIII. három közlemény.) Arany László, 1874. (Budapesti Szemle, 7. sz.) Jancsó Benedek, 1879. (Havi Szemle.) Kis Sándor, 1888. (A kuruczvilág költészete.) Beőthy Zsolt, 1906. (Budapesti Hirlap, 296. sz.) Kohlmann Dezső (Zombori áll. gimn. ért. 1906–7., 22–41. 1.). Lengyel Miklós, 1907. (Kurucz énekek) Deák Ferencz, kuruczkori irodalomtört. tanulmányok. stb.

Kurtis Lőrincz és Novák László folyamodása 1706-ból. Rákóczi válasza 1706 deczember 16. Figyelő, XV. 237. A chronostikon szerint Contra germanos Devs est protectio nostra. Magyarúl ilyenformán: Németek ellen, hajh, csak az Isten védi hazánkat!

Nincs is elérhetetlen távolság ezen korszak népdalai és műkölteményei közt. A névtelen költők közt ott volt Bercsényi énekese, a ki 1710 május 30-ikán pestisben halt meg Kassán.* Talán nem ő volt az utolsó hegedős; de bizonyára az utolsók közé tartozott. Ujváry Tamás, Miszlai András, Dálnoki Veres Gerzson, Szencsey György,* Kurtis Lőrincz, Novák László nagyon közel állhattak hozzá. A szomolányi diadalt, a koronczói harczot, a Dunántúl siralmait, a bujdosók szenvedéseit, az egész kuruczvilágot úgy énekelték meg, a hogy éppen tudták; de a leggyöngébb verset is széppé tette, hogy a költő ott írta: a «holttetemek között való lételében». S ott sem magára gondolt: édes hazánknak, édes országunknak, magyaroknak kívánt szabadúlást.* Egy névtelen is mint szemtanú írt balladát a kölesdi harczról:

Bercsényi Rákóczihoz. Arch. R. VI. 506.

Thaly Adalékainak II. kötetében.

Miszlai verse u.-o. II. 50–51.

A kölesdi harczon, a kölesdi harczon
Hejh, én is ott voltam! – Elejének vágtam,
Elejének vágtam, közepét bontottam,
Mint kaszás a füvet döntöttem, rontottam.*

U.-o. II. 247. Ferenczi Zoltán megjegyzése: Figyelő, VIII. 128–9.

Arany Jánosnak a hangja ez és Arany János megírta, hogy «sok tudott honáért élni, halni olyan, ki feledve nyugszik egy hitvány zugolyban». Azért tehát «légyen emlékezet róluk, kik ezt néhány szép verset kezdték s írták».*

Miszlai verse u.-o. II. 67.

Rákóczi ügyéhez csatlakozott Gyöngyösi István, a Murányi Vénus költője, a ki mint gömöri alispán, mindvégig megtette kötelességét.* Gróf Koháry István eleinte kicsinyléssel írt a kuruczokró1,* s karddal és versekkel harczolt Rákóczi ellen. 1706-ban és 1708-ban egész kötetekre való verseket írt össze és kifakadt Rákóczi ellen, ki «ravasz csalárdsággal sokakat csábított, tűzzel-vassal rabolt, égetett, pusztított». Igy történt, hogy «aranynyal tündöklő hazánk szabadsága rézzé vált időnkben». Fájt neki, hogy csábrági vára elfoglalásakor «unalmában szerzett verseit» a kuruczok eltépték, szaggatták.* Éppen a fölkelés kitörése esztendejében hunyt el Kőszeghy Pál, Bercsényi titkára és házasságának, tetteinek megéneklője. Gróf Zichy Péter 1701-ben csínos verseket* írt Drugeth Klárához, ki felesége halála után 1708-ban, királyi főasztalnok létére, feleségűl vette a kurucz fővezér leányát, Zsuzsikát.* Zichy mindhalálig (1726) labancz maradt. Ellenben báró Palocsay György labanczkapitányból lett kurucztábornok költeményeinek nagy része még kiadatlan;* de «szívvel nőtt verseit» pennája jobbadán a kuruczok táborában «végezte». Utána már sehogysem tetszett neki az «új idő, új világ, új élet, új újság».* Annál jobban dicsőítette Tolvay Imre jezsuita azokat az urakat, a kik a XVII. században a kuruczok, törökök és protestánsok ellen küzdve szolgálták az uralkodóházat.* Csécsi János, Páriz Ferencz, Felvinczy György (a labancz színigazgató) s mások kisebb verseit mellőzve, inkább terjedelménél, mint értékénél fogva említhető fel a kuruczvilágról két históriás ének; az egyik Tolvay Ferencz ritmusos históriája, melynek körülbelűl 1200 versszakából csak 114 maradt fenn;* a másik Dálnoki Veres Gerzson verses krónikája 225 versszakban,* de ennek első és szebb része egy névtelen kurucz verselőtől van.* Radvánszky János szenátor fiatal korában szerelmes verseket írt* s Muzsájához talán a szabadságharcz idejében sem lett hűtelen; hiszen rágondolva írta 1734-ben:

A katonák összegyűjtése ügyében 1704 április 18. Tört. tár, 1884. 728. De már szeptemberben meghalt. Élete Gyöngyösy Lászlótól, Irodalomtört. Közl. 1904. 385–436.

1703 június 11. és augusztus 3. Thaly, Adalékok, 1. 332–6.

Koháry: Keserves életem. Thaly, Adalékok, II. 198–205.

Ösmertettem Irodalmi Értesítőmben, 1874. 75–76.

Bercsényi 1708 januárius 23. Arch. R. V. 521. 1710 július 25-iki levele szerint már két gyermekök volt. U.-o. VI. 580.

Thaly birtokában. Gazdaságtört. Szemle 1898. 204.

Ötöt adott ki Thaly az Adalékokban, II 210., 275., 379., 382., 387. l.

«A megkoszorúzott XVII. százada» Hegedüs István felolvasása a filológiai társaságban 1909 márcz. 10.

Thaly a Figyelőben, III. 116–7.

Thaly, Adalékok, II. 332–372.

R. Kiss István a Századokban, 1904. 654–687.

Közli B. Radvánszky Béla, Irodalomtört. KM. 1904. (két czikkelyben).

197. GYÖNGYÖSI ISTVÁN ÖREGKORI ARCZKÉPE.*

A Beöthy–Badics-féle Képes Irodalomtörténet I. kötete 3. kiadásából.

ZICHY PÉTER.*

Gróf Koháry István (468. l.) és Zichy Péter (472. l.) arczképei és a Kurucz tárogatós (480. l.) a Tört. Arczképcsarnok eredeti olajfestményeiről készültek.

198. PALOCSAY GYÖRGY EGYIK VERSÉNEK (A «NEUSTADTI HARCZ»-NAK) ELSŐ KÉT VERSSZAKA.*

Palocsay György egyik versének (a «Neustadti harcz»-nak) első két versszaka (473. l.). Eredetije Lőcsén a b. Palocsay-levéltárban.

Láttam igaz ügyet, hogy lenyomattatott,
Láttam sok ártatlant, hogy sok vért hullatott …
Láttam fejedelmi magát szegénységben,
Sárból emelteket bővelkedni kincsben.

199. MUTATVÁNY RADVÁNSZKY JÁNOS «VERSESKÖNYV»-ÉNEK KÉZIRATÁBÓL.*

Mutatvány Radvánszky János «Verseskönyvé»-nek kéziratából (474. l.). Eredetije a b. Radvánszky-család zólyomradványi levéltárában.

Az istentelen ügy kiált diadalmat,
Jajuk eget érik s nem látnak oltalmat
Krisztus követői, se mi nyugodalmat,
Hanem számkivetést s mindentől tilalmat.*

U.-o. 282–3.

Wienerneustadti «szomorú rabságában» Vay Ádám is versekben írta meg fiatalsága történetét, a melyet azzal fejezett be:

Ez legyen Vayak, nektek regulátok:
A görög ábéczét ha nem szavaljátok,
Csak a rendes számnak tízét számláljátok!*

Budapesti Hirlap, 1906. 169. sz.

Igazi forradalmi költőnő volt Losárdi Zsuzsánna. Követte bátyját, Miklós zászlótartót a háború zajába is, hazafias dalokat szerzett és énekelt a kuruczoknak, ápolta sebesültjeiket. Rákóczinak fejedelemmé választásakor dicsőítő ódát írt Erdély rendeihez, s ezt a fejedelem, kivel a zsibói csata napján együtt ebédelt, több ezer példányban kinyomatta. Mikor mindezekért a császáriak elfogták, megmondta: «Ha jó uram ő nagyságát, fejedelmünket és táborát követtem, azért császár ő felségét, a ki talán egy szót sem tud rólam, még meg nem sértettem. Énekeimet nem azért éneklem, hogy német uramékat kiirtsam, hanem hogy hazámat hazámban megsirassam».* Itéletének végrehajtása elől 1706 május 29-ikén Törökországba menekűlt. Az erdélyieknek is eszökbe jutott Losárdi Zsuzsánna Rákóczi-nótája,* a melyért oly sokat szenvedett:

Marosvásárhelyi Füzetek, 1860. I. 143–7. Szinnyei, VII. 1044–6. Versei – az alábbit kivéve – nem maradtak reánk.

Gróf Kemény József szerint ezt a marsot egy asszonynak tulajdonítják; de – kétségkívül helyes érzékkel – a Losárdiról szóló kéziratok közé tette. (Miscellanea MSS. 20. az Erd. N. Múzeumban.)

Dobszó, trombita-zendűlés
Hallatik, ágyú-rendűlés;
Oh, mely iszonyú, rettentő,
Lőni vagy vágni serkentő;
Látjuk hanyatlani honunkat.
Vérbe keverve országunkat.
Magyar vér, magyar vér,
Ránts mérges kardot hazádér’!
Rajtunk az ellenség: pusztítsuk,
Hazánkat boldogítsuk.

Minden erőnk’ országunk
Védelmére fordítsuk.
Törjük le azoknak szarvukat,
Kik fölemelték magukat
S a magyar nemzetnek
Nyakára űlni szeretnek.
Rontsuk el országukat.
Pusztítsuk hazájokat
S csináljunk egymás közt
Boldog társaságokat.

Pekri Lőrinczné (Petrőczy Kata Szidónia) szintén rabságot, üldözést szenvedett a hazáért. Negyvenöt verse közt talán az a legszebb, a melyet betegen, mint a fejedelem huszti vendége 1708-ban Kemény János nótájára írt: esztendői, keserves napjai múlását siratva. Búslakodott, hogy «mindennap meghalván, még sem jön halála»; pedig még azon év őszén elhunyt a fejedelem szentmiklósi kastélyában.* «Hazaszeretete – mondja egyik életírója* – odaemeli őt Rákóczi mellé, ki mellett, mint férfiideál mellett, e kor női eszményképeként ragyog». Valamivel előbb (1707 november 8-ikán) halt meg Rákóczi Erzsébet, a fejedelem nagynénje, a ki örömtelen ifjúságában valaha költeményeket írt.*

Október 21-én. Szádeczky a Századokban, 1908. 311. Élete Thalytól, Athe naeum, 1874. U. ő, Irodalomtört. Tanulmányok, 117–210. 1. és Antalffytól, Petrőczy K. Sz. élete és munkái, 1903.

Antalffy, 122.

Thaly, Rákóczi Erzsébet mint költő. Századok, 1900. 481–494. Angyal Dávid megjegyzése u.-o. 1901. 359–360. Sírjáról Thaly u.-o. 1891. 764–5.

200. PEKRI LŐRINCZNÉ PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA ARCZKÉPE ÉS NÉVALÁÍRÁSA.*

A Beöthy–Badics-féle Képes Irodalomtörténet I. kötete 3. kiadásából.

A vallásos költészet legszerencsésebb művelője maga Esterházy Pál nádor volt, a kinek kéziratban maradt énekei közől a legtöbb a Boldogságos Szűz dicséretét hirdeti. Pompás magyarsággal kéri: Én nyelvemnek és elmémnek adj, Szent Anya, oly erőt, hogy teneked, szent nevednek írhassak aranybetőt.»* A forradalmi Ráday Pál, a tüzes manifesztumok írója, éppen a szomorú 1710. évben gyüjtötte össze istenes énekeit, a melyeket a szabadságharcz alatt szerzett; s ezek közől a templomokban most is hangzik Szent Bernát éneke a Jézus nevéről.* Illyés András kegyes tankölteménye az emberi élet bölcs berendezéséről, Esterházy nádor, Páriz Ferencz zsoltára, Serpilius egyházi énekei stb. a maguk nemében figyelemre méltó alkotások. Dávid hárfájában a szász Teutsch András is zsoltárokat írt s hálát adott az Isten végtelen jóságáért, hogy az utolsó két században az egész szentírást német anyanyelvükön és hangosan olvashatják.*

Merényi Lajos közlései az Irodalomtört. Közleményekben, 1892. és a Kath. Szemlében, 1892.

Ráday Pál Munkái (Négyesy előszavával) 1889.

Teutsch, Gesch. der siebenb. Sachsen, II. 41.

A műfordítók sorából élt még Rozsnyay Dávid, a Pantsatantra meséinek (Horologium Turcicum) első magyar fordítója* és gróf Bethlen Miklós, ki bécsi fogságában most fordította le Ariosto Orlando furiosóját.*

Ösmerteti Perényi, Rozsnyay Dávid, 41–75.

Irodalomtört. Közl. 1905. 159.

201. A PETRŐCZY-CZÍMER.*

A Beöthy–Badics-féle Képes Irodalomtörténet I. kötete 3. kiadásából.

Színműveket is írtak. Kolozsvárt működött Felvinczi vagy Vinczi György, ki I. Lipóttól még 1696 október 26-ikán szabadalmat kapott,* hogy magyar és latin nyelven költeményeket és rímes verseket szerkeszszen, összegyüjtsön, elrendezzen, fölszereljen és előadjon, ezeket párbeszédekben felvonásokra és jelenetekre oszsza és komikus vagy tragikus darabjait Erdélyben bárhol eljátszathassa. Kolozsvári hagyományok szerint* a széles, kinyúló ereszű házak széles padlásablakaiból tartott előadásokat, a miket a közönség az utczán álldogálva hallgatott. Az Árusok dicsérete, a Nyavalyák gyűlése vagy históriája, a Hegedű dicsérete, a Nyergesek dicsérete, Trója históriája, Kolozsvár a kurucz ostrom alatt: mind előadásra szánt párbeszédek vagy monologusok lehettek. Egy ilyen 1706-ból való, mikor kurucz sereg tekereg vár körűl a hadban: «szőlőnk’ szűri, népünk tűri; van éhség sok házban!«* A fejedelem maga is nagyon szerette a színészetet; tiszteletére már gyermekkorában rendeztek színielőadásokat.* A bécsi színházak szorgalmas látogatója itthon csak iskolai drámákban gyönyörködhetett. 1705-ben a kolozsvári jezsuiták komédia előadásával is várták,* de ez elmaradt; ellenben pl. a kassai jezsuiták kollégiumában három óránál tovább múlatott a «régi Mátyás király dicső cselekedetei» előadásában; a sárospataki szemináriumnak egy komédiáját is végig nézte.* Lehet, hogy labanczok el is játszották azt a latin paródiát, a mit a szécsényi országgyűlésről valami békepárti ember vagy éppen labancz írt.* A beszterczebányai cs. parancsnoknak bizalmas embere volt egy Zbiskó nevű «tréfás vagyis játékos», a ki azonban a kuruczok javára kémkedett.*

Közli Jakab Elek, Kolozsvár, Tört. Okl. II. 432–7. Facsimilében s magyar fordításban Váli, Magyar Szinészet Tört. 54–56.

Ferenczi Zoltán, A kolozsvári szinészet tört. 1904.

Thaly, Adalékok, II. 121–9.

1683 februárius 17-ikén Eperjesen (Irodalomtört. Közl. 1904. 134.), 1698 április 3-án a neuhausi jezsuita kolostorban (Thaly, Rákóczi ifj. 113.).

Századok, 1889. 101.

Beniczky naplója 1707 deczember 28. és 1709 augusztus 5. Kolozsvárt Mikes már 1702. julius 8. játszott egy Mátyásról szóló darabban. 1909–446–53.

Közli Thaly, Adalékok, II. 81–85.

1709 május 14. Arch. R. IX. 668.

Még a latin poéták is a hazát, a fejedelmet, s Bercsényit dicsőítették,* de őket gúnyoló labancz versek sem hiányoztak.* Rabutin egyik katonája a debreczeni kollégiumnak, egy másik pedig Teleki Pál kendilónai puszta házának falait írta tele pasquillusokkal. Az utóbbiakra Zilahi András tanár ugyanazon módon válaszolt;* Bercsényi pedig, annyi jó epigramma szerzője, latinúl iratta föl egy libertásokból öntetett ágyúra:*

Néhányat közöl Thaly a Figyelőben VII. 210–221., XV. 236–7. és Adalékok, II. 439–445.

1706 márczius 8-ikán Stepney Bécsből küldött néhányat Bruyninxnek. Simonyi, II. 563.

A marosvásárhelyi Teleki-lt. T. S. osztályában 68. Arch. R. VI. 84.

Arch. R. VI. 84.

A haza pénze valék én, eszköze hadviselésnek;
Most a szabadságnak hirdetem a jogait!

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem