V. RÁKÓCZI ÉS AZ ISKOLÁK.
V.
RÁKÓCZI ÉS AZ ISKOLÁK.
RÁKÓCZI ÉS AZ ISKOLÁK.
RÁKÓCZI, a mikor visszatekintett nyolczesztendei szabadságharczára, a veszteséget annak tulajdonította, hogy nem voltak népének tanítói. A mi történt, – szerinte* – «jele és keserű gyümölcse az Ausztriai Ház atyáskodó uralkodásának, mely alatt az egész nemzet olyan tulajdonságokat vett föl, mint a rosszúl nevelt gyermek; s ezekért a tulajdonságokért csak az atyát lehet kárhoztatni.» «Mert – kérdezte tovább – melyik ausztriai király alapított kollégiumokat az ifjúság erkölcsi művelésére? Melyik állított akadémiákat, hogy ezt a nemzetet a tudományokban és a szépművészetekben oktassa?» Kérdése annál súlyosabb, mert egykori gyámja, Kollonics bíbornok, Magyarország újjászervezéséről 1689-ben a királyhoz benyujtott tervezetében* valóban javasolta, hogy I. Lipót király Budán és Kassán egyetemet, más városokban pedig fő- és középiskolákat állítson; a miből azonban semmi sem lett. A fejedelem azzal vádolta a kath. papságot,* hogy a káptalanok egészen abbahagyták, vagy inkább a jezsuitáknak engedték át az ifjúság oktatását. A jezsuitáknak egykori jeles tanítványa ezzel a váddal nem a jezsuiták tudományát, hanem tanításuk szellemét akarta sújtani. Úgy találta, hogy a jezsuiták nemzetköziek voltak, a kik a nemzeti szellemet megrontották. Ausztriai főnökeik hatása következtében élénk gyűlöletet keltettek a magyar ifjakban Luther és Kálvin követői ellen. Balítéletekkel és vakbuzgó elvekkel töltötték el az ifjakat s az egyházi rend és a tanári pálya számára a legtudósabb, de egyúttal a legodaadóbb fiatalokat nyerték meg lovaguknak. A leggazdagabbakat Bécsben nevelték s Ausztria szeretetére buzdították.* Jó hazafi – Rákóczi szerint* – nem nézhette fájdalom nélkűl a kisebb nemességet, a melynek nevelését az ausztriai kormány teljesen elhanyagolta. A nemes ifjú a latin nyelv elsajátítása és az iskolai tanulmányok bevégzése után rendesen hazament, megházasodott, s gazda lett vagy prókátor. Gyermekeik nevelésével keveset törődött s már olyanok is akadtak, a kik kereskedésre vagy mesterségekre adták őket, hogy taníttatásuk gondjaitól könnyebben szabadúljanak. A fejedelem szerint* valóban senki sem csodálkozhatik a magyarok csekély műveltségén. Senki sem vetheti meg őket, ha látja a nemesség járatlanságát a tudományokban és a katonai ösmeretekben. Ferdén nevelték a magyarokat, a kik pedig örömest tanúltak volna.* Tisztjei közűl sokan elmondhatták Dálnoki Veres Gerzson kapitánynyal, hogy «nem laktak skólát akadémiában, nem tanúltak a híres Hollandiában», hanem önképzéssel pótolták neveltetésök hiányait.*
Rákóczi eml. 65.
Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn. Kivonatban: Horváth, VI. 255–6
Rákóczi eml. 70–71.
U. o. 73.
U. o. 76.
U. o. 77–78.
U. o. 78. és 97.
Századok, 1904. 663–4.
173. SZÉKELY KATH. TANULÓ.
Marsigli rajza 1702. (Szendrei után.)
A nemzetietlen és felületes neveléssel szemben Rákóczi, a mint kezébe vette a közszabadság ügyét, nemzeti és alapos neveléssel akarta elősegíteni a független Magyarország megalapítását. Abban kereste egész dicsőségét és gyönyörűségét, hogy az ifjúságot hazája szolgálatára nevelhesse.* Mintha csak dédszüleitől, I. György fejedelemtől és Lorántffy Zsuzsánnától örökölte volna az iskolák szeretetét! I. György példájára ő is magát a fejedelmi udvart tette a nemes úrfiak iskolájává. Erre nézve kiadott utasításában* kiemelte, hogy «az idegen nemzet nemzetünket letapodó és annak minden dicsőségét gyászba öltöztető kegyetlen szándékai és cselekedetei közt nem utolsó vala az is, hogy az úri és nemesi ifjakat rendök szerint való nevelkedésétől és minden úri és nemesi erkölcsök gyakorlásától megtiltsa.» A fejedelem már hadakozásának kezdetétől fogva «hazánk és országunk több és nagyobb szerencsétlenségei közt is szánakodó szemmel szemlélte» az úri és nemesi ifjak rendetlen növekedését. Udvarát tehát «minden hozzájok illendő erkölcsökkel tündököltetni kivánta»; azért részletes szabályokat alkotott udvartartásáról. A főbb urakat intette, «úgy viseljék mind maguk becsületét, mind a fejedelem méltóságát, hogy az udvarban levő s növekedő ifjúságnak tükrei és példái lehessenek.»* Hiszen a szülők és az atyafiak az ifjakat azért adták ide, hogy az isteni félelemben és a nemesi erkölcsökben gyakorolják magukat.* Az udvarmester föladata volt, hogy őket mindenféle illetlen pajzánságtól visszatartsa, a feljebbvalóknak és az idegeneknek megbecsűlésére és minden nemesi vérhez illő emberségre oktassa; ha pedig nem engedelmeskednének, megbotoztassa, sőt a szolgálatból is elbocsássa őket. A bejáró és az inaskodó nemes ifjak mintaképe és mestere első sorban a főbejáró legyen, a ki udvariasságra tanítsa őket, de ne pajtáskodjék velök.*
Rákóczi, 1710 július 6. Arch. R. III. 279.
Történelmi Tár, 1880. 571.
U. o. 574.
Azonban Koháry Judit grófné vejének, Károlyi Sándornak, ki gyönge fiát hadba vitte, élesen megírta, hogy «a gyermekek nevelése nem is illet férfiat». Éble, Károlyi Ferencz, I. 35. Ez azonban saját családjában is tarthatatlan elv volt, mert még leányunokáját, Károlyi Klárát is Szuhányi Márton, a későbbi helytartótanácsos tanította nemcsak tudományokra, de mozdúlatokra, tánczra is. (U. o. 73.)
Rákóczi udvartartási szabályzata. Tört. Tár, 1880. 578–9.
Mindjárt eleinte sokat foglalkozott egy magyar- és egy erdélyországi katonai akadémía fölállításának tervével. Már 1705. november 23-ikán megbízta Sréter tűzérségi főfelügyelőt, vegye át a tervezett akadémiák gondnokságát, hogy az ott tanuló ifjúság isteni félelemben és szorgalmas tanulásban növekedjék.* A viharos időkben tervét nem valósíthatta, de el sem ejtette. Kolozsvárt 1707. április 24-ikén száz válogatott nemes ifjúból megalapította a nemes társaságot, hogy a tudományokban, a katonai ösmeretekben, vitézségben, lovagiasságban ez a tanúlt, művelt fiatalság legyen az ország reménye, szemefénye, büszkesége. Azt akarta, hogy «az ausztriai kegyetlen uralom idejében letaposott régi dicsőséges magyar nemzet és a sok mellőzött úri és nemesi család hajdani boldogságát helyreállítsa s az igaz nemes magyar vérből származott ifjak szerencséjét előmozdítsa.» Ezek az ifjak gyakorolják magukat a jóságos cselekedetekben, küldjenek számkivetésbe minden feslett erkölcsöt és szüntelenűl a fejedelem szeme előtt forogjanak. A fejedelem őket mint valami fiatal fákat szeretné országunkba beültetni, hogy jó és tökéletes felnövekedésök következtében édes hazájok szolgálatára hasznos gyümölcsöt teremjenek.*
Századok, 1898. 813.
Beniczky naplója 1707. november 13. Rákóczi-tár, I. 62.
168. MAGYAR KÁLVINISTA DEÁK.
Marsigli rajza. 1702. (Szendrei után.)
Nemes apródjai számára még később, francziaországi száműzetésében is tanítót tartott; a hogy az egyik bujdosó apródja írta, «iskolák porában nyughatatlankodtam, rongyos állapotban, gyakran koplalásban».* Már a külföldön kérte Bercsényi, parancsolja meg a fiának, mit tanúljon. Alkalmazza őt a mindennapi dolgokban, hogy egy kis ügyességre és önbizalomra tegyen szert. Mert ezután is a fejedelemnek köszönheti inkább, ha lesz belőle valami s mindenkor megösmerheti atyáskodó kegyelmességét.* Ebből a fiúból utóbb csakugyan «lett valami», mert mint Francziaország tábornagya halt meg. Más fiatalemberek tanulását szintén figyelemmel kísérte s elősegítette. Gondoskodott későbbi titkárának és naplóírójának, Szatmári Király Ádámnak* és a görgényi hős, Ráthonyi János árváinak neveléséről, a mire – jellemzően – egy huszti korcsma jövedelmét szánta.* Örűlt, a mikor megkapta Kray Jakab fiának mennyiségtani dolgozatait. Intette is Krayt, taníttassa fiát szorgalmasan a mérnökségre, hogy jövendőben a haza szolgálatára alkalmazhassa.* Talán fülében csengett nénjének, Rákóczi Ilonának tanácsa, hogy ő maga külföldön ne tanúljon jogot és metafizikát;* de a nyelveket és reális tudományokat tanuló ifjúságot nem akadályozta a külföldre menetelben. Csuzy Jakabot (1704–8.) Konstantinápolyban egy tallér napidíjjal saját költségén képeztette ki a török irodalmi nyelvben és hivatalos levelezésben.* Jablonszky porosz udvari szuperintendens ajánlatára egy Schwarcz nevű mathematikai hallgatónak 500 tallért adott tanulmányai végzésére abban a reményben, hogy annak idején szolgálatába áll* Segítette főudvarmesterének, Ottlyk Györgynek Poroszországban tanuló fiát is.* Dobozy Istvánt szintén oda akarta küldeni, hogy Jablonszky államtudományokra tanítsa,* de ez a kiküldetés elmaradt. XII. Károly 1705 július 28-ikán megigérte, hogy a porosz greifswaldi akadémián* négy magyar protestáns tanuló számára ösztöndíjat alapít.* A hollandus franekeri (franequerai) egyetemet* 1623–1700-ig 486, 1703–1711-ig 42 magyar protestáns ifjú látogatta; számuk tehát még emelkedett is.* A szabadságharcz leverése után a kuruczok a szatmári békében ki is kötötték, hogy idegen országokban tanuló fiaik kegyelmet nyerjenek, ha idején hódolnak.*
Thaly, Adalékok, II. 386.
1712 május 8. Arch. R. VII. 137. V. ö. IV. 420.
Szinnyei, M. Írók, VI. 211–2.
1708 június 25. Arch. R. II. 616.
1708 június 8. U. o. II. 390.
Thaly, Rákóczi ifj. 158–9.
Századok, 1874. 56., 1894. 905. 1708. május 20. Arch. R. II. 378.
1707 augusztus 16. U. o. II. 82.
1710 szeptember 3. U. o. III. 532.
1708 október 18. Századok, 1870. 82.
Története Minerva (Jahrb. d. gelehrten Welt), II. 274.
Századok, 1880. 795.
Tört. Tár, 1886. 600.; 1887. 197–8. Ez az egyetem 1810-ben megszűnt.
Pákei János (1682–1748) 1704-ben egy erdélyi kurucz főtiszt íródeákja lett; a családi verses krónika szerint a külföldön, kivált Szászországban igen sokat tanúlt, a mikor lehetett, előadásokat is látogatott s hazajövet, Kolozsvárt theológiát tanúlt. »Nem próbálta a koplalógiát: adott (Pálffy unitárius püspök) neki jó asztalógiát.» (A Pákei – vagyis Nemes Tamás – ágnak leírása Pákei Jánostól, 1793. 19–21. l. Kézirat Pákei Lajosnál.) Károlyi is írja, hogy a táborban csak három inasa van, a többi mind íródeák, kiknek se éjjelök, se nappaluk a sok írnivalótól. (Éble, Károlyi Ferencz, I. 34.) A tanúlt fiatalembereknek tehát volt keletök.
Károlyi önéletírása, II. 430.
SZENT IMRE KÉPE A KOLOZSVÁRI EGYETEMMEL 1728-BÓL.*
Szent Imre képe a kolozsvári egyetemmel 1728-ból a kolozsvári sz.-ferencz-rendieknél levő eredeti fényképfelvétel után készült.
175. SZÁSZ TANULÓ.
Marsigli rajza 1702. (Szendrei után.)
Jellemző a tanulás szabadságára nézve, hogy Németországban gróf Batthyány Ferencz 1704-ben azért nem akart hódolni Rákóczinak, mert félt, hogy veszedelem éri a gráczi egyetemen tanuló kedves fiát s Bécsben levő három lányát. Azzal ijesztgették, hogy ha a várat feladja, gyermekeinek a fattyúk közt sem lesz helyök.* Ezzel szemben a kuruczok Szatmár körűlzárásakor kibocsátották Erős Gábornak s másoknak ott tanuló gyermekeit s utóbb, a szülők esdeklésére, bizonyosan kibocsátották Irinyi Zsigmondnak és Eötvös Miklósnak fiacskáit is, mert «ezeket jure naturae et gentium áristomban nem tarthatják.»* Esterházy nádornak elég volt figyelmeztetni Andrássy Pált, hogy ne ostromolja Kismartont, mert bajuk eshetnék a kurucz Esterházy Antal testvérhúgának s Esterházy Dániel két lányának, kiket ott az apáczák nevelnek.* A Brünnbe zárt Görgey Jánost felesége azzal vigasztalhatta, hogy itthon «Palkó, Laczkó tanúlnak: mellettök van a perczeptoruk.»*
Arch. R. I. 118.
1703 november 14. és 1704 januárius 19. Arc. R. I. 240., 334.
Századok, 1883. (melléklet), 73.
1708 januárius 21. U. o. 1904. 145.
176. A KASSAI EGYETEM TEMPLOMA ÉS ÉPÜLETE.*
Az egykori kassai egyetem és temploma fénykép után.
Az országnak akkor három egyeteme volt: a kolozsvári, kassai és a nagyszombati. Mind a háromban jezsuiták tanítottak s mind a három csatlakozott a nemzeti ügyhöz. A kolozsvári jezsuiták 1704-ben megkezdték új akadémiai palotájuk építését, még pedig ugyanazon a helyen, a Torda, Farkas és Fogoly útczákra néző helyen, ahol a mostani egyetem középponti épülete emelkedik, s a melyben ma Rákóczi bölcsőjét őrzik. A jezsuita tanárok abban az évben diadalkapuval várták egyetemök dicső alapítójának, Báthory István lengyel királynak ivadékát.* Valóban nem érdemelték meg, hogy kinevessék őket, mikor a zsibói veszedelem hírére a kaput sietve lebontották. Körmendy Imre tanár meg is mondta a császári auditornak: «Miért nem álltatok elejébe ti? Azt vártátok, hogy mi papok, szerzetesek kereszttel, olvasóval, szenteltvízzel menjünk ellene? A kuruczok a diadalív felállítását sem parancsolhatták ökröknek, hanem embereknek, a kik tudtak hozzá».* A kassai egyetem jezsuita tanárai közűl a németesek az 1706 július 23-iki fejedelmi rendelet következtében eltávoztak, de a magyarok folytatták előadásaikat. Lipóczi Keczer Sándor főhadbiztos és szenátor 25.000 rajnai forintot ajánlt föl egy kánonjogi tanszék megalapítására s ajánlatát a szabadságharcz végével megkétszerezte.* A nagyszombati egyetem templomában a magyar jezsuiták a kuruczok szomolányi diadala hírére 1704 június 2-ikán Tedeumot tartottak, mire az egyetemi ifjúság a német rektor, német tanárok elkergetését követelte. Bercsényi a jezsuiták költségén magyar ruhát csináltatott az ifjaknak, a tanítást magyar jezsuitákra bízta, a németeket június 8-ikán katonai fedezet alatt a határszélekre küldte s minderről azonnal jelentést tett Rákóczinak.* De nem engedte meg, hogy az egyetemi hallgatók szembeszálljanak azzal a háromszáz bécsi egyetemi hallgatóval, kiket a császáriak az osztrák határon levő sánczok védelmére küldtek. Félesztendeje* a bécsi egyetem tanára felhítta a bécsi tanulókat, hogy a milyen jól forgatták a tollat, olyan jól forgassák most a kardot. Rákóczi és Bercsényi ellenben nem akarták, hogy a most már kurucz ifjak az egyetemet a csatatérrel cseréljék föl; mert elég katonája, de kevés tudós embere van a hazának. Mindamellett nem éppen elszigetelt adat a lőcseiek lelkes határozata, hogy új támadás esetén a tizenkétéves fiúktól fölfelé mindenkinek fegyvert kell fognia.* Forgách Simon apródja, Kiss András, Szebenben szemébe mondta Rabutin császári tábornagynak és tisztjeinek, hogy nem áll át hozzájuk, mert ő magyar fiú. Éltette Rákóczi Ferencz fejedelmet s hozzátette: «Mi magyarok országúl fegyvert fogtunk a németek ellen; hát. én sem szolgálok németet, akármilyen jó dolgom lenne is». «Hallottátok, urak? – kérdezte Rabutin. – Hogy bírjak én ezekkel a rebellis magyarokkal, mikor még a magyar gyerek is ilyen nagy kurucz?»*
Márki, Rákóczi, I. 472. és Márki, a kolozsvári egyetem tört. 15.
Gyalogi, De rebus memorabilibus Transylvaniae Anni 1705. (Kemény, Collectio minor manuscriptorum, XXXIV. 349. az erdélyi n. múzeumban).
Farkas R. a Kassai Egyetem cz. emlékkönyvben 45–46.
Hadtört. Közl., 1892. 25–26. Thaly, Bercsényi, III. 178–9.
1704 januárius 3. Hadt. Közl., 1892. 238.
1709 deczember 14. Századok, 1872. 600.
Hadtört. Közl. 1891. 451–2.
177. A NAGYSZOMBATI EGYETEM.*
A nagyszombati egyetem Dörre Tivadar rajza.
178. DEÁK ÉS SZENIOR.*
Deák és szenior Cserna Károly rajza a Szücs István «Debreczen sz. k. város történeté»-ben közölt kép s a debreczeni ref. collegium könyvtárában őrzött olajfestmény (Senior) alapján.
Így éreztek azok a tót deákok is, a kiket ekkor a fejedelem engedelmével, a beszterczebányai gimnáziumban 1706 óta Bél Mátyás tót nyelvre is tanított.* A debreczeni kollégium ifjúsága pedig ismételten föllázadt, mivel az elűljáróság az akkor (1704) először kinyomtatott iskolai törvényekbe nem vitt be elég szabad szellemet. «Isten csöndességet adván, a kollégium dolga újabb vizsgálódásra elővétetik» – nyugtatta meg az elűljáróság; vagyis megigérte, hogy az iskolai törvényeket az ifjúság kívánságainak figyelembevételével alakítja át».*
Haan, Bél Mátyás, 22. Molnár, A közoktatás tört. I. 366. Más megítélés alá esik, hogy a bécsi kormány a 1710 után nem gátolta a szerbeknél az orosz tanítók bejövetelét, az orosz könyvek behozatalát, majd az orosz nyelv tanítását. Századok, 1898. 63–64. (V. ö. Deszpotovics, Skole Szrba u Ugarszkoj i Hrvatskoj 1690–1740.)
1704 aug. 22. Tört. Tár, 1885. 615–9.
179. AZ ENYEDI KURUCZ DEÁKOK SÍREMLÉKE.
Erre, különösen a református kollégiumokban, majdnem mindenütt szükség volt. Fölkelése kezdetén Rákóczi az eperjesi, sárospataki stb. kollégiumokat becsukva találta. Győr, Komárom, Fejér, Veszprém és Vas vármegyékben a református tanítókat kevéssel azelőtt dragonyosok kergették ki az iskolákból.* Protestáns ifjaknak a külföldi egyetemek látogatását megtiltották. Ugyanekkor Bottyán cs. ezredes, a későbbi kurucz vezér, a nyitrai kegyesrendi gimnáziumban tekintélyes alapítványt tett, a melyet – bár «lázadó»-tól eredt – utóbb III. Károly is fentartani rendelt.* Európa egyszer-másszor meglepetve hallhatta, hogy az iskolákat nem a barbár kuruczok, hanem a császáriak dúlják föl. Pl. Thoroczkay István annyira kímélte a nagyenyedi kollégiumot, hogy ennek tanárait a város megszállásakor föl sem eskette a Rákóczi hűségére s egyik tanár szerint, «éppen semmi tekintetben nem akart alkalmatlankodni a kollégiumnak».* Ellenben b. Tige cs. tábornok az ő távozása után 1704. márczius 16-ikán* a várossal és a templom kastélyával együtt a kollégiumot is fölégettette. Két tanító és 8 tógás deák hősiesen esett el a küzdelemben. Emléküket a kápolnadombi síremlék és a miriszlói mezőn s Jókainak egy szép elbeszélésében a többinek vitézségét «a nagyenyedi két fűzfa» őrzi.* És az a gyönyörű hagyomány, hogy a bujdosó diákok azután egyideig a Székelykő barlangjaiban hallgatták tanáraik előadásait.* 1706. szeptember 20-ikán a labanczok hasonló módon égették föl a miskolczi ref. iskola könyv- és levéltárát.* 1706–7 telén pedig Rabutin hadai a debreczeni kollégium könyvtárát, a melyet ki is fosztottak.* Egy császári tiszt a theológiát, igazságot, okosságot, csillagászatot, geometriát, filozófiát, bátorságot, jogot, reményt ábrázoló képek alá az auditórium falaira gúnyos verseket írt.* Mert hiszen – csúfolkodott a Reménynyel – ki remél szabadságot, boldogságot ottan, a hol senki sem mer a házában megmaradni? Most már remélhetnek: Isten végét veti ennek, vagy kötelet ad azoknak, a kik hűtlenek akarnak lenni. A visszatérőket a király a régi kegyelemben részesíti s a réz libertásból mindjárt arany lesz!
Thaly, Adalékok, I. 292. Bercsényi, II. 286.
Arch. R. IX. 55–57., 67–70., 810–811.
P. Szathmáry, a Bethlen-főtanoda 131.
Bajcsi András lelkész, a tanárok, a deákok és polgárok csakhamar megfogadták, hogy a szomorú virágvasárnapja emlékét ezentúl évenkint megűlik. (U. o. 143.) Virágvasárnapja 1704-ben márczius 16-ikára esett. Bethlen Miklós 1704 április 2-ikán kelt levele (Irodalomtört. Közl. 1906. 450.) valóban márczius 16-ikára teszi az esemény idejét.
Mind a kettőnek fényképét a kollégium és Bodrogi János tanár úr szívességéből közlöm. Az emléket a kollégium ifjúsága és a város 1896-ban állította fel. A latin felirat szerint a deákok közül 1704 márczius 16-ikán elestek s itt nyugosznak: Debreczeni István, Szászhalmi György, Szotyori Imre, Dobolyi Ferencz, Zágoni András, Váradi Bányai András, Krizbai György, Marosvásárhelyi Péter, Kaposi Rigó János, Magyari István, Szitai András, Vajai György, Szemeriai György.
Szathmáry, id. h. 130–137. Cserei, 335. A nagyenyediek emlékírata 1703–10. évi szenvedéseikről. Kézirat a Teleki-levéltárban, T. S. oszt. 834–5. sz. A barlang a Székelykő nyugati falában Toroczkó és T.-Szentgyörgy közt most nehezen hozzáférhető helyen fekszik. Két szerfölött nagy és egy kisebb kapu vezet a roppant nagy, mintegy 1500 m2 világos szép terembe. A deákok és a tanárok ebben a belső fal mellé állított sátrakban tanyáztak és tanteremnek a három nagy ajtón át jól világított középső részt használhatták. A terem alján őskori és újabb cserépedények töredékei találhatók. (A barlangról szóló adatokat Téglás Istvánnak, a fényképeket Wolf Gyulának köszönöm). A szülék Toroczkára is azért küldték szívesebben a fiaikat az unitáriusokhoz, mert tudták, hogy ott barlangok vannak, hová veszedelem idején elrejtőznek. (Pákei János: A Pákei vagyis nemes Tamás-ágnak verses leírása. 18. l. Kézirat Pákei Lajosnál.)
Szendrei, Miskolcz tört. II. 449.
Bombardi, Topogr. regni Hung. 470. Szűcs, Debreczen tört. 721.
Teleki-levéltár T. S. oszt.
180. A SZÉKELYKŐ BARLANGJA MINT KOLLÉGIUM I.*
A Székelykő barlangja mint kollégium ifj. Wolff Gyula fényképfelvétele után. (Az I. kép: A barlangból kilátás Toroczkó felé.)
181. A SZÉKELYKŐ BARLANGJA MINT KOLLÉGIUM II.*
A Székelykő barlangja mint kollégium ifj. Wolff Gyula fényképfelvétele után. (a II. kép: Kollégium-barlang két főajtaja és a köztük levő oszlop.)
A hajléktalan iskolákat a fejedelem és a megbotránkozott külföld fogadta oltalmába. A fejedelem a bujdosó nagyenyedi deákokat Máramarosszigeten telepítette le s gondoskodott róluk, különösen a tudós Pápai Páriz Ferenczről és Enyedi Istvánról.* A debreczeni kollégium ifjúságának 1706-ban Beregszászon, majd Nagybányán adott menedéket, a következő esztendőben pedig 1000 kősóval segített a hazatért főiskolán.* A kolozsvári ref. kollégiumnak is megadta a máramarosi aknákból évenkint járó 100 forintot.* A sárospataki kollégium ifjúságát, mely 1687 óta Gyulafejérvárt, Gönczön és Kassán bujdosott, Csécsy János vezetése alatt 1705. május 14-ikén visszatelepítette Sárospatakra* és a labancz Cserei szerint is régi szép virágzó állapotába helyezte vissza.* Örömmel hallotta ezt Csécsytől, ki őt 1707. szeptember 20-ikán a kollégiumi ifjúság élén üdvözölte.* A mikor ráért, a pataki tanárokkal mathematikai és természettudományi tételekről vitatkozott.* Különösen szerette Simándy tanárt, a kit mathematikai eszközeivel szívesen látott a várban s vele déltől estéig «sok szép diskurzusokban múlatta magát».* Nagybátyjával, Rákóczi Zsigmonddal tartott, ki többre becsűlte a tudós kincsét a gazdag aranyánál.* Milyen másképp hangzik az a tudósítás, hogy ügyének bukása után a császáriak elvették a sárospataki kollégiumot, 19 ellenálló deákot kard élére hánytak s a többi deákot a tanárokkal együtt Erdélybe szalasztották!*
Századok, 1894. 906–7., 1895. 178.
U. o. 1897. 253.
Rákóczi-lt. 1092. sz. Arch. R. I. 6.
Szinnyei, M. Írók, II. 223.
Cserei, Hist. 459.
Szinnyei, id. h. és Rákóczi-tár, I. 47.
Tört. Tár, 1879. 583.
1709 június 29–30. Rákóczi-tár, I. 205.
Tört. Tár, 1907. 516.
Cserei, Hist. 459.
182. PÁPAI PÁRIZ FERENCZ.*
Pápai Páris Ferencz arczképe Cserna Károly rajza a Dictionarium czímképe után.
183. A NAGYENYEDI KÉT FŰZFA.*
A nagyenyedi két fűzfa Eredeti fénykép után. (Az Országút Décse felé, képünkön a hídtól balra látható a két fűzfa.)
184. A SÁROSPATAKI KOLLEGIUM RÉGI ÉPÜLETE.*
A sárospataki kollégium régi épülete Dörre Tivadar rajza.
185. HARLEY RÓBERT.*
Harley Róbert Kneller Godofrédnek a londoni «National Gallery»-ban őrzött festményéről.
Rákóczinak az angolok és a svédek is kezére jártak a labanczoktól lerombolt iskolák helyreállításában. Stepney már 1704. május 17-ikén közölte az angol kormánynyal a nagyenyedi «egyetem» földúlatása hírét, mely a valónál sokkal rémesebb volt, mert számos tanár és több száz tanuló megöletéséről szólt.* Fölháborodva írta,* hogy Salms herczeg azért gátolja a király és Rákóczi kibékűlését, mert elveszthetné a 600.000 forintos hatvani uradalmat, a melyet József király neveléséért kapott. Pártolta az erdélyiek kérését a református egyetem helyreállítása ügyében, mi végből 30–40.000 forint kárpótlást kellene kieszközölni a császáriaktól. Harley minisztert és a canterburyi érseket arra buzdította, hogy biztosítsák 10–12 erdélyi ifjú ingyenes nevelését a két angol egyetemen.* Anna királyné megengedte, hogy a templomokban gyűjtsenek az enyedi kollégium számára, s ilyképp 11.000 font sterlingnél (275.000 koronánál) jóval több jött össze.* Viszont XII. Károly 1709-ben a Rákóczi engedelmével nála járó Krmann szuperintendens útján 20.000 tallért ajándékozott az eperjesi kollégiumnak.*
Simonyi, I. 272–6
1704 szeptember 3. U. o. I. 415–6.
1704 október 6. U. o. I. 479–480.
Szathmáry, Bethlen-főtanoda, 158–9.
Krmann naplója. MHH. Script. XXXIII. 439.
A katholikus tanügy legégetőbb kérdésének Pyber László nyitrai püspökhelyettes a papnövelést tartotta* és ezt sürgette Bercsényi útján a fejedelemnél. «Sehol sincs már akadémiánk – szólt* – és kifogyunk a papoknak okosából; úgy sem sok van.» Bercsényi is figyelmeztette a fejedelmet, hogy ha más vallásúak nagy költséget sem szánnak az ilyen tanulóktól, talán mások sérelme nélkűl engedhetnének ebben a tekintetben, hogy oly színben ne tűnjenek föl, mintha ártani akarnának a kath. egyháznak.* A fejedelem azt felelte, hogy a kispapokról valóban gondoskodni kell s ebben Pyber bízvást fáradozhat, mert szükségesnek látja, hogy a tanuló papok meg ne fogyatkozzanak.* Ez nem volt egyszerű szólam. Mert igaz ugyan, hogy a váczi egyházmegyében csak 4–5 plébános volt, de az egriben a «forradalmi» Telekesy 200 papnál többet ordinált s 1709. augusztus 4-ikén kiadta az egri papnövelőnek s a nemes ifjak nevelőintézetének alapítólevelét is.* A tanúlt papok megfogyatkozásának egyik oka a külföldieskedő jezsuiták eltávolítása volt. A hogy a szécsényi országgyűlés az 1705: VI. t.-czikkben* kijelentette, a jezsuitákat annak idejében az ifjúság oktatására hítták be a hazába. A számukra emelt kollégiumok, akadémiák, szemináriumok alapítványaiból az oktatás rendét bízvást folytathatták volna; ők azonban, jövedelmeik növelése végett, a világi papság és régi szerzetek részére fentartott egyházi javadalmakat is maguknak foglalták le. A szécsényi országgyűlés most ezeket a jószágokat visszaadta régi földesuraiknak és tanári, tanítói működésöket csak két kollégiumban engedte meg. A tanitás hazafias szellemét akként kívánta biztosítani, hogy kiutasította azokat a «németes» jezsuitákat, a kik ezentúl is osztrák és nem magyar tartományi főnök (provincziális) alá akartak tartozni.* Vagyonukat a szenátus a régi tulajdonosuknak és azoknak szánta, kik helyettök tanítanak és iskolákat állítanak. A németeseknek Nagyszombatból 1707. május 10-ikén valóban távozniok kellett. Mikor Pongrácz Imre megkérdezte a fejedelmet, hogy ha kiűzik a jezsuitákat, kik tanítják gyermekeiket tudományokra és erkölcsökre, Rákóczi azt felelte, hogy ehhez hasonló érvekkel már ő is előállott, de senkit sem győzött meg velök.* Olyan lelkes magyar jezsuita tanárok, tudósok és írók, mint Bochus András, Vízkeleti Csete István, Gyalogi János, Kapy Gábor, Kazy János, Körmendy Imre, az öreg Szentiványi Márton* és mások nagyon örűltek,* hogy a nemzetietlen elemektől megszabadúltak. Tanítványaik deákúl, de magyar érzéssel énekelték a templomokban:
I. Lipót már 1701 április 9-ikén elrendelte, hogy minden püspöki megyében legalább egy jól fölszerelt papnövelő intézetet alapítsanak (Szalay, VI. 63.), de ez csak néhol történt meg.
1708 április 5. Arch. R. V. 603. Telekesy panasza a papnövelés nehézségeiről 1707 januárius 12. Leskó, IV. 401.
Beszterczéről, 1708. április 5. Arch. R. V. 603.
1708 április 13. U. o. II. 378.
Leskó, IV. 413–424.
1705 szeptember 20. Rákóczi-tár, I. 441–2. V. ö. u. o. 432.
Igaz, hogy az ausztriai provincziális éppen egy tudós magyar: Hevenesi Gábor volt.
Kazy, Hist. univers. Tyrnaviensis, 171.
Időközben, 1705 márczius 29-ikén meghalt. Mikor a németek őt 1704-ben magukkal hítták, azt felelte: «senki sem kerget sem szóval, sem tollal, – nem megyek.» Arch. R. IV. 52.
Bohus szerint (1704 junius 8.) «nagy az örömük a magyar jezsuitáknak, szegényeknek». U. o.
Nostros duces,
Hosti truces
Robore fac coelico!
Rákóczium,
Bercsénium
Ausu juva bellico!
Hosti truces
Robore fac coelico!
Rákóczium,
Bercsénium
Ausu juva bellico!
(Vezérinknek,
Védőinknek
Mennyei malasztot adj!
Egy Rákóczit,
Egy Bercsényit
Megsegítve győzni hagyj!)
Védőinknek
Mennyei malasztot adj!
Egy Rákóczit,
Egy Bercsényit
Megsegítve győzni hagyj!)
S ajkaikon felhangzott a nemzeti szövetség himnusza:
Probum ducem,
Nostram lucem
Sanctus regat spiritus!
Super statum
Foederatum
Favor fluat coelitus!*
Nostram lucem
Sanctus regat spiritus!
Super statum
Foederatum
Favor fluat coelitus!*
Thaly, Adalékok, II. 441. és 444.
(Fejdelmünket,
Mi fényünket
A szentlélek vezesse,
Szövetkezett
Fő rendeket
Az Isten is szeresse!)
Mi fényünket
A szentlélek vezesse,
Szövetkezett
Fő rendeket
Az Isten is szeresse!)
Mikes Kelemen utóbb a fejedelemmel beszélgetve juthatott arra a gondolatra, hogy a magyar iskolákban nem kellene oly sok időt fordítani a latin nyelvre, s jó volna egyrészt gyakorlatibb, másrészt irodalmibb irányba terelni a gimnáziumi oktatást. Mint hazafiak, azt akarták, hogy ne a tudatlanság, hanem a tudomány legyen közönséges a hazában s a leányok neveltetésére is úgy vigyázzanak, mint a fiúkéra. Hiszen majdan, mint anyáknak, nekik kell fiaikat nevelniök, oktatniok, tanítaniok, az ország szolgálatára alkalmatosakká tenniök.*
Mikes, Törökorsz. levelek, 1725 junius 11., 79–81. l.
A népiskolák ügyében fontosak a fejedelemnek 1705. október 6-ikán és 17-ikén kelt utasításai, melyeket a szécsényi országgyűléstől a katholikus, református és lutheránus templomok, parochiák, iskolák és kollégiumok ügyében kiküldött bizottságokhoz intézett.* A nagy részletek nem tartoznak ide; de ide tartozik az az elv (a tanítás szabadságának elve a XVIII. század elején!), a mit a megyék előtt Rákóczi már 1704. augusztus 12-ikén kifejezett,* hogy mindenütt szabad legyen iskolákat állítani és azokban szabadon tanítani.
Közli Századok, 1886. 355–7. A bizottságoknak erre tett jelentései u. o. 357–368. és 521–535. Közli Zsilinszky Mihály.
Hornyik, IV. 307.
Ennél többet a nemzet napszámosai ma sem kívánhatnak. Megérdemel ilyen fejedelem olyan tanítót, mint Lippay István, a ki egy bessarábiai magyar faluból azt írta neki,* hogy míg maradhat, lelkesen tanít; sok jó könyvétől elválik, de míg egy hallgatója lesz, ott marad.
1706 augusztus 6. Századok, 1873. 615.
