VI. RÁKÓCZI MEGHÍVATÁSA A LENGYEL TRÓNRA. 1707 július 4.–augusztus 20.
VI.
RÁKÓCZI MEGHÍVATÁSA A LENGYEL TRÓNRA.
1707 július 4.–augusztus 20.
RÁKÓCZI MEGHÍVATÁSA A LENGYEL TRÓNRA.
1707 július 4.–augusztus 20.
A FEJEDELEM július 4-ikén estefelé a körömi táborból Bercsényi, Des Alleurs és az egész udvar kíséretében ment át Szerencsre, a hol másnap hosszasan tárgyalt a hadiszabályzatok dolgában. Dolgaikat végezvén, Bercsényi elbúcsúzott, a fejedelem pedig július 6-án Des Alleurs-rel egy hintóban, a kornyétás udvari nép és katonaság kíséretében folytatta útját Sárospatak felé. Nem fojthatta el megindúlását, mikor másnap megszemlélte a várat és a kastélyt, melyet a németek végső romlásra juttattak. Mise után megint egy hintóban hajtottak át Leleszre és 8-ikán Putkahelmeczre, hol Bercsényivel és a két Barkóczy Ferenczczel tanácskoztak. 9-ikén délben vadászgatva érkeztek meg Munkácsra, hol a fejedelem végre szabadságot vett magának, hogy néhány napig magánügyeivel foglalkozzék.
Megszemlélte azokat a lovakat, a miket főlovászmestere, Pogány Ádám, Törökországból hozott; gyönyörködött ménesében és lovainak iskolázásában. Egyszer-másszor kiment vadászni, vagy a kertbe sétálni. Krucsay Márton prefektussal gazdasági ügyekről tárgyalt; s alaposan és ismételten megvizsgálta a vár körűl végzett építéseket. Még pihenése is olyan volt, hogy a kertben Bethlen Farkas magyar- és erdélyországi latin történetéből olvastatott föl egyes részleteket, vagy pediga Danczkáról a hadak számára hozatott sok szép karabélyt és pisztolyt vette szemügyre. A mellett szokott módon végezte levelezéseit és kihallgatásait.*
A július 4–15-iki napok története Beniczkynél, 23–26.
Július 15-ikén egész fejedelmi udvarával vadászatra ment Putkahelmeczre, másnap pedig Ungvárra, hol országos ügyekben hosszasabban kívánt tárgyalni Bercsényivel. Harmadnap együtt indúltak vissza Munkácsra, a hová, Szerednyén át, 19-ikén érkeztek meg. A fejedelem onnan küldte Ráday Pált és Kálnásy Jánost az orosz czár és a lengyel köztársaság követei elé Ungvárra. 21-ikén Rádayval érkezett hozzá Volniszkíj Mihály lengyel megbízott, a kivel tudatta, hogy Ungváron fogadja a követséget. Harmadnap reggel Bercsényi előre ment oda, hogy mint házigazda készűljön a vendéglátásra. Estefelé a fejedelem szintén elindúlt két karabélyos sereggel, a nemesi társasággal s az udvari néppel. Éjjeli szállásán, Putkahelmeczen érte utól Nedeczky Sándor, a ki azonnal jelentést tett lengyelországi küldetéséről.* Nedeczky már negyedszázaddal azelőtt Esterházy Pál nádor titkára volt s öt éve királyi adományt nyert birtokaira; mégis csatlakozott a fejedelemhez, ki a diplomácziai ügyekben és a szláv nyelvekben jártas embert szívesen alkalmazta lengyel- és oroszországi küldetésekre. Most teljesen bízott benne; de két esztendő mulva kegyetlenűl lehordta, könnyelműnek, felületesnek és tehetségtelennek találta.*
Beniczky naplója 27–29.
Rákóczi levelei 1709 szeptember 2–5. Arch. R. II. 527–9., 532., 536–540.
19. A LELESZI KONVENT FŐKAPUJA.*
A leleszi konvent főkapuja fénykép után.
Július 24-ikén a fejedelem nagy fénynyel vonúlt be Ungvárra, hol Bercsényi szép sereg élén s három ágyúlövéssel üdvözölte s a várba vezette. Rákóczi Nedeczkyt küldte a lengyel, majd az orosz követ üdvözlésére. Nagy fénynyel fogadta előbb amazt, utóbb a hatlovas aranyos hintón érkező Korbe (Csorbe) Ivanovics Dávid orosz papot, a czár belső tanácsosát. Az erdélyi származású göröggel egy órahosszat magánosan tárgyalt.* Tőle hallotta, hogy Ágost király lemondott a lengyel koronáról, mire a czár a lengyel köztársasággal együtt elhatározta, hogy Rákóczit emeli a lengyel trónra.*
Beniczky R. T. I. 29. Rákóczi tehát nem jól emlékezik (Emlékiratai, 224.), hogy előterjesztései meghallgatását egyenesen Ráday Pálra bízta. Ez csak a részletekre vonatkozhatott, de szóbeli előterjesztést Korbe először őneki tett.
Tomasivskyj István, kinek könyvem néhány képét köszönöm, a Zapiski naukovoho tovarisztva imeni Sevcsenkában (Lemberg, 1908. 73–74. kötet) bőven foglalkozik Magyar- és Lengyelország ezen korbeli állapotaival. Alaposan jellemzi mind a két ország helyzetét egészen a magyar fölkelés kitöréséig, a meddig ezen munkám írása közben eljutott. Műve már is 98 lapra terjed s különösen a III. részben (74. kötet 53–87. l.) becses adatokat tartalmaz Rákócziról, a kit azonban nagyon hidegen és sokban igazságtalanul ítél meg. Bercsényit félig-meddig éppen parvenunek tartja. Felfogása szerint Rákóczinál a lengyel ügyekre nagyobb befolyása volt Francziaországnak, mely megnyerni akarta a lengyeleket a magyaroknak. Lengyelország szereplése tehát ebben az ügyben nem annyira önkéntes, mint inkább a versaillesi udvar akaratának visszatükrözése.
20. POTOCZKI ISTVÁN NÉVALÁÍRÁSA.*
Potockij István
Szieniavszka herczegné munkácsi és Viszniovszka herczegasszony ónodi látogatásai után mindez nem lephette meg. Már az altranstädti béketárgyalások alkalmával sejtette, hogy ebben a bonyodalomban reá feladat vár. Gyalázatos cselekedetnek tartotta azt a békét; de «nem csoda, hogy elhagyta Isten azokat, a kik őt elhagyták».* Az a béke, Bercsényi szerint, antimoniumhoz hasonló; de a fejedelem szerint még orvosságnak sem igen jó; már pedig csak úgy élhet vele.* A béke megkötése után szomorúan írt Potoczkíj kievi palatinusnak.* «Lengyelország szabadságai – úgymond – a miénkkel annyira összefonódtak, hogy a mint a letűnt kölcsönös boldogság emlékezetét méltán sirathatjuk, úgy most nyomorúságaink koronáját az övéknél jobb sorsban, mert összetartóbb lélekkel készűlünk föltenni». Lángoló hazaszeretetét felűl nem múlhatva, égő szavakkal óhajtotta, hogy törekvéseiknek egyenlő sikere legyen. Egyedűl azt akarja, hogy elősegítse ezt a barátság kötelékével, a mit azonban seregének jelenlegi állapotában nem tehet, mert hadai az ellenséggel szemben otthon vannak elfoglalva. Ha számukat emelheti is, külföldi hadműveletekre nincs elég embere, míg a svéd király nem biztosítja segítségéről.
Rákóczi Bercsényihez 1706 decz. 3. Arch. R. I. 653.
U. ő. decz. 17. U. o. I. 657.
1707 januárius. Arch. R. II. 8–9. A mint írta, nehéz volna a svéd segítség nélkül hazáját a lengyelek megsegítésével új háború viszontagságainak s a muszkák és kozákok barbár berontásának kitennie.
Április 27-ikén a czár még szövetséget ajánlott a császárnak. 50.000 embert igért XII. Károly várható támadásaival szemben; de kikötötte, hogy a császár Savoyai Jenőt vagy – Erdély megtartása fejében – Rákóczi Ferenczet ösmerje el lengyel királynak.* A velenczei követ szerint* a bécsi udvar nem bánta volna, hogy Rákóczit még ilyen áron is eltávolítsák Magyarországból; de tartottak tőle, hogy egy korona tekintélyével és hatalmával s több kormánypálcza egyesítésével még jobban felizgatja a felkelőket. A tervről tehát az udvar tudni sem akart s kérte a czárt, ne támogassa többé a magyar és az erdélyi forradalom fejét.* Pár hét mulva, a velenczei követ szerint,* a lengyelek is lemondtak Rákóczi megválasztásáról, mert lázadót még sem tettek volna meg királyuknak. Nem tetszett nekik az sem, hogy Bercsényi annyira érdeklődött Rákóczi megválasztása iránt és hogy ezt a czár szorgalmazta legjobban. A bécsi udvar tehát napirendre tért a czár fölkínált szövetsége fölött, a melynek ára Rákóczi lengyel királysága lett volna.
Noorden, Europäische Geschichte im XVIII. Jahrhundert. II. 578. Szalay, Rákóczi bujd. VIII–IX. Bruyninx levele 1706 deczember 15. Simonyi, III. 287–8. V. ö. Saussure, Törökországi levelei (közli Thaly Kálmán), 238–9.
1707 januárius 8. Malagola, Deutsche, Revue, 1907. 234.
Noorden, id. h.
1707 februárius 5. Malagola, a Deutsche Revueben, 1907. 234.
21. A KRAKKÓI KIRÁLYI PALOTA*
A krakkói királyi palota képét a Brawn-Hoghenberg-féle «Theatrum praecipuarum totius mundi urbium VI. kötetében megjelent szines metszet után Cserna Károly rajzolta.
SAVOYAI EUGÉN.*
Savoyai Eugen arczképe a Történeti Arczképcsarnok olajfestményéről készült.
Azonban Bécs és Velencze ezúttal rossz értesítéseket szerzett. A czár nem hagyta a dolgot annyiba s a lengyeleknek június 8-ikán megnyílt nagytanácsa a koronát fölajánlotta Rákóczinak. Követségök most az orosz czár követével együtt jött a fejedelemhez, hogy elhatározását hallja. A vonakodót Korbe a czár nevében bizalmasan figyelmeztette,* hogy ha a koronát visszautasítja, hazáját nagy veszedelembe sodorhatja, mert akkor a lengyelek alkalmasint Savoyai Jenőt ültetik be a krakkói királyi palotába. A herczeg azután, mint a császár szövetségese, északról hatalmas új ellenség gyanánt támadhat a kuruczokra, sőt a czár maga is szövetkezik a császárral. Ha azonban Rákóczi vele szövetkezik, hazája sorsát jobban biztosíthatja. A czár szeretne a franczia királylyal szövetkezni s a svédekkel békét kötni. Ha ebben a szándékában Rákóczi támogatja, az eddiginél jobban segíti őt törekvéseiben.
Rákóczi eml. 224. V. ö. Vetésy levelével a bajor választóhoz július 29-ikéről (tollhibából 19-ről) Fiedler, I. 63.
Ez az ajánlat, mely az ónodi határozat után negyven nappal érkezett, egymaga is bizonyítja, hogy Magyarország függetlensége kimondását a fejedelem nem csupán XIV. Lajosban, hanem az általános európai helyzetben bízva és pedig jogosan bízva, indítványozta. Most valóban beláthatatlanúl széles szemhatár nyílt meg előtte. Nagy oka volt, hogy máskép válaszoljon, mint először* és többé ne utasítsa vissza a jelöltetését.*
Rákóczi emlékiratai, 225.
Malagola a Deutsche Revueben, 1907. 234.
A czár és a köztársaság követeit az ünnepies fogadtatás napján fényesen megvendégelte.* Jobbján az orosz, balján a lengyel követ ült. Egymást érték a fogások, a lelkes áldomások és szólt a zene este hét óráig. Asztalbontás után a fejedelem visszavonúlt szállására, de ott is sokáig társalkodott a követekkel. Este a vendégek tánczra kerekedtek; magának a fejedelemnek és Bercsényinek is rendkívűl jókedvük volt s mind a ketten tánczoltak éjfélután kettőig.*
Leírja Beniczky, R. T. I. 29–30.
Beniczky, 30.
Másnap, 25-ikén, Vetésy is megérkezett XIV. Lajos udvarából. Egész halom levelet és titkos iratot adott át a fejedelemnek.* Bőjt napja volt, mégis máskorra kellett hagynia cassandrai intelmeit. Ki hallgatott volna reá ebben a pillanatban, mikor két hatalom követeinek jelenléte azt a hitet keltette, hogy a szláv Európa nyugodtan fogadja, sőt helyesli az Ónodon történteket? Lehetetlennek látszott, hogy a harmadik hatalom, Francziaország, ne helyeselje. Vetésytől éppen arra vártak választ: a bajor választó, a kihez tulajdonképpen küldték, száműzetését hajlandó-e fölcserélni a magyar királysággal? Az ő királysága kérdését nem lehetett különválasztani Rákóczi lengyel királyságától. A fejedelem előbb az orosz követtel, délután pedig (este 11-ig) az éppen jelenlevő szenátorokkal tárgyalt. 26-ikán az orosz és a lengyel követeken kívül Vetésyt is fogadta, majd megint a szenátorokkal tanácskozott. 27-ikén megint fogadta a lengyel követet, de a nap nagyobb részét a czár követével töltötte. A búcsúkihallgatáson azzal a felelettel küldötte vissza, hogy köszöni a czárnak, a miért személyéről megemlékezett. Mivel azonban Lengyelország szabad állam s tudja, hogy a czár semmiképpen nem akarja csorbítani ennek a nemzetnek szabadságát és nem kívánja akadályozni király-választását: azt hiszi, nagyon ártana tervének, ha a lengyelek megtudnák, hogy a czár felajánlta neki a trónt s ő elfogadta tőle. Ha tehát a czár valóban őt szeretné látni a lengyel trónon, kéri, tartsa titokban a követ küldetése czélját és a fejedelem elhatározását. Tekintse a dolgot meg nem történtnek mindaddig, a míg ezt az ajánlatot Lengyelország primása és nagytanácsa forma szerint meg nem teszi.*
U. o.
Rákóczi emlékiratai, 225. Beniczky 31.
A két követ Ungváron maradt, a fejedelem azonban Bercsényivel és egész udvarával még délután haza indúlt. Szerednyén meghálván, 28-ikán délelőtt érkezett Munkácsra s délután már ott volt a lengyel követ is. Másnap a fejedelem sokat tanácskozott Bercsényivel és – Ráday Pál fogalmazásában – megállapította a czárhoz intézett feleletet. Megbízta Nedeczkyt, hogy két bejáróval: Gosztonyi Miklóssal és Madocsányi Jánossal menjenek át Ungvárra az orosz követhez és kísérjék be Lengyelországba. Velök ment Ungvárig Bercsényi is. A lengyel köztársaság követe másnap búcsúzott el a fejedelemtől,* a ki nagyon higgadtan ítélte meg a neki felajánlott megtiszteltetést. A követ előterjesztését nem találta őszintének, mert Szczembek Szaniszló primás és testvére, a kanczellár, valamint Dönhoff, a szandomiri confoederatio marsallja, megmaradt Ágost király hűségében. Azonban nem tartott tőlük s a lengyel követ útján a czárnak és a lengyel nagytanácsnak megizente, hogy külön követség útján köszöni meg iránta tanúsított jóakaratukat.* Egyúttal sietett megnyugtatni Des Alleurs-t s általa XIV. Lajost, hogy mindez nem ellenkezik a franczia érdekekkel. Folytatni akarja a háborút a császárral és a czárhoz csatlakozik, ha a svéd visszautasítja a francziák közeledését. A dolog különben sincs még befejezve.*
Beniczky naplója, 31–32.
Rákóczi emlékiratai, 228.
Vetésy a bajor választóhoz július 29. (tollhibából 19.) Fiedler, I. 63. (Az 58. lapon maga is 29-et ír.)
Az orosz és lengyel követek távozása után még egy nyugodt hetet töltött Munkácson Vay Ádám, majd Károlyi Sándor és az újból látogatóba jött Bercsényi társaságában.* A négy nagyeszű ember minden oldalról meghányta-vetette az eshetőségeket. A fejedelem augusztus 6-ikán udvari népével kornyétásan maga is megindúlt, hogy közelebb érje az északról várható nagy elhatározásokat. Nem akarta elszalasztani, – mint mondta* – azt a pillanatot, a melyikben a körülmények kedvezni fognak a háború jó befejezésének, ha t. i. szerencsés volna – franczia és bajor közbenjárás mellett – a svéd királyt kibékíteni a czárral.
Július 30. – augusztus 6. története Beniczkynél, 32–33.
Rákóczi emlékiratai, 227–8.
)
Varannó és Homonna vidéke Zemplén vármegye régi térképéről vétetett.
)
)
II. Rákóczi Ferencz levele Pekri Lőrinczhez (1707. aug. 28.) Eredeije előbb a Dániel-család, most a Kolozsvári Ereklye-Múzeum levéltárában.
Olvasata:
RÁKÓCZI LEVELE PEKRI LŐRINCZHEZ.
1707. AUG. 28.
1707. AUG. 28.
Terebes die 28 Augusti 1707.
Isten minden Jokkal aldgja meg kgdet, kivánom!
Jolehet már alkalmas ideje, hogy hirdeték vala az Németnek Erdélyben való szándékát, és sokat lármáskodának induló hireivel, csak ma értettem Eszterházi Antal ur Curirja által Rabutinnak Budához való érkezését; micsoda erővel? ime az szemmel látás szerént Szekeres includalt levele meg mutattja, melyre nézve Orderem szerént Eszterházy Antal ur maga Corpussával mar Conjungalta Magát oly véggel Károlyi Urral, hogy vele meg verekedgyenek, de Oppinionk felett Gyalogja lévén az ellenségnek, és emez Gyalogját Staremberg ellen, és Ujvárban, ugy a Bányák oltalmára kéntelenitetvén hagyni: nehezen hiszem hogy telljek valami az szemben levő formalis harczrul, ha csak az Isten valami kemény probák által nem mutatja meg Szent áldását; – és kivált ha Szeged felé veszi utját: Eszterházy Antal nem távozhatik Corpussával kéntelenittetvén az Ujvári obsidiora vigyázni, az melljet régen hirdet || 1b: az ellenség, de még eddig se irja se szelenczéje; ezek azért igy lévén, csak könnyen elgondolhato dolog, hogy az Partiumig nagy oppositio nélkül penetralhat az ellenseg; de ot valoban meg kellene vetni az ágyát, kihez képest még most merre forduljon, bizonytalan lévén: állando dispositiokat nem tehetni, de mindazonáltal tegjen oly dispositiokat kgd, hogy minden felé elérkezhessék; idejen fogjak magat kgldel Conjungalni Bonefous es Elljös Gyalog ezerei, melljek közül mivel gyakorta szökésére nézve az elsőnek nem hihetni: ha valamely operatiora kél az dolog (de nem eléb hogj eszre ne vegyjék intentionkat) Compagniankent kel őket meg szaggatni; kgld mindazonaltal Szeben szorongatását hertelen félben ne hadgya, es az menyiben lehet az Lármát távoztassa, de azt se mulassa el, hogy az szorosokon obvialhasson idejen neki az melyet Károlyi ur tudositasihoz (kinek is megparancsoltam hogy directe tudositsa kgldet) fog kgld alkalmaztatni || 2a: és Communicatis Consiliis közelitven egymáshoz, fogja kgltek folytatni az operatiokat.
Magam miben legyek occupatus: kgltek jol tudgya, melyre nézve várván naponként onnan is az tractarul valo tudositásokat, innen könnyen el nem távozhatok, mivel ezen negotiationkbul oly erős segitséget várhatunk. az mely által hazánk rövid idő alat következhető boldogulását is várhattjuk, és nem is volna tanácsos oda bolyogva eztet vontatni, ugis reménlvén hogj az kgltek hasznos operatioii által nem lesz távolj létem miat is fogjatkozas, kgld mind azon által bizonyos lehet benne hogy valamit erömmel és eszemmel fel találok de Erdely Conservatiojaert cselekednem kesz leszek tudom hogj fog talaltatni elég engemet rágalmazo nyelv de légjen Isten mind azoknak iteloje bár nem banom nekem kel elotte mind az két hazaért szamot adnom, és ezen igjnek folytatásat ugj kormanyoznom hogy egygyiknek az masik miat ne következnek jövendőre veszedelme ezek pedig most maskent || 2b: nem lehetnek, vagyon mind azon által telljes bizodalmom az kgld hüségében es dexteritasaban hogy mindeneket javunkra fog kormanyozni kgld melljekert mik is haladatlanok nem leszünk maradvan
Kgld
minden jot kivano attjafia
F. Rakoczi m. p.
Útközben Daróczon fogadta a russiai palatinus két fiát, a kiknek anyja Munkácson őt az év elején meglátogatta.* A fiúkat, kik éppen az orosz czár elől menekűltek hozzá, szentmiklósi uradalmában cselédjeikkel együtt kényelmesen elhelyezte.* Vay Ádám udvari főkapitányt és báró Kemény Lászlót Erdélybe küldte, maga pedig Szerednyéről, a hol meghált, augusztus 7-ikén bevonúlt Ungvárra. Harmadnap Bercsényivel együtt Szobránczra és Nagymihályra s negyednap (10-ikén) kornyétásan szép sereggel ment át gróf Homonnai Zsigmondnéhoz Homonnára, hová a szenátorok egy része is elérkezett. Ugyanakkor Vay útján megkérdezte a Huszton egybegyűlt tanácsurakat, elfogadja-e a lengyel koronát, vagy sem? Minden tanácsosnak írásba kellett foglalnia s aláírnia véleményét. Egy szívvel-lélekkel azt tanácsolták, hogy fogadja el. A fejedelem azonban még mindig aggódott. Úgy érezte, megsérti esküjét, a melyet Erdélynek és a szövetkezett rendeknek tett le, ha esküt tesz a lengyeleknek is. Hiszen mint lengyel királynak jó egyetértésben kell élnie a császárral; mint magyarnak, háborúskodnia kell vele. Az első esetben a magyarokat, a másodikban a lengyeleket keverné bajba. Bizonyosat valóban nem mondhatott addig, míg a svéd király Szászországból ki nem mozdúl.*
Rákóczi levele 1707 januárius 10. Arch. R. II. 4.
Beniczky, 34. Szentmiklós története Szále-Kovács Juliától, Vahot, Magyar- és Erdélyorsz. képekben, III. 109–111.
Rákóczi emlékiratai, 228–9.
23. BERTHÓTI FERENCZ NÉVALÁÍRÁSA.*
Berthóti Ferencz (1708 augusztus 20-ikán kelt leveléről)
Tizenegyedikén a szenátorokkal tanácskozott. Másnap és harmadnap Viszniovszka herczegné s 18-ikán Péter czár küldöttjét fogadta.* 19-ikén – a lengyel köztársaság és a czár meghívásához képest – utasításokat készített a lublini lengyel országgyűléshez és a czárhoz küldendő követei számára. Megbízta őket, magasztalják a czár hatalmát, a mely nemsokára még jobban gyarapodik, kivált ha szövetkezik a franczia királylyal, kinek közbenjárása mellett a svéd királylyal is kibékűlhetne. Ha mindez megtörténik, járjon közbe a versaillesi és a bécsi udvarnál s az általános békében Magyarország szabadságait is biztosítsa. Ekként a béke az egész kereszténységben helyreállván, a czár indítson háborút a török ellen s egyrészt Magyar- és Lengyelország, másrészt Francziaország segítségével verje ki Konstantinápolyból és egész Európából.*
Augusztus 7–18. története Beniczkynél, 34–37.
Károlyi önéletirása, II. 491–2.
Szent István napján ilyen utasítások mellett Bercsényi vezetése alatt küldte el követeit: a confoederatio részéről Klobusiczky Ferencz és Berthóti Ferencz szenátorokat s Erdély nevében Ráday Pált, mivel betegsége miatt Andrássy István nem mehetett. Melléjök szép sereget, több udvari tisztet, bejárót, étekfogót és nemes testőrt (gavallért) rendelt, hogy kellő díszszel jelenhessenek meg. A nép csak a nagy készűleteket látta, de, Bercsényit kivéve, senki sem ismerte a fejedelem valódi gondolkozását.
