I.
I.
Izabella születése. Szülei, testvérei. A krakói királyi udvar. A kis herczegnő gyermekkora.
IZABELLA Kazimira, «a várva-várt» lengyel királyi herczegleány született «szerencsés előjelek közt» 1519 január 18-ikán, éjfél utáni négy órakor Krakóban, a Wawelen álló ódon királyi palotában, keddi napon.* Atyja, Zsigmond, az 1386-ban uralomra jutott Jagiello-házból származott, melynek alapítója (mint ősanya) Jadwiga, Nagy Lajos magyar-lengyel király idősebb leánya volt. Zsigmond 1506 óta királya a lengyeleknek, családjából a hatodik, nevére első, mint később nevezték: öreg Zsigmond. Korra nézve most sem fiatal már, mert ép betöltötte élete 52-ik évét, de azért erős, szívós természetű ember volt, kinek teste és külseje, kissé elkövéredett alakja daczára nem árúlta el éveit.
Egykorú följegyzés atyja imakönyvében. Közölte gróf Przezdziecki Sándor: Jagiellonki Polskie w XVI. wieku, I. k. (Krakó, 1868.) 279. l.
Anyja (Zsigmond király második felesége) a déli Olaszországban, az Adria-tenger melletti Bari tartományban uralkodott aragoniai és milanói herczegi Sforza családból származó Bona, 1518 április 18-ika óta a lengyelek királynéja. Egy 25-ik évét még be sem töltött, súgár termetü szép olasz nő, tele bűvel-bájjal, a kit a sors és az európai politika vetett ez országba, melyet megszokni sohasem tudott.
A király éppen leánya születése napjára érkezett birodalma fővárosába a lithvániai oszággyűlésről, honnan azzal az aggodalommal sietett haza, melylyel az atya első gyermeke születését várja. És alig hogy tíz hét óta nem látott nejét üdvözölte,* hajnalra vevé hálószobájában «az örvendetes esemény» hírét. A király hálát adott a gondviselésnek, hogy a szülés rendes körülmények közt folyt le, s a fiatal anya egészségének nem ártott. De midőn ezt anyósával, Izabella bari herczegnővel tudatá, hozzátette, hogy habár az állam és az örökösödés érdeke, valamint saját vágya és tanácsosai óhajtása is az lett volna, hogy fia legyen, megnyugszik a Mindenható végzésében, kinek akarata véges és útjai kiszámíthatatlanok, mert reméli, hogy fiút is fog még adni nejének.* Ép így vígasztalá országa püspökeit, palatinusait és egyéb tanácsurait, kikkel a várva-várt eseményt külön levelekben közlé.*
Egykorú följegyzések az Acta Tomiciana V. k. (Pozen, 1855.) 3. l.
Ugyanott, 5–6. l.
Ugyanott, 5–6. l.
5. Egykorú bejegyzés Izabella születéséről atyja imakönyvében.*
Az egykorú bejegyzés Izabella születéséről (16. l.) atyja Londonban őrzött imakönyvéből való.
Olv.:
Die martis hora quarta noctis statim pulsata, 18 Januarii 1519 Cracoviae nata est Illustrissima domina Ysabella Casmiriensis uti felicissimis auspiciis et vehementissime desideratis.
(Az imakönyv a londoni British Museum kézirattárában.)
A csecsemőt anyja kívánságára anyai nagyanyja iránti figyelemből keresztelték Izabella névre. De a lengyelek e náluk szokatlan név helyett gyermekkorában Alzsbietának* (Erzsébetnek) hívták az udvarban, a mi hajdan, a középkor óta egyenlő volt az Izabella névvel, még nálunk magyaroknál is.* Jellemző, hogy ő maga még királyné korában is így írja magát alá egy lengyel levelében;* sőt még a bécsi udvari kanczellária s a Szentszék is Erzsébetnek czímezi eleinte,* lengyel földön pedig továbbra is fenmaradt gyermekkori neve.*
Ma e nevet a lengyelség nyíltabb hangzóval: Elżbietá-nak ejti ki és írja.
Igy pl. a mi IV. László királyunk is Elisabethának nevezi 1276-iki oklevelében Izabella nevű olasz nejét; Eder megjegyzése: Schesaeus, Ruinae Pannonicae, 10. l.
Kelet nélküli levele Alzbieta Krolowa aláírással Hosius Szaniszló püspökhöz: Pamiętnik Warszawski, I. k. (1816.) 251. l.
Ferdinánd Bécsben, 1540 február 18-ikán kelt levelének czímzése: «Reginge Elisabethae, conjugi regis Joannis». (Eredeti fogalmazványa a bécsi állami levéltár Hungarica osztályában.) III. Pál pápa Ferdinándhoz küldött követe: Rorario Jeromosnak adott útasításában is Elisabeth-et olvasunk. (Egykorú másolata a római vatikáni levéltárban: Varia Politicorum, 48. k. 117. l.)
Így pl. még 1548-ban is Elisabethának nevezi Orichovius Szaniszló a Zsigmond király halálára írt Funebris oratiojában.
6. Bona Sforza királyné idősebb korában.*
Bona Sforza királyné arczképének (17. l.) egykorú eredetije, fára van festve, nagysága 12x9,5 cm. Felirata: Bona · Sfortia · Aragonia · Regina · Polloniae · A krakói hg. Czartoryski-múzeum képtárában, 283. sz. a. őriztetik, a hol számunkra Krieger József krakói fényképész vette le.
A király már kora tavaszon elindúlt a poroszországi háborúba, s onnan tudakozódik kis leánya felől május június havában Bona királynénál, a ki ez időben még – egy ideig – egészen családjának és gyermekeinek él. Mert mostohája is volt: Zsigmond király első nejétől, Szapolyai Borbálától született leánya, a hatodik évében járó kis Jadwiga (Hedvig), Izabella játszótársa. Majd, ellepte a gyerek. Egy kis leánya csecsemő korában (1520 május 7-ikén) halt meg,* de három hónap múlva mindenki örömére megszületett Zsigmond Ágost, a trónörökös és őt követte 1526-ig Zsófia, Anna és Katalin. Ez volt utolsó gyermeke az alig 32 éves ifjú királynénak, kinek fiatalsága még inkább feltűnt, ha a már hatvanadik évében járó királylyal együtt valami ünnepélyen vagy fogadáson megjelent. Ez különben ritkán történt, mert a király – ép a század harminczas éveiben – országos dolgokban állandóan távol volt Krakótól, s évente kevés időt tölthetett az udvarban. Így aztán nem csodálkozhatunk valami nagyon rajta, ha a múlatságokhoz szokott s vígságok közt nevelkedett élénk olasz nő a lengyel királyi udvarban a rendesnél többet unatkozott, s nem útasítá vissza beszédes olasz és szellemes lengyel ifjú nemesek társaságát és udvarlását. Hiszen az elsők olasz hazáját juttatták eszébe minden szavukkal, a honnan vele jöttek, a lengyeleket pedig meg kellett ismernie valahogy – ha már nyelvüket nem értette!
Zsigmond király vigasztaló levele Bonához a kis Anna halála alkalmából: Acta Tomiciana, V. k. 244. l.
I. Zsigmond lengyel király arczképe imakönyvében.
(Szinezett eredetije a londoni British Museum kézirattárában.)*
I. Zsigmond lengyel király arczképét (19. l.) hártyára írt imakönyvéből közöljük, mely a londoni British Museum kézirattárának tulajdona, Add. Ms. 15281. sz. a. Ismertette és leírta Sir Francis Madden a «Gentleman’s Magazine» 1845-ik évi júliusi füzetében. Az imakönyv meggyszínű bársony kötése nem egykorú, mert a XVI-ik század végéről való bejegyzéseket, a szép miniatűröket és III. Zsigmond király (az imakönyv későbbi tulajdonosa) aláírását is – Kropf Lajos szíves közlése szerint, ki számunkra a képet lefényképeztette – csunyán megnyirbálta a későbbi könyvkötő.
Bona udvartartása eleinte egészen olaszokból áll, kik valóságos olasz életet teremtettek a királyné körül lengyel földön. Így titkára: dr. Ludovico Aliphio, két kincstárnoka: Cola Carmignano és Colantini de Neapoli, orvosai: főtisztelendő dr. Giovanni Andrea Valentino és dr. Martino;*' Baptista de Navarra az ezüstneműek gondozója, Colmaria főszakács, Alessandro szabó, Giovanne orgonás és a két káplán: Francesco és Angelo. A nők közt a főudvarhölgyek Bona két öreg matronája: Beatrice és Iphigenia, a kik gyermekkora óta gondozták; mellettük hét szép nevű fiatal nemes leány: Lucretia Alphia, Beatrice Rosella, Porcia, Isabella, Laudonia, Faustina és Laura. E leányokra két idősebb nő ügyelt fel: Violenta Greca és Laura, míg Albina és Vannella házi szolgálatot teljesített körülöttük. Pár év múlva (1521-től kezdve) négy lengyel nemes leányt is osztottak be a királyné udvarába, úgy mint Zarembyanka, Morska, Maczieiowska, Penkoslawska kisasszonyt. Bejutott egy lengyel szoptatós dajka is,* úgy, hogy kísérete lassankint egészen kicserélődött. Titkárján, káplánján, András orvoson, s a király chirurgusán: Jacomo di Montagnana doktoron,* és nehány matronáján kívül alig maradt benne olasz. De hiába bocsátották el a könnyüvérü olaszokat, az udvar élete és szelleme teljesen olaszossá változott. Bonával az olasz renaissance vonúlt be Lengyelországba, és érvényesült művészetben, tudományban, s a társadalmi életben egyaránt. A krakói királyi palotában egymást érték az ünnepségek: bálok és álarczos felvonulások, melyekben a királyné volt a főtánczos, ebédek és hangversenyek, melyeken szépségét és gazdagságát ragyogtathatta. Soha annyit addig a lengyel királyi udvarban nem imádkoztak és múlattak, nem böjtöltek és dorbézoltak, nem dolgoztak és henyéltek, nem udvaroltak és szerelmeskedtek, mint Bona idejében. S ha ez eleinte visszatetsző volt is nehány öregebb udvari embernek, és talán ellenkezett is a lengyel udvari élet hagyományaival, idővel úgy hozzászoktak, hogy egészen természetesnek találták, sőt megkívánták.
Nevük és 1519/29-iki fizetésük fel van sorolva a varsói főlevéltárban, az udvari számadások 47. és 49. kötetében. – V. ö. továbbá: Wiadomość o dworze Bony i królewien w 1518 roku: Biblioteka Warszawska, IV. k. (1846.) 639–644. l.
A varsói főlevéltárban őrzött udvari számadások 53. kötete adatai szerint.
Hazájukba írt leveleik másolatát 1527–37-ből az ilyvói Ossolinski-intézet kézírattára 1468-ik kötete őrzi.
Ily környezetben nőtt fel a kis Izabella testvéreivel. E környezet hatásának köszönhette, hogy egyforma jól tudott olaszúl és lengyelül, s hogy serdülő-leány korában azt írhatta róla szellemesen Giovio, az olasz püspök és történetíró, hogy «mint férfias és tanúlt szellemű leányt, általánosan szeretik olasz kedvességgel párosúlt lengyel bájáért».* Legjobban szerette és kényeztette édes anyja, a ki mindig maga mellett tartotta, mindenüvé magával vitte, s valósággal többi leánya fölé emelte gyöngédségével. Ritkábban érezte anyja szeretetét Jadwiga, a mostoha, a «reginula», a mint az udvarban nevezték, a kinek egész külön gondozói, nevelői voltak a krakói várpalotában.
Paolo Giovio da Como, vescovo di Nocera Delle istorie del suo tempo 39. könyve (547. l.) szerint: Isabella fanciulla di virile et erudito ingegno; e quel che molto importô per allettare l’animo di lui (t. i. a királyét) amabilissima per vaghezza Italiana e per leggiadria Polonica. E híres mű első (latin) kiadása 1550–52-ben Firenzében jelent meg, de egyidejűleg olasz fordítása is megjelent Velenczében s tömérdek kiadást ért. Mi egy 1608-iki széljegyzetes kiadását használjuk, melynek szövege különben megegyezik az összes régebbi kiadásokéval.
A túlságos kényeztetésnek, mint minden családban, Izabellára is az a hatása lett, hogy igen anyássá vált, s még aránylag csekély dolgokat sem intézett el anyja tudta és tanácsa nélkül, nagykorában sem. De viszont e beczéztetésnek köszönhetjük, hogy már negyedfél éves korából van róla följegyzésünk, képünk, s hogy leányéveiről többet tudunk, mint nővéreiéről.
7. Izabella gyermekkori arczképe.*
Izabella gyermekkori arczképének vászonra festett eredetije (21. l.) baloldali felső szegletében e felirattal: ISABLL, hg. Sapieha Ádám krasiczyni képtárában látható. Az életnagyságú kép magassága 935 cm. és szélessége 535 cm. Számunkra T. Nieczuja Ziemięcki krakói műtörténetíró sziveskedett lefényképeztetni.
A jelzett első említés arra vonatkozik, hogy 1522 végén, a karácsonyi ünnepekre «nagy virágos aranyos bársonyt» vesznek Izabellának,* s a mint az okos szemű, kövéres, komoly képű kis barna leány fodros ingével, kezében selyemkeszkenőjével, megjelent a templomban földig érő ruhájában, fején, nyakán gyöngysorral – igazán festeni való jelenség lehetett. Arcza, álla, fitos orra, homloka, szemének vágása és szája egészen atyjáé, mintha egy és ugyanaz a festő örökítette meg volna őket egyidőben. S a hogy a kis lány nőtt és fejlődött, olyan arányban kapott más ruhákat s az egyszerű gyöngyhöz ékszert is.
A varsói főlevéltár udvari számadásai 51. kötetében olvassuk 1522 november 20-ikáról: Accepti pro sua Mtate per Petrum pro Illmis duabus filiabus Elisabeth et Sophia 15 ulnis Adamasci leonati cum magnis floribus per gr. 48 fl. 24. A trónörökös-fiú pedig rendesen karmazsinszínű atlaszban és «velutum griseum»-ban járt.
Egy ízben hat frtot utalnak ki* ruhájára, máskor zafiros pecsétnyomó gyűrűt rendelnek neki, hogy találjon ékszeréhez, vagy egy rubintos rózsáját küldik Nürnbergbe, hogy új követ tegyenek a kiesett helyébe. Ugyanekkor a boroszlói ötvösöktől hozat Bona Izabellának egy 25 forintos ékszert, míg 1537-ben mind a négy királyleány egy-egy aranylánczot kap tőle.* Kellett is, mert ekkoriban már az udvari ünnepségeken is megjelent. Ilyen fontosabb ünnepély volt az utóbbi években: öcscse, a trónörökös megkoronáztatása, a mi atyja, a király kívánságára még életében megtörtént 1530-ban, a mikor Zsigmond Ágost külön udvartartást kapott; majd Jadwiga esküvője II. Joachim brandenburgi választófejedelemmel 1535 őszén. A lakodalmi ünnepségek után a királyné Izabellával és az «ifjabb király»-lyal Lithvániába ment, mert azt, s különösen székhelyét, Vilnát annyira szerette, hogy az őszt rendesen ott tölté nagyobb gyermekeivel,* s csak újévre tért vissza Krakóba. A következő év őszén is ott voltak Vilnán, mikor a krakói királyi lak Szent-Lukács napján kigyuladt s majd hogy az otthonmaradt három kisebb herczegnő bele nem égett.* Bona e szerencsétlenség hírére hazasietett s ezentúl olyan messzire és hosszú időre nem hagyta el az udvart. Inkább a Krakó körüli búcsújáróhelyeket vagy királyi lakokat keresi fel szórakozás és változatosság kedvéért. Így találjuk Izabellával és öcscsével 1537 január 24-én Ocziecen, pünkösd harmadnapján Niepolomicén,* vagy a csensztochowai zárdában, hogy annak csodatevő Szűzanya-képét gyermekeinek megmutathassa.
Ugyanott, 1536-ból, a 91. sz. kötetben.
A varsói 88. sz. kötetben: Die 17 Decembris 1536. dedit [Severin Bonar de Balice żupnik] pro Schaphiro pro signeto Sermae reginulae Isabellae monetae fl. 29 et a sculptura eiusdem signiti monetae fl. 8 ˝ facit in toto fl. 37/15. – A másik zafirgyűrű ára 38/15 frt; egy rubin betevése pedig Nürnbergben 2/15 frt, míg a 4 boroszlói aranyláncz vételára 48 frt.
Bona királyné három levele Vilnáról: 1529 november 27-ikéről, 1533 deczember 2-ikáról és 1534 deczember 10-ikéről, meg egy évnélküli május 20-ikáról; az id. ilyvói 1468. kötetben.
Przezdziecki, Jagiellonki polskie, I. k. (Krakó, 1868.) 79. l.
A varsói főlevéltár id. 88. sz. számadási kötete adatai szerint.
