II.
II.
Első szereplése mostohanénje esküvőjén. Lengyel-magyar szövetkezés Izabella eljegyeztetése által Szapolyai János királylyal Brodarics István váczi püspök titkos küldetése ez ügyben. Magyar követségek Krakóban.
Mostohanénje, Jadwiga esküvőjekor Izabella már 17-ik évében járó viruló szép «eladó» leány volt, s így az ő férjhezadásáról is kellett már gondolkozni a lengyel királyi udvarban. Hisz kecsességével és megnyerő modorával általános feltűnést keltett az ünnepségen, s a meghívott külföldi vendégek,* ifjú lovagok közt soknak szíve gyuladt szerelemre a bájos herczegnő iránt. Izabella lelke is ébredezett. Látta, hogy körülrajongják és ünneplik. Szíve elszorúlt s valami olyan különös érzés fogta el, a milyen eddig nem bántotta. Érezte, hogy nagy leány, s a deli herczegek és grófok díszes seregében nem egy akadt, a kihez szívesen férjhez ment volna. Az alkalom nem is késett, de a sors könyvében más volt megírva és számára rendelve…
Przezdziecki gróf azt írja, (id. m. I. k. 82. l.) hogy János király is jelen volt unokahuga esküvőjén, s ekkor ismerkedett meg Izabellával; de ez hibás állítás, mert sem az irodalomban, sem az udvari számadási könyvekben nincs nyoma, és János király 1527 után egyáltalán soha többé nem járt Lengyelországban.
A lengyel államférfiak tekintete az udvar rokonsága folytán, a Habsburgok növekedő hatalmának ellensúlyozása végett, de meg a török terjeszkedésétől való félelem miatt is Izabella férjhezadása kérdésében – Magyarországra esett. Zsigmond király híve is őszintén hazánknak, kivált mióta az 1515-iki bécsi kongresszuson való részvételével eljátszotta a jó alkalmat, hogy bátyja, II. Ulászló magyar király családjának magvaszakadtával magának biztosítsa a Jagiellók hatalmában volt magyar-cseh koronát. Így segíti nehány ezreddel unokaöcscsét, II. Lajost a mohácsi csatában, majd sógorát, Szapolyai János királyt támogatja a Habsburgokkal szemben és fogadja országába, s mikor diadalmaskodni nem tudott fölöttük, a kibékülést közvetíté. Így tűnik fel a harminczas években Lengyelországban és Magyarországon egyidőben az a terv, hogy János király vegye feleségül sógora leányát, Izabellát. Amott Tarnowski János krakói várnagy, János király híve és egykori házigazdája veté fel az eszmét, nálunk meg Martinuzzi György barát, János király nagyeszű tanácsadója győzte meg urát e terv fontossága és szükségszerűsége felől.
)
Lengyel- és Magyarország XVI-ik századi térképe (24. l.) Münster Sebestyén «Cosmographia universalis» cz. munkája bázeli 1550-iki kiadásának fametszetéről kicsinyítve, először az Athenaeum «Magyar Nemzet Története» V. kötetében jelent meg.
Három évi alkudozással 1538 február 24-én jött létre a váradi béke,* mely véget vetett a János király és Ferdinánd közti évtizedes küzdelemnek. Véget vetett – legalább papiroson, mivel a bécsi udvar a béke föltételeit sohasem tudta, János király pedig a változott viszonyok közt nem akarta teljesíteni, s maradt minden a régiben. Annyi előnye azonban lett, hogy Ferdinánd és bátyja V. Károly császár elismerték János királyi méltóságát s megtartva birtokait, országrészét, a Habsburgok részéről biztonságban élhetett, a sok hányattatás és viszontagság után. György barát rendezé ezt íly bölcsen a török háta mögött, a mi jó ok volt arra is, hogy a békeszerződést soha ki ne hirdessék és törvényeinkbe ne igtassák. De volt ez egyezségnek egy éppen nem kölcsönös föltétele, mely János királyt valósággal sérté és nyugtalanítá, t. i. hogy országrészét halála után Ferdinánd még akkor is örökli, ha fia maradna. Hanem a barát azzal vigasztalta önmagát s a magyar királyt, hogy csak legyen egyszer felesége és fia, majd gondoskodik ő sorsáról a nemzettel, mely vérbeli királyát nem fogja cserben hagyni. Azt tudta s az egykorúak is érezték, hogy egy ilyen házasság meg fogja zavarni a János király és Ferdinánd közt fennálló békét;* de másfelől erőt is érzett magában a támadható zavar lecsendesítésére.
A békeszerződés szövegének legjobb kiadását lásd Og. Utiešenović: Lebensgeschichte des Cardinals Georg Utiešenović genannt Martinusius (Bécs, 1881.), Urkundenbuch 2–15. l.
Girolamo Aleandro bíboros pápai legatus napló-feljegyzése 1539 márcz. 11-ikén: Friedensburg, Nuntiaturberichte aus Deutschland, I. sor. I. k. (Gotha, 1893.) 62. l. Aleandronak János királyhoz is le kellett volna jönnie, de útasitása különösen hangsúlyozza, hogy csak Ferdinánd beleegyezésével menjen Budára, s ha ellenezné, maradjon Bécsben. Közölte Weiss: Papiers d’état du Cardinal de Granvelle, II. k. (Párizs, 1841.) 581–583 l.
A Magyarországra annyira fontos házassági terv először múlt év végén jött komolyan szóba. Frangepán Ferencz egri püspök és kalocsai érsek éppen javában tárgyalt (1537 november havában) a béke érdekében Wese János lundi érsekkel és György baráttal, a midőn levelet kapott Lengyelországból Tarnowski hetmantól, melyben Izabellát a magyar királynak ajánlja feleségül.* A kalocsai érsek csak a barátnak árulta el a levél tartalmát, s habár az öreges, beteges királynak nem nagy kedve volt házasodni, engedett tanácsosai rábeszélésének* s belátta, hogy ezt a házasságot az állam, a gyermektelen Szapolyai család és saját maga jól felfogott érdeke kívánja.
A kalocsai érsek elbeszélése nyomán Aleandro bib. 1539 márczius 6-ikán; id. m. IV. k. 342. l.
Giovio id. m. II. k. 547. l.
János király előbb magánúton Tarnowskival közlé beleegyezését, de midőn 1538 tavaszán Brodarics István váczi püspököt Németországba küldé Ferdinándhoz, a váradi békeszerződés megerősítése ügyében,* meghagyta neki, hogy előbb Krakóba menjen s ott ünnepélyesen – de titokban – kérje meg számára Izabella kezét. Így is történt. A Krakóban már járatos püspök június első hetében ért az udvarba, s habár nyilvánosan csupán segítségét kérte a lengyel királynak Magyarország részére, a belsőbb emberek mégis rájöttek jövetele igazi czéljára.* Megtörtént az óhajtott eljegyzés Izabella és szülei jelenlétében, s titkát csakugyan olyan jól megőrízték, hogy nagy feltűnést keltett híre csupán október közepén jutott el a bécsi udvarba, megtoldva azzal az újsággal, hogy János király 1500 lovast küldött Lengyelországba, hogy hazahozzák királyi aráját.* S ha ez szószerint még nem is volt való, tény hogy az esküvőre mindkét szomszédos államban nagyban készülődtek.
A béke-oklevelet Ferdinánd 1538 június 10-ikén ratifikálta Boroszlóban. Közölte Hatvani Mihály: Brüsseli okmánytár, II. k. (Pest, 1858.) 1–17. l.
Górski Szaniszló krakói kanonok Janicius Kelemennek, Krakó, 1538 június 10; Teodor Wierzbowski, Materiały do dziejów piśmiennictwa Polskiego, I. k. (Varsó, 1900.) 71. l.
Aleandro bib. Farnesenek, Bécs, 1538 október 22-én; Friedensburg, Nuntiaturberichte, I. k. 212. l. Közölte előbb Óváry Lipót: III. Pál pápa és Farnese Sándor bíbornok Magyarországra vonatkozó diplomacziai levelezései (Budapest, 1879. Mon. Hung. Hist. I. osztály, XVI. k.) 52. l.
9. Brodarics István aláirása.*
Brodarics István aláírása (26. l.) Váczról, 1539 június 30-ikán Gengh György császári tanácsoshoz írt leveléből. Olvasása: Stephanus Brodaricus, Episcopus Vaciensis scripsit. Az írat eredetije a bécsi cs. és kir. állami levéltár «Hungarica» osztályában.
Izabella újabb mellképét is elkészíttette* s megküldé Bona János királynak, ahhoz, melyet már múlt év végén beküldött volt neki,* ha már országos dolgai miatt személyesen «leánynézőbe» nem jöhet. Hát a szegény leány ismerte képről vőlegényét, a kinek a váci püspök behízelgő beszédére az állam érdekében eljegyezték? Valószínű, mert a lengyel király termeiben ott függhetett a sógor és leendő vő arczképe is, és talán előnyösebb, ifjabb korából. Izabella különben is jó, szófogadó gyermek volt, a ki mindenben hallgatott anyjára, s ha ő most e házasságot jónak, jövőjét biztosítottnak látta, miért ellenkezett volna, mikor egy királyleánynak olyan kevés akarata van! Hisz királynéja lesz egy gazdag szép országnak, melyről annyit meséltek neki gyermekkora óta. Lesz fényes udvara, teli ragyogással, melyben szeretni fogják, talán jobban, mint anyját a lengyelek; lesz pénze, vagyona, melylyel tetszése szerint bánhat, s nem kell mindig az udvari kincstartót zaklatni, mint most, ha néha elfogyott a tűpénze…
Bona, Dantiscus János vármiai püspökhöz. Krakó, 1538 augusztus 31-ikén; Przezdziecki, Jagiellonki polskie, I. k. 281. l.
Bona ugyanahhoz hasonló ügyben. Krakó, 1537 október 28-án; Grabowski, Starożytności historyczne Polskie, II. k. 3. l.
Meg aztán Magyarország és a magyar nemzet nem is volt előtte egészen ismeretlen. Tudta, hogy Jadwiga anyja magyar nő volt. Eszébe jutott (mert már nyolczadik évében járt), micsoda izgatottságot, félelmet és levertséget okozott volt a lengyel udvarban a mohácsi csata híre, melyről Statilio János budai prépost rémdolgokat mesélt, midőn 1527 április első napjaiban megjött, segítséget kérni János király számára.* Olvasta Brodarics püspök könyvéből is, melyet Zsigmond számára írt és ugyanazon évben adott ki Krakóban, hogy veszett el a lengyelvérű király, s vele fél Magyarország. De ismerte színről-színre is a magyarokat azokból a fényes követségekből, melyek pompájukkal mindig nagy feltűnést keltettek Krakóban a várban és városban, valahányszor János király nevében jöttek. Nehányra emlékezett is. Így 1530-ban Szent-András napjára ért az udvarba Frangepán Ferencz, a kalocsai érsek Laski Jeromossal, Erdély lengyel vajdájával.* A pécsi. püspök 1536 tavaszán és őszén kétszer is járt a lengyel királynál, a havasalföldi vajda ügyében.* Nagyobbszerű volt Brodarics István váczi püspök első követsége, midőn 1537 április 29-ikén ért az udvarba 45 főnyi kíséretével, a békeközvetítés érdekében három hetet töltvén ott; vagy a Bebek Imréé, a ki 16 emberével egy heti tartózkodás után Szent-Bertalan-napján (augusztus 24-ikén) indúlt Krakóból haza.* Sőt ismerte még a magyar zenét is azoktól a vándor lantosoktól, a kik néha errefelé vetődtek és cziterajátékukat énekkel kísérve bemutatgatták a királyi családnak. Hanem valami nagyon nem értették, vagy méltányolták őket, mert a míg egy ilyen «magyar joculator» előadásáért egy frtot kap jutalmúl, addig ugyanazon évben egy olasz akrobata, a ki «saltas faciebat», hat frtnyi tiszteletdíjban részesül.* De volt az udvarban Izabella gyermekkorában egy Veres Márton nevű öreg komornyik is,* a kit naponta látott; a jobb kocsisok és lovászok pedig mindíg magyarokból teltek ki.
Krakóból, 1527 április 5-én dr. Valentinohoz írt levél szerint; az ilyvói 1468. k. 230. l.
A varsói főlevéltár udvari számadásai 64. sz. kötetében. Krakóba érkezésük napja: 1530 feria quinta ante festum sancti Andreae apostoli.
Ugyanott, a 87. és 91. sz. kötetben. Először 1536 feria quarta in vigilia sancti Stanislai jutott Krakóba.
Ugyanott, a 87. sz. kötetben. Brodarics ellátása 37 lóval és 45 szolgával május 17-ig 421/6 frtba, Bebeké 18 lóval és 16 szolgával 142/1/6 frtba került, az ajándékok árát nem számítva.
Egy 1520-ból fenmaradt feljegyzés (ugyanott, a 49. sz. kötetben) így hangzik: Hungarus joculator. Die dominico post festum Bartholomei, Hungaro, qui cantabit cum citaram coram Regia Mtati dedi fl. I.
Ugyanott a 47. sz. kötetben.
A mint a váczi püspök Boroszlóból jövet haza ért, s átadta az Izabellával kötött eljegyzésről készített ideiglenes szerződést, György barát, a kit az Erdélyben tartózkodó János király ez ügy intézésével megbízott, Matychnai Istvánt küldte a lengyel királyi udvarba, hogy a házasság körülményeit, s az esküvő idejét megállapítsák. Ez november 24-ikén érkezett Gierlachowski Erazmussal a király lengyel titkárával,* 10 főből álló kíséretével Krakóba, a hol a hónap utolsó napjáig tartották.* A magyar király úgy tervezte, hogy Márton napjára jön fel Budára, és mindjárt az 1539-iki újév után, három királyok napja körül legyen meg az esküvője,* még a farsangon. De ez lehetetlen volt, mivel Izabella kelengyéje még nem készült el, s így a krakói udvarban abban állapodtak meg, hogy – egy havi halasztást kérve – legyen meg a jelképies esküvő János király megbízottjai előtt január hó végén, az egyházi ünnepség Magyarországon pedig február első felében, 9-ikén, miként a meghívókat kibocsátották.*
Vezetéknevét Verancsics Antal egy 1538-iki leveléből ismerjük: Összes munkái, VI. k. 14. l.
A varsói levéltár id. 94. sz. kötetében. Tíz emberrel és 11 lóval érkezett meg s felment eltartásukra a 6 nap alatt 96/23/7 frt.
Böhm János Vilmos bajor fejedelemnek Budáról, 1538 október 28-ikán: Quellen zur bayerischen und deutschen Geschichte, VI. k. (München, 1857.) 512. l.
A bajor fejedelmek Ferdinándhoz intézett leveléből; ugyanott, 513. l.
