IV.
IV.
Az ifjú királyné útja Székesfejérvárig. Hazai és külföldi követek János király esküvőjén s a királyné koronáztatásán. Ajándékaik bemutatása. Az ifjú pár.
Izabella herczegnő Wieliczka, Új- és Ó-Sandec érintésével a rendes postaúton haladt udvarhölgyeivel és nagy kíséretével Magyarország felé. A Poprád vize vadregényes szorosán lépte át hazánk területét és jutott Sáros vármegyébe, melynek földjén a Tarcza és Hernád völgyében Kis-Szebenen, Eperjesen keresztül útja nagyon szép, de fárasztó volt. Kassán hosszabb pihenőt tartottak, részint a szokatlan hideg, részint a kíséret nehézkessége miatt, s aztán oldalt hagyva Miskolczot, az erdős Bükk, Mátra és Cserhát aljában közeledett Mező-Kövesden, Hatvanon át Buda alatt Székesfejérvár, az ország koronázó városa felé.
Kassán megtekintette a Szent-Erzsébetről nevezett hatalmas dómot, melyről tudta, hogy «Magyar Lajos király», a lengyelek Jadwigájának atyja alapította, s hálát adott Istennek, hogy baj nélkül ideérhetett, s ezt a családját érdeklő emléket is láthatta.
14. Kassa látképe.*
Kassa látképét (41. l.) Cserna Károly eredeti tervrajza után adjuk.
Ezalatt Budán nagyban készültek a menyasszony fogadására. Díszítgették az ódon várost, tisztítgatták a várpiaczot, tatarozták a királyi palotát kívül-belül, s az előkészületeket maga János király vezette, a mint Erdélyből január közepére ismét fővárosába érkezett.* Különben úgy rendezték, hogy előbb Fejérvártt lesz meg az esküvő és koronázás, és – a kor szokásához képest – a copulatio, s csak azután Budán a mennyegző.* Az ország úgy is rég nem látott már igazi magyar királyi lakodalmat, s ezért János király (a régi dolgokra emlékező vén emberek meghallgatásával) mindent megtett, hogy az úgy folyjon le, mint hajdan, akár Mátyás király korában. Ősi (az Árpádokig fölmenő) szokás szerint, aráját Csepel szigetén akarta először üdvözölni. Február 10–11-ikére várták erre a vadaskertjeivel, ligeteivel pompázó szép dunai szigetre, melyet királynéink nászajándékul szoktak kapni. Aleandro bíboros bécsi pápai követtől tudjuk ezt, s hozományként élvezte Ó-Budával és a Ráczok szigetével együtt II. Lajos felesége, a Németalföldön élő özvegy Mária királyné is.* Sőt egy firenzei olasz kereskedő a magyaroknak arról a hagyományáról is értesült, hogy az új királynénak az ország ama részében szokták bekötni a fejét, melyet urától hitbérül kap.*
János király 1539 január 14-ikén még nincs ott, de 17-ikén már Budáról ír. (Eredetije a bécsi állami levéltárban; melynek, ha közelebbi jelzést nem közlünk, mindig Hungarica osztálya értendő.)
* G. Loxanus Ferdinándhoz Budáról, 1539 január 14-ikén; ugyanott.
Mária királyné írja 1539-ben, hogy «destitutii sumus etiam de bonis nostris reginalibus, castro veteris Budae et insularum Ratzenmarkt et Tchepel», melyeknek évi jövedelme 1200 frt volt; Brüsseli okmánytár II. k. 33. l.
Aleandro bib.feljegyzése 1539 február 10-ikről: Friedensburg, Nuntiaturberichte IV. k. 288. l.
Mennyegzőjére János király meghívta birodalma káptalanjait, nevezetesebb városait, testületeit, az erdélyi szászok univerzitását és egyes városait,* valamint a szomszédos fejedelmeket, kikkel idők folyamán összeköttetésben állott, vagy a kiknek kegyét és támogatását kereste. Így első sorban Ferdinándot, a ki elfoglaltságával menté magát, hogy személyesen nem jelenhet meg, de kijelenté, hogy főkamarásával: Salm Miklós gróffal és Lorenzo fejérvári préposttal, gyermekei nevelőjével fogja magát képviseltetni.* Meghívta még a brandenburgi választó fejedelmet, a bajor fejedelmeket, s Havasalfölde új vajdáját: Istvánt, Sáska Sándor fiát* is. De habár ezek képviselői a kitűzött időre meg is érkeztek Budára, a királyné jövetele késett. A király már aggódni kezdett neje szertelen késése miatt, de gyors futárral megtudta, hogy egy kis hűlésen kívül nincsen semmi baja, s február 17-ikére fog megérkezni. Ekkor a koronázást 20-ikára (hamvazó szerda utáni napra) halasztotta, s ő maga – Budán hagyván kincstartóját, György barátot – 10-ikén reggel indúlt Fejérvárra,* hogy az ünnepséghez még hátralévő intézkedéseket megtehesse. Előbb azonban fogadta és elhelyezé a 200 lovas kíséretében udvarába jutott török követséget,* mely a szultán – az ő támogatója – nászajándékával jött fel, a mi szinte szégyent hozott a királyra. Salm gróf t. i. már Győrig ért volt, a mint hírét vevé, hogy János király a törököt is meghívta esküvőjére, s mivel nem tartotta összeférhetőnek, hogy ő – mint egy keresztyén fejedelem képviselője – együtt s egy födél alatt jelenjék meg a török követtel, hirtelen visszatért Bécsbe Ferdinándhoz, a ki őt (22-ikén) meglepetten fogadta, s azzal a meghagyással küldte pár nap mulva ismét vissza, hogy ha az ünnepségeken csakugyan találkoznék a törökökkel, akkor csak az esküvő után üdvözölje nevében az új párt.*
Brassó város tanácsát 1539 január 13-án hívta meg az esküvőre személyesen Márton dr. régeni plébános a király nevében: Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen, II. k. (Brassó, 1889.) 604. l.
Aleandro bib. bécsi feljegyzése 1539 január 28-ikáról és február 11-ikéről id. h. I. k. 400. l. és IV. k. 291. l. Ferdinánd útasítása említett két követéhez Bécsből, 1539 február 10-ikéről; eredeti fogalmazványa a bécsi állami levéltárban.
Krakói hír 1538 deczember 4-ikéről: Hurmuzaki, Documente, XI. k. 37. l.
Weinmaister J. a bajor fejedelmeknek Budáról, 1539 február 15-ikéről: Quellen zur bayerischen Geschichte, IV. k. 514. l.
Aleandro bib. 1539 február 10-iki id. följegyzése, Nuntiaturberichte, IV. k. 289. l.
* Aleandro bib. naplófeljegyzése 1539 február 23-ikáról: ugyanott, IV. k. 321/2. 1. és február 25-ikéről, I. k. 467. l.
János királyt annyival inkább bosszantotta ez a közbejött kellemetlen körülmény, mivel ekkor már ifjú felesége is szerencsésen megérkezett Fejérvárra. A csepeli révnél fogadta január 19-ikén, vasárnap a király, a kit a sziget legnagyobb községe Ráczkeve bírája egy szőnyeggel tisztelt meg, talán azért, mivel nálunk a jegyesek – ez időben – szőnyegen állva szoktak megesküdni. Innen előbb nehány napra Budára mentek pihenni, a hol a budai, pesti polgárok s a budai zsidók egy-egy kupával – a szokásos nászpohárral – lepték meg az új mátkapárt, míg Mehemed bég, a török követ szintén egy szőnyeget hozott a királynak.* A meghívott vendégek és külföldi követek is ott nyüzsögtek már a koronázó város piaczain, s a vár alatti mezőn felütött sátrak közt. S éppen a legfontosabb hiányozzék, mikor elmaradása kész gyalázat, s annak a világos jele lenne, hogy ime Ferdinánd írásbeli kötelezettsége daczára sem ismeri el királyi méltóságát, a mi pedig Izabella eljegyzésének egyik lényeges föltétele volt. De találékonysága kisegíté a bajból. Dementálta a hírt, s másfelől gondoskodott, hogy a törökök ne legyenek jelen. Megüzente a bécsi udvarnak, hogy udvarába semmiféle török követség nem érkezik, mire «a római király» biztosai újra visszafordultak Bécsből. Igaz, hogy e miatt újból el kelle halasztania esküvőjét egy héttel, márczius 2-ikáig;* de legalább Izabella is kipihenhette a hosszú, nehéz út fáradalmait.
János király számadáskönyvéből, Történelmi Tár, 1889. évf. 190–1. l. (Közölte ifj. Kemény Lajos.)
Aleandro bib. id. följegyzése : Nuntiaturberichte, I. k. 472. l.
Ennyi várakozás, akadály és halasztás után végre megtörténhetett az esküvő és a királyné megkoronáztatása Reminiscere vasárnapján, a kitűzött napon. A kettős ünnepély a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére Szent-István királyunk által épített székesegyházban folyt le. Mindkettőt az ország első papja: az öreg Várdai Pál esztergomi érsek végezte, fényes segédlettel. Valamikor János híve volt, most Ferdinánd pártján állott, s leginkább Bécsben lakott, és bizonyára ura beleegyezésével fogadta el a magyar király fölszólítását,* melynek visszaútasítása politikai szempontból sem lett volna tapintatos. Meg aztán érezte az érsek, és mindenki, a ki a viszonyokat, a nemzeti és a Habsburg-király közt megoszlott, s a török által leigázott ország körülményeit ismerte, hogy úgy is ez az utolsó koronázás, melyet ez a tisztes, remek templom lát.
Február 11-ikén beszélte az érsek Aleandronak, hogy János király meghívta esküvőjére: ugyanott, IV. k. 290. l.
15. Várdai Pál aláirása.*
Várdai Pál aláírása (44. l.) 1549-ből, a «Magyar Nemzet Története» V. kötete 107. lapján közöltetett. Olvasása: Paulus Archiepiscopus Strigoniensis manupropria.
Ez ad jelentőséget e napnak, melyre annyi gonddal készültek. Micsoda szemkápráztató fény és pompa lehetett ez ünnepélyen csak ruha és külső dísz tekintetében is, abban a fényes környezetben, melyben az új mátkapár megjelent. Izabellán virágos fehér atlaszból szabott menyasszonyi köntös, vont aranynyal hímezve, nyakán gyöngy, fején rubintos párta. János királyon zöld tafotás aranyos atlasz-mente, rajta hermelinnel béllelt aranynyal kivarrt dolmány, a mihez a királyszín nadrág és térdig érő csizma (szederjes szövetből) kitűnően illett. Oldalán ékkövekkel kirakott kard, fején forgós kalpag díszlett.*
János király kincseinek és ruháinak 1538-ból való jegyzékét ifj. Kemény Lajos közölte: «Tört. Tár» 1888. évf. 566–577. l.
A «vőlegény» már 1526 óta koronás királya volt Magyarországnak, s így csak a házassági esküt kellett elmondania remegő arájának. Aztán ő is elmondta – feszült figyelem közt – a mint arra magát az itt is megjelent váczi püspöknek a krakói várpalotában kötelezte volt. Elhangzott hát mindkét részről a «holtomiglan-holtodiglan», de melyikre nézve jelent kevesebbet?
Bari Jakab Ferdinánd, Bona királyné orvosa, a ki Izabella fejlődésének és nevelésének éveken át figyelmes szemtanúja volt, azt írja róla az esküvő alkalmából, hogy száz nyelv sem tudná Izabella testi-lelki adományait és szépségét kellően jellemezni. Négy nyelven: latinul, olaszul, lengyelül, németül beszél és ír, úgy hogy mindenki csodálja. Teste csinos, kecses, homloka örömet és szerénységet mutat. Tagjai szépek és arányosak. Örvendhet János király, hogy ilyen feleséget kap, de Magyarország is, mely eddig annyit szenvedett.* Így írnak alkalomadtán idegenek is, a kik nem tartoztak udvarához. Hozzátehetjük a jellemzés teljességéért még a következőket. Latinul a Krakóban is járt Honter János brassói prédikátor híres nyelvtanából* tanult. Honter az oktatásra is vállalkozott, de a király leánya nevelését lengyel mesterekre bízta, nehogy idegen szokásokat sajátítson el.* Egyébként kézséggel támogatta az ifjú tudóst egyik műve kinyomatásában,* és ezen a réven Honter személyesen ismerte Izabellát, és tehetségét, sőt Szent-Ágoston munkáiból kiadott szemelvényeit neki ajánlotta, a mint magyar királynévá lett.* De a kis herczegnő latin tanulása inkább a beszéd-ügyességre szorítkozott, mert még királyné korában is megesett, hogy egy-egy latin levelet mással fordíttatott le magának; latinul pedig soha sem írt.* Termetére nézve magas növésű, karcsú, arcza, orra finom metszésű, hosszúkás, szája piczi, mély tekintetű szeme erélyt, de makacsságot és szeszélyt árúl el egyaránt, keze formás, újjai finomak – egészen olyan, mint anyja fiatal korában. Így nézett ki «az erények és kegyelmek tárházának nevezett» viruló hajadon,* a ki alig töltötte be életének huszadik évét.
Az egykorú ritka latin nyomtatvány czímlapját hasonmásban közöljük a tulsó lapon.
Így értelmezzük a hagyomány amaz adatát, hogy Izabella magától Hontertől tanúlt, tudván, hogy latin nyelvtana 1539-ig öt kiadást ért 9 év alatt Krakóban. Mert ha Honter csakugyan tanára lett volna, akkor neve bizonyosan előfordulna az udvari számadási könyvekben; de Honter különben is 1530 tavaszán tartózkodik rövid ideig Krakóban, honnan még abban az évben Bázelbe megy.
Dück József írja «Geschichte des Kronstädter Gymnasiums» cz. művében (Brassó, 1845.) 17. l. három XVIII. századi szász író után, hogy Honter 1533-ban «Informator der polnischen Prinzessin Isabella» volt. De gróf Kemény József ráidézvén Konarski Szaniszló «Historia arcana regni Poloniae» cz. művéből (Anton Kurz, Magazin für Geschichte, Literatur und alle Denk- und Merkwürdigkeiten Siebenbürgens, I. k. 390. l.) hogy Zsigmond lengyel «Rex autem filiae suae Isabellae educationem, informationemque nullo extraneo concreditam unquam voluit, ne extraneos imbiberet mores. Et en Isabella misera extraneis tamen in oris jactata degit» a dolgot mi sem tartjuk valószínűnek.
Schesaeus Kristóf meggyesi ev. lelkész említi a berethalmi synoduson 1580 május 8-ikán tartott beszédében, hogy Hontert Zsigmond király Cosmographiá-ja kiadásaban segíté; Urkundenbuch der Evangelischen Landeskirche A. B. in Siebenbürgen, II. k. (Nagy-Szeben, 1883.) 234. l.
Honter e műve czímlapjáról hasonmásban adjuk záróképekül Izabella, a magyar és lengyel uralkodóházak czímereinek rajzát. A könyv leírását l. Szabó Károlynál: Régi magyar könyvtár, II. k. 21. sz. a.
Így kéri pl. Hosius Szaniszló püspököt «Alżbieta Krolowa» aláírású levelében, hogy másolja le neki az ifjú király [Zsigmond Ágost] egy levelét, mivel «nie umim – úgymond – tak wyele po latinie.» Pamiętnik Warszawski (1816.) I. k. 251. l.
Verancsics után Horváth Mihály: Fráter György élete (Pest, 1872.) 129. l.
16. Bari Jakab orvos levele Izabella esküvőjéről.*
Bari Jakab Ferdinánd orvos levele Izabella esküvőjéről (46. l.) nyomatott Scharfenberg Mátyásnál Krakóban, 1539-ben; mi a krakói hg. Czartoryski-múzeum könyvtára példányáról közöljük.
17. János király arczképe aranypecsétjén.*
János király aranypecsétje (47. l.) a «Magyar Nemzet Története» V. kötete 142. lapjáról adjuk.
S milyen volt mellette hites ura, a király? Roskadozó, beteges, nehézkes járású, kit csak a ruha, a méltósággal viselt királyi tekintély, okos beszéde és leereszkedő nyájas modora emelt ki a környezet fölé. Arcza beesett, tekintete a sok gondtól és szenvedéstől bánatos, bajusza, szakálla, vállig érő haja szürke, a mint már egy ötvenes emberé* szokott lenni. Korán megvénült, sokat szenvedett alak volt, a kinek egész életét hányattatás, bánat és csalódás tölté be. Ez a mai esemény volt hívatva bearanyozni a jó király hanyatló életét, gondolta mindenki a tömegben. De micsoda ellentétet képviselt ez a térdeplő új pár az oltár előtt, s milyen a harmatos tavasz a hervadó ősz mellé képzelve?
Verancsics azt írja János királyról, hogy 53 éves korában halt meg (1540-ben), de egy régi feljegyzés szerint 1490 márczius 29-ikén született (Wagner, Analecta Scepusii IV. k. 33. l.) s ezt megerősíti Joseficz püspök adata, hogy 1526-ban 36 éves volt.
Esküvő után következett a koronázás fölséges jelenete, a maga hagyományos szertartásaival, úgy, mint 12 évvel előbb Szapolyai János megkoronázásakor.* Az érsek szentelt olajjal fölkente az oltár lépcsőjén térdelő királynét, s a nagymise után, a szokott háromszori kérdésre: akarja-e a nemzet, hogy Izabella Magyarország királynéjává koronáztassék – a jelenvoltak helyeslő éljenzése közben Werbőczi, a kanczellár segédkezésével fejére tevé Szent István koronáját,* melyet ősi szokás szerint a visegrádi felső toronyban őriztek. Erre a püspökök megáldották a királynét s a «Téged Isten dícsérünk» hangjai mellett kísérték a házasokat szállásukra.
Ezt Fraknói Vilmos írja le Szerémi nyomán: Magyar országgyűlési emlékek, I. k. 20–21. l.
Zermeghnél: Schwandtner, Scriptores II. k. 413. l.
A kettős nemzeti ünnepségre az alábbiak jelentek meg a magyar koronázó városban.
Külföldiek közül: Salm Miklós gróf 60 főnyi kíséretével, «az magyari urakkal Bécsből» Ferdinándot képviselve, a ki «igen szép ajándékkal meglátá az barátját»;* Ortenburg Móricz gróf a bajor fejedelmek, Maltzan György a brandenburgi választó fejedelem képviseletében,* és Udryste visztier, a havasalföldi vajda kincstartója.* A főurak közül: György barát, a kincstartó, Werbőczi István, Perényi Péter, Brodarics váczi püspök, Frangepán Ferencz kalocsai érsek, kik a házasság létrejöttén annyit jártak és fáradoztak; a Balassák és Törökök, a felsőmagyarországi, délvidéki és erdélyi főnemesek nagy sokaságban, nejeik és kíséretük társaságában. Városok és testületek képviseletében feljött: a battai apát, egy aranyozott kupát hozván nászajándékul; az erdélyi püspök (Statilio) nevében Wolffard Hadrián vicarius,* négy nagy kupával; az erdélyi szászok küldöttségeiként, a hét szék tanácsa nevében: Hutter György nagyszebeni királybíró, Horvát Mihály és oratoruk: Byrkner András,* két szép mosdókészlettel, tizenegy aranyos kupával,* egy ezüst hüvelyes «sablyá»-val s egy behajtható késsel, «minek neve bicsak»; Brassó tanácsa részéről Fuchs János és Hoch János két remek kupával, egy teljesen felkantározott drága hátaslóval és két nagy szőnyeggel;* Kassa város bírája két, Lippáé egy közepes virágos, Temesváré egy kisebb sima kupával; Karánsebes vajdája két sima kupával s végül Lugos bírája kilencz czobolybőrrel. Szeben, Brassó és Besztercze követei még az esküvő után is ott sürgölődtek hetekig az udvarban, hogy a királytól (a nász kedvező alkalmának felhasználásával) kiváltságaik megújítását kérjék.*
Verancsics Antal feljegyzése: Összes munkái, II. k. (Pest, 1857.) 44. l.
Weinmaister id. tudósítása: «Quellen zur bayerischen und deutschen Geschichte, IV. k. 514. l.
Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt, II. k. 614. l.
Vezetéknevét ismerjük Verancsics Antal egy 1540-iki leveléből: Összes munkái, VI. k. 75. l. Maga a püspök ekkor János király követeként Rómában járt, hol 1539 márczius 8-ikán kap menetlevelet «octo sarcinis rerum diversarum» szabad kivitelére. (Az apostoli kamara rendelete a római vatikáni levéltárban, Arm. 29. vol. 97. fol. 299b.)
A nagyszebeni városi levéltár 1539-iki Prothocollon-ja adatai szerint, Veres János polgármester idejéből.
A nagyszebeni id. 1539-iki számadási könyvben csupán 4 aranyozott kupa van ajándékul feltüntetve, melyek súlya 42 márkánál több és értéke több mint 600 frt volt; a többi ajándéknak más rendeltetése volt.
A nászajándék érdekes számadásai közölve az id. brassói kiadvány II. köt. 607. és 613. l. Kiemeljük, hogy a hátaslovat a város 100 forinton vette, az egyik kupa súlya 6 márka 21 nehezék, a két szőnyeg ára 90 frt. stb.
Ez év márczius 14-ikétől április 12-ikéig terjedő idejéből Szeben 4, Brassó 3, Besztercze 2 kiváltságlevelet kap János királytól. (Eredetijük az illető városok levéltáraiban.)
Ezenkívül kapott még János király esküvője alkalmából: a pécsi püspöktől két virágos kupát, a gyulafejérvári s a váradi káptalantól 3–3 virágos kupát, a budai polgároktól egy fedeles serleget, a karánsebesi nemesektől egy muskátdió alakjára készűlt ezüstös kupát; s megkésve, két héttel esküvője után: a kúnoktól és jászoktól 2–2 virágos kupát.* S ez ajándékok jegyzékéből nemcsak azt látjuk, hogy a XVI-ik században nálunk esküvőre leginkább ezüst kupákkal, serlegekkel és poharakkal szoktak kedveskedni, hanem megismerjük a János királyhoz hű városokat és híveket is, el egészen Erdélyig.
* János király számadási könyvéből: Tört. Tár 1889. évf 191. l.
Kijövet, napestig tartó lakoma és vígság folyt, habár a tulajdonképpeni lakodalom csak másnap kezdődött Budán, a hova György barát előre is ment estefelé Salm gróffal és kíséretével, hogy az új házasokat illően fogadhassa. A királyi pár azután reggelre kelve az egész vendégsereggel és kísérettel megindúlt az ország fővárosa felé.*
* Salm Ferdinándhoz Budáról, 1539 márczius 4-ikén: Nuntiaturberichte, IV. k. 350. l.
Elmúltak a leányévek és Izabella királyné mint asszony hagyta el Székesfejérvárat.
18. Izabella királyné czímere.*
Izabella királyné czímerét (50. L.) Honter János neki ajánlott «Sententiae ex omnibus operibus divi Augustini decerptae» cz. 1539-iki munkája czímlapjáról közöljük hasonmásban.
