IV.
IV.
A barát lecsendesíti az erdélyi zavarokat, de Buda megostromlását nem birja elhárítani alkudozásokkal. Vells Lénárd betör az országba, elfoglalja a visegrádi vízi tornyot, Váczot és ó-Budáig nyomúl előre. Ekkor újból napokig tárgyaltak eredmény telenül. Közben megérkezett Czarnkowski András kanonok is Krakóból, mire tanácsot tartottak a várban, s ötödnapra a főurak nevében Bajoni Benedek kérte beszédben a királynét, hogy maradjon, s ne adja át Budát a németnek. Vells tábornok azonban nem merte megtámadni. E helyett Visegrádot, Tatát és Székesfejérvárat ostromolja ki, s azzal betegen hazavonúl Buda vára alól.
EZALATT a barát az erdélyiekkel is végzett. Már az augusztus 29-ikén tartott segesvári országgyűlésen hűségi esküt tettek a rendek az özvegy királynénak, a kit azon Markos Péter képviselt, kérve őket, jöjjenek Budára, hogy az ország megmaradásáról tárgyaljanak.* Három hét múlva Berethalmon gyűlnek ismét össze a rendek, de látván, hogy Szinán csausz Erdélyt Maylád kezére akarja juttatni, elpártolnak tőle. Majd kapitánytársa, Balassa Imre is elfordúl ügyétől s Kolozsvár mellett, Zsúkon külön gyűlést tart. Ezt Izabella (október 9-iki) levele hatása alatt tette, melyben inté, ne adjon hitelt ama híreszteléseknek, hogy Erdélyt a szultán akarja elfoglalni, s azért vannak ott lázadások, hanem vigyáztasson gondosan az országra, a belháború megszüntetése érdekében, már csak a béke fentartására fogadott hűségénél fogva is, nem gondolhatván – úgymond – nagyobb szerencsétlenséget Erdélyre nézve, mint ha Magyarország koronájától és testétől elszakadna.* Ugyanerre inté a véghatári brassóiakat is, midőn értesült, hogy annak a kapitánynak engedelmeskednek, kit a török támogat.* Személyesen is akart a szászokra hatni a királyné pelsőczi Bebek Imre útján, a ki előbb biztosítá úrnője számára a Marostól északra terjedő erdélyi megyéket, s azután Szebenbe hívta meg tanácskozásra a szászokat, hogy Maylád törekvéseit ellensúlyozza. De a szászok körültekintők voltak, nem akartak újjat húzni a királynéval, nyíltan sem mertek színt vallani, hanem mivel Ferdinánd seregei már Buda alatt táboroztak, azt felelték, hogy azt fogják uruknak elismerni a két egymással versengő uralkodó közül, a ki Budát bírja. Elhitték a bécsi udvar híresztelését, hogy az ország fővárosát rövid időn, még az ősz folyamán elfoglalják; de csalódtak.
* Porembski id. augusztus 21-iki levele, melyből kitűnik, hogy eredetileg augusztus 20-ikára volt kitűzve ez országgyűlés.
* Izabella Balassa Imréhez, Budáról okt 9-én; eredetije a Magyar Nemz. Múzeumban, a báró Balassa-család levéltárában.
* Izabella ugyancsak október 9-ikéről; Eder említi: Simigianus-kiadása I. k. 214. l. Az oklevél eredetije (443. sz. a.) Brassó város levéltárában.
György barát Buda elkerülhetetlen megostromlását ezalatt alkudozásokkal igyekezett halasztgatni. Kezére játszott a lengyelországi követ jövetelének késése is, a minek sok oka volt. Az öreg Kmita (kit Bona királyné ajánlott e küldetésre) udvariasan kimenté magát azzal, hogy megjelenése Magyarország mostani terhes viszonyai közt zavart idézne elő; különben is beteges, gyönge, kellő készülete sincs az úthoz, pénze sem, pedig Magyarországon – úgymond – olyan drága minden, hogy alig lehet útazni. A szállások is rosszak,* s egyáltalán nem akarja átszenvedni ismét azt a sok kellemetlenséget, melylyel első ízben, a tavaszon járt Magyarországon.* Erre a lengyel király Plockra küldött Wilamowski János kameneci püspökhöz, kérve, hogy Kmita helyett indúljon Izabellához;* de ez az útak veszélyességével menté ki magát, a helyébe felszólított Sbonski János pedig,* a ki már szintén járt Budán, súlyos betegségbe esett. Végre sikerült Czarnkowski András krakói mesterkanonokot (a király egyik titkárát) kiszemelni e megbízatásra,* a ki alig érkezett haza Olaszországból; de október közepe lett belőle, mire felkészült és útnak indúlhatott.* Késleltette ez ügyet a királyi udvar határozatlansága is. Gamrat krakói püspök és Tarnowski várnagy azt ajánlták, hogy Izabella hagyja oda Budát, s adja neki a király Sambort, Mazoviában, hogy ott tölthesse csendben özvegységét, a mint ő maga is akarná.* Mások (s néha maga anyja is) úgy vélekedtek, hogy maradjon Magyarországon, melynek törvényes királynéja, s bízzék kormányában, mely János király hagyakozása szerint is meg fogja tartani számára a hatalmat. Csakhogy ezeket megfélemlíté Ferdinánd és pártja, melynek állandó jelszava volt, hogy az ország a török hatalmába jut. Most is – Czarnkowski készülődése közben – Hevesi László érkezett Frangepánék nevében Vilnára, hogy kimentse eljárásukat és figyelmeztesse Zsigmond királyt, hogy leányának rossz tanácsadói vannak, a kikkel eljátszsza fia örökségét.* Maga a kalocsai érsek pedig a bécsi udvarban tartózkodott, a hol tanácsait nem nélkülözhették.
* Kmita Péter Bona királynéhoz Przemysl, 1540 augusztus 19-ikén, az id. krakói 277. kötetben, 260–62. l.
* Górski id. levele Dziaduskihoz ugyanott, 281–85. l.
* Zsigmond levele Wilamowskihoz Vilnáról 1540 augusztus 19-ikén; ugyanott, 263. l.
* Zsigmond levele Sbonskihoz Vilnáról 1540 szeptember 17-ikén; u. ott, 289-290. l.
* Bona levele Izabellához Vilnáról, 1540 október 1-jén: Bethlen id. m, I. k. 350–52. l.
* Zsigmond útasítása Czarnkowskihoz, Vilnáról 1540 október 11-ikén a krakói id. 277. k. 324–27. l. és a Ferdinánddal folytatandó tárgyalásra, ugyanott, 328–337. l.
* Górski levele szerint; Przezdziecki, id. m. I. k. 93. l.
* Hevesi (írva: de Hewss) legatioja (dicta Vilnae 20. Octobris 1540) többi részét a megelőző fejezetben dolgoztuk fel; a krakói id. 277. k. 375/384. l. Zsigmond válasza a kalocsai érsekhez október 23-ikáról, ugyanott, 387–391. l.
Ferdinánd ezalatt megtartá ígéretét, hogy nem támad Budára, míg a lengyel király követe meg nem érkezik. De ezt inkább kényszerűségből tette, mivel Buda körül táborozó serege csekélyebb volt, semhogy azzal a vár ostromához foghatott volna. Annál erősebben ostromolták a visegrádi vízi tornyot, ezt a hatalmas bástyát «melynek bírása nélkül lehetetlen az út Buda felé.»* Bevételét megnehezíté, hogy őrsége folytonosan felfrissült a felső vízi toronyból s a várból, honnan a támadó német «Knecht»-eket mindíg visszaverték, valahányszor a várfalon áttörtek. Kilencz napig állotta ki benne Literati Bálint és testvére Vells Lénárd ágyútüzét, míg kilőve az utolsó puskát is, október 17-ikén fel nem adta 150 főnyi védőjével, kiket előbb evezősöknek, majd harczosoknak soroztak be.* Másnap elesett a Duna tulsó partján Vácz is, illetőleg várnagya puskalövés nélkül befogadta Vells őrségét;* a miért a királyné Pesthy Ferencz javait konfiskálta és György barátnak adományozta.*
* Vells szavai Visegrádról (Im Veldleger vor Plüntenburg) 1540 október 10-ikén Ferdinándhoz intézett jelentésében; Archiv für Kunde österreichischer Geschichts-Quellen, XXII. k. (Bécs, 1860.) 160. l.
* Giovio, id. m. 556. l. és Mazza id. leírása, 214. l.
* Vells jelentése október 18-ikáról a váczi táborból; id. h. 161 l. és október 31-ikén Balassa Imréhez Ó-Budáról: Szilágyi, Nádasdy Tamás első követsége Erdélyben, (Budapest, 1876.) 27. l.
* Izabella adománylevele Budáról, 1540 november 3-ikán; regestája az Országos levéltár közszemlére kitett oklevelei jegyzékében (Budapest, 1882.) 49. sz. a.
Erre közbeveté magát Tamás kanonok, a ki Visegrád ostroma alatt békeajánlatokkal ment fel Bécsbe, s a vele egyidőben megérkezett* lengyel követ: Czarnkowski András, mire Ferdinánd követséget küldött le Budára,* hogy Izabella biztosaival tanácskozzanak a vár átadása s az özvegy királyné kielégítése ügyében. E czélra a király – felesége, Anna királyné könyörgésére – háromnapi fegyverszünetet engedett Izabellának; habár ismeri György barát természetét – úgymond – hogy a kívánt haladékkal csak időt akar nyerni, míg a török segély megjön.* De a lengyel követet egyelőre nem eresztette Budára, mert nem bízott békés szándékában, mivel tény, hogy midőn híre ment János halálának, a lengyel király sietett követ útján kérni a szultán támogatását János király fia érdekében.*
* Ferdinánd 1540 október 6-iki (a K. Papp Miklós-féle «Történeti Lapok» 1876. III. évf. 229. l. közölt) különben «non expeditum» levelének kelte hibás, mert hisz Czarnkowskinak az útasítása október 11-ikén kelt, s okvetlenül beletelt egy hét, mire Bécsbe ért.
* Ferdinánd salvus conductusa követei számára Bécsújhelyről, 1540 október 18-ikáról; fogalmazványa a bécsi állami levéltárban.
* Ferdinánd V. Károlyhoz Bécsújhelyről 1540 október 18-ikán; a bécsi id. 683. k. 438–442 l.
* Morone nunczius jelentése Bécsújhelyről, 1540 október 27-ikéről: Óváry, III. Pál levelezése, 118. l.
Vellset elragadta sikere, és Thurzó Elek királyi helytartótól is biztatva váczi táborából már arról ábrándozott, hogy sikerülnie fog Budát 3–4 nap alatt megszállania, s az ostromhoz annyira összelőnie, hogy aztán az első rohammal bevehesse. Ha ez nem sikerülne, el volt határozva másodszor is támadni, de már egy esetleges harmadik ostromra csekély seregével nem vállalkozott. Ezt előre megírta titkos jeleivel Ferdinándnak, nehogy valami baj érje. De mivel már sem élelmiszere, sem abraka, sem zsoldpénze nem volt, a mivel terve kiviteléhez foghatott volna, megbízatása értelmében egyidejüleg megkezdte az alkudozást a magyar királynéval. Előbb levél útján «a fehér baráttal» és Török Bálinttal, aztán György brandenburgi őrgróf követe: Spiegl Miklós által, ki elé Izabella egy lengyel nemes apródját küldé. Közben megkapta Ferdinánd fegyverszünetet engedélyező levelét is, mire Bajoni Benedekre bízta válaszát, melyet az a szentendrei táborban adott át Vellsnek, illetve a mellé érkezett Salm grófnak. Biztosítá őszinteségéről, s kérte ügye támogatását uránál; de ott már György barát szólt soraiból, midőn a tárgyalások elhalasztását kívánta, tekintettel arra, hogy oly rövid időn biztosait nem szemelheti ki íly fontos ügyhöz méltó kellő higgadtsággal, sem pedig a tábori hely nem alkalmas az alkudozásra, a mire Ó-Budát tűzné ki. Ferdinánd biztosai tanácsot tartva belementek e kívánságba, de az elsőre nézve belátván, hogy a budai udvar általa csupán húzni-halasztani akarja az ügyet, határozottan kijelenték, hogy nem várnak tovább egy napnál.*
* Vells és Salm október 21-iki jelentése a szentendrei táborból; id. h. 165. l.
Ó-Budát a barát azért szemelte ki, mert nem tűrhette, hogy az ellenség a vár alatt tanyázzék. Hisz első nap egész a Szombatkapuig jöttek és a szentpéteri templomnál kezdtek tábort ütni, úgy, hogy csak akkor hurczolkodtak arrább, midőn «kezdínek lőni reájok» a bástyákról.* Ezért nem bocsátották Vellset sem a királyhoz (midőn tőle audiencziát kért), kinek nevében a gyámok azt felelték, hogy kár volt annyi néppel jönnie, mert egy követ beérheti 2–3 szekérrel is, tőle pedig nincs mit aggódnia.*
* Verancsics id. műve II. k. 78/9.l. és Fontes rerum Austriacarum, I. k. 506. l.
* Mazza id. leírása, 206–7. l.
Így aztán, nem lévén mit csinálni, Izabella október 22-ikén este felé az ó-budai hévvizeknél állott táborba küldte Petrovicsot, Bajonit és Athinai Diák Simont, kiket ott Ferdinánd részéről Salm gróf, alsó-ausztriai kapitány, Vells főhadtestparancsnok, Várdai Pál esztergomi érsek, Révay Ferencz nádori helytartó és a «Magyarország nagykanczellárá»-vá kinevezett Perényi Péter fogadott. Jelentették, hogy a királyné hajlandó a váradi szerződést teljesíteni. Perényi előadta, hogy Ferdinánd is kész erre, s egy év alatt teljesíti az abban megállapított reá eső föltételeket, ha a békelevelet haladéktalanul kihirdetik az országban. Petrovics azt felelte, hogy Izabella azonnal átenged mindent, a mint Ferdinánd is átadja néhai János király családi birtokait, és kárpótlást nyújt Izabella hitbér-birtokaiért; de előbb nem. A béke kihirdetését azonban nem óhajtják, mivel már János király is az ellenségekre való tekintetből tartotta titokban. Rosszúl esett a magyaroknak az a fitymáló modor is, melylyel kivált Vells bánt velük. Ez Ferdinánd és bátyja hadi erejére czélozgatva, azt kívánta, hogy a királyné egy óra alatt hagyja el fiával Budát, mire Simon diák visszatérőben azt jegyezte meg a várban, hogy a római király még egy év múlva sem fog czélt érni.*
Mazza id. leírása, 215. l.
Másnap d. e. 11 órakor ismét találkoztak a biztosok, s ezúttal még Tamás custos is eljött Izabellától. Ferdinánd követei azt ajánlták, hogy a királyné maradhat egész udvarával és tanácsosaival Budán vagy Kassán, míg a váradi szerződés pontjait teljesítheti; de e várak német őrséget kapjanak. Kárpótlásul nyerne évi 15,000 frtot, a míg János király birtokait visszaadhatják, s külön fizetést húznának udvari emberei is. Ezt azonban a biztosok nem fogadhatták el, mivel az idegen őrség sértené a királyné méltóságát, az évi járadék pedig nem ér fel az elhunyt király öröksége jövedelmével. Erre alkudni kezdtek. Felajánlták Pozsonyt vagy Nagy-Szombatot évi 25,000 forintnyi jövedelemmel, mire a biztosok hazamentek, hogy Izabellával beszéljenek.
Perényi is felüzent a királynénak, hogy adja át a várat szép szóra, mert asszonyt «nem illet a budai trón, egy asszony nem lehet fejedelem»; mire Izabella – a török krónikás szerint – így felelt: «A vár nem az enyém; én a török bizalmából bírom, kérd a töröktől, én nem adhatom».*
Thúry József, Török történetírók, II. k. 227. l.
Való, hogy a biztosok híradását méltatlankodva fogadta, mert a király ajánlatát keveselte, s elégedetlenségét még György barát is tüzelte olyan föltételek állításával, melyek azáltal, hogy nem teljesíthetők, az ő politikájának kedveztek. Kijelenté a tanácsban, hogy addig egyáltalán nem fogadhatnak el semmit, míg Ferdinánd seregei az országban és Buda alatt vannak,* bármit ígérne is. Izabella különben hatása alatt állott ama kedvező híreknek is, melyeket Erdélyből kapott Verancsicstól, a ki ez időben két levélben tájékoztatá a királynét az ottani viszonyok felől.* Sőt még a szászok nagyszebeni univerzitása részéről is csak az imént kereste fel a királynét Pilgram Márton több nemes kíséretében és utána Literati Miklós.*
* A három gyám és Izabella többi tanácsosai írják Budáról, 1540 november 21-ikén Zsigmond lengyel királyhoz intézett jelentésükben, az ó-budai tanácskozásról szólván; a krakói hg. Czartoryski-múzeum levéltárában, «Teka Naruszewicza», 57. k. 164. sz. a.
* Verancsics Izabellához 1540 október 13-ikán és 18-ikán; Összes munkái, VI. k. 153–58 és 168–69. l.
Ezt Szent-Mihály napján, szeptember 29-ikén az előbbit pedig még szeptember 5-ikén: «sabbato proximo ante festum nativitatis Mariae» küldik fel; eredeti feljegyzések a nagyszebeni városi levéltár id. 1540-iki Prothocollonjában.
A következő nap, október 24-ikén délután 3 órakor újra megjöttek a biztosok a királyné lengyel titkárával, de Petrovics betegséggel kimenté magát. Ezúttal az ó-budai elhagyott Szent-Jakab-egyházban tárgyaltak. Izabella elfogadja az ajánlatot, de örökösödési joggal kívánja fia részére: Trencsén, Szepes, Bajmócz, Illava, Kassa, Ljetava, Sztrecseny, Árva, Szklabinya, Likava, Ujvár, Késmárk, Sárd, Torna, Tokaj, Regécz, Vojd, továbbá az elromlott Tállya, Hricsó és Rákos várak, valamint Göncz, Telkibánya, Rudabánya és Vámos, s végül Nagy-Szombat és Szakolcza visszaadását, az összes hozzátartozó harminczadokkal és jövedelmekkel. Ezenkívül követeli, hogy adják vissza Munkács és Huszt várát, a só-eladás jogával, s mindazokat a birtokokat, melyeket a római király seregei – a béke ellenére – eddig elfoglaltak.
Ferdinánd tanácsosai megígérték közbenjárásukat, biztosították Izabellát, hogy megtarthatja erdélyi várait is, melyeket hitbérül kapott, de kijelentették, hogy a királyné kívánságainak egy része túlzott, méltatlan, sőt nevetséges. Erre a magyar követek távoztak, s a lengyel titkár valósággal könyezett, anynyira fájlalta, hogy nem jöhetett létre a kívánt egyezség.* Pedig Ferdinánd György barátnak püspökségéhez még a bíborosi méltóság megszerzését is kilátásba helyezte.* Ezt Salm gróf ígérte meg nagy titokban a barátnak, a kivel kétszer is találkozott. Először közvetlenül e tárgyalások után este Budán innen, hová a barát Petrovicscsal jött le hozzá, s azután másnap (25-ikén reggel) a várban, a hová a barát meghívta. Ezúttal a királynéval is beszélt, hogy átadja a római király «saját kezébe» jelzésű levelét, melyben kijelenti, hogy ragaszkodik a váradi szerződéshez, de különben hű támogatója a királynénak.* Ő hajlandó is volna Ferdinánd kívánságát teljesíteni, de csak neve van, hatalom nélkül, s minden a baráttól függ, annyira, hogy Izabella a grófot kétszer is hívatta a tárgyalások folyamán, de tanácsosai nem engedték fel. Most sem ment semmire vele, György barát és Petrovics miatt, kik azt a benyomást tették reá, hogy «csupa csalással és ravaszsággal» cselekesznek.* Salm e megjegyzése a barát ama kijelentésére vonatkozhatik, hogy engedjenek neki 22 napi fegyverszünetet Ferdinánd ajánlata meggondolására, mire ő Budát, Petrovics pedig temesi várát is átadja, az egész országgal együtt.* János Zsigmond harmadik gyámját, Török Bálintot pedig, a katonát, Vells, a hadvezér rettegte. Az alkudozások napjaiban ugyanis körüljárta a várat, alaposan kikémlelte, hol lehetne megkísérelni ellene a tüzelést, de alig hiszi – jelentette urának Bécsbe – hogy ki lehessen falait kezdeni, mert igen megerősítették utolsó ostromlása óta, s jól felszerelték néppel, lőszerrel és élelemmel. S a mi fő: benne van Török! Tapasztalatait összegezve, nagyon aggódik, hogy e helyen Ferdinánd sok népet, pénzt és puskaport fog elveszteni; a béketárgyalásokban se bízzék, mert egy sem oly állhatatos, makacs ellensége – úgymond – mint Török Bálint.
* Acta ad Veterem Buda inter comissarios regis Ferdinandi et Isabellae reginae Hungariae; egykorú másolata a krakói hg. Czartoryski-múzeum levéltárában, az id. 277. k. 401–411. l.
* Ferdinánd V. Károlynak Bécsújhelyről, 1540 november 8-ikán; a bécsi id. 683. k. 444. l.
* Ferdinánd Izabellához Bécsújhelyről, 1540 október 15-ikén; fogalmazványa a bécsi állami levéltárban.
Salm gróf jelentése Ferdinándhoz Ó-Budáról, 1540 október 25-ikén: Diese zwo Personen mit lauter Petrug und Bueberey umbgendt; az Archiv id. XXII. k. 176. l.
* György barát írja Déváról kelt 1542 május 29-iki levelében; Tört. Tár 1878. évf. 263. l.
Vihette itt készített sánczkosarait* tovább az osztrák generális, a ki olyan merész reménységgel jött ide, hogy Budát az első rohammal beveheti. De a beteges ember kedélyére tiszttársainak és környezetének bátortalansága is lohasztóan hatott. Hisz ezek esténkint, lefekvéskor órákig azt vitatták és erősítették hangosan, hogy Budavára bevehetetlen, a mi annyival inkább ártott a fegyelemnek, mivel a közlegénység fizetetlen volt. Sokat ártott a királynétól elpártolt thallóczi Bánffy Boldizsár csacsogása is, a ki titokban fenn járt a várban, s lejövet mesés dolgokat beszélt erősségéről. Csoda-e, ha iszonyú félelem szállta meg Ferdinánd seregét,* ezt a szedett-vetett zsoldos hadat, a mint a hatalmas sziklavár bástyáit, ágyúit bámúlták, s nézték, miként erősítik mindegyre. Mert a barát a háromnapi fegyverszünet idejét okosan arra használta fel. Lovasokkal híresztelte el a szomszédos falvakban, hogy nagy csapat török közeledik, versenyt dúlva és pusztítva az országot a némettel; de a királyné hajlandó mindenkit befogadni s megoltalmazni a várban, a ki legalább egy hónapi élelemmel jön és kérezkedik be. Erre napestig tódult mindenfelől a jobbágyság, melyet a várban aztán megmustráltak, s a gyöngéket és a védelemre alkalmatlanokat hazaküldvén, élelmüket visszatartották. Ilyen fortélylyal szaporították a gyámok Buda őrségét, mely ezernyi magyar és rácz lovasból, ugyanannyi gyalogosból és tömérdek parasztból állott. S hogy tekintélyük nagyobb legyen a népnél, igazában pedig, hogy szabadabban működhessenek a királyné nevében: a gyámok és a budai polgárok hűségi esküt tettek Izabellának.*
* Vells tábornok titkos jegyekkel Ferdinándnak az ó-budai táborból, 1540 október 25-ikén; az Archiv id. XXII. K. 169. l.
* Salm Miklós gróf jelentése Ferdinándnak Ó-Budáról, 1540 október 24-ikén ; ugyanott 176. l.
* Czarnkowski András jelentése Zsigmond királyhoz Bécsújhelyről, 1540 november 2-ikán; Óváry regestái II. füz. 76. l.
Ily jelentésekkel és tapasztalatokkal értek haza a biztosok Mindszentek napjára Ferdinándhoz.* Rosszúl esett neki, hogy eredménytelenül jártak, de sem ő, sem a tanácsosai nem vették észre elbizakodottságukban és önzésükkel, hogy ez természetes következménye minden őszinteséget nélkülőző eljárásuknak. Ingyen, üres ígéretekre akarták elfoglalni Magyarország fővárosát, holott aránytalanul kevesebb pénzbe került volna János Zsigmond patrimoniumának, atyja családi birtokainak visszaváltása, mint az egész, kölcsönpénzzel megindított háború. Persze, úgy gondolkoztak, hogy ha elfoglalják Budát (a mit erősen hittek), megszűnik a király minden kötelezettsége Izabella és fia iránt, s így János király birtokait a tanácsosok továbbra is használhatják. Meg aztán az udvari politika legfontosabb két eszköze az ígéret és megfélemlítés volt, s e hagyományos elvekkel élt maga Ferdinánd is. Most is minden reménységét a lengyel követ, Czarnkowski küldetésébe helyezte. Ezt a római király csak látszólag, udvariasságból fogadta szívesen. Előterjesztésében sok minden nem tetszett. S midőn a kanonok arra kérte ura nevében, hogy ne kényszerítse eljárásával a lengyel királyt leánya életbiztonsága érdekében fegyveres beavatkozásra, azt felelte neki, hogy erre igazi oka nem lenne, mivel a János királylyal kötött békeszerződést ismerte a lengyel király is, mielőtt még Izabelláját férjhez adta volna hozzá.* Ezért Ferdinánd bizalmatlan volt a követhez. A míg salvus conductust adott neki a bántatlan menetelre Izabellához,* tizenhat napig tartotta magánál udvarában.* Így csak november 10-ikén indulhatott útnak, s a hónap közepén ért le Budára.
* Morone jelentése Bécsből, 1540 november 2-ikán; Óváry: III. Pál pápa levelezése 120. l. és Mazza id. leírása 216/7. l.
* Responsum a Ferdinando Romanorum rege datum Andreae Czarnkowski oratori, ad primam eius legationem. A krakói id. 277. k. 417–440. l.
* Közölte a bécsi állami levéltárból Szilágyi a «Történeti Lapok» id. III. évf. 230. l.
* Czarnkowski írja id. november 9-iki jelentésében.
A krakói kanonok Budavárában előbb a gyámokkal érintkezett és tárgyalt, mielőtt a királynéhoz bocsátották, és ünnepélyes ülésen fogadták volna. Egész határozottsággal kijelentették neki, hogy inkább meghalnak, semhogy Ferdinánd pártjára álljanak. Nem is állnak szóba vele, miként az ó-budai tárgyalások alkalmával is megmondták, a míg János király minden örökségét vissza nem adja. Csak ezután tiszteleghetett Czarnkowski Izabellánál, kinek apróságokat hozott szüleitől. De a minek leginkább örült, Lombardus Péter, a középkori híres párisi püspök «Sententiái» krakói kiadásának egy díszkötésű példánya volt, melylyel a közelgő karácsonyi ünnepekre meglepték.* Mikor aztán családi dolgokról kibeszélték magukat, rátért küldetése részleteire. Hanem a kanonok is hamar belátta, hogy a gyámokkal szemben Izabella nem tehetett semmit. Egészen hatalmában van e három férfinak. Hiába érvelt és olvasta fel édes atyja (november 20-ikán érkezett) levelét, melyben azt tanácsolja neki, hogy vonuljon a Lengyelországhoz közel eső Trencsén várába.* Nem is hallgatnak reá. Dőreségnek tartják a királyné engedékenységét, aggodalmát s bízalmát Ferdinánd iránt. Oktalanság lenne, mondták neki, elhagyni a trónt, melyet a szultán támogatásával fiának megtarthat. De a királyné irtózott e támogatástól. S nehogy valami meggondolatlanságot cselekedjen, a gyámok még vadászni és a városon kívül menni sem engedték kíséret nélkül.*
* Izabellának e könyve jelenleg a krakói gr. Hutten-Czapski Imre-féle gyűjtemény tulajdona; onnan közöljük a művészies kötéstábla rajzát.
* Zsigmond válasza Izabella levelére az ó-budai tárgyalásokról, Vilna, 1540 október 31-ikén; a krakói id. 277. k. 316–318. l. Egyidejűleg György baráthoz intézett levele ugyanott, a 319. lapon.
* Czarnkowski jelentése Zsigmond királyhoz Budáról, 1540 november 23-ikán; ugyanott a 445–456. l.
37. Czarnkowski András aláirása.*
* Czarnkowski András aláírása (110. l.) Budán, 1540 november 23-ikán írt leveléről való; eredetije a krakói hg. Czartoryski-múzeum kézirattárában van; 247. k. 356. l. Olvasása: Andreas Czarnkowski s[cholasticus] C[racoviensis].
Hasonló szellemben felelt György barát gyámtársaival Zsigmond királynak, ki leánya ügyei és Magyarország igazi érdekei felől nagyon egyoldalúan volt tájékozva. Tanácsa az ellenség kezébe szolgáltatná az egész országot, írják, mivel a török rögtön Budára támadna, a mint a királyné a fővárosból kitenné a lábát. Pedig most jött a szultán levele, hogy János király fiát elismeri királyul. Ezért országostul kérik, küldjön fegyveres segítséget, nehogy a törökére szorúljanak Ferdinánd támadásával szemben.* Ezt a kijelentést és kérést négy napi tanácskozás előzte meg, melyen a gyámok s a gyűlésbe hívott főurak ezentúli teendőiket, s a lengyel követnek adandó válaszukat beszélték meg. Négy napig semmi sem szivárgott ki tárgyalásaikról, de Izabella sürgetésére ötödik nap végre, november 22-ikén, előálltak végzéseikkel. A nagy trónteremben, jobbján Czarnkowskival, mint a lengyel, sőt a római királynak is képviselőjével, fogadta a királyné a főurakat, kiknek nevében Bajoni Benedek fejtette ki álláspontjukat az alábbi hat pontban:
* György barát, Petrovics, Török Bálint s a többi tanácsos id. november 21-iki levele Zsigmondhoz, Budáról.
38. Lombardus Sententiái kötési táblája Izabella és szülei arczképével.*
* Lombardus Péter «Sacratissima sententiarum totius theologiae quadripartita volumina» cz. Munkája 1519–30-iki kiadásának 1540-iki kötési táblája (111. l.) Izabella, atyja és anyja arczképeit, valamint a múzsákat ábrázoló könyvkötői díszítésekkel van ellátva. A krakói hg. Hutten-Czapski Imre-féle gyűjtemény eredetijéről fényképezte Krieger József. Hasonló kötésű könyv van még 3 Zsigmond Ágost, 1 Valois Henrik, 5 darab III. Zsigmond király könyvtárából a krakói hg. Czartoryski-múzeum könyvtárában is, jeléül annak, hogy a meglévő bélyegeket később is használták, mikor már azok, a kiket ábrázoltak, rég nem éltek.
1. Könyörgünk Felségedhez, tekintse meg Magyarország nehéz állapotját, mert ha eltávozik e birodalmából s azt a római királynak engedi által, bizonnyal a török hatalmába kerül, mivelhogy Ferdinándnak sem serege, sem hatalmassága nincsen akkora, hogy az országot megvédelmezhesse.
2. Gondolja meg a királyné asszony, hogy mi János királyt mindhalálig híven szolgáltuk; e hívségünket halálával reá és kisded fiára is ráruháztuk, s ha itt hagyja az országot, nékünk és marhánknak is vesztünket okozza.
3. Tudhatja ő Felsége, hogy a hatalmas császár János király fián kívül senki mást uralkodni nem enged Magyarországon, s ha kimégyen közülünk, ezt a földet kiszolgáltatja a töröknek.
4. Vessen számot vele mi Asszonyunk, hogy itt közöttünk nagyobb tisztességet élvez, mint más özvegy magyar királyné élvezett, kik ez országból méltatlanul kiűzettek. Hányja meg jól eszében, hová és kinek oltalma alá akarna menni, mert bizonynyal mondjuk: fia, magzatja iránt Ferdinánd király mindig inkább ellenségesen, mintsem barátságosan fog viselkedni. Holott azt a gyermeket, mint a ki magyar királytól és magyar vérből származik, a magyarok jobban szeretik, mint Ferdinándot. Benne erősségük szent symbolumát látják és őt reménységük vasmacskájának tekintik.
5. Ne felejtse Felséged, hogy Felséged Magyarország királynéja és hitbérét nem Lengyelországban, hanem e Magyarországban élvezi, melynek feje és ura: fia.
6. Könyörgünk végtére, várja meg Felséged a magas portáról kanczellár és püspök urunk megjövetelit, mert ha elébb itt hagyna minket és e földet, tönkrejuttatja azt, s ki tudja, nem vész-e el szülőföldje, Lengyelország is utána.*
A magyar rendek ez érdekes kijelentését Czarnkowski id. budai latin tudósítása alapján régiesen igyekeztünk visszaadni.
A királyné asszonyt könyekig meghatotta a tanácsosok, gyámok és főurak e hűsége, és őszinte nyilatkozata, melyet kegyesen megköszönt. Érezte azonban, míly erősen küzd lelkében a rendek beszéde által felköltött kötelességérzet: helyt állani, mert ezt parancsolja az ország érdeke, a szülői iránti engedelmesség és szeretet érzetével, melyet nekik a józan ész hatalma diktált; azt ajánlván gyermekük és unokájuk iránti gyöngédségből, félelemből, hogy mondjon le az uralomról, s vonuljon el Budáról biztosabb helyre. Érezte ezt annyival inkább, mivel tudta, s naponta tapasztalta, hogy sem magáról, sem a kincstárról nem gondoskodhatik magától és mindenben a három gyámnak van alárendelve. Ez sérté büszkeségét, ám gyönge nő létére s a kor hagyományainak hatása alatt nem tudta felfogni, hogy saját érdekeit alá kell vetnie az állam érdekének. Fűnek-fának panaszolta, hogy a kirótt adót (melyből 25 ezer frtnyi jövedelmet remélt) Török Bálint maga számára hajtotta fel; de nem gondolta meg, hogy Visegrádot ostromolják, és Pest körül 4000 vasas német táboroz.* Erdélyből is gonosz hírek szállingóztak, habár lakói előbb hűséget ígértek a királynénak. Annál kellemesebb újságot hozott fel egy Temesvárról érkezett paraszt, jelentvén, hogy a portára küldött követek már az ország határára értek kedvező üzenettel s a császár athnáméjával. De Izabella nem örült neki. Vallásos lelke fellázadt annak gondolatától is, hogy a török segítségére szorúljon, hanem az urak azzal vígasztalták, hogy hiába emészti magát, mert ha a török meghallja, hogy a német Visegrádot és Pestet is elfoglalta, hallgatagon nem fogja nézni, és segítségére jön Budának, akár tetszik a királynénak, akár nem. És az öreg Werbőczi kedvező tudósításának hatása alatt a barát külön jegyzékben tudatta a pápával, V. Károlylyal, a franczia királylyal s a német herczegekkel, hogy Ferdinánd nemcsak a szerződést nem teljesíté, hanem minden ok nélkül betört az országba s Izabella és fia birtokát pusztítja tűzzel-vassal. Csakhogy a leveleket nem lehetett elexpediálni, mert a királyné nem akarta aláírni őket – atyja tudta nélkül!* Erre természetesen a lengyel kanonok sem hatalmazhatta fel, pedig töprengésében kezdett reájönni, (bár nem mert nyilatkozni,) hogy ezeknek az elszánt magyaroknak igazuk lehet.*
Ugyanennyit említ Ferdinánd Bécsújhelyről 1540 deczember (elején) Károlyhoz írt levelében; a bécsi id. 683. k. 446. l.
* Az itt kiszínezett adatok Czarnkowski id. november 23-iki budai tudósításából valók.
* Ez abból következtethető, hogy egy k. n. jelentésében véletlenül elírja magát és Zsigmond királyhoz úgy ír a közeledő török csapatról, mint Izabella segélyéről: Nostri interim expectant praesidia Turcarum. (Egykorú másolata a kolozsvári «Cancellaria polonica» 158. l.)
János Zsigmond gyámjai így teljesen magukra voltak hagyatva Ferdinánd támadásával és mindegyre növekedő erejével szemben. De szerencséjük volt a hirtelen beállott télben s a gyámoltalan, podagrás Vells tábornokban. Ennek ugyanis az ó-budai alkudozás után már 10,000 főnyire szaporodott serege, ellátva 30 nagy faltörő ágyúval* és 32 szép, 16–20 evezős naszáddal, 3 gályával és 10 gyors tengeri brigantinoval,* s mégis, nem törődve sem a saját, sem a fegyver becsületével, hetekig tétlenül bámulta a bástyákat! Még csak «eccer sem lüének», írja a budai krónikás* nem minden gúny nélkül. Hanem seregének felét átszállítván Pestre, elfoglalását vezéreire bízta, hogy legalább ez jusson a király hatalmába, miként az erdélyi Balassa Imre is ajánlta.* Itt aztán Dischkau Ottó tűzérparancsnok* sánczolta el magát cseh és német gyalogságával, mert Pest védelmét olyan fontosnak tartották, hogy Bécsben és a körülötte fekvő falvakban minden tizedik mesterembert összeszedték a műhelyekből, hogy aláküldhessék.*
* Ferdinánd írja bátyjának id. 1540 november 8-iki levelében.
Mazza id. leírása 210. lapján, hol az egyes csapatokat is felsorolja. E szerint kapott Ferdinánd a morva rendektől 2000 gyalogost, Sléziából 500, Ausztriából 500, Tirolból 2500 gyalogost s az említett tartományokból 800 lovast. Ezenkívül a bajor herczegek 200 lovassal, a brandenburgi őrgróf, Nürnberg és Augsburg városa egyenként 500 lovassal, Ulm 5000 forinttal segíté meg, míg a magyarok 1500 lovast állítottak ki számára.
* Bornemisza Tamás budai polgár magyar krónikája (Verancsis összes munkái II. k.) 196. l.
* Vells id. október 31-iki levele Balassához, Budáról.
* Ez az a vitéz «von Dischkau» osztrák kapitány, a kiből Horváth Mihály és mások «Fotiskót», Fotiscant és spanyolt csináltak.
* Az egykorú Lazius kézírati műve nyomán Bergmann: Medaillen auf berühmte und ausgezeichnete Männer des Oesterreichischen Kaiserstaates, I. k. (Bécs, 1844.) 259. l.
39. Visegrád romjai.*
* Visegrád romjait (115. l.) Székely Árpád rajza után a Magyar Nemzet Története III. kötetéből vettük át.
Ez aggodalomba ejté a királynét. Csakhogy mialatt levelekben tudatá országa kiválóbb városaival, hogy Budát körülfogták a római király seregei,* Vells maga egy hét múlva (november 21-ikén) bátortalanúl elvonult fizetetlen és nyugtalan zsoldosaival Visegrádra. A sűrű köd miatt azonban egyetlen lövést sem intézhetett az erős felső vár ellen, melyre annyira áhítozott. Ilyen a téli hadakozás, kiált fel jelentésében.* Negyednapra aztán kiderült az idő s egész délután lövette 19 ágyújával és 10 falkonynyal a kaput, a falakat s a tornyot, melynek egy része a rákövetkező éjjel bedőlt. Erre a várbeliek 25-ikén reggel nyelvet kívántak, s mivel Vells ismét nem tudott felkelni ágyából, Ebersdorfot, Nyári Ferenczet és Dobowiczot küldte fel tárgyalni. De nem egyezhettek meg s így újból megszólaltak az ágyúk. Másfél óráig tartott a tüzelés, mire kitűzték a várbeliek a fehér zászlót. Megadják a várat, üzenték le egy deákkal, ha minden marhájukat magukkal vihetik. Az osztrák tábornok azt felelte, hogy fegyvertelenül szabadon mehetnek annyi holmival, a mennyit egy öv átfog; de a magyarok nem fogadták el kegyességét. Ennyi legyen jutalmuk, a miért egész életükben vitézkedtek! Mindhalálig megvédik életüket, mondák. Hanem értesülvén fenn járt biztosaitól, hogy a vár még sokáig tarthatja magát s hogy a Vells által ellőtt 200 mázsa puskaporra még legalább 150 mázsa kellene, hogy sikeres rohamot intézhessen a vár ellen, végre elfogadta a föltételt, s átvette a nagyszerű várat, melyben saját fellőtt golyóbisaiból mintegy háromszázat találtak meg egy rakáson, a sok élelmi és lőszeren kívül. De a generálisnak nem nagy öröme telt az így elfoglalt várban, melyet 250 főnyi magyar őrsége gyáván feladott. Csak a gondja szaporodott vele, mert a nagy fagy miatt serege (s kivált a győri őrség) szétoszlott s még pénzért sem akart tovább szolgálni.* Megmaradt hadával innen a kis Tata vára ellen ment, mely három napi kemény lövetés után Szent Miklós-napjára megadta magát.*
Izabella Brassó város tanácsához Budáról, 1540 november 14-ikén; eredetije a brassói városi levéltárban.
* Vells Ferdinándnak Visegrádról 1540 november 21-ikén; az Archiv id. XXII. k. 171. l.
* Vells november 25-iki jelentése Visegrádról Ferdinándhoz; ugyanott, a 172–173. lapon, és Nádasdy Tamáshoz írt levele ugyan e napról; Pray: Epistolae II. k. 89–93. l. valamint Mazza id. leírása 217. l.
* Mazza id. leírása 217. l. és Porembski Péter Bona királynéhoz Budáról 1541 január 23-ikán; a krakói id. 277. k. 473. l.
40. Vells Lénárd tábornok aláirása.*
* Vells Lénárd aláírása (116. l.) 1531-ből ugyanonnan való. Olvasása: Leonhard Freiherr zu Vells.
E hadi események (s különösen a visegrádi vízitorony elfoglalása) hírével egyszerre érkezett Laski október utolsó napján a portára. Képzelhető, milyen fogadtatásban részesült. A basáknak, ingerültségükben, eleinte még a hozott ajándék se kellett. Azt sem tudták neki megbocsátani, hogy lengyel létére a németeket szolgálja, s hogy – miként Szulejmán basa a dívánban szemére is hányta – mint lengyel a lengyel király leánya és annak fia ellen működik Ferdinánd szolgálatában. Nyíltan kijelenték neki, hogy ha nem ő jön, kit már korábbi követségeiből ismertek; más nem látná viszont császárát.* Később azért Laskit is fogságba vetették, de ő megadással tűrt, szenvedett, és írta haza urának a híreket. November 9-ikén érkezett Budáról Markó, a barát követe, kérve, hogy a vízi hadsereget Pest alá küldjék, mire a szultán rögtön útnak indított 25 gályát; a hónap utolsó napján meg Kis János hozott két levelet Izabellától egy német fogoly kíséretében.*
* Gévay, id. m. 6–9. l.
* Ugyanott, 13 és 23. l.
Ez alatt Perényi Székesfejérvárt tartotta ostromállapotban, Vells fölmentő seregére várva. Török Bálint 1600 főnyi lovasát, melylyel a városiak segítségére jött Budáról, még november közepén visszanyomta, most pedig a fejérvári prépost s a város bírája alkudozni kezdett, és két napi tárgyalással Perényi rábeszélésére újév után befogadták 500 lovasát és Vells ugyanannyi német gyalogját.* Perényi pénze is megtette hatását, mert 100,000 forintnyi évi jövedelemmel bíró gazdag ember hírében állott.* A két vezér erre Gesztesnek, Török Bálint birtokának esett,* majd a Bakony erdein át Pápára, másik vára ellen vezette a sereget, de sikertelenül. Itt t. i. Vells tábornok olyan rosszúl lett, hogy Ferdinánd leküldött orvosa alig tudta annyira lábraállítani, hogy hazamehessen.* Nem is gondolt többé Budára, melyről belátta, «hogy nem neki való falat».*
* Vells id. november 21-iki tudósítása; Porembski id. 1541 január 23-iki jelentése; Mazza id. leírása 218. l. és Giovio id. m. 558. l.
* Verallo pápai nunczius írja Perényiről elfogatása alkalmából Bécsből, 1542 október 16-ikán; Óváry: III. Pál levelezése 161. l.
* Czarnkowski András lengyel követ fent idézett k. n. jelentése Zsigmond királyhoz Budáról.
Mazza id. leírása 218. l.
* Verancsis Antal szavai, Összes munkái II. k. 79. l.
41. A magyar és lengyel uralkodóházak egyesített czímere.*
* A magyar és lengyel uralkodóház egyesített czímere (118. l.) Honter János id. műve czímlapjáról vétetett.
