I.
I.
126. Záródísz Heltai Gáspár Krónikájából.*
A hetedik könyv fejlécze (421. l.) Helta Gáspár 1575-ben megjelent Chronicá-ja 12b. oldaláról vett záródísz.
Izabella, hazatérő útjában. A határon somlyai Báthory István fogadja az ország nevében s kíséri Kolozsvárra. Ünnepies bevonúlása. A királyné kinevezvén új tanácsosait, új életet kezd. Országgyűlésen fia gyámjává választják, s újra szervezi az országot. Majd felveszi a küzdelmet Ferdinánd ellen, kinek hívei néhány felvidéki várát megszállották és elfogatja a két Dobót, kik kötelezvényüket megszegték. Aztán Gyulafejérvárra vonúl s onnan intézi Várad kiostromlása ügyét. De Bebek Ferencz elpártol tőle s a portáig megy, hogy erdélyi vajdaságot kapjon.
A VERECZKEI hágón át, mint hétszáz évvel előbb a honfoglalók, jött be Izabella királyné ezerekre menő kíséretével Magyarországba, hazát foglalni. Vezette Kendy Ferencz erdélyi vajda a rendek küldöttségével, melynek tagjai voltak: a székelyek részéről Andrási Márton, Becski Pál, Lázár Imre és Bernárd Ferencz,* s a szászok követeiként Hedvigh Ágoston szebeni királybíró, Tartler János Brassóból, 25 lovassal, Rähner Péter Meggyesről és Schäser István Segesvárról, lovasok kíséretében. De a katonai fedezetet tulajdonképpen Petráskó havasalföldi vajda alkotta tízezernyi emberével, meg Sándor vajda, moldvai lovasságával. E vad csapatok iszonyú pusztítást végeztek útjukban, a mint augusztus havában* átvonúltak az országon. Valami negyvenezeren voltak* s a Nyírségen, a Szamos és Kraszna mentén, s a Szilágyságban nagy rombolást tettek. Feldúlták többek közt a Báthoryak báthori templomát és sírját, és átvonúlásukat mintegy 300 felgyújtott falu jelezte. Végül Izabella kísérői közt új alakokként látható Tarlo, Prokop, Boratinski Péter és Nizowski Szaniszló, a királyfi egykori dajkájának fia.*
A Kultsár-féle Székely krónika, 28. l.
A havasalföldi vajda 1556 augusztus 23-ikán tört be Brassónál s egy hét múlva indúlt Kolozsvár felé, a moldvai pedig ugyanekkor a radnai szoroson jött meg; Ostermayer krónikája, id. h. 518. l.
Ennyit említ egybehangzóan: Székel István id. egykorú világkrónikája, 236. l., a Kultsár-féle Székely krónika, 28. l. és újabban egy harmadik feljegyzés is, a Történelmi Tárban, 1891. évf. 69. l.
Gromo feljegyzése 1565-ből; id. h. 38. l.
Az ország határáig elibe mentek az erdélyi tanácsurak és rendek is. Élükön állt a délczeg, ifjú, alig 23 éves somlyai Báthory István, az ország leggazdagabb és legbefolyásosabb embere. Ő üdvözölte a királynét, és ekkor bizonyára nem gondolta, hogy még valamikor ura lesz húgának s vele királya Lengyelországnak. Beszédének két eszméje jellemző: hogy György barát nyomorúlt vége mutatja, hogy Isten Izabellával tart, s visszavezérelte őt annyi betegség és szenvedés után egészségesen, s hogy ez a szegény haza eléggé kitapasztalta, míly káros és veszélyes idegeneknek adni a kormányt.
A királyné arczából kikelve, könyek közt felelt Báthory üdvözletére, kiemelvén, hogy Megváltónk anyjának is menekülnie kellett fiával ellenségei elől, és sorsának ilyetén szerencsés fordúlata most arra tanítja, hogy Isten az özvegyeket és árvákat nem hagyja el.
Ez üdvözlések ismétlődtek Kolozsvártt, hová – Ilyvóból való indúlásától éppen egy hónapra – október 22-ikén délután két órakor érkezett.* Útja Munkácson át Husztra vezette, melynek kis lakossága nagy örömmel látta; majd Máramaros-Sziget érintésével a gutini és ilosvai hegységen át Nagybányára és Deésre, hol az öreg Petrovics helytartó a város tanácsával várta. Vele és Balassával együtt aztán baj nélkül elhaladtak Szamosújvár alatt,* honnan néhány óra múlva beértek Kolozsvárra. A királynét a város valósággal megújhodva fogadta. «Képíró Antal az kapúra czímert csinált» ez alkalommal, tarka szövetekkel díszítették a középútczai kapu melletti házat is, és úgy Izabellának, mint a helytartónak friss kenyeret, hófehér kalácsot, czukorborsót és hamvas szilvát küld a tanács naponta. Petráskó vajda táborába is bort, kenyeret küldenek Benedek barát útján,* nehogy katonái sokat rakonczátlankodjanak. Szerencsére a két vajda pár nap múlva haza is indúlt* a török csauszokkal, miután a királyné gazdagon megajándékozta őket.*
Mindez, Báthory István üdvözlő beszédével együtt Milesnél: Wuergengel, 62–63. l.
Verancsics Összes munkái, II. k. 99. l. és Bethlen Farkas erdélyi históriája, I. k. 594–96. l.
Ez érdekes művelődéstörténeti adatok, árakkal és nevekkel a kolozsvári városi ó-levéltárban, a farkas-utczai (Luporum) fertály 1554–56-iki számadási kötetében olvashatók. Képíró munkájáért 50, kalácsért 35 denárt fizettek.
Egykorú tudósítás Kolozsvárról, 1556 október 28-ikáról; a bécsi állami levéltárban.
Bethlen Farkas, id. m. 597. l.
127. Petráskó havasalföldi vajda nagy pecsétje.*
Pteráskó havasalföldi vajda nagy pecsétje (423. l.) az eredeti pecsétnyomóról, mely 1900-ban találtatott Gyaluban (Balogh János mészáros kertjében) s jutott Kolozsvárra, az Erdélyi Múzeum régiségtárába, melynek igazgatója, dr. Posta Béla szívességéből kapott gipszlenyomatáról készült metszetünk. Az érdekes pecsét unikumot képez nemcsak azárt, hogy eredeti alakjában maradt fenn, hanem köriratáért is, mely teljesen elüt Petráskó vajdának a bukaresti Tud. Akadémia gyűjteményében 32. és 99. sz. a. őrzött 1554–55-iki két oklevele pecsétjeiétől, s így hangzik: † <s>SINHRISOE*L I* PETRASKO VOIVOD I GŃ* * B**EI ZEMAN GRO BLAHIONCKI</s> Maga a pajzs Havasalfölde czímerét ábrázolja: a hold és a nap által kísért, csőrében keresztet tartó sast.
Útja fáradalmait kipihenve, Izabella királyné rögtön államügyekhez látott. Legelőbb is tanácsosait nevezte ki (október 27-ikén,) kik d. e. tíz órakor mindjárt le is tették előtte és fia előtt a hűségi esküt. E szerint az ország kormányzója lett Petrovics Péter, a kanczellár Csáky Mihály, tanácsosok pedig Perényi Gábor és Ferencz, Balassa Menyhárt, Kendy Ferencz és Antal, somlyai Báthory András és György, Bebek Ferencz, enyingi Török János, Jakcsi György, Szalánczy János, Hagymási Kristóf, Kemény János, Cherepovith Miklós, Gyerőfy Mihály és Farkas Miklós,* udvarmestere pedig Czikowski Miklós.*
Boratinski Péter egy névtelenhez Kolozsvárról, 1556 október 28-ikáról; egykorú másolata a bécsi állami levéltárban.
Ez az, kit az Erdélyi országgyűlési emlékek II. k. 4. és 55. l. hibás olvasással Gykonskynak említ.
Az erdélyi főurak e kiválóbbjai átadták a királynénak az összes várakat, városokat és bányákat, ama várak ellen pedig, melyek a Ferdinánddal, illetve Petrovicscsal létrejött egyezség daczára sem hódoltak meg, hadi segélyt bocsátottak rendelkezésére. Így Bethlent Pathócsy ostromolta, Újvár ellen Balassát, Várad megvételére Kapitán Györgyöt, Huszt vára elfoglalására pedig somlyai Báthory Andrást küldték. Majd november elsején a királyné Szent-Katalin-napjára országgyűlést hirdetett, melyre a Részeket, sőt Kassát, Eperjes és a Felvidék képviselőit is meghívta. Az ellentállás érzetét akarta ezzel bennük növelni, mert ekkoriban jött híre, hogy a németek megvették Tarkő várát Tarczaytól, Nagyidát Perényi Ferencztől, az ő párthíveitől, habár őket Bebek György 500 törökkel Rozsnyóbányán megverte.*
Székel Estván krónikája, 236. l.
Az országgyűlést a kitűzött napon Izabella jó reménységgel nyitotta meg. A megjelent rendek mind hívei voltak s alig várták, hogy a királyné asszonyt és felséges fiát ismét körükben láthassák. Mindnyájan érezték, hogy nagy feladat vár reájuk, de munkájukat megkönnyíték az öt évi német uralom tanúságai, s az átélt szenvedések emlékei. Tudatában voltak annak, hogy az országnak szilárdabb alapot kell teremteniök, s a mit kezdeményeztek, rövid nehány napon szerencsésen be is fejezték. Ám a királyné is okult a múltból, s nehogy ismétlődjenek régi szenvedései, királyi tekintélyét és hatalmát erős felségjogokkal bástyázta körül. Ezek szerint: a kormányzást és igazságszolgáltatást maga gyakorolja, mint Magyarország megkoronázott királynéja, s fiának gyámja, nagykorúságáig, de az adományleveleket csak saját pecsétjével hitelesíti, habár kettejük nevében állíttatnak is ki.* A kincstartói hívatal megszűnik, s az ország jövedelmét maga a királyné fogja kezelni, ép úgy, miként őt illetik meg a kincstár összes meglévő és öröklendő birtokai, várai és bányái. Így a hívatalok betöltésének jogát is magának tartja fenn, udvarában pedig idegeneket is alkalmazhat. A külföldi fejedelmekhez saját követeit küldheti, s másfelől minden idegenből jövő levél az ő tudtával kézbesítendő. Pénzt fia és saját nevével verethet, s nehány nagybányai próbaaranyát be is mutatta, sőt a portára is leküldte.*
A királyné azonban ennek éppen megfordítottját gyakorolta, amennyiben az okleveleket csupán saját nevében adatta ki, s csak ritkán íratta alá fiával is.
Pénzverési jogáról az országgyűlési végzések nem szólnak, talán mert önként érthető volt; de szóba jöhetett, mivel az erdélyi követ deczember 12-ikén ért Drinápolyba, s a királyné új pénzeit már vígan mutogatta a portán; egy osztrák «explorator secretus» tudósítása Straub Ferenczhez Drinápolyból, 1556 deczember 19-ikéröl, a bécsi állami levéltár Turcica osztályában.
128. Kolozsvár régi látképe.*
Kolozsvár itt közlött látképe (425. l.) először Béldi Pál életrajzában jelent meg.
Ez általános elvek részleteinek tárgyalása másnap (november 26-ikán) a vallásügy rendezésével végződött. Ezt Novicampianus mester beszéde vezette be «a század megromlott erkölcseiről s a keresztyén vallásba csúszott tévelygésekről». Hevesen kikelt az eretnek ariánusok ellen* és előadván, hogy ámbár ő lengyel nemzetségű, szereti a magyarokat, kiknek behozta János király fiát, a kit a lengyel király rendeletéből lengyelföldi tartózkodása alatt tanított. Tanítása az egy igaz vallás szellemében folyt, melynek követésére inti hallgatóit is. De beszéde nem érte el óhajtott czélját, hisz a rendek többsége immár lutheránus meg kálvinista volt, kérésükre pedig a királyné megengedte, hogy mindenki a maga felekezete szerint éljen; habár a mester neki ajánlva adta is ki munkáját.* Ez tehát a vallásszabadság magasztos elvének kimondása a korszellem hatása, s az állampolitikai viszonyok nyomása alatt. Hanem azért a secularisatio kérdésében nem döntött, bár a rendek az egyházi birtokokat az ő és fia javára akarták fordítani.
Így ír róla Szamosközy is (id. m. IV. k. 1. l.), a ki Novicampianus könyvét ismerte.
Ez «Alberti Novicampiani oratio in comitiis Colosvarini, De corruptissimis eius seculi moribus, et variis turbulentisque in religione Christiana doctrinis» czímen 1557-ben jelent meg Krakóban (apud haeredes Marci Szarffenberger) kis 8-r. 52 lapon. 1556 november 26-ikán Kolozsvárról keltezett ajánló levelének első lapját hű hasonmásban, az ilyvói Ossolinski-intézet könyvtárában őrzött ritka példányáról közöljük.
Belügyi intézkedések, az adó megállapítása, dézsma-ügy, szökött jobbágyok büntetése, orvok és gonosztevők, kétnejűek és hamispénzverők kergetése foglalkoztatja még a rendeket ez országgyűlésen, melynek nagy érdeme az is, hogy rendezte a kézmívesek ügyét, s minden czikkre kiterjeszkedő pontos árszabást teremtett, mely szerint dolgozniok és kereskedniök szabadjon. Végül pedig, hogy jogaikban és kiváltságaikban fiával együtt megtartja őket, arról a királyné hitlevelet adott a rendeknek.*
E gyűlés végzéseit l. Erdélyi országgyűlési emlékek, II. k. 55–71. l. és méltatásukat Szilágyi Sándortól ugyanott a 4–13. lapon.
E nevezetes országgyűlésen jelen volt Mahmud dragomán is, a ki – miután három évet töltött Izabella udvarában – deczember közepén ért haza Drinápolyba,* hol most a szultán tartózkodott. Ez örömmel vette jelentését s a királyné levelét, melyben arra kéri, írna a franczia királynak, hogy adja egyik leányát fiának feleségül, sőt belenyúgodott abba is, hogy évi adója továbbra is 10,000 aranyforint maradjon.* S az erdélyiek hűségéről a császár abból is meggyőződhetett, hogy Dobó István öcscsét, Domonkos erdélyi vice-vajdát ugyanekkor juttatták vasraverve elibe. Ezt még a moldvaiak fogták el Szamosújvár alatt s vitték magukkal.* De az egykori egri hős továbbra is védte várát, melyet Balassa a tavasz óta hasztalan ostromolt. Végre azonban (a védelem tizedik hónapjában) ő is megadta magát szabad elvonúlás feltétele mellett. Csakhogy még együtt volt az országgyűlés, midőn híre terjedt, hogy «nem tartotta meg a szerződést», mire a királyné katonákat küldött ellene, kikkel deczember 3-ikán Kolozsvárra jött. Izabella tisztességgel fogadta, de kitűnvén, hogy a kocsikban az egyezség ellenére ágyúkat és lőszert hozott ki magával a várból, a rendek elfogatták, s tárgyalás alá vevén ügyét, negyedmagával vasraverve visszavitték Újvárra – a börtönbe, míg Dobó feleségét és gyermekeit a dévai várba kísérték.*
Az explorator secretus id. tudósítása szerint 1556 deczember 16-ikán érkezett Drinápolyba.
Ugyanaz Drinápolyból, 1557 január 5-ikén, Mahmud dragomán jelentéséről; a bécsi állami levéltár Turcica osztályában.
A moldvaiak követsége Dobó testvérével 1556 deczember 11-ikén ért Drinápolyba; az explorator id. deczember 19-iki jelentése szerint. Említi Verancsics is, Összes munkái, II. k. 99. l.
Ostermayer, id. h. 519. l. és Miles, Wuergengel, 64. l.
129. Novicampianus kolozsvári oratiója ajánlólevelének első lapja.*
Novicampianus kolozsvári oratioja ajánlólevelének első lapja (427. l.) az ilyvói Ossolinski-intézet könyvtára példányáról van véve; megjelent 1557-ben Krakóban.
Izabella királyné erre egy hét múlva Gyulafejérvárra ment, melyet alig várt viszontlátni. Egykori palotáját s magát a várat kiszépítve, megerősítve találta. Castaldo négy erős bástyát építtetett négy sarkára, s melléjük ugyanannyi földtöltést, melyek mögül a hosszúkás négyszögű vár jól védhető.* Hanem a székesegyházra alig ismert reá. Belseje dísztelen és sívár, mert Bornemisza erdélyi püspök távozása után az újhitűek (a nemesség és a városi hatóságok egyaránt) Petrovics és Kendy Ferencz szavára minden képet és oltárt kidobtak a templomokból országszerte.* Isten és fia, a Megváltó azért most is csak úgy mindenütt jelen való volt bennük, mint régebben, de hiányzott az oltár, mely előtt naponta térdelt, s róla a Szűz-Anya képe, melyhez bánatában annyiszor fohászkodott. A királyné tehát mindenfelé kezdte restaurálni a templomokat és egyházat, s biztosította a pápát is, hogy a pusztítás és papok elűzése az ő és fia tudtán kívül történt, mert ők rendíthetetlen hívei a régi vallásnak.* Egyébként meg volt elégedve új helyzetével, mely lényegesen különbözött a régebbitől. Várvívóitól is kedvező híreket kapott az új (1557-ik) évben, melytől annyit remélt! Husztot somlyai Báthory András kitartóan ostromolta és 800 emberével annyira körűlzárta, hogy a védők még vizet se kaphattak. A pestis is kiütött köztük, s mikor már negyvenre apadtak, a vár két prefektusa: Szalay Benedek és Korláth Mihály illő egyezség mellett feladta a királynénak. Kénytelenek voltak vele, hisz már csak tizenketten maradtak egészségesen s azok is éheztek.* Ez január 20-ikán délben, egy csütörtöki napon történt.* Általános volt a hit, hogy elvész Várad, Gyula, Ecsed, Kisvárda s Ferdinánd minden tiszántúli vára, ha főhadparancsnokai: Puechaim Farkas és Brandeis András nem gondoskodnak róluk jobban.* De hogy tehették azt sikeresen, mikor az elsőnek még négyszáz lovasa se volt. Midőn pedig egy hónap múlva elfoglalta Perényi Gábortól Zemplén várát, pénztelen helyzetében még foglyait is elbocsátotta,* csakhogy élelmezni ne kelljen őket. Gyenge volt az őrség Trencsén, Murány, Eger, Gyula és Várad várában is, melyek még a németpártiak kezén állottak.*
Gromo leírása, id. h. 19. l.
János Zsigmond e miatt még a portán is panaszt emelt Petrovicsék ellen; az explorator id. 1557 jan. 5-iki jelentésében
A «Resporsum Sermae dominae Isabellae reginae Ungariae datum oratoribus Sermi d. regis Poloniae» cz. írat szerint, melyet a királyné Újlaki knini püspök útján adatott elő Cromer Mártonnak, a ki aztán 1557 május 12-ikén közölte tartalmát Ferdinánddal; a bécsi állami levéltár Polonica osztályában.
Gyalui Torda Zsigmond jelentése Miksa főherczeghez Eperjesről, 1557 február 6-ikán; eredetije a bécsi hadügyi levéltár Feldakten osztályában.
Szerdahelyi Dersfy István kassai kapitány Miksa főherczeghez Kassáról, 1557 január 22-ikén; eredetije ugyanott, a Hofkriegsrath-Akten 73. csomagjában.
Torda Zsigmond id. jelentése; u. ott.
Wolff Herr von Puechaim jelentése Miksához Eperjesről, 1557 február 26-ikáról; eredetije ugyanott, a Feldakten osztály íratai közt.
Egy Bécsben 1557 márczius 4-ikén készített hadi kimutatás szerint Trencsénben 89 ember, Murányban 178 német Knecht és 6 könnyű lovas, Egerben 400 lovas és 460 magyar drabant, Gyulán 465 lovas és 250 m. drabant szolgált, míg Báthory Andrásnak 300, s Puechaimnak 324 lovasa volt; eredetije ugyanott.
Különösen féltették Váradot, úgyszólván kulcsát az előbbieknek. Itt György barát régebben 150 könnyű lovast tartott a maga pénzén s néha a bécsi hadi pénztár zsoldján,* ámde mit érne most gyimesi Forgách Simon ennyi őrséggel, mikor a várat már hónapok óta körűlzárták Izabella seregei. Ezeknek számereje január közepén már 3000 főnyi volt (600 lovas, a többi parasztság), úgy hogy a védők egy hónapnál tovább nem remélték fenntartani magukat.* Az ostromlók vezérei Varkócs Tamás és Báthory György voltak, háttérbe szorítva Árthándy Kelement, ki harmadéve még ellenük küzdött, de most – elhagyva Ferdinándot – újból a királyné pártjára állott.* A közeli Gyula vára parancsnoka, Mágóchy Gáspár elpártolásától is tartott a pénztelen bécsi udvar, ám ez sietett megnyugtatni Nádasdy országbírót, hogy ő is tudja a török csalárdságát s hiszi, «hogy ennekutánna is, a kik oroszlánnal akarják bárányokat őrzettetni, bárán nékíl maradnak és őmagok es megszagkattatnak tőle». Hanem azért legfőbb vágya volt, hogy királya mentse fel a kapitányság alól, melyben várával együtt elpusztúl, mivel emberei egy év óta nem kaptak zsoldot, úgy hogy midőn egy ízben egy portyázó török csapat kergetésére 25 lovast küldött ki, azok Váradra szaladtak a pártosokhoz. Ezek pedig február havában már úgy körűlfogták a várat, hogy se ki, se be nem járhattak az egész hónapon át.* Még a tüzelést is jobban birták ellenük, mióta a királyné elhozatta Szebenből Ferdinánd kitűnő ágyúit és tűzérfelszerelését.*
Ez őrség havi zsoldja 781 frt 15 d. volt, míg a hadi pénztárból György barát 6400 frtot kapott; a bécsi hadügyi levéltárban, Feldakten.
Torda Zsigmond felsőmagyarországi főkapitány Miksa főherczeghez Eperjesről 1557 január 26-ikán; eredetije ugyanott, az id. 73. csomagban.
Karácsonyi János id. értekezése az utolsó Árthándyról.
Mágóchy Gáspár Nádasdy Tamáshoz Gyula várából 1557 márczius 8-ikán; eredetije az orsz. levéltárban, a Nádasdy-iratok közt.
Ez 1557 január 5-ikén történt; Ostermayer krónikája, id. h. 519. l.
130. Mágóchy Gáspár aláírása.*
Mágóchy Gáspár aláírása (430. l.) Gyulán, 1554 augusztus 8-ikán zsoldról adott nyugtáján; a Magyar Nemz. Múzeum levéltárában van. Olvasása: Magochii Gáspár kezeyrasa.
Ezalatt Izabella Szent-Dorottya napján Fejérvártt partialis országgyűlést tartott, mely főleg az adó és hadfelkelés ügyében határozott. E szerint a nemesek és székelyek fejenként szállnak táborba, a jobbágyok közűl minden tizenhatodik, míg a szászok «régi szokásuk szerint» kétezer puskás gyalogost állítanak ki jó ágyúkkal s más hadi eszközökkel felszerelve.* Sürgette is küldésüket Tordáról, a gyülekezés helyéről a királyfi, «János választott király», a ki most mind élénkebb részt vesz a kormányzás gondjaiban.* S hatalmi jogát kiterjeszté arra is, hogy édes anyját biztosítsa az esetre, ha őt e tevékenységében valami «emberi» találná érni, a mennyiben a hitbér-birtokaiból elfoglalt várak helyébe Huszt, Újvár és Görgény várát reáíratta.*
Erdélyi országgyűlési emlékek, II. k. 72–76. l. és 15–16. l.
Joannes Electus Rex aláírással ír a szászoknak Tordáról, 1557 márczius 4-ikéről; másolata Keménynél: Apparatus epistolaris, I. k. 575. l. az Erdélyi múzeum kézírattárában
János király inscriptionalis-levele Gyulafejérvárról, 1557 márczius 20-ikáról; regestája az id. Inventarium privilegiorum 32. l. és Sommerbergnél, Scriptores rerum Silesiacarum II. k. 85. l.
A királyné asszony így hát minden tekintetben nyugodtan élhetett volna, ha nyugalmát meg nem zavarja a tanácsosai közt kitört viszály és versengés. Pelsőczi Bebek Ferenczről szól az ének. Felsőmagyarországi ősrégi oligarcha-nemzetség. Inkább nagyravágyó, mint tehetséges; de szerencsés hadvezér. Nyers, rakonczátlan, de vagyonos. Izabella ügyének tényleg jó szolgálatot tett a felvidéken az utóbbi években, a miért Ferdinánd «meglevelesítette» fiával együtt. Ezért most jutalmúl az erdélyi vajdaságot kereste, sőt megelégedett volna Gyalu és Kolos-Monostor birtokával is, hogy «legyen hol meghálnia, ha Erdélybe jön». Ám ellenlábasa volt Petrovics, kinek méltóságára vágyakozott. E miatt heves összeszólalkozása volt vele, s midőn a királyné sem szolgáltatott neki igazságot, haragjában azzal a fenyegetéssel hagyta el udvarát, hogy «ő is azon lesz, hogy az ő pecsétje is onnan függjön, a honnan az Izabelláé függ».* Reménységét tehát a törökbe vetette, s meg sem állott Budáig. Szent-Antal estéjén (január 16-ikán) vonúlt fel a budai basa elé «nagy glóriával». Másnap aztán megkapta a szultán zászlóját «mondhatatlan nagy gazdagsággal és pompával».* S mikor engedélye is megjött reá, (február 25-ikén) útnak indúlt Tarczay György társaságában a portára,* míg fia, György Erdélybe ment,* hogy figyelemmel kísérje az események folyását.
Bethlen alapján Budai, Polgári lexikon, I. k. 327. l. és Erdélyi országgyűlési emlékek, II. k. 14. l.
Nagy Iván, a budavári olaszok prefektusa Gyulafyhoz Budáról, 1557 január 17-ikén; Magyar Levelestár, I. k. 241. l.
Mágóchy Gáspár id. 1557 márczius 8-iki levelében.
Dersfy István Miksa főherczeghez Kassáról, 1557 márczius 4-ikén; eredetije a bécsi hadügyi levéltár id. 73. csomagjában.
Bebek egy hónap múlva már Drinápolyban járt és márczius 28-ikán beszélt Rusztán basával, panaszkodván a beteges, gyenge Petrovics ellen, a kit nem szeretnek, mert attól tartanak, hogy alatta tönkrejut Erdély. S mivel ebből a magas portának is töméntelen kára lenne, a maga számára kérte a kormányzóságot. Bebek ügyét Mehmed vajda is melegen ajánlta Ali basa nevében, mire a nagyvezér megígérte, hogy beszélni fog a szultánnal, a mint felkel az ágyból.* Szavát be is váltotta és Szulejmán április 5-ikén fogadta Bebeket. A kihallgatás rövid ideig tartott, de a szultán annak befejeztével két díszes lovat és tíz aranyszövetű ruhát küldött neki, összesen 100 arany értékben, míg Bebek ajándéka a szultán s a négy főbasa számára ezüst kupákban közel 2000 arany értékű volt. Este felé aztán három órahosszat tárgyalt Rusztán basával, elmondván neki, hogy Petrovics meg akarta áruló módon öletni, ha egy magyar vitéz idejében nem értesíti róla. Bebek ekkor bement a királynéhoz panaszra, a ki esküvel fogadta, hogy nem tudott e dologról, de hiába hívatta udvarába a bánt, az nem jött fel igazolni magát. Ekkor Bebek a budai basához ment igazságért s onnan ide. És biztosítja a portát, hogy ha őt teszi Erdélyország és János király fia kormányzójává, csak akkor mondhatja el igazában a szultán, hogy Erdély az övé. Rövid időn megkötözve beküldi Petrovicsot, sőt Magyarországot is lecsendesíti János király fiával, anélkül, hogy a török megmozdulna. Másnap a szultán mindent megadott Bebeknek, a mit kért, 7-ikén pedig leveleket írtak Izabella és fia, Kendy Ferencz és mások számára, jelentvén, hogy Bebeket a császár János király fia tanácsosává és Erdély kormányzójává nevezte ki, tehát engedelmeskedjenek neki, míg Petrovics vonuljon haza birtokára, melyet neki továbbra is meghagy, s ne avatkozzék semmi dologba.
Az Explorator secretus tudósítása Drinápolyból, 1557 márczius 31-ikéről; a bécsi állami levéltár Turcica osztályában.
A Bebek-család vágya tehát teljesült. Új aranyozást kapott a korona, melyet az ősi czímer nőalakja Zsigmond király óta büszkén tartott fején. De meddig fog vajjon ragyogni?
Hallván és látván ezt a királyné követe – a ki Mahmud dragomán kíséretében Bebekkel jóformán egyszerre érkezett a portára – besietett Rusztán basához, kérve, ne neveztesse ki Bebeket kormányzóvá, mivel János Zsigmond már érett, nagy ifjú s magára is el tud kormányozni. Bebek különben is nem hű s már kétszer elpártolt Izabellától. Ám a nagyvezér azt felelte, hogy Bebek katona-ember s megszerzi egész Magyarországot János király fiának, míg ellenben Petrovics már vén, tehetetlen. Bebeket különben azért is kedvelték, mivel – Ahmed vajda szerint – öt német foglyot szokott adni egy paripáért, s reméli, hogy ezentúl húszat is fog egyért kínálni!
Erre a királyné követe három nappal előbb hazaindult, mint Bebek, a ki április 12-ikén kelt útra Mahmud dragománnal Moldova felé.* Csakhogy még július elején is ott tartózkodott, mivel nem mert bemenni Erdélybe, hol kevesen szerették. A rendek is kérvényeztek néhányszor ellene, hogy ne erőszakolják nyakukra, de Rusztán basa bölcsen azt felelte nekik, hogy fogadják Bebeket szívesen, mivel különben még Ferdinánddal fog ellenük szövetkezni. Hanem az erdélyiek a királyné kormánya ellen is zúgolódtak, mivel a portai adóra igen sokat szedett fel, s daczára ennek, a török nem adja vissza a Részeket. Sőt még adóelengedésről sem akar hallani, a mit három évre kértek május végén, midőn három erdélyi követ 8000 aranyforintot adott át, mit a királyné nagynehezen össze tudott gyűjteni, egy hónapra ígérvén a hátralékos 2000 frt beküldését.*
Ugyanaz Drinápolyból, 1557 április 15-ikén; ugyanott.
Ugyanaz Konstantinápolyból, 1557 június 8-ikán és július 16-ikán; ugyanott.
