I.
I.
19. Díszítmény Erdősi 1539-ben megjelent nyelvtanának czímlapjáról.*
Az Erdősi Sylvester János 1539.ben megjelent magyar-latin nyelvtana (53. l.) czímlapjának alsó feléről vett diszítményt kevéssé nagyítva adjuk. A munka egyetlen példánya a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának tulajdona.
János király és feleségének bevonulása Buda várába. A mennyegzői ünnepségek Mátyás király palotájában. Követek távozása. Izabella sajátkezű levele I. Ferdinánd királyhoz. A királyné elégedetlensége. Ferdinánd aggodalma e házasság miatt. János király politíkája. Verancsics Antal, majd Frangepán Ferencz kalocsai érsek küldetése Krakóban.
A király és királyné asszony ő Felségét Budán, a fejérvári út felől, a Zsidó kapu előtt I539 márczius 3-ikán délután György barát és Salm gróf fogadta a fő- és köznemesség bandériumával. A papság részéről ott volt: a budai Szent-Zsigmond-egyház prépostja, kezében szerény ajándékával,* és Verancsics Antal ó-budai prépost, udvari titkár, a testvére: Mihály által írt üdvözlő nászdalt* osztogatva ismerősei közt. A két testvérvárost Buda és Pest tanácsa képviselte, élén főbírájukkal, míg a fellobogózott útczákat és tereket a városi polgárság szorongó tömege lepte el. Csak törököt és zsidót nem lehet találni a tarka-barka csoportokban, legfeljebb az ablakokból nézik dugva a menetet, mivel a lakodalom idejére elővigyázatból kirendelték őket a városból, nehogy a felgyülemlő sok idegen vakbuzgó nép bajt csináljon köztök, s kifossza őket.*
Nászajándékul két kis aranyozott kupát hozott magával; Tört. Tár, 1889. évf. 191. l.
Hasonmásban közöljük a ritka nyomtatvány czímlapját, melyet Tarło Szaniszló przemyśli püspöknek ajánl: Ant. Wrancius Transsilvanien[sis] et veteris Budae prepositus regni Hungariae secretarius natus.
Verallo Jeromos Farnesehez; Velencze, 1539 február 4-ikén; Óváry, III. Pál levelezése, 64. l.
Így vonúlt fel a királyi pár a taraczkok és mozsár-durranások zaja s a lakosság éljenzése közben a várba, mely ilyen lakodalmi vígságot rég nem látott.
A mennyegző, «kiben sok magyar urak mind felesígekkel nagy gazdagsággal valának» jelen,* a kor szokása szerint: az ajándékok nyilvános bemutatása és felajánlása ünnepségével kezdődött.* Azután következett a nászlakoma, de a bőjt miatt húst nem tálaltak fel, csak halas és olajos ételt.
Verancsics Antal följegyzése: Összes munkái, II k. 44. l.
E jellemző műveltségtörténeti adatot Ferdinánd id. útasításából tudjuk: «Sequenti vero die secundum morem consuetudinemque eiusmodi celebritatis nuptiarum dona nostra loco et tempore congruo publice offerant, significantes, nos illa non tam muneris causa, quam in signum memoriae voluisse obferri.» (A bécsi állami levéltárban.)
A táncz, múlatás és az ünnepélyek egész sora hetekig tartott Mátyás király egykori palotájában, melynek fényét a vendégek nem győzték eléggé bámúlni. Legragyogóbb volt a trónterem, Magyarország és Mátyás király czímerével, s dicsőségét hirdető (1479-iki) felíratával. De gyönyörű volt a nagy király hálószobaja,* és egykori könyvtárterme, a magyar királyok arczképeivel,* melynek mennyezetén «az egész égboltozat az égi testekkel és azok pályájával látható lefestve.*» Páratlan két más könyvtárterem is, és a palota «aranyozott gerendákkal» diszített többi sok szobája, melyeknek «szobrai, ívezetei, rakott művei csak úgy csillognak a sok aranytól»* még most is, félszázaddal Mátyás halála után. Volt tehát miben gyönyörködniök az idegeneknek, de Ferdinánd biztosának talán az esett legjobban, hogy – a mitől úgy tartott – török követ nem volt jelen.* Napestig szólt a muzsika szanaszét a várban, s bizony 20-ika lett belőle, mire Salm Miklós gróf kíséretével hazaindúlhatott. Magával vitte ura számára Izabella sajátkezű levelét, melyben – úgymond – nem tudja kifejezni, s nem képzeli, miként fogja megérdemelni Ferdinánd ama kitüntető kegyességét, melylyel magát esküvőjén képviselteté, s azt a szeretetét, melyről őt levelében biztosítja. Hálásan köszöni ennyi jóságát, de reméli, hogy szeretetét – megnyugtatására s a két szomszédos állam közjaváért – urára, szeretett házastársára is kiterjeszti; mert részéről mindig az lesz legfőbb törekvése és gondja, hogy ezt a szeretetet fokozza és kiérdemelje.*
Omichius leírása Ungnad Dávid 1572-iki magyarországi útjáról. (Güstrau, 1582.) Ismertette gróf Apponyi Sándor: Hungarica, I. k. (Budapest, 1900.) 337. l.
Ungnad útleírásának 1674-iki kiadásában említve, melynek magyar vonatkozásait Szalay László ismertette: Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI-dik században, (Pest, 1859.) 209–226. l.
Ez még 1591-ben is meg volt. Wratislau báró ír róla. L. Szamota István, Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten, (Budapest, 1891.) 200. l.
Oláh Miklós leírása 1536-ból «Hungaria et Atila» cz. művében. Magyarúl l. Szamotánál, id. m. 520. l.
Salm id. tudósítása Ferdinándhoz: Nuntiaturberichte, IV. k. 350. l.
Izabella olaszul írt érdekes levelét hasonmásban mellékeljük e laphoz, olvasását a Függelékben közöljük.
20. Verancsics Mihály nászdala Izabella és János király lakodalmára.*
Verancsics Mihály nászdala Izabella és János király lakodalmára (55. l.) 1539-ből a krakói hg. Czartoryski-múzeumban található.
)
Izabella 1539 márczius 20-iki sajátkezű levele Budáról I. Ferdinándhoz.
(Eredetije a bécsi cs. és kir. házi, udvari és állami levéltárban.)*
Izabella királyné mindvégig sajátkezűleg írt 1539 márczius 20-iki levelét Budáról I. Ferdinánd királyhoz, (57. l.) a bécsi cs. és kir. állami levéltár Hungarica osztályában őrzik. A levelet záró papirszalagon a királyné (papirba nyomott) gyűrűpecsétjét látjuk.
Olv.:
Sacra et Serenissima Maestŕ.
Suplico lo eterno Idio, se degna Vostra Maestŕ Sacra prosperar de bona et longa salute et felicitar quella de tutte’l suo desio, dandogli pace, tranquillitŕ et quiete nelli soi regni, con ruina et confusione de tutti gli soi inimiti. Non sň, ne posso exprimere Sacra et Serma Maestŕ per qual via e modo io possa remeritar questa tanta affectionatissima de Vostra Altezza verso de noi humanitŕ, la qual non solo nelle nozze nostre, con honoratissimi presenti et dignissimi inbassatori demonstrar a noi se degnata, ma per consolatione nostra magior ha voluta per presente questa a me gratissima lettera significarme tal sua gratia et amor paterno verso de me, con singularissime offerte da ver mio segnior padre et parente colendissimo, per la qual cosa essendone consolatissima, humilmente rengratio a quella, offerendome medesmamente; dapoi, che tanta demostratione de Vostra Altezza io remeritar non basto, almanco pregarň nostro signor Idio per la optima sanitŕ de Vostra Maestŕ Serenissima. Non dubito, che medesmamente se degnarŕ Vostra Maestŕ portar bon amor ancora verso el Sermo Signor et marito mio carissimo, per sua virtů, per mia consolatione, per lo ben commune degli regni a se tanto vicini. A me questa sarŕ sempre la magior sollicitudine e cura, far ogni sforza, che lo amor commenzato fra le Vostre Maestŕ ogni di piu se augmenta e cresca, come de essere meritamente conoscendo gia io assai gratia de Vostra Maestŕ esser ancora desider[at]osissima aver lo amor della Serma regina de Vostra Maestŕ consorte et mia sorella amantissima, alla qual summamente desidero esser sorella commendatissima, insieme con la Sacra et Serma Vostra Maestŕ; le qual Dio ognipotente mantener voglia alli longi et felicissimi anni. Datum a Buda, 20 Martii 1539.
De Vostra Sacra Maestŕ
filia obedientissima
Ysabella regina
Hungarie manu
propria
filia obedientissima
Ysabella regina
Hungarie manu
propria
Külczíme: [Al]Ser[enissi] re de Roma[ni, de Hu]ngaria et de Boemia [etc. Domino] et padre mio.
Kanczelláriai jegyzéssel: Receptis 30 Martii 1539.
(Eredetije a bécsi cs. és kir. házi, udvari és állami levéltár Hungarica osztályában.)
Bánatosan búcsuztak a lengyelek is a királynétól, a kit Krakóból idáig kísértek, miután két hónap alatt annyira összebarátkoztak a magyarokkal. Bandériumuk vezetői, a przemysli püspök és Opalinski a búcsú-kihallgatáson előadták János királynak, a mit uruk különösen lelkükre kötött, s még írásban is utánok küldött, t. i. hogy bánjék úgy Izabellával, mint egy király leányával; nemcsak a rokonság révén, hanem azért is, hogy őt sokszoros érdek és viszony fűzi Lengyelországhoz. A házassági szerződést írja alá és adja át a követeknek. Adjon reverzálist, hogy a hozomány ürügye alatt sem ő, sem neje nem fog soha semmit kívánni a lengyel királytól és koronás fiától, Izabella pedig nyilvánosan mondjon le lengyel trónörökösödési igényéről.* Ezt a királyné nyomban meg is tette ünnepélyesen a király jelenlétében, és hozzájárúlásával;* de hozománya biztosításának ügye sokáig elhúzódott és sok bajt, kellemetlenséget okozott. Mert ugyan mindenki tudta,* s maga Bona királyné is hálásan elismerte, hogy e frigy szerzője György barát,* de bármíly reményeket fűzött is hozzá Magyarország politikájának éleseszű vezetője, jól gondolkoztak az egykorúak, és Ferdinánd magyar tanácsadói,* midőn azt mondták, hogy e házasság újabb bonyodalmak szülője lesz. A váradi békeszerződésre gondoltak, habár az nem zárta ki a király házasodását.
Zsigmond lengyel király útasítása követéhez a krakói hg. Czartoryski-múzeum levéltárában: 282. k. 305. l. és 1539 február 24-iki kelettel egy másik példánya ugyanott: 276. k. 3–4. sz. alatt.
János király keletnélküli oklevele e lemondásról: Dogiel, id. m. 140. l.
* Az «Album Oltardianum» id. 12. lapjára is feljegyezték, hogy: Praecipuus suasor hujus connubii fuit Georgius monachus, episcopus Varadiensis.
Bona György baráthoz Vilnáról, 1541 márczius 10-ikén; egykorú másolata a lembergi Ossolinski-intézet kézirattárában: 179. k. 83. l.
Thurzó Elek helytartó Ferdinándhoz Semptéről, 1540 február 18-ikán: Gévay, Urkunden u. Aktenstücke. 1539–1540. (Bécs, 1842.) 35. l.
Izabella elégedetlenségének egyéni okai voltak. Fiatalon, leányfővel jutott idegen országba, melynek népét, nyelvét nem ismerte, s vált feleségévé egy beteges öreg embernek, a ki neki atyja lehetett volna. Hiába múlattatta s járt kedvében János király, nem csodálhatjuk, ha mindegyre hazájára gondolt, ha leányéveinek emlékei jutottak eszébe, s ha néha még panaszkodott is sorsa fölött. Erre Winzerer Gáspár, Lajos bajor fejedelem követének megjelenése adott alkalmat, egy hónappal esküvője után. Megkésve, virágvasárnapján (márczius 30-ikán) késő este ért Budára, úgy hogy a hajón kellett hálnia; a mit megtudván János király, két emberével halat és bort küldött le hozzá. Másnap reggel jutott fel a várba, de a nagyhéten nem akart tisztelegni a királynál s csak húsvét szombatján (április 5-ikén) ment be hozzá és adta át az ajándékokat, melyeket a király látható örömmel fogadott és az urak előtt is fennhangon dícsérte a két bajor fejedelem barátságát. Másnapra aztán meghívta Maltzan brandenburgi követtel együtt a palotába, s ekkor látta a királynét is. Szép, kedves, okos asszonynak találta, a ki négy nyelven, s kiváló udvariassággal beszél. Németül érintkezett vele, a hogy leggyöngébben tudott. Izabella később még egyszer fogadta (csupán titkára jelenlétében) s beszéd közben váratlanúl, a többek közt ez a társalgás fejlődött ki köztük:
– Miért nem ment Felséged valami német fejedelemhez nőül, kezdé merészen a bajor követ.
–- Kihez, kérdé a királyné.
– Hát pl. uramhoz, Lajos bajor fejedelemhez. Erre a királyné elpirult s nagyot sóhajtva így felelt:
– Nem tudom, mi volt az oka; pedig Henrik fejedelem járt atyámnál Krakóban, mert testvérének akart megkérni. A bajor nemes erre félbeszakítá:
– Lajos herczeg jobb lett volna Felségednek, mert vele egy nap több öröme lett volna, mint itt egy egész éven át!
– Jól tudom, mondá a királyné; a sors akarta így, de szeretném, ha Lajos herczeg elvenné (legkisebb) húgomat, mert az a legszebb nőtestvéreim közül.*
Winzerer jelentése Lajos bajor fejedelemhez Budáról, 1539 április 11-ikén: Quellen zur bayerischen und deutschen Geschichte, IV. k. 516. l.
Ferdinándot annak gondolata aggasztotta, hogy e házasságnak természetes következménye lehet, még mielőtt a váradi békét Magyarországon kihirdetnék. Ezért már az esküvőre küldött Salm gróf útján sürgette a kihirdetést,* és úgy a király, mint György barát megígérte, hogy nemsokára követeket indítanak Bécsbe ez ügyben.* És mikor ezek csak nem jöttek, a húsvéti ünnepek után Laski Jeromost küldték le Budára, a hol azt a választ kapta, hogy beteg úgy a váczi püspök, mint a kalocsai érsek, s nem volt, a kit e fontos kérdésben az udvarba küldhettek volna. Ferdinánd Izabella közbenjárását is kérte, de a lengyel követ udvarias biztatásnál egyebet nem nyert tőle, midőn ura levelét (április 18-ikán) átadta a királynénak.* Majd azt kívánták, hogy György barát maga menjen fel Bécsbe, királya nevében.* De a barát nem akart kelepczébe jutni, s Ferdinánd ez óhajtását nem teljesíthette. Magyarország érdeke tiltotta, hogy a váradi békeszerződést nyilvánossá tegyék, most, mikor a török már különben is értesült róla, s a határokon lévő seregeivel könnyen becsaphat az országba. János király tehát abban állapodott meg a baráttal, hogy a kihirdetést minden felhasználható eszközzel húzzák-halasszák, a bécsieket hitegessék, a törököket pedig engeszteljék ki. Ezért egyfelől pénzbeli segélyt ajánlott fel a szultánnak a lakodalmáról visszatérő Mehemed bég által, miként eddig is segíté moldvai vállalatában, másfelől apósa közbenjárását is kikérte a lengyel bandériummal Krakóbá küldött követei útján. Útnak is indították onnan április végén Wilamowski Jakabot, hogy biztosítsa a szultánt a felől, hogy Izabellát abban a reményben adta Zsigmond János királyhoz, hogy a porta és Lengyelország közt fennállott régi barátság még erősödni fog.*
Erre nézve egész részletesen intézkedik Ferdinánd id. útasítása, hogy követei miként tárgyaljanak titkos audienczián János királylyal és kincstartójával; egykorú másolatban a bécsi állami levéltárban.
György barát Salm grófhoz Budáról 1539 márczius 26-ikán: Tört. Tár, 1882. évf. 98. l.
Laski Jeromos Ferdinándhoz Budáról 1539 április 19-ikén; a bécsi állami levéltárban.
Salm György baráthoz 1539 április 25-ikén: Tört. Tár, 1882. évf. 100. l.
Zsigmond király útasítása Wilamowskihoz Krakóból, 1539 április 13-ikán; Przezdziecki, id. m. I. k. 282. l.
A nyár folyamán dr. Held Mátyás birodalmi vice-kanczellár tárgyalt V. Károly császár nevében: Bécsújhelyen Frangepán kalocsai érsekkel, majd Visegrádon János királylyal, de eredménytelenül. S mivel Isbienski Szaniszlótól értesült ugyanakkor,* hogy a bécsiek a krakói udvarban is izgatnak ellene, szeptember elején Verancsicsot küldte oda, hogy apósát tájékoztassa ez ügyben. A budai prépost szeptember 20-ikán ért rangjához illő csekély kíséretével Krakóba,* a hol előadta röviden, hogy János király örömmel kihirdeti a békeszerződést, mihelyt V. Károly és Ferdinánd rendelkezésére ad – ígéretük szerint – annyi hadat, melylyel Magyarországot megvédheti, «mert maga is megunta a bizonytalan és költséges viszonyt a törökkel.»* De a lengyel király közvetítő válasza és tanácsa (egy hónappal azután, hogy Herberstein Zsigmondot fogadta)* az volt, hogy inkább kössön a törökkel is új szerződést, és teljesítse Ferdinánddal szemben, a mit ígért.*
Ezt 1539 augusztus 4-ikén küldik Magyarországba, s útravalóul kapott 30 frtot. (A varsói főlevéltár 96. sz. kötetében.)
Verancsics 11 lóval és 11 szolgával október 2-ikáig ült Krakóban, s költöttek reá 12 nap alatt 175/18/7 frtot. (Ugyanott.)
Horváth Mihály, id. m. 84. l.
* Zsigmond válasza Herbersteinhoz Krakóból, 1539 szeptember 7-ikén: Bethlen, id, m. I. k. 292–8. l. Herberstein augusztus 22-ikén indúlt Lengyelországba és szeptember 22-ikén ért ismét Bécsbe; naplója egykorú eredeti kiadása 48. l.
* Zsigmond levele János királyhoz Krakóból, 1539 október 8-ikán ; ugyanott 298–301. l.
Zsigmond király különben saját ügyében is tapasztalta, hogy veje ígéretében nem igen lehet bízni; s ez okozta a harmadik elégedetlenséget, mely házasságából származott. Fájó érzéssel látja – írja neki ugyanakkor – hogy Izabella hitbérét mai napig sem biztosítá, s hogy ez a dolog annyira elhúzódik; a miből azt kell értenie, hogy neje iránt nincsen olyan szívvel, a milyennel szeretné, hogy legyen, s ő is, mint felesége, megkívánhatja.* A királyné csakugyan panaszkodott is, nemcsak szüleinek, a kik egészsége felől kérdezősködtek,* de idegeneknek is (így az udvarban járt Heldnek,) a kik szépségét, eszességét bámulva,* valósággal részvétet éreztek iránta. Elégedetlen volt, mert jövőjét boldogabbnak képzelte; csalódott, mert a mint fokozatosan kezdte megismerni környezetét s új hazáját, belátta, hogy azt tulajdonképpen két hatalom: a német és török versengése tartja fenn, s ha valamelyes változás áll be, menthetetlenül áldozatává válik egyiknek. A mellett naponta hallá a hírt, miként pusztít a török a főváros közelében, és eszébe jutott, hogy ha valami csapás érné, szégyenszemre haza kellene mennie, mert még az sem lesz, hová húzódjék biztonságba. Atyja felől is nyugtalanító híreket hozott Izabella embere, mert június havában sokat betegeskedett s még a szobát sem hagyhatta el.*
Zsigmond levele Krakóból, 1539 október 10-ikéről, a krakói Czartoryski-kézírattárban, 275. k. 325. sz. a.
* E végből 1539 június 18-ikán küldenek be hozzá Krakóból egy embert. (A krakói Czartoryski-kézírattárban: 56. k. 134. sz. a.)
* Held kijelentései «Circa le cose de Ungaria» 1539 augusztus 12–15-ikéről: Dittrich, Nuntiaturberichte Giovanni Morones vom deutschen Königshofe 1539–1540. (Paderborn, 1892.) 7–9. l. és Friedensburg, Nuntiaturberichte, IV. k. 384. és 408. l. Dittrich kiadása igen silány. Az is hibája, hogy nem ismeri Óváry «III. Pál pápa levelezése» cz. id. művét, melyben Morone jelentései közül már 1879-ben sokat kiadott!
* Zsigmond levele Izabellához, Krakóból 1539 július 6-ikán; egykorú másolata a kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egylet kézírattárában őrzött «Cancellaria polonica» cz. kötet 45. lapján, mely kézírat valamikor Báthory András bíbornoké volt.
Érezte János király, hogy apósa szemrehányásait nem lehet egyszerűen elhallgatni, s azért díszes követség útján akarta késedelmét igazolni. Legügyesebb diplomatájára: Frangepán Ferencz kalocsai érsekre bízta e kényes feladatot, a ki Lengyelországban már többször járt volt. Most november 9-ikén, vasárnap vonúlt be Krakóba 157 (közte 122 lovas) szolgája kíséretében.* Itt előadta az udvarban, hogy János király a nagy szükség, s az országos költségek terhe miatt nem teljesíthette a hitbér biztosítását; hogy pedig Károly és Ferdinánd is hozzájárúljon, illetve biztosítsa a hitbérül adandó várakat, ezt sem szükségesnek, sem királyi méltóságával összeférhetőnek nem tartja. A lengyel király – egyebet úgy sem tehetvén – elengedte tehát azt a János királyt bántó feltételt, habár emlékezteté a követet arra, hogy még Miksa császár is 300 ezer aranyat tett volt le biztosítékul, midőn unokáját a lengyel király unokahúgával összeházasítá. Hanem azért a kalocsai érseknek a búcsúkihallgatáson (november 27-ikén) biztosító-levelet kellett adnia ura nevében, hogy a király mielőbb követeket küld az ügy elintézésére.* Zsigmond azonban nem várt erre, hanem az év utolsó napján útasította udvari marsallját: wiśniczi Kmita Péter krakói és szepesi kapitányt, hogy mielőbb menjen Budára, s rendezze a hitbérbiztosítás dolgát, melyben immár szinte egy egész év telt el hiába.*
* Az érsekre (a ki november 28-ikáig ült Krakóban) költöttek: 856/19/5 frtot. Ajándékul kapott 300 aranyat és 2 quadragena czobolyprémet, s külön ajándékokat még kísérete kiválóbb tagjai, összesen 1421/19/5 frt értékben. (A varsói főlevéltár 96. sz. kötetében.)
* Macieiowski vice-kanczellár válasza Frangepán kalocsai érsekhez Krakóból, 1539 november 27-ikén; a krakói hg. Czartoryski-kézírattárban: 275. k. 337. sz. a.
* Zsigmond útasítása Krakóból, 1539 deczember 31-ikén; ugyanott, a 276. k. 70. sz. a. és az Erdélyi múzeumi levéltár «Cancellaria polonica» cz. id. kötetében, 107. l. Bona királyné ajánló levele érdekében Verancsicshoz: Összes munkái, VI. k. 79. l.
