II.
II.
György barát szorgosan erősíti Budát, s hogy időt nyerjen, Bebek Imrét Bécsbe és Lengyelországba küldi alkudozni. Vele ment Mágóchy András is, míg ezalatt Czarnkowski újból Bécsbe érkezett. Majd Budára jön, honnan a királyfi gyámjai kiűzik.
FRATER György és gyámtársai minden erejüket Buda megerősítésére fordították, s hogy a német tábor fülébe jusson, azt híresztelték szét, hogy a várban 8 ezer emberük és két évre való élelmiszerük van. De jól tudták, hogy Nádasdy Tamás nem ment üres kézzel Erdélybe,* hogy Pest, Vácz, Tata, Székesfejérvár újabb őrséget kapott, s hogy Visegrádon telel Vells tábornok, kinek felváltására Roggendorf Vilmos hadtestparancsnok már Győrig ért, sőt Salm gróf is útban van egy nagyobb sereggel. Mivel pedig a török még nem szedhette fel téli táborát, Bebek Imre fejérvári prépostot, a ki erdélyi küldetéséből kénytelen vala hazatérni, január végén a királynéval tartott tanácsülésből Ferdinándhoz s onnan Zsigmond lengyel királyhoz indították, hogy alkudozással húzzák ki az időt, a míg kitavaszodik.
Nádasdy állítólag 7 ezernyi gyalogossal és 4 ezer lovassal indúlt Erdélybe; a montpellieri érsek jelentése Velenczéből, 1541 február 2-ikán; Charričre: Négociations de la France dans le Levant I. k. (Páris, 1848.) 466–467. l.
Bebek Imre aláírása.*
Bebek Imre aláírása (128. l.) Visegrádról, 1541 február 17-ikén Ferdinándjoz intézett leveléről, a bécsi állami levéltár Hungarica osztályában van. Olvasása: Emericus Bebek de Pelsewcz etc. Manu propria.
Így gondolkoztak a gyámok, de szándékukon Ferdinánd is átlátott, a mint Bebek udvarába ért, hogy folytassa a Perényivel és Révayval még Pesten megkezdett tárgyalásokat.* Izabella emlékébe idézi a római királynak, mondá, hányszor kérte, ne támadjon fegyverrel, hanem várja be nyugodtan, a míg szülei tanácsa megjön, mivel nem lenne illendő ily válságos időkben az ő tanácsuk nélkül döntenie, neki, a ki ura korai halálával özvegyen és betegen, ügyét Isten kegyelmébe ajánlja. S hogy szüleire hallgat és tudtuk, akaratuk nélkül semmit sem tesz, ezt nem azért cselekszi, hogy Ferdinánd jogait sértse, hanem, hogy szülei iránti szeretetét és háládatos szívét kimutassa. Ezért ezúttal is kész elfogadni a király méltányos föltételeit, a mint szülei vélekedését tudni fogja. A portára ment követek küldésében nincs része, mert azok nemcsak, hogy tanácsával nem mentek, de sőt megtiltá nekik, hogy nevében tárgyaljanak, mert ő őszintén óhajtja a békét s mindent megtesz, hogy Budát Ferdinándnak átadhassa. Ezért fiát sem engedi megkoronáztatni, sőt ha a fővárost seregei nem birnák bevenni, kivonúl belőle udvarával, hogy a római király könnyebben czélt érjen.* Ferdinánd mindezt bizalmatlanúl fogadta, kivált azért a kijelentéseért, hogy Izabella Budát csakis szülei beleegyezésével engedheti át, holott a királyné eddig mind arról panaszkodott, hogy átadását a barát és társai ellenzik. Úgy érezte, hogy ő is csak nyújtani akarja az időt, habár Perényi emberével is azt üzente, hogy hajlandó átadni Budavárát, melynek egyik kapuja mindig nyitva áll Ferdinánd katonáinak! Igaz, hogy a lengyel királytól is arról értesült, hogy teljesen meg lévén győződve Ferdinánd örökösödési jogáról, ő is óhajtja, hogy leánya eljöjjön onnan;* de már most kinek higyjen.
Ferdinánd Révayhoz 1541 január 23-ikán; Bél Mátyás, Notitia Hungariae novae historico-geographica, III. k. (Bécs 1738.) 311 l.
Bebek egyezségi ajánlatából; Bucholtz id. m. IX. k. 302–304. l.
Ferdinánd V. Károlynak Bécsújhelyről, 1541 február 7-ikén; a bécsi 683. k.458. l.
A részletes tárgyalások folyamán Bebek előterjesztette Izabella főbb kívánságait: állapíttassék meg János király családi birtokai visszaadásának ideje és engedjék át Pozsony vármegyét Pozsony és Nagy-Szombat városával, évi 25,000 frtnyi jövedelemmel mindaddig, míg néhai ura patrimoniumából megkaphatja Munkács, Máramaros, Trencsén, Szepesvára, Bajmócz, Léva, Skavina, Orava, Likava és Sárd birtokát.* Ferdinánd nagyot kaczagott a királyné túlkövetelésnek jelentett kívánságán és olyan mérges lett, hogy választ sem akart adni. Ezért a prépost alkura fogta a dolgot, mire a következő pontokat nyerte: Ferdinánd évi 30,000 frtnyi készpénzjövedelmet biztosít János király fiának; anyjával egyetemben kapja lakóhelyül Pozsony várát és városát, továbbá Nagy-Szombat és Trencsén várát, oly kikötéssel, hogy Pozsony harminczadja és Trencsén jövedelmének összege betudassék az évi 30,000 forintba, melyre leköti a budai, székesfejérvári vagy más harminczad jövedelmét, nagyobb biztonság okáért pedig a harminczadosok Izabellának és fiának tegyenek esküt és adjanak számadást. A királyné lemond hitbérbirtokairól, de fia megkapja atyai örökét. Munkács és Huszt várát meg Máramaros megyét sókamráival tekintettel országos költségeire Ferdinánd nem adhatja át, de e kérdést a császár és a lengyel király kijelentésétől teszi függővé. Ha János király fia anyjánál hamarább találna meghalni, a királyné külön évi 10,000 frtnyi járadékot kap; a mint pedig Buda várát egész felszerelésével átadja, azonnal megkapja Pozsony és Nagy-szombat városát s rá egy hónapra Trencsén várát. Határidőül tíz napot tűznek ki, hogy azalatt Izabella e föltételek elfogadása iránt nyilatkozzék, s kijelentse egyúttal: Budán akar-e annak átengedése után is lakni, vagy más biztosabb helyen.* De a római király másnap mégis csak engedett, s átvette Bebek obligatióját, melyben magát fejvesztés terhe alatt kötelezte, hogy Izabella királyné átengedi Budát és hitbér-birtokait – ha ebbe szülei is beleegyeznek. Kárpótlásúl kapja pedig Huszt és Munkács várát egész Máramaros megyével, sóbányáival és szabad sóárúlással életfogytiglan, még fia netaláni halála után is, évi 7000 frtnyi jövedelemmel együtt.*
Proposita per Emericum Bebek oratorem, regi Ferdinando, pro parte reginae Isabellae; másolata az ilyvói id. 179. k. 61–62. l.
Responsum a rege Ferdinando Emerico oratori datum; ugyanott, 62–66. l.. Közli Bucholtz, id. m. IX. k. 305–308. l.
Obligatio Emerici Bebek oratoris pro Serma Isabella regina, regi Ferdinando facta. Datum in Nova civitate Austriae, 7. Februarii 1541. Közölve ugyanott, 304–305. l.
Erre Ferdinánd az útlevelet is kiállíttatta Bebek számára,* kinek még Lengyelországba kellett mennie, miután biztosítá a királyt arról, hogy nem azért indúl oda, hogy az ügy halasztódjék, hanem, hogy Izabella szülei iránti köteles tisztessége megóvassék. De előbb még haza kellett volna térnie, jelentést tenni a királynénak, s egész úton tanakodott magában, mitevő legyen. Tudta, hogy a négy napi tárgyalás folyamán* átlépte útasítása határát, de érezte, hogy máskép nem tehetett. Másfelől ismerte az özvegy királyné lobbanékony, heves természetét, s nem mert szeme elé kerülni. Ezért megbetegedés ürügye alatt Visegrádon maradt és írásban tett jelentést küldetéséről. S harmadnapra (február 16-án) csakugyan megjött Izabella szemrehányó válasza, melyben köszöni ugyan fáradozását, de nagyobb lenne öröme – írja – ha megbizatása határán belül maradt volna. Mert semmi szükség nem volt ígéretekre s a kötelezvényre, és szerfelett csodálkozik, hogy tehetett ilyet, mikor meghagyta volt, hogy útasítása szerint cselekedjék. Egyben Ferdinándnak is tudtára adta, hogy az alkudozásokat illetőleg azokhoz a feltételekhez ragaszkodik, melyeket követével megüzent, s melyekhez szülei is hajlandók hozzájárulni; határidőt azonban nem ajánlhat, de a jó alkalmat két kézzel ragadja meg.*
Kelt Bécsújhelyen, 1541 február 6-ikán; fogalmazványa a bécsi állami levéltárban.
Bebek négy napi tartózkodás után február 7-ikén indúlt haza. (Gonfallonero Farnese bíbornokhoz Bécsújhelyről 1541 február 9-ikén; Óváry, III. Pál pápa levelezése, 204. l.)
Izabella két levele Bebekhez és Ferdinándhoz Budáról, 1541 február 15-ikén; Bucholtz, id. m. IX. k. 308–309. l.
Bebek rossz kedvvel olvasta a királyné szemrehányását, melyre nem állhatta meg, hogy ne feleljen. Nem volt ő annyira «stupidus» írja, hogy túllépje utasításait, de látta a veszélyt, mely ügyét fenyegette, s kénytelen volt engedni a királyné érdekében, mivel másként választ sem kapott volna. Szolgálatot vélt neki tenni általa, s mindenesetre rajta a sor: elfogadja-e vagy nem a föltételeket. Ám próbáljon valakit felküldeni, s meglátja, nem fog más feleletet nyerni. Hogy sikert érjen, két dolog kell hozzá: Adja át Budát, és teljes meghatalmazással ruházza fel a tárgyalások folytatására felküldendő új követét. Figyelmezteti arra a nyomorúságra és szégyenre, mely érné az egész keresztyén világgal együtt, ha a török Budát elfoglalná. Ezért Isten szerelmére kéri, egyezzék bele a feltételekbe és siettesse az ügyet, mert ha a Duna jege eloszlik, s a török megindúl, nem valósíthatja meg békés szándékát.*
Bebek Imre Izabellához Visegrádról, 1541 február 17-ikén; egykorú másolata a bécsi állami levéltárban.
Bebek egyébként János király gyámjaival szemben is kényelmetlennek érezte helyzetét, mert mikor útra indúlt Bécsújhely felé, egészen György barát híve volt, de Ferdinánd udvarában, nagyszerű hadi készületeit és erős igyekezetét látva, arról győződött meg, hogy Budát csakis ő mentheti meg. Ilyen szellemben írt nekik is, minthogy meggyőződésévé vált, hogy Izabella királyné fogadja el a római király ajánlatát, még szülei jóváhagyása nélkül (illetve megérkezése előtt) is, nehogy kénytelen legyen később kevesebbel beérni, s beteljesedjék rajta az a «parasztos» közmondás, hogy: A ki nem akar békésen ülni a lapáton, végre a nyelével is megelégszik.* Baranyainak is azt ajánlta, hogy igyekezzenek rábeszélni a barátot az egyezség elfogadására és gondolják meg mindnyájan Kajafás mondását, hogy: Jobb egynek veszni a népért, mint az egész nemzetnek. A tanúlt prépost az egy alatt Budát érté, attól félvén, hogy a míg birtokosai «cunctando» veszik a dolgot, rosszabbúl ne járjanak.* Vácz példájára gondolt, mely Ferdinánd-párti volt ugyan, de magyarok lakták, s fájt lelkének az a pusztítás, melyet február 10-ikén ott a török mívelt. Mohammed bég fia ugyanis éjjel rátámadt 3000 törökkel a városra, melyet négy felől felgyújtatott, s több mint 800 foglyot vitt Pestre lófarkhoz kötve kiket Izabella közbenjárására Petrovics csak nehezen tudott kiszabadítani.*
Qui non vult pacifice sedere in traiectorio – az lapáton – tandem in manubrio contentissime sedere cogatur. Bebek szavai Bajori Benedekhez Visegrádról ugyanaz nap; egykorú másolata ugyanott.
2 Bebek Baranyai Mátyásnak, ugyanaznap. Ajánlja: «haberetis et in corde et in ore illud Cayphe propheticum: melius esse unum mori pro populo, quam totam gentem perire». – Ugyanott.
3 Czarnkowski jelentése Zsigmond királyhoz Bécsből, 1541 márczius 4-ikén; a lembergi 179. k. 81. l. és Gerlachowski Bonának Budáról, márczius 17-ikén; ugyanott, 93. l.
46. Baranyai Mátyás aláirása.*
Baranyai Mátyás aláírása (132. l.) Bebek Imréhez Budáról, 1541 in crastino festi beati Valentini martiris kelt leveléről; ugyanott. Olvasása: Mathias Baranyai de Ewchen etc.
A mely nap Bebek haza indúlt Bécsújhelyről, érkezett Ferdinánd udvarába Czarnkowski kanonok, immár másodszor. A lengyel király január 10-iki útasításával kelle visszafordúlnia* Vilnáról, hol még ki sem pihenheté első követsége fáradalmait. Pedig valami újat most sem mondhatott a római királynak. Zsigmond sajnálja, hogy zavar és háborúskodás tört ki közte és leánya közt, a miben – szerinte – Ferdinánd a vétkesebb, de reméli, hogy közbenjárásával kiegyezhetnek, minthogy ő úgy van nevelve, hogy szülei akarata nélkül semmit nem mível. Csak biztosítsa Izabella hitbérbirtokait fiával szemben is, a mire maga a királyné is kérte múlt év végén Tamás kanonok útján.* Ferdinánd nyomban visszaútasítá a lengyel király szemrehányását, kijelentvén, hogy türelmesen várt sokáig, s csak akkor fogott fegyvert, mikor látta, hogy Izabella Erdélybe küldött leveleivel azt az országrészt is magának akarja hódítani. Támadásának czélja volt: lázadó alattvalóit köteles hűségre szorítani s megmenteni Magyarországot a pogánytól. De ő még fegyveres fellépése után is próbált alkudozni, az ó-budai táborban, hanem a királyné tanácsosai olyan követelésekkel álltak elé, hogy biztosai kénytelenek voltak eredménytelenül hazatérni. Az is furcsa, a mit a királyné üzen, hogy tanácsosai addig nem segítnek rajta, a míg atyja véleményét nem ismerik, holott Izabella múlt évi szeptember 9-iki leveléből ép annak ellenkezője tünik ki, midőn azt írja, hogy tisztes fogságban érzi magát Budán, mert vannak ugyan emberei és katonái, de azok nem azt teszik, a mit ő akar, hanem a mit maguk jónak látnak.*
Útiköltségűl 1541 január 19-ikén 780 frtot kapott a kincstárból; eredeti feljegyzés a varsói főlevéltár 1541-iki 105. sz. kötetében.
Zsigmond király Izabellát «ita natam, ita educatam esse scit, ut nichil a paterna voluntate» nem tesz. A király ily czímű utasításából: Secunda legatio a Sigismundo primo rege Poloniae ad Ferdinandum Romanorum, Hungariae, Bohemiae regem. Datae Andreae Czarnkowski scholastico Cracoviensi, Vilnae X. Januarii. Anno domini 1541. (Az id. lembergi 179. k. 38–43. l.)
Responsum ad secundam legationem Andreae Czarnkowski, a Romanorum rege Ferdinando datum. (Ugyanott, 69–79. l.) A János király örökéből visszakövetelt birtokok névsora itt még bővebb, mint az előző jegyzékekben, mert szerinte Izabella kívánja: Nagy-Szombat, Szepesvár, Bajmócz, Illava, Kassa, Ljetava, Sztrecseny, Árva, Skavina, Likava, Újvár, Késmárk, Sárd, Torna, Tokaj, Regécz, Ugod, továbbá Tállya, Hricsó és Rákos lerombolt várait, valamint Göncz, Telkibánya, Rudabánya, Vámos és Szakolcza városát harminczadjukkal együtt s míg ezek kiváltatnának: Pozsony, Munkács és Huszt várát Máramaros vármegyével.
Czarnkowski előterjesztése Ferdinánd magyar tanácsosaira sem tett jó benyomást, a mint a király oldalán végighallgatták. Thurzó Elek királyi helytartó «a sok szóba burkolt előadás» némely helyét kétes értelműnek tekinté. Frangepán kalocsai érsek meg ezt a megjegyzést tette róla: Látszik, hogy lengyel követség, azaz bőbeszédű, «melynek velejét húsz szóba is be lehetett volna foglalni. De ő azt szándékosan összebonyolítottnak, sőt csodálatosnak s önmagával ellenkezőnek találja. Úgy látja, hogy az egész követség alapja nem egyéb ijesztésnél s fenyegetésnél».* Azonkívül nem tartja elég őszintének, holott a követnek azt is kellene tudnia, hogy Ferdinánd Buda elleni hadjáratát nem is annyira jogai védelmére, mint inkább Magyarország és a keresztyénség üdvéért indította. Hanem azért mégis csak beleegyeztek, hogy a kanonok megbizatásához képest most már Izabellához is lemenjen. De figyelmeztették, győzze meg a királynét arról, hogy első sorban magától cselekedjék, és tanácsosait vesse alá akaratának, ígéretek helyett pedig «szépszerivel» teljesítse, a mire néhai ura szerződésileg kötelezte magát.*
Bucholtz id. munkája alapján Horváth Mihály, id. m. 137–138. l.
Frangepán véleményét közli Bucholtz, id. m. IX. k. 300–301. l.
Zsigmond király annyira féltette leánya életét, hogy Czarnkowski felváltására február hó végén újabb követet indított útnak: pózeni várnagyát és nagy-lengyelországi főkapitányát: Gorka Andrást. Közeledéséről értesülvén a kanonok, megváltotta számára is az útlevelet, de őt magát már nem várhatta meg, hogy együtt mehessenek le Budára. Instructióját azonban másolatból ismerte. E szerint a lengyel király arra kéri Ferdinándot, hagyjon fel az ostrommal s a keresztyén vérontással, mert már előbbi két követsége útján is meggyőződhetett arról a buzgóságáról, melylyel a békesség helyreállításán fáradozik, minek azonban legjobb módja: a váradi béke föltételeinek teljesítése.* Erre hivatkozott kitartóan Izabella is, sőt Erdélyben is úgy hódított tért magának Mayláddal szemben, hogy a váradi szerződésre utalt, mely János királynak Erdély birtoklását biztosította.* De éppen ez az, a mit Ferdinánd nem tudott, illetve nem akart teljesíteni, még mindig abban a téves felfogásban élvén, hogy a mint kitavaszodik, könnyű szerrel elfoglalja Budát, s akkor – nem tartozik János király özvegyének és fiának semmivel. Így aztán kelepczébe jutott Izabellával szemben, mert az február utolsó hetén a szülei hozzájárulását biztosító leveleket is felküldte hozzá egyik aulicusa: Mágóchy András útján, biztatván, hogy habár a gyámok, a hadi személyek és polgárok hűségi esküt tettek neki, könnyen megkaphatja Budát és Erdélyt, ha kívánságait őszintén és haladéktalanúl teljesíti.*
Zsigmond útasítása Vilnáról, 1541 február 27-ikén: Legatio... ad Ferdinandum regem data Andreae de Gorka; a lembergi id. 179. k. 48–51. l.
Ferdinánd írja Bécsből a császárnak 1541 február 25-ikén, hogy tegnap reggel vette Izabella újabb levelét s azt, melyet udvarában lévő emberének (Mágóchynak) küldött; egykorú másolata a bécsi állami levéltár Filiale-osztályában, az id. 683. k..458–461. l.
Legatio ab Isabella vidua regina Hungariae ad Ferdinandum regem, per Andream Magoczi habita; ugyanott, 57–60. l.
Így indúlt útnak a lengyel követ márczius 5-ikén Bécsből,* de feljövet találkozott Bécsújhelyen a Lengyelországba siető Bebek Imrével, kitől sok újságot hallott a budai eseményekről. György barát még mindig régi meggyőződésében él és semmi békélésre nem hajlandó. Roggendorfnak rendelete van, hogy Izabella legkisebb jeladására segítségére siessen, s e végre a két pesti kapitány: Dischkau Ottó és Kain Mátyás két zászlóaljjal folytonosan készenlétben áll.* Budán minden nagyon drága lett, mert az útakat a németek megszállták, s így alig jutnak élelemhez, hanem javulást remélnek a török segélytől, mely már közeledik téli szállásáról.*
Ferdinánd két menetlevele Bécsből 1541 márczius 3. és 4-ikén Czarnkowski és Gorka számára, a ki 40–50 lovassal közeledett; a bécsi állami levéltárban.
Nevüket Bebek előbbi, február 17-iki id. jelentéséből ismerjük.
Czarnkowski id. márczius 4-iki jelentése szerint; az id. lembergi 179. k. 79–82. l.
Bebek magához vevén Bécsben Mágóchyt, olyan gyorsan haladt, hogy márczius 8-ikán már Vilnán volt, hol a lengyel királyi pár a telet töltötte. Előterjesztését az öreg és ifjú király együttesen hallgatta végig. Jól esett hallaniok, hogy Izabella és fia egészséges, habár öt hónap óta szenvedi Ferdinánd seregeinek ostromát, és – várja atyja segítségét, melyet többre becsül a törökénél, a ki azt már fel is ajánlta. Kérése teljesítését Bebek is melegen ajánlja, nem mint követ – úgymond – hanem, mint Izabella hű szolgája. Mert ha néhány főembert küldenek segítségül, az egész országot megmenthetik Ferdinánddal szemben, mivel az urak szeretik királynéjukat s a királyfit, kit a szultán a magyar trónon megerősített. De ha Ferdinánd nem hagy fel támadásával, nemcsak Magyarország vész el, hanem más birodalmakat is tönkretehet.* Ő Felségeiket Izabella (illetőleg György barát és társai) kívánsága igen kellemetlenül érinté, mert annak titkát nem akarták elárúlni, hogy a római királynak már rég semlegességet ígértek. Így elhatározásukat üres udvariassággal a Ferdinándhoz indított két lengyel követ küldetése eredményétől tették függővé.* Hanem azért a két magyar követet szívesen látták, sőt Bona királyné külön levélben köszöni a barát hűségét, és Estári meg Bajoni odaadó buzgalmát, melylyel leányát szolgálják, és szükségeiről gondoskodnak.*
Bebek előterjesztése Vilnán, 1541 márczius 8-ikán; ugyanott az 56–57. l. Kivonata Óváry regestái II. füz. 78. l.
Zsigmond király és fia válasza Bebeknek 1541 márczius 11-ikén; ugyanott, 67. l.
Bona két levele hozzájok Vilnáról, 1541 márczius 10-ikén; ugyanott, 83–84. l.
Ily körülmények közt még mindig nem avúlt el a lengyel király ama január 10-iki levele, melylyel Czarnkowski márczius elején Budára ért János király fia gyámjaihoz. Ebben a király örömmel köszöni ragaszkodásukat Izabella és fia ügyéhez, de hadi segítséget még sem küldhet, mert annak – úgymond sok oka van. Ilyen: a seregküldésre alkalmatlan téli idő, hogy országát fenyegetik a moszkvai és tatár csapatok, hogy a török is okot látna benne újabb háborúra, hogy a király nem barátja a hadakozásnak s hogy végre kell hajtani a váradi békét, mihez Ferdinándnak fel is ajánlta közbenjárását leányánál, a kit nem akar «veszélyben lenni» tudni.* De azért még sem küldött még csak száz lovast sem megszabadítására, hanem vigasztalgatta, hogy erős szívvel viselje azt, a mit eddig megváltoztatni nem lehetett, de Isten akaratával nemsokára megváltozik, mert az emberi dolgok forgandósága olyan, hogy az örömbe ürmöt, s az ürömbe örömöt vegyít. Mostani helyzete különben sem lehet állandó és örökös, ám jóindulatát és szeretetét tapasztalhatta abból is, hogy János király halála óta ez már a negyedik követség, melylyel felkeresi, és inti: vegye rá tanácsosait, hogy a váradi béke rendeléseit teljesítsék.* Ugyanezt tartalmazza a Dorkának adott útasítás és levél is,* melylyel ő a krakói kanonok után küldetett.
Zsigmond «Ad senatores regni Hungariae» Vilnáról, 1541 január 10-ikén; ugyanott, 45–47. l.
Zsigmond útasítása Czarnkowskinak ugyanaznapról: Legatio a Sigismundo primo rege Poloniae ad Isabellam reginam Ungariae; az id. lembergi 179. k. 43–45. l.
Zsigmond útasítása Vilnáról 1541 február 27-ikén: Legatio ad Isabellam, data Andreae de Dorka, és Legatio ad consiliarios regni Hungariae; ugyanott, az 52–55. l.
György barát és társai tisztában voltak a helyzettel. Ők nem reméltek sokat sem Bebek küldetésétől, sem a lengyel király amaz ígéretétől, hogy Buda érdekében V. Károly császárhoz követet küld,* sem pedig a közéjük jött lengyel követtől, a ki Pesten találkozott a lengyel levélvivővel, s együtt mentek fel Budára. De bosszantá őket, hogy egész nap sugtak-búgtak a királynéval, hogy «az békesség dolgát igen futnák Izabella között és Roggendorf között», mert naponta kimentek hozzá ó-budai táborába, estére, pedig ismét vissza a királyné asszonyhoz. Ezért, hogy esetleges cselvetésüknek útját állják, valami tanácskozás ürügyén a palotából Werbőczi házába hívatták a két polyákot, hol az urak: Petrovics, a kanczellár, György barát, Batthyányi, Markos körülfogták mintegy 200 puskással s a Szent János-kapun «kitolák» őket «a királyné asszony háta mögül» a várból, honnan aztán a «jámborok nagy pironkodással» a német táborba menekültek.* Czarnkowski ekkor még fiatal, 34 éves ember volt, s fájt neki, hogy ilyen csúfság érte, és nem voltak tekintettel legalább papi méltóságára.* De szükség volt erre az erélyes fellépésre, mert a németek már megkezdték az ellenségeskedést, s egy csapatjuk a megelőző héten, hamvazó szerdán (márczius 2-ikán) kora hajnalban Fejérvárról egész a várfalak alá jött. Erre Török Bálint és Olcsarowith Péter, a ráczok kapitánya rájuk csapott, s egy mérföldig űzték őket, a Kánya-erdőig.* Majd következett több is.
Zsigmond király útasítása Macigewski Szaniszlóhoz Vilnáról, 1541 márczius 28-ikán,
hogy «de negotio Hungarico» mit beszéljen a császárral és római királylyal; ugyanott, a 87–90. l.
Bornemisza Tamás és Verancsics följegyzése, Összes munkái II. k. 45. és 197–198. l.
Sírkőfelirata szerint 1562 július 9-ikén halt meg 55 éves korában Pózenben, mint püspök; közli Starowolski, Monumenta Sarmatarum, (Krakó, 1655.) 444–45 l.
Gerlachowski Erazmus Bona királynéhoz Budáról 1541 márczius 71-ikén; a lembergi id. 179. k. 97. l.
