I.
I.
42. Díszítés Werbőczy Hármaskönyve 1561-iki kiadásának czímlapjáról.*
A IV. könyv fejléczeül Werbőczi Hármaskönyve 1561-iki bécsi kiadása czímlapjának alsó diszítését (121. l.) alkalmaztuk.
Karácsony-ünnepe Budán és a versengő felek udvaraiban. Ferdinánd gyengesége. Az erdélyiek magatartása. A szultán fegyveres támogatása. Izabella nehéz helyzete.
HOGY a Magyarországra küldött első 6000 emberével rögtön meg nem ostromoltatta Budát, a mikor – úgymond – biztosan bevehette volna, Ferdinánd évek múlva is fájó szívvel emlegette.* Pedig valamikor maga is járt Budán, s ha más nem, az onnan visszatért lengyel követ is meggyőzhette volna a felől, mennyire nem ismeri a helyzetet s nem becsüli ellenfelei erejét. Persze ő nem volt katona, minek hátránya hadi intézkedéseiből lépten-nyomon kitünt. Csak harczi és hódítási vágya volt, párosúlva merész vállalkozási kedvvel; de szemmértéke a kitűzött feladat nehézségeinek megítélésére eléggé nem fejlődött.
Marino Cavalli velenczei követ jelentése Ferdinánd udvarából 1543 deczember havában; Albčri: Le relazioni degli ambasciatori Veneti al Senato VIII. k. (Firenze, 1853.) 94. l.
Czarnkowski deczember első hetében ért Bécsújhelyre, hogy jelentést tegyen budai útjáról Ferdinándnak. Ide a királyné tulajdonképpen Bajonit vagy Porembskit akarta küldeni, hogy a kanonok nála maradjon a közeledő ünnepekre. De Bajoni maga nem tartá okszerűnek e dolgot,* s így jutott egyedűl Czarnkowski feladatáúl jelentést tenni a római királynak küldetéséről. Biztosítá őt Izabella változatlan készsége felől, melyről tanácsosai miatt nem adhat kellő tanuságot, a kik tudta és beleegyezése nélkül működnek ellene.* Felesége, Anna királyné számára is hasonló tartalmú levelet hozott tőle, a ki sietett figyelmét megköszönni és inteni, hogy legyen továbbra is híve a békés kiegyezésnek.* De jól tudták mindketten, hogy ez csak hiú remény, bármennyire óhajtották és munkálták is ezt a czélt. A hazainduló krakói kanonok által ismételten kéri Ferdinánd a lengyel királyt, figyelmeztesse leányát, ne hallgasson fia gyámjaira, ne engedje el a bizonytalant a bizonyosért, s ne juttassa fiát az országgal együtt török kézre. Még nem késő a békés kiegyezés lehetősége, ám ha most sem sikerül, Ferdinánd a keresztyénség érdekében a német birodalmi rendek segélyével fogja tőle Budát elfoglalni s jogait érvényesíteni.* Csakhogy ezt könnyebb volt mondani, mint megcselekedni, s ezért egymást érte a tanácsosok véleményadása, miként lehetne czélt érni leggyorsabban és legolcsóbban. A király leginkább a kalocsai és az esztergomi érsekre hallgatott, kik Erdély megnyerését tartották elsőrendű feladatnak ép akkor, midőn Gerendy Márton Harinnay Farkassal a rendek nevében deczember hó elején az udvarba érkezett.* Ezek hűséget esküdtek Ferdinándnak, oly föltétellel, hogy meghagyva kiváltságaikat, 3000 gyalogost és ezer lovast küldjön be nekik Erdélybe ágyúkkal, lőszerrel és három havi zsolddal, hogy Izabella s a barát várait visszafoglalhassák.* Ki lehetett volna zsákmányolni a György barát és Török Bálint közt kitört viszály alkalmát is, a ki azzal fenyegetőzött, hogy átáll a római királyhoz. Vetélkedésük oka, hogy Izabella háta mögött a töröknél «mindenik titkon egymástúl kívánja vala az király fia és az ország gubernatorságát.» S e fölött egy ízben a Szent-György-téren olyan «rútúl» összeszólalkoztak, hogy a királyné alig tudta őket kibékíteni az urakkal.* De honnan vett volna Ferdinánd annyi erőt, midőn seregei télire szétszállingóztak vagy czivakodtak. A pápai őrség magyar és német legénysége pl. egy kenyérosztás alkalmával úgy összeveszett, hogy egész csata lett belőle, s a németek már ágyúikat is nekiszegezték a magyaroknak. Alig tudták lecsillapítani őket a vezérek és így is Vells a lábán, Perényi a fején sebesült meg a kődobálásoktól.* Másfelől Erdélyben, hol a királyné ügyét Verancsics Antal képviselte, az ősz óta Bebek Imre, Thomory Miklós és Horváth Mihály buzgólkodott János király fia érdekében, a mire őket a barát elkötelezte. Itt Balassa Imre titokban saját nevében alkudozott velük Enyeden, mert kissé meghasonlott Mayláddal, kivel ő – úgymond – nem úgy esküdött volt meg, hogy ura, hanem, hogy társa legyen. Így (november közepén) abban állapodtak meg, hogy tíz hetet várjanak (a míg a felküldött követek megjönnek) s «ha Ferdinánd kiről őtet ol haddal és álgyúkkal meg nem segéti, melyekkel az ő várait megvehetnék, tahát ismég kezekbe eresztené Almást» és Diódot.* Sléziából meg a liegnitzi herczeg azzal a képtelen hírrel, illetve tanácscsal kedveskedett Ferdinándnak, «hogy a lengyel nagyok 100,000 forintért Budát a magyar király kezére fogják játszani», Zsigmond király pedig hajlandó lenne vele véd- és daczszövetségre lépni a török ellen Magyarország megvédésére, ha legidősebb fiával összeházasítaná Izabella királynét! A római király erre azt felelte, hogy nem szokta gyermekeit bátyja, a császár tudta nélkül elházasítani, de valójában azt hiszi, hogy ez boldogtalan házasság lenne, mert hisz az özvegy királyné már 21 éves és fia is van, míg az ő fia alig 14 éves. Más okát csak élőszóval mondhatná el, de hallom (írja bátyjának) hogy a lengyel királynak még három más leánya van, s ezek egyikével lehetne – pro forma – alkudozni, hogy ez a szövetség létrejöjjön s ezúton Buda és a magyar korona birtokába jussunk.*
Czarnkowski id. k. n. jelentése Zsigmond királyhoz [Budáról, 1540 november 20-ika után] a kolozsvári «Cancellaria polonica» 157–8. l.
Ferdinánd non-expeditum-levele Izabellához 1540 deczember (fogalmazványában hibásan: október) 6-ikáról; az id. Történeti Lapok 1876-iki III. évf. 229. l.
Anna királyné Izabellának Bécsújhelyről 1540 deczember 12-ikén; eredeti fogalmazványa a bécsi állami levéltárban.
Ferdinánd, Zsigmond királynak Bécsújhelyről, 1540 deczember 12-ikén; a krakói id. 57. k. 170. sz. a.
Morone jelentése Bécsújhelyről 1540 deczember 11-ikén; Óváry, III. Pál levelezése 123. l.
Ferdinánd 1541 január 19-ikén ír erről bátyjának, midőn a követeket hazaereszté; az id. bécsi 683. k. 451–53. l. és Ferdinánd az erdélyiekhez, 1541 január 25-ikről; Eder József Károly, Scriptores rerum Transylvanicarum, (Nagy-Szeben, 1800.) II. k. 241. l.
Verancsics munkái II. k. 81–82. l.
Morone jelentése Bécsújhelyről 1541 január 4-ikén; Óváry, III. Pál levelezése 125. l. és Mazza id. leírása 218. l.
Bagdy György Maylád Istvánnak Balásfalváról, 1540 november 15-ikéről; Magyar levelestár, I. k. (Pest, 1861.) 10. l.
Ferdinánd V. Károlynak Bécsújhelyről, 1541 január 2-ikán; az id. bécsi 683. k. 450. l. és Károlyi Árpád, A német birodalom nagy hadi vállalata Magyarországon 1542. (Századok, 1880. évf.) 573. l. 1541 márczius 15-ikén újból, Mária királynénak; Bucholtz: Geschichte der Regierung Ferdinand des Ersten IX. k. (Bécs, 1838.) 310. l.
43. Ferdinánd nagy kettős pecsétjének előlapja.*
Ferdinánd nagy kettős pecsétjének előlapja (124. l.) először a Magyar Nemzet Története V. kötetében jelent meg.
Életczélja, törekvése valóban ez vala, csak eszközei voltak hiányosak hozzá. Ezzel a reménynyel töltötte a karácsonyi szent ünnepeket és lépett át a bekövetkezett új évbe, s ennek eshetőségével foglalkoztak Budán és a lengyel királyi udvarban is.
Izabella szüleit messze fenn, Vilnán ezer aggodalom közt érte a karácsony, a Megváltó ünnepe. Leányuk utolsó leveléből csak annyit tudtak, hogy Ferdinánd hada megkezdte Buda ostromát, de hogy Vells tábornok azon módon visszavonult, annak híre még nem jutott el hozzájuk. Így minden gondolatuk leányuk megváltására irányult, a miért szeretettel kérik, vonuljon el – még tanácsosai ellenkezésével is – biztos fedezet alatt Kassára, mely Lengyelországhoz közel esik, vagy Ferdinánd támogatásával Pozsonyba.* Ezt a levelet az útban lévő Czarnkowskihoz küldték azzal a rendelettel, hogy rögtön térjen vissza Ferdinándhoz, kérve, kísértesse el seregével Izabellát biztos helyre, hogy szabaduljon az ostromtól, mely Budán fenyegeti.* Hasonló szívességtételre kérte az aggódó atya Werbőczit és Petrovicsot, nehogy Izabella, gyenge nő létére az ostrom izgalmaitól, ágyúk zajától és fegyverek ropogásától beteg legyen.* De hogy teljesíthették volna a gyámok a lengyel király kívánságát, mikor félelme korai volt és leányát semmi veszély nem fenyegette. Ügyök is jól állott, hisz Werbőczi éppen karácsony estéjére érkezett fel a magas portáról a budai várba, ámbár egyedül, mivel a pécsi püspök az úton lázba esett, otthon maradt betegen és pár hét mulva meg is halt. S az öt hónapig oda volt követ nemcsak athnámét és ajándékot hozott János király fiának,* hanem annak hírével is meglephette gyámjait, hogy újabb követjük: Markó sürgetésére a szultán már útnak is indítá* Mohammed béget. Ez a vitéz kapitány eddig a szendrői szandsák bégje volt, de most kinevezték a végvidék határain állomásozó bégek, szipáhik és egyéb csapatok, összesen tíz bég szerdárává, s úgy indult meg tél idején «a magyar nemzet megsegélése végett». Vele volt két fia: Usztref és Murád bég,* testvére, Ahmed bég, továbbá Arszlán bég és mások Rumiliból.* Újév táján érkezett fel ez a 10,000 főnyi török sereg, mely Kalocsán ütött tábort. Petrovics ment elébe a szerdárt üdvözölni, s nemsokára feljött birtokairól Török Bálint is. Csakhogy a királyné nem örült e dolgoknak, bármiként szinezték is ki előtte. Őt nagy elvi különbség választá el a gyámoktól, a kik a pogánytól reméltek. Sokáig töprenkedett magában, mit tegyen, s utolsó megfeszítéssel (valószinűleg lengyel titkára tanácsára) vízkereszt utáni vasárnapra generális gyűlést hirdetett. De egyetlen egy főúr sem jött fel, akkora itt a királyné tekintélye – panaszolja Porembski, nem gondolván meg, hogy a gyámoknak elég módjuk volt megakadályozni a nemesek feljövetelét. Az adót sem akarják fizetni a vármegyékben, mivel mindenki az események alakulását lesi, úgy hogy a királyné karácsony óta hozományából kénytelen élni s fizetni udvari embereit, mert György barát kijelenté, hogy nincs pénze, minthogy sem harminczadot, sem más jövedelmet nem kapott.
Zsigmond király Izabellának Vilnáról, 1540 deczember 25-ikén; az id. krakói 277. k. 479–482. l.
Zsigmond Czarnkowskinak deczember 26-ikán; ugyanott a 486–88. l. Útiköltségül 500 frtot küld a követnek, Bona pedig valami házi orvosságot (pharmaca quaedam) leányának.
Zsigmond egyidejű két levele Werbőczihez és Petrovicshoz, Vilnáról; ugyanott a 482–85. l.
Ajándékúl kapott (Giovio id. műve 560. l. szerint) aranybrokát királyi palástot, egy kerek aranyat, egy aranyfogantyús vasbuzogányt és egy ékkövekkel kivert török kardot.
Szolimán szultán levele Petrovics és György barát számára Konstantinápolyból, 947 Redseb havában = feria V. ante natalem Domini, in fine anni 1540 és István király = János Zsigmond számára Drinápolyból, 947 Sabán hónapjában; egykorú (1541-iki) másolatjuk az ilyvói Ossolinski-intézet 179. k. 99–101. l.
Mazza id. leírása, 219. l.
A Török történetírók II. kötetében közölt Ferdi, 100–102. l. és Kátib, 376. l.
44. V. Károly császár aláirása.*
V. Károly aláírása (126. l.) 1523-ból ugyanonnan való. Olvasása: Carolus.
Mindez szegény Izabellát levertté, beteggé tette, de Struthius doktor szerencsésen kigyógyította, s most ismét «publice» hallgat misét, ebédel* és tárgyal tanácsosaival, mint máskor. Csak a teje apadt el, úgy hogy gyermeke szoptatását dajkára kelle bíznia.
Porembski id. budai levele Bonához, 1541 január 23-ikáról.
Mennyire kihasználhatta vala ez ellentétes viszonyokat Ferdinánd, ha – pénze lett volna. De ennek olyan szűkiben volt, hogy, miként írta: nincs mivel elinduljon a Regensburgba összehívott birodalmi gyűlésre. Buda elleni vállalatára és Erdély meghódítására legalább 60,000 forintra lenne szüksége, mert másként nem indulhat útra nyugodt lélekkel... mikor a török már csak 20 mértföldnyire van Budától; ámbár Isten megsegíté a kemény téllel, úgy hogy a törökök hajói és hadiszerei befagytak Tolnán a Dunába.* Napokig havazott, annyira, hogy «a föld szine olyanná vált, mint az ezüst-lemez; a hadi nép lovait, fegyvereit, sátrait és egyéb szereit eltemette a hó», de Isten jóvoltából az egész vidék erdős lévén, «a török sereg szüntelenül tüzelt és így senkinek sem lett semmi baja».* Hanem bátyjától hiába remélt a római király segélyt, mert neki is alig volt annyi pénze, hogy udvartartása költségeit «szűkösen» fedezze, s végre is – vígasztalta az V. Károlyt jellemző humorral – a lehetetlenségnek nincs más orvossága, mint lehetőségig alkalmazkodni a rosszhoz!* Ferdinándot azonban ezúttal is átsegíté a nehézségeken szerencséje: a mindenfelől megindult követségek és tárgyalások áradata.
Ferdinánd V. Károlynak Bécsújhelyről, 1541 február 1-jén; az id. bécsi 683. k. 453–456. l.
A török Ferdi id. h. 102. l.
V. Károly Ferdinándnak Regensburgból, 1541 márczius 25-ikén egykorú másolata a bécsi állami levéltárban, Filiale, a 681. k. 176. lapján így: l’impossibilité n’a autre remčde, qu de soy accomoder et faire au moins mal, selon i celle!
