BEVEZETÉS.
BEVEZETÉS.
2. KAKAS KOLOZSVÁRI HÁZA FARAGÁSAIBÓL. ÖSSZEÁLLÍTOTT FEJLÉCZ.*
A Kakas kolozsvári háza faragásaiból összeállított fejlécz (3. l.) Sebestyén József munkája, közepén Kakas ama czímerével, mely ma is dísziti zodiacus-szobája mennyezetét, két oldalt pedig a Bika és Oroszlán csillagképével, melyek a szoba oldalfalain láthatók.
Kakas István jellemzése. – Származása. – Tanulmányai. – Szereplése. – Vallásossága. – Gyarlóságai. – Politikai hitvallása. – Népszerűtlensége és annak okai, miért nem haladt jobban a közpályán. – Irói működése. – Perzsiai útazása. – Német titkárának erről írt egykorú munkája és különböző kiadásai, méltatói. – Kakas életrajzának forrásai. – Halálának háromszázadik évi fordulója.
Azoknak a honfitársainknak, kik a magyar névnek külföldön szereztek becsületet s magukat eszökkel és tehetségükkel hazájuktól távol, idegen országokban és népek közt is érvényesíteni tudták, egyik legrégibbje: zalánkeményi Kakas István.
Előnevéről itélve, családja – bizonyára a török elől szaladva – az Alduna vidékéről vándorolt Erdélybe, melyet magának új hazául választott. Apját már Kolozsvártt találjuk, hol megszedte magát s tekintélyes vagyont, Miksa császár-királytól pedig nemességet szerzett. Fia István tehát jó módban nőtt fel, élvezvén az anyagi függetlenség és gondtalanság minden előnyét. De lelkét az örökölt vagyon használata nem elégíté ki, s nem akart pusztán csak gazdálkodni vagy hivataloskodni, mint atyja. Hajlamait követve, külföldre ment: tanulni. Tíz évet töltött a bécsi, bolognai és páduai egyetemeken, melyekről képzett, tanult emberként tért vissza szülővárosába, Kolozsvárra.
Jogi tanulmányai az ifjú Kakast a bírói pályára utalták, nyelvismerete és külföldi tapasztalatai arra, hogy az állami élet szervezetében is helyet foglaljon. Czélt is ért mindkét irányban, mert Báthory Zsigmond fejedelem udvarába vevén, csakhamar törvényszéke egyik bírájává tette, majd követségekre használta, melyekben rendkívüli ügyességet és rátermettséget tanusított. Járt Angliában Erzsébet királynénál, hogy támogatását kérje Erdély érdekében a szultánnál, aztán Lengyelországban is több ízben; majd a prágai udvarba küldték többször egymásután, és római meg spanyolországi követsége csak új ura: Báthory András bíboros fejedelem váratlan halála miatt maradt el.
Útazni szerető, világlátott ember, a ki nyugtalan, ha sokat kell otthon vesztegelnie és boldog, mikor távol tudja magát irígy társaitól, kapzsi atyafiságától. Nevelése különben is külföldi, németes ízű volt. Tiroli származású második felesége révén még inkább belejutott a német életbe és világba, melyet kedvelt s előszeretettel ápolt. Ez is egyik oka, a miért polgártársai nem szerették, habár maga sem igen törte magát, hogy kedvükbe járjon. Idegen nyelveket beszélő és művelő literátus ember, a ki környezetében kevés magához illőt talál s így inkább magára és könyveire szorul. Egyik levelében említi, hogy egyetlen «utriusque juris doctor» egész Erdélyben; de egyetlen volt a fajmagyarok közt némettudásával is, minthogy erdélyi kortársai közül senkitől sajátkezűleg írt német levél nem maradt reánk, olaszul meg az olasz egyetemeken járt erdélyi ifjak közt is kevesen tudtak úgy, mint ő. Így nem sok társa és igazi lelki barátja lehetett. Különben is zárkózott, kevéssé közlékeny természetű, mint azok, a kik érzik, hogy másra nem szorúlnak, és zajtalanul működnek: a munka gyönyörűségeért s nem az emberek tapsaiért. Az ilyeneket persze nem igen szeretik, mert nem tudnak hizelegni még fölfelé sem, mivel tudatában vannak egyéniségük értékének, ha nem is akarják azt sokan elismerni.
Vallásra nézve Kakas lelke mélyéből hívő, buzgó, «erős» katholikus – egy majdnem egészen ariánussá és kálvinistává vált városban, a ki hitéért kárt és mellőzést is szenved; de azért nyiltan támogatja a jezsuitákat, midőn őket polgártársai gúnyolták és üldözték, mert érzi, hogy vele lelkiismeretét nyugtatja meg, s hiszi, hogy az elviselt méltatlanságokért Istene megjutalmazza. Kegyes életű ember, a ki vallása rendeléseit áhitattal teljesíti, a ki állandóan keresztet hord nyakában, mint a középkori keresztesek, s halálos ágyán is meghagyja elgyengült beteg szolgáinak, hogy gyertyákkal, énekkel és imákkal temessék el!
Ám azért ő sem mentes gyarlóságoktól, és kicsinyes gyengeségektől. Mód felett szereti a vagyont, mint korának sok embere, habár arra fordítá is, hogy pompásan és kényelemben élhessen. Jólétben elhízott arczáról szinte lerí a gazdagság, s az önteltségnek ama bizonyos vonása, mely azt fejezi ki: nem törődöm senkivel s nem szorulok senkire! Annál többen szorultak ő reá. Jó pénzért vagy zálogért Kakasnál mindent lehetett kapni, s a kisgazdától fel a fejedelem ő Nagyságáig sokan és gyakran igénybe is vették tárczáját. Hiszen úgyszólván első bankára Erdélynek, a ki összeköttetést tart fenn a Fuggerekkel s a dúsgazdag bécsi Henkel Lázárral; de jajgat, ha adósai nem fizetnek vagy éppen becsapják, holott ez az «üzlettel» jár.
Népszerűtlenségének azonban egyéb oka is vala. Annak az irányzatnak volt ugyanis híve a közpályán kevesedmagával, mely Erdély fenmaradását a magyar király fönhatósága, illetve közvetlen a német császár uralma alatt hitte biztosítottnak és hirdette egyedül-boldogítónak a török veszélylyel szemben, melyet a valónál nagyobbnak látott és képzelt. Igaz, hogy ez a politika csődöt mondott s a német barátság túlságos ápolása Erdélyországot szinte a sír szélére juttatta, hanem Kakas meggyőződésből, sőt családi hagyományként követte, mindig önzetlenül szolgálván hazáját.
Szolgálatait kicsin kezdte, de nagy megpróbáltatások árán se vitte sokra. Nem mintha hiányzott volna a közpályán való érvényesülésre való szükséges tehetsége, hanem mivel nem volt elég szerencséje és alkalmazkodási képessége. Tudásával az erdélyi literatus-emberek közt bátran Gyulai Pál, Szamosközy István, Berzeviczy Márton vagy Kovacsóczy Farkas mellé állhatott, a kiknél mind tovább járt egyetemeken. S ez utóbbi halálával pl. mégis az alacsony rendből felemelkedett, kevés tanultságú Jósika István jut a kanczellári székbe, megöletése után pedig Naprági Demeter, az új erdélyi püspök; holott Kakas ekkor már fél Európát megjárta követségekben, s anyagi áldozatokkal is kimutatta a Báthoryak iránti hűségét. Szóba jött-e vagy nem, s kik támogatták, vagy áskálódtak ellene, nincs nyoma. A kanczellár kinevezése fejedelmi jog volt. De a jog gyakorlásában hányszor győzött a szeszély és szenvedély az igazság és méltányosság fölött? Erről Kakasnak különben is korán meg kelle győződnie az állhatatlan Báthory Zsigmond udvarában, hol az erdélyieknek kevés volt a befolyása, de minden idegen boldogult, ha előkelően tudott hajlongani, választékosan beszélni, ügyesen labdázni, kenetteljesen énekelni, s mindenek felett olaszosan bókolni!
Kakas mindezekhez nem értett, s érteni sem akart. Megborzadt e környezettől, s lelke fellázadt annak láttára, miként haladnak a törtetők és üresfejűek, a hizelgők és szájhősök, s a nyeglék, de tülkölők. Megmaradt hát közkatonának, ő a ki vezér is lehetett volna kedvezőbb viszonyok között. Ám helyét mindig jól megállta, szolgálatait hűségesen teljesíté. Hisz magáról írja: A természet olyannak teremtett, hogy kinek szolgája vagyok, örömest keresem annak hasznát és tisztességét! Szép kijelentés abban az önző világban, melyben élt, és fényessége jellemének, hogy a történeti kutatás csak megerősíti, nemhogy meghazudtolná e magasztos jeligéjét!
De emlékét más tettek és érdemek is őrzik, nemcsak ezek, melyeket porlepte oklevelek és százados följegyzések derítették fel.
Írói nevet biztosít neki irodalomtörténetünkben az a négy beszéde, melyet koronás fők előtt mondott s kivált az, melyet a török elleni hosszú háború folytatásának szükségéről írt. Amazok közül holta után kettő nyomtatásban is megjelent, emez jó hírt, nevet szerzett volna írójnáak, ha életében kinyomtatja vala.
Olasz művek szemlélésén kialakult nemes műízlését dicsérik ma is meglévő kolozsvári házának művészi faragványai és remek díszítései.
Nevét azonban világszerte ismertté perzsiai követsége tette, melyre 1602 nyarán indult, hogy soha többé vissza ne térjen. Rudolf császár-király küldte, hogy a perzsa sah követségét viszonozza. Inkább udvariassági, mint politikai volt hát megbizatása. S annál fájdalmasabb, hogy miután Prágából indúlva Slézián, Lengyelországon, az orosz birodalom s a tatárok földjén, meg a viharos Kaspi-tengeren át szerencsésen eljutott Perzsiába, épp akkor lepte meg a halál, mikor czélját már csaknem elérte.
Igy vált Kakas első perzsiai útazónkká, s habár naplója nem maradt reánk, útazásáról bőséges tudásunk van, mert végzetes nagy útját ifjú titkára: a szászországi Tectander György németül leírta.
Gazdáját vesztve Tectander másfél évi kalandos hánykódással ért vissza kiindulóhelyükre: Prágába, hol Rudolf császár-király 1605 januárius 8-ikán fogadta s vette át jelentését. Ezt három év mulva egy élelmes lipcsei könyvkereskedő a szerző nevében, de tudtán kívül kiadta,* mire Tectander kiegyezett vele s átdolgozván útleírását, 1609-ben újra kibocsátá «Iter Persicum« czímen, új rézmetszetekkel bővítve, ugyanannak altenburgi nyomdájában.* Ennek megmaradt példányait aztán a következő évben harmadik czímkiadásként dobta piaczra.*
Ez a fölötte ritka első kiadás (melyet Szabó Károly könyvészeti műve nem ismer) Budissinban keltezett 1607 július 8-iki, dr. Gödelman, János György szász választó fejedelem tanácsosához intézett ajánlással, jelent meg Lipcsében ily czímen:
Kurße und warhasstige beschreibung der Reiß Von Brag aus durch Schlesien, Bolen, Moscaw, Tartarehen, Bis an den Königlichen hoff in Bersien: So von Georgio Tectandro von der Jabel, mit verleichung Göttlicher hülffe Anno 1605. durch glüch und unglüch verrichtet, worden ist. Leipzig. In verlegung henning Grossen des jüngern, Buchhändlers. Anno 1608. – 8r. A–F. 3. 80. sz. 1. + 1 levél, ábrákkal és e kolofonnal: Leipzig Beh Michael Lanßenberger, In verlegung venning Grossen des jüngern, Buchhändlers, Im Jahr 1608. (A bécsi udvari könyvtárban.)
A M. N. Muzeumi könyvtár példányáról leírva ld. Szabó Károly Régi Magyar Könyvtára m. k. 1067. sz. a.
Felsorolva ugyanott, 1079. sz. a.
Ámde erről a könyvről (mely a német irodalomban is a legelső perzsiai útleírás) időközben annyira megfeledkeztek, hogy 1819-ben Hormayr egy bécsi kéziratából* adta ki,* minden bevezetés, meg útbaigazító jegyzet nélkül. Ezt helyette harmincz év múlva a tudós Adelung végezte el az Oroszországról szóló idegen útazókról írt híres könyvében,* felhasználván Kakas két moszkvai eredeti levelét is, melyet Bécsben talált az akkor még elzárt titkos levéltárban.
Ezt ma a bécsi udvari államlevéltár Filiale-osztályának 921. sz. kötete őrzi, míg egy másik másolatára, illetve latin példányára a krakói hg. Czartoryski-múzeum kézirattára Teka Naruszewica 98. k. 577–585. l. akadtunk rá.
Ismert «Archiv für Geographie, Historie, Staats- und Kriegskunst« cz. folyóirata 1819. évi 11–41. számaiban, közben néhányat átugorva.
Adelung Frigyes: Übersicht der Reisenden in Russland bis 1700, deren Berichte bekannt sind II. k. (Szent-Pétervár, 1846) 127–136. l.
A külföld tehát már rég ismerte Kakast és útleírását, mikor mi magunk még azt sem tudtuk róla, hogy élt-e valaha és hogy ki is volt tulajdonképen? Egy franczia orientalista: Schefer Károly téríté reá irodalmunk figyelmét, a ki Kakas életére vonatkozó adatokért 1876-ban a Nemzeti Múzeumi könyvtárhoz fordult,* mely mindössze annyival szolgálhatott válaszul, hogy gyűjteményében őrzi az útleírás két utolsó kiadását. Ez aztán Kertbeny Károly – felhasználva a megnyilatkozott érdeklődés alkalmát – bőven ismertette egy kis folyóiratban,* de munkája annyira olvasatlan maradt, hogy midőn Schefer mintaszerű franczia kiadása megjelent,* nálunk mint teljesen új dolgot ismertették.* Később azonban fordítóját is megtalálta Szamotában, a ki bő jegyzetekkel kísérte, úgy, hogy valamennyi közt ez a legjobb kiadása,* habár sajátosképen nem magát az eredeti kiadást, hanem Hormayr szövegét használta; s mindössze az a hiánya, hogy az útleírás nem európai részét (könyvének czíme miatt) elhagyta.
A Magyar Könyvszemle 1876. évf. 168. l.
Az «Életképek» 1876. évf. 65–65. és 67. számában.
Ily czímen: Iter Persicum ou Description du voyage en Perse entrepris en 1602 Par Étienne Kakasch de Zalonkemeny Envoyč comme ambassadeur par l’empereur Rodolphe II, ŕ la cour du grand duc de Moscovie et ŕ celle de Cháh Abbas, roi de Perse. Relation rédigée en allemand et présentée ŕ l’empereur par Georges Tectander von der Jabel. – Traduction publiée et annotée par Ch. Schefer, Premier Secrétaire interprčte du Gouvernement, Administrateur de l’École des Langues orientales vivantes. – Paris. Ernest Leroux, éditeur 1877. – A «Bibliothčque Orientale Elzévirienne» X. köteteként XXII és 120 lapon, jegyzetekkel s az út színes térképekkel ellátva.
Moller a «Külföld» 1879. évi 156. l. Erődi Béla a «Földrajzi Közlemények» 1879. évf. 161–171. l. Márki Sándor ugyanott, az 1882. évf. 352. l. és (Krop)f [Lajos] a «Budapesti Szemle» 1886-iki 45. k. 133–140. l.
Szamota István: Régi magyar útazók Európában (Nagybecskerek, 1892) 5–45. lapján.
Az érdekes műnek ma már van egy úgynevezett újnyomata,* sőt egy orosz fordítása is, melyet Sztankjevics Alexej adott ki, értékesítvén a rendelkezésére bocsátott addigi adataimat is.*
Georg Tectanders von Babel Reise nach Bersien. Neubruct der Ausgabe vom Jahre 1610 besorgt durch Dr. R. Woltan. Reichenberg. Verlag von I. Fitsche. – Druct von Gebrüder Stiepel. – Nyolczadrétű XXIV és 144 + 2 sztl. lapnyi, elhagyván az eredeti kiadás rézmetszeteit és Kakas el nem mondott perzsa oratióját.
Erről jegyzetes fordítása 59. l. meg is emlékezik, míg munkájának eredeti orosz czíme a következő:
Nagy 8-r. 61 lapnyi, függelékül Kakas két moszkvai német levele fordításával, és névmutatóval.
A tárgy irodalmának teljességéhez tartozik végül annak megemlítése, hogy Kakas perzsiai útját felolvasás alakjában ismerteté Szádeczky,* házát pedig ugyanő,* miután erről négy évvel előbb a kolozsvári napilapokban élénk vita indult meg;* míg Kakas életrajzát lexicalis munkáink közlik röviden.*
Az «Erdély» 1893-iki évf. 75–81. l.
Az «Erdélyi Múzeum» 1897. évf. 17–32. lapján, «A kolozsvári Báthory-ház legendája» czímen.
Az «Ellenzék» 1893. évi 36. és következő számaiban, valamint a «Kolozsvár» és «Erdélyi Híradó» akkori lapszámaiban, míg a vita tartott.
A «Pallas Nagy Lexikona» X. k. 20. l. Szádeczky Lajostól és Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. k. 804–807. l.
Másfél éve telt be annak háromszázadik esztendeje, hogy Kakas István a Káspi-tenger nyugati partvidékén elhunyt. De azért ez az életrajza nem készült ú. n. alkalmi munkának. Tizenegy évvel ezelőtt kezdtem Bécs levéltáraiban Kakas életrajzi adatainak gyűjtéséhez, párhuzamosan azzal a munkával, melylyel a Báthoryak kora több kiváló szereplőjének életére vonatkozó részleteket kutattam. Azóta a krakói, varsói, velenczei, római, firenzei, torinói, padovai levéltárakban, továbbá a kolozsvári városi ó-levéltárban, az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárában, a fővárosban: az Országos levéltárban, s az egyetemi könyvtár kézirattárában, a nagyszebeni városi levéltárban gyűjtögetve, meg az innsbrucki s a londoni British Museumból és Kropf Lajos történetírónkról kapott adalékokkal egészítém ki tudásomat; nem említve azokat a többi külföldi levéltárakat, melyekben Kakasra nézve is kutattam, de semmit se találtam.
E sokféle helyről összehordott becses anyag feldolgozásával keletkezett ez a munka. Kakas életének szentelve jelenik meg, hogy hirdesse egy külföldön is becsült s idegen földben elporladt XVI-ik századi kiváló hazánkfia működését, honszerelmét, és – életébe került vállalkozásával – ura, királya iránt tanusított hűségét, önfeláldozó kötelességérzetét az idők végtelenségében, melyben a sors neki helyet rendelt!
3. KAKAS GYŰRŰS PECSÉTJE, NAGYÍTVA*
Kakas gyűrűs pecsétjét (10. l.) kissé nagyítva közöljük, az Erdélyi Nemzeti Múzeumi könyvtár pecsétgyűjteményében lévő eredetijéről, Sebestyén József rajzában.
