I.
I.
2. A GARAMKESZEI TEMPLOM.*
A garam-keszei templom (3. l.) eredeti fényképfelvétel után Richter Aurél rajza.
Keszei Miklós és a «de Frankló» melléknév. – Keszei származása. – Ifjúkora. – Rokonsága.
KESZEI Miklós, kinek életét megírni szándékozom, ötödik e néven Esztergam főpapjai közt.
A főegyházmegyei névtárban régtől fogva «de Frankló» (Frankói) melléknéven fordul elő, melynek helyessége felől, valószínüleg azért is, mert jeles emlékű Knauz Nándornak volt része az érsekek névsora javított összeállításában, senki se kételkedett – talán az egy dr. Városy Gyulán, ez idő szerint székesfehérvári püspökön kívül, ki midőn még kalocsai kanonok korában a kalocsai érsekek névsorát helyesbítette, Miklósunk, 1356-tól 1358-ig kalocsai érsek neve mellé nem tette a Frankói melléknevet – igen óvatosan. Mert az ugyan kétségtelen a vasvári káptalan 1392. évi följegyzéséből, hogy Kelemenfia János, frankói nemes testvére vagy kisöccse (germanus) volt valamely néhai érsek úrnak,* de ezzel koránsincs az mondva, hogy a «néhai» esztergami érsek vala, mivel a magyar birodalomhoz az időtájt öt érsekség tartozott; még kevésbbé, hogy éppen V. Miklós esztergami érsek volt.
Orsz. levéltár dipl. oszt. 2935: Benedictus filius Johannis, Antonius filius Michaelis filius dicti Johannis, Johannes filius Clementis, germani condam domini archiepiscopi, nobiles de Franklou.
A Frankóiak eredetéről Kézai Simon magyar krónikája szerint a következőket tudjuk: III. István király idejében (1161–1173.) jöve Magyarországba egy Gottfried nevezetű vitéz Meissen tartományából, kitől származik Keled fiai: Filep, László és Gergely nemzetsége. Ezen Gottfried ugyanis, ki nemes fiú, tudniillik a Hartfeldi gróf fia vala, a frankfurti gyűlésen, hol császárt kellett választani, lázadást támasztván, mint mondják, a thüringeni tartomány grófját megölte s onnan futással menekülve mint bujdosó jött István királyhoz, kitől ellenségei vissza is követelték. És minthogy István király ellenségeinek vissza nem adta, Németországban ellene számkivetési ítéletet hoztak, s így marada akaratlanul Magyarországban. Kit azután a király sereggel Bosnya fejedelme ellen küldött, kinek legyőzése után a királyhoz visszatérvén, azontúl az vele kegygyel bánik vala.* Eddig a krónikás, kinek előadásához nem egy szó férhet, annál nyomósabban, minthogy Gottfriedról hiteles királyi okiratok maradtak reánk, melyek szerint már III. István atyja II. Géza király külföldről (1156. táján) behítta Gottfried és Albrecht vitézeket, nekik Karakó vármegyéhez tartozó két falut, a Sár nevű királyi erdőt, négy erdőőrt, vagyis – mint akkor hítták – erdőóvót (ardót), továbbá a sopronmegyei Locsmánd nevű falut vásárjoggal és helypénzzel, az udvarnokok gyiróti földjét és a Rába mellett fekvő Sárad (Sarud) nevű soproni várföldet adományozta. Atyja ezen adományát 1171-ben II. Géza király a német jövevények részére megerősítette.*
Szabó Károly fordítása 92. lapján.
Soproni Oklevéltár I., I., 3.
Idő folytán e német vendégnépek megszaporodtak és a királyi adományon megosztoztak. Sárad 1262-ben Frank grófnak jutott, ki e birtokát és lakóhelyét magáról elnevezte Franchnawenak (Frankenau), ebből lett Frankló, Frankó, melytől utódai vezetéknevöket kölcsönözték.*
Ugyanott, I. 52., 143., 137., 170., 174.
Nagy készültségű genealogusunk, Wertner Mór megírta a Frankóiak történetét, és adta a hiányos adatokhoz képest hézagos nemzedékrendét,* melybe fölvette Miklós érsekünket is, atyjául Frankói Kelement, testvéreiül Jánost, Mihályt és Jakabot adván. Úgy látszik azonban, atyja származását illetőleg nem éppen alapos combinatióval, ami velünk gyér adatok mellett nem ritkán megtörténik, a miért újabban nézetét megváltoztatta, miként ezt a köztünk megszokott liberalitással velem közölni sziveskedett.
Turul, 1892. 113–120.
Ezen újabb nézete szerint a vasvári káptalan által 1392-ben említett érsek, ki Kelemenfia János germanusa, Szigeti (de Insula) István, ki 1367-től 1382-ig a kalocsai érseki széken ült. Wertner ezen újabb nézetét készséggel elfogadom, minthogy azt nagyon valószínűvé teszi ugyancsak a vasvári káptalannak 1386. január 20-ikán kelt levele, melyben Frankói András és László fia Frankó, Gyirót és Ombus nevű birtokuk egyharmad részét Frankói Antalnak és Benedeknek átengedik, egyszersmind kötelezik magukat, hogy összes e birtokukra vonatkozó okleveleket, melyek nálok vannak, vagy rokonuk (proximus eorum) néhai István kalocsai érsek kezei közt valának, semmit érőknek nyilvánítják.* Nem változtat e nézet helyességén, hogy István kalocsai érseket tényleg Szigetinek nevezték,* mert hisz Frankóinak sehol se neveztetik. A vasvári káptalan is csak azt állítja, hogy az érsek germanusa és társai Frankói nemesek. Eltekintve attól, hogy az érsek szent ágostonrendi szerzetes levén, mint ilyen a családi birtokból nem örökölt, nem ritka az eset az időben, hogy két testvért két külön vezetéknéven híttak, ha birtokuk, illetve lakóhelyök, melytől vezetéknevöket rendesen kölcsönözték, nem volt azonos. Mindent egybevetve, igen valószínünek vehetjük tehát, hogy a kérdéses Frankói nem V. Miklós esztergami, hanem V. István kalocsai érsek.
Soproni Oklevéltár I., 481.
Nevezte pedig maga Nagy Lajos király VI. Kelemen pápához, 1345 szeptember 26-ikán fölterjesztett folyamodványában, melyben ő és anyja, Erzsébet magyar királyné jelentik ő szentségének, hogy Magyarországon az összes papság közt nincs a hittani karnak egyetlen mestere, pedig ugyan szükségök volna, országos tanácsot tartván, a hittudományban jártas férfiakra, kik a hitágazatokat tudományosan fejtegetni képesek volnának, minthogy hitetlenektől és félhitűektől vannak körülvéve, sőt ilyenek számosan az országban is lakván, ezek téves tanait és gonosz okoskodásait meg kellene czáfolniok. Van azonban Magyarországon egy kedvelt hívük, Szigeti (de Insula) István barát, a szent Ágoston remete-szerzetének magyar tartománya tanára (lector), ki megérdemelné, hogy a szent hittan mestere czímét viselje. Húsz év óta szakadatlanúl gyakorolja magát a tudományokban. Párisban tanult; több egyetemen (studia generalia) úgy Magyarországban, mint Toulouseban előadásokat tartott a szent tudományból. Jó hírnévnek örvend, nemes erkölcsei és tisztes társalgása is ajánlják őt. Szerzetének Milanóban tartott főkáptalana kirendelte őt, hogy Párisban előadást tartson, és első licentiatusnak volt kiszemelve Toulouseba az esetre, hogy az ottani egyetemen a hittani kar fölállíttatnék. Ezen jeles férfiú számára azt kérik tehát a magyar fölségek a pápától, engedje meg, hogy vizsgázhasson a pápai udvarban vagy János poenitentiarius, vagy más ő szentsége által kijelölendő mester előtt, és alkalmasnak találtatván, Isten dicsőségére, Magyarország tisztességére és a keresztény hitben gyarapodására való tekintetből ruházza fel őt a pápa a hittan mestere czímével, mindazon kiváltságokkal, előjogokkal és kegyelmekkel, akárcsak a párisi egyetemen graduáltatott volna mesterré. VI. Kelemen pápa meghallgatta a magyar felségek kérelmét, és elrendelte, hogy Szigeti István barátot examinálják meg: a tusculumi biboros püspök (Annibaldus de Ceccano) és a négy koronás szent biboros áldozárja (Guilelmus de Curte Ord. Cist.), és ha elégségesnek találtatnék, teljesüljön kérelmök. (Supplic. Clem. VI. anno VI., parte I., fol. 41.) A bíborosok Szigeti István tudományos készültségét elégségesnek találhatták, mert midőn 1350 januárius 11-ikén nyitrai püspöknek kineveztetett, ugyancsak a pápa illette őt magister theologiae czímmel, (Theiner, Hung. 1., 716.), hanem ő magamagát is ugyan az időtájt de gratia Sanctitatis eiusdem (papae Clementis VI.) magisternek in theologia mondja. 1367. febr. 10-ikén áthelyeztetett a kalocsai érseki székre; 1379-től fogva egyúttal a jeruzsálemi patriárka czímét is viselte a kalocsai Schematismus szerint, a miről azonban Eubel (Hierarchia Cath. I. 286.) nem tud semmit, ellenben Gams után megteszi alexandriai patriarkának (U. o. I., 82.) † 1382-ben.
Viszont Wertner dr. azon állításához, hogy V. Miklós. érsek azon barsmegyei nemzetség ivadéka, melyből a Baláni, Sági, Sárói, lévai Cseh családok kiágaztak, hozzá nem járulhatunk, nem mintha ez állítást képtelenségnek tartanók, hanem mert azt eleddig kellőleg megokolva nem találjuk. Valamelyest nyom ugyan a latban, hogy Miklós mint zágrábi püspök 1356-ban megigéri a Hont-Pázmány nembeli Dersfia Tamás fiainak, a Vajdaiaknak, hogy megfizeti azon tizenöt márka denárt, melyekkel proximusa, Sárói Bedefia Péter nekik tartozott;* de a «proximus» e helyt, mint többnyire, sógort is jelenthet. Ahhoz pedig, hogy Nagy Lajos király ugyancsak őt a barsmegyei Keszővel megajándékozta, még kevesebb következtetést fűzhetünk, minthogy ez alapon a dunántúli Nagy-Mákfa, Oszkó, Mihálóc stb. birtokok adományából meg azt következtethetnők, hogy a Gerseiek családjához tartozott.
Fejér, C. D. IX/III., 512.
Ellenben Nagy Lajos király barsmegyei adománya után, melyről alább bővebben szólunk, joggal nevezhetjük V. Miklós esztergami érseket Keszeinek, minthogy Kesző birodalmába beigtatták s az kétségtelen birtoka lett. A főpapokat azon időben ugyan még nem volt szokásban birtokaikról nevezni; de ha III. Miklós esztergami érseket dörögdi birtokáról Dörögdinek, IV. Miklóst vásári birtokáról Vásárinak – mint véljük – helyesen nevezzük, joggal hívhatjuk V. Miklóst keszei birtokáról, melyet a királytól új adomány czímén kapott, Keszeinek, annál inkább, minthogy e név közkeletű lett, és azon Keszei Mihály,* kit VI. Ince pápa 1359 május 18-ikán nyitrai kanonoknak kinevezett, beigtatását első sorban az esztergami érseknek, már mint Miklósunknak, meghagyván, nem valószínütlen, hogy az érsek atyafia volt.*
Michael Hendini de Kezeu.
Olv. Áldásy Regestáit a Tört. Tár 1895. évf. 275. l. 368. sz.
A VI. Kelemen pápához fölterjesztett és általa 1350 január 28-ikán elintézett szuplikácziók egyikében magyarországi István barát, a hittan mestere a szent-ágostoniak szerzetéből, tehát az imént nevezett Szigeti István arra kérte a pápát, hogy Antalfia Jánosnak a szőllősi plebánia javadalmat adja, melyet ez idő szerint Miklós, melléknéven Abbis nyitrai választott püspök elfoglalva tart.*
Az érdekes suplicatió így hangzik: Supplicat Sanctitati vestre devotus vester orator Stephanus in Ungaria ordinis heremitarum s. Augustini de gratia sanctitatis eiusdem magister in theologia, quatenus sibi in personam dilecti sui germani Johannis Anthonii clerici (Quinqueecclesiensis diocesis specialem gratiam faciendo de canonicatu et prebenda ecclesie predicte per promotionem et consecrationem domini Boni Johannis quondam episcopi Boznensis in curia Vestre Sanctitatis vacantibus ac plebaniam plebis de Solos (Szőlős, Erdélyben: Nagy-Szőlős Nagy-Kükűllő, Kis-Szőlős Kis-Küküllő vármegyében) Transilvanensis diocesis, quam dominus Nicolaus cognomine Abbis electus Nitriensis obtinet, quam primum per munus consecrationis impendendum eidem electo vel alio quovis modo preter quam per ipsius obitum vacare contigerit, conferendos eidem Johanni cum omnibus iuribus et pertinentiis suis donationi apostolice dignemini reservare, contradictores etc. cum omnibus non obstantibus et clausulis opportunis et executoriis ut in forma, et quod examen eius dignemini ad partes remittere. – Fiat R. – Et quod transeat sine alia lectione. – Fiat R. – Datum Avenione quinto kalendas Februarii, anno octavo. (Suplicationes ad Clementem VI. Anni VIII. pars I. fol. 136.)
Némi nehézséget okoz, hogy 1350 január 28-ikán Miklós már nem választott nyitrai, de kinevezett zágrábi püspök volt, az így megüresedett nyitrai püspökséget pedig ugyanegy napon, 1350 január 11-ikén tudniillik, maga a folyamodó nyerte el. De ezen a nehézségen áteshetünk ama nem kifogásolható fölvéttel, hogy a folyamodás sokkal előbb érkezett a pápai kanczelláriába, mely azt jelen alakjába megrövidítette és elintézés végett a pápa elé terjesztette.
Sokkal nagyobb nehézséget okoz, hogy az Abbis szó előttem ismeretlen. Úgy tetszik se nemzetségi, se családi, se valamely illetőségi helyről kölcsönzött, hanem ragadványnév, melynek azonban jelentősége a rendelkezésemre álló szótárakban (Du Cange, Migne, Bartal) elő nem fordul. Legközelebb áll hozzá az Abbicomes, mely név alatt azon világi urakat (comeseket) értették, kiknek a királyok apátságokat s egyéb egyházi javadalmakat «in commendam», mint akkor mondták, adtak. Hanem ezen «vulgo» (cognomen), hacsak átvitt értelemben nem, Miklós urra nem illik. Abis a. m.habes (nesze neked, van neked) pedig annyira alszerűnek látszik, hogy pápai suplicatióba nem illő.
3. ZÁGRÁB PECSÉTJE.*
Zágráb pecsétje (8. l.) Pór Antal «Nagy Lajos» cz. művében (80. l.) jelent meg előbb.
4. ESZTERGAM VÁRA.*
Esztergam várát (9. l.)., helyesebben talán csak a vár déli részén feküdt királyi kastélyt ábrázoló képet a Nemz. Múzeum régiségtárában őrzött pecsétnyomó lenyomatáról Cserna Károly rajzolta.
Valamint származásáról, úgy Keszei Miklós ifjúkoráról nem sokat tudunk. A mit tudunk, azt főleg Nagy Lajos királynak 1365 február 15-ikén kelt, keszei adományát megerősítő jeles alakú leveléből tudjuk.* E levelében előadja Nagy Lajos király, hogy kedvelt híve, Miklós esztergami érsek és örökös ispán, udvari kanczellár előtte megjelenvén, négy okiratot mutatott föl: egyet néhai (Szécsenyi) Tamás országbirónak, a barsmegyei Keszőre vonatkozó itélőlevelét, továbbá három egybehangzó kutató levelet az esztergami, a budai káptalantól, nemkülönben a garam-szent-benedeki konventtől, ugyanazon birtokra vonatkozókat, esedezvén, hogy azokat s az azokban foglaltakat jóváhagyni, és részére, valamint Leuko nevű unokatestvére (fratris sui patruelis), nemkülönben ennek Tamás és Mihály fiai és örökösei részére jeles alakú levélben átiratni s új pecsétjével megerősíteni méltóztassék. Nagy Lajos király ezen leveleket átiratta. E szerint Tamás országbiró és sárosi ispán Budán, 1351 augusztus 1-én (szent Jakab apostol nyolczadán) kelt, imént érintett levelében emlékezetül hagyta, hogy Miklós zágrábi püspök a király szine elé járulván és előadván hűséges szolgálatait, melyeket gyermekségétől fogva (ab evo sue infancie), kezdetben Károly királynak, azután Nagy Lajos királynak szakadatlanul végzett, oldalától nem távozván, fölkérte tőle a barsmegyei Kesző (Kezew) nevű királyi birtokot a maga, nemkülönben kisöccsei, Lőrincz testvére fiai Mihály és János, azonképpen Erzsébet nővérének János nevű férjével nemzett Péter nevű fia és ezek maradékai részére. A király hajlott a zágrábi püspök esedezésére, és mert a szokásos törvényt is megtartani szokta, átküldé az esztergami káptalanhoz Czudar (Zwdor) György apródját levelével, hogy a helyszinére menvén, a szomszédokat egybegyűjtvén, a birtokot megjárják, a régi határdombok mellé ujakat állítsanak, és ha ellenmondás nem keletkeznék, abba a püspököt és elősorolt kisöccseit beigtassák. Ha pedig ellenmondók találkoznának, azokat eléje, a király személyes jelenléte elé idézzék. A király embere, Czudar György az esztergami káptalan bizonysága mellett, mely e ténykedéssel István nevű javadalmas papját (praebendariusát) bízta meg, a király parancsát teljesítette és a mondott birtokot, Keszőt tudniillik, a püspöknek és kisöccseinek új adomány czímén, ellenkezésre nem akadván, átadta örök birtoklásra. De miután a beigtatás megtörtént, megjelenék (Vásári) Miklós esztergami érsek András nevű tisztje és a szőllősi, azonképpen a csejkői jobbágyok, kik urok, az érsek nevében tiltakoztak az új határok felhányása ellen, elsőben mintegy hatvan holdnyi földrészen, mely éjszakról két út közt terül el, nemkülönben egy másik földrészen, mely a csejkői úton két határdomb közt fekszik. Ez okból az érseket a zágrábi püspök ellen törvénybe kellett idéztetni, hogy ellenmondását, tiltakozását megokolja. Ismételt halasztás után a tárgyalás 1351 augusztus 1-én indult meg. A pörös felek, az esztergami érsek és a zágrábi püspök személyesen jelentek meg az országbiró előtt, de csupán azért, hogy békés kiegyezésöket bejelentsék. Vásári Miklós esztergami érsek megismerte, hogy a kérdéses birtokot a király jog szerint elajándékozhatta a zágrábi püspöknek és kisöccseinek, a miért a kifogásolt földrészeket úgy a maga, mint egyháza nevében átengedte.*
E levelet a gróf Tholdalagi család koronkai levéltárából Szádeczky Lajos t. barátom sziveskedett lemásoltatni, a miért fogadja e helyt is igaz köszönetemet. Lásd a Függelékben.
A szóban levő Kesző ma Garam-Keszinek mondatik, valaminthogy az összes hajdani Keszők, az egy vasmegyei Egyházas-Keszőn kívül, Keszinek mondatnak, de melléknévi alakjok ma is «Keszei». Fekszik pedig Garam-Keszi Bars vármegyében Garam-Szőllős, Garam-Ujfalu és Csejkő alatt. Területe 1232 kat. hold, lakói száma mintegy 700, róm. katholikusok és a garam-ujfalusi plébániához tartoznak.
5. NAGY LAJOS MÁSODIK NAGY PECSÉTJE.*
Nagy Lajos második nagy pecsétjét (11. l.) a M. Nemz. Muzeum eredeti példányáról Maluhovszky Nándor rajzolta.
A három kutató levél közűl, minthogy egyértelműek és egybehangzók valának, Nagy Lajos jeles alakú privilegiumában csak egyet vett föl, az esztergami káptalanét. Szokásos módon szóról szóra ismétli Nagy Lajos király Budán 1351 április 29-ikén kelt parancsát, hogy Keszőt járják meg és a birodalmába vezessék be a megadományozott püspököt is kisöccseit. A káptalan kiküldötte Czudar Györgygyel egyetemben május 3-ikán teljesítette a király parancsát, és jelentését május 7-ikén írta meg. Minthogy e jelentés az országbiró levelével szemben ujat nem tartalmaz, bővebben nem foglalkozunk vele. Ezek után Nagy Lajos király általános*, de meleg kifejezésekben magasztalván Miklós érseknek körűle szerzett érdemeit, minden időben kimutatott hűségét, Kesző királyi birtokot, melyhez emberemlékezet óta a király joga kétségtelen, édes anyja, özv. Erzsébet királyné hozzájárúlásával, a főpapok és főurak tanácsával újból Miklós érseknek, Leukó unokaöccsének és utódainak adja, s egyúttal kiveszi Léva vára és várnagyának joghatósága alól, miről újabb kettős pecsétjével megerősített jeles alakú levelét megiratta. De mert Miklós érsek, mint királyi kanczellár, a jelzett kettős pecsét őre, nehogy ebből gyanú támadjon és a privilegium valaha kétségbe vonassék, elrendelte a király, hogy nagy pecsétje mellé titkos kerek pecsétje is, melyet egy más Miklós, a királyi titkos jegyző őrizett, szintén az oklevélre függesztessék. Kiadta pedig a levelet maga Keszei Miklós érsek mint kanczellár. Következnek záradékul a főpapok és világi főméltóságok nevei.
Minthogy e levelet a kanczelláriában írták, melynek az érsek volt a feje, a tisztesség tiltotta, a történetírásnak talán nem kis hátrányára, hogy saját érdemeire részletesen kiterjeszkedjék.
Nagy Lajos király ez okiratából ismerjük Miklósunk rokonságát. Van egy fivére: Lőrincz s ennek két fia: Mihály és János; van egy Erzsébet nevű nővére, kinek férjét Jánosnak, fiát pedig Péternek híják. 1351-ben ezeket nevezte örököseinek Keszőben, mig 1365-ban örökösei ugyanott atyja testvérének fia: Leukó és ennek gyermekei: Tamás és Miklós. Némi föltünést okozhat, hogy ez időben, 1365-ben tudniillik, az érsek közelebbi rokonai mellőzésével, távolabbi rokonainak kedvez, minthogy föl nem tehető, hogy amazok rövid másfél évtized alatt mind elhaltak volna. Megfejthető azonban Miklós érsek ezen eltérése eredeti szándékától, ha föltesszük, hogy édes testvéreit és maradékait a mákfai, ata-gyarmati, vagy a tárnok-lőrinczházi birtokokban, melyeket utóbb kapott a királytól, helyezte el.
Kiérzik mindebből, hogy Miklós érsek közepes módban levő nemes családból származott, a miért kora ifjúságában királyi szolgálatba lépett, kétségkívül mint íródeák a királyi kanczelláriák valamelyikébe. Itt szerezte meg a folytonos gyakorlatban azon tudását, mely őt arra képesítette, hogy mint királyi titkos kanczellár, azután mint alkanczellár, végre mint udvari főkanczellár szolgálhassa a közügyet s annak elvégre vezérlő férfiává alakuljon. Hogy önképzése végett valamely külföldi egyetemet látogatott volna, azt helyzete sem engedte meg, a miért a pápa, midőn zágrábi püspöknek kinevezte, sablonszerűen dicsérte ugyan különböző erényeit, érdemeit, de tudományos készültségéről említést nem tett. Miklós erényei és érdemei közül valóban kimagaslik kötelességtudása, hűsége a királyhoz, erélye és hazafisága. Ezekkel nyerhette meg Telegdi Csanád érsek jóindulatát és – a mi Szécsényi Tamás országbiró leveléből kiolvasható – Vásári Miklós barátságát, kik a hazafias pártnak (így kell azt neveznünk!) megalkotói és vezérei valának.
Hosszú belküzdelem és sokféle, nem ritkán idegen befolyás után elvégre Biharból indult ki az irány, mely világos tudatában volt annak, hogy vissza kell térni az Árpádok politikájára, idegen behatás mellőzésével az ország integritását helyreállítani s azon lenni, hogy Magyarország a magyaré legyen. Mert elindultak ugyan ez irányban már régebben a Debreczeniek, Köcskiek, Lipócziak, Laczkfiak, de a király származására olasz, a királyné lengyel lévén, a beszivárgott olasz, német, lengyel, cseh befolyást mellőzni nem tudták. Hisz a nádori és esztergami érseki széken, a püspökök és országnagyok közt olaszt, lengyelt, németet és csehet találunk fölös számmal. E magyar politikának Nagy Lajos király koronázásánál Telegdi Tamás esztergami érsek és Geletfia Miklós nádor adták határozott kifejezést, midőn a megkoronázott ifjú király uralkodása czéljául az ország integritása helyreállítását tűzték ki.* Távoztatni mindent, a mi nem országos érdek, idegen befolyást, nyugati politikába való beavatkozást elodázni, egyedül csak a haza javát tartani szem előtt: ezt tüzték föladatokul a hazafiak, kiknek élén Telegdi Csanád halála után Geletfia Miklós nádor és Vásári Miklós esztergami érsek s ezek elhunytával Kont Miklós nádor és Keszei Miklós érsek állottak. Istápolták őket, a mennyire kivehetjük, Garai János veszprémi püspök, Garai Miklós mácsai bán, Kanizsai István zágrábi püspök, az Oslok, Lackfiak, Geletfia nádor fiai, a Czudarok és számosan mások kivált az ifjabb nemzedékből, kik hiven összetartottak, ha politikai programmjok megvalósítása került szóba; de egyébkor se hagyták el egymást, ha előmenetelök úgy kivánta, mert nem lehet őket oly önzetleneknek tartanunk, kik midőn életöket, véröket és vagyonukat föláldozták a haza javára és a király érdekében, fáradozások és érdemeik jutalmát másoknak, főleg kapzsi idegeneknek engedték át.
Olv. Küküllei János krónikáját Fontes domest. III., 137.
