II.
II.
Keszei Miklós királyi kápolnai ispán és titkos kanczellár. – Esztergami prépost. – Nyitrai püspöksége. – Olaszországi tartózkodása. – Gazotti Ágost és a zágrábi káptalan. – A zágrábi káptalan küzdelme Medvevár birtoklásáért. – A Baboneg Istvánnal kötött szerződés.
Keszei Miklós előtérbe lépett, midőn Kőszegi Vida nyitrai püspök avignoni 1344. évi követsége alkalmából kegyvesztetté lőn, elvesztette a királyi kápolnai ispánságot és titkos kanczellári méltóságot, melyet Keszei Miklós nyert el,* valamint midőn Vida püspök halálával VI. Kelemen pápa Vásári Miklós esztergami prépostot 1347 május 23-ikán nyitrai püspöknek kinevezte. Az esztergami prépostság ez alkalommal megürült, de az akkor divott szokás szerint, lemondani róla, illetve jövedelmeiről a kinevezett püspöknek nem kellett előbb, mígnem püspökké szenteltetett. Vásári Miklós fölszenteltetésével nem sietett, négy évvel utóbb mint esztergami érsek szenteltette magát püspöknek. Nagy Lajos kérelmére (ne mondjuk: sürgetésére) a pápa ugyan már 1350-ben megengedte neki, hogy püspökké szenteltesse magát, de még egy félév mulva is úgy találjuk, hogy csupán megerősített és nem fölszentelt érseknek czímeztetik.* Egyéb eddig birt javadalmait nem is adta föl, csak az esztergami prépostsággal tett kivételt, melyet Keszei Miklósnak legott átengedett vagy merő barátságból, vagy nagybátyja Csanád érsek, lehet Lajos királynak óhajtására, s így esett, hogy 1349 elején már Keszei Miklóst találjuk esztergami prépostnak,* s egyúttal királyi kápolnai ispánnak, mely hivatalát még 1350 február 13-ikán, mint választott és megerősített zágrábi püspök is viselte.*
A pápa Ferencz trieszti püspököt 1345 deczember 28-ikán neki is, Nicolao Comiti Capelle Ludovici Regis Ungarie ajánlja. (Theiner, Hung. I., 699.)
Theiner, Hung. I., 785. – Fejér, C. D. IX/I., 763.
Pannonhalmi levéltár. capsa 55. lit. H. v. ö. Anjouk. Okmt. v., 256., 350.
Anjouk. Okmt. v., 358. Hogy elődje a királyi kápolnai ispánságban csakugyan Vida püspök vala, lásd ugyanannak VI. Kelemen pápához intézett suplicatióiban (a. II. p. II. fol. 204., 206.), melyekben magát így czímezi: Frater Vitus episcopus ecclesie Nitriensis, comes capelle et secretarius cancellarius ... Ludovici regis Ungarie.
Tehát ketten, Vásári és Keszei Miklós osztoztak Vida püspök örökében. Egyébiránt nyoma van, hogy Keszei Miklós esztergami préposttá történt kineveztetése előtt élvezte már a szőllősi plébánián kívül az esztergami és egri káptalanok egy-egy kanonoki javadalmat.*
Vatikáni magyar Okiratt. I/I., 441., 448.
Az okiratnak, melyet Tatamér székesfehérvári prépost és alkanczellár 1349 deczember 9-ikén adott ki,* igen sajátságos záradéka van, melyben a többi közt az foglaltatik, hogy az esztergami és kalocsai érseki, nemkülönben a zágrábi püspöki székek nincsenek betöltve, Keszei Miklós nyitrai választott és megerősített püspök, Vásári Miklósnak pedig nyoma sincsen. A dolog úgy történt: midőn Piacenzai Jakab zágrábi püspök 1348 október 16-ikán elhunyt,* Vásárit szemelték ki utódjának Zágrábba, Keszeit pedig püspöknek Nyitrára; de Vásári kinevezése Zágrábba meg nem történt még, midőn Harkácsi István kalocsai érsek (1349 szeptember előtt),* bekövetkezett halálával ez a szék szintén megürült. Utódjául tehát ismét Vásárit szemelték ki, ki is nevezte volt a pápa, miközben Zágrábba Lackfi Dénes knini püspököt helyezte át. De Kalocsa is csak közbeneső rövid állomása volt Vásárinak. Mint föntebb Tatamér leveléből láttuk, 1349 deczember 10-ikén már az esztergami érseki szék is üresen állott. Vásárit tehát Kalocsáról Esztergamba helyezték át, Lackfi Dénest Zágrábból Kalocsára, Keszei Miklóst Nyitráról Zágrábba, Nyitrára pedig kinevezték Szigeti István ágostonrendi szerzetest, a theologia mesterét, kiről e tanulmányunk során megemlékezénk. Mindez egy napon, 1350 január 11-ikén történt.*
Anjouk. Okmt. V., 343.
Tkalčić, Monum. epp. Zagr. II., 7.
Fejér, C. D. IX/I., 646.
Theiner, Hung. I., 775 et seqq.
6. AVIGNON.*
Avignon (16., 29., 103. l.) képeit Ehrle «De historia palatii Romanorum pontificum Avenionensis. Romae 1890» cz. művéből vettük át.
Nyitrai püspöki székét Keszei Miklós aligha foglalta el. Elsőben mert püspöknek még nem vala fölszentelve, aztán mert az időben, midőn a nagy halál is borzasztóan dúlt hazánkban, hivatalos teendőkkel, melyek a visegrádi királyi udvarhoz kötötték, szerfölött el lehetett foglalva. Mint a királyi kápolna ispánja a királyi levéltárnak volna az őre, élén állott nem csupán a királyi kis kanczelláriának, hanem egyúttal elnöke volt a vele egybecsatolt törvényszéknek, mely igen sok ügyben itélkezett. Tatamér székesfehérvári prépost és királyi alkanczellár halála után pedig nemcsak ennek helyét foglalta el a királyi nagy kanczellária élén, hanem egy darabig végezte a titkos kanczellár és a királyi kápolnai ispánság teendőit is, mivel utóda a titkos kanczellárságban, László császmai prépost, a Geletfia Miklós nádor fia még külföldi tanulmányait végezte, a miért vele mint titkos kanczellárral 1353 előtt nem találkozunk.* Mindehhez járult, hogy a király második hadjáratára készült Nápoly ellen, melyre Keszei Miklós zágrábi püspöknek, mint a királyi iroda igazgatójának, el kellett urát kisérnie.* Találkozott is munka számára bőségesen.
Anjouk. Okmt. VI., 55.
Küküllei János krónikája, Fontes domest. III., 176.
7. VISEGRÁDI ROMOK.*
A visegrádi romok (17. l.) az «Archaeologiai Közlemények»-ben megjelent rajzról reproducáltatott.
Nagy Lajos király 1350 április 18-ikán indult el Zengből egy gályán és nehány bárkán Apuliába. Nyolczad napra kikötött Ortonában. Aztán hosszabb ideig kényszerült Barlettában időzni, míg hadai számára a szükséges költség utána érkezék. Barlettában fogadta olasz hiveit is, kik azért sereglenek köréje, hogy jutalmokat vegyék a végzett szolgálatokért, kiállott szenvedésekért, kárpótlást elkobzott javaikéit. A zágrábi püspök fogalmazta az adományos leveleket. Segítségére volt Orsillo Minutulo nápolyi kanonok, ugyanaz, ki a meggyilkolt Endre siciliai király tisztes eltakarításáról gondoskodott. Együtt serénykedének a királyi levelek kiállításában, mert Nagy Lajos király mindenki iránt nagylelkűnek mutatkozott.*
Gravina, Chronicon, Muratori SS. XII., 698.
Keszei Miklós ezen olaszországi tartózkodása arról is nevezetes, hogy Olaszországban, Aversában szentelték föl püspöknek. Nagy Lajos király, mielőtt ezen második nápolyi útjára elhatározta magát, 1350 elején követeül küldötte Avignonba Jägerndorfi Pál nyitrai főesperest, hogy meggyőződést szerezzen, ha vajjon a Boulognei Guido biborossal kötött békepraeliminarék, betöltése remélhető-e? Ez alkalommal egyebek közt arra is kérte a pápát: engedje meg, hogy Vásári Miklós és Keszei Miklós választott főpapok püspökké szenteltethessék magokat. VI. Kelemen pápa nemcsak készséggel hozzájárult a magyar király e megkereséséhez, megengedvén a választott zágrábi püspöknek, hogy az által szenteltethesse föl magát, a ki által neki tetszik, hanem még azon kedvezményben is részesítette, hogy négy kanonokot nevezhessen ki káptalanába.* Sietett élni ez engedelemmel Miklósunk, midőn magát Aversában püspöknek szenteltette.* Minthogy pedig az ostromlott Aversa kapui 1350 augusztus 3-ikán nyíltak meg Nagy Lajos előtt és ugyanő ugyanazon évi szeptember 17-ikén már távozott Apuliából,* ez időközben történt Miklós zágrábi püspök fölszentelése. Hogy ismét Nagy Lajos király kiséretében tért vissza Rómán át Magyarországba, arra a királynak útjában kiadott okirataiból vonhatunk következtetést. Október 25-ikén érkeztek haza.
Theiner, Hung. I., 782. ded. 1350 április 14-ikén és 785. ded. június 16., 23.
L. Thuróczy krónikáját Schwandtner, I., 182.
Chronicon Siculum, 13., 14.
Valamint érdemeül tudhatjuk be Keszei Miklósnak, hogy mihelyt tehette, püspökké szenteltette magát, úgy fényes derűt vet jellemére, hogy noha országos viselt tisztjénél fogva a királyi udvarban kellett tartózkodnia és vajmi ritkán időzhetett káptalana körében, kiváló gondja volt székesegyházára, hogy az lelkiekben és anyagiakban egyaránt ne csak csorbát ne szenvedjen, de sőt gyarapodjék.
8. BARLETTA.*
Barletta (19. l.) Saint-Non «Voyage pittoresque de Naples et de Sicilie (Paris, 1782)» cz. műből vétetett.
Erre nézve egyúttal korfestő adatokkal szolgálhatunk. Gazotti Ágost, a szentéletű zágrábi püspök (1303–1322) szigorú rendet szabott a székesegyházában végzendő istenszolgálatra és a káptalani tagoknak abban való részvételére nézve. E szabály magát a püspököt is lekötötte, elrendelvén, hogy nyolczan, az egyház legfőbb méltóságai egymást hetenkint fölváltsák, énekeljék a székesegyházban a nagymisét, úgymint: a püspök, a zágrábi prépost, az olvasókanonok, a kántorkanonok, a császmai prépost, a dubiczai és kamarczai főesperesek. Az utánok következő főesperesek és a kincsőrző kanonok a szentmisénél mint diakonusok (szerpapok) segédkezzenek a püspök úrnak és nevezett idősb kartársaiknak; subdiaconusokul vagyis alszerpapokul pedig a többi (mester-) kanonokok működjenek. Az istentiszteleten mindenki jelen legyen, és ha valaki helyes mentség nélkül elmaradt a hajnali zsolosmáról (matutinum), miséről vagy vecsernyéről, sőt káplánja vagy klerikusa által se helyettesíttette magát, azt megbirságolták egy félmércze, vagyis egy nyolczad köböl bor erejéig, melyet a szegényebb papok közt osztottak ki.*
Statuta cptl. Zagrab. Tkalčić, Monum. epp. Zagrab. II., 65.
Miklós püspök állásánál fogva is kitérhetett volna e szabály elől és kellő mentséget talált volna abban, hogy országos tisztsége miatt székhelyén nem lakhatik. De ő ily példát adni nem akart attól való félelmében, hogy csakhamar követőkre fogna találni.* Nehogy tehát kevésbbé érdemes pap által helyettesíttessék, a mi tekintélye kárával járt volna, kinevezte a Keresztelő Szent-Jánosról nevezett zágrábi egyház első plébánosát és utódait püspöki káplányoknak (in nostrum specialem capellanum) azzal a kötelezettséggel, hogy az istentisztelet méltóságát szem előtt tartván, a hetességben őt helyettesítsék. Miből világosan kitetszik, hogy elődje, Gazotti szigorú rendelkezését nem csupán helyeselte, hanem méltóan megtartatni kivánta.*
Valaminthogy a püspökök visszavonultak a rendes istentiszteletben való részvételtől, némely káptalanban éppen a legidősb hét kanonok is fölmenttette magát a nagy misék rendes tartásától, a mi egyébiránt megfejtését találja abban, hogy ők mint legidösbek, egyúttal a legtörődöttebbek.
Tkalčić i. h. II., 143.
A zágrábi káptalan (és hozzá tehetjük: az ország összes káptalanjai) statutuma (rendelete) az egyház díszét és jövedelmeit négyrendbeli jótevőinek köszönte. Ezek elseje a mindeneket alkotó isten, ki a tizedet rendelte (már az ó-szövetségben) a papok számára; másodsorban állanak – úgymond a statutum – a pápák, kik búcsúkkal tisztelték meg az egyházat; harmadsorban a magyar királyok, kik szabadságokkal és előjogokkal látták el a püspököket és káptalanokat; negyedsorban ugyanazon királyok és engedelmökkel némely nemesek, kik fekvőségeket és javadalmakat adtak az egyháznak. Mind e kedvezmények közt legtöbbre becsülték az egyháziak a tizedet, nem csupán azért, mert azt egyenesen az Istentől kapták, hanem valószínüleg azért is, mert begyüjtése aránylag kevesebb fáradságba került, habár a tizedszedés is sok vesződséggel, kellemetlenséggel és botránkozással volt egybekötve; hisz a népek soha se szerettek adózni, a tizedet pedig fölöttébb terhes adónak tartották, mely kijárt a bárányok-, kecskék- és méhekből, megvámolta a buzát, rozsot, zabot, árpát, kölest és minden más élést (bladum), nem különben tizedet fizettek a bor után is, valamint az egyéves s ezeknél kisebb sertések után.* Innen van, hogy a zágrábi papság minden alkalmat fölhasznált, hogy jövedelme e legbővebb forrását bánok és királyok mentül szigorúbb rendeleteivel magának biztosítsa. Az első, ki e szívességet a zágrábi egyháznak megtette, Mick bán volt az Ákosok nemzetségéből. A bán levelét aztán Viségrádon 1328 április 10-ikén jóváhagyta I. Károly király; legújabban pedig (Budán, 1351 április 11-ikén) Keszei Miklós püspök kérésére, Nagy Lajos király, ki nagyobb kényelem kedvéért elrendelte, hogy a tizedszedést legott sz. István király ünnepe (augusztus 20.) után megkezdhetik, valamint hogy tizedét tartozzék minden ember 30–40 nap alatt leróni. Megjegyezni kívánom még, jóllehet ez észrevételemnek nagy fontosságot nem tulajdonítok, hogy Nagy Lajos király e levelében magát csupán Magyarország királyának és nem egyúttal Dalmát-, Szlavon- és Horvátország királyának czímezi.*
Sőt a zágrábi püspököt a nyestbőrök után is megillette a tized. (Tkalčić, Monum. civ. Zagrab. I., 146.
Tkalčić, Monum. civ. Zagrab. I., 198.
Anjouházi királyaink mindenkor nagy jóindulattal viseltettek Zágráb városa, főképpen a szent László király által alapított székesegyháza iránt, annak jogait, fekvőségeit és jövedelmeit különös pártfogásukban részesítvén. I. Károly király, hogy a mondott egyházat a pereskedés kellemetlenségeitől megóvja, egy egész évre külön királyi emberét bocsátotta a zágrábi egyház rendelkezésére, ki a székesfehérvári káptalan bizonysága mellett birtokait újból meghatárolja (1328 május 1.). Ez meg is történt, a mint hogy erről a székesfehérvári káptalan ugyanazon évi augusztus 1-én kelt leveléből értesülünk. – Midőn 1333 július 11-ikén I. Károly király Zágrábon átutazott, hogy Endre fiát, a kiszemelt szicziliai királyt Nápolyba vigye, megkérte őt az akkori zágrábi püspök, méltóztassék az érintett határjárási okiratot jóváhagyni. A király teljesítette e kérelmet, átiratta a határjárási okiratot, de nem jeles alakú levélre; ezt – úgymond – csak azután teendi, ha Mick bán a kérdéses határjárást pontról pontra át fogta tanulmányozni és rendben levőnek találni. – Nyoma nincsen, hogy Mick bán a király e meghagyását teljesítette, mindazonáltal Keszei Miklós püspök a király elé járult és kérte, hogy a mondott határjárást helybenhagyván, I. Károly király 1333. évi levelét privilegiumos alakban erősítse meg. Nagy Lajos király készséggel engedett kedves főpapja és alkanczellárja kérésének, és atyja imént jelzett, harmadik és utolsó pecsétjével ellátott levelét, anyja és a főurak helyeslése mellett, jeles alakú levelébe átiratta és kettős pecsétjével megerősítette. Minthogy azonban a királyi kettős pecsét őrizete a kérelmező Miklós püspökre mint alkanczellárra volt bízva, nehogy e miatt kétségbe vonják vagy csak gyanusítsák is annak származását és érvényességét, ugyancsak édes anyja és az országnagyok tudtával elrendelte, hogy az ő pecsétje mellé özvegy Erzsébet királyné pecsétjét is függesszék. (1352 február 11-ikén.)*
Tkalčić, Monum. civ. Zagrab. I., 126., 129., 141., 201.
Medvevár a Zágrábon innen a Szávához leereszkedő hegység egyik tekintélyes ormán épült, hol romjai manap is láthatók. Építették pedig ez erősséget közösen Fülöp zágrábi püspök és a zágrábi káptalan saját költségükön, saját területükön, IV. Béla király engedelméből a végre, hogyha hasonló csapás érné az országot, mint a tatárjárás, legyen hova rejteni az egyház kincseit. Fülöp püspök a Churla vagyis Türje nemzetségnek volt ivadéka.
9. ERZSÉBET KIRÁLYNÉ NAGY PECSÉTJE.*
Erzsébet királyné egyoldalú nagy pecsétjét (felség-p.) (23. l.) az 1342 augusztus 5-ikén kelt oklevélen lévő eredetiről Károlyi Árpád levéltári aligazgató úr szíves közvetítésével Stein Lajos rajzolta.
A királyi udvarban mint IV. Béla király játszótársa növekedvén, csakhamar a királyné kanczellárja lett, a zágrábi káptalan pedig megválasztotta püspökének, jóllehet még nem érte el kánonszerű harminczadik életkorát; később, 1262-ben előmozdították az esztergami érseki székre. Midön Fülöp átment Esztergamba, nyilván az ő megegyezésével IV. Béla király átvette ideiglenesen Medvevárt. Ugyanis nem szerették királyaink, ha magányosok kezén várak voltak. Medvevár ez alkalommal a királyok, illetve a tót herczegség bánjai birtokában maradt IV. László koráig, ki azt 1273-ban visszaadta törvényes birtokosának, a zágrábi egyháznak, mely aztán mintegy husz évig békés birtokában maradt, mígnem várnagya hűtelenül III. Endre királynak, vagy talán csak Morosini Albertnek, a király nagybátyjának és Tótország herczegének kiszolgáltatta. A vár elveszte sok zaklatásnak lett szülőanyja. Morosini Albert maga is idegen levén, két velenczei nemesre, mint várnagyaira, bízta Medvevárát, kik a káptalant zaklatták a végből, hogy a várat ellássa eleséggel. Mihály püspök a Bő nemzetségből, ki közben a főpásztori széket elfoglalta s igen kardos főpap volt, viszont röviden meghagyta káptalanának, hogy tagadja meg a várnagy követelését, minthogy az egyház senki fiának sem adófizetője. És hogy szavának súlyt kölcsönözzön, ostrom alá fogta Medvevárát. III. Endre királynak kellett közbevetnie magát, ki azzal engesztelte meg a vitéz főpap méltó haragját, hogy Garics és Gerzencze megyéket bízta kormányára. Nem sokára azután Baboneg unokái: István, Iván és Rados goricziai ispánok kezére került vétel útján Medvevár.
10. III. ENDRE EZÜST DÉNÁRJAI.*
III. Endre ezüst dénárjai (24. l.) a M. N. Muzeum régiségtárának példányairól rajzoltattak.
A megölt olasz várnagy testvére, Morusto Márk, zágrábi kanonok adta el azt nekik. Nagy nyugtalanság szállotta meg e miatt Gazotti Ágoston püspököt, és mert nem látott más menekvést, megkérte a Budán, 1308 június 24-ikén tanácskozó magyar püspöki kart, hogy járna közbe a medvei vár visszaszerzése végett a szent-széknél. Ráállottak kérésére és nem sokára azután, midőn szeptember 29-ikén Fra Gentile biboros és szentszéki követ Zágrábba érkezett, az ő jelenlétében Ágoston püspök megkérte a Babonegeket, szolgáltassák neki vissza Medvevárát, ő hajlandó az összeget, melyet érte Márk kanonoknak fizettek, megtéríteni.
A ZÁGRÁBI SZÉKESEGYHÁZ.*
A zágrábi székesegyház (24. l.) Richter Aurél eredeti rajza.
A Babonegek azonban ez idő szerint nem adhattak helyt a püspök kérésének, a miért az ügylet a püspök tiltakozásánál tovább nem haladt. Végre, hogy Baboneg Istvánt Tótország bánjának kinevezték, saját lelkiismeretétől nyugtalanítva – mint nagy ravaszul mondá – levelet írt a zágrábi káptalannak, melyben hajlandónak nyilatkozott visszaadni a medvei várat, mihelyt megfizetik nekik a pénzt, melyért Márk kanonoktól a várat az egyház nevében kiváltotta. Egy hónapos határidőt adott a káptalannak válaszadásra, nyilván azon feltevésben, hogy az nem képes a kivánt jelentékeny összeget ily rövid időn megfizetni. Jól van; ő ez esetben is áll szavának, elvben már most átadja az egyháznak elvitázhatatlan tulajdonát; míg azonban pénzt nem lát, őrizni fogja a mondott várat nem a maga, hanem a zágrábi káptalan nevében, mint az egyház tisztviselője, várnagya; viszont az egyház kötelességévé teszi, hogy immár saját vára föntartásáról gondoskodjék. Szükséges pedig erre évenkint ezer köböl bor, ötszáz köböl szemes jószág és negyven márka dénár. Mind erre ismét egy hónap megfontolási időt engedett; ha pedig a káptalan nem fogadhatja el ajánlatát, küldje vissza levelét. A káptalan felült a ravasznak és nyakra-főre elfogadta föltételeit (1313).
11. GENTILIS CZÍMERE.*
Gentilis czímere (25. l.) Péterfi «Sacra Concilia» cz. műve első kötetéből.
A teher nem volt csekély, a fölvállalt kötelezettség betartása bajjal járt. Meg is átkozta a káptalan Medve várát és a Baboneg Istvánnal kötött szerződést. Késő bánat ... A Babonegek míg csak hatalmon valának, kezökben tartották a várat és követelték az egyházon föntartása költségeit. Csak miután 1323-ban Babonegék I. Károly király ellen föllázadtak, de a Gut-Keled nemzetségbeli Amadéfia Miklós, a Felső-Lindvai Bánfiak őse leverte őket és váraikat elfoglalta, került Medvevár a király, illetve megint csak tótországi bánjai kezére. Ekkor a káptalan azon volt, hogy kimutassa, miszerint Medvevár jogos birtoka; de mert e fáradsága veszendőbe ment, legalább a vártartási költségek alól akart menekülni. I. Károly uralkodása alatt ennyire se jutott, hanem mikoron Nagy Lajos lépett atyja örökébe, a zágrábi prépost panaszt emelt az alig megkoronázott ifjú király előtt, hogy a medvei vár föntartására borban, eleségben és pénzben igen megsarczolják az ő káptalanát. A korán érett ifjú király, ki már ekkor (1342 deczember 14-ikén) hangsúlyozta véduri jogát Magyarország egyházai fölött, megbotránkozva hallotta ezeket és legott meghagyta Mick, tótországi bánjának, hogy ne terhelje hasonlókkal a zágrábi egyházat. Tiz év mulva végre, 1352 február 10-ikén Keszei Miklós zágrábi püspök és királyi alkanczellár kérelmére föntebbi levelét az anyakirályné és főurak kedvezésével jeles alakú levélben is megerősítette és kiadatta, s azt épp úgy mint az előbbenit, nehogy Miklós püspök mint alkanczellár s a királyi nagy pecsét őre gyanúba keveredjék, a királyné kettős pecsétjével is megerősíttette.*
A föntebbiek adatszerű igazolását olvasd a Századok 1894. évfolyama 815–820. lapjain megjelent ily czimű értekezésemben: Medvevár története 1255-től 1400-ig.
12. GENTILIS ARCZKÉPE.*
Gentilis arczképét (26. l.) az assisi templom üvegfestményéről a Monumenta Vaticana (II. sor. l. köt.) cz. publicatio közölte először.
Világosan látható az előadottakból, még inkább az alább előadandókból, mekkora tiszteletben és mily nagy kegyben állott királyánál Keszei Miklós, zágrábi püspök, a mit nem csupán ragaszkodása és hűsége által érdemlett meg, hanem azon élénk kötelességtudása, törhetetlen erélye, becsületessége és buzgósága által is, melyet mint főpap és kanczellár feltüntetett.
